Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-03-04 / 153. szám
SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. július 3—4., szombat—vasárnap Alternatív „Csináld magad!” — Egerben Más, mint a „Fekete Lyuk” Ne csak az utca legyen a választási lehetőség Némiképpen meglepődött az egri közgyűlés, amikor Várkonyi György képviselő azzal a javaslattal állt elő: hozzanak létre egy alternatív ifjúsági klubot Egerben, hogy számos „utcán ténfergő, helyét nem találó” fiatalnak legyen valahol egy szórakozóhelye. Sokan már a jelzőn is meglepődtek: mi az, hogy alternatív, kik ők és mit csinálnak. Mások azt nehezményezték, hogy ők csupán egy ifjúsági csapat a városban, s ha ők kapnak klubot, akkor a többiek miért nem. Azon a közgyűlésen nem is szállt fel a füst, mindössze az a döntés született meg, hogy keresnek egy pincét. A következőre azonban már találtak is, így a határozat szerint az Egri Alternatív Kulturális Egyesület megkapta a leendő klub üzemeltetését a Vitkovics-Ház melletti pincében. Az átalakításhoz viszont kellene másfél miliő forint, s ahhoz már nem járultak hozzá a városatyák, hogy az összeg fedezetéül az idei költségvetés tartalékát jelöljék meg. így most arra várnak, hogy egy másik pince eladásából meglegyen a szükséges összeg. — Mi nagyon örülünk a döntésnek — mondja Juhász Mihály, az egyesület elnöke. — Igazándiból ugyan még nem a miénk pince, de korábban is kivártunk, s most is, mert muszáj. Ez egy könnyebb menet volt, mint a korábbi, amikor az Ifjúsági Házban akartuk beindítani az alternatív klubot, hiszen 1989-ben engem I egy púnknak tartottak, aki nem kívánatos. Aztán mégis sikerült, igaz, lassacskán, eleinte beszélgetések voltak, videovetí- tés, aztán viszont már jöttek a koncertek. Tudtommal ez volt az első hasonló jellegű vidéki klub az országban. Hamar híre is ment az országban, más keletmagyarországi városokból is érkeztek rendezvényeinkre fiatalok. Havonta két koncertet és négy-öt felmvetítést szervezünk. Eddig több mint tízezer látogatónk volt, szinte valamennyi hazai alternatív zenekar fellépett, s nyugat-európai vendégeink is voltak. — Nem árt valamit tisztázni, hiszen a közgyűlésen is felvetődött, sőt néhányon ékelődtek is a kifejezéssel: alternatív. Mit jelent ez a konkrét esetben? — Nem egy szorosan körbehatárolható rétegről van szó. A különböző stílusú együttesek koncertjein némi átfedéssel ugyan, de más-más összetételű a közönség, és ez a kör méginkább kibővül, ha ügyeimbe vesszük a filmvetítéseket, s az egyéb rendezvényeket. Ám egy ilyen klub éppen a sokrétű ízlésű embereket fogná össze. így lenne egy alternatíva, azaz választási lehetőség a hagyományos diszkók, kocsmák, játéktermek vagy éppen az utca mellett. — Már újságban is olvastam, hogy ez lesz az egri „Fekete Lyuk”, amelyik Budapesten az egyik legnépszerűbb alternatív szórakozóhely. — Egészen más a „Fekete Lyuk”, s más lesz ez a klub. A „Lyuk” főként koncerteket rendez, amellett, hogy természetejj sen találkahely is. Mi többet kívánunk nyújtani. Ez a pince 270 négyzetméteres, tehát a koncertek megtartása mellett befér akár egy pingpong-asztal is, s lesz büfé is. Minél hosszabb ideig akarjuk nyitvatartani, ami azt jelenti, hogy nem lesz non-stop, de majdnem mindig várja a vendégeket. Elképzelhető, hogy majd félkészen nyűik meg, ez attól is függ, hogy pályázatokkal menynyi pénzt sikerül szereznünk. Lesznek kiállítások, színházi előadások, filmek, nyevtanfolya- mok, felkészítés pótvizsgára, felvételire, a zenekaroknak próba- lehetőség és egész tevékenységünkkel az erőszak és az idegen- gyűlölet ellen is megpróbálunk fellépni. A klubot erőszakmentes területté nyilvánítjuk, ami azért nem nehéz, mert a „MÁS-klub- ban” sem volt soha semmiféle atrocitás. Idevág az a tervünk is, hogy megrendezzük majd az idegen kultúrák napjait is, ahol bemutatjuk többek között Indiát, Afrikát, Dél-Amerikát. — Felvetődött az is, hogy az „Egri Alternatív Kultúrális Egyesület” csak egy csoportja az ifjúságnak, ha nekik lesz helyük, akkor legyen másnak is. — Lehet másnak is. De mi nem magunknak akarunk valami székházat, vagy zártkörű klubot, hanem mi ezt a helyet működtetni akarjuk, s olyan programokat nyújtani, amelyek máshol nem vagy csak nagyon kis mértékben megtalálhatóak. Az alternatív egyesületet pedig a szükség szülte, hogy legyen kinek tárgyalnia az illetékesekkel. Itt nem lesz olyan, mint például a „Lyukban”, hogy valakit csak azért kidobtak, mert melegítőben volt, mondván, hogy ez nem sportesemény. — Akkor ez egy igazi kultúr- ház lesz? — Nem olyan értelemben, ahogyan ezt használják. A régi típusú művelődési házakba befogadják az embert, aztán, ha akarják, akkor kirúgják. Ez itt nem így lesz. Ez a kezdeményezés ugyanis, amennyire csak lehet, olyannyira jött alulról. Meg akarjuk mutatni, hogy lehet ilyet csinálni. És biztosak vagyunk benne, hogy lehet, mert az országban máshol nincs olyan, mint itt a „Más-klub”, hogy négy és fél évig egyfolytában működjön. Láttunk hasonló helyeket Hollandiában vagy Nyugat-Berlinben. Ilyen nálunk még igazából nincs is, úgyhogy mi nem csak hazai, hanem európai érdeklődésre is számítunk... — ...És mikortól? — Hát, ezt nem tudom. Minél hamarabb szeretnénk. Biztos vagyok abban, hogy segítenek majd nekünk mások is, akár munkával is. Sok barátunk van, akik a „MÁS-klubban” is törzsvendégek, ők már eddig is sokat tettek az ügyért. Kovács Attila A kutya ugat, a kecske mekeg, nyugtalanok a vendégek A malomban azóta se kallanak... Örömmel számoltunk be annak idején arról, hogy a mátrafü- redi Molnár Gusztáv hosszas tortúra — sztrájk, hivatalok, egyebek — után felépítette és megnyitotta korhű kallómalmát, amelynek a „Zsófi” nevet adta... Néhány napja felkereste szerkesztőségünket Debreczeni Gábor, a malom szomszédságában fekvő — az MTA martonvásári intézetének tulajdonában lévő — üdülő vezetője. A panasz akkor is dőlt belőle, amikor meglátogattuk őt Mátrafüreden. — Tisztelem, becsülöm Gusztit, amiért ezt a malmot felépítette — mondja —, de amit azóta művel vele, az felháborító. Iskolapéldája annak, hogy miként lehet hivatalokat és embereket hangzatos szólamokkal becsapni, miközben egyszerűen arról van szó, hogy kocsmát nyitott az erdő közepén. Hozzánk pihenni járnak az emberek, de ez lehetetlenné vált, amióta néhány méterrel odébb ordenáré-részeg ricsajozás hallatszik. — Úgy tudom, hogy a malom még csak pár napja nyitott ki... — Igen, de már volt egy nagy buli, és a rendőröket kellett kihívni, hogy abbamaradjon. De tavalyi példáim is vannak, az ökörsütéstől kezdve szinte minden volt itt. Régebben a mókusok idejártak az üdülő közelébe, láttuk, amint a diót lekapták áfáról, s a szarvasbőgést is tisztán hallottuk. Most egészen más zajok jönnek fel. Igazából azt se tudom, hogy van-e végleges építési engedélye, mert az „elvit” megkapta, de az állandóról nem értesültünk... — Ön valamilyen régi sérelem miatt őrről a szomszédjára? — Annak idején mi jóban voltunk, szó esett arról is, hogy közösen nyitunk egy büfét a malom környékén, de aztán ez nem jött össze. Nem emiatt haragudtam meg rá, hanem azért, mert a vendégeimet egyik alkalommal nem engedte át azon az oldalkapun, ami a malom mellől vezet az üdülőbe. Ekkor vesztünk össze és a rossz viszony azóta csak elmérgesedett. — Miért? — Annak idején, amikor az az ominózus „vízbotrány” volt — a szaporodni is fog, lévén, hogy a lányom hamarosan eladósorba kerül. Úgyhogy erre kell felkészülni. — Hallom, a malomra még nincs is építési engedély... — Hogyne lenne! Másképp meg se nyithattam volna. Csodálkozom, hogy erről egyesek nem értesültek, hiszen a polgár- mesteri hivatal minden szomszédomnak megküldte az engedélyt. — Muszáj volt ide kocsmát csinálni? — Már annak idején is terveztem, hogy büfét üzemeltetek, és tényleg azért, mert szerintem egy ilyen környezetben kellemesen elücsöröghetnek az emberek néhány pohár bor mellett. Jól érzik magukat. Meg lehet nézni a vendégkönyvet, bármelyikre mutatnék, az csak dicsér bennünket. — Miért veszett össze a szomszédjával? — Régebben jóban voltunk. Akartunk is egy büfét csinálni, de a nyitás előtti napon visszalépett. Áztán ez az egész helyzet valahogy teljesen elromlott köztünk. Engem az üdülőbe már be sem engednek, pedig a pataktisztításra megbízásom van... Búcsúzom. A kapuban megütközve veszem észre, hogy egy kecske mászkál a Trabantom tetején. De a gazdája megnyugtat: Barabás az ő autójára is föl szokott mászni, nem tesz benne kárt. Ahogyan a másik kecske, Etus is békésen legelészi a füvet. Dzsuzeppe, a kutya barátságosan csóválja a farkát, Zsuzsa, az ajándékba kapott muflonjerke pedig egy bokor tövében hűsöl. Ha tudnák, hogy időnként miattuk ugrik össze két ember, lehet, hogy helyettük is pironkodnának. Mert az ő világukban minden sokkal egyszerűbben oldódik meg, vízjogi engedélyek, beadványok és jogi huncutkodások nélkül. Doros Judit malom kerekére nem folyt át a víz a területünkön lévő patakból — Guszti feljött ide, és leült az udvar közepére sztrájkolni. Úgy látszik, azt gondolta, hogy ezzel mindent el tud érni. Csak közben ugye, itt voltak a vendégek, és az ő nyugalmukat ez a kis incidens mindenképpen megzavarta. Igen emelt hangon beszéltünk már a végén egymással, ő még meg is fenyegetett, hogy ne tegyem ki a lábamat az utcára, mert megver. Ezek után a martonvásári kutatóintézet vezetőjétől kaptam egy olyan utasítást, hogy Molnár Gusztávot semmilyen szín alatt ne engedjem be az üdülő területére. Nemrégiben viszont azzal az ürüggyel jött, hogy a polgármesteri hivatal őt bízta meg az itt átfolyó patak tisztításával. Tehát már mint „hatósági ember” lépett fel, akit nekem kötelességem ide beengedni, mert a patak az önkormányzat tulajdona. Egyébként a békesség kedvéért és tízért, hogy a víz miatt ne legyen több veszekedés, mi hajlandók lennénk megvásárolni egy búvárszivattyút, ami vizet biztosítana a malomkeréknek. A malom nem kap vizet... Persze csak akkor, ha ez valóban malom lenne — nem pedig egy malomnak álcázott kocsma. * Amikor először keresem Molnár Gusztávot a malomnál, csak a lányát, Szilviát találom ott: ő a „csapszéknek” elnevezett büfé üzemeltetője. Amikor megtudja, mi járatban vagyok, csak legyint. Eleget hallott már a viszályról, csodálkozott volna, ha egyik pillanatról a másikra abbarad. — Igaza van Debreceni úrnak, tényleg zajos ez a malom? — Aki be akar rúgni, az nem idejön, ugyanis nálunk mindenki belépődíjat fizet. Mulatozásokról szó sincs... Néhány nappal később találkozom Molnár Gusztávval is. Épp munkában van, egy sátortetős kis pihenőhelyet ácsol össze fából. Neki is mondom, miért keresem. — Legalább ötször följelentett már a szomszéd, olyan „súlyos” okok miatt, hogy a kakas kukorékolt, a kecske mekegett vagy hasonló. Miközben nekünk a létünkről van szó. Biztos, hogy nem vagyunk könnyű emberek, és sajnos ez a Molnár-fajta még Az üdülő — mókusok nélkül Készül a gáztörvény Időzített bombák A lakosság életkörülményei változásának egyik sajátos tükre az, hogy miként fizetik a fogyasztók a közüzemi dijakat, milyen mértékűvé növekedett a hátralék. Tény, minden téren tapasztalható a fizetési morál romlása, jelzi ezt, hogy a vállalatok országszerte milliárdos nagyságrendekkel tartoznak a gáz-, az áram-, a távhőszolgáltatóknak vagy akár a vízműveknek, de a lakossági hátralékok is ugrásszerűen megnőttek az utóbbi időkben. A számlák ki nem egyenlítése esetén — végső lépésként — a szolgáltató megpróbálja kikapcsolni a fogyasztót, ez a megoldás azonban csak első pillantásra tűnik egyszerűnek: kivitelezése sok esetben rengeteg bonyodalommal jár. A gázszolgáltatók — így a régiónk ellátásáért felelős Tigáz is — az 1969-ben elfogadott „VII. törvény és végrehajtási rendelet” értelmében járnak el. A szolgáltató és a fogyasztó jogait, kötelességeit alaposan részletezi a törvény, ám a csaknem negyed- százada megfogalmazott paragrafusok alkotói nem láthattak előre az időben. A szocializmus „virágkorában” ugyan ki gondolta volna, hogy bő két évtized elteltével egyre többen kényszerülnek „ellenszolgáltatás nélkül gázt vételezni”. Ä megyénkben is egyre „népszerűbbé” váló megoldás alkalmazói ellen a Tigáz szakemberei jószerivel teljesen tehetetlenek, lévén a gáz- szolgáltató nem bír végrehajtói jogosítvánnyal. A kertesházak esetében még csak-csak meg tudják oldani a problémát, ám a bérházban élő renitens fogyasztó sok fejfájást okozhat az illetékeseknek. Hiába észlelik ugyanis az ingyenes gázfogyasztást, azt csak a mérőóra leszerelésével lehet megszűntetni. Mivel azonban az óra jobbára lakáson belül van, oda csak az ott lakó beleegyezésével mehetnének be a szakemberek. Ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, hogy az óra leszerelése egyáltalán nem elégséges. Sok esetben a lakó — a szó szoros értelmében — „áthidalja” a problémát: kerékpárbelsővel, gumitömlővel, netán porszívócsővel köti össze a vezetékcsonkokat — s újra van gáz a lakásban. Mivel ezt a módszert — finoman fogalmazva is — a laikusok alkalmazzák, szó sem lehet „gáz tömörségről”. Ilyenkor pedig elég akár egy szikra, amely — különösen bérházak esetében — katasztrofális következményekkel járhat. (Gondoljunk csak a szilveszteri egri gázrobbanásra, ahol mindössze egy palack robbant, az is egy garázsban, mégis mekkora kárt okozott...) Valamivel szakszerűbbnek mondható az az eljárás, amelyet egy gyöngyösi gépészmérnök alkalmazott: egyszerűen megfordította az órát, amely így már nem számolt...! Az. ilyen és ehhez hasonló történeteket hosszasan lehetne sorolni. A Tigáz — ha rá is jön a turpisságra — nem tehet mást, mint feljelenti az illetőt, ráadásul azt is hiába teszi, mivel a már említett törvény értelmében az ominózus példák nem tekinthetők bűncselekménynek. Ezzel pedig a kör be is zárult. Azt pedig csak remélni lehet, hogy a jelenleg kidolgozás alatt álló gáztörvény alkotói figyelembe veszik a gáz- szolgáltatók észrevételeit, tapasztalatait, mert nem egy, tragédiával járó gázrobbanás hívja fel az illetékesek figyelmét a tarthatatlan helyzetre. Kühne Gábor fsiPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK] AJÁNLATA: Tolnai világtörténelem 8. kötet Danielle Steel: Üjra jön a szerelem Sienkiewicz: Kereszteslovagok Evelyn Marsh: A rém A Magyar Nagylexikon I. kötete július 15-ig megrendelhető 2000 Ft előleggel. Ára: 3800 Ft helyett 3000 Ft. SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel: 36/323-393 Sipotéka Antikvárium: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel: 36/322-562.
