Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-30 / 176. szám

VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1993. július 30., péntek A Hezbollah harminc rakétája Az izraeli légierő csütörtökre virradó éjszaka is több bevetés­ben támadott dél-libanoni cél­pontokat, s a Bekaa-völgyben lé­vő feltételezett Hezbollah-állá- sokat is bombázott. Bombák hullottak Szaida (Szidon) és Ti- rusz (Szúr) kikötővárosokra is, amelyeket az izraeli haditenge­részet egységei blokád alá vet­tek. Szerda este ugyanakkor a Hezbollah csaknem harminc ra­kétát lőtt ki Észak-lzraelre, de a támadásnak nem voltak áldoza­tai — jelentette az izraeli tévé. Dunai blokád: magánalapon... Ronaldo Sardenberg brazil nagykövet, a Belgrád elleni szankciókkal foglalkozó ENSZ- bizottság elnöke szerdán tájé­koztatta a testületet a dunai blo­kád elleni ENSZ-tiltakozásra adott belgrádi válaszról. A most írásban is megerősített belgrádi tájékoztatás szerint a blokád ma­gánszervek kezdeményezése, és a kormány mindent meg kíván tenni annak megakadályozására. Míg Jugoszlávia ügyvivője ko­rábban szóban elismerte, hogy a dunai hajókat zaklatják, az írásos szövegbe ez már nem került be. Sarah jelentkezett Sarah yorki hercegnő, András herceg válófélben levő felesége nemrég jelentkezett az ENSZ- nél, hogy a világszervezet utazó nagykövete akar lenni, mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztos­sága nemzetközi adománygyűjtő kampányának védnöke. Ezt az ingyenes, tiszteletbeli állást ed­dig Audrey Hepburn, a nemrég elhunyt amerikai színésznő töl­tötte be. Ogata Szadako asszony, az ENSZ Menekültügyi Főbiz­tosságának vezetője állítólag tá­mogatja Sarah hercegnőt, de brit lapok szerdai leleplezése szerint a brit kormány ellenzi a kineve­zést, mivel kormánykörökben úgy tartják, hogy ez éppen Sarah bizonytalan jelleme miatt alkal­masint zavarba ejtő katasztró­fákhoz vezethet a nyilvánosság előtt. Albán segélypénzek eltékozlója Fatos Nano volt albán kor­mányfő, aki ellen segélypénzek hűtlen kezelése miatt indult vizs­gálat, tagadja az ellene felhozott vádakat. Az egykori kommunis­ta azt állítja, hogy alaptalanul vált az amerikai kormány cél­pontjává. Az albán parlament kedden felfüggesztette Nano képviselői mentelmi jogát. Az egykori államfőt dokumentu­mok meghamisításával és nyolc­milliónyi dollár eltékozlásával vádolják. Andorra az ENSZ 184. tagja Az ENSZ Közgyűlése egy- te a világ hangúan felvette a világszervezet tagállamainak sorába Andorrát. A hercegség az ENSZ 184. tag­ja­A Spanyolország es Francia- ország közé ékelt Andorrának 56 ezer lakosa van, amelyből 40 ezer külföldi. Az apró hercegség alpesi üdülőhelyeiről, alacsony adóiról, Vámmentes üzleteiről, magánbankjairól és mezőgazda­ságáról híres. A hereof 1278-ban alapította Seo de Ür­P el püspöke es a franciaországi öix grófja, akinek jogkörét ké­sőbb a francia államfő vette át. Az ország nyelve az Észak-Spa- nyolorszagban használatos kata­lán. Az Andorrai Völgység kék- sárga-piros lobogóját Angola és Algéria zászlói közé húzzák fel az ENSZ épülete előtt. Gyémántok — golyóálló mellényként Életben maradt két cári gyermek? Újfent találgatások kaptak lábra arról, hogy az orosz trónörökös túlélte az 1918. július 17-i vérfürdőt, és 1979-ben hunyt el. 75 évvel ezelőtt bolsevik őrzőik II. Miklós cárt és családját Jekatyerinburg- ban egy alagsori szobába terelték, hogy kivégezzék őket. Megle­pődtek azonban, hogy több lövésük lepattant a cár gyermekeinek testéről. Erre emlékezik vissza jelentésében a kivégzőosztag pa­rancsnoka, Jakov Jurovszkij. Amikor a bolsevikok levetkőztették a holttesteket, a ruhák alatt, főként a dupla rétegű fűzőkben — ame­lyek több millió dollár értékű golyóálló mellényként szolgáltak — összesen 8 kilogramm súlyú gyémántot találtak bevarrva. A történelmi kutatásokat vég­ző Edvard Radzinszkij orosz tör­ténész szerint a cár két gyerme­ke, Alekszej és Anasztázia, akik a kivégzés után nyomtalanul el­tűntek, túlélhették a mészárlást. „Az utolsó cár” című könyv, amelynek szerzője Radzinszkij történész, Alekszej trónörökös lehetséges túlélését új levelekkel és dokumentumokkal támasz­totta alá. New York-i útja során nemrég úgy vélekedett, hogy a vörös katonák, akik a temetesre szállították a tetemeket, észre­vették, hogy a 14 éves Alekszej és a 17 éves Anasztázia még él. Erre ledobták őket a kocsiról, at­tól való félelmükben, hogy az előrenyomuló fehérek elfogják őket. A Romanovok, a cári sze­mélyzet és orvosuk tetemét 1979-ben egy tömegsírban talál­ták meg. A csontokból kivont DNS genetikai elemzését össze­hasonlították a Romanovok még élő rokonaiéval. A tudósok majdnem tökéletes biztonsággal megállapították, hogy a csontok Miklósé, a cárnéé és a többieké, de Alekszej és Anasztázia csont­jai nem kerültek elő. Anasztázia legendája 1920- ban Berlinben született, amikor egy depressziós fiatal nő csator­nába ugrással öngyilkosságot próbált elkövetni. Miután magá­hoz tért, Anasztáziának adta ki magát. Bár meglepően hasonlí­tott a nagyhercegnőhöz, nem be­szélt oroszul, és később sem tett hivatalos kísérletet származásá­nak elismertetésére. Radzinszkij kutatásai egy még különösebb történethez vezettek el. Egy pszichiáter vallomása és a pretrozavodszki kórház 1949-es jegyzőkönyvei említést tettek egy méltóságteljes betegről, aki kijelentette: ő II. Miklós cár fia, a carevics. Mint a feljegyzésekből kiderült, a beteg azt állította, hogy a vérfürdőt túlélte, Filip Gngoijevics Szemjonovra vál­toztatta nevét, s lovaskatonaként a Vörös Hadseregben szolgált. A cárevicshez hasonlóan Szemjonov is hemofíliában (vér­zékenység) szenvedett. A beteg választhatott: vagy elfogadja a nagyzási mánia tünetét, es mun- kataborba viszik, vagy a további­akban moszkvai kihallgatásra számíthat. Szemjonov megfo­gadta orvosa tanácsát, hogy ke­rülje a kihallgatást, és erre mun­katáborba hurcolták. Az egykori munkatábori tár­sak a történésznek írt leveleik­ben közölték, hogy Szemjonovot 1964-ben szabadon engedték. „Az utolsó cár” című könyv kiadása 1992-ben különös talál­kozást szült. Szemjonov özvegye hallott a könyvről, és találkozott a történésszel, akinek elmondta: Szemjonov — kiszabadulása után — elment Leningrádba (a hajdani és a mai Szentpétervár­ra), a cárok egykori székhelyére. Ekkor találkoztak össze, és később egybekeltek. Szemjonov 1979-ben bekö­vetkezett haláláig szerényen él­tek, és férje a végsőkig állította, hogy ő Alekszej, s felesége hitt neki. Az özvegy a történesznek átadott egy férjéről a munkahe­lyén készült fényképet. Szemjo­nov egy kórház hullaházában dolgozott, mert halottak közt akart élni. Ez volt az élete. Ha ez így volt, nagyon szomo­rú sorsra jutott — vélekedett Ra­dzinszkij történész. (MTI) A. „válasz 99 levegőből érkezik Boszniai légicsapások — NATO-gépekkel H| ■HH Francia repülőgépek is őrjáratoznak Bosznia légterében. A külön­leges felvétel a francia vadászgép pilótafülkéjéből készült Az előjelek szerint a jövő hét­re várható, hogy a NATO gépei — az ENSZ megbízásából — elő­ször mérnek légicsapásokat szerb célpontokra Boszniában. A lépés válasz lesz arra, hogy boszniai szerbek ismételten tüzet nyitottak az ott állomásozó fran­cia ENSZ-békefenntartókra. Butrosz Gáli, az ENSZ főtit­kára szerdán este tárgyalt a hely­zetről Francois Léotard francia védelmi miniszterrel, aki csütör­tökön Washingtonban tárgyal majd a kérdésről. Gáli kijelentet­te, hogy a légitámadások előké­születei várhatóan hétfőre vagy keddre befejeződnek: a NATO- tagországok — elsősorban az Egyesült Államok — 70 harci gé­pe már készenlétben áll Olaszor­szágban, illetve az Adrián, de az ENSZ nem telepítette még a szükséges irányító személyze­tet. Bili Clinton amerikai elnök szerdán ismételten megerősítet­te, hogy Washington kész bevet­ni légierejét a boszniai ENSZ- csapatok védelmében, de hozzá­tette: nem tudja, elegendők lesz­nek-e az akciók ahhoz, hogy el­rettentsék az agressziót, véget vessenek Szarajevó ágyúzásá­nak, és a tárgyalóasztalhoz ültes­sék a szemben álló feleket. Amerikai részről ezúttal is hangsúlyozzák, hogy a katonai lépesek csak az ENSZ-erők vé­delmét szolgálják — tehát nincs szó arról, hogy a bosnyák lakos­ság védelmében vetnék be a NA­TO légierejét. Hír szerint az első célpontok azok a szerb tüzérségi állasok lesznek, amelyekből tűz alá vették a békefenntartókat. Az előzetes amerikai kommen­tárok mindenesetre figyelmez­tetnek arra, hogy a válság igen je­lentős kiszélesedéséről van szó, hiszen a Nyugat először vállal komoly katonai szerepet Boszni­ában, s a helyzet további alakulá­sa bizonytalan: várható ugyanis, hogy az akciókra válaszul a szer- bek megtámadják az ENSZ-erő­ket, így a konfliktus gyorsan to­vább éleződhet. Szerb előrenyomulás A Szarajevót ostromló boszniai szerb erők szerdán elfoglal­ták a stratégiai fontosságú Zuc hegy magaslatait. A Tanjug je­lentése szerint többnapos harcok után vették ellenőrzésük alá a szerbek a bosnyák fővárostól északra fekvő magaslatokat, ahonnan a muzulmán erők Rajlovac és Vogosce szerb települé­seket fenyegették. Stanislav Galic vezérőrnagy, a szarajevói szerb egységek parancsnoka a Tanjugnak nyilatkozva azt állí­totta, hogy egységei most minden harci akciót leállítottak, s ki­zárólag csak választ adnak a muzulmánok támadásaira, ame­lyek célja az elvesztett állások visszafoglalása. Béketárgyalások Géniben A genfi Bosznia-tárgyalások második napja után Slobodan Milosevic szerb elnök optimistán nyilatkozott a rendezési lehető­ségekről. — Nagyon nyílt, köz­vetlen és kemény tárgyalásokat folytattunk a problémák lénye­géről, s az a benyomásom, hogy közelebb kerültünk a megoldás­hoz számos létfontosságú kér­désben — nyilatkozta a Reuter jelentése szerint Milosevic a szerdai forduló után. Alija Izetbegovic bosnyák ál­lamfő és Mate Boban, a boszniai horvátok vezetője egyelőre min­den kommentártól elzárkózott. A mosolygó Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője is csak annyit mondott, hogy a tár­gyalási fordulón komoly munka folyt. Karadzic egy kérdésre vá­laszolva újólag cáfolta, hogy szerb erők nyitottak volna tüzet az ENSZ kéksisakosaira, s a sza­rajevói eseményeket „muzulmán provokációknak” minősítette. — A szerbek sohasem támadnak az ENSZ-re — mondta Karad­zic. Kérdőjelek Robban a konténer? Több mint 750 ezer lőszer, 40 aknevető, 10 ezer Kalasnyikov, ezer aknagránát. A vélhetőleg távolról sem teljes felsorolás a maribori repülőtér konténereiben talált, s az elmúlt napokban nálunk is heves viharokat kavart fegyverek hevenyészett leltára. Ki küldte a fegyvereket, és kinek? Kinek a tudtával, és kinek a pénzén? Ukrán segély, budapesti megálló, bécsi összekötő és szudáni lebonyolító? Ma még jóval több a kérdőjel, mint a hatá­rozott válasz. Am a lényeg talán nem is ez: a maribori ügyet nem annyira elszigetelt skandalumként kell szemlélni, hanem sokkal inkább annak újabb bizonyítékaként, milyen veszélyekkel jár­nak a rejtélyes fegyverszállítmányok a különböző konfliktusok­ban. S itt már korántsem a széthullott Jugoszlávia fegyverután­pótlásra vágyó utódköztársaságairól van csupán szó. Hasonló konténerek kelnek útra nap mint nap a világ megannyi más krí­zistérségében. Feketekereskedelemben szerzett fegyverekkel lő­nek az ENSZ-alakulatokra Szomáliában. Szabályos hadibazár működik Pakisztántól kezdve Kambodzsáig vagy Angoláig. Nem is beszélve arról a groteszk helyzetről, hogy — mint a na­pokban híre ment — a CIA-nak súlyos dollármilliókat kell költe­nie a néhány évvel ezelőtt Afganisztánba vitt védelmi rakétáinak visszavásárlására. A Stingereket a ’80-as években a Moszkva el­len harcoló muzulmán gerilláknak küldték, most viszont Wa­shington aggódik, nem kerülnek-e az akkori veszélyes szállít­mányok „nemkívánatos” (mondjuk iraki vagy észak-koreai) kezekbe. Pénzügyi tranzakció? Egyszerű kereskedelmi ügyletek? Per­sze, a fegyverárusok ténykedése valahol csakugyan „sima”, busi­ness. Ám a valóságban több, rosszabb annál. Az ide-oda keringő küldemények nemcsak jogilag sötétek: szándékaikat, s főként következményeiket tekintve is azok. Kiderülhet: bizonyos kon­ténerek könnyen robbannak, bárhol bukkannak is fel a világ­ban. (FEB) Kétséges, hogy ő lenne a „Rettegett Iván” Felmentették Demjanjukot Az izraeli legfelsőbb bíróság csütörtökön felmentette John Demjanjukot, akit náci háborús bűnök elkövetésével vádoltak. Az ítélet szerint igen kétséges, hogy ő lenne a Rettegett Iván né­ven emlegetett hírhedt második világháborús hóhér, aki a treb- linkai koncentrációs tábor gáz­kamrájának kezelőjeként szám­talan ember haláláért felelős, s aki rendszeresen kegyetlenke- dett a foglyokkal. Mint a Reuter emlékeztet rá, Demjanjukot 1986-ban meg­fosztották amerikai állampol­gárságától, és kiadták Izraelnek, ahol a bíróság első fokon 1988- ban kötél általi halálra ítélte. Meir Samgar, a legfelsőbb bí­róság öttagú tanácsának vezetője a zsúfolásig megtelt ülésterem­ben kihirdette a legfőbb igazság- szolgáltató szerv egyhangú ítéle­tét: perdöntő bizonyítékok hiá­nyában nem lehet kijelenteni, hogy Demjanjuk volt a treblinkai szadista hóhér, ezért a vádak alól felmentik, és a korábbi halálos ítéletet semmissé nyilvánítják. Demjanjuk egyébként a per 14 hónapja alatt végig azt han­goztatta, hogy ő nem az, akinek állítják. Samgar bíró a sajtó képviselő­inek elmondta: Való igaz, hogy a holocaust említése minden zsidó emberben borzalmas érzelmeket kelt, ám a bíróságnak ítélete meghozatalakor felül kell emel­kednie ezeken az érzelmeken. A bíróság átvizsgálta az im­már hét éve húzódó per anyagait, s a felmentéshez főleg az járult hozzá, hogy a közelmúltban olyan orosz dokumentumok ke­rültek elő, amelyek szerint a náci háborús bűnös valójában egy . Ivan Marcsenko nevezetű sze­mély volt, akinek azonban a há­borút követően nyoma veszett. Demjanjuk, aki rendőrök szo­ros gyűrűjében jelent meg az íté­let kihirdetésén, láthatóan fe­szült volt. Mégis érzelmeit palás­tolni próbálva hallgatta a héber nyelven ismertetett döntés fordí­tását. Az ítélet kihirdetését a bí­róság épületén kívül is nagy — csaknem 150 fős — tömeg kísér­te figyelemmel egy zárt televíziós lánc segítségével. A felmentő ítéletet hallván, a teremben és a bíróság épületén kívül is hitet­lenkedő, s felháborodott hangok hallatszottak. Demjanjuk jövője bizonyta­lan, mert hét évvel ezelőtt meg­vonták tőle az amerikai állam- polgárságot azon az alapon, hogy amikor a világháború után letelepedett Cleveland városá­ban, elhallgatta a háború alatt végzett tevékenységét. Ő maga azt állítja, hogy az elmúlt hét év alatt, amit izraeli börtönökben töltött, az volt az egyetlen célja, hogy tisztázza nevét, valamint visszanyerje elvesztett amerikai állampolgárságát. Derek katonák Mennyi illetéket kell fizetnünk augusztus 20-tól? Heroin ellen iboga? Mire jó a pénzcsere Oroszországban? Miként gyűjti be az ÁVÜ az irodaházakat? • ♦ • egyszerűen minden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents