Heves Megyei Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 177-202. szám)
1993-08-14-15 / 189. szám
HÍRLAP, 1993. augusztus 14—15., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. ^a^tronótmai kalamdo^áiok Húsételek Izraeli konyha Paradicsomos, rizses csirkecomb Hozzávalók: 4 csirkecomb, 20 dkg rizs, 50 dkg kemény paradicsom, 4 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál Zahatar fűszerkeverék (vagy fél rész majoránna, fél rész grillfű- szer), 2 evőkanál liszt, só és törött fehér bors (Ízlés szerint). A megmosott és lecsurgatott rizst fél órára beáztatjuk. Közben a csirkecombokat a forgóknál kettévágjuk, megsózzuk, lisztben megmártjuk. Jó nagy serpenyőben három evőkanál olajat felhevítünk, s átsütjük rajta a csirkehús mindkét oldalát. Ezután a megtisztított és szétzúzott fokhagyma felét, valamint a fűszerek felét rászórjuk, és annyi vizet, öfltjjnk rá, amennyi jó bőven ellepi. A lecsurgatotí rizst beleszórjuk a serpenyőbe a hús mellé, és felforralva lefedjük. Kis lángon, éppen csak gyöngyözve hagyjuk forrni. Addig főzzük, amíg a rizsszemek megduzzadnak, és már nincs lé alatta. Keverni közben nem szabad, csak a serpenyőt rázogatjuk. Ezután tűzálló tálba kanalazzuk a rizst, beborítjuk a fele paradicsommal, és rátesszük sorban, egymás mellé a csirkedarabokat. Erre is paradicsomot rakunk, majd rászórjuk az összes maradék fűszert, végül lelocsoljuk a maradék olajjal. Előmelegített, forró sütőbe rakjuk, és csak annyi ideig pirítjuk, amíg a tetején lévő paradicsom kissé összeroskad. Sóletek Szerény sóletbab tojással Hozzávalók: 50 dkg nagysze- mű fehér vagy tarkabab, 12 db tojás, 50 dkg paradicsom, 2 nagy fej vöröshagyma, 2 evőkanál levesízesítő por (Vegeta), 5 evőkanál olaj, 5 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál piros fűszerpaprika. A babot előző este megmossuk, ha szükséges, átválogatjuk, majd tiszta, hideg vízbe áztatjuk egy éjszakára. Az étel készítése előtt az áztatóvizet leöntjük. A megmosott tojásokat keményre főzzük, és még melegen meghámozzuk. A paradicsomok héját lehúzzuk: ez könnyűszerrel történhet, ha egy pillanatra forrásban lévő vízbe mártjuk. A vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk. Egy vastag falú fazékba vagy cserépedénybe beleszórjuk a leszűrt babot. Közé rakjuk a főtt tojásokat, és összekeverjük a felkarikázott vöröshagymával. Beborítjuk a felkarikázott paradicsommal, majd annyi vízzel töltjük fel az edényt, hogy a babot teljesen ellepje. A tetejére öntjük az olajat, rászórjuk a pirospaprikát, és jól befedjük. Sütőbe toljuk, s a lehető legkisebb lángon főzzük akár 16-18 órán át. Köretek, zöldségételek Sárga mandulás rizs Hozzávalók: 20 dkg rizs, 2 tyúkhúsleveskocka, 20 dkg sárgarépa, 5 dkg mazsola, 5 dkg tisztított fehér mandula, 3 evőkanál olaj, 1 teáskanál kurkuma, 1 mokkáskanál őrölt szegfűbors, 1 mokkáskanál őrölt fekete bors, só (ízlés szerint). A rizst gondos átválogatás után egy órára .tiszta vízbe áztatjuk. Közben a megtisztított sárgarépát lereszeljük, a mazsolát megmossuk és szárát leszedjük, a mandulát jó éles késsel elforgácsoljuk. A rizst leszűrjük. Teflonedényben az olajat felforró- sítjuk, rászórjuk a rizst, és folytonos keverés közben üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a sárgarépát, a mazsolát, a húsleveskockát, a mandula felét és a fűszereket. Annyi vizet öntünk rá, amennyi a térfogatának a duplája, majd felforraljuk, és kis lángon, fedő alatt addig főzzük, amíg az ösz- szes levét elszívja. Közben nem szabad megkeverni. Tálalás előtt óvatosam, hogy a rizsszemek ne törjenek, átforgatjuk. Édes sütemények Kelt túrós táska Hozzávalók. A tésztához: 50 dkg sima búzaliszt, 2 tojás sárgája, 2 dkg élesztő, 6 dkg vaj, 3 dl tej, 5 dkg porcukor, 1 mokkáskanál só. A töltelékhez: 40 dkg tehéntúró, 2 tojás sárgája, 10 dkg mazsola, ízlés szerint méz, fél citrom reszelt héja. A tésztához 1 dl meglangyosí- tott tejbe belekeverjük a szétmorzsolt élesztőt, 3 evőkanál lisztet és 1 teáskanál cukrot. Jól összekeverjük, és magas bögrébe téve hagyjuk „felfutni”. A tojás- sárgákat a maradék cukorral ösz- szekeverjük, a tejet hozzáöntjük, megsózzuk, majd habosra keverjük. A lisztet egy nagyobb, mély edénybe szórjuk, mélyedést vágunk bele, és abba öntjük a felfutott kovászt, meg a cukros-tojásos tejet. Az egészet jól kidolgozzuk, végül beledagasztjuk a felolvasztott, de már nem forró vajat. A cipóba formált tésztát lisztezett deszkára tesszük, tetejét is belisztezzük, majd tiszta konyharuhával betakarva, langyos helyen egy órán át kelesztjük. Ezután lisztezett deszkán átgyúrjuk, és fél cm vastagra kinyújtva, 6 cm-es kockákra vágjuk. A tölteléket a közepére rakjuk, majd négy sarkát összefogva, kikent sütőlemezre helyezzük. A töltelékhez az áttört túrót összekeverjük a tojássárgákkal, a mézzel, a citromhéjjal és az átválogatott, leszárazott mazsolával. Előmelegített, forró sütőben, közepes lángon megsütjük. Olimpia és politika A kínai állam számára láthatólag politikai üggyé vált a 2000. évi olimpia rendezési jogának megszerzése. Az állam vezetői nem is rejtik véka alá, hogy tetemes politikai és gazdasági hasznot remélnek az olimpia Peking- be jövetelétől. A kínai helyzet ismeretében kikövetkeztethetők ezek a remélt előnyök. Politikai nyereség lehet például, hogy ha a NOB a kínai főváros javára dönt ez év szeptemberében, akkor azontúl talán az olimpia, nem pedig az 1989-es Tienanmen téri tragédia társul Peking nevéhez az átlagos külföldi újságolvasó képzeletében. Az olimpia alkalmat adna Kína gyors gazdasági növekedésének kirakatba állítására is. E rohamos gazdasági növekedésre gazdasági szakemberek és politikusok már külföldön is felfigyeltek, de az átlagos külföldi szeme alighanem csak akkor nyílik majd rá, amikor a televízió elviszi otthonába a nagyon szegénynek gondolt kínai városok egyes fel- hőkarcolós szegleteinek képeit. A kínai rendszer szemmel láthatóan önreklámnak szánja a pekingi olimpiát, a „kínai sajátosságokkal épülő szocializmus” nagy gálaműsorának. A jó reklám vélhetőleg újabb külföldi tőkét és korszerű technológiát von- zana az erre szomjazó távol-keleti birodalomba. így tehát a kínai vezetők semmilyen költséget és fáradságot nem kímélve harcolnak a rendezés jogának megszerzéséért. A kínai diplomáciának például kiemelt feladatává tették a világméretű lobbyzást az ügy érdekében. Egyszersmind rendkívül költséges reklámkampányt folytatnak otthon és idegenben a közvélemény és a döntéshozók megnyerésére. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hivatalos küldötteit, akik a közelmúltban szemleutat tettek Pekingben, hatalmas „szabadtéri színpad” fogadta. Pontosabban fogalmazva, maga a város lett színpad, amelyen mindent előre elrendeztek, egészen a legapróbb részletekig. Azokban a napokban semmi sem volt olyan a kínai fővárosban, mint különben lenni szokott. A NOB-delegáció érkezése előtt dolgozók és tanulók ezrei takarították az utcákat. Az újságok szigorú felhívásokban óvták a főváros lakosait a szemeteléstől a NOB-inspekció idejére. A várost fellobogózták, és léggömbök úsztak az égen (az egész kísértetiesen emlékeztetett az ötvenes évekbeli május elsejékre). A gépkocsikon „Beijing 2000” feliratok virítottak, alattuk az olimpiai ötkarikával. Egyik napról a másikra megsokszorozódott a taxik száma Pekingben, miközben a „kockás flotta” rozoga bárkái eltűntek az utcákról. A Tienanmen téri események óta nem volt annyi rendőr Peking utcáin, mint a NOB- vizitáció napjaiban. Hősies erőfeszítéssel elérték, hogy a máskor kaotikus közlekedés most szabályozott mederben folyjék. Igaz, ehhez az is kellett, hogy azokra a napokra kitiltsák a belvárosból a teherautókat. (A bizottság távozása után rögtön helyreállt az anarchia a pekingi utcakon.) Amelyik szeplőt nem lehetett rohammunkával eltüntetni a belváros arcáról, azt szemérmesen elfedték. Hevenyészett színes palánkokkal takarták el azt, ami a belterületi nyomornegyedekből máskor kilatszik a főutakra. Az újságok előzőleg napokon át nógatták a pekingieket: minél nagyobb számban fogadják az érkező NOB-küldöttséget a főváros útvonalain. Azt is megszervezték, hogy integetni és tapsolni fognak, de ez nem mindenhol ment úgy, ahogy kellett volna. A rendezési koncepció szerint az egésznek úgy kellett hatnia, mint a pekingi lakosok teljesen szervezetlen, spontán örömkitörésének, amelyet az ohmpia megrendezésének lehetősége idézett elő. A város olimpiai pályázatában ugyanis az az egyik leghangsúlyosabb érv, hogy Peking, sőt egész Kína lakosságának majdnem egyöntetű hő óhaja az olimpia megrendezése, márpedig 1,1 milliárd ember óhaját nehéz figyelmen kívül hagyni. Az össznépi lelkesedésről szóló hivatalos jelentések nehezen ellenőrizhetők. Az tény, hogy a pekingiek alapjában véve jól járnának, hiszen a tapasztalatok szerint egy olimpia megrendezése évtizedekkel lendíti előre egy- egy város fejlődését. Valószínű, hogy a kínaiak duzzadó nemzeti büszkeségét is kellemesen le- gyezgetné e rangos esemény Kínába jövetele. Másfelől viszont az olimpia megrendezésének tetemes költségeit ki kellene nyögnie az országnak, amely gyors fejlődése ellenére egyelőre még meglehetősen alacsony életszínvonalat képes csak biztosítani lakosságának. Meglehet, hogy a pekingiek valóban lelkesednek az ötletért, de tízért bizonyára vannak aggodalmaik is. Élénken emlékezhetnek még a náluk rendezett ázsiai játékokra, amelyek költségeihez számukra meglehetősen nagy összegekkel voltak kénytelenek „önkéntesen” hozzájárulni. Hollandia, az engedetlen A közelmúltban egyedülállóan liberális euthanázia-törvé- nyével hívta fel magára a világ figyelmét, aztán pedig EK-part- nerei részéről engedékeny kábítószer-politikája kapcsán érték heves bírálatok Hollandiát. Azzal, hogy az egységes Európa megvalósítása nem tűnik többé lehetetlennek, a Tizenkettek egyre inkább tartanak a sorból valamilyen tekintetben „kilógó” partnerektől, amelyek kényesnek számító kérdésekben nem igazodnak a közösség általános irányvonalához. A kábítószer- ellenes politika pedig egyike a legkényesebb pontoknak. E tekintetben a közösségen belül a holland kormány sajátos álláspontot képvisel. — A nemzetközi közösségnek két alternatíva között kell választania — mondja Robert Samsom, a holland kormány első számú drogügyi tanácsadója. — Az egyik lehetőség, hogy folytatja jelenlegi politikáját, és kudarcot vall vele. A másik, hogy alkalmazkodik a realitásokhoz. Míg az EK-partnerek „igazodásra” szólítják fel Hollandiát, addig Hága nem kis merészséggel inkább azt javasolja: legalizálják együtt az úgynevezett enyhébb kábítószereket. Az EK annál inkább megrettenve fogadja az ajánlatot, mivel a tagállamok közötti határok lebontásával amúgy is félő, hogy növekszik a kábítószer-csempészet. Bár a Tizenketteknek eddig hivatalosan nincs egységes kábítószer-ellenes politikája, ebben az évben közös kábítószer-ellenőrző központot szeretnének felállítani a várható kedvezőtlen folyamatok kivédésére. Az egyes országok eddigi gyakorlatát azonban nehéz lesz egyhamar megváltoztatni — vélik a szakemberek. Míg a brit határőrök előszeretettel csapnak le a kábítószerek élvezőire is, és Nagy-Britanniában például marihuána birtoklásáért akár két év börtön is kiszabható, addig a holland törvények határozott különbséget tesznek a kábítószer-kereskedők és a drogot csupán saját fogyasztásra használók, csakúgy, mint az úgynevezett kemény drogok vagy az enyhe kábítószerek — a marihuána vagy a hasis — élvezői között. Az ENSZ nemzetközi kábítószer-ellenőrző testületének az 1992-es helyzetről kiadott jelentése azt állapítja meg, hogy a holland politika a „soft drogok” esetében ellentmond a nemzetközi kábítószer-ellenes egyezményeknek. Ruud Lubbers holland miniszterelnök erre levélben válaszolt, kifejtve, hogy országában a kábítószer-fogyasztásra visszavezethető halálozás nemzetközi mércével mérve igen alacsony. Robert Samsom, aki egyébként korábban a narkotikumokkal foglalkozó ENSZ-bizottság elnöke volt, egyik nyilatkozatában elmondta: véleménye szerint a nemzetgazdaságokat a kábítószer-fogyasztásnál sokkal nagyobb veszély fenyegeti azáltal, hogy a kábítószerpénzek korrumpálják a társadalmat. Az általa javasolt legalizált rendszerben a drogok természetes alapanyagait állami ellenőrzés alatt állítanák elő a termelők, meghatározott termelési kvótákhoz igazodva, és a termést is egy állami monopóliumnak kellene eladniuk. Ez a monopólium ellenőrizné a drog-nagykereskedel- met, az árakat és a minőséget. Az enyhe drogokat egészségügyi figyelmeztetésekkel és a biztonságos használatra vonatkozó utasításokkal ellátva lehetne forgalomba hozni. Míg Samsom elismeri, hogy a tervet csak több európai ország együttes beleegyezésével lehetne megvalósítani, ugyanakkor határozottan állítja, hogy sikeresen lehetne vele harcolni a kábítószercsempészek ellen, le lehetne tömi piaci részesedésüket, és működésük kockázatát is növelni lehetne. A holland tapasztalatok azt mutatják: a kormány nem téved abban, hogy a büntetés alóli kivonással nem emelkedik szükségszerűen a drogfogyasztás. Bár Hollandiában szabadon vásárolható a hasis és a marihuána, egy hivatalos statisztika azt mutatja, hogy míg a holland fiatalkorúak 2,7 százaléka él velük, ez az arány az Egyesült Államokban — ahol e drogok használata nem legalizált — 6,1 százalék. Liberális álláspontja ellenére — és nem kis mértékben válaszul a partnerek bírálatára — a holland kormány úgy döntött, hogy a legális árusítóhelyeket szigorúbb ellenőrzés alá helyezi. Tesgi ezt annál inkább, mivel maga is elismeri, hogy ezek száma az utóbbi években jelentősen megugrott — néhány százról közel kétezerre —, és egyre többen szegik meg közülük az árusítás meglehetősen behatárolt szabályait. A holland igazságügy-miniszter ezért bejelentette: az új rendelkezések értelmében a rendelkezéseket megszegő üzleteket azonnal, a helyszínen bezáratják. Agyvérzés és időjárási front A viharos időjárás, különösen késő ősszel, minden valószínűség szerint kedvez a halálos kimenetelű agyvérzések bekövetkeztének a férfiaknál. A nők ezzel szemben tavasszal kapnak könnyebben gutaütést — tették közzé a napokban legújabb kutatási eredményeiket amerikai szakértők. Douglas Chyatte, a Northwestern University munkatársa egy, az Amerikai Kardiológiai Társaság által támogatott, az agyvérzés jelenségével foglalkozó konferencián ismertette kutatásainak eredményeit. Ezek szerint az agyvérzésnek egy fajtája, a pók- hálóburok-vérzés férfiaknál és nőknél az év más és más időszakaiban következik be. Ez a fajta szélütés a férfiak 40 százalékát novemberben és decemberben éri, míg a nők 30 százalékát április és május környékén. A gyengébb nem esetében — a férfiakkal szemben — viszont az időjárás-változás nem gyakorol hatást a szélütés bekövetkezési valószínűségére. A pókhálóburok-vérzés az agyvérzés különösen veszélyes formája. Többnyire előjelek nélkül következik be, és súlyos következményekkel jár... Az Egyesült Államokban évente mintegy 30 ezer ember kap ilyen szélhűdést, akiknek egyharmada- fele azonnal meghal. Egyharmadukat a gondos orvosi kezelés sem képes megmenteni. Aki pedig életben marad, annál a betegség maradandó nyomokat hagy. Douglas Chyatte kutatócsoportja csaknem másfél ezer, ’80-as évekbeli agyvérzéses esetet vizsgált meg, figyelemmel kísérve a bekövetkezések időpontjában fennállott időjárási tényezőket. Ezek alapján kimutatták, hogy a férfiak esetében az agyvérzések nagy része valamilyen időjárásbeli változás előtti vagy utáni 7 2 órás időszakaszban következett be. A férfiaknál többnyire légnyomáscsökkenés, magas hőmérséklet és eső vagy hó okoztak szélütést. A nőknél nem mutattak ki kapcsolatot a szélhűdés és az időjárás között. Chyatte elmondta: feltételezése szerint a viharos időjárás megemeli a vérnyomást, a véredényeket merevebbé teszi, és ezáltal az ember érzékenyebbé válik az agyvérzéssel szemben. Másik lehetséges magyarázata így hangzik: évszakváltáskor az emberek viselkedése valamiképpen úgy változik meg, hogy növekszik a gutaütés-érzékenység. Áz ezeket a megállapításokat kétkedéssel fogadók szerint csupán statisztikai egybeesésekről van szó. Mint ahogy Mark Dyken, Indiana Állami Egyetemének professzora fogalmazott: fennáll a veszélye annak, hogy bizonyos dolgokat összekapcsoljunk azzal, miként alakul a tojás ára például Kínában. ..—T~ oő««* % %*•*** bekopogunk Önhöz!
