Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-18 / 192. szám
HÍRLAP, 1993. augusztus 18., szerda (NEM) CSAK FIATALOKNAK „Találdki”-videó Tovább folytatódik játékunk: ma az egyik legismertebb fiatal amerikai színész utolsó, nálunk bemutatott filmjével kapcsolatban tesz- szük föl kérdéseinket. 1. / Joseph Donelly a filmbeli neve, aki szegény földműves, és bosz- szút akar állni a családját sanyargató gazdag földbirtokoson. Hogy hívják a színészt? 2. / Shannon, a földbirtokos elkényesztetett lánya eléggé kiállha- tatlan természetű. A modern nők életét akarja élni, távol családjától. Hogyan hívják a színésznőt? 3. / Melyik európai országban kezdődik a film cselekménye? 4. / Miből szerez pénzt Joseph Bostonban? 5. / Mi a film címe? * * * A múltkori feladat helyes megfejtéséért Berta Zsolt kölcsönözhetett ingyen kazettát az egri Videotopban. A mai feladatok megfejtéseit augusztus 23-án, hétfőn estig lehet bevinni a Videotop tékába (Eger, Rákóczi út 28.). A blueskirály Rolitron-alapítvány a gyermekekért Modem gyógyeszközök, kórházi berendezések gyártójaként lett ismert a Rolitron neve. Számítógéppel vezérelt művese-gé- peik a megyei kórházban is üzemelnek. A cég nemcsak a gyógyításban, de a megelőzésben is aktív szerepet vállal — erről tanúskodik a Rolitron Alapítvány létrehozása, amelynek célja, hogy segítsen megőrizni, helyreállítani a gyermekek egészségét, illetve, hogy támogassa az ezzel kapcsolatos propagandát. Az alapítványt 1988-ban jegyezték be, és azóta szerteágazó tevékenységi kört alakított ki. Folyamatosan támogatja a mozgásrehabilitáció új eljárását kidolgozó Dévény Anna gyógytornászt, akinek módszerével eredményesen korrigálható a szülési oxigénhiányból eredő agykárosodás okozta mozgásgátoltság. Az alapítvány sportklubot is létrehozott Budapesten, ahol légúti bántalmakban szenvedő fiatalokat edzenek egy ugyancsak speciális módszerrel. Ugyancsak támogatja a Keljfeljancsi munka- csoportot, amelynek tagjai játékos tartásjavító tornára oktatják a szülőket és a gyerekeket. Ez márcsak azért is fontos, mert az óvodáskorúak egyharmadának hibás a testtartása. Nem maradnak ki a sorból a művészetek sem: 1991-ben képeslap-sorozatot jelentettek meg diákrajzokból, a vesebetegek javára rendezett hangversenyen pedig nemzetközi hírű muzsikusok — többek között Kincses Veronika — produkciójában gyönyörködhetett a közönség. A Hangya-rajt nevű futóversenyük százezer kisdiákot mozgatott meg, szerte az országban, és sokan vettek részt az idei, Sok kicsi sokra megy elnevezésű túra-akcióban is, melynek részeként Sírokból indultak harminc kilométeres gyalogúira a résztvevők. Mindezek az akciók és rendezvények nem kevés pénzbe kerülnek, de a Rolitronnál úgy gondolják, hogy az egészségnevelést gyermekkorban a legérdemesebb elkezdeni, hiszen ekkor még könnyen jó szokássá válnak a helyes életmód követelményei. (A Rolitron Alapítvány címe: Budapest, Felhévizi út 3-5.) A kalandban azért még van lóvé: megjelent a Robinson tizennyolcadik kiadása. Figyelgetve jelenlegi politikusok manővereit, nem árt megjegyezni, hogy a szerző, Dániel Defoe kém volt. Mitagadás: szép szakma. Semmi párhuzam, csak úgy az életéből meríteni egyet: 43 évesen közszemlére, szégyenkalodába került. A felbőszült toryk fogatták el, mert gúnyírat- ban becsmérelte őket és a puritánokat (saját vallásának tagjait). Apróság: börtönből és kalodából szabadulása után beállt bértollnoknak bebörtönzőihez. Tory-párti újságíró és országjáró titkos ügynök lett. Többek szerint kiváló kémjelentéseket írt. Ez ment több mint tíz évig. Újabb apróság: 1715-ben az ellenpárt került hatalomra, a whi- gek. Defoe pártot cserélt a whi- gek pénzén. Kiadta magát thory- nak (üldözött ellenzékinek), beférkőzött az ellenzéki laphoz, annak a pártnak a szolgálatában, amely ellen régebben titkos jelentéseket írt lebukott gazdájának. Ennyit az életről, szokta volt mondogatni nagyrabecsült (és rég látott) drámaköltő barátom. Ja, még tán annyit, hogy több kortársa le is írta róla, hogy balsikerű karrierista, szenteskedő öreg csibész, megrögzött ha- zudozó. Hetven évesen, teljesen eladósodva halt meg „letargiában”, végkimerülésben. Ezzel még nem ért véget a legenda: sírköve Bunhill Fields-ről eltűnt, csak a második világháború után akadtak rá valamelyik kikötővárosban. Kegyeletből (vagy anyagtakarékosságból) befalazták egy kerítésbe. Amúgy a Robinson jó könyv. Amikor tizenegy évesen fefejeztem az olvasását, másnap felköltöztem az ecetfára. A falu központjában, éppen a házunk előtt volt egy hatalmas ecetfa, oda ácsoltam magamnak széket, és egyheti élelemmel, ivóvízzel, fogkefével felköltöztem. Két vármegye rendőrsége keresett, és én ott röhögtem rajtuk. Korán rögzült dohányzási hajlamom miatt buktam meg. A szemben lévő vasedény boltból kijött egy néni, aki diszkréten figyelmeztette szüléimét, hogy füstöl a fa. Az a cuki ebben az egész Robinsonban, hogy Marxtól Lukács Györgyig olyan meghatóan írnak róla a filozófusok. Marx így ír a Tőkében az érték Robin- son-i meghatározása kapcsán: „csak annak van értéke, aminek hasznát vehetjük.” Ugyanő „derék angol”-nak, Engels „igazi polgár”-nak nevezi. A lényeg: tizennyolcadszor is itt a varázslat! (kar-i) Nyári történet (Fotó: Gál Gábor) Coco Montaya rezzenetlen arccal játszotta végig virtuóz szólóit (Fotó:Koncz János) vetkezett. Mégpedig nem is akármilyen helyek: 18 hónap Koreában, azután egy kis időre Japán. 1955-ben kezdte el a képzőművészeti főiskolát (szintén Manchesterben) s még a második évben megalakította a Powerhouse Four együttest. 1961- ben költözött Mayall Londonba (az eseményben jelentékeny része volt egy későbbi zenei hírességnek, Alexis Komernek), hogy végleg a zenének szentelje életét. 1962-ben alakította a Bluesbreakerst, és vele együtt alakult a világhír. A Jonh Mayall-dalok olyanok, mint a blues általában: roppant közvetlenek, mindegyik egyes szám első személyben íródott, és mindegyik Mayall saját életéről szól. Dalaiban tehát ott a művész egész élete: fájdalmak, örömök, szerelem, utazások, találkozások és búcsúzások. Budapesten egy zseniális gitárossal, Coco Montoyávalés Rick Cortes basszusjátékossal, valamint Johe Yuele dobossal hallhattuk: ez a Bluesbreakers legújabb felállása. John Mayall töretlenül és kitűnő fizikai kondícióban van jelen a színpadon. Olyan, mint maga a blues: kortalan és kemény. karácsondi A Pentaton zenei ügynökség szervezőmunkájának jóvoltából ezen a nyáron a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán hallhattuk John Mayallt és a Bluesbreakerst. Akármennyire óvatosan bánunk a jelzőkkel és a meghatározásokkal: John Mayall a fehér blues királya. Az 1993-as esztendő meghatározó zenei eseményének lehettek tehát tanúi ezen az estén azok, akik ellátogattak a Városligetbe. A zenekar egyébként ma már harminc éves múltra tekinthet vissza. Olyan muzsikusok játszottak és nőttek fel Mayall, a király gitározott, billentyűzött, szájharmonikázott és énekelt Mayall mellett, mint Peter Green, Eric Clapton, Mick Taylor, Jack Bruce, Andy Fraser. John Mayall 60 éves. Közé- pangliában, Macclesfieldben született. Otthon hatalmas lemezgyűjteményből váogathatta ki a hallgati valókat, és ő maga is zongorázott és gitározott, tizenéves korára már meglehetősen jó színvonalon. Első kritikusai között volt édesapja, a profi jazzgi- táros. 1949-ben elment kirakatrendezőnek, miután befejezte Manchesterben a Fiatal Művészek Iskoláját. Ezután a katonaság kö)évény Anna eredményes gyógytorna-módszerétkezdettől támogatja a Rolitron Alapítvány Alternatív balett a PeCsá-ban Meztelen tánc Messziről jött művészre sokan kíváncsiak. A budapesti Petőfi Csarnok — az alternatív kultúra egyik magyarországi „fészke” — is zsúfolásig megtelt az amerikai Bill T. Jones Táncegyüttes fellépésére. Szó mi szó, az együttes kellőképpen alternatív volt: első koreográfiájukat, a Folyamatos visz- szajátszást például anyaszült meztelenül táncolták végig. Ez kétszeres próbatétel, fejtegette később a főnök, Bill T. Jones, egyrészt nekünk, táncosoknak, másrészt a nézőknek. Egyúttal prüdériával is meggyanúsította a közönséget, mert az szerinte visz- szafogottan reagált a produkcióra. Ebben a számban ráadásul rengeteg volt az improvizáció, és így dupla terhelés nehezedett a táncosokra, akik egyébként nagyon szépek voltak, kivéve két férfiút: egy százkilósat, aki nagy súlya ellenére meglepő ügyességgel, mondhatni bájjal táncolt, és egy izgő-mozgó apróságot, aki a benne túltengő nőiesség következtében kicsit gömbölyű volt. Nos, igen, azt még tudni kell, hogy a táncosok egy része homoszexuális, amit büszkén be is vallanak, sőt egyik céljuk éppen a „másként szeretkezők” egyenlő jogaiért való küzdelem, a művészet eszközeivel. így azon sincs sok csodálkozni való, hogy a második számot, mely a szerelem különböző hangulatait, játékait, bújócskáit mutatta be, két férfi táncolta. Egyébként ez volt az est legszínvonalasabb produkciója, hála a két fantasztikus táncosnak, Artur Aviles-nek és Eric Geiger- nek, valamint a remek koreográfiának és a (nekünk még) furcsa szituációból sugárzó, groteszkkel keveredő frivolitásnak. A legjobb zenéje viszont a Zűrzavar című koreográfiának volt, ami címével ellentétben gondosan szervezettnek bizonyult. Afrikai stílusú dobzenére táncoltak a főként színesbőrű táncosok, mégsem volt ez afrikai, sokkal inkább afro-amerikai — olyan nyújorkias, ahonnan egyébként a társulat is érkezett. Nem könnyű arrafelé sem táncosnak lenni, fejtegették az előadás után Angelusz Iván táncpedagógus tolmácsi közreműködésével. Szinte mindenkit csak a hollywoodi szuperprodukciók és a Broadway csillogó-villogó, de többnyire mély mondanivaló nélküli produkciói érdekelnek, bizony ott is csak az kell a népnek. A magukfajta kísérletező kedvű művészek meglehetősen a periférián dolgoznak, alapítványoknál kilincselnek, szponzorokat keresnek, így próbálják előteremteni a társulat működésének anyagi fedezetét. Egyszóval, ott is merő harc az élet, nem is csoda, hogy utolsó, Mendelssohn zenéjére készült többtételes tánckompozíciójukat katonaruhában adták elő, változatos tánclépésekkel keresvén a puritán színpadon a túléléshez vezető utat-" (koncz) Be-tűz-ge-tő Defoe: Robinson
