Heves Megyei Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-17 / 268. szám
Látószög Itthon — az otthonért Nyugdíjas ismerősöm keseregte nemrégiben, hogy a kegyetlen sors igencsak elszakította, messzire sodorta gyermekeit a szülői háztól. A diplomás fiatalok — jobb híján — Új- \ Zélandbü vándoroltak. S nem itthoni munkanélküliségüket váltották állásra, hanem csupán a boldogulás reményéhez § próbáltak közelebb jutni a távolban. Biztatás nélkül is nagyobb volt a bizalmuk az idegen föld iránt, mint a hazaihoz. Ha ilyen távolságra nem is utaznak nagy számban, a köze- I lebbi célpontoknak — sajnos — jócskán nekivágnak megint honfitársaink közül. Egyféle megoldás lett ismét a kivándorlás a jövő alakításában. Gyűjtenénk magunk köré, nagy családunkba a magyart, de tehetetlenek vagyunk annak megakadályozásában, hogy világgá szaladjon sorainkból. Szép szavakkal marasztalnánk, de meglehetősen átlátszó, üres az ígérgetés, aligha lehet hinni benne. S különösen az ifjabb türelmetlen, aki még kevésbé, vagy nem is szokott a lemondáshoz, el sem tudja képzelni, hogy a mélypontról van kilábalás, amit az érettebb, az idősebb már tapasztalhatott. Nem valamiféle magyar jelenség a menekülés, mert — sajnos — akad rá példa másutt is. Jelenleg — mint a statisztikusok emlegetik — már a Föld minden 130. embere él odébb szülőhazájától. Hozzávetőlegesen kétszer annyi a menekült és hontalan, mint az egykori, nagy Jugoszlávia népessége. Még ijesztőbb, aggasztóbb, hogy ez a meglehetősen hatalmas tömeg a legutóbbi évtizedben közel megnégyszereződve érte el mostani számát... Vigasztaló lehetne, hogy másutt is ok van a távozásra, a magyaron kívül még egy sereg egyéb náció képviselői veszik nyakukba a világot. Ez azonban a legkevésbé sem megnyugtató. Hiszen kis nép a miénk, tizenötmilliót emlegetve is a parányikhoz tartozik. S ha ez a kevés is még tovább aprózódik, sodródik, mennyi marad belőle egyw«?Kitart-e annyi egymás | mellett, hogy beszélni lehet róla később is, emlegethetik, számolhatnak vele? Lehangoló a fogyás egyetlen példáját idézni is, s akár csupán arra a két gyermekre gondolni, akikért ismerősöm köny- nyezett. Az pedig még lesűjtóbb, hogy mások többről is tudnak, és jósolni sem lehet a keserű folyamat megszakadását. S egyáltalán: vége lesz-e valamikor? Máig kísért a két világégés közötti időszak, a legutóbbi há- j borüt követő évek, az ötvenes esztendők sok kellemetlen élménye, amikor pedig már-már elfeledhetnénk, újabbak tetézik a rosszat. Beletörődhetünk-e? Törvényszerű, hogy így legyen, eny- nyiben maradjon? Bizonyára tehetnénk ellene. Mivel nem mindegy, hogy a magyart országok választják szét, s gyakran mindörökre, az egyik a másik dolgába üzenet, távoli szavazás útján szól bele, vagy ugyanott, idehaza nyújtja kezét társának, közösen gondolkodik, dolgozik vele a derűsebb, boldogítóbb holnapért. Egyszóval: itthon van otthon. Gyóni Gyula „A levert szabadságharc sodort Amerikába” Sarasotai találkozás Remenyik Sándor unokahúgával Az egyik irodalmi est után gyönyörű, ősz hajú asszony kopogott az öltöző ajtaján. „Kassai Dezsőné vagyok, Remenyik Sándor unokahúga” — s azért zavarok csak, hogy megköszönjem: elhozták nekem ide, Amerikába a múltat, a fiatalságot, s mindent, ami szép volt az életemben” — mondja könnyes szemekkel, s már fordul is vissza. Csak többszöri kéréssel sikerül őt marasztalni és a hallgatás páncéljából kiszabadítani. „Az én édesanyám Remenyik Sándor testvére volt. Minden évben ellátogattunk többször is a Hójába Budapestről és Hódmezővásárhelyről. Mikor éppen hol laktunk. Miután a románok beszorultak Erdélybe, nem mentünk sokáig arra. Csak Sándor jött be töretlenül, ő nem ismert akadályokat. 1956-ban Budapesten laktunk, a Városház út 8-as számú házában. A forradalom jelentette nekünk az örömet és szomorúságot egyszerre. Szárnyaltunk, mert ’56 a felszabadulás reményét hozta minden szabadságot szerető embernek, és szorongtunk, mert gyerekünk 16 éves volt. Egy napon eljöttek hozzánk a nyilasok, hogy fiamat elvigyék harcolni. „Sosem volt puska a kezében, kérem, ne tegyék” — könyörögtünk a parancsnoknak. — „Majd a Kálvin térig megtanítjuk lőni” — erősködtek ők. Végül addig sírtunk, hogy nem vitték magukkal. De a bukás után mégis egyedül maradtunk, mert gyermekünk elhagyta az országot. Nyolc évig bírtuk nélküle, akkor mi is a nyomába eredtünk. Otthon hagytunk mindent, hogy fiunkat visszaszerezzük. Férjem, aki odahaza orvos volt, Bostonban, majd Philadelphiában kapott tanári állást. Húsz évvel ezelőtt, mikor nyugdíjazták, Sara- sotába költöztünk. Tíz éve egyedül élek, öreg napjaimra magamra maradtam. Eddig tartott hát a forradalom adta lendület... Már repülőre sem tudok ülni, így nem ünnepelhettem együtt az otthoniakkal, s nem utazhatom most már Erdélybe sem. Utoljára Sándor temetésén voltam Kolozsváron, 1941 őszén. Azt nem lehet elmondani, hogy gyászolták őt. Mindent feketébe vontak, az evangélista templomban ravatalozták fel, s barátai vitték vállukon a Házsongárdba. A Szentlélek utca 8-as számú villa végleg kiürült 50 évvel ezelőtt. Én pedig így maradok lassan egyedül!” Sziki Károly Adósképző Tanuljunk „bankul”! Azokat a pénzintézeteket, amelyek a hitelezés és a tőkekereskedelem különböző formáival foglalkoznak, szakismeretekkel és az üzleti érintkezés célravezető formáinak tudásával állig felfegyverzett tisztviselők népesítik be. Vajon nem válna-e javára azoknak, akik ezeknek az intézményeknek a szolgáltatásait igénybe veszik, ha szakképzett pénzintézeti ügyfelek lennének? Bizony, nem árt némi „adósképzés” sem. Az ügyfél — amikor a „pult” túloldaláról láthatja a bankokat — meg fogja érteni, hogy mi is mozgatja a vele tárgyaló, az ügyeiben döntéseket előkészítő banktisztviselőt. Ma szinte alig van olyan adós, akinek nincsen valamilyen tapasztalata — vagy előítélete — a pénzintézetekkel kapcsolatban. Sok bosszúságot, elmaradt hasznot vagy veszteséget lehet elkerülni, ha megtanuljuk, mire kell odafigyelni, amikor bankot választunk, miként alkudjunk ki magunknak jobb kölcsönfeltételeket. Elméletileg talán tudjuk, hogy a bankok — bármilyen márványpalotában van is az otthonuk — nem a pénz templomai, hanem szolgáltató vállalatok, amelyeknek az lenne a dolguk, hogy nekünk, ügyfeleknek a lehető legjobban a szolgálatunkra álljanak. A gyakorlat azonban sokszor mond ellent ennek az elvi követelménynek. így aztán meg kell tanulnunk a bankokkal, azaz az alacsonyabb vagy magasabb rangú tisztviselőkkel bánni. Itt előre kell bocsátanunk, hogy a bankárok nem gazemberek, s a pénzintézeti rendszer nem szervezett szélhámosság. Nem az a célja, hogy a „kisembert” megnyúvassza. A New York-i Wall Street, a londoni City, a frankfurti tőzsde pénzügyi központjainak hatalma, a budapesti belváros tőzsdéjének és bankjainak ereje nem pénzügyi manipulációkból, nem valamiféle összeesküvésből született. Az első lépés, amiről majd beszélnünk kell: a bank kiválasztása. Gondoljunk csak arra, hogy amikor gépkocsit vagy televíziót veszünk, mennyi mindenről informálódunk: márkáról, modellről, fogyasztásról, teljesítményről... Vajon veszünk-e eny- nyi fáradságot, mielőtt eldönte- nénk, kikre bízzuk a pénzünket? Vajon elégséges ismeret-e, ha azt tudjuk, hogy a mi bankunk több betéti kamatot ígér, mint más bank? Megkérdezzük-e, hogy be is tudja-e tartani ezt az ígéretét? Vagy elegendő szempont a kényelemé, a közelségé? Nos, egyebek mellett ilyen és hasonló kérdéseket kell magunknak feltennünk és megválaszolnunk vagy megválaszoltat- nunk, ha hozzáértő adóssá akarunk válni. A bűnözésről Csökkentek a bűnözés meny- nyiségi mutatói 1993 első háromnegyed évében. A BM Adat- feldolgozó Hivatala által összeállított jelentés adatai szerint az ismertté vált bűncselekmények száma (291.242) 12, a sértetteké (165.943) 14, a bűnelkövetőké (86.390) pedig 10 százalékkal kevesebb, mint 1992 hasonló időszakában. Ugyanakkor kedvezőtlen, hogy a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár (28,75 milliárd forint) 48, az ismertté vált gazdasági bűncselekmények elkövetési értéke (3,27 milliárd forint) pedig 18 százalékkal növekedett. A bűn- cselekmények 79 százaléka vagyon elleni, 7 százaléka közlekedési, 6 százaléka pedig közrend elleni. Az idén 230 emberöléssel kapcsolatban zárták le a nyomozást. A vagyon elleni bűncselekmények szama (230.229) 11 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A bűnözés múlt évben kezdődött szerkezeti átrendeződésének folytatásaként kismértékben csökkent a lopások, a betöréses lopások és a rablások részaránya, ugyanakkor növekedett a csalásoké. A személygépkocsi-lopások száma (6229) felére csökkent a tavalyihoz képest, ugyanakkor 11 százalékkal nőtt a zsebtolvajlásoké (4940). A lopásokkal, betöréses lopásokkal és rablásokkal okozott kár együttesen 13 százalékkal csökkent, ugyanakkor más bűncselekményekkel a tettesek a korábbinál többszörösen nagyobb kárt okoztak. Például a tavalyinál több mint háromszorosára emelkedett a sikkasztásokkal, több mint kétszeresére a csalásokkal, valamint igen jelentősen (343,4 millió forintról 9210,9 millió forintra) nőtt a hűtlen kezeléssel okozott kár összege. A kárérték növekedése figyelmet érdemlő a bankok sérelmére elkövetett bűncselekményeknél. Az idén 640 olyan bűnesettel kapcsolatban fejeztek be eljárást, amelynek sértettje jegybank, továbbá hitel-, kereskedelmi banki és egyéb pénzügyi szolgáltatást folytató pénzintézet volt. Az ilyen bűncselekmények számában nem volt jelentősebb változás, mindössze 1,3 százalékos volt a növekedés, de az okozott kár nagysága az egy évvel korábbi 336,1 millió forintról 9,98 milliárdra nőtt. Vagyonvédelem, jogi szabályok nélkül Testortarifa: óránként ezer forint Nem elég a grafológia A tarot és a tudatalatti Bűnügyi tudósításokban újabban gyakran olvashatunk olyan mozzanatokról, hogy valakit „...a biztonsági őrök agyba-főbe vertek, fizikai erőszakkal kényszerítettek tartozása kiegyenlítésére”, esetleg „adóssága fejében ékszereket, más értéktárgyakat csikartak ki a hitelfelvevőtől”. Napjainkban hazánkban — óvatos becslések szerint — a vagyonvédelmi kft.-k száma meghaladja az ötszázat, de elérheti az ezret is. Ki vállalhat vagyonvédelemmel kapcsolatos feladatokat, egyáltalán: ki lehet biztonsági őr? Milyen feltételek betartásával működhetnek a gomba módra szaporodó vagyonvédelmi kft.-k? — kérdeztük az Országos Rendőr-főkapitányság illetékeseit. A rövid válasz: gyakorlatilag bárki! A gazdasági verseny részeként nálunk, néhány valóban extrém eset kivételével, egy cégbírósági bejegyzés ellenében A magyar bortermesztők egyetlen járható útja a minőségi borok exportja, hiszen a tömegborok kategóriájában, a nyugati országokban kialakult magas állami támogatások miatt verseng képtelenek vagyunk — mondta Tóth Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője a minap egy sajtótájékoztatón. A keleti piacok elvesztésének a borexport terén nem egyszerűen a hagyományos kapcsolatok megszakadása volt az oka, hanem az, hogy Nyugaton — a nagyarányú állami támogatás bárki vállalkozhat élet- és vagyonvédelemre. A kérdést föltettük az érintettek egyikének, egy tisztes forgalmat lebonyolító vagyonvédő kft. ügyvezető igazgatójának is. Elmondása szerint ők kizárólag erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező, megbízható, intelligens és fizikailag is megfelelően képzett férfiakat alkalmaznak. Hogy mibe kerülnek ezek a szolgáltatások? Egységes tarifa ugyan nincs, de a biztonsági őrzés óránként általában 250 forint, míg a személyes védelem 1000 forintba kerül Különösen nehéz esetekben felárat is felszámolnak, de van, amikor árengedményt adnak. Egy másik cég vezetője szerint a legkörültekintőbb munkát a pénzintézek őrzése igényli. — A Budapesti Értéktőzsdén fegyveres szolgálatot teljesítők rendszeresen logyakorlaton és erőnléti edzéseken vesznek részt — mondja az egyik cég vezetője. — Az említett fiatalemberek idegen nyelveket beszélnek, és csak miatt — a magyar tömegboroknál jóval alacsonyabb áron lehet vásárolni kommersz borokat, mint nálunk. A boradó ugyanakkor magasabb Magyarországon, mint bárhol Nyugat-Európában — mondta Tóth Sándor. Az egyetlen út ezért az asztali borok és a drágább kategóriák minőségének emelése, a tájjelleg erősítése és a jó marketing. Ezt a magyar bortermelő tájak adottságai lehetővé is teszik — fejtette ki a főosztályvezető. Az idén jelentősen — 3,2 millió hektoliterre — kifogástalan öltözékben, patyolattiszta, fehér ingben jelenhetnek meg a tőzsdén. A szállodák biztonsági őrei sok helyütt olyan elegánsak, mint a vendégek. Nem viselnek fegyvert, s akkor dolgoznak igazán jól, ha a vendég észre sem veszi őket. A jogi szakértő véleménye szerint a személy- és vagyonvédelemben dolgozók jogállását sürgősen tisztázni kellene. Tarthatatlan például az a helyzet — ami az érvényes előírások szerint előfordulhat —, hogy köztörvényes bűnözők is ellátnák biztonsági feladatokat, tipikus példájaként annak, hogy kecskére bízzák a káposztát... A jogi rendezetlenség, a világos szakmai feltételek hiánya miatt jelenleg még az sem megállapítható, hogy például egy biztonsági őr tullépi-e hatáskórét, ha kékre-zöldre ver valakit, mert az nem akaija vagy egyszerűen nem tudja tartozását megfizetni. Más szóval, különösebb jogi bűvészkedés nélkül is ártatlannak minősíthetők a pénzügyi ököljog alkalmazói. csökkent az értékesíthető borkészlet. Ezt 4-4,5 millió hektoliterre kell emelni, de ennél nagyobb termésre nem szabad törekedni, mert az már a minőség rovására menne. Az adott területen termelhető bormennyiség szabályozásában fontos segítséget jelenthet a speciális köztestületek, a hegyközségek megalakulása. A hegyközségekről szóló törvény jelenleg tárcaközi egyeztetés alatt áll, s elképzelhető, hogy még ebben a törvénykezési ciklusban tárgyalja a Parlament — mondta Tóth Sándor. A kóklerek, a szélhámosok, a jól öltözött nagy átverők kora dívik. Nemcsak a politikában, hanem sajnos az élet minden területén. Valaha, amikor a kézíráselemzés tiltott vagy éppen megtűrt gyakorlatnak számított, egyedül egy törékeny, egy zseniális asz- szony, Rákosné Ács Klára mert kiállni a porondra, hogy elszenvedje az ördögi módon szervezett támadásokat. Néhány hónapja elment közülünk, s az a megdöbbentő, hogy csak néhányan értékeljük munkásságát szerte az országban. Az utóbbi esztendőkben ugyanis feltűntek — nem kell már semmitől tartaniuk — a felkészületlen szemfényvesztők, s ott vámolják, csapják be a segítségre szoruló polgárt, ahol tudják. Persze hogy idegesíti őket a hajdani nagyság emlékezete. Szinte az egyetlen kivétel a budapesti Váczi Klára, aki avatott mestere e tudománynak, s legalább fél évszázada izgatják rejtelmei. Az se véletlen, hogy egykor az előbb említett pszichografoló- gussal megértették egymást. Meg óhajtottam lepni, s amíg a budapesti lakás konyhájában ügyködött, lejátszásra készítettem a magnófelvételt, hogy meghallhassa azt az ismert hangot. A hatás nem is maradt el. Ráadásul riporterként sem jártam rosszul, hiszen mindjárt a lényegnél kezdhettük. A hetvenhárom esztendős, megnyerő modorú, bensejéből fakadóan fiatalos, kedves hölgy az indíttatást említi. — Született érzék — nevezzük intuíciónak — nélkül soha nem lesz senkiből mester. A szorgalmas boldogulhat ugyan, de a titkok fátylát aligha lebbenti fel. A második világháborútól gyötrődött az ország, s a rögvest hódíA kártya nemcsak játék tóként berendezkedő oroszok nyerseségétől csak ráérzéseim mentettek meg. El is láttak mindennel, a tisztek mindössze azt kérték, hogy adjak jellemrajzot az elém tett írásokról. Innen ívelt a kitérőkkel tarkított át a mostani csúcsig. — Hálás vagyok azért, hogy ismerőseim révén — ennek így kellett lennie — bebarangolhattam az ezotérika szinte teljes birodalmát. Istentől mindig megérkezett a segítség. Olykor — akkori eszem szerint — kissé furán. Sokat tanultam attól a médiumtól, aki folyvást időben figyelmeztetett mind a veszélyekre, mind arra, ami rám várt. Egy másik körben szembesült a tarottal, amelynek ma már a legkiválóbb hazai művelője. Elkápráztat a különböző kártyacsomagokkal, s azzal a tengernyi információval, amelynek hely hiányában csak töredékét summázhatom most. — Egyetlen kártya sem csupán játék. Kár nevetni a cigányasszonyok által használtakon, mert ott is — hacsak nem kókler- kednek — működik valami. Tömörítve azt mondhatom, hogy a tudatalatti funkcionál, vagyis nem esetleges dolog a laphúzás. Hadd hangsúlyozzam azonnal: a fortélyokat nem lehet máról holnapra elsajátítani. Alázat, türelem, személytelenség szükségeltetik, azaz önzésmentes küldetéstudat. Természetesen nem ér« tek egyet azzal, hogy az effajta megközelítést is kommercializál- ják a haszonlesők, szédítve ezzel az emberek regimentjét. Az újságokban megjelenő ilyen természetű hirdetésekre gondolok, amelyek bizony megtévesztőek. Ezután következett az az analízis, amelynek én voltam az alanya. — Az egyiptomi változatot használom, de ez nem elég. Figyelembe veszem a betűk beszédét, a tenyérelemzés adatait, természetesen az asztrológiát is. Rajtolt a szertartás, s meggyőződhettem arról, hogy ez a ritka képességű nő mennyire avatot- tan, mennyire lelkiismeretesen munkálkodik, mérlegelve valamennyi mozzanatot. Önmagámmal kellett szembesülni. Nem először tettem, mégis megbabonázott az a mélyrelátás, az az elemzési, összegzési készség, amellyel valósággal elkápráztatott. Órámra néztem. Zárult a varázslat. De nem véglegesen, hiszen szinte mindketten egyszerre fogalmaztuk meg: — Mihelyt lehet, folytatjuk. Magamban hozzátettem: — Hálás tanítványként. Mintha megsejtette volna, ugyanígy viszonzott, hogy ismét igazolja nagyvonalúságát, lefegyverző udvariasságát. Kevesen büszkélkedhetnek ezzel... Pécsi István * * * Az érdeklődők — a Hevesi Napló és az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében — november 20-án, szombaton délelőtt 9-13 óráig találkozhatnak a fenti riport alanyával, akivel az előbbi írás szerzője készít nyilvános riportot a Bornemissza Gergely Szakképzési Intézet Kollégiumának első emeleti nagytanulójában, a Kertész u. 128. szám alatt. Ezt követően a vendég a kíváncsiakat beavatja néhány fogás műhelytitkaiba, természetesen elemzi az átadott szövegeket is. Az egyesületi tagok belépőiket — korlátozott számban — a helyszínen meg átvehetik. A minőségi borexportról
