Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-28 / 251. szám
8. HÍRLAP, 1993. október 28., csütörtök Üzen a szerkesztő „Egy aggódó édesanya”jeligére A panaszos levél írója teljes nevét és címét is adta mondandójához, mégis inkább jeligére szorítkozott, ne lenne személyes következménye az általa szóbaho- zottaknak. íme: „Szomszédunk lakása évek óta eléggé elhanyagolt. És lakatlan... 1992-ben szóltunk a polgár- mesternek, hogy az épület rogyadozik, s hogy szólítsák fel bontásra a gazdát, mielőtt még nagyobb baj nem esik. Félünk, hogy a szomszéd fala az udvarunkra dől, kislányom meg egész nap az udvaron táblából. Az építési szakember szemléje során életveszélyesnek minősítette a házat, ígérte, hogy bontásra szólítja fel a tulajdonost. Múlt év áprilisáig semmi nem történt. Akkor jogtalan lakás- foglalók költöztek oda. Ismét kértük a polgármesteri segítséget, újból kijött a szakember, majd nyolcnapos határidővel felszólították a lakás tulajdonosát, hogy bontson, tízezer forintos bírság kilátásba helyezésével. A lakás- foglalót is, hogy költözzön ki. A ház azóta is áll, a WC-t (ugyan milyen lehetett? — A szerk.) eltüzelték a foglalók, ekkor már mi a saját költségünkön kerítettünk E . A beköltözők ott végzik a „ lkat, ahol éppen állnak, mert „rájuk jött”, nem szabvány bűz terjeng a környéken — 35 fokos melegben. Ami meg ezenfelül is elviselhetetlen, az a polgár- mester viselkedése: nem érnek rá ilyesmikkelfoglalkozni, akárho- va írunk, úgysem történik semmi, nyugodjunk bele, ott laknak, és kész. Kérdem én: ki a felelős, ha mindenki eltolja magától a probléma megoldását?” Van még tovább is a panasz, valamint némely kifakadások- kal, amelyek az adott helyzetben igencsak menthetők. Azt tudjuk a mindennapi élet tapasztalataiból, hogy az államigazgatási eljárásban a végrehajtásig eljutni, ha egy határozat megszületett, nem mindig könnyű feladat. A társadalom lumpen rétege és a gondolatok jelentős része — főleg, ha a tulajdonosok már 'máshollaknak— nehezen fogható a törvény betartására. Nem feladatunk eldönteni ebben a kérdésben sem, hogy az ön- kormányzat felelős emberei — igenis, felelősek az adott határokon belül! — hol késlekedtek, miben és mikor voltak erélytelenek, mert ha jól fogalmazott a panaszíró, formailag megtették, amit a jogszabály előír számukra. De elég-e az üdvösséghez a határozat, ha a községben előadódhat olyan, hogy beköltöznek, hogy ott azt csinálnak, amit akarnak, hogy fertőzésveszély állhat elő... ? Panaszosunknak azt ajánljuk: túl az eddigi államigazgatási eljárási kereteken, személyesen forduljon a tisztiorvosi szolgálathoz, kérjen vizsgálatot, ismételten forduljon — írásban!!! — az önkormányzathoz panasszal, és ha már másképp nem megy, pereljen. Előbb a szomszédot, a beköltözőket, ott kérjen sürgősséget a tárgyalások kitűzésére, hallgattassa meg az összes érdekelt feleket, nyilatkoztassa meg az ön- kormányzatot is, küzdjön elemi jogaiért. A birtokvédelem nem lehet írott malaszt 1993-ban, ebben az országban. Tudjuk, ilyenkor a kimondatlan és le nem írt válasz is az: kést rántanak, mindenkit megfenyegetnek, beisznak, és akkor egy életen át reszkethetnek az életükért. A bűnözési hullám közepén nehéz kizárni az ilyesmit... És mégis azt kell leírnunk: ha mindent eltűrünk azoktól, akik minősíthetetlen módon belegyalogolnak az élet értékes részébe, akkor legjobb, ha kivándorlunk a községből, elmenekülünk máshová. Ahol joggal várnak minket... Milyen ár nem sok a lumpenek elleni védekezésben? Észébe jut-e a polgármesternek: ha őkerülne az adott helyzetbe, mit tenne? És itt nemcsak restségről, a jogok és kötelességek felmondásáról van szó... Hozzászólás az oktatási törvényhez Mivel ötvenkét évig szolgáltam oktatásügyünket gyakorló pedagógusként, ügy érzem, jogot formálhatok arra, hogy az új oktatási törvényhez hozzászóljak. Tudom, hogy az okos emberek Budapesten vannak, s azt is megtanultam már, hogy a nyugdíjasok véleményére senki sem kíváncsi, mégis úgy érzem, hogy szólnom kell azok érdekében, akikért fél évszázadot dolgoztam: a gyermekekért. Végighallgattam nemrégiben a televízió Hőmérő című műsorát, s ott igen hiányoltam magát a gyermeket. Nem lenne gyermekeinknek óhaja, panasza? Egyáltalán: memek-e szólni, ha valami fáj nekik? Egyáltalán: komolyan vesszük a véleményüket, kívánságaikat? Tudom, néha talán túlságosan is. De hát azért vagyunk mi, felnőttek, hogy disztingváljunk, mi a jogos és mi a túlzott igény. Ha egy gyermek anyagi igényeit a tehetős szülő oly mértékben elégíti ki, hogy ahhoz már egy átlagkereset kevés, ne csodálkozzon, ha majd az nem kapkod a felkínált állások után. Viszont jogos igény lenne a szellemi túlterheltség megszüntetése. A tudomány — és nyomában a technika — óriási fejlődését senki sem képes ma már egyedül nyomon követni, pláne megérteni. Akkor miért kívánjuk a gyermektől, hogy megismerje a matematika, a biológia, a kémia stb. legújabb vívmányait, tudományos magyarázatát, képleteit, de ugyanakkor a régiekből is legyenek felkészültek. Tudom, nevetséges a példa, mégis elmondom... Az elemi iskola 6. osztályában egyetlen tankönyvben benne volt az összes tantárgy egész évi anyaga. Ebből a tankönyvből tanult diákként igazgatóm, dr. Somos Lajos, ebből tanultam én, s ebből Szent- Györgyi Albert is. Sokszor elnéztem — szánakozva — a hatodik, hetedik órán a kábán ülő, semmibe meredő szemű tanulóimat, az autóbuszról leszálló középiskolásokat, amint vonszolják magukat, valamint hátizsákjukat. Ha a felnőttekre ekkora terheket raknának, már régen sztrájkolnának. S a mai gyermek...? Ha hazaér, gyorsan bekapja az ebédjét, s rohan különórára, fakultatív órára, zongoraórára, előkészítőre stb. És nem sztrájkol. Jó lenne, ha akadna egy ember ott fenn, ahol az okos emberek vannak, aki megfigyelné a saját gyermekét, unokáját, s azt mondaná: a tanulók órarendjében napi öt óránál több ném lehet. S a többi okos ember pedig megtalálná a módját annak, hogy ebbe a napi öt órába bele- féijen a szükséges tudásmennyiség. Vagy nem a gyermekeinkért van az új törvénytervezet? László Ferenc, ny. tanár Karácsond Testünk-lelkünk harmóniája Vannak ilyenek, és vannak mások Megkezdődött az iskola, s bizony, a kis elsősöket komoly próba elé állítja. A korábbi játékos, szabad élet, az egész napos nyüzsgés-mozgás helyét átvette a tanulás. Az ugyan érdekes, de jócskán elfáradnak tőle a tam'tási nap végére. Néhány hét után lassan hozzászoknak a másfajta időtöltéshez. Legtöbben sikeresnek érzik magukat, örömüket lelik az iskolai munkában. Jó érzéssel nyugtázzák a tam'tó néni, majd a szülők, nagyszülők, ismerősök elismerő, dicsérő szavait. Ám vannak mások is! Vannak gyerekek, akik nem szereznek ilyen babérokat, elismerést. Környezetüknek feltűnik másságuk. Alsó tagozatos tanárok tudnak ilyen gyerekekről és viselkedésükről mesélni. Milyenek ők? Gyakran tapasztalható, hogy izegnek-mo- zognak, képtelenek nyugton ülni. Valamijük mindig leesik, valamit mindig matatnak. Ha tudják, ha nem, közbeszólnak, nem tudják kivárni, amíg rájuk kerül a sor. Kudarctűrő képességük alacsony. Sok napközis tanárnak lehet olyan tapasztalata, hogy ezek a gyerekek még játékhelyzetben sem képesek elviselni a vesztést, a kudarcot. Nem tudnak jól koncentrálni. Bármi elterelheti figyelmüket, vagy éppen ellenkezőleg, figyelmük megtapad valamin, és nem haladnak a többiekkel tovább. Feltűnik az őt tanító pedagógusnak, hogy nem tud különbséget tenni például a feladat lényeges és lényegtelen elemei között; nem tud úgy olvasni, írni, számolni, mint hasonló korú társai. Mozgása sutább, ügyetlenebb lehet a többinél. Általában hamarabb elfárad. Lehetne még sorolni a megfigyelhető tüneteket, egyszóval mások, mint az osztálytársaik. Ezek az iskolában élesen megjelenő problémák nem ott születnek, egyik napról a másikra, csak ott — a terhelés alatt — válnak nyilvánvalóvá. Ennek a jelenségnek vannak előzményei, és sajnos, lehetnek következményei is! Többféle oka van az ilyen iskolai magatartásnak. Pl. familiáris gyökerei is lehetnek. A nem megfelelő szociális környezet is okozhat ilyen problémát. Lehet, hogy a háttérben valamilyen szerzett károsodás áll, például terhesség, szülés idején hosszabb oxigénhiányos állapot, koraszülés, bizonyos betegségek, balesetek stb. Egyik oka lehet a lassúbb fejlődési, érési tempó is. Ha ilyen gyermeket szakemberhez küldenek, a többségüknél a vizsgálat nem mutat ki neurológiai eltérést, intelligenciaszintjük nem rossz, sőt nagyon jó, kiemelkedő is lehet. A fent felsorolt okok miatt ezeknél a gyerekeknél bizonyos belső — a sikeres iskolai teljesítményhez szükséges — lelki képességek, folyamatok nem az átlagnak megfelelően fejlődtek. Például a téri orientáció, a testséma alakulásának problémái okozhatják azt, hogy fordítva akarják olvasni a szávakat, megfordítanak tükörképi betűket. Észlelési hiányosságaik eredményezhetik azt, hogy mondjuk nem tudnak megfelelően olvasni, mert nem válik ki a betű a háttérből. Gyakori, hogy olvas, és nem tudja visszamondani, diktálnak neki, és nem tudja írni. Nem biztos, hogy ez csak lassúság, lehet, hogy nem tud különböző modalitású ingereket átfordítani (például hangjelet képi jellé alakítani). Ezekre az elsődleges gondokra— sajnos — továbbiak rakódnak. A sorozatos kudarcok miatt megjelenhet az agresszió, az iskolai munkához való negatív hozzáállás. Elcsavaroghat, így próbál a teher alól „kilépni”. Bohóckodik az órán, hogy legalább így a középpontba kerüljön. Rossz ez a gyereknek, és komoly próba elé állítja az iskolai és az otthoni környezetét is. Talán könnyebb a helyzetet elviselni, ha tudjuk, a rosszaság, a másság mögött lelki működési hiányok, problémák állhatnak. Megszenvedi ezt a helyzetet a sokszor rossznak minősített gyerek is. Napjainkban egyre szélesebb körben válik ismertté ez a jelenség, így megvan az esély arra, hogy megelőzzük ezt a problémát, mert az az igazi segítség! Bimbó Zoltánná Aevéi „ Saá a áaaya a Huáfyott A minap Egerben az 5-ös busszal utaztam az új hasz- náltcikk-piacra. Vegyesen voltunk a buszon, idősebbek, fiatalabbak, diákok. Utóbbiak közül megszólalt az egyik kislány: „De sok banya van ezen a buszon. Nemhogy otthon pihennének, hisz ráérnek.” Kedves kislány! Valamikor a mesékben használták a „banya” szót. Tehát az idős nénik mesebeli lények? Bizonnyal te is az leszel, feltéve, ha megéred! Nem szabad így beszélni az idősekről. Te azért utaztál, mert dolgod volt, iskolába mentél. Ezt az utat a „banyák” annak idején gyalogosan tették meg. Az idősnek is lehet dolga, mondjuk a piacon, ahol talán az unokájának szeretne valamit venni, mert a nyugdijából csak ottani vásárlásra telik. De gyalog már nem tud kisétálni, így hát buszra száll. Persze, mindezt majd te is tapasztalod, ha „banya” leszel... Kozma Béláné Köszönet Tisztelt Szerkesztőség! Ez év június 17-től augusztus 3-ig az egri kórházban, a 4. sz. sebészeti osztály hosszú folyosóján feküdtem, Erdélyi főorvos úr osztályán, ahol két súlyos műtéten estem át. Ezúton szeretném megköszönni úgy az orvosoknak, mint a nővéreknek azt az áldozatos, szeretetteljes ápolást, amiben engem, idős beteget részesítettek. A jó Isten áldja meg őket, s adjon nekik erőt, egészséget további munkájukhoz. Hálás köszönettel: László Ottóné (Eger) A gyöngyösi Bugát Pál Kórház sebészeti osztályán feküdtem több mint egy hónapig. Az előkészítést és a vizsgálatokat követően műtétet végeztek rajtam — sikerrel. Azóta ellenőrző vizsgálatok céljából az osztályon több esetben feküdtem. Nagyszerű, humánus, segítő orvosra találtam dr. Gál István osztály- vezető sebész főorvos úr, kandidátus személyében. Köszönet és hála a főorvos úrnak és az osztályon dolgozó valamennyi orvosnak azért, amit értem megtettek és jelenleg is tesznek. Köszönetemet fejezem ki a sebészeti osztályon dolgozó nővéreknek az igen fáradságos és nehéz munkájukért. Kiss László nyugdíjas Az Észak-magyarországi Regionális Munkaerő-fejlesztési és Átképzési Központ által szervezett falugondnoki tanfolyamon tettem záróvizsgát nemrégiben. Ezúton szeretném megköszönni a felkészüléshez nyújtott segítséget Erdőtelek polgármesterének, Oszlánczi Istvánnak, valamint a hivatal valamennyi dolgozójának, akik — fáradságot nem kímélve — teljes szakmai tudásukkal támogattak, s így hozzásegítettek a sikeres vizsgához. Petneháziné Molnár Tímea Tenk Az iskola álláspontja Nem pletykáltak... Az idősek örömére Füzesabony nyugdíjasainak érdekvédelmi egyesülete a városi művelődési központ közreműködésével az idősek világnapja alkalmából sí közelmúltban ünnepséget rendezett a művelődési központban. A zuhogó eső ellenére több mint százhúszan jöttek el a hívó szóra, s hallgatták meg Pásztor József polgármester szívből jövő köszöntő szavait. Az óvodások, kisiskolások, a Kis Kálmán Citerazenekar és a Tinódi Kamarakórus műsorának nagy sikere volt, s másfél órára mosolyt varázsolt a megfáradt, idős emberek arcára. A résztvevők bizton ígérték: jövőre is eljönnek. Guti Zoltán egyesületi elnök A Heves Megyei Hírlap 1993. augusztus 18-án „A megrendült bizalom félmilliárdot ért” címmel megjelentetett cikkében a hevesi Eötvös József Középiskolával kapcsolatosan több olyan dolgot is állít, amely véleményünk szerint nem felel meg a valóságnak. Idézem: — „A középiskolában azt hitték, hogy a takarékszövetkezet jelentett öncsődöt, de nem akartunk utánaérdeklődni, amit már eléggé megbántunk. Ehelyett az egész városban és annak vonzás- körzetében elterjesztették, hogy a takarékszövetkezet tönkrement.” Az intézet igazgatója nevében én — mint az intézet gazdaságvezetője — határozottan tiltakozom az ellen, hogy előzetes megkérdezésünk nélkül iskolánkról valótlan dolgokat írjanak. Valamennyi dolgozónkért — tanár- kollégáért, technikai dolgozóért — természetesen felelősséget nem vállalunk, esetleges értesüléseikről nem tudunk. Pénzügyi területen dolgozó munkatársaink csak a hivatalos dolgaikat intézik, és nem pletykát terjesztenek. Úgy gondolom, ha a cikkíró veszi a fáradságot, és megkeresi intézetünk felelősségteljesen nyilatkozni tudó vezetőjét — az írás megszületése előtt — , a cikk nem ilyen tartalommal jelenik meg. Ezúton leszögezem: a hevesi Eötvös József Középiskola és a Heves és Vidéke Takarékszövetkezet között a személyi és munkakapcsolat jó volt. Arról, hogy működési gondjaik lennének, nem tudtunk, így azt sem a városban, sem annak vonzáskörzetében nem terjesztettük. Ebből következően meg sem bánhattunk ezzel kapcsolatosan semmit. Farkas Gyuláné gazdaságvezető Nyári emlék Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt sokáig emlékezetes marad az idei nyár — írta levelében Kós Józsefné, a mozgássérült gyermekek szüleiből verbuválódott egyesület elnöke. Különösen azért maradandó ez a vakáció, hiszen eddig nem volt lehetőség arra, hogy a szülők gyermekeikkel együtt messzebbre is utazhassanak. Ezúton köszönik meg a lehetőséget az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola testnevelő tanszékének és tanárának, Markos Tibornak, a Philip Morris Egri Dohánygyárnak, a Leoni Vilatinak, amelyek soksok forinttal járultak hozzá ki- kapcsolódásukhoz. Hálával gondolnak továbbá a tiszafüredi Fidibusz hajó kapitányára, akinek révén vízibiciklizésre, csónakázásra is lehetőségük nyílott. Az utazáshoz az autóbuszt Molnár László vállalkozó biztosította, ezért neki is elismerés jár. Az alig egy éve alakult egyesület tagjainak száma hétről hétre gyarapodik, és szerencsére azo- ké is, akik segíteni szeretnének. Itt kell megemlíteni az egri EVAT Rt.-t, amely játszótér építéséhez ajánlotta fel munkagépeit. A társaság számlaszáma pedig, amelyre várják a támogatásokat: Postabank és Takarékpénztár Rt. Egri Fiókja: 034-01345. A vakáció egyik pillanata
