Heves Megyei Hírlap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-16-17 / 242. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. október 16—17., szombat Kettészelt tanyavilág Alatkaiak a megosztottság kalodájában G ömöri József, az alatkai település- rész képviselője egy esztendeje nem vesz részt a boconádi önkormányzat ülésein. — így is lesz ez már a ciklus végéig — tör ki belőle a heves indulaté fogadalom. — Komoly oka lehet rá... — ...Van is! Szűkszavú a válasz. A hófehér henteskötényes férfi sokáig állja a kérdő tekintetet, látni, viaskodik magában, hogy folytassa-e egyáltalán a beszélgetést. Mintha már ott tartana, hogy uram, le is út, fel is út, hagyjuk az egészet, nem izgatom fel magam vele. A húsospavilon apró üvegablakán túl mintha mozgás támadna, bár ilyenkor, dél közeledtén már alig-alig van vásárló a hevesi piaccsamokban. Kipillant azért, aztán hogy csak egy csapat kései lacipecsenyéző törölgeti a kezét, konyharuhát kerít, és nekilát megtisztítani a böllérszerszámo- kat. , — Van is! — ismétli újra a röpke választ, s hozzáteszi: — Csúnya dolgot műveltek velem, meg a családommal Boconádon, amikor még munkanélküli voltam. De ezt ne firtassuk, hallgatólagosan ugyan sokan tudnak róla, viszont nem tudom bizonyítani, pert meg nem akarok a nyakamba venni. Hosszú... — Mégis, hogy kezdődött? — Úgy, hogy megpróbáltam lelkiismeretesen képviselni az újfalusi választóimat, azokat az embereket, akik között magam is élek. S miután ezzel érdekeket sértettem, először keresztülnéztek rajtam, majd szép csendesen betartottak... — sommázza a történteket. Ennyiből persze, keveset ért a kívülálló — történetesen az újságíró —, akinek mindössze arra hívták fel korábban a figyelmét, hogy a kis tanyavilág egyik képviselője hátat fordított a községi önkormányzatnak. S ennek okának kell lennie... — Pofonegyszerű az ügy — adja magyarázatát a dolgoknak a közéleti ember —, az alatkaiak el szeretnének szakadni Boconád- tól, mert minden szál Heveshez köti őket. Nekem pedig, mint képviselőjüknek, kötelességem volt rögzíteni ezt az óhajukat. Megfogalmaztuk a szándéknyilatkozatot, amelyet nyolcvanegyen írtak alá, ez lett aztán a szálka a boconádi önkormánya zati vezetés szemében. * Valóban hosszú a történet, amely megelőzi ezt az aláírás- gyűjtést. A régmúltban kezdődik, amikor ez a tanyavilág még három településhez is tartozott közigazgatásilag. Egy része Kál- hoz, a másik Heveshez, a többi pedig Boconádhoz. Ha nem ők lettek volna a szenvedő alanyai, talán még meg is mosolyogták volna az ezen a részen élők, hogy itt vannak maroknyian, szinte egy szűk családban, s a hatalmi szó ennyire elharmadolta őket... Egészen addig, amíg a legtávolabbi faluval, Kállai nem rendeződtek a dolgok. A korábban oda tartozó honvédségi alakulatot Heveshez csatolták, így a tanyarészt már csak egy út osztotta ketté: ahogy megyünk az úgynevezett „Halbik Guszti” — vagyis egy hármas útelágazás — felé, a kövesút bal oldala Hevesnél, jobb oldala pedig Boconádnál maradt. Azaz, kibővült az „újfalui” házsorokkal, 40-45 házzal. A „demarkációs vonal” egyik oldalán lakókat ma Hevesen Fehér István, a többieket Boconádon Gömöri József képviseli (képviselte) a helyi önkormányzatban. ők ketten egy nyelven beszélnek, egyformán tolmácsolták választóik kérését korábban is. „Bizonyos állítások ellenére nem volt hát partizánkodás az az aláírásgyűjtés” — mondták egymástól függetlenül a beszélgetések során. A helybeliek akarnak változtatni a megosztottság áldatlan állapotán. * Fura dolog utcákról beszélni ezen a kis telepen. De jogos a többes szám, mert kettő van belőle: a Jókai és az Alkotmány. Az utóbbi a hosszabb, itt alakul ki egy kisebb kupaktanács, amint keresek egy-egy helybelit. A rokkantnyugdíjas Szecskó Zoltán lép ki az egyik kapun, társul hozzá Tóth András, majd Lőcsei Ferenc. — Aláírtuk, bizony alá...! — bólogatnak rögvest, mihelyt a gyűjtőívet hozom szóba. Aztán már kérdeznem sem kell. Mondják, nézzek csak bele a postaládákba, éppen itt járt két tisztviselő a boconádi önkormányzattól, és a súlyadó papírjait dobálták befelé. — Nosza, ilyenkor az eszükbe jutunk...! — dühöngnek. — Bezzeg máskor felénk se néz senki, pedig állítólag felveszik értünk az államtól járó fejpénzt... És folytatódik a panaszáradat. — Személy szerint nincs nekünk semmi bajunk Sedon Jancsival, a polgármesterrel, csak hát nem ezt ígérte... A választásokkor járt itt utoljára, kellettek a szavazataink, mondta is akkor, hogy megcsinálják az utat, meg a világítást is. De maradt mindkettő. Ekkorra már ott van egy fiatalember is. — Dehogy maradt! Hoztak már ide vagy öt kocsi sódert, nem elég az maguknak? — incselkedik. Teheti, értik a célzást. Meg arról a két oszlopra szerelt lámpáról is, amitől ugyanolyan „lyánynézős” maradt az este, mint eddig. — A szegény rokon a levetett holmit kapja... — ezt már Gyarmati László teszi hozzá, amint leülünk a konyhaasztal mellé. Legyint egyet, aztán odaszól az asszonynak, adja csak ide azt a borítékot a fiókból. — Ezt nézze meg! — tolja elém. Ajánlott levélként érkezett: „R 1450 Budapest 8372 — 19”. A név alatt a címzés: Boco- nád (kétszer is áthúzva). Fölötte a postai átírás: Heves. Majd az utcanév: Alkotmány u. 32. 3360. Ebben az a csodálatos, mondja a házigazda, hogy „tanácsilag” Boconádhoz tartozunk, postailag meg Heveshez. — Amikor nyugdíjba mentem, alig találtak rám az első járadékkal... — fűzi hozzá. — De a legcsodálatosabb az volt, amikor Debrecenbe kellett mennem, átvenni az autómat. Majdnem lekéstem róla, mert ide-oda utazgatott az értesítés, akárcsak valamennyi hivatalos küldemény. Ha másnap megyek, 15 ezerrel drágábban kapom meg a kocsit. Kész cirkusz. — Hát amikor megjöttek volna hozzád Pestről... — emlékezteti a feleség. Mesélik is, hogy nem találtak ide a volt munkatársak, mert a cím, ugye, boconádi volt. Ott meg senki sem ismerte Gyarmatiékat... — Mert még a térképen sem vagyunk rajta — dohog az ember. — Ne legyen rest, nézze csak meg, a helységnévtábla Halbik- nál van, hogy Alatkacsárda, a település végét jelző meg Tóth Sándorék háza hátánál. Mi meg még attól is kintebb lakunk, az újfalusiak. Ez kérem, a senki földje... A busz is csak azért jár erre, mert nem tud elmenni másfelé. Igen, a közlekedés. Ez mindenkinek a szíve fájdalma. Mert, ha Boconádra kell menniük valamiért, beletelik egy napba az ügyintézés. Ha odafelé van járat, akkor vissza nincs, meg fordítva. Gyöngyös és Heves között gyakran fordulnak a buszok, de azok csak „Halbikot” érintik, onnan aztán lehet gyalogolni hazafelé 4-5 kilométert. Mondjuk, télen... — Heveshez fűz bennünket minden — erősíti meg a többiek véleményét Tari Anna is. — Ott tanulnak a gyerekek, oda viszik az óvodásokat, s akiknek még van munkájuk, azok is a városhoz kötődnek. Onnan jár ki rendelni egy héten egyszer Máté doktor, még a pap is hevesi... S oda mi is jobban be tudunk menni, ha gondunk van, még Egerbe is egyszerűbb eljutni, mint a szomszéd faluba, amelyhez tartozunk. Hát persze, hogy ezek után Heveshez húznánk, amikor benyújtottuk az aláírt ívet, ezt el is mondtam Hegedűs György polgármesternek. — Ügy hallottam, voltak ennek ellenzői is. — Mindössze négyen, az öre- gebbjei közül, akik azt mondták, nekik már így is jó. De élnek itt még fiatalok is, akik maradnának, mint Magyar Tamásék, ha látnák, hogy törődik a jövőjükkel valaki. Magyamé ehhez annyit fűz hozzá később, hogy valóban úgy érzi, másodrendű polgárok ők, hiába kilincseltek ugyanis lakás- vásárlási támogatásért, azt a választ kapták: talán jövőre... * — Nagyon szégyellem, de hozzátartozik az őszinteséghez, hogy nem tettünk meg mindent Alatkáért — kezdi a beszélgetést Fehér István, a hevesi oldal képviselője. — Odáig eljutottunk Gömöri Jóskával, hogy leültünk, megbeszéltük a dolgot, majd pedig, amikor megszületett az aláírásokkal hitelesített szándék- nyilatkozat, benyújtottuk a város jegyzőjének. Ez még ’92 januárjában volt... Hogy mi lett a sorsa? Úgy értesültem, levélben megkeresték a boconádi polgármesteri hivatalt, de megegyezni állítólag nem tudtak: Boconád megmakacsolta magát. Pedig... A monológ itt megszakad. Fehér István, nem mintha mentegetőzésnek szánná, arra vált át, hogy időközben műtötték, s ez visszavetette a képviseleti munkában. Gömöri Józsefet meg azzal „űzték” el maguk közül a bo- conádiak, hogy amikor munka- nélkülivé vált, nemhogy segítették volna, inkább teljesíthetetlen közmunkára akarták kényszenteni. Csoda-e, hogy hátat fordított nekik — tűnődik el, majd egy kis szünet után visszatér a beszélgetés előbbi szálához. — ...Pedig ha akkor megegyeznek, talán már teljesülhetett volna annak a kis közösségnek az óhaja. Ott van például a víz: hogy öntözhessenek, a téesz korábban kiszivattyúzta a közeli bányatavak vizét, így kiapadtak a kutak. Viszont ott van a városnak átadott hidroglóbusz, meg az a vezetékrész, amely az újfalu alá ér, csak rá kellett volna csatlakoztatni a csöveket. Mindössze 3,5-4 millióba került volna, még állami támogatás is jutott volna rá... Vagy az ’59-ben megépített villanyhálózat felújítására, mert a közvilágítás mára már szinte semmit sem ér, halálos és súlyos balesetek sora jelzi ezt... A városházán dr. Hegedűs György polgármesterrel folytatjuk a beszélgetést. Mint mondja, az alatkaiak valóban megkeresték egy 1991. december 14-én kelt népi kezdeményezéssel, amelyben 81 helybeli kérte, hogy „fogadja őket Heves”. — A város fogadókész volt, és az ma is... — mondja —, hiszen minden jel arra mutat, hogy a településrész lakóinak gondjait csak egységesen lehet kezelni. — Mi lett a beadvány sorsa? — A következő tavasszal, március 16-án tárgyalt róla a város képviselő-testülete, s úgy látta, hogy — idézem — „...az érintett képviselő-testületek megállapodhatnak a területrész átadásáról, átvételéről... A lakott területrész átadása nem tagadható meg, ha az ott lakó választópolgárok többsége helyi népszavazással kezdeményezi...” De miután ebben az ügyben a boconádi önkormányzat az illetékes, mi az egész anyagot — az aláírásokat, az indítványt, valamint a határozatot, miszerint elvi hozzájárulásunkat adjuk a csatlakozáshoz — az ülést követő 15 napon belül postáztuk Boconádra. Ennek több mint egy esztendeje már, de visszajelzést azóta sem kaptunk. Náluk akadhatott el az ügy... * — Már megint Alatka...! — fogadnak a boconádi polgár- mesteri hivatalban, s ez azt jelzi, hogy valóban nem mai keletű ügyről van szó. — Minek ezt bolygatni? — Nem bolygatásról van szó — érvelek —, hanem arról a kérdésről, hogy miként magyarázható a településrész képviselőjének immár tüntető távolléte a testületi ülésekről? Nem érezték a hiányát a közös munkában? A polgármester, Sedon János azzal kezdi, hogy: „...Hosszú.” Nehéz behatárolni a kezdetek kezdetét, de tény — mondja —, részükről ebben semmilyen személyes ok nem játszik közre. Igen — folytatja —, ő is hallott pusmogni valamit arról, hogy Gömöri József megsértődött a a közmunka miatt, de az a munkaügyi központ ügye... — Ami pedig a képviseleti munkát illeti: hiányzik, persze hogy hiányzik az ülésekről, mert időnként fontos döntésekről van szó. S ilyenkor nem árt, ha többen dugjuk össze a fejünket... Minden testületi anyagot elküldünk neki, kapja a meghívókat, lelke rajta, hogy eljön-e vagy sem. Nem foghatom a kezét... — Ha a hegy nem megy Mohamedhez... — ...Értem! Ha nem is őhozzá, de mi azért eljutunk Alatká- ra. Épp egy hete jártam ott, mert Máté doktor kérte, festessük ki, tegyük rendbe az ottani orvosi rendelőt... S ha már itt tartunk, senki ne higgye, hogy az a rész Boconád mostohagyermeke. Igaz, nagyobb beruházást végezni — víz-, gázhálózatot építeni — ott képtelenség, az elöregedett lakosság nem tudná előteremteni a hozzájárulás összegét. Amiben lehet, abban viszont támogatjuk őket az évi 12 milliós állami hozzájárulásból, gondolok itt a szociálisan rászorulók és a mozgás- korlátozottak segélyére, a tanszerköltségekre, vagy arra, hogy nekik, külterületieknek a helyi kommunális adó felét kell csak fizetniük. S ez arra sem elég, hogy fedezze az ottani közvilágítás diját. Ez az érem másik oldala... — Alatkán egészen másként ítélik meg ezt a „mostohagyermek-kérdést”, nem véletlen, hogy petícióban kérték a Heveshez való csatlakozásukat. S ez jelzés lehet az önök számára is. — Nekünk erről hivatalosan senki nem szólt, a kezdeményezésről én is mindössze egy korábbi újságcikkből értesültem. — Ez furcsa, mert tudtommal a hevesi önkormányzat annak idején postázta önöknek az ezzel kapcsolatos állásfoglalásukat. — Tisztában vagyunk vele, hogy egy érintett önkormányzatnak népszavazást kell kiírnia egy ilyen hivatalos petícióra. De hozzánk ilyen nem érkezett...! Szilvás István Csodaszerek, csomagküldő szolgálatok végnapjai? A reklámért a közreadó is felelős SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Ken Follett: Teherán A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséghez egymás után érkeznek a csomagküldő szolgálatokra és a különböző csodaszerekre panaszkodó bejelentések. A garantált fogyást eredményező, a ráncosodást megszüntető, a nemi potenciát növelő készítmények kipróbálói szerencsések, ha bosszankodással megússzák a csodaszer használatát, és nem kell orvoshoz menniük. Naponta találunk a postaládánkban a csomagküldő szolgálatok fantasztikus lehetőségeket ígérő prospektusaiból is, s ha bedőlünk ajánlataiknak, gyakran csalódottan vesszük tudomásul: ismét rászedtek bennünket. Pré- csényiné dr. Szabó Júlia, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jogásza bízik abban, hogy egy rövidesen hatályba lépő rendelet változtat ezen az áldatlan helyzeten. — Jogszabály híján eddig nem lehetett felelősségre vonni a megtévesztő, a valóságnak meg nem felelő, túlzó, félrevezető reklám, hirdetés megjelentetőit. .Az ipari és kereskedelmi miniszter 14-1993. (IX. 2.) rendelete alapján ezentúl a kötelező és előzetes minőségvizsgálat alá eső termékek reklámozásakor és hirdetésekor a megrendelőnek büntetőjogi felelőssége terhe mellett nyilatkoznia kell, hogy az előírt minőségi vizsgálatokat elvégeztette. Közölnie kell, hogy a gyógyszerészeti, az élelmezés- és táplálkozástudományi, a közegészségügyi intézetek valamelyike, illetve az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, vagy a Kereskedelmi Minőségvizsgáló Intézet a szükséges vizsgálatokat elvégezte, és engedélyezte a termék forgalomba hozatalát. Ha a terméket nem kell előzetesen bevizsgálni, akkor erről kell nyilatkozatot adnia a forgalmazónak. Amennyiben a megrendelő ezeket a feltételeket nem teljesíti, a reklám, a hirdetés nem jelenhet meg. Ez a felelősség a sajtóra is kiterjed: csak a fenti nyilatkozatok birtokában közölhet reklámot, hirdetést. Ameny- nyiben ezt a kötelezettségét elmulasztja, akkor a megrendelővel, a reklámügynökséggel együtt felelős a megtévesztő közlésért, és szabálysértésért felelősségre lehet vonni. Ha viszont csak utólag derül ki, hogy a szóban forgó terméket nem szabad reklámozni, hirdetni, akkor a korábbi megjelenések helyén erről is tájékoztatni kell a vásárlókat. — A csomagküldő szolgálatok működését hogyan szabályozza a rendelet? — Nem bújhatnak többé irányítószám és postafiók mögé, a reklámban, hirdetésben fel kell tüntetni a csomagküldő szolgálat szék- és telephelyét, annak pontos címét. Ezeknek az adatoknak a hiányában szintén nem jelenhet meg a sajtóban reklám, hirdetés. A rendelet betartását a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség fokozottan ellenőrzi. (szabó) Ferenczy Europress Stephen King: Hasznos holmik Danielle Steel: ígéret Tolnai Világtörténelem 9. kötet SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani Kapu tér 8. Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel: 36/323-393 Sipotéha Antikvárium: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel: 36/322-562 S ________________f A tábla mögött a „senki földje...”
