Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-08 / 157. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. július 8., csütörtök Jelenet a Tisztességtelen ajánlat című filmből Nyitott szellem Még Csipkerózsika-álmát alussza a hajdan országszerte rajongott Vasárnapi Újság. Továbbra is kísért az egyhangúság, a tömény szürkeség réme. Túl sok és kevésbé mélyenszántó a vallási blokk — ez egyáltalán nem a kritikus egyházellenessé- gét jelzi —, ráadásul ezek hangvétele, megközelítésmódja jó néhányszor nélkülözi az egyéni jegyeket. Kár, mert a kívánt hatás csak ekként érvényesülne maradéktalanul. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy e programok között is akadnak érdekesek, elgondolkodtatóak, figyelemre méltóak. A legutóbb például — evangélikus tolmácsolásban — a lélekvándorlásról esett szó. Rendkívül tetszett a megnyilatkozó pap tájékozottsága. Ennél is jobban nyitott szelleme, az, hogy az izgalmas témakört nem söpörte egy lendülettel az asztal alá, hanem velünk együtt meditált, vizsgálta, elemezte a problémát. így kellene, illene véleményt alkotni, mert az ismeretek nélküli tagadás az önbeszűkülés félreérthetetlen tünete. Nem árt beszélni erről, ugyanis földgolyóbisunkon majd há- rommilliárd ember vallja ezeket a nézeteket, méghozzá azok erkölcsi magasrendűségéhez igazodva. S azt sem lehet megkérdőjelezni, hogy a Biblia — minden korábbi egyszerűsítés, szemellenzős megszűrés, korrigálás ellenére is — számos helyén utal arra, hogy Krisztus is az igenlők közé tartozott. A szellemi korszakváltás igénye nem jár kizárósdival, propagálói — jó szándéktól, segítőkészségtől vezérelve — kizárólag arra törekszenek, hogy szélesítsék a látókört, utakat nyissanak azért, hogy könnyebb legyen a szabad akaratú eligazodás. Az az értékfelfedező portya, amely nélkül csak egyléti lények lennénk, s eszünkbe sem jutna, hogy az a bennünk rejlő isteni szikra bármikor felvillanhatna. Ha teszünk is érte... Egy nagy színésznő emlékezete Gobbi Hildát vagy szerették, vagy utálták. Karaktere csak ezt a két megítélést szuggerálta szőkébb és tágabb környezetébe. Ellenségei kígyót-békát kiabáltak rá. Elmondták, suttogták, később harsogták, hogy vad bol- si volt, hogy a hasonló hangoltsá- gú Major Tamással együtt valamennyi riválisukat kisöpörték a Rákosi-éra Nemzeti Színházából, így aztán könnyen osztozkodhattak a főszerepeken. Hívei, barátai, tisztelői — táboruk kisebb volt, mint az előbbi regiment — kötődéseire, hitére hivatkoztak. Arra, hogy látásmódja folyvást árnyaltabb, kifinomultabb lett. Azt is emlegették, hogy az emberség íratlan törvényeit sohasem tagadta meg. Az utóbbiról egyébként idővel az egész haza meggyőződhetett, tapasztalhatta pályatársai iránti szeretetét, áldozatkészségét. Egyszer aztán elment. Következett a zsibbasztó csend... Hétfőn este mintha megtört volna ez az ősi magyar átok, mert vetítették A szaxofon című tévékomédiát abból az alkalomból, hogy most lett volna 80 éves, ha nem jön odaátról az a mindenkinek valamikor dukáló hívás. Én, akinek megadta a sors, hogy személyesen is közel kerülhettem hozzá, hatványozottan rácsodálkoztam erre a ritka teljesítményre. Egy szolidan közepes produkciót emelt játékával szinte égnyi magasra. Erre csak az igazán nagyok képesek. Csordogált a csipi-csu- pi történetecske, az álfordulatokat előre kiszámíthattuk. Természetesen a kifejletét, a csattanós zárást is. Ez az ezerarcú, ez a bravúros mimikájú, ez a lélek valamennyi rezdülését kifejezni képes szemű és hangú művész az alkotás tündökletes régióiba emelt mindnyájunkat. Kizárólag miatta nem kapcsoltuk ki a készüléket, közben rádöbbenve, hogy mindezt megnézhetnék — számos alkalommal — a melldöngető, a hangoskodó ifjoncok. Már csak azért is, hogy ráébredjenek: aki Tháliára esküdött, annak tehetségére alapozva a tőle telhető legtöbbet kell produkálnia. Még egy ilyen semmicske műben is... Pécsi István Filmpremierek Életben maradtak 1972. október 13-án egy montevideói főiskolás rögbicsapat Chilébe repült egy meccsre, és lezuhant az Andok hegységben. Számos utas és a legénység nagy része meghalt, a többség azonban vérző sebekkel és tört csontokkal megúszta a balesetet. Három csapattárs a többiekkel együtt várta a mentőosztagokat, de semmiféle segítség nem érkezett. Megpróbáltatásuk nyolcadik napján a tranzisztoros rádión a túlélők hallották, hogy a keresésükre indított hivatalos akciót lefújták... Élelmük és italuk hamarosan elfogyott. A túlélők, akik arra kényszerültek, hogy fagypont alatti hőmérsékleten éljenek 10 héten át, úgy tudták elviselni az elképzelhetetlent, hogy megtették azt, amire még csak gondolni sem mertek... A döbbenetes hatású filmet az egri Uránia mozi mutatja be. Tisztességtelen ajánlat Diana Murphy (Demi Moore) boldog asszonya egy Dávid nevű építésznek. Amikor félje elveszti állását, a fiatal pár ott áll talpig boldogságban, de egy vas nélkük David gyorsan szerez ötezer dollárt, és irány Las Vegas, ahol a pénznek a rulettasztal mellett kellene megfialnia... Ehelyett azonban utolsó centjüket is elvesztik, viszont a kártyaasztal mellett megismerkednek egy milliárdossal (Robert Redford). A férfi határozott érdeklődést mutat Diana iránt, és féne jelenlétében egymillió dollárt kínál fel a fiatalasszonynak, ha az vele tölt egy éjszakát. A becsületes házaspár először illendően felháborodik, de végül arra a döntésre jutnak, hogy ennyi pénzt nem szabad csak úgy eldobni. Diana elcsábít- tatja hat magát a milliárdos által... A fiatalok kapcsolatát azonban megrontja ez a bizonyos éjszaka. De a befejezésig még nehány forduló hatravan... A romantikus elemekkel teletűzdelt erotikus filmet az egri Uránia nézői tekinthetik meg. Barokk fesztivál A német nagyolt, Vivaldival A Minorita-templomban vasárnap este a Concerto Armoni- co Kamarazenekar — Szűcs Péter együttese — Bach, Händel, Telemann alkotásaiból válogatott, megtoldva két Vivaldival. A fesztivál nyitóeseményén Kocsis Albert és a Nemzetközi Bartók Kamarazenekar olyan versenyműveket mutatott be, ahol a szólista vagy az a-moll kettős versenyben Vivaldinál, két szólista is úgy ragyogtatta a zeneköltő mondanivalóját, hogy az előadóművész legszemélyesebb vallomását olvashatta ki belőle a hallgató. Nagyrészt igaza is volt, mert az átélt mű valahogyan felveszi annak a lelki jegyeit is, aki azt feldolgozza magában. A Concerto Armonico közös munkával, jól összehangoltan, komoly értelmezéssel, a mű iránti teljes alázattal tárta fel, mennyire hat rájuk az olasz temperamentumtól, a délies lobogástól elütő, az északi kedélyvilágból származó muzsika. Akár Händel, akár Bach — zártabb, talán azt is mondhatnánk — érzelmileg fegyelmezett skálán játszó zenész. Még akkor is, ha Telemann D-dúr szvitjében a móka, a tánc, a vigasság más gyökerekből táplálkozik, mint Händel g-moll concerto grossója, vagy Bach g-moll hegedűversenye. És azoknak, akik ezt a naponta egymást követő zenei áradást a fesztiválon végighallgatják, Csemegének is tűnhetik végigelemezni, kinek, mit és hogyan szól vissza a kor, ez a zenében olyan szenvedélyesen áradó világ. Csak utalnánk arra, hogy az a másfél századnyi idő, fel egészen a XVIII. század végéig, a klasszikus Európát jelentette, ahol állítólag minden a helyén volt, még az értelmetlen örökösödési háborúk is, az embereknek fontos' céltjelentett a zene. A harmónia: elmondani azt, ami a világot egy szélesebb, egy gazdágább egységgé teszi. Nem végződött ott a Mindenségyahol Galilei látcsöve még valamit látott. És főleg ott netip, ahol egy dallam, egy aforizma véget ért. Áhítat uralkodott és a belső fenség. Annak tudata. És ez nem volt, nem lehetett hatalmi kérdés. (farkas) _________________32_J vei. ügyességgel, egy-egyjellem- zőbb sort, sor párt is rászove a képekre, feledhetetlenebbé téve a nézelődő, az érdeklődő számára. Kibontott mappa — a számozott sorozat 66. darabja — a varázslat, amelynek részese a betérő. S úgyszólván véletlenül került hozzánk. Az Egerben jegyzett Kisgrafika Barati Kör elnöke, a lelkes és ismert ex libris gyűjtő-készítő Nagy István cserekapcsolata oldotta szét az ösz- szefuzött lapokat. Amiket aztán egy kitűnő ötlettel megtoldott meg a kincsei között regebben őrzött néhány szép, más Petry- munkával, hogy a tengerentúli művész anyaga gazdagabb, teljesebb legyen. Ilyenformán a versillusztrációk és a kisgrafikák most együtt engednek bepillantani az alkotó igazán bámulatos érzelemvilágába, érdekes műhelytitkaiba. Páratlan élmény a találkozás, kinek-kinek minden bizonnyal a maradandót jelenti a könyvtári galéria idei programjából. (gyónl) Ritka találkozó részesei azok, akik a Bródy Sándor Megyei Könyvtár galériájában a napokban csöndben, mondhatni észrevétlenül megnyílt kiállításra be- kíváncsiskodnak. Floridai magyar, Petry Béla kedves képeit — f rafikáit— láthatják az érdeklő- ők a nyár végéig. Színes egyéniség, legendás mester látogatása a mostani. A Székelyföldről indult, Budapesten szerzett rhjztanári oklevelet, Bécsben pedig műépítészi diplomát, amit Romában, Münchenben festészeti tanulmányokkal tett értékesebbé. Volt egyetemi tanár Debrecenben, aztan a fővárosban a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda illusztrátora, Né- mctors'/Ágban portrékészítő, míg az Amerikai Egyesült Államokban épülettervező és oktató professzor. Bejárta a fél világot, s mire életének 91. esztendejében Egerig jutott tárlatával, a művészetkedvelő közönség a lírikust is köszöntheti benne. Sajátos alkotása a bemutatót ugyan csupán felerészben kitöltő, de mégis uraló Tilinkó meséje című, amelyben rímbe faragva vall a magyar népművészet eredetéről. A dallamos fejezeteket míves rajzok illusztrálják magukkal ragadó megjelenítőerőé Af tekwp HANG-KÉP Tengerentúli varázslat
