Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-27 / 173. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. július 27., kedd Látószög Nincsen Rózsa tövis nélkül Ismét a magyar sajtó érdeklődésének előterébe került Rózsa Norbert, a magyar olimpiai bajnok és világcsúcstartó úszó. Most a sportcsillag nevét a titán ausztráliai kalandja miatt kapta szárnyára az újság, a rádió és a tévé. Nevezett nagyságunk ugyanis megelégelvén itthoni népszerűségét, kényeztetését, úgy találta, hogy a világ más részén, hazájától egészen távol, Ausztráliában még inkább dédelgetteti magát, ha lehet. S ilyenformán már tavasz óta az óceán túlpartján vidul, kergeti szabadjára engedett álmait. Előbb ideiglenes tartózkodásáról, majd hasonlóan átmeneti letelepedéséről, utóbb pedig az ausztrál parlament előtt már le is tett állampolgári esküjéről szerezhettünk tudomást. Nemzeti úszóválogatottunk edzője meglepetéssel nyilatkozott a vádaskodásról ország-világ előtt, s pontosítgatott az újság is — de a tény, tény maradt. Rózsa, az általa is előszeretettel emlegetett „kiemelkedő tehetség” kategória alapján már most élvezi a megkülönböztető elbánás előnyét. S noha — álh'tólag — még mindig magyar állampolgárságú, akadálytalanul ausztrál színekben versenyezhetett nemrégiben Új- Zélandon az Ázsia-Óceánia Nagydijért. Nos, ha így van, papíron még honfitársamnak számít is Rózsa Norbert — ez újabb szerepléséről szóló tudósítás, valahogy már nem dobogtatta meg a szívemet. Hivatalos állandó ausztráliai tartózkodási engedélye sem kapcsolja már jobban hozzám egykori honfitársamat, ajándék állampolgársága pedig egyenesen elszakítja tőlem. Ugyanúgy mint eddigi életemben annyi más híres „magyart” is, akik —, hogy úgy mondjam — legjobb dolgukban megvesztek. Akiket a szükség, a kényszer, főleg a kíméletlen üldözés vett arra, hogy hazát cseréljenek, azokkal szemben mindig megbocsátó tudtam lenni. Ha távol álltak is tőlem, egyszer sem találkoztam velük személyesen — őszintén szurkoltam megnyugvásukhoz, szerencséjükhöz. S velük együtt nehezteltem mindazokra, akik lehetetlenné tették itthoni életüket, akadályozták boldogulásukat. Ennélfogva nem is értem, hogy miért vesztegetik a témára a papírt, a sokkal fontosabb, hasznosabb dolgokhoz is szűkös frekvenciát, végső soron pedig egyre vékonyodó forintjainkat? Gyorsabban és sokkal olcsóbban is túltehetné magát tömegkommunikációnk a csalódáson. Stílszerűen: átlapozhatna azon, ami megesett. Miután bizonyosan pótolható ez a sztár is, s most sem történtmás, mint, hogy az élet megint eszünkbe juttatta: nagybetűs Rózsa sincsen tövis nélkül... Gyóni Gyula Az ember, mint szupermacska Óvó, szerető gyöngédséget kap... Amikor valaki arra az elhatározásra jut, hogy macskát tart, jobb, ha azonnallemond a tekintélyről és az egoizmusról: a macska születése pillanatától egyéniség, akár azt is kijelenthetjük, hogy önző, önmagát nevelő lény. Határozottságát büszkén és öntudattal nyilvánítja ki, ugyanakkor szüksége van a szeretetre és gyöngédségre, melyet minden esetben örömmel viszonoz. A macska emberhez való viszonya nagyon sokrétű. Már a macska- bébi kellően értelmes ahhoz, hogy bennünket ne önmagával azonosnak lásson. Az ember fontos tevékenységet lát el azzal, hogy biztosítja szamára a létfeltételeket, gondoskodik róla. Tőle kapja a táplálékot, a birtokba vehető otthont. A másik, amiért még fontos az ember barátsága az, hogy tőle is megkapja azt az óvó, szerető gyöngédségét, amelyet először az anya, a testvérek által ismert meg. Természetesen ez a szerető gyöngédség kissé másfajta, mint amit fajtársaitól kap. Az ember simogatja, kefélgeti, ölelgeti, megvédi a veszélyektől a macskát, s ő mindezeket kegyesen elfogadja. Ám az anya és az ember szeretete közötti óriási különbség, hogy a macska élete végéig, nemcsak védtelen kölyökkora- ban kapja az embertől ezt a szerető gondoskodást. Ezért érezteti velünk a felnőtt állat is, hogy egyfajta anyaszerepet töltünk be az életében, s a macska tudatos nevelés mellett sem fog soha igazán „felnőni”. A természetben felnőtté vált állat normális esetben az anyai gondoskodás megszűnte után, amint önállósápra kényszerűi, anyjában pusztán fajtársát, nem egy esetben riválisát látja. Az emberrel szemben ezt a fajta rivalizálást soha nem érzi. Az ember nemcsak gondoskodik a macskáról, de függetlenül az állat korától, játszik is vele. A természetben felnövő macskák csak gyermekkorukban játszanak, akkor is csak kölyöktár- saikkal. Ez az oka, hogy a felnőtt cicával játszó ember, így már nemcsak az anya, de a testvérek szerepét is betölti a macska életében. Mindezek ismeretében viláf os tehát, hogy az ember a macs- a életének minden jelentőséggel bíró szerepét betölti, s ha ezt szíwel-lélekkel látja el, a cica az elégedettségét ragaszkodásával hálálja meg. Jó tanácsok macskatulajdonosoknak A macskák a parancsolgatást, a kiabálást gyűlölik, szívesebben fogadnak szót a kedves, gyöngéd hangú kérésnek. A r; -skák nagyra értékelik a pontOMugot, mindenekelőtt az étkezéskor. Játsszunk minél gyakrabban a macskával, ezzel kárpitozott bútorainkat is megvédjük, ám legyünk tekintettel a jelzésre: „most jobb, ha békén hagysz”. Soha ne üssük meg a macskát, remek emlékezőtehetséggel rendelkezik, ezért soha nem fogja ezt nekünk megbocsátani. „Teljes jogú partnerré szeretnénk válni” Tőkés László bálványosi előadása Nyomatékosan bírálta a bálványosi nyári ifjúsági szabadegyetemen tartott előadásában Tőkés László a romániai demokratikus ellenzéknek a magyar kisebbséggel kapcsolatos politikáját. A Királyhágó melléki református egyházkerület püspöke, az RMDSZ elnöke kifejtette: véleménye szerint eljött az ideje annak, hogy a romániai demokratikus ellenzék, konkrétan pedig a Romániai Demokratikus Konvenció felülvizsgálja eddigi nemzetiségi politikáját, és az RMDSZ és a Konvenció új alapokra helyezze politikai szövetségét. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy a személye elleni ellenséges lejárató propaganda a jóhiszemű félreértésekkel párosulva oly hatékonyan működött, hogy őt, akit egykor „nemzeti hősnek” neveztek, most sokan az ország és a román nemzet „legfőbb ellenségének” tüntetik fel, sőt még az RMDSZ számára is nem egyszer kényelmetlennek minősült. Ezért megismételte, hogy továbbra is a magyar-ro- man megbékélés, az erdélyi türelem, az RMDSZ és a román ellenzék együttműködésének és politikai szövetségének elkötelezett híve. Szemében közös cél ellenállni annak, hogy „elrabolják” az 1989-es forradalmat, végigvinni a rendszer- váltást, a demokratikus változásokat, és azt, hogy a magyarság a románsággal együtt, a közös érdekek alapján vívja ki szabadságát, emberi, polgári és nemzetiségi jogait. A továbbiakban Tőkés László rámutatott, hogy az RMDSZ és a Demokratikus konvenció pártjai viszonyának kulcskérdése és róbaköve a nemzeti, pontosában a kisebbségi kérdés. A demokratikus átalakulás alapkérdéseiben teljes az összhang. Bizonysága ennek az eddigi szoros együtműködés, megannyi közös állásfoglalás, a helyhatósági és az országos választásokon megvalósult szövetség. <■ — Joggal elegedett Domokos Géza volt elnökünk azzal, hogy a környező országoktól eltérően a romániai magyarság érdekképviseleti szervének — egyedülálló módon — sikerült tartós szövetségre lépnie országa többségi lakosságának demokratikus ellenzéki tömörülésével, ellentétben például a szlovákiai vagy ajugo- szláv helyzettel. Azonban eppen a kisebbségi kérdés az, mely a leginkább sebezhetővé és bizonytalanná teszi az RMDSZ és a Konvenció — s egyébként bármely román-magyar politikai erők — szövetséget. Ez az a kérdés, amely — így Tőkés László — a realitások és a mindennapi gyakorlat szintjén megkérdőjelezi azt, amit ő „Domokos Géza és elv-társai egyoldalú optimizmusaként” és a „kisebbségi problémákat tulajdonképpen lebecsülő román partnereik bizakodásaként” jellemez. Tőkés László itt Borbély Imre RMDSZ-képviselő „sarkított megfogalmazását” idézte, amely szerint „a román ellenzék és a magyar szövetség között mindaddig — és csak addig — lehetséf es az egyetértés, amíg a nemzeti érdés nem kerül terítékre”. Hasonló tapasztalataik vannak a más országokbeli magyar kisebbségi vezetőknek is, akik megállapítják, hdgy a többségi hatalom és ellenzék a nacionalizmus tekintetében alapjában véve hasonló állásponton helyezkednek el — fűzi hozzá. Tőkés bizonyítékként utalt arra, hogy Romániában az egyséf es nemzetállamra vonatkozó al- otmánycikkelvt szinte egyhangúlag szavazták meg, és egyöntetűen elutasítják a kollektív kisebbségi jogok fogalmát és a kisebbségi autonómiát. Utalt a püspök a továbbiakban a két világháború közötti időszakra, amikor a jelenleg ellenzékben lévő történelmi partok hajdan kormányon lévő elődei mindig diszkriminatív nemzetiségi politikát folytattak, az 1989-es fordulat utáni különböző, a kisebbségeket érintő politikai helyzetekben az ellenzék által tanúsított, az RMDSZ-t magára hagyó magatartásra, legutóbb arra, hogy a román típusú békés „etnikai tisztogatásra” vonatkozó kijelentésére hogyan reagált a Demokratikus Konvenció, amelynek egyes képviselői kezdeményező szerepet vállaltak a vizsgálódás nélküli, egyoldalú ítélkezésben Szemére veti Tőkés László a romániai demokratikus ellenzéknek, hogy a kormánypártokhoz hasonlóan mind a mai napig nincs koherens, átfogó, a nemzeti kérdést a maga valós értékén kezelő kisebbségi politikai programja. Az uralkodó politika es államideológia hatalmas kihívásával, a szélsőséges nacionalizmussal szemben a formálódó román ellenzék mind ez ideig tehetetlennek bizonyult, még na voltak is hellyel-közzel üdvözlendő állásfoglalások kisebbségi kérdésekben az ellenzék részéről. Tőkés László véleménye szerint a Demokratikus Konvenció rendre minden kisebbségi, illetve S ár vonatkozású kérdésben azudtolja, vagy legalábbis kompromittálja sajat demokratikus elveit. „A román demokratikus ellenzék — változott helyzetben és formában ugyan, de — tulajdonképpen ugyanazt várja el tőlünk, mint egykor a diktatórikus hatalom. A különbség csupán az, hogy miközben a régi rezsim a hatalmi erőszak révén kényszerítette reánk akaratát — addig a szövetséges ellenzék a barátság jegyében kíván önkéntes korlátozásokra szorítani”. Előadásának befejező részében az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kifejtette, hogy ha érti is az ellenzék meggondolását, hogy ti. mozgásterét nagymértékben korlátozza a választási fegyverként ellene alkalmazott nacionalizmus, és bár tetszetősnek tartja azt az elképzelést is, hogy előbb a szélesebb értelemben vett demokráciát kell kivívni, s az majd természetszerűleg maga után vonja a kisebbségi problémák megoldását, álláspontjukat nem tartja elfogadhatónak, mivel a kisebbségi jogoknak az általános emberi jogoktól való különválasztását semmi sem indokolja. Tőkés következtetése: eljött az idő, hogy a román demokratikus ellenzék, a Demokratikus Konvenció felülvizsgálja eddigi nemzetiségi politikáját, a kisebbségekkel kapcsolatos, „jobbára taktikai ielleßü, felszínes magatartását . Másfelől pedig ugyanannyira időszerű, hogy „mind a Konvenció, mind az RMDSZ revideálják eddigi kapcsolatukat, és a pillanatnyi politikai, választási erdekek szintjét meghaladva, a demokratikus elveket kisebbségi vonatkozásban is következetesen megvalósítva, az egyenjogúság szellemében új alapokra helyezzék politikai szövetségüket”. A mindenkori román állam- hatalom szemében mi mindig csupán egy „kisebbség” voltunk. A román demokratikus ellenzéknek viszont teljes jogú partnereivé szeretőnk válni. Ehhez azonban az szükséges, hogy a Demokratikus Konvenció maradéktalanul magáévá tegye az európai kisebbségi normákat, és ezekkel együtt elkezdje a gyula- fehérvári (1918-ban kifejtett) nemzetiségi alapelvek és ígéretek átültetését a gyakorlatba, amint ezt 1992. szeptember 12-i választási kiáltványában meghirdette — mutatott rá román nyelven is a sajtó rendelkezésére bocsátott, s részben románul felolvasott tanulmányában az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Barokk fesztivál Az Egri Vonósnégyes A vármúzeum képtárában lépett fel az Egri Vonósnégyes — Radnóti Tibor, Cs. Deák Doroty- tya, G. Székely Éva és M. Kiss Katalin — a legnyugalmasabb pillanatban: éppen folyt lenn a városban a cigány-tüntetés, a zaj átjött a múzeum ablakain is. Ettől azonban a zenei esemény a várt tartalommal lezajlott. Évek során nem igazán figyelünk fel arra, hogy az Egri Szimfonikus Zenekar keretein belül folyó művészi munka egyéniségeket termelt ki. Nemcsak arról van szó, hogy az évtizedek óta koncertmesteri széken ülő Radnóti Tibor néhány embert magasabb szintre edzett az évek során, hanem inkább arról, hogy a most együtt zenélő kvartett valameny- nyi tagja alázattal és azzal a tudással is szolgálja a műveket, ahogyan a zeneszerző és annak világa ezt tőle megkívánja. Haydn d-moll kvartettje jutalomjátéknak is felfogható az első hegedűs számára. Nemcsak azzal, hogy a zárótételben próbára teszi technikai felkészültségét, hanem elsősorban azért, mert ezt a zenét sok-sok hangulati elem gazdagítja. Beidegződésünk Szerint is mindig a második tételre összpontosítunk, mert a lírában a líra, annak lényege, az érzelmek, a szelíd szenvedélyek itt teszik világossá a zenész játékosságának, megteremtő erejének elemeit: milyen elevenséggel díszíti fel dallamait, szenvedélyét, azt a belső teret, ahol a lélek igazán tud és akar megszólalni. Hálásak vagyunk, hogy Haydn-hoz hozzányúltak. Mozart F-dúr divertimentoja hangulatilag átvezetett, megunhatatlan lelki mozgásával Dvo- rák F-dúr kvartettjéhez. A cseh zeneszerző egész életéből, minden kottafejéből kitetszik, menynyire ragaszkodott a természethez, a fényhez, az örömhöz, a mozgáshoz^ mert mindez hozzátartozik az ő boldogságkereséséhez is — ezt a fényt, ezt az emelkedett derűt adták nekünk Rad- nótiék ezen a napsugaras, egyébként kellemes, szelíd délutánon. (farkas) Hogy érzik magukat a mai öregek? Lakótelepi magány: százak között egyedül Terefere a kapu előtt Hogy érzik magukat, milyen gondok, gondolatok foglalkoztatják a mai öregeket?— egyebek közt ezt kutatta az a gerontológiai világtalálkozón is nagy érdeklődéssel fogadott átfogó vizs- álat, amelynek alanya 1600, atvan éven felüli Bács-Kiskun megyei városi, nagyközségi, illetve tanyasi lakos volt. Valamennyien 130-130 kérdésre adtak feleletet, s a válaszokból nemcsak életkörülményeikről, szociális, anyagi helyzetükről, hanem közérzetükről, gondolkodásmódjukról is érdekes kép alakult ki. A gerontológusok érdeklődtek például arról, hogy a mindennapok sokféle fontos dolga (jövedelem, egészségi állapot, elfoglaltság, stb.) közül számukra melyik a legfontosabb. Kiderült, hogy túlnyomó többségük első helyre az önállóságot tette, azt az igényt és reményt, hogy képes önmagát ellátni és eltartani, nem kényszerül arra, hogy alamizsnáért kopogtasson az ön- kormányzat vagy akár a közvetlen családtagok ajtaján. A közhit szerint az öregek többnyire a múlt felé fordulnak, kevéssé érdeklik őket a ma és a holnap dolgai. A felmérés eredményei ezzel szemben azt mutatták, hogy a múlt-jelen-jövő hármasából döntően a jövő kilátásai állnak gondolataik, érdeklődésük középpontjában. Igaz, elsősorban nem a saját, hanem gyermekeik és főként unokáik sorsának alakulása foglalkoztatja őket. Kondíciójukról, egészségi állapotukról a 60-on túliak „önarcképe” — szembesítve az orvosi-demográfiai adatokkal — nem igazán hiteles. Amíg viszonylag jól bírják magukat, alábecsülik a betegség, a kopás kezdeti tüneteit, s ténylegesnél kedvezőbb az öndiagnozisuk. Ha azonban ágynak dőlnek, ápolásra szorulnak — a valóságosnál jóval betegebbnek érzik és vallják magukat. Több kérdés firtatta a hajlott korúak kapcsolatait közvetlen környezetükkel. Legelhaf yatottabbnak a városlakók, öztük is a telepi panellakások(Archív fotó) ban élők érzik magukat. A szomszédok fizikai közelsége ugyanis legtöbbször nem jelent baráti, ismerősi közelséget — jó esetben is csak köszönő viszonyt... Náluk még az egyedülálló tanyasiak is könnyebben viselik el a magányt, mert látogatók, jó szomszédok híján velük legalább a kutya és a ház körüli többi jószág feledteti a társtalanságot. (FEB) Átképzésről, elhelyezkedésről, juttatásokról Vizsga, ballagás, vakáció — a diákélet e hagyományos nyári eseményeihez ezekben a hetekben mar a „hogyan tovább?” gondjai is kapcsolódnak. A kérdés megválaszolásában, a köny- nyebb tájékozódásban bizonyára segít a következő tíz gyakorlati tanács és tudnivaló. 1. Az iskolarendszerű szakképzés — ingyenes! Aki azonban szakképzettséggel már rendelkező pályakezdőként második szakmát akar elsajátítani, számoljon azzal, hogy e képesítés megszerzésének költségeit az állam nem fedezi. 2. Az iskolarendszeren kívüli oktatás résztvevőinek nincs tanulói jogviszonyuk. Ezért tehát semmilyen juttatásra nem tarthatnak igényt. 3. A pályakezdőket megillető kedvezményes lehetőségek kapcsán fontos tudni: ebbe a kategóriába azok tartoznak, akik oklevelüket, bizonyítványukat felsővagy középfokú iskola nappali tagozatán, felsőfokú intézmények esti, levelező tagozatán; dolgozók középfokú iskolájában; iskolarendszeren kívül szakmai oktatásban másfél évnél nem régebben szerezték. 4. Átképzésen azok a munka- nélküliek vehetnek részt, akik a munkaügyi központoknál nyilvántartásba vétetik magukat. 5. A központok anyagilag is kötelesek támogatni, az olyan munkanélküliek átképzését, akik nem töltötték be a 18. életévüket, az általános iskolát 3 évnél nem régebben fejezték be vagy hagyták abba, vagy aki egy évnél nem régebben hagyta abba középiskolai tanulmányaikat. 6. A központok átképzési támogatásként keresetkiegészítést vagy keresetpótló juttatást és költségtérítést fizetnek. 7. A keresetpótló juttatás munkanélküli járadékra jogosultaknál a járadék 110 százaléka, pályakezdőknél a minimálbér 75 százaléka; a tanköteles korú (16 év alatti) munkanélkülieknek a minimálbér 15 százaléka. 8. Az iskolarendszeren kívül szakmai oktatás résztvevői — meghatározott feltételekkel — diákigazolványt kaphatnak. 9. Ebben az oktatási formában le lehet tenni a szakmunkás vizsgát, vagy bizonyos munkakörökre, tevékenységek folytatására, magánvállalkozás létesítésére jogosultságot lehet szerezni. 10. Vigyázat: a munkaügyi központok munkavállalóval, azaz a munkanélkülivel megállapodást kötnek; de ha a képzés meghiúsul, a költségeket vissza kell fizetni! Dr. K. I.
