Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-19 / 270. szám

■ * vjr***^rr*~* HÍRLAP, 1993. november 19., péntek Nem éltünk a történelmi lehetőséggel Beszélgetés Görgey Gáborral, a „stukker” ürügyén „Mint állampolgár, szeretném, ha kevésbé lenne érvényes a dara­bom” — mondja a szerző Néhány éven belül másodszor mutatta be az egri Gárdonyi Gé­za Színház a Komámasszony, hol a stukker? című darabot. A ko­média olyan aktuális, mintha szerzője, Görgey Gábor tegnap fejezte volna be. Pedig jó néhány évvel ezelőtt született. A műben öt szereplő felváltva tartja egy­mást sakkban egy revolverrel. — 1966-ban írtam, s 1968- ban mutatták be először — emlé­kezik vissza Görgey. — Amikor papírra vetettem, nagyon sok in­dulat volt bennem mindenfajta beteges politikai és társadalmi jelenség iránt. Az volt az elkép­zelésem, hogy kisakkozom az ösz- szes elképzelhető kombinációt. Azt hiszem, ez sikerült is, mert különben nem vennék elő 25 éve állandóan ezt a darabot. — Milyen érzés találkozni ez­zel a negyedszázados írással? — Mint szerző, örülök neki, de mint állampolgár, szeretném, hogyha kevésbé lenne érvényes a darabom. — A ’60-as években még nem úgy látszott, hogy belátható időn belül lezajlik a hatalomváltás. Miért ábrázolta e konfliktuso­kat? — így valóban nem volt meg a lehetőség a fordulatra. De a hu­szadik század történelmében sok példa volt rá, s a maga bújtatott módján nálunk is megvoltak ezek a szembenállások. így hát 1966-ban is eleven társadalmi valóságnak éreztem, amit leír­tam. A „mély magyarság”, a dzsentri allűrök, a parasztmí­tosz, a lumpenség és az értelmi­ségi spekulációk olyan hagyo­mányok, amelyek akkor is, azóta is meghatározzák életünket. Ezt vetítettem bele egy hatalmi já­tékba, s ez hozta meg a stukker váltásának valódi lehetőségét. — Az első magyar abszurdok közé sorolják ezt a művet. A szer­ző hogyan értékeli ezt a meghatá­rozást? — Nem szeretem, ha sémákba kényszerítenek. Én színdarabot írtam, nem absztrakciót. Ezek­nek az embereknek elsősorban tulajdonságaik vannak, csak má­sodsorban osztályjellegűek. Any- nyiban abszurd ez a történet, hogy tömöríteni kellett, mert reális közegben nem zajlana le mindez. írástechnikailag így lát­tam megvalósíthatónak. — Azóta megtörtént egy for­dulat, egy hatalomváltás. Miért éli meg állampolgárként rosszul műve aktualitását? — A rendszerváltással egyet­értek, de a szabadsággal rosszul élünk. Nemcsak a kormányra gondolok, hanem a politikusok­ra általában. Nem használtuk föl a történelmi lehetőséget, nem történt meg a kitörés. A dara­bom záróképével élve: zárva ma­radt az ajtó. S ez nem a kulcson múlik, hanem a szereplőkön, te­hát a társadalmon. — Melyik volt a legfurcsább bemutató? — Már húsz fölötti az általam látott bemutatók száma. Szófiá­ban például bohóctréfának fog­ták fel, ami határozottan érdekes volt, bár én nem így képzeltem. Gratzban pedig egy elakadt te- herlift szolgált helyszínül, ami megint csak új lehetőségeket nyi­tott az értelmezésben. — Nem zavarja, hogy a többi drámáját nem veszik elő? — Határozottan zavar. A leg­jobbak közül való, de húsz dara­bomból legalább öt-hat van, ami legalább ilyen aktuális. Gondo­lok például a Rokokó háborúra, a Bulvárra, a Fejek Ferdinánd- nak-ra, vagy a Galopp a vérme- zőn-re. De nagyképű volna, ha panaszkodnék. Annak viszont örülnék, ha más arcomat is meg­mutathatnám a közönségnek. Gábor László A téli könyvvásár kínálatából A téli könyvvásárra 85 kiadó 402 könyve lát napvilágot. A kötetek átlagára 1150 forint — jelen­tette be Tatján Tamás irodalomtörténész, a Magyar Könyvkiadók és Könyvteijesztők Egyesülésének saj tótáj ékoztatój án. A kiadók az idén — gondolva a közelgő karácso­nyi ünnepekre — számos ifjúsági és gyerekeknek szóló könyvet jelentettek meg. A kínálatban több „foglalkoztató” kiadvány is szerepel, többek között H. Vass Ildikó Paapírvarázslat 3. (Könyvesház) cí­mű munkája, amelyben díszítési és csomagolási öt­letek találhatóak. Hasonló könyv a távol-keleti pa­pírhajtogató művészet fogásait ismertető Origami mindenkinek című kötet (Nemzeti Tankönyvki­adó), amely Budai Péter alkotása és a Száz ötlet, száz játék (Falukönyv-Cicero) című kiadvány. A gyermekkönyvekhez hasonlóan gazdag a lexi­konok és a művészeti albumok kínálata is. Napvilá­got lát több vallási tárgyú kiadvány: a Gustave Dóré illusztrációival díszített A Biblia (Kossuth), a 670 felekezetet ismertető Nagy valláskalauz (Akadé­miai Kiadó) és Anne de Graaf munkája, a Képes Biblia (Omega). A lexikonok közül kiemelkedik a Magyar Nagylexikon (Akadémiai Kiadó) első kö­tete, a két évtized után megújulva megjelent Buda­pest Lexikon (Akadémiai Kiadó), az Officina Ké­pes Világatlasz (Officina Nova) és Walter Schu­mann Drágakőbiblia (Glória) című alkotása. Szép kivitelű album mutatja be Rembrandt, Hieronymus Bosch és Monet (mindhárom Benedikt Taschen Verlag — Kulturtrade kiadvány) és Picasso (Corvi­na) alkotásait. A szépirodalmi könyvek kínálatából szerepel Lev Tolsztoj Háború és béke (Auktor) című regé­nye, amely tizenöt év elteltével jelent meg ismét Magyarországon. Verseskötete lát napvilágot a Do­ors együttes egykori frontemberének, Jim Morri- sonnak Amerikai ima (Új Mandátum-Orpheusz) címmel és a walesi költőnek, Dylan Thomasnak A csontnak partjain címmel. A téli könyvvásár egyik legnagyobb szenzációjának ígérkezik Alekszandr Szolzsenyicin grandiózus munkája, A Gulag sziget­világ (Európa). A könyvkiadás téli ünnepére számos zenei témá­jú kötet is megjelenik, többek között a Jazz-zené- szek lexikona (Kossuth) és John Lazarus munkája, az Opera kézikönyve (Magvető). Karácsonyra több értékes természettudományi mű is kapható lesz, így a Dinoszauruszok és a földi élet története (Panem), Az oroszlán (Passage) és az Állat-atlasz (Gulliver). Óvatosak a bankok A kistermelőknek drága a hitel Az őszi növények értékesítése sem változtatott számottevően a mezőgazdasági termelők pénz­ügyi helyzetén. Anyagi kondí­cióik nem javultak oly mérték­ben, mint az előző évek hasonló időszakában — egyebek mellett ez is kiderül a Földművelésügyi Minisztérium nemrégiben köz­readott tájékoztatójából. A szak­emberek véleménye szerint ez is közrejátszik abban, hogy a ban­kok csínján bánnak a hitelkérel­mekkel. Az állami garanciavállalással folyósított hektáronkénti 14 ezer forintos termelési hitelt szinte ki­zárólag a szövetkezetek veszik igénybe, ugyanis a kistermelők számára a hitel visszafizetésének költségei — a 10 százalékos ka­matkedvezmény ellenére is — rendkívül magasak. A bankok jelzései szerint a hiteligénylők­nek eddig körülbelül a fele jutott kölcsönhöz, a többi kérelem el­bírálása folyamatban van. Nehézkesen lehet hozzájutni a fejlesztési alapból igényelhető hitelekhez is. A pénzintézetek általában alacsony jövedelmező­ségűnek ítélik a mezőgazdasági vállalkozásokat, a pályázó által felkínált fedezetet leértékelik, il­letve azon felül egyéb garanciát is kérnek a kölcsön folyósításá­hoz. Ennek ellenére az elmúlt idő­szakban növekedett a Mezőgaz­dasági Fejlesztési Alapra pályá­zók száma, a kérelmek többnyire gépvásárlásra irányulnak. A kü­lönféle agrártámogatásokat — vetési, valamint gázolaj-támoga­tás, stb. — egyre többen veszik igénybe. A megyei földművelés- ügyi hivatalok folyamatosan ad­ják ki az ehhez szükséges igazo­lásokat... (FEB) Portré — mérlegvonással „A lakosság segítőkészségére építünk” Nem volt könnyű időpontot egyeztetni a beszélgetésre. A Vöröskereszt megyei titkára, Gortva József ugyanis nyakig ül a munkában. Egyrészt azért, mert olyan időket élünk, ami­kor ezrek és ezrek szorulnak a szervezet támogatására, más­részt pedig, mert — mint új ve­zető — szeretné mind jobban átlátni a vöröskeresztes tevé­kenységet. De vajon sikerül- net-e ez tíz hónap alatt? — Annyiban nem volt nehéz dolgom, hogy a korábbi munka­helyemen, a TIT-nél, ahonnan átpályáztam ide, ugyancsak sok szervezőmunkával jaró területen dolgoztam: az oktatásért, a kü­lönböző tanfolyamokért voltam felelős többek között — mondja, s sorolja is a kilenc esztendő em­lékezetesebb ismeretterjesztő eseményeit. — Miért váltott? — Mondjam azt, hogy felkel­tették az érdeklődésemet...? Ta­lán hihetetlenül hangzik, de va­lahogy így kezdődött, ugyanis egy folyosón dolgoztunk a vö- roskeresztesekkel, sokat beszél­gettünk egymással. Voltak közös témáink, s mondhatom, több mint „jószomszédi” kapcsolatok alakultak ki az évek során... Az­tán a korábbi megyei titkár, Mi­hály Gyula nyugdíjba készült, szóba került a kiírt pályázat, s ne­kivágtam. Ennyi... Röviden valóban ennyi. De a tényékhez hozzátartozik még, hogy sokat nyomott a latba en­nek a fiatalembernek az itt elen­f edhetetlen kapcsolatteremtő észsége, nyelvtudása, friss szemleletmódia, s nem utolsó­sorban mély lelki fogékonysága az emberi sorsok iránt. Meséli: tucatnyian fordulnak hozzá, ki ezért, ki azért keresi meg, egy azonban minden esetben közös az ügyükben: jó szóra, lelki vagy anyagi támaszra szorulnak. S megsajdul a szíve, ha netán nem áll módjukban a teljesség igényé­vel segíteni. — Tizenkét pályázó közül nyerte el ezt a munkakört. Január elseje óta volt ideje gondolkodni, tervezni, hogy hosszú távon mi­lyen megyei szervezetet igyekszik formálni, s irányítani? — A legelső, amit tisztázni akartam: ne legyen „megye-vá­ros ellentét”, mert hatékony munkát csak teljes együttműkö­déssel, a szellemi és anyagi erő­források összpontosításával tu­dunk végezni. A megyében mű­ködő hat vöröskeresztes irodá­nak az „Alapelveknek”megfele­lően, egységesen kell dolgoznia, legyen az akár városi, akár me­gyei szinten a hierarchiában. Az nem baj, ha a városoknak és kör­zetüknek sajátos arculatuk van, kialakult módszerekkel végzik a dolgukat, az viszont már gond, Gortva József: __Januártól megke zdődik a házi betegápo­lók szakmát adó, profi képzése” (Fotó: Szántó György) ha az ott bevált jó ötletek nem jut­nak el a többiekhez. Napjaink­ban viszont ugyancsak hatékony vöröskeresztes szemléletre es hozzáállásra van szükség, hogy társadalmi gondjaink megoldá­sához egy önszerveződéssel lét­rejött, szelesebb lakossági réteg­re támaszkodhassunk. Az a cé­lunk, hogy a segítőkész polgárok bennünk találjak meg azt a szer­vezetet, amelyben — és amelyen keresztül — karitatív tevékenysé­get végezhetnek, s eljuttathatják adományaikat oda, ahol arra a leginkább rászorulnak ember­társaink. A karitatív tevékenység kap­csán szóba kerül kapcsolatuk a megyében működő Máltai Sze­retetszolgálattal. Jó hallani, hogy nem keresztezik egymás útját. Sőt, például a Vöröskereszt által működtetett népkonyhát a sze­retetszolgálat folyamatosan segí­ti az adományaival. S Gyöngyö­sön is számos alkalommal mű­ködtek együtt, ha olyan jellegű akcióról volt szó, amelyben mind a két szervezet érintett volt. S ezek elsősorban a szociális gondok, feszültségek enyhítését célozták: étkeztetést, nappali melegedők létrehozását, netán olyan pályaudvari misszió mű­ködtetését, amelyre Hatvanban volt példa. A rászorulókat innen irányították a hajléktalanok szál­lására, a pihenőkbe, az étkező­helyekre. Egerben is megkezdő­dött a német Vöröskereszttől ka­pott tábori konyha felállítása: jö­vőre remélhetően havonta egy­szer ingyenes ételt főzhetnek majd az otthontalanoknak, a rá­szorultaknak. De legalább eny- nyire fontos — annak ellenére, hogy nem vagyunk határ menti megye — a menekültúggyel való foglalkozás is: jó példa erre a vi- sontai hőerőmű vezetése által felajánlott 100 ezer forint a me­nekülttáborok támogatására. Az adomány szépen példázza a vál­lalati vezetés és az ott működő vöröskeresztes alapszervezet jó együttműködését. — Örömünkre szolgál — foly­tatja a gondolatsort Gortva Jó­zsef —, nogy öt másik megyével együtt Hevesben is megkezdődik januártól a házi betegápolók szakmát adó, profi képzése. Húsz-huszonkét munkanélküli beiskolázására kerül sor erre a nyolcszáz órás szakmai tanfo­lyamra, hogy aztán gyermek- és felnőttbetegeket gondozzanak, segédápolóként dolgozzanak kórházakban, netán a háziorvo­sok mellett az önkormányzatok támogatásával. Hasonló céllal indítunk tanfolyamot önkénte­seinknek is: ezen a helyi vörös­keresztes szervezetek, valamint a televíziós távoktatási program segítségével 24 órában bárki el­sajátíthatja a házi gondozás alapismereteit. A laikus képzés önként vállalt vizsgával zárul, s erről a hallgatók igazolást kap­nak. S ha már a képzésnél tartunk: a megyei titkár elmondja, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a gépjárművezetői elsősegély­nyújtó tanfolyamok záróvizsgái megszervezésének is. Ezeken derül ugyanis ki egyértelműen, hogy a képzésben részt vállaló szervek kellő figyelmet fordítot­tak-e — a legszükségesebb elmé­leti ismeretek átadásán túl — a szükség esetén teendők szaksze­rű gyakoroltatására. Mert az a fontos, hogy balesetkor minden­ki azonnal tudja, mit kell tennie az életmentéseit. Ilyen esetben minden pillanat számít, s a gyor­saság mellett nem elhanyagolha­tó a szakszerűség sem... — Ezt a célt szolgálják azok a hagyományos elsősegélynyújtó tanfolyamaink is, amelyeket fő­ként az iskolai vöröskeresztes csoportoknak szervezünk egyéb más kurzusok mellett — teszi hozzá a megyei titkár, akinek — fiatal lévén — ugyancsak szív­ügye az ifjúsággal való törődés. Újságolja is, hogy egyre többük­re számíthatnak, jó példa volt er­re az idei Challenge Day esemé­nyeit kiegészítő akció, amelyben a mozgáskorlátozott gyermekek táborára gyűjtöttek szép össze­get többek között a zagyvaszán- tóiak. — Ezeket a tetteket és akció­kat szeretnénk népszerűsíteni a jövőben. S a széles Körű pályáza­ti tevékenységgel pedig — a ma­§ án- és kózaaomanyokorí túl — iztos anyagi bázist kívánunk te­remteni szociális tevékenysé­Í 'ünk, valamint a véradómozga- om és egyéb feladataink ellátá­sához — mondta befejezésül Gortva József. Szilvás István Fogyóban a nyugdíjelőleg-keret Tiszta képet a „piszkos” anyagiakról — Végre tisztán kellene látni, hogy mi lesz a sorsa a sokat emle­getett kinnlevőségeknek — mondja Nagy Sándor, a Nyugdíj- biztosítási Önkormányzat elnö­ke. Érthető az igény, hiszen a be nem fizetett járadékok összege immár meghaladja a 130 (!) mil­liárd forintot. — A nyugdíjbiztosítási fel­ügyelő bizottság megpróbál min­den menthető fillérhez hozzájut­ni — folytatja az elnök. — Ennek azonban egyik feltétele, hogy vi­lágosan lássuk: az adósok közül melyek képesek adósságuk ki- egyenlítésére vagy csökkentésé­re — őket részletfizetési kedvez­ményekkel vagy akár a büntető- kamatok elengedésével is rá kell bírnunk a fizetésre. A csődbeju­tott fantomcégektől nem sokat remélhetünk, már csak tízért sem, mert a jelenlegi jogszabá­lyok kevés lehetőséget adnak kö­veteléseink behajtására. Pedig nagyon is indokolt lenne szigo­rúan büntetni azokat a munkál­tatókat, akik a dolgozóiktól le­vont vagy az állami költségvetés­től megkapott pénzt nem fizetik be a tb-nek. — Az adósok listájának ismé­telt nyilvánosságra hozatala nem javítja a fizetési morált? — Szerintem nem egyértelmű a hatás. Hiszen a listák láttán a néhány százezer forinttal „sáros” kisvállalkozók okkal mutogat­hatnak fölfelé: „miért bennün­ket, miért nem azokat büntetik, akik a költségvetéstől fölvett pénzt felejtik el a tb-nek átutal­ni?” Mi tagadás, van igazság az efféle érvelésben... Most olyan javaslattal fordulunk az illetéke­sekhez, hogy a központi költség- vetésből gazdálkodók tb-járulé- kát ne a munkáltatónak, hanem közvetlenül a társadalombiztosí­tásnak utalják át. Szorgalmazzuk ugyanakkor a forgóalap ismételt feltöltését is. — Ez utóbbi kapcsán a nyug­díjasok nemigen tudják, miről van szó... — Pedig valamennyiüket köz­vetlenül érinti. A forgóalapot ugyanis másképp nyugdij-meg- e(f51egezési számlának hívják. Voltaképpen tartalék arra az esetre, ha a járulékbefizetések akadoznak. Nos, a számlán lévő összeg alaposan megfogyatko­zott, holott a biztonságot az szol­gálná, ha legalább 60 milliárd lenne rajta. Szabó Iván pénzügy- miniszterrel erről már tárgyal­tunk, s a forgóalap feltöltésének fontosságában egyet is értettünk — hiszen a nyugdijak kifizetését az állam garantálja. — Mindezek fényében: vajon mit is ígér 1994 a nyugdíjbiztosí­tás számára? — A gondok ellenére reális az esély, hogy 1994 null-szaldós éve lesz a nyugdíjbiztosítási alapnak. Erre az elmúlt években nem volt példa. Következetesen tartani akarjuk magunkat ahhoz: min­den rendelkezésre álló pénz azoknak jusson, akik erre járu­lékfizetésükkel jogot szereztek. Kiemelt célnak tekintjük a régen megállapított, s az infláció miatt ma már szégyenletesen alacsony nyugdíjak korrekcióját, illetve a jelenleg használt valorizációs kulcsok szerinti értékének hely­reállítását. Más szóval: a 15-20 éve megállapított járadékokat szeretnénk kiegészíteni az egyes esztendőkben bekövetkezett ér­tékromlás összegével. (FEB)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents