Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

HÍRLAP, 1993. október 28., csütörtök BŰNÜGYI KALEIDOSZKÓP 9. Egyéniben második, csapatban hatodik helyezés Villogott a Kobra a kommandósok versenyén A sok gyakorlás révén élesben is igen határozottak a Kobrák (Fotó: Perl Márton) Nevükhöz méltóan kitartóak voltak, gyorsak es halálosan ponto­sak. Természetesen a Kobrákról van szó. A Heves Megyei Rendőr­főkapitányság két esztendeje alakított, immár alosztályként dolgo­zó beavatkozócsoportjának embereiről. Október 18-19-én három­tagú csapatukkal országos versenyen vettek részt, és összetettben az előkeíő hatodik helyet szerezték meg. Olyan nagy térségek gár­dáit megelőzve, mint Győr-Sopron, Jász-Nagykun-Szolnok, Sza- bolcs-Szatmár és Somogy. Egyiküket pedig egyéniben csupán egyetlen hazai kommani Érthető kéréssel kezdik beszá- molójukat a kétnapos esemény­ről: családnevük maradjon rejtve a köz elől. Nem magukat, hanem a szeretteiket féltik, akik a mai világban könnyen felesleges koc­kázatnak lehetnek kitéve egy- egy éles akció előtt, alatt és után. Méltányoljuk a jogos aggó­dást. Kúszófolyosó, lengőpalló, haskelep A Rendőrségi Különleges Szolgálat (RKSZ) másodjára szervezte meg a beavatkozó al­osztályok országos erőfelméré­sét. Tizenkilenc, egyenként 3-3 tagú csapat viaskodott, többnyi­re szakadó esőben. Felkészültsé­gükön túl azt is bizonyították: képesek a legnehezebb körülmé­nyek közepette is elvégezni fon­tos és korántsem veszélytelen feladataikat. A 400 méteres akadálypályát ügyességi és erőnléti elemekkel tűzdelték tele Piliscsabán. Amint emh'tik, kezdődött az egész egy épületfalra való felmá­szással, majd az első emelet ma­gasságából kellett leugraniuk a versengőknek egy szál kötél se­gítségével. A folytatásban írasz­tal és 15 méteres kúszófolyosó, azután vízvezetékcső követke­zett. Nem volt egyszerű az autó­gumik közé lépdelve továbbha­ladni, de máris jött az S alakú ge­renda, majd a 2 méter 40 centi­méter magas palánk. S ez még isnak sikerült legyőznie. mind semmi: átrohantak a bille­nő, majd a láncon függő lengő­pallón. A haskelepnél a magas­ban rögzített nyújtón voltak kénytelenek átlendülni. Zárásul még felkaptak egy 60 kilós bir­kózóbábut, s azt cipelték a célba. A történtek leírása tovább tart, mint amennyi idő alatt Gyula teljesítette. Pontosan 2 perc 3 másodperc alatt! László és Csa­ba sem maradt el sokkal tőle. A második napon Budaörsön újabb két igen komoly erőpróba következett. Mindennél fontosabb a pontos pisztolylövés A lövészet — magyarázzák mindhárman — csak látszatra tűnt könnyűnek. Az első célcso­portban olyan alakokra kellett a Yerikóval célozniuk, amelyek ugyan csak tíz méterre álltak, de az eltalálandó kijelölt szektorok­ból alig láthattak valamit. Rá­adásul túszokat jelképező ele­mek is zavarták a 15x30 centi- méteres célok fellelését. Ha ezekbe trafáltak, az azonnali ki­esést jelentett. A következő helyen térdelő testhelyzetben tízcentis csíknak megfelelő lőrésből adták le a lö­véseket. Mielőtt a harmadik cél­csoportot vehették volna szem­ügyre, előtte „beugróként” egy bukó alakot kellett megsemmisí­teni. Akinek ez nem sikerült, az már be is fejezte ezt a versenyszá­mot. Utána jött még a zárófel­adat, s végül az értékelés. Gyula ebben is remekelt, hiszen telita­lálatot, azaz 30 kört lőtt, s 160 másodperc alatt haladt végig. Csabának csupán egy célzása si­keredett kevésbé, László viszont a leggyorsabbnak bizonyult hár­mójuk közül. Senkinek se kívánják azt a megerőltetést, amit az 1000 mé­teres terepfutás okozott. Mind­járt a rajtot igen meredek domb követte, amit nagy-nagy össz­pontosítással lehetett csak meg­mászni a zuhogó esőben. A ge­rincen való 500 méteres futás sem volt pihenés, no de a fenyők közötti, csúszós hegyoldalon va­ló féloldalas „száguldás” már va­lódi csemegének számított. Nem csoda, ha alaposan elfáradva es­tek be a célba. Bizonyították tudásukat A végső sorrend megállapítá­sánál elsősorban a helyezési szá­mot vette figyelembe a zsűri. Egyéniben mindössze három ponton múlt, hogy Gyula a má­sodik helyre szorult egy hajdúsá­gi versenyző mögött. Csapatban a Tolna megyeieknek a paksi atomerőműből érkezett kom­mandósai arattak diadalt, maguk mögé utasítva a Repülőtéri Biz­tonsági Főigazgatóság és Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye csapatát. Heves megye hatodik lett. Gyulát kiváló teljesítményéért dicséretben és jutalomban része­sítette az Országos Rendőr-fő­kapitányság vezetője, s még egy spanyol tőrt is kapott. A Kobra pedig mindinkább igazolja létrehozásának fontos­ságát. (-lay) Bevált a Sasszem-2000 vagyonvédelmi rendszer A rendőrség kéri: ne használjanak telefonhívó modemeket Idén májusban hozták létre az Egri Rendőrkapitányságon a számítógépes vagyonvédelmi központot. — Mennyire vált be ez a meg­oldás, amellyel közintézmények és magánlakások egyaránt jól védhetők a lopási szándékkal ér­kező hívatlan látogatók ellen?— tettük fel a kérdést Zórád Tibor­nak, a Sasszem-2000 Vagyonvé­delmi és Szolgáltató Kft. ügyve­zető igazgatójának. Ennek a cég­nek az ajánlatát fogadta el ugyanis a kapitányság vezetése az egymillió forintos beruházás­nál. — Az indulás óta — hangzott a válasz — folyamatosan kapcso­lódnak rendszerünkhöz az ügy­felek. Ez is jelzi: mind többen Tát­ják hasznát. Mint ismeretes, a központ és a rákötött létesítmények riasztó- rendszere között telefon-össze­köttetés áll fenn. Az ügyeletre a rendkívüli esemény kezdetétől számítva 21 másodperc alatt fut be a hívás. A szolgálatban lévő tiszt pontosan nyomon követheti egy monitoron a behatoló útvo­nalát, ugyanakkor ott helyben nincs riasztás. A tettes tehát nem is sejti, hogy tudnak arról, mit cselekszik. — Milyen riasztásokra volt példa? — Valódi éles riasztás még nem volt. Az egri Mágnes Áru­háznál például — mint utóbb ki­derült — a kirakatüveget mace- rálták, ezt jelezte a berendezés. Ki kellett menni az Axel Sprin­ger egri kiadójához is, de szeren­csére csak véletlen folytán lépett működésbe az egység. A Hon­foglalás utcában viszont a mun­kából hazatérő házigazda elfelej­tette kikapcsolni a riasztóját. így aztán mire észbe kapott, s a szo­bából visszatért az előtérbe, már ott állt az ajtóban a rendőrjárőr. Másfél perc alatt ért oda! Ez is mutatja: gyors és határozott rendőri intézkedésre van lehető­ség. Van azonban egy külön meg­fontolásra érdemes tény is. A ka­pitányság illetékese elmondta, hogy a riasztókhoz csatlakozta­tott telefon-modemek hívásait a rendőrség nem fogadja. Tudvale­vő, hogy géphangról van szó, ami megteszi a közlést. Igen ám, de ez bizonytalanná teheti a jelzést követő megfelelő lépéseket, hi­szen nincs, akivel ellenőrizhet­nék a bejelentés valódiságát. Épp ezért a rendőrségen kérik, ne használják ezeket. Már csak azért sem, mert ily módon blok­kolják a vonalat, s azzal, hogy hosszabb időre lefoglalják a 07- es számot, más életfontosságú jelzésektől veszik el a lehetősé­A tárgyalóteremből Halálra ítélt sértett? Saját számítása szerint Szilá­gyi Mihálynak az életéből mind­össze öt év van hátra. Orvosi vizsgálatok állapították meg, hogy az agyában egy lassan nö­vekvő, magas jelintenzitású góc keletkezett. Az egyébként telje­sen egészséges, ma 48. évében járó férfit 1991. május 1-jén érte az a rúgás, amely ezt a maradan­dó agykárosodást okozta nála. ítelet pontosan 2 év múlva, 1993. május 4-én született az ügyben, amelyet az Egri Városi Bíróságon a fiatalkorúak tanácsa hozott. A nyomozás és a tanúk meghallgatása során bizonyítást nyert, miszerint: „A fiatalkorú Cs. Péter vádlott 1991. május 1-jén Egerben, a Szépasszony- völgyben megrendezett majáli­son vett részt, és szeszes italt fo­gyasztott. Délután hat óra körül ittas állapotban az egyik pavilon hátánál az ajtóra vizelt. A tulaj­donos, Szilágyi Mihály éppen akkor ment ki a pavilonból, a vádlottat arrébb vezette, majd vita és szóváltás alakult ki közöt­tük. Szilágyi Mihály távozásra szólította fel a vádlottat, majd megfordult, és elindult vissza a pavilonjához. A vádlott Szilágyi Mihály után szaladt, mögé érve felugrott, és egy ún. karaterúgás­sal hátulról a sértett válla, illetve a feje magasságában belerúgott jobb oldalról. A rúgás következ­tében a sértett lekerült a földre, majd a vádlott nagy erővel a föl­dön fekvő Szilágyi Mihály fejébe rúgott. Szilágyi Mihály sértett a vádlott bántalmazása következ­tében három hónap alatt gyó­gyuló koponyatörést, agyrázkó­dást, agyzúzodást és a bal szem­golyó sérülését szenvedte el. A sérülések súlyos egészségkáro­sodással és maradandó fogyaté­kossággal gyógyultak. Az agyzú- zódás következtében szellemi teljesítőképessége csökkent, em- lékezésbeli, érzelmi, hangulati zavarai jelentkeztek. A bántal­mazást követően a vádlott a helyszínről elmenekült, a tömeg­ben elvegyült.” Cs. Peter a tett elkövetésekor még nem töltötte be 17. életévét. Valószínűleg ő is emlékezetkiha­gyásban szenvedett, amikor a bí­rósági tárgyaláson tagadta a bűncselekmény elkövetését, s azt állította, hogy a rendőrségen ta­lálkozott először a sértettel. A vádlottat a városi bíróság főbün­tetésül egyévi és hat hónapi fia­talkorúak fogházbüntetésére, mellékbüntetésül pedig kétévi, közügyektől való eltiltásra ítélte. Minden fórumot megjárt az ügy Az alatt a két év alatt, mire ez az ítélet megszületett, Szilágyi Mihály a létező minden fórumot megjárta. Miért? — kérdeztem Szilagyi úrtól, amikor ez év au­gusztusában először felkeresett. — Azért, mert úgy éreztem, nem úgy halad a nyomozás, ahogy annak kellene. Ugyanis amikor az eset után eszméletre tértem a kórházban, találkoztam két fiúval, P. Péterrelés K. Attilá­val, akik ott voltak, amikor en­gem is lerúgott Cs. Péter. Sőt ki­derült, hogy az egyikük azért volt bent.mert őt is bántalmazta ez a fiú. Ők akkor a rendőrségnek el­mondták, hogy látták, engem is ő rúgott fejbe. Ám később az ügyészségről kaptam egy papírt, hogy a nyomozást megszüntetik — teszi elém a határozatot Szilá­gyi úr, és idézi belőle a kritikus sorokat: „A súlyos testi sértés bűntette tekintetében folytatott nyomozás azonban nem vezetett eredményre. Szilágyi Mihály ki­hallgatása során nem emlékezett pontosan az őt fejbe rúgó sze­mélyre, mert a sérüléséből eredő emlékezetkiesésre hivatkozott. Az eseménynek kívülálló szem­tanúja nem volt. A nyomozás so­rán a felismertetési eljárás nem vezetett eredményre, mert Szilá­gyi Mihály sértett a több bemuta­tott személy közül nem ismerte fel támadóját.” — Ön azt mondta, két fiú val­lomást tett, hogy látták a történ­teket. — Igen, de később az ő vallo­másuk nem szerepelt sehol. Ak­kor a völgyben rengeteg ember tartózkodott, miért nem kerestek más szemtanúkat? Én ezért min­den fórumhoz fordultam, írtam Pintér és Boross uraknak, pa­naszt tettem az Ügyészségi Nyo­mozóhivatal egri kirendeltségén is, de mindenünnen elutasítot­tak. — Végül is lezajlott a bírósági tárgyalás, és ott két tanút is meg­hallgattak. — Amikor kerestem két ta­nút, két kollégámat — akik a mellettem lévő pavilonban árul­tak, és látták, mi történt —, akkor újra elrendelték a nyomozást. Két évig kellett várni ezek miatt, mire ítelet születhetett. Azóta én egyre rosszabbul vagyok, dol­f ozni egyáltalán nem tudok, né- a napokig fel sem kelhetek az ágyból. S ami a legszomorúbb, hogy van egy 12 eves lányom, akit fel kellene nevelnem. — Cs. Pétert elítélték, meg­kapta a büntetését, az igazság­szolgáltatás mást nem tehet. — Az ítélet még nem jogerős, mert az ügyvédje fellebbezett és felmentést kért. Jogerős döntés Fellebbezés után október 12- én újabb rövid tárgyalás követ­kezett. A vádlottnak, aki azóta 19 évessé cseperedett, ésjelenleg sorkatonai szolgálatát tölti, köz­ben minden eszébe jutott. Vallo­mást tett, és töredelmesen beis­merte, hogy azon a napon a pavi­lon ajtajába vizelt, ezért szóvál­tásba került a tulajdonossal, akit ezután hátulról fejbe rúgott. A vádlott védője hangsúlyozta, hogy azóta igen sok idő telt el, s fiatalkorúról lévén szó, ma már teljesen más emberrel állunk szemben. A vádlott azóta egyéb­ként példásan viselkedik, tanfo­lyamot végzett, s most rendesen tölti katonai szolgálatát. Felmen­tés helyett viszont felfüggesztést kért. A vallomás után az ügyész enyhítésre tett indítványt. Majd a megyei bíróság büntetőtanacsa megnozta a másodfokú ítéletet, amely helybenhagyta az előző­ekben kiszabott büntetést, vi­szont három évre felfüggesztette azt. Cs. Péternek, na ez idő alatt vigyáz magára, nem kell bűn­hődnie azért, mert egy ártatlan, életerős családfenntartót mun­ka- és lassan életképtelenné tett. A tárgyalás után Cs. Péter nem kívánt semmit sem hozzáfűzni a történtekhez. Az újabb ítélet után Szilágyi Mihály most polgári peres úton másfél millió forint kártérítést kér a Cs. családtól. Csak az a kér­déses, mondja, megéri-e majd az újabb ítéletet? Sárközi Judit Marika nem kibeszélő« alkat Eredetileg azért mentem el dr. Sipos Mihalynéhoz, mert elvég­zett egy kétnapos pszichotrénin- get, és meg akartam tőle kérdez­ni, milyen volt. Aztán, amikor egy óra elteltével felálltam az asz­tala mellől, furcsa érzésem lett, kellemes, mintha találtam volna egy ezrest az úton, szóval olyan, mint amikor váratlan öröm éri az embert. A Heves Megyei Rendőr-fő­kapitányság személyzeti osztály- vezetője több szempontból is er­detes ember. Először is jó ránéz­ni, mert szép, a szeme biztonsá­got sugall, a lénye pedig nyugodt es békés. A mondatai ritkaság­nak számítanak a mai, rohanó tempó mellett: a gondolatait kristálytisztán fogalmazza, nem kerülgeti a kifejezéseket, megta­lálja azt a szót, amelyik a legmeg­felelőbb forma a mondanivaló­jához. Azt se szégyelli: szereti a mun­káját. „Tudod — mondja —, ol­vastam még a Népújságban egy interjút, egy mentős doktornőről szólt. Ázota is emlékszem egy nagyon szép mondatára: addig csinálja ezt a munkát, amíg reg­gelenként, ha a napjára és az előtte álló feladatokra gondol, erősebben dobog a szíve. Hát ne­kem is még mindig gyorsabban ver, ha meglátom ezt az épületet. Lehet, hogy ez 1993-ban nagyon különösen hangzik, de én tíz éve mindennap örülök annak, hogy bejöhetek ide...” Marika (vagy Maris, ahogy beszélgetésünk közben bejőve a megyei főkapitány nevezte) ere­detileg pénzügyi szakember, pénzügyi és számviteli főiskolát végzett. Sokáig csupán adatok­kal és eredményekkel bíbelő­dött, s ehhez képest hatalmas pálfordulás a jelenlegi munkája, amikor nap mint nap emberek­kel találkozik. „Nem léptem be a szakszerve­zetije, mert összeegyeztethetet­lennek tartottam azzal, amit csi­nálok. Személyzetisként el tud­tam magyarázni, miért nem lehet több bért, segélyt adni, de konf­liktusba keveredtem volna szak- szervezeti tagként. Bár... hoz­Dr. Sípos Mihályné (Fotó: Perl Márton) zám valahogy bejönnek az em­berek. Volt, aki ebben az irodá­ban sírta ki a bánatát, volt, aki­nek a felesége szült, és minden­nap megkérdezte, mit kell még venni a kelengyéhez. Tudják, hogy amit itt elmondanak, az köztünk marad, nem vagyok egy kibeszélős alkat. Magamról se szívesen beszélek, inkább befo­gadok, mint kinyílok, ilyen típus vagyok. Azon a pszicnotrénin- gen is, ami miatt idejöttél, egye­dül engem nem tudtak úgymond kinyitni. Ez olyan gyakorlat, hogy az ember összezárja kezét- lábat, és a tréningvezető rábeszé­léssel arra készteti, ,hogy meg­nyíljon. Nem ment. És en nem is bántam, elfogadtam, hogy zár- kózottabb vagyok, mint a többiek...” Arról is társalogtunk, milyen haszna van egy olyan kurzusnak, ami az emberek gesztusait elem­zi. Konkrét példát említett: egy­szer félénk, bizonytalan férfi kér­te felvételét a rendőrséghez, s ő beszélgetett el vele. Látván a fér­fi zavarát, eleve alacsonyabb székre ült, mint az, oldva ezzel a másik kisebbségi érzéseit. A ta­lálkozás végén a munkára jelent­kező bevallotta, igazából nincs kedve ehhez a szolgálathoz, csak azért jelentkezett, mert valaki rá­beszélte. Egy másik alkalommal viszont határozott, agilis úr ko­pogtatott — vele direkt az íróasz­tal mellől tárgyalt, kiegyenlítve ezzel a kettejük közt lévő stílus­beli különbséget. Ez a férfi is megenyhült időközben, róla az derült ki, hogy csak bizonyítás­képp van szüksége a rendőri uni­formisra, azért, hogy másnak lás- sék, mint a többiek, voltaképp tehát nem maga a munka, inkább annak „imázsa” ragadta meg a fantáziáját. Ezek talán apró jelek, nem is nagyon szükséges, hogy tudo­mányosan is megmagyarázza a viselkedésfajtákat. Inkább ösz­tönösen dönt, nemcsak azért, mert nő, hanem mert hisz a meg­érzéseiben. Néhány éve, amikor az új típusú felvételi rendszert bevezették a kapitányságokon, azt kérte, hadd lásson minden je­lentkezőt. Nem is azért, hogy el­beszélgessen velük, hanem hogy közvetlen benyomásokat szerez­zen az illetőről. Akár az öltözkö­déséről, akár a beszédmódjáról, akár a kézmozdulatairól. Ezek a motívumok egy figyelmes ember számára sokat mondanak, néha többet, mint egy kétkilós dosszié. Mielőtt elköszönnék, megné­zem az íróasztalán lévő apróbb tárgyakat. Egy kis kerámiaszobor, amit a barátnőjétől kapott, nőna­pi vázák még az „átkosból”, jegy­zetelésre alkalmas papírtömb. És két jellegzetes darab a sarokban: egy körömlakk és egy szemfesté- kes doboz. Nem mintha festené magát — minek is? —, de olykor előfordulhat, hogy szükség van e szépítőszerekre. Egy másik nő számára — tréning elvégzése nél­kül — ezek a tárgyak is apró üze­netek. Arról szólnak, hogy az asz­tal másik oldalán ülő hölgyet vi­szonylag nehéz zavarba hozni, vá­ratlan helyzet elé állítani. Mert az a fajta — s belőlük van kevesebb —, aki az élet majd minden pilla­natában ura a gondolatainak, a cselekedeteinek, miközben nem feledkezik meg arról az egyszerű tényről, hogy nő, s mint ilyen, ér­ző lélek. Doros Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents