Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-09-10 / 236. szám

8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. október 9—10., szombat—vasárnap Vérvétel lézerrel Amerikai és orosz tudósok új módszert dolgoztak ki vérminta vételére: lézersugárral helyette­sítik az acéltűt. — Átalakítjuk az egész ipart — mondta az AP amerikai hír- ügynökségnek Charles Vestal, a Little Rock-i (Arkansas állam) Venisect nevű vállalat igazgató­ja. Az üzemben olyan műszert állítanak elő, amelynek puszta létezése is szovjet katonai titok volt korábban. Az új módszerrel maximálisan 0,5 milliméter átmérőjű és ugyanolyan mély apró nyílást vágnák. A nyílás elegendő ah­hoz, hogy vérmintát vegyenek. A seb ugyanúgy gyógyul, mint minden más kis vágás. Az előállítók szerint a lézer megszünteti a félelmet, hogy vérmintavételnél fertőzést vi­gyenek át. Ha a beteg olyan kór­okozóval fertőzött, mint például az AIDS, vagy a hepatitis-B ví­rus, a tű komoly veszélyt jelent annak, aki utána érintkezésbe kerül vele — hangoztatta dr. Mil­ton Waner, az arkansasi egyetem klinikájának igazgatója. — Nem biztos ugyanis, hogy mindenütt csak egyszer hasznainak egy tűt. Vestal szerint a műszer nosz- szabb távon olcsóbb lesz az accL tűnél ott, ahol a tű egyszeri hasz­nálat után orvosi hulladékká vá­lik. Little Rockban egyébként egy orosz tudós, Borisz Zubov is dol­gozik. A műszer alkalmazását el­sőnek az Orosz Tudományos Akadémia Fizikai Intézetében dolgozták ki a ’70-es évek végén. A technikát nyugati kereskedel­mi használatra a múlt évben tet­ték szabaddá. Vestal elmondta, hogy az orosz műszer akkora volt, mint egy cipődoboz. Üze­mében méreteit akkorára csök- , kentik, hogy egy kézzel kezelhe­tő legyen. Vagány matuzsálemek Az Ohio állambeli Daytonban a közelmúltban egy matróna az­zal ünnepelte meg 90. születés­napját, hogy — életében először — ejtőernyős ugrást végzett. Welshné asszonyság 85. szüle­tésnapján határozta el, hogy ha megéri a kilencven évet, akkor kiugrik ejtőernyővel. „Cseppet sem féltem ” — nyi­latkozta, hozzátéve, hogy egye­dül az nyugtalanította, nehogy az egyik térdébe és combjába beül­tetett protézis eltörjön, mert az olyan sok pénzébe került... Az idős hölgy egyébként „tan­demben” végezte az ugrást okta­tójával, és utána megfogadta, hogy megismétli. Egy 115 évesnek mondott tha­iföldi férfi nemrégiben feleségül vett egy 106 éves hölgyet, akivel egy időseknek rendezett egész­ségügyi vetélkedőn találkozott, ő nyerte a vetélkedőt, szíve vá­lasztottja pedig második lett. Prom úr eddig már kétszer nő­sült, 20 és 40 éves korában. Újság­íróknak elmondta, azért nem akart harmadszor is megháza­sodni, mert félt, hogy gyermekei tiltakozni fognak ellene. Most azonban, hogy megismerte Bai- t, kérte gyermekeit, hogy legye­nek megértők egy öreg ember magányosságával szemben. Mint mondotta, a rendszeres mozgásnak és a kizárólag főtt ételekből álló étrendnek — külö­nösen a halnak, gyümölcsnek és zöldségnek — köszönheti, hogy ilyen magas kort ért meg, és hogy szexuálisan még mindig aktív. Az esetről beszámoló thaiföl­di lap arról nem tesz említést, hogy ellenőrizték-e Prom és Bai életkorának valódiságát. Az ENSZ adatai szerint Thaiföldön a férfiak átlagos életkora 64 év, a nőké pedig 68. A Guinness re­kordok könyve szerint egy fran­cia hölgy, Jeanne Louise Cal- ment — aki az év elején ünnepel­te 118. születésnapját — a bizo­nyíthatóan legöregebb ember napjainkban. Az afrikai nyelvek ábécéje Az afrikai kontinens nyelvei­nek és kultúráinak ápolásával foglalkozó szövetség (ADÉL­RA) a közelmúltban kidolgozta a fekete kontinens nyelveinek egységes ábécéjét. Ez az ábécé az európai ember számára csak cikomyás jelek halmazának tűnik, amelynek egyes tagjai egy kidőlő fára, má­sok pedig vadállati lábnyomra emlékeztetnek. Vannak közöt­tük emberi arcvonásokat felidé­ző betűk is. Az ábécé, amely megalkotói szerint fokozatosan kiszorítja majd a latin betűs ábécé haszná­latát Afrikában, 19 mássalhang­zóból, 6 magánhangzóból és 4 úgynevezett posztpalatális (a szájpadlás hátsó részén képzett) hangból áll. A világon elfogadott 10 számjegyet sajátos szimbólu­mokkal váltották fel. Ez a most megalkotott betű­rendszer a „valódi afrikai ábécé” elnevezést kapta. Közel sem olyan bonyolult, mint az arab be­tűkötés, vagy a kínai hieroglifák rendszere. Betűit balról jobbra haladva, vízszintes sorokba írják, csakúgy, mint az európai nyel­veknél. Az sem jelent tehát külö­nösebb nehézséget, hogy az új ábécé használata rövidesen el- teijedjen a nyomdákban, és hogy az írógépeket az új rendszer sze­rint átalakítsák. Az afrikai nyelvekben számos olyan — pattogó, fütyülő-sípoló, a belégzésnél képzett — hang van, amelyet nem lehet latin be­tűkkel visszaadni. Ezért az ábécé létrehozásakor több olyan ha­gyományosjelet is felhasználtak, amelyeket különböző afrikai né- ek használtak és használnak, ok afrikai, akinek megmutatták az új ábécét, gyorsan talált a be­tűk között a saját anyanyelvére hasonh'tó vonásokat. A legtöb­ben közülük ezért lelkes támoga­tóivá váltak az új írásnak. Egyetlen lényeges dologban az afrikai ábécé azonban eltér a más népek által használt betű­rendszerektől: bár számos tradi­cionális jelet tartalmaz, mégis­csak nyelvészeti intézmények fa­lai között megszületett, mester­séges képződmény. Az „autóművész” Davis Best kaliforniai polgár arra az elhatározásra jutott, hogy régi autókat használ fel művészi céljainak megvalósításához. E gépjármű­veket úgy tekinti, mint afféle festővásznakat. így aztán a kész „képeket” már nem is kell tárlatokon bemutatnia, mivel a mozgó kiállítás mindenüvé eljut... (FEB) Pontosan negyven éve, 1953- ban indult hódító útjára Német­országban a fűszerezett paradi­csomszósz, vagy előkelőbb ne­vén a ketchup. Akkoriban persze csak első osztályú üzletekben árulták a mennyei ízű, pirosló fi­nomságot, amely Angliából ke­rült be Németországba. Azóta a ketchup nagy utat tett meg: 1958-ban, ót évvel megis­mertetése után még csak évente 980 tonna fogyott belőle. Azóta évi 90 ezer tonnára futott fel a németek ketchupfogyasztása, ami a gyártók rafináltsagának is köszönhető: a szószt különféle formákban, számtalan ízesítéssel dobják piacra. A német polgárok a sült krumpli, a grillezett húsok, virs­lik és kolbászok mellől ma már semmi pénzért sem hagynák el, de napjaink „ketchup-robbaná­sához” a számtalan hot-dogot és hamburgert árusító gyorsbüfé fogyasztása is hozzájárul. A ketchup elsőszámú élvezői — és kritikusai — a fiatalok. Ők egyetlen nyalintásból megálla­pítják, hogy a szósz igazi ket- chup-e: a színnek és összetétel­nek szigorú kritériumai vannak ugyanis. A legkedveltebb a vásárlók körében még mindig az igazi, pa- radicsomízu változat — a náziasz- szonyok 70 százaléka ezt vásá­rolja. Ezt követi a curry-ízesítés 20 százalékkal. A maradék tíz fokhagymás, chilis vagy saslik- ízesítes osztozik. Ami a ketchup-történelmet il­leti, senki sem tudja biztosan, hogy az eredeti recept honnan ered. Valószínűleg mar a római­ak is előállítottak hasonló szószt, de az elnevezés minden bizony­nyal Kínából származik, ahol a fűszernövényekből készített fo­lyadékot koe-chiap-nak vagy ke- tsiapnak nevezték. A délkelet- ázsiai országokban is hasonló neveken léteztek az ilyen jellegű mártások, és a tengerészek is „kishop” néven vitték be Malaj­ziából Angliába. Onnan azután a világ más kontinenseire és orszá­gaiba, így Amerikába is eljutott. A ketchupöt eredetileg para­dicsom nélkül állították elő, a mai recept csak mintegy 200 éve létezik. A nagyüzemi előállítás is csak száz éve kezdődött Ameri­kában, ahol a ketchup ma már olyan népszerű, hogy Leaming­ton városka például az előállítás alapjául szolgáló paradicsom termesztéséből él. Észak-Amerikában ma egy ember évente hétliternyi ketchu­pöt fogyaszt: sokak számára a nap ketchuppal kezdődik a reg­geli tojáson, és ketchuppal vég­ződik az esti marhahússzeleten. Néhány háztartás még saját ket- chupját is maga főzi, löszén a re­cept szinte minden amerikai sza­kácskönyvben megtalálható. AIDS-hullám fenyegeti Kelet-Európát A dohányosok utolsó paradicsoma Európában Az Egészségügyi Világszerve­zet (WHO) szerint Közép- és Kelet-Európát ugyanolyan AIDS-hullám fenyegeti,, mint amilyet Fekete-Afrika és Délke- let-Ázsia élt vagy él át. „A helyzet Közép- és Kelet- Európában nagyon nyugtalaní­tó” — közölte a világszervezet AIDS elleni programjának igaz­gatója, Michael Merson. „Kö­zép- és Kelet-Európábán megta­lálhatók mindazok a rizikófakto­rok, amelyek Afrikában és Dél- kelet-Ázsiában megkönnyítet­ték a betegség kifejlődését: a gazdasági válság, a munkanélkü­liség, polgárháborúk, a kábító­szer-fogyasztás és a prostitúció teijedése, a szociális háló szét- foszlása” — tette hozzá a WHO illetékese. A WHO szerint Közép- és Kelet-Európa országai eddig va­lamivel több mint háromezer AIDS-esetet jelentettek be, ez még nem nagy szám, de aggasz­tó, hogy alig tapasztalhatók megelőző intézkedések. Az egykori Varsói Szerződés országainak nem szabad megis­mételniük az ázsiai országok hi­báit: Thaiföldön, Indiában vagy Burmában hat évvel ezelőtt meg alig volt AlDS-beteg, mostanra például Thaiföldön a kormány tétlensége miatt a felnőtt lakos­ság hat százaléka fertőzött... „A helyzet manapság Kelet- Európában ugyanolyan, mint volt hat évvel ezelőtt Ázsiában” — hangsúlyozta az AIDS-prog- ram igazgatója, és cselekvésre szólította fel az érdekelt kormá­nyokat. A világszervezet becslé­sei szerint a fertőzöttek vagy a ki­fejlett AIDS-ben szenvedők há­romnegyed része a harmadik vi­lágban él, az évezred végére az arány kilencven százalékra emelkedhet. A görög dohányosok, akik változatlanul az első helyen áll­nak a cigarettafogyasztás terén Európában, és az Európai Kö­zösség tagállamai közül a máso­dik legnagyobb dohánytermesz­tők, nem hajlandók lemondani erről a szenvedélyükről. Fejen­ként évi legkevesebb 3640 ciga­rettát elfüstölve, a világon a har­madik helyen állnak ezen a té­ren, a ciprusiak és a kubaiak mö­gött. Statisztikai adatok bizo­nyítják, hogy a dohányzás szen­vedélyének hódoló görögök 90 százaléka 12-13 éves korában gyújt rá először. Ügyanakkor az is kitűnik az athéni parlament elé tárt statisz­tikai adatokból, hogy a dohány­zás évente 8000 ember halálát okozza, és az egészségügyi költ­ségvetés hat százalékát emészti fel. Nikolaosz Dontasz, a rák el­len küzdő társaság elnöke az AFP francia hírügynökségnek adott nyilatkozatában sajnálko­zását fejezte ki amiatt, hogy „az állam túlságosan elnéző a do­hányzással szemben”. Hasztalan próbálja a kor­mányzat felhívni a lakosság fi­gyelmét a dohányzás ártalmaira, a görög dohányosak a szó szoros értelmében cigarettával a száj uk- ban élnek. „A tanárok dohá­nyoznak az iskolákban, csakúgy, mint a kórházak orvosainak es ápolószemélyzetének 55 száza­léka, még a rákellenes közpon­tokban is” — mutatott rá Don­tasz. Görögország ugyan kénytelen bizonyos vonatkozásokban kö­vetni az Európai Közösség elő­írásait, de elsősorban gazdasági érdekeire van tekintettel, és ezért elképzelhetetlen, hogy élen jár­jon a dohányzás elleni harcban. A dolgozó görög lakosság mint­egy 10 százalékát — köztük 73.700 termesztőt — foglalkoz­tatja a dohányipar, amely fel­emészti az EK által folyósított mezőgazdasági szubvenciók 30 százalékát, és 300 millió dolláros exportbevételhez juttatja az or­szágot. A dohányipar ennek megfelelően nyomást gyakorol a kormányzatra annak elkerülése végett, hogy megszigorítsák a dohányzás elleni harcot, és kü­lönben is a görög mentalitás el­képzelhetetlennel; tartaná az olyan tilalmat, mint amilyet pél­dául nemrég Franciaországban vezettek be — nyilatkozta Atha- nasszios Nasztosz, a görög do­hánytermelők egyik vezetője. Hozzátette, hogy tekintettel At­hén igen nagy méretű légszeny- nyezettségére, egyenesen álszen­teskedés lenne a dohányzást tá­madni. Görögország (ahol egyébként egész Európában a legolcsóbb a cigaretta) 1993-tól kénytelen az Európai Közösség határozata alapjan évi 130.000 tonnára csökkenteni dohánytermeszté­sét az 1991. évi 182.000 tonnával szemben. A 79 éves bankrabló Az előzékeny bankalkalma­zott készségesen segített a botjá­ra támaszkodó bácsikának, ami­kor látta, hogy az nem tudja egyedül kinyitni a toulouse-i bankfiók nehéz páncélüveg-aj- taját. S mindketten félreálltak, amikor egy állapotos ifj ú nő is be akart lépni. Az ifjú hölgy egye­nesen a pénztárablakhoz sietett, de táskájából nem csekket, ha­nem egy jókora pisztolyt vett elő, közölve a pénztárossal, hogy csomagolja össze a pénzt, mert­hogy itt bankrablás történik. Az ajtónál álló tisztviselő sem tudott > moccanni, mert rá viszont az öreg- j úr fogott pisztolyt. A nyitott ajtón a banda többi tagja is berohant, felmarkolták a pénzt, és — az állapotos nővel és a sántikáló öreggel együtt — gyorsan távoztak. De egy kis baleset történt, a hölgy ugyanis a nagy sietségben ott felejtette táskáját, benne ira­tait. Ennek alapján gyorsan megtalálták, s vallomása alapján elfogták a banda többi tagját is. Kiderült: együttvéve vagy négy- I ven bankrablást követtek el az j ország legkülönbözőbb vidéke­in... A más-más városokban élő bandatagok adott jelre gyűltek össze a meghatározott helyen, s a sikeres művelet után külön-kü- lön tértek haza. Vezetőjük egy rovott múltú férfi, ám a csoport „szellemi atyja”, egyben állandó résztvevője a sokszorosan bünte­tett előéletű 79 éves Ange Luc- carotti. Az ellenállás egykori résztve­vője a háború után sem tette le a fegyvert, igaz, főként rablásokra használta azt, de volt a „francia kapcsolat” kábítószercsempésze is, s hosszú éveket töltött francia és amerikai börtönökben. A „bankrabló nagypapát” egy — apácák által fenntartott — to- ulouse-i szeretetotthonban talál­ták meg. Évek óta ott lakott, s az apácák igen kedves, jó modorú öregként ismerték, aki még a há­borús veteránoknak járó nyugdí­jat is a nővéreknek utaltatta át el­látása költségeire, csupán kis zsebpénzt tartott meg magának. Ha eltávozott, mindig bejelen­tette, hogy aznapra nem kér ebé­det vagy vacsorát. Ilyenkor járt j bankot rabolni... Fiatal áldozatok a belga utakon A húszéves Isadora Duncan esete nem csupán önmagáért, de alighanem egész korosztályáról is beszél. A fiatal hölgy önfeledten hajtott a család nyitott sportkocsijával. Élvezte a sebességet, hagy­ta, hogy jókora nyaksálja lobogjon a szélben, még látványosabbá téve a száguldást. Túl későn és túl hirtelen derült csak ki, hogy talán a sál is túl hosszú volt, a szél is különböző irányokból fújhatott, min­denesetre a kendő valahogy a kerék alá került, és hirtelen rántással pillanatok alatt megfojtotta a ko­csi fiatal sofőijét. Ez a tragikus baleset sajnálatos módon beleillik a mind riasztóbb belga statisztikába: jóllehet, Belgi­um népességének csupán 11 százalékát teszi ki a 18-24 éves korosztály, részarányuk a halálos végű közúti balesetekben mégis ennek éppen háromszo­rosa, 30 százalék. Csak 1989-ben 3446 fiatal halt meg az utakon, és számuk kisebb-nagyobb eltérés­sel évről évre ismétlődő. Belgium egyébként sem büszkélkedhet jó bal­eseti statisztikákkal. A tragikus végű esetek aránya messze meghaladja az európai átlagot — a holland, brit vagy német adatoknak éppen a kétszerese —, amit talán az is magyaráz, hogy a belgák sohasem tartoztak a szigorúan fogott vezetők közé. A hetve­nes évek közepéig éppenséggel még magyar érte­lemben vett jogosítvány sem kellett: bárki vehetett egy autót, kiváltotta hozzá az engedélyt, aztán bele­ült, és vezette, ahogy tudta. Azóta ez már változott, de rendőrt például mindmáig alig látni az utak men­tén. A nagyszámú fiatal halála a közutakon mind erő­teljesebb felszisszenést vált ki a társadalomban. Mind több újság, kiadvány cikkezik róla, mozgal­mak indulnak a tendencia megállítására. Az okok végül is többnyire — már-már közhely­szerűen — Belgiumban is visszatérőek. Az említett korosztály általában még ugyanúgy nem rendelke­zik igazi vezetési, mint alkoholfogysztási tapaszta­latokkal — mutat rá a külön e kérdésnek szánt kiad­ványában a Le Soir. Ehhez képest vezetik jelentős sebességtúllépéssel, sokszor alkoholos állapotban, a ráadásul az esetek nem kis részében amúgy is használt, azaz műszakilag sem éppen megbízható autóikat. Többnyire társasági kiruccanásról van szó, amelynél a kocsi — alkalmasint a megengedettnél is nagyobb létszámú — utasai amúgy is túlzottan „fel­dobott” állapotban vannak. Ráadásul hangos zene is szól közben. Mindez a tapasztalatlansággal együtt éppen elég veszélyforrás. Aligha véletlen, hogy az esti-éjszakai halálos közúti balesetek áldo­zatainak csaknem fele — 42 százaléka — az említett korosztályból kerül ki. Ez a már-már önpusztító tendencia, kiegészülve az alkalmanként mindennek ugyancsak áldozatul eső vétlenek — utasok vagy éppen járókelők — nö­vekvő számával, egyre többeket aktív cselekvésre ösztökél. — Ideje már felhagyni a kérdést ölbe tett kézzel figyelő, azt modern korunk kivédhetetlen sorscsapásának tekintő szemlélettel — szögezi le ki­adványában a Le Soir, amely szerint felvilágosító mozgalmat kell indítani a fiatalok körében a veze­tésről, és általában a gépjárművekről alkotott miti­kus kép megváltoztatására. A csendőrség, a rendőrség, a közutak biztonsá­gáért felelős országos intézmények, csakúgy, mint egyes oktatói műhelyek, állítólag már kapcsolatba léptek egymással. Hogy milyen eredménnyel, az majd kiderül a következő évek baleseti statisztikái­ból. Hódit a ketchup

Next

/
Thumbnails
Contents