Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-20-21 / 271. szám
12 HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. november 20-21., szombat—vasárnap Kertész leszek Virágillemtan 1 Kerti virágokat is illik ajándékba vinni, különösen, ha ilyen szép csokrot készítenek belőle A virág évszázadok óta használatos ajándék. Lehet adni „csak” virágot önmagában, vagy valamilyen ajándéktárggyal kísérve. Ha akarjuk, üzenetet is közvetíthetünk, vagy érzelmeket fejezhetünk ki vele. A virág jelentést hordozó tartalma már a középkor óta ismert, és ezek közül a szimbólumok közül sok ma is használatos. Egyik legelterjedtebb a páratlan számok virágkötészeti alkalmazása. Ha vágott virágból készített csokrot viszünk ajándékba, ezt csak páratlan számú szálból illik összeállítani. Tehát: 1, 3, 5, 7, 9 szálból. Ha ennél több, már lehet páros is, hiszen ez a mennyiség első látásra már mennyiségileg nem áttekinthető. Miért éppen páratlan a jó? Eredetére többféle magyarázat született. A páratlan számú- aknak valamilyen misztifikuma van, varázserővel bírnak. Ezek a babonás számok, és szerencsét hoznak. A párosak pedig bajt hoznak. Én jobban hiszek a szakmai magyarázatban, miszerint páratlan szálból könnyebben lehet szabályos alakú csokrot készíteni. Páros számú virágot akkor illik vinni, ha a szám valamilyen konkrét alkalomra utal. Pl. 18. születésnap, 20. házassági évforduló. Nem kisebb a jelentősége magának a virágnak sem. Más illik a szerelmesnek, más a ballagó diáknak. A virág elválaszthatatlan a színétől. A kettő együtt közvetíti az üzenetet. A fehér a tisztaság, az ártatlanság jelképe. A fehér liliom ezért vált a templomok és a fiatal menyasszonyok kedvelt virágává. A piros, vörös színnel erős érzelmeket fejezhetünk ki. Vörös rózsa illik a szerelmesnek — ha biztosak vagyunk abban, hogy érzelmeinket viszonozzák. A sárgát sokan az irigység színének tartják. Eredeti jelentése: érdekesség, különlegesség. Különösen a tavaszi, húsvét környéki virágdíszekben gyakori. Az orchidea az érettebb nők virága, elsősorban a nőies nőknek ajándékozzuk. A kék szín ritkább a virágok között. Ez a tipikus virágszín egy kisfiú keresztelőjére. Kislánynak rózsaszín, fehér csokrot vásároljunk. Aranylakodalomra az arany, ezüstre az ezüst domináljon — természetesen a virághoz alkalmazott kellékeknél. Zölddel békét, nyugalmat árasztunk, barnával haragot fejezünk ki, szürkével közömbösséget. A mai, üvegházi virágok kevésbé illatosak. Ez néha hasznos. Étkezésnél az asztalra helyezett virág erős illata elnyomja az étel ízét, így kellemetlen is lehet. Ha betegnek viszünk illatos virágot, gondoljunk arra, hogy ez elviselhető lesz-e neki vagy betegtársainak. Általános szabály, hogy a csokrot csomagolópapírból kibontva illik átadni... Ma már különböző díszcsomagolásban kapjuk a virágüzletben (díszdobozban), ezeket természetesen nem kell kibontani. Ez a feladat az ajándékozottra hárul, akinek illik a virágnak örülni, majd azonnal vízbe, illetve vázába helyezni. A virág talán az egyetlen ajándék, amit bárki adhat bárkinek (fiúnak, férfinak) anélkül, hogy megvesztegetéstől kellene tartania. V. Pénzes Judit Világméretű küzdelem az írástudatlanság ellen Az UNESCO már többször is ráirányította a figyelmet az írás- tudatlanság felszámolásáért folytatott harc fontosságára, hiszen az analfabétizmus akadályozza a gazdasági élet, a nemzeti kultúra fejlesztését. Az analfabétizmus felszámolására irányuló harc irányításával az ENSZ saját oktatási és kulturális szervezetét, az UNESCO-t bízta meg, amely több ízben készített felmérést az írástudatlanságról, s a számok nem adtak okot az elbizakodottságra. 1985- ben 800 millióra tette az írástudatlanok számát az UNESCO, ezért kezdeményezte, hogy 1990-et az ENSZ közgyűlése nyilvánítsa az írástudatlanság elleni küzdelem évének. Ez meg is történt, sőt még abban az évben a thaiföldi Jomtien- ben oktatási világkonferenciát rendeztek, amelyen az egyik fő téma az írástudatlanság volt. A tanácskozás előkészületeként szétküldött kiadványokban riasztó adatokat közöltek. Eszerint világviszonylatban 900 millióra tették az írástudatlanok számát; s ez roppant aránytalanul oszlott meg a világban. Az iparilag fejlett országokban a lakosságnak mintegy 3 százaléka volt analfabéta, Afrikában ez az arány 60 százalék, s az olyan népes országokban, mint Kína vagy India, még a kisebb százalékok is 10 milliós nagyság- rendű népességszámot takarnak. Minden erőfeszítés ellenére a nyolcvanas években is az évente 85 millió iskoláskorba lépő gyermek közül harmincmillió volt azoknak a száma, akik vagy el sem kezdték a tanulást, vagy nem jutottak el a negyedik osztályig, s így lényegében az analfabétákhoz tartoznak. A megdöbbentő adatot 1992 tavaszán tette közzé az UNESCO párizsi központja. A szervezet vizsgálatai szerint a legtöbb ilyen gyermek Latin- Amerikában, a Karib-tengeri térségben, Dél-Ázsiában és Afrikának a Szaharától délre eső területén él. Az afrikai országokban az oktatási hálózat elégtelensége, a többi területen annak alacsony színvonala az írástudatlanság oka. Az írástudatlanság nemcsak a Föld szegényebbik felén, de a fejlett országokban is komoly probléma, bár erről sokszor szemérmesen hallgatnak. Az Egyesült Államokban például egyre ijesztőbb méreteket ölt az analfabétizmus, az adatok szerint a 250 milliós lakosságból 27 millió felnőtt tekinthető írás- tudatlannak. Franciaországban is sok felnőtt nem tud olvasni, de a kultúrájukra büszke franciák szerint ezek túlnyomórészt észak-afrikai bevándoroltak. Nagy-Britanniában, Shakespeare hazájában hét gyerek közül legalább egy úgy hagyja el az elemi iskolát, hogy gyakorlatilag analfabétának tekinthető — jelentette ki egy ízben Károly herceg, a trónörökös. Az egyesült Németországnak csak a nyugati felében legkevesebb félmillióra teszik az analfabéták számát, de a pesszimistább becslések szerint van az 3 millió is. A csaknem 81 millió németből mintegy négymillió — többen, mint München és Hamburg lakossága együttvéve — az iskolában olyan gyatrán sajátította el az írás-olvasást, hogy a gyakorlatban már nem használja egyiket sem. A mainzi székhelyű Olvasás Alapítvány, amely az analfabetizmus problémájával is foglalkozik, riadót fújt, mondván, hogy „a világ egyik leggazdagabb kultúmemzetét az olvasás és írás kultúrájának elhalása fenyegeti”. Magyarországon az elmúlt évtizedekben szokás volt azzal dicsekedni, hogy a szocializmus jószerével megszüntette az analfabétizmust. De szakmai körökben nagyon is jól tudták, hogy hazánkban is nagyszámú írástudatlan ember él. Az eredmények persze nem lebecsülendők, hisz 1920-ban még a magyar lakosság 13 százaléka, azaz 789 ezer ember volt analfabéta, 1960-ban pedig már csak 260 ezer. A tendencia azóta is csökkenő, 1970-ben 171 ezer, 1980-ban 102 ezer, 1990-ben pedig 93 ezer honfitársunk, a lakosság 1 százaláka számított írástudatlannak. Java részük a 60 éven felüli korosztályból kerül ki. A gyerekek, fiatalok döntő része tud ugyan olvasni, de a magyar gyermekek olvasási képessége igencsak elmarad az európai átlag mögött... Ezért tavaly megalakult a Magyar Olvasástársaság. Céljuk a jelenlegi helyzet javítása, a gyermekek olvasásra szoktatása, az olvasás iskolai tanításának fejlesztése. Bár elsősorban a gyermekekre összpontosítanak, részt kívánnak venni a felnőttkori analfabétizmus elleni harcban is. Az UNESCO azt a célt tűzte maga elé, hogy az ezredfordulóra felére csökkenjen a világon az írás- tudatlanok száma. Szakértők szerint ahhoz, hogy valamennyi gyermeket be lehessen iskolázni, évente mintegy 5,8 milliárd dollár többletkiadásra lenne szükség. Ez az összeg egyenlő azzal, amennyit a fejlett államok két nap alatt fegyverkezésre fordítanak, illetve megegyezik azzal az összeggel, amelyet az Egyesült Államokban a cigaretták hirdetésére, vagy a szovjet utódállamokban vodkára költenek el az emberek. Természetesen a különböző hivatalos jelentések a riasztó adatok mellett az eredményekről is beszámolnak. 1970 és 1990 között több mint 13 százalékkal sikerült visszaszorítani az analfabétizmust, vagyis az 1970- es világméretű 38,5 százalékról 1990-re 25 százalékra. 2000- ig az UNESCO szakemberei további javulásra számítanak, mégpedig 21,8 százalékra... „Zöldszívesek’\..? Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy újabban a sajtó hasábjain ilyen címadásokkal is találkozhatunk: „Zöldszívesek” (Heves Megyei Hírlap, 1993. szept. 24.); Zöldszívesek a vízivilágban” (Magyar Nemzet, 1993. július 24.) A címben szereplő „zöldszívesek” szóösszetétel „zöld” előtagjának és a „szívesek” utótagjának jelentése és használati értéke külön-külön természetesen jól ismert számunkra, de az ösz- szetételben vállalt fogalmi tartalma és szóhasználati értéke érzékelésében elbizonytalanodunk. A szóösszetétel átvitt értelmének mondanivalója sokkal egyértelműbbé válik számunkra, ha a „zöld” szó életútjának tükrében mutatjuk be a „zöld” színnevünk napjainkban is egyre bővülő szócsaládját. Benne és általa azt is megmutatjuk, hogy e színnevünk családjában az átvitt értelmű szavak mennyiségileg és minőségileg többségben vannak... Az egymást váltó nemzedékek szólásváltozataiban fontos szerepet kapott a „zöld” szavunk, amely humoros, valamint gunyoros áthallásokkal, s az ugyancsak átvitt éretlen jelentés- árnyalattal illeszkedik bele a szóláshasználati sorba: zöldlurkó (éretlen, tapasztalatlan ifjonc). Hasonló fogalmi tartalommal minősíti bizonyos beszédhelyzetekben — s gunyoroskodó szándékkal — a felnőtteket ez a szólásváltozat: amolyan zöldfülű ember (az élet dolgaiban járatlan, tapasztalatlan). A pontos tájékoztatás és az egyértelmű gondolatközlés mindennapi életünk és közéletünk rendkívül fontos követelménye. A sajtóban olvasható cikkekben, valamint a rádió és televízió riportjaiban egyre többször vállalnak közlő-kifejező szerepet azok az átvitt értelmű és használati körű nyelvi formák, arűelyek egyéni és közösségi életünk beszédáradatának sodrását minősítik és ítélik el. S ténylegesen nemkívánatos nyelvhasználati jelenség, hogy feleslegesen sok tartalmatlan zöldséggel terheljük meg szóbeli és írásbeli közléseinket. Egyebek mellett ennek a szó- használati gyakorlatnak tudható be, hogy nem tudunk zöldágra vergődni (előbbre jutni, célunkat elérni). Bizonyos beszédhelyzetekben rosszalló mellékzöngét érzékeltet a zöldhatár ebben a szövegrészletben: „A zöldhatáron át hagyták el az országot”. Hogy a mezőgazdasági életünk eseményeit, történéseit megnevező szavak száma napjainkban emelkedőben van, ezek a beszédes példák tanúsítják: zöldhitel (a még lábon álló termésre felvett hitel); A zöldár (sok tavaszi eső) nem tett kárt a vetésekben; zöldjelzés (a földek, erdők sorsolására), stb. E gondolatkörbe sorolható be a zöldbárók szóösszetétel, a maga sajátosan humoros, nem kevés áthallással is terhelt politikai hátterével... Egyre többször kapunk hírt a Zöldek, a Zöldpárt tevékenységéről... A hazai környezetvédelem környezetünket, természeti világunkat kímélő tevékenységének eszközeiről, módjairól tanúskodnak az alábbi szövegrészietek: „a budapesti zöldprogram a természetvédelemről intézkedik”. A zöldmotorok környezetvédő szempontból fontos szerepet játszhatnak.” „Zöldüteműmotorokat az utakra!” Az aligha vitatható, hogy az emberi környezetet kímélő és védő tevékenységünk legfontosabb szereplője maga az ember. Nem véletlen tehát, hogy közösségi és egyéni nyelvhasználatunkban közlő szerephez jutott a zöldszívesek nyelvi forma. A természet, a környezetünk megbecsülése, szeretete, megóvása érdekében alakult meg a Zöldszívesek természetvédő mozgalma. Tagjai megyénkben is zöld utat kaptak. A Zöldszívesek Szövetségének tevékenységébe bekapcsolódhatnak mindazok, akik szívesen, szíwel-lélekkel vállalják szűkebb környezetük védelmét, így hát meg is érdemlik a zöldszívesek minősítést. A sajtóban gyakran olvashatunk olyan cikket, amelynek szövegrészleteiben a színes álmok nyelvi forma játssza a kulcsszerepet. A „színes” jelzőt egy-egy színnév váltja fel, köztük a zöld megnevezés. Erről tanúskodik ez a címadás is: „Az ausztráliai zöld álom” (Magyar Nemzet, 1993. szept. 23.). Ez az álom azóta valóság lett: „A tavaszi zöld pompájú Sydney városa nyerte el az olimpiai játékok megrendezésének jogát.” S végül a rádió zöldtelefonjára hívjuk fel olvasóink figyelmét, mint az emberi környezet megóvását szolgáló adások ismereteinek vonalára... Dr. Bakos József A képzelgő férj — Doktor úr, a féljem azt képzeli magáról, hogy ő egy repülő csészealj — panaszolja a feleség a pszichiáternek. — Sürgősen küldje el hozzám, asszonyom! — feleli az orvos. Az asszony újabb szavait lásd a vízsz. 1. és a függ. 34. sz. sorokban. VÍZSZINTES: 1. Az asszony újabb szavainak első része (zárt betűk: E, H, I) 14. Faggat, beszámoltat valakit 15. Tüzet megszüntető 16. Elektronvolt, röv. 17. A szobából a tornácra telepszik 18. Tizenkét hónapra szóló 19. Hollandia gk.- jele 20. Lengyel sci-fi író (Stanislaw) 22. Milliliter, röv. 23. A jó kés ilyen 24. Melyik személyt 25. Kést köszörül 27. Valahol a leghidegebb évszakot tölti 29. Villanófénylámpa fényképezőgépeknél 30. A híres labdarúgó, Schlosser Imre beceneve volt 32. Készlet — angolul (SET) 33% Helység Baranya megyében 34. Nyakbavaló (ford.) 35. Szállított 37. Szóösszetételeit előtagjaként jelentése: közép 38. Tova 39. A kisgyermeket folyadékkal ellátta 41. Klasszikus kötőszó 42. A kék és a vörös keveréséből kialakuló szül 43. Principális 44. Van — németül 45. Lángelme47. Olivia becézve 48. Krémmel készülő cukrászati termék 51. Esőn állni 52. Tárgyat levélmintázattal ellátó 54. Éter és alkohol gyöke 55. Elavult súlymérték 56. Háromatomos oxigénmódosulat 57. Kiejtett mássalhangzó 59. Az a távolabbi 60. Lorán Lenke monogramja 61. Libériás alkalmazott 62. Szópárbaj 64. Európa-kupa, röv. 65. Torkoskodik, nyalakodik 67. Több közül a megfelelőt kutatás révén megtalálja 69. Becsületes, korrekt emberek jellemző tulajdonsága. FÜGGŐLEGES: 1. Fa szétfeszítése segédeszközzel 2. Egy síkba hoz, szintez 3. Egyesült Királyság, röv. 4. Dinnyén vágják 5. Félsziget az Azovi- és Fekete-tenger között 6. Valahol szabadságát töltötte 7. Talál 8. Ritka kettős mássalhangzó 9. Oktat, tanít 10. Olyan, mint a borotva 11. Ruhát vízben tisztít 12. Deciliter, röv. 13. Néprajz 18. Létezés 21. Minőségellenőr 23. Kihalt, halott 24. Virágtámaszték 26. Azonos mássalhangzók 28. Késői napszakkal kapcsolatos 29. Virágtartó edény 31. Félkörben hajlítja 33. Filmet vásznon megjelenít 34. Az asszony szavainak folytatása (zárt betű: S) 36. Járom 37. Hazai média nevének kezdőbetűi 39. Rövid szoknya jelzője 40. Női név 4L Gyerekek elalvás előtti programja 42. A mélyben 44. Levélben közölte 46. Pántlika 47. Helység Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében 49. Távirati „ő” 50. Formál 52. Ennél lentebbi helyre 53. Szelíd erdei állat becéző elnevezése 56. Lehullva egyből megfagyó eső jelzője 58. Áltatószerként használt, szúrós szagú folyadék 61. Ipari szövetkezet, röv. 62. Az élethez nélkülözhetetlen folyadék 63. Vannak — angolul (ARE) 66. Súlyarány, röv. 67. Kálium és kén 68. Mesefilmből ismert földönkívüli élőlény neve. * * * A megfejtéseket november 25-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: Keresztrejtvény. Báthory Attila
