Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-03-04 / 153. szám
HÍRLAP, 1993. július 3—4., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Izraeli konyha Saláták és előételek Diós saláta Hozzávalók: 1 kemény, friss fej saláta, 2 db savanykás, aromás alma, 1 nagy narancs, 5 dkg durvára darált dióbél, 2 dl majonéz, 1 mokkáskanál törött fehér bors, 1 teáskanál mustár, só. Először a mártást készítjük el: a majonézbe belekeverjük a dió felét, a törött fehér borsot, a mustárt és sót. Az almát megmossuk, de nem hámozzuk meg, csak a magházát távolítjuk el. Nagyon vékony csíkokra vágjuk, és azonnal belekeverjük a majo- nézes mártásba, hogy ne legyen ideje megbámulni. A narancsot meghámozzuk, és először karikákra, majd a karikákat kis kockákra vágjuk. Hozzáadjuk az almához. Utoljára tesszük bele a megmosott, szárazra törölgetett és csíkokra metélt fejes salátát, majd az egészet jól átforgatjuk, és lefedjük. Hűtőszekrénybe rakjuk egy-két órára. Ha nem rögtön fogyasztjuk, akkor a fe- jessaláta-csikokat érdemes külön hűtve tárolni, és csak az asztalon összekeverni, így friss, ropogós marad. Sóletek Keleti (szefárd) sólet Hozzávalók (5-6 személyre): 12 db közepes burgonya, 50 dkg száraz fehér bab, 4 fej vöröshagyma összevágva, 3 fej vöröshagyma karikázva, 70 dkg szeletelt marhahús, 10 kemény tojás, 2 evőkanál só. A babot előző este beáztatjuk, és a megmosott héjas, nyers burgonyát mellé tesszük. A vizet megsózzuk. Másnap a következő sorrendben rakjuk össze az ételt: az apróra vágott hagymát az olajon megfuttatjuk, megsózzuk, és egy nagyméretű fazékba vagy cserépedénybe rakjuk a leszűrt babrétegre. Erre tesszük rá egymás mellé a felszeletelt húsokat, amelyeket a hagymakarikákkal betakarunk. Elhelyezzük rajta a közben meghámozott, áztatott burgonyákat, végül közédug- dossuk az előre megfőzött héjas tojásokat. Az egészet annyi vízzel töltjük fel, amennyi a tetejét is ellepi. Nyílt lángon először felforraljuk, ezután tizenöt percig főzzük. Lefedve tesszük a sütőbe, amelyet a lehető legkisebb lángon üzemeltetünk. Akár 16- 18 órán keresztül is benne maradhat a sólet. (Izraelben speciális, sóletfőző sütő van, amelynek a lángja a mi takaréklángunknál is kisebb, úgynevezett melegítőláng, ebben egy napig is maradhat az étel.) Édes sütemények Flódni Hozzávalók. A tésztához: 50 dkg sima búzaliszt, 15 dkg baromfizsír vagy olaj, 3 tojás sárgája, 1 evőkanál porcukor, 1 mokkáskanál só, 1 dkg élesztő, fél dl langyos víz. A töltelékhez: 25 dkg reszelt alma, csipet só, ízlés szerint porcukor, 1 evőkanál barches-morzsa, 25 dkg narancsdzsem (helyette jó a szilvalekvár), 15 dkg darált dióbél, 15 dkg porcukor, 2 evőkanál bor, fél citrom reszelt héja, 1 evőkanál citromlé, 15 dkg darált mák, 15 dkg cukor, 5 dkg mazsola, 1 evőkanál citromlé, fél citrom reszelt héja. A tésztához az élesztőt simára keverjük a langyos vízzel, majd mély tálban összegyúrjuk az átszitált liszttel, a tojássárgákkal, a sóval, a cukorral és a zsiradékkal. Cipóba formáljuk, és pihentetjük egy órán keresztül. Közben elkészítjük a töltelékeket, mindegyiket külön-külön. A darált mákot összekeverjük a cukorral, a leszárazott mazsolával, a citromhéjjal és a citromlével. A diótöltelékhez a bort és a citromlevet ráöntjük a dióra, majd ösz- szekeverjük a citromhéjjal és a cukorral. A tésztát öt részre vágjuk, és egyforma, tepsi nagyságú lapokká nyújtjuk. A tepsi aljára rakunk egy tésztalapot, amelyet meghintünk cukorral és a bar- ches-mozsával elkevert reszelt almával. Erre rásimítjuk a második tésztalapot, amit a máktöltelékkel kenünk meg. A harmadik tésztalapra kerül a dzsem, a negyedik lapot betakaijuk a diótöltelékkel, végül az ötödiket ráborítva, legalább még egy órát pihentetjük. Az előmelegített, forró sütőben megsütjük, és téglalapokat vágunk belőle. Gyümölcsös desszertek Tejszínes sárgabarackkrém Hozzávalók: 4 dl tejszínhab, 30 dkg jó érett sárgabarack, 5 dkg hámozott mandulabél, porcukor, 5 dkg szárított sárgabarack (száraz, lecsurgatott befőtt is jó), 1 teáskanál zselatinpor, 3 evőkanál tej, csipet só. A megmosott és kimagozott sárgabarackot turmixgépben pépesre zúzzuk, majd cukorral és csipet sóval ízesítjük. A zselatinporra ráöntjük a tejet, és feláztatva, takaréklángon éppen csak forráspontig melegítjük, közben kevergetve, hogy felolvadjon. A tejszínből nagyon kemény habot verünk, óvatosan beleforgatjuk az édes barackpürét és a már langyos tejes zselatint. Az összevagdalt szárított sárgabarackot is beleforgatjuk, majd talpas poharakba osztjuk. Tetejét szépen feldíszítjük, és jól behűtve kínáljuk. A dán „család” Ügy tűnik, nem csupán keleteurópai sajátosság, hogy egy kormány minden lehetséges helyre a kormánytagok rokonait vagy barátait ülteti be. Poul Nyrup Rasmussen, új dán miniszterelnök rekordszámú rokonnal és baráttal vette körül magát. A miniszterelnök eljegyezte és hamarosan feleségül vette Lone Dybkjaert, aki a kormány egyik legradikálisabb baloldali politikusa. Rasmussen „bal keze” — és az utóbbi években tanácsadója — Ralf Pittel- kow, akinek a felesége Karen Jespersen, a szociális ügyek minisztere. Ez utóbbi egyébként a televíziótól jött két évvel ezelőtt a Szocialista Néppárthoz. Dánia történeteben első alkalommal ül a kormányban egy házaspár, Rasmussen barátja es ve- télytársa, a pénzügyminiszter, Mogens Lykketofte, akinek a felesége, Jytte Hilden a kulturális ügyek minisztere. Mogens egyébként korábban Rasmussen első feleségével, Helle Molle- rup-pal élt házasságban. Akis középpárt, a 20 évvel ezelőtt alakult Közép Demokraták jelenlegi vezetője, Mimi Jacobsen a pártalapító Erhard Jacobsen leánya. Mimi Jacobsen egyébként miniszterelnök-helyettes, és a gazdasági élet koordinálásáért felelős. Az új dán kormány külügyminisztere, Niels Helveg Peterson fia egy korábbi néppárti politikusnak és miniszterelnöknek. Az új védelmi miniszter, Hans Haekkerup apja pedig a ’60-as években volt külügyminiszter. Nyrup Rasmussen kormánya több szempontból is egyedülálló. Dánia edaigi történelmének legnépesebb kormánya, összesen 24 tagból áll. A kormányban nyolc női miniszter van, ami szintén rekordnak számít. Első alkalommal neveztek ki miniszternek valakit, aki 30 évnél fiatalabb, a Keresztény Néppárt elnökét, a 29 éves Jann Sjursent, aki most energiaügyi miniszter lett. Megkerült Rettenetes Iván könyvtára? A Pravda közelmúltbeli jelentése szerint orosz kutatók egy csoportja azt állítja, hogy a nyomára bukkant a XVI. században uralkodott Rettenetes Iván cár sokáig elveszettnek hitt könyvtárának. A mesés értékű gyűjteményt állítólag a Moszkvától mintegy 100 kilométerre északkeletre fekvő Alexandrov közelében, egy kolostor pincéjében rejtették el. Az Orosz Földrajzi Társaság egy tagjára, bizonyos I. Kolcovra hivatkozva a Pravda azt írta, hogy a kutatók engedélyt kértek a kulturális minisztériumtól a környék feltárására. Kolcov szerint egy bonyolult, föld alatti folyosórendszert és könyveket, valamint egyéb értéktárgyakat rejtő helyiségeket fedeztek fel. Egy egész város van eltemetve a kolostor alatt. IV. Iván, az első orosz uralkodó, aki 1547-ben felvette a „cár” címet, 1530-tól 1584-ig élt. Jóllehet, az utókor a „Rettenetes” nevet adta neki kegyetlenkedéseiért, mégis ő volt az, aki a háborúskodó orosz törzseket egyetlen hatalmas államba tömörítetté, és nagy kiterjedésű földeket hódított meg, például a ma Szibéria néven ismert területet. A történészek már régóta gyanították Iván könyvtárának létezését, mégpedig régi feljegyzések alapján, amelyek szerint három kettős ajtajú helyiség telisteli van könyvekkel. Az esztendők során többen is állították, hogy megtalálták a könyvárat, mások viszont tudni vélték, hogy maga Iván cár égette el könyveit. Egyes korabeli feljegyzések szerint a könyvtár helyiségeit acélajtók védték, és azokba csak Ivánnak az alexandrovi kolostorban levő hálószobájából lehetett bejutni. Iván a kolostort várossá építtette ki hét felesége egyikének, Jelena Glinszkájának a részére. A kolostort az októberi forradalom után múzeummá alakították át, és föld alatti helyiségeit 1926-ban befalazták. A kutatók felfedezésüket állítólag egy levélnek köszönhetik, amelyet egy kemerovói elítélt írt 1976-ban a moszkvai Történeti Múzeumnak azt állítva, hogy rábukkant a könyvtárra. Az információért cserébe szabadulást, ötezer rubelt, egy Csajka gépkocsit, háromszobás lakást és egyetemi felvételt követelt. Az akkori kommunista hatóságok nem reagáltak a levélre, amelyet a múzeum restaurátora megtartott magának. IV. Iván egyike volt kora legműveltebb orosz férfiainak. Közigazgatási, törvényhozási és katonai reformjaival lerakta a modem orosz állam alapjait. Tűzhányók tudós áldozatai Először csak egy hangos dörrenést hallott. Megfordult, és fenyegető fekete felhőt látott felszállni. „Még nem tudtuk, hogy milyen komoly a helyzet, az viszont rögtön világos volt: ez semmi jót nem jelent” — mondotta Andrew McFarlane betegágyából visszaemlékezve a történtekre. — Mindenki menekült. Néhány másodperc múlva tégla nagyságú forró kődarabok hullottak a levegőből. McFarlane-t is eltalálta egy közepes nagyságú kő. Nem messze tőle kolumbiai kollégáját zúzta szét egy vaskos szikladarab. Ebben a pillanatban valószínűtlennek tűnt, hogy bárki is élve kikerüljön erről a helyről. McFarlane, a floridai International University geológusa, ha súlyos sérülésekkelis, de túlélte a veszedelmet. Hat munkatársa és még három ember viszont életét vesztette, amikor a 4200 méter magas Galeras kolumbiai tűzhányó kitörésekor a helyszínen tartózkodtak. A kutatok éppen a vulkánkitörések előrejelzéséhez gyűjtöttek mérési adatokat. Eddig legkevesebb tizenhat- szőr tört ki a kúp alakú Galeras azóta, hogy a spanyolok 1535- ben meghódították ezt a hegyes területet. Az utolsó nagyobb kitörés 1936-ban történt. Akkor a hegy északi lejtőjén több kilométer hosszan hömpölygőit le a vulkáni hamuból és törmelékből álló forró lavina. Ezután több mint ötven évig nyugalom volt a Galeras körül. A csúcsot egy több mint két kilométer átmérőjű katlan veszi körül. Ilyen beomlásos medence akkor keletkezik, ha nagy erejű kitörések után a kilövellt magma helyén hatalmas üreg jön létre a vulkán belsejében. Ha a rajta lévő kőzetréteg súlya túl nagy, az üreg beomlik. A Galeras tűzhányó katlanjának központjában mintegy 120 méter magas hamukúp található, amely a tulajdonképpeni krátert veszi körül. Ez a kráter éledt újra 1989 februárjában. Már két hónappal azután úgy tűnt, hogy hamarosan kitör a vulkán. Biztonságba helyezték azt a néhány száz parasztot, akik a hegy lejtőit művelik. A vulkán azonban nagy erejű kitörés helyett egy lavinadugót tolt ki lassan magából. Sok olyan tűzhányónak, amely sűrű folyású, főleg andezitből álló magmából táplálkozik, van ilyen úgynevezett „lavinadómja”. Ezek mindig annak a jelei, hogy a vulkán alatt túlnyomás keletkezett. Az elmúlt év július 16-án végül olyan nagy lett ez a túlnyomás a Galeras alatt, hogy lavinadómja felrobbant. Mintegy 120 ezer köbméter kőzet repült ki akkor nagy erővel a kráterből. A detonáció a hegytől mintegy tíz kilométer távolságra fekvő Pasto városban betörte az ablakokat. Jelentősebb károkról akkor nem érkeztek jelentések. Röviddel a robbanás után új lavinadóm kezdett nőni a kráterben. A kolumbiai Andokban tizennégy aktív vulkán létezik. A legismertebb a Névadó del Ruiz. 1985-ben történt utolsó nagy kitörésekor 20 ezer ember vesztette életét. A legtöbben Armero városban haltak meg, amikor egy hatalmas, olvadékvízből, iszapból és vulkáni hamuból álló árhullám öntötte el a települést. A kitörés hője ugyanis elolvasztotta a havat a több mint 5300 méter magas vulkán csúcsa körül. Mivel félő volt, hogy a Galeras felől hasonló veszély fenyegeti a 300.000 lakosú Pasto városát, a Vulkanológusok Nemzetközi Szövetsége (IAVCEI) felvette ezt a tűzhányót az „évtized tűzhányói” jegyzékbe. A geológusok az évtized folyamán ezeken a veszélyes vulkánokon akarják az előrejelzés lehetőségeit keresni. A program része az Egyesült Nemzetek „katasztrófamegelőzés évtizede” elnevezésű programjának. A Galeras tűzhányó tulajdonságainak tanulmányozására mintegy 50 vulkanológus szakember tartott konferenciát a közelmúltban a pastói megfigyelőállomáson. Azon a bizonyos napon a csúcs térségében akartak mérési adatokat gyűjteni a tűzhányó „nyugalmi állapotára” vonatkozóan. Amikor a kutatók reggel útnak indultak, a megfigyelőállomáshoz automatikusan továbbított néhány mérési adatból nem lehetett a küszöbön álló kitörésre következtetni. Az egyes csoportok a délelőtt folyamán értek fel a csúcshoz. Leszálltak a katlanba, majd mintegy 200 méter utat megtéve jutottak el a hamukúpig, ahonnan hatvan métert ereszkedtek le a kráterba. A geo- kémikusok kőzetmintákat gyűjtöttek, mások a kiáramló forró gőzök hőmérsékletét mérték. Ismét mások szeizmikus mérésekhez állítottak fel műszereket. A tudósok első csoportja kora délután hagyta el a hegyet. Igor Menyailov orosz kutató, a Kam- csatka-félszigeten lévő petro- pavlovszki vulkanológiai intézet munkatársa épp cigarettára gyújtott a kráterben, amikor a tűzhányó — 13 óra 41 perckor — kitört. Andrew McFarlane versenyt futott az életéért. Menyai- lovnak azonban már nem sikerült kimenekülnie a kráterből. Vele együtt halt meg egy brit és négy kolumbiai vulkanológus is. Az elmúlt huszonkét hónapban tíz tűzhányókutató vesztette életét munkája közben. 1991 júniusában egy francia kutatóházaspár halt meg, amikor Japánban a kitörőben lévő Unzen vulkánt akarták megmászni. Két hónappal később egy doktori értekezésén dolgozó fiatal geológus életét oltotta ki Kamcsatkán egy alatta beomló forrógőz-for- rás. 230 millió éves dinoszaurusz csontváza Tudósok egy csoportjának többéves munkával sikerült ösz- szeállítaniok egy 230 millió évvel ezelőtt élt, 200 kilós őshüllő csaknem teljes csontvázát. Az állat — tudományos nevén hearreraszaurusz — húsevő volt, és a mintegy 70 millió évvel ezelőtt megjelent tyrannoszaurusz ősének tekinthető. Ismeretes, hogy Földünkről mintegy 65 millió évvel ezelőtt kipusztultak a dinoszauruszok, feltehetően egy óriásmeteor becsapódása következtében. 1988-ban Argentínában, az Andok lábainál öt szaurusz- csontváz maradványaira bukkantak, és azokból állították ösz- sze a leírt, csaknem teljes hearre- raszaurusz-csontvázat. A nagyjelentőségű megállapításról a Science című amerikai tudományos folyóirat közelmúltbeli számában két argentin paleontológus, Paul Sereno, a chicagói egyetem professzora és Fernando E. Novas, az argentin nemzeti múzeum tudományos munkatársa közös tanulmányban számolt be. David Wishampel, a baltimori John Hopkins Egyetem paleontológusa annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a felfedezés „drámai módon megváltoztathatja a dinoszauruszok fejlődéséről kialakult egynémely elméletet”. A tanulmány szerint a csontvázból megállapítható, hogy a 230 millió évvel ezelőtt élt húsevő, a hearreraszaurusz a legrégibb ismert ragadozó a szauru- szok családjában. Az állat 15-20 láb hosszú és 150-220 kiló súlyú volt. Hosszú, erős hátsó és rövid mellső lábai (’’karjai”) voltak, amely utóbbiak háromujjú mancsban végződtek. „Ezek a mancsok igen nagyok és visszahajló tenyerűek voltak, kiválóan alkalmasak arra, hogy az állat megragadja és széttépje zsákmányát” — írja a tanulmányban Sereno. Az állat koponyáján aránytalanul nagy száj helyezkedett el, befelé hajló tógákkal. A rugalmas állkapocs lehetővé tette a még kapálódió zsákmány szilárd tartását és elpusztítását.
