Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-20-21 / 271. szám
HÍRLAP, 1993. november 20—21., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11 • Bűnözés elleni kampány Kínában Kínában a különböző helyi újságok 177 kivégzésről adtak hírt a tavalyi év két hónapja során. A kelet-azsiai országban nem ritka eset a kivégzés, hiszen mintegy 49 fajta bűncselekmény sújtható halálbüntetéssel, köztük olyanok is, amelyek másutt rendszerint sokkal enyhébb elbírálásban részesülnek, például a csempészet, a lopás, a prostitúcióra való felbujtás, a pornográf anyagok terjesztése, a védett állatok leölése vagy a kisebb gazdasági bűncselekmények. (Persze, nem minden esetben, sót viszonylag ritkán sújtják halálbüntetéssel ezeket a kevéssé súlyos bűncselekményeket.) Pontosan nem tudható, hogy évente hány embert végeznek ki, ez az államtitkok birodalmába tartozik. Ösz- szegzett adatot erről soha nem közölnek, ám szórványosan felfelbukkannak hivatalos közlemények halálos ítéletekről és kivégzésekről. 1992-ben például összesen 1890 kivégzésről adott hírt a kínai sajtó. Az Amnesty International nevű, londoni székhelyű emberi jogi szervezet azonban mintegy ötezerre teszi a valós számot. Becslések szerint az utóbbi évtized legszigorúbb esztendejében, 1983-ban mintegy tízezer embert végezték ki Kínában. (Az ítéletet tarkólövéssel hajtják végre.) Az elmúlt időszak ilyen jellegű híradásaiban csak maga a híradás ténye szokatlan: ritkán jelentenek be rövid időn belül eny- nyi kivégzést. A dolog hátterében az húzódik meg, hogy mostanra tetőzött a bűnözés ellen meghirdetett nagyszabású kampány első hulláma. Bizonyosra vehető, hogy megjön a második hullám is, s újabb bejelentések sorozata várható. A kampányt először Zsen Csien-hszin, a kínai Legfelsőbb Népi Bíróság elnöke, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja hirdette meg. A helyi bírósági elnökök akkor lezajlott országos értekezletén kiemelte a halálbüntetés alkalmazásának fontosságát. Mint mondta, „nem szabad lágyszí- vűsködni” azokkal, akik „súlyosan ártanak a Kínai Kommunista Párt, a szocialista állam, az egész ország hírnevének”. Hangsúlyozta a korrupció elleni kemény fellépés jelentőségét. A kampány második futamának startlövését a KKP Központi Bizottságának ülése jelentette. Akkor maga a pártfotitkár és államfő üzent hadat a korrupciónak. Kínában időről időre visszatérő j elenség a bűnözés elleni kampány, kínai nevén a „jenta”. A kínai igazságszolgáltatás jellegzetes sajátsága ez a kampánysze- rűség. Amikor „kampány van”, a bűnüldöző szervek aktívabbak, lecsapnak olyan dolgokra is, amelyeknek máskor nem járnak utána. A bíróságok ítélkezési gyakorlata olyankor mindig szigorúbb, a büntetési tételek alsó és felső határa közül akkor jobbára a felsőhöz esik közelebb az ítélet. A máskor lassú ügymenet a kampányidőszakban természet- ellenesen felgyorsul, egy-egy bűnügy felgombolyítása egy-két hét alatt megtörténik — a letartóztatástól esetleg a kivégzésig. Kampány idején a sajtó is sokkal bőségesebb beszámolókat ad a büntetésekről, különösen a főbüntetés alkalmazásáról. A kampány velejárója a példa sta- tuálasának egy sajátos módszere, a félig nyilvános kivégzés. A tulajdonképpeni kivégzésnek nincsenek ugyan kívülálló szemtanúi, de percekkel a kivégzés előtt egy zsúfolt stadionba viszik a f úzsba kötött, az őrök által üstö- ön ragadott elítélteket. A lelátókon munkahelyükről kivezényelt emberek ülnek, néha félszázezren. Előttük hirdetik ki a halálos ítéletet, bejelentve, hogy azt perceken belül végrehajtják. A közönség nemritkán megtapsolja az ítélethirdetést. A bűnüldözési kampányok hátterében gyakran áll politikai megfontolás, a közelmúltbeli korrupcióellenes kampányéban egyszerre több is. A piacgazda- sagi átalakulás, a piaci verseny startja ideges, helyezkedő hangulatot szült a társadalomban. Az emberek féltékenyen figyelik egymás pozícióit, félnek, hogy lemaradnak a versengésben. Még féltékenyebben figyelnek arra, hogy tisztességes-e a verseny, vannak-e szabályai, és mindenki betartja-e. Am rá kell ébredniük, hogy a verseny nagyrészt csak illúzió. Jóformán még el sem kezdődött, máris megvannak a nyertesei. Az állami és a pártapparátus már a piacgazdasági fordulat meghirdetése előtt, az óvatos reform éveiben szorosan összefonódott a kialakuló újtőkés réteggel. Sokszor rokoni kapcsolatokkal, máskor csak tartós érdekkapcsolatokkal kötődnek hozzájuk. Az előbbiek adják a befolyást — a kiváltságos engedélyeket, az ilyen-olyan mentességeket, kedvezményeket —, az utóbbiak a pénzt. Nem ritka eset az sem, hogy az üzletember egyszerűen lefizeti az illetékes tisztségviselőt. A kisemberek dühöngenek emiatt, s dühük veszélyezteti a rendszer politikai stabilitását. A korrupcióellenes kampány fő politikai indítéka az, hogy néhány korrupt tisztségviselő leleplezésével, „kirakatperének” nagy publicitásával lenűtse a „szocialista piaci” versenyben eleve esélytelen tömegek indulatát. E kirakatperek nem irthatják ki ugyan az elterjedt korrupciót, ám azt a benyomást kelthetik a közvéleményben, hogy az uralkodó párt és a szocialista állam nem veszi félvállról a problémát... A közelmúltbeli kampány másik politikai indítéka az, nogy a központi hatalom viszonylag meggyengült a helyi hatalmakká szemben, s szeretné újra megszilárdítani pozícióit. A rohamos gazdasági növekedés, a beruházási láz a központ számára ellenőrizhetetlenné tette a helyi gazdasági folyamatokat, megnövelte a helyi hatalmak bevételeit, lehetővé tette számukra, hogy kibújjanak számos központi adó és illeték fizetése alól. A nagyobb gazdasági önállóság arra is felbátorította a gazdagabb vidékek helyi kormányzatait, hogy figyelmen kívül hagyják a központi kormányzat nekik nem tetsző utasításait. Mivel a helyi hatalmi összefonódásokban sokszor jelentős szerepe van a korrupciónak, a dacos helyi vezetők letörésének egyik jól bevált módszere néhány helyi korrupciós ügy kitálalása, kirakatper rendezése és példásan szigorú büntetés meghozatala. Jogi szakértők abban látják e politikailag is motivált kampányok legsúlyosabb jogi következményét, hogy óriási mértékben megnő a téves ítéletek valószínűsége. A gyorsított bűnvádi eljárások ugyanis nem adnak elég időt a rendőri és ügyészi szerveknek a nyomozáshoz, a bíróságoknak az alapos mérlegeléshez, a védelemnek a felkészüléshez. Százéves az Odol A drezdai higiéniai múzeum polcain a közelmúltban az immár százéves Odol szájvíz történetével ismerkedhettek az érdeklődők. A kiállítás apropója az volt, hogy az „Odol-pápa”, Karl August Lingner száz éve, 1893-ban alapította birodalmát, amely kitalálóját azzal jutalmazta, hogy harminc- szoros milliomossá tette. A különleges bemutató ezer négyzetméterén 1200 tárgy mesélt az Odol száz évéről, a márkanév és a cég történetéről. A név, Odol a görög odontos (fog) és a latin oleum (olaj) házasításából született, és fénye a mai napig sem kopott meg. A márka nemzetközi sikere nemcsak könnyű kimondhatóságának köszönhető, hanem annak is, hogy a kezdeti, jó minőség nem romlott az idők folyamán. Aki ma veszi, ugyanazt kapja, mint egy évszázada: gyulladásgátló anyagok és finom illóolajok rafinál tan összedolgozott, ízesített alkoholos oldatát. A német birodalmi szabadalmi hivatal 1906. július 3-án jegyezte be az Odolt, és a mentolos ízű szájvíz ezt követően viharos gyorsasággal indult világhódító útjára. 1913-ban már öt kontinens hatvan országában öblögetett vele a felső tízezer. Igaz, Lingner úr akkori mércével mérve rendkívül sokat költött reklámra: több mint egymillió márkát áldozott például arra, hogy a világ összes jelentősebb lapjában ugyanazon a napon jelenjék meg az Odol- hirdetés. Az „Odol-image” megteremtésében a Jugendstil egyik neves képviselője, Franz von Stuck festő is közreműködött. 1912-től a Lingner Művek részvénytársaságként működött. Az alapító halála után a történelem jóvoltából viharos időszak köszöntött a gyárra, amely 1931-ben ismét hírnevéhez méltó címet kapott: „a német gazdaság mintaüzeme” lett. 1945-ben a Drezda elleni bombatámadások az üzemet is teljesen romba döntötték. így az Odol öt évig hiányzott is a piacról, gyártása 1950-ben indult meg újra. A hetvenes évek tulajdonosváltásai után, 1990-ben az „Odol-West” és az egykori NDK-beli VEB Elbe-Chemie Dresden által előállított „Odol- Ost” ismét eggyé vált — domináns nyugati ízzel. Évente átlagosan mintegy 25-30 millió Odol- üvegcse talál gazdára annak ellenére, hogy az ár a száz évvel ezelőttihez képest több mint háromszorosára nőtt: míg 1883-ban egy üveg Odol csak 1,50 márkába került, addig a mai vásárló kereken öt márkát fizet, ha kitart kedvenc német szájvize mellett. Fegyverek a bűnüldözőknek Lengyelországban szinte nem múlhat el nap, hogy ne érkezne hír fegyveres rablótámadásról, banditák közti tűzharcról. A gengszterek többsége a második világháborúból fennmaradt, de ettől még nem kevésbé hatásos orosz TT pisztolyt használja, de mind gyakrabban jelennek meg a hírekben a géppisztolyokkal felfegyverkezett bűnözők. Az „elit” természetesen a legkorszerűbb nyugati fegyverekkel rendelkezik, s ezekkel nem verseny- képesek a rendőrök többségében elöregedett, hazai gyártmányú pisztolyai. A legutóbbi varsói rémtörténet főszereplője egy 140 kilós óriás, emellett a keleti harcművészetek mestere, aki megerőszakolt egy 12 éves kislányt, majd a főváros szívében, a Mar- szalkowskán szembeszállt az őt üldöző rendőrökkel, egy olyan, 10 mm-es CZ cseh pisztollyal volt felfegyverkezve, amilyet előszeretettel használnak az FBI ügynökei. A legújabb rendelkezés értelmében minden járőrkocsi legalább egy géppisztolyt fog kapni, de a katonai fegyverek az esetek többségében nem igazán alkalmasak a rendőri munkára. Ezt felismerve rendeztek Varsó egyik lőterén bemutatót a lengyel fegyvergyárak a hazai rendőrség, a kormányőrség és az államvédelem vezetőinek, ajánlatukból. A nálunk inkább varrógépeiről ismert radomi Lucznik- gyár az elsősorban a hadseregnek szánt, 5,45 milliméteres Tantal és az Onyks gépkarabélyok mellett bemutatta a 9 mm- es Glauberyt géppisztolyt, amelynek percenkénti tűzgyor- sasága 900 lövés. Ebből kipróbálásra rögtön rendelt is néhány darabot a rendőrség. Felvonult a 9 mm-es Wanat pisztoly, valamint a kézi könnygázgránátvető. Ami hiányzott, az a rendőrség által leginkább keresett 9 mm-es, legkevesebb 15 lövetű pisztoly, amilyennel az elmúlt néhány évben már minden jelentős nyugati fegyvergyár előállt. A Lucznik valószínűleg a közeljövőben készül el egy ilyen fegyverrel. A gyár igazgatója szerint a késésért a rendőrók csak maguknak tehetnek szemrehányást, ugyanis eddig semmilyen igénnyel nem álltak elő, szó nélkül elfogadták a hadseregben rendszeresített fegyvereket. Belső szervek és lányok exportja Moszkvából A Moszkovszkij Komszomo- lec című lap emberi belső szervek sorozatos ellopásáról számolt be nemrégiben. A hatóságok megerősítették, hogy az orosz fővárosban illegális szerv- átültetés és -kereskedelem folyik. Egy amerikai egészségügyi ügynökségnek az újság szerint különböző emberi szerveket kínálnak fel. Az árak egy gégefőért kért 289 dollártól 50 ezer dollárig terjednek. Ez utóbbiba egy egészséges vese kerül. A moszkvai hullaházakban tömegessé vált a belső szervek eltulajdonítása. Az orosz főváros egészségügyi intézetének egyik volt munkatársa, aki a mentőknél dolgozott, bizalmas beszélgetés során megerősítette a moszkvai lap jelentését. Egy Atlant nevű moszkvai vállalat nyugati képviseleteknek ajánlatot tett, hogy orvosi és tudományos célokra belső szerveket hajlandó szállítani. A levelekben természetesen hamis címet és hamis telefonszámot adott meg. Az újság három német és két olasz céget jelöl meg, amelyek szervátültetéshez szükséges „anyagot” kínálnak. Moszkva városának egészség- ügyi hatóságai most bizottságot alakítottak. 124 megvizsgált esetben durva törvénysertéseket tapasztaltak. Még az is megtörtént, hogy a halál hivatalos megállapítása előtt eltávolítottak emberi szerveket. Az orvosi dokumentumokat többször hiányosan töltötték ki, s találkoztak számos hamisítással is. Az orosz fővárosban virágzik egy másik üzletág, a leánykereskedelem is — írja a DPA német hírügynökség. Hirdetésekben keresnek 25 évesnél fiatalabb nőket, akiknek Franciaországban, Olaszországban, Spanyol- országban vagy Németországban jól fizetett állásokat kínálnak. „Minden formalitást elintézünk” — hangzik a hirdetésekben. Ilyen ajánlatokkal Moszkvában és más orosz nagyvárosokban divat- és fotómodellek tucatjait csábítják külföldre. Sok fiatal lány szeretne végre komoly pénzt keresni, s rosszul fizetett állását könnyű munkával felcserélni a „szabad világban”. Ezek a lányok nem is álmodnak arról, hogy lelkiismeretlen kereskedők nyugati éjszakai szórakozóhelyekre, vagy nyilvánosházakba adják el őket. , A húszéves Svetlana elmondta a német hírügynökség tudósítójának, hogy egy évvel ezelőtt egy tánccsoportba jelentkezett. Egy kicsit csodálkozott, hogy minden jelentkező lányt felvettek anélkül, hogy tánctudásáról meggyőződtek volna. „Nápolyba vittek bennünket repülőgépen. Ott egy művészeti ügynökség állítólagos vezetője fogadott bennünket, aki azonnal elvette útlevelünket. A megígért varieté nyilvánosháznak bizonyult. Svetlana tíz hónapig működött az „intézetben”. Felszolgálóként dolgozott, de kényszerítették, hogy a vendégeknek más szolgálatokat is nyújtson. Végül olasz barátok segítettek neki, hogy megszökjön ebből a pokolból, és az orosz konzulátusra meneküljön. Ott elmondották neki, hogy a munkatársak hasonló esetekkel naponta foglalkoznak. Az orosz hatóságok most végre intézkedéseket tesznek a leánykereskedelem ellen. — A legközelebbi hetekben minden olyan vállalkozást megvizsgálunk, amely külföldi munkahelyeket ajánl — informálta a hír- ügynökséget Vladimir Voloh, a bizottság elnöke. Kérdés azonban, hogy Voloh és 30 munkatársa sikert arat-e majd. A szóban forgó vállalatok bizonyára jól felkészülnek a vizsgálatra, s a bizottság valószínűleg semmiféle bizonyítékot sem talál majd. Az új Phileas Fogg — Bruno Peyron nagy kalandja Mindössze 37 éves az új „Phileas Fogg”, vagyis Bruno Peyron, a kiváló francia vitorlásversenyző, akit Verne Gyula regénye, a „Nyolcvan nap alatt a Föld körül” hőse után máris így neveztek el Franciaországban, s aki a regényhősnél gyorsabban, 79 nap alatt kerülte meg kéttörzsű hajójával és négy társával a Földet a Vernéről elnevezett versenyen. Peyron harminc nappal döntötte meg az eddigi világcsúcsot, amelyet Titouan Lamazou tartott, igaz, ő egyedül kerülte meg a Földet, egytörzsű hajón, s a csúcsot az előző Vendée Globe versenyen állította fel, 109 nap, 8 óra, 45 perccel. Bruno Peyron tengerészcsalád sarja: api a tengerjáró hajó kapitánya volt, mindkét öccse ismert versenyző: Loick számos nagy nemzetközi verseny győztese, Stephane pedig szörfön Lelt át az Atlanti-óceánon... Bruno azonban eddig is a legnevesebb volt közöttük, amiért 1992 augusztusában 9 nap, 19 óra és 22 perc alatt kelt át az Atlanti-óceánon, sokszor volt helyezett és győztes nagy versenyeken. A Verne Gyula-versenyt tulajdonképpen régóta tervezik, de csak tavaly írták kí, sajátos feltételekkel. Útvonala, távja nagyjából azonos a Vendée Globe versennyel, amelyen Fa Nándor oly kitűnően szerepelt, de ezen bármilyen versenyhajóval el lehet indulni, a személyzet létszáma nincs megkötve, szabad a külső meteorológiai irányítás és tanácsadás felhasználása, viszont éppúgy nem szabad útközben kikötni, idegen segítséget igénybe venni. Peyron nagyszerű vitorlázókból toborozta csapatát. Jacques Vincent régi munkatársa, elektronikai szakértő, az amerikai Cameron C. Lewis volt olimpiai bajnok, és részt vett az America Cup futamain, Dennis Conner hajóján. A legidősebb, a 49 éves Olivier Despaigne a hajó szakértője és Peyron versenyzőtársa, Marc Valiin pedig, aki civilben helikopterpilóta, szintén ismert versenyző es első osztályú navigációs szakértő. A hajó, a Commodore Explorer nem új, korábban Jet Services néven ismerték, de Peyron számára átalakították, törzsét meghosszabbították, így az most 28 méter hosszú. A két törzs azonban mindössze másfél méter magas, így igencsak spártai körülményeket biztosít: fekhelyből is csak három van az egyik törzsben, a másik oldal teljesen a műszereké. A két törzs között kifeszített rugalmas háló van. Az út finanszírozása körülbelül nyolcmillió frankot igényelt, s bár a bátor vitorlásnak sikerült támogatót szerezni a Commodore informatikai vállalat révén, még így is két és fél milliós adóssága van. Peyron és csapata január 31- én indult útnak. Előtte ketten is megpróbálkoztak a versennyel, a szintén világhírű francia vitorlázó, volt világcsúcstartó, Olivier de Kersauson, valamint egy brit- új-zélandi csapat Peter Blake parancsnokságával — mindketten a verseny feladására kényszerültek. Peyron és hajója szintén többször került veszélybe, február 28-án például az egyik törzs negyven centiméteres hosszban szakadt be. A Hom-foknál példátlanul heves viharba kerültek, a széllökések elérték a 82 csomót, utóbb pedig két cethallal ütköztek össze. Hol vihar, hol szélcsend gátolta útjukat, így is több mint 14 csomós átlagsebességet értek el. Peyron példátlan csúcsa legalábbis a jövő évig aligha van veszélyben. Akkor azonban megpróbálkozik annak megdöntésevei Titouan Lamazou, a nem kevésbé neves francia hajós, akinek külön e célra építenek egy óriásvitorlást. bekopogunk
