Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)

1993-08-19-20 / 193. szám

4. ÜNNEPKÖSZÖNTŐ HÍRLAP, 1993. augusztus 19—20., csütörtök—péntek Zarándokúton Rómában A Szent István-i forrásnál Szent István hosszú évszázadokra megszabta hazank sorsat, ami kor a pápától kért királyi jelvényeket. Róma a nyugati világ szelle­mi fővárosa, az európai kultúra letéteményese volt. Jól tudták ezt elődeink, akik ezért kötődtek a szent városhoz. Ezért ott nemze­tünk nagyjainak emlékezetét sok minden őrzi a Lateráni Bazilika ódon emléktáblájától a Szent Péter Bazilika modern magyar ká­polnájáig. A zarándokok ma is útnak in­dulnak, hogy megtalálják a for­rást, amely szellemiségünket táplálja. Nemrégiben egy ilyen utat vezetett Czakó István kano­nok, az egri érseki iroda igazga­tója. A zarándokok természete­sen nem gyalogosan vágtak neki a hosszú kilométereknek, mint századokkal ezelőtt, hanem a Budapest Tourist autóbuszán. Az út végén érdeklődtünk arról, hogy mit is jelenthet a ma embe­rének Róma. — Az Örök Város sok ember számára sokfélét jelenthet — hangsúlyozza. — A kultúra felől nézve az emberiség egyik bölcső­je. A keresztények számára pe­dig az egész keresztény világ fő­városa. A magyarság számára is jelkép: az a hely, ahol Jézus Krisztus által a kereszténység ve­zetésével megbízott Szent Péter- utód székel. Róma tiszteletét és szeretetét még Szent István ol­totta belénk, aki a római pápától kapta királyi jelvényeit. A város­ban zarándokházat is építtetett, hogy a magyarok szállást találja­nak, amikor odaérkeznek. Az a telek, ahová abban az időben ezt az épületet emeltette, még nap­jainkban is megvolt. A nagy ki­hallgatási termet — melyet 1971- ben szenteltek — azon a helyen emelték, annak fejében kapta a magyarság a Szent István Bazili­ka kápolnáját. — A Szent Istvánt követő év­századokban hogyan alakult ez a kapcsolat, milyen jellemző állo­másait lehet felsorolni? — A magyarság Rómához va­ló kötődése ezer even át töretlen volt. Például az egri bazilikában az orgona előtti kupolában is áb­rázolják ezt a magyarság töretlen hűséget. De a pápák is viszonoz­ták ezt a nagyrabecsülést. Elég ha csak XI. Ince pápára emlékez­tetek, aki minden erejét latba ve­tette, hogy a török uralom alól felszabadítsa Magyarországot. Abban az időben már mindenki tudomásul vette, hogy Buda szervesen beleilleszkedett a tö­rök birodalomba, melynek egyik végvára Eger, s határa a Balaton környékén húzódik. Akkoriban szinte a pápa volt az egyetlen je­lentős politikai személyiség — hiszen nemcsak egyházi szerepe volt —, aki nem egyezett ki azzal, hogy idáig terjeszkedett az osz­mán uralom. Óriási pénzössze­geket gyűjtött, meghirdette az európai békét, s az új keresztes hadjáratot. így történhetett, hogy 1686-ban Budát felszaba­dították, s megindították a har­cot egész Magyarországért. — Ez valóban sorsdöntő fellé­pés volt. Később, a történelem más korszakaiban volt ehhez ha­sonlatos állásfoglalása a pápák­nak? — A legújabb korban is meg­mutatkozott a hazánk iránti jóin­dulatuk. Természetesen bizo­nyos személyes kapcsolatok is közrejátszhattak abban, hogy milyen intenzív érdeklődéssel fordultak országunk felé. Fel le­het idézni így azt, hogy 1938-ban Magyarországon rendezték meg az eukarisztikus világkongresz- szust. Ezen az akkori egyházfő delegátusa a későbbi XII. Pius pápax olt. Az ő élményei, benyo­másai is bizonyára közrejátszot­tak abban, hogy amikor 1956- ban a magyarság föllázadt az el­nyomás ellen, s küzdött a sza­badságáért, az európai népekhez fordult, hogy segítsek nemzetün­ket. Ez akkoriban ilyen formá­ban már nem volt szokás. De em­líthetném VI. Pál pápát is, aki mindig nagy figyelemmel fordult sorsunk felé, de II. János Pál is — mint a lengyel nemzet fia — ro- konszenvvel viseltetik irányunk­ban. — Mit jelent ma egy római za­rándoklat, hogyan látják a várost azok, akik korunkban keresik fel? — A magyarok őszinte tiszte­lettel veszik körül azt a férfit, aki­ben Krisztus helyettesét, az egy­ház vezetőjét látják. Róma váro­sának csodálatosak a műemlé­kei, közülük is leginkább a négy nagy pápai bazilika a zarándo­kok legfontosabb célja. Nagy tisztelettel járják végig a keresz­ténység legjelentősebb emlékeit. Már Szent István szándéka is az volt, hogy minél többen látogas­sanak el ebbe a városba, s a ke­reszténység központjában merít­senek erőt a Krisztust követő élet megvalósításához. Ezek a zarán­doklatok egyénileg és szervezet­ten is történhetnek. Igen nagy a jelentőségük, s ugyanaz a gondo­lat áll a középpontjukban, mint minden vallási eseménynek. Kétféle élményt keresünk ben­nük. Az egyik magányos Isten­élmény, hiszen Krisztus szava szerint, ha imádkozol, húzódj be a kamrádba, mert Isten elrejtőzve is lát téged, s ne az utcán keresd ezt a találkozást. A másik irá­nyultság már a tömeges átélése a vallásnak, mert az embert a ter- mésze a többiekhez hajtja. En­nek is felmérhetetlen a jelentősé­ge. Azok az emberek, akik együtt mennek egy szent helyre — így Rómába is — egymás hitén is épülnek. Egy zarándoklatnak az is a célja, hogy a résztvevők a hosszabb együttlét során kölcsö­nösen erősítsék egymást a hit­ben. — Az elmúlt évtizedek során kevés alkalom nyílhatott arra, hogy hivatalos zarándoklatok induljanak Rómába. Hogyan le­het újjáéleszteni ezt a kegyes ha­gyományt? — Valóban, Magyarországról hosszabb időn keresztül nem mehettek ilyen zarándoklatok. Hívő magyar emberek is elutaz­hattak az Örök Városba, de nem az egyház hivatalos szervezésé­ben. Egy kivétel azért mégiscsak volt: a magyar kápolna szentel- tése. Akkor majdnem az egész püspöki kar, s egy vonatnyi hívő indult útnak, sőt, a Nyugaton élő magyarság képviselői is eljöttek. Legközelebb idén ősszel indíta­nak a magyar katolikus egyház­megyék romai zarándoklatot. Ez egyrészt viszontlátogatás lesz a két évve hazánkban járt II. János Pál pápánál, másrészt a Magya­rok Nagyasszonya napját ünne­peljük meg ott. Közös szentmi­sére kerül sor a bajor katoliku­sokkal, a magyarok régi római templomában, a Santo Stephano Rotondoban. Ez most a mün­cheni bíboros úgynevezett titulá- ris temploma: a pápa a kineve­Az egri zarándokok svájci gárdistákkal, középen Czakó István ka­nonok zéskor egy szentélyt is „adomá­nyoz”. Ezt a „kerek Szent István Az út során az ókori emlékekkel is megismerkedtek: a Colosseumnál is jártak templomot” a német egyház anyagi erejével újították föl, s fel­szentelésére hívják a magyarsá­got. A zarándoklat — az oda és visszautazáson kívül — október 7-én estétől október 12-én reg­gelig tart Rómában. — Ezen több kimagasló egy­házi esemény várható. De a leg­utóbbi úton is számos rendkívüli élményben lehetett részük a hí­veknek. A pápai kihallgatások például ma is a különböző nem­zetek találkozói. Mindig szép számban képviseltettik ott magu­kat a magyarok. Láthatóan élő, folytonosan megújuló a kapcso­latunk a világ kereszténységé­vel... — Ennek számos jele van, így például a magyar egyháznak ma is tanulnak papnövendékei Ró­mában, akik készülnek jövendő hivatásukra, hogy az ottani szel­lemet hazahozva vezető szemé­lyiségekké váljanak. De a hívek­kel való találkozás is gyakori, szerdánként a pápa kihallgatást tart, ahol valóban katolikussá — azaz egyetemessé — válik az él­mény. Ilyenkor találkoznak a vi­lág minden tájáról érkezett za- rándokcsoportok: a színes soka­ság valóban azt érzékelteti, hogy a kereszténység betölti az egesz világot. Gábor László Intelmek egy évezred távlatából Első királyunk uralkodói •J eszményképe A Szent István halálának 900. évfordulójára megjelent emlékkönyv több érdekes tanulmányt közölt az államalapító életéről, a korról, amelyben uralkodott. Balogh József azt próbálta kideríteni, hogy milyen forrásokból származhatnak az első magyar uralkodó által megfogalmazott, fiához in­tézett intelmek. A tanulmány szerzője leszögezi: az Intelmekben nem elsősorban az apai tanácsokat kell keresni, sokkal inkább a korai középkor uralkodói esz­ményképét. Azét az „ideális” uralkodóét, akinek példája I. István szeme előtt lebegett, amikor a Ró­mából hozatott koronával a magyarok nyugati min­tájú, keresztény királyává koronáztatta magát. Ki cjmncF' tollúm titu dcimkcuxwnVmcp txrpofíucíq fittdmdiUgmr ábvCeum .rmmemaomf fpif dloqtatt mftrumf íjualrr mix átnő. icbardbítvuaxt fide car' boka cftnrurr íteu ccdxfaai. hinwir impenóere'íuj' wate potműen. pnaprfimiürrf dilujafcíuidwűt ab Urasai yttaemm mamáőaáS'bziax: hofpazfbcttg' wnxapt'.bem^mnfrmratiűnercfáiv tudnL.Txax.vu ' unxftiwfgatx’oaié temp appeariptít ibaua&avmoní tfffiait frajnentatr pietzrté -inanm tű qenf mrranir PátItOety:Talib',iínfRTraiilr1diiapli.rufmikor, iuvenil pclantf Aórutzű dúpoüacmf me. cm antiki fiiba ' cmr abetnműo múie&mo.pppc. pmo dnttxmc.vm' twnif amw. ma bonc patuüx cómumtnr (epinue fapnoj: aum Adumét’ázibariio. iuíamnu ipa tntnfir fűiben. cutúí qi>flxeop f^cíftaumzCuizo rauLttu cSdrfem. pantfáraaii palám. tan qua jpícranf fú jt meanf fumrru) Abomtk' dúuytbar xti&tt.' órait" i mfftaT luíbotraií. f; rr.armg pnapuítnrquJ1 ■pác ddélamf$vt£ vapctr fiupmií.'vKlmí'ew H-fclum. faerf erpofttrnmCdeakáu.pvtnmfatiédu dókmr. famfií lepra néüpimn.nepmbenm.necfüuí axx etem., millió mcmomli nanmfppf oboám axoqt nimm debetXcmfian.tepéfav maovX űrtoram ctnla-aiquermMm Utgtzotzmx lehetett a példakép? Balogh József szerint az álla­malapító védőszentje, Szent Ágoston tette rá a leg­mélyebb hatást. A másik egyházi személyiség, aki első királyunkra nagy hatást gyakorolt Gellert püs­pök volt, rá bízta fia nevelését is. Az uralkodásról a következőket írta Szent Ágos­ton: ”... boldognak mi azokat a fejedelmeket mond­juk, akik igazságosan uralkodnak, akik nem fenhé- jáznak, miközben fellengződicséret és alázatos haj- longás veszi körül őket; akik hatalmukat Isten tisz­teletének terjesztésére használják fel, az ő felségé­nek rendelik alá...” Intelmeiben arra kérte az apa a fiát, ”hogy ha majd trónra lép, a katolikus hit dolgában jó példát adjon alattvalóinak”. Fontosnak tartotta, hogy ki­jelölt utóda védelmezze a katolikus egyházat, an­nak szolgáit, intézményeit. A törvények betartatá­sát külön is gyereke figyelmébe ajánlotta. Ezek a törvények a vasárnap megöléséről, a böjtök meg­tartásáról, a haldoklók gyónásáról, a papság tiszte­letéről, a polgárok személyes szabadságáról, a va­gyonuk feletti szabad rendelkezés jogáról, az özve­gyek és árvák védelméről rendelkeztek. Ugyanak­kor súlyos büntetést követeltek az emberölésért, a hitvesgyilkosságért, a hamis esküért és vádért, a lo­pásért, a gyújtogatásért, a más házának megkíváná- sáért, a nőrablásért, a szolganőkkel való paráznál­kodásért. A korona várományosa, Imre herceg, nevelőjé­től, a mártírhalált halt és később szentté avatott Gellért püspöktől közvetlenül is hallhatta az Intel­mekben megfogalmazottakat: az országnagyok tiszteletét, a türelem és igazságosság erényeinek fontosságát, a tanácskérést, az ősök és hagyomá­nyok követelését, a külföldi vendégek befogadását és megbecsülését. Az erények közül első királyunk fontosnak tartotta a kegyességet, az irgalmasságot és a tisztaságot. Az Intelmeket Imre herceg nem tudta hasznosí­tani. Tragikus körülmények között — vadászbale­set következtében — körülbelül 24 éves korában halt meg. Az ismeretlen nevű bizánci hercegnővel kötött házasságából nem született gyerek. Az utód nélkül maradt István király halálának napján, 1038. augusztus 15-én, Nagy Boldogasszony ünnepén Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta koronáját és órszágát. (FEB) A legszentebb Imre herceg haláláról Miután pedig az Űr dicső pél dát adott könyörületességéről Szent István királlyal, „kardjá­nak színe előtt” megfutamította a királyokat, s az összes körülötte lévő idegen nép fejedelemségeit és hatalmasságait uralma alá ve­tette, Szent István király azon gondolkodott, majd szilárdan el­határozta, hogy az evilági dicső­ség minden pompáját félredob­va, s a múlandó királyság koro­náját letéve csakis az Isten szol­gálatának szenteli magát, és a külső gondoktól megszabadul­va, nyugodalmas békében elmél­kedő életet él, egyben eldöntötte magában, hogy a királyi felség koronáját fiának, az Isten ke­gyelméből legszentebb erkölcsű Imre hercegnek fogja átadni. Im­re herceg pedig ifjúságának zsen­ge virágában volt, s isteni ado­mány folytán a közönséges em­beri természet fölé magasodott: igazságosság, okosság, bátorság, mértékletesség, bölcsesség, tu­dás, szelídség, irgalmasság, ke­gyesség, bőkezűség, alázatosság, türelem, vértezték, s más keresz­tény és államférfiúi erények éke­sítették, akárcsak az apját, Szent Istvánt. Amikor tehát a legszentebb atya a vezetés gondját és az or­szág irányításának a terhét leg­szentebb fiára igyekezett átru­házni, megelőzte ebben Boldog Imre herceg halála. Siratta őt Szent István király és az egész Magyarország vigasztalhatatla- nul, igen „nagy jajveszékelés­sel”. A fájdalom ekkora gyötrel­métől elgyötörve azután Szent István király igen súlyos beteg­ségbe esett, és bár sok nap múl­tán úgy-ahogy visszatért belé a lélek, korábbi egészségét azon­ban sohasem tudta teljesen visz- szanyerni. Egyrészt ugyanis a köszvény gyötörte, másrészt a szomorúság és a sóhajtozások is sorvasztották, elsősorban azért, mert vérrokonai közül senki sem látszott alkalmasnak arra, hogy halála után az országot Krisztus hitében megőrizze. Mert bizony a magyar nép készségesebben hajlott a pogányságra, mint a ke­resztény hitre. Közben pedig testi ereje csök­kenni kezdett, s midőn érezte, hogy rendkívül súlyos bágyadt- ság nehezedik rá, sietve egy kö­vetet küldött, mégpedig Egiruth fia, Budát, hogy' Vazult, apai nagybátyjának a fiát — akit mint király, annak ifjonti léhasága és bohósága miatt lecsukatott, hogy megjavuljon — hozza ki nyitrai börtönéből, és vezesse hozzá, hogy mielőtt még meghal, királlyá tehesse. Hallva ezt Gi­zella királyné, egyezkedni kez­dett Budával, ezzel az elvetemült emberrel, és a lehető leggyorsab­ban követet küldött a börtönbe, amelyben Vazult fogva tartották, név szerint Seböst, ennek a Bu­dának a fiát. Sebös tehát meg­előzte a király követét, kivájta Vazul szemét, fülének járatait ólommal tömte be, majd Cseh­országba távozott. A király követe őutána ért oda; s látva, hogy Vazult meg­fosztották a szeme világától, így, fölsebzett szemekkel vezette a király elé, Szent István király, amikor látta, hogy ily szánniva- lóan megnyomorították, sűrű könnyhullatásra fakadt, de mert betegségének a nyűge megaka­dályozta, a gonosztevőket nem tudta a nekik kijáró büntetéssel sújtani. Magához hívatta tehát apai nagybátyjának, Kopasz Lászlónak a fiait, tudniillik And­rást, Bélát és Leventét, s azt ta­nácsolta nekik: amilyen gyorsan csak tudnak, meneküljenek, hogy életüket és a testük épségét megőrizhessék. Ők tehát a szent király üdvös tanácsára hajolva, a gonoszságok és a cselvetések elől Csehországba menekültek. Boldog István király halála és fehérvári temetése Boldog István király pedig szentséggel és kegyelemmel tel­jesen uralkodásának negyvenha­todik évében Boldogságos min­denkoron Szűz Mária mennybe­vitelének az ünnepén „kiragad­tatott a jelen világ gonoszságából és a szent angyalok társaságába soroltatott.” A fehérvári széke­segyházban temették el, melyet Isten legszentebb szülőanyjának, a mindörökké Szűz Máriának tiszteletére ő alapított, s ahol sok jel és csoda történik ugyanezen legszentebb István király érde­meinek közbenjárása folytán, a mi urunk Jézus Krisztus dicsére­tére és dicsőségére, aki áldott „mindörökkön örökké”, Amen. Tüstént az egész Magyaror­szág „hárfája” gyászba „for­dult”, s az ország egész népe, a nemesek éppúgy, mint a nemte­lenek, a gazdag és a szegény egyaránt igen bőséges könnyhul- latással s nagyon sok jajveszéke­léssel siratta a legszentebb ki­rálynak, az árvák legkegyesebb atyjának a halálát. Az ifjak és a hajadonok szomorúságukban és bántukban gyászruhát öltve há­rom éven át nem jártak táncot, s a zeneszerszámok összes fajtája, édes hangú vigasztalásuk hallga­tott. Siratták őt hűséges szívük siralmával, és siralmuk nagy és vigasztalhatatlan volt. (Részlet a Képes Krónikából)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents