Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-21 / 168. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. július 21., szerda Barokk fesztivál A Cantus Agriensis — Monteverdivel A legújabb egri vegyes kar — Gergely Péter Páí együttese — a fesztivál hullámverésében Mon- teverdit tette szereplésének középpontjába. Ezt az itáliait az <5 kora a „zene orákulumának” tartotta. Teljes dicsőségben hagyta el az árnyékvilágot 76 évesen, mára azonban méltatlanul elfeledett alkotóvá halványult. Túllépett rajta a barokk, majd a romantika és minden, ami utána jött. Pedig az itt és most felhangzó öt műve is bizonyítja, nem volt méltatlan az általános tiszteletre. Akár a jámbor „Cantate Domino”, akár az „Io mi son giovinetta”, vagy a „Lasciatemi morire”, meg a többiek is, az emberi méltóság, az érzelmi gazdagság és egy fénylő világszemlélet megnyilvánulásai. Nem hangsúlyozva különösebben azt jaz akkori időben természetes té- - Jelt, hogy a műnek egyéni tartal- !imán, a szerzőre ismerhetőségén túl volt, maradt nem egy vonása, amely túlemeli szerzőjét és alkotásait az időn: örök érték a dallamban, a harmóniában, az őszinteségben. A kor művész- gyér pi ekei akkor még nem züllöttek piaci mutatványosokká. Az is szép, ahogy — eléggé nem dicsérhető módon — a karnagy előhalászta a barokk kor ismeretlenségéből számunkra Za- rewutiust, ezt a bártfai születésű és Lőcsén eltemetett, szepességi lengyel származékot: „Német Magnificat”-ját Szabó Dénes tenorszólójával szólaltatták meg, és ez az egri elhangzás a másik darab, a „Wir loben all” esetében is arra izgatott minket, néznénk utána a lexikonban, milyen mulasztásaink is akadnak a török hódoltsági időkre nézve. Ugyanis Zarewutius János, Zakariás fia 1645-ben, Bártfán született, ott fiúénekes, később orgonista, 1682-től haláláig, 1693-ig pedig Lőcse orgonistája. Nem elhanyagolandó szinten írt barokk zenét. A Miskolci Blockflőte Együttes a „Vietoris-kódexből” vett táncokat adott elő színesen, nagy hatást váltva ki. Slágerszámként tervezték be az Operaház Harsonaegyüttesét három számmal: Vivaldi: „a-moll concertójának” első tételével, Bach „g-moll fúgájával” és Gabrieli „Esz-dúr can- zone”-jával. A számítás bejött, a szokatlan pódium-produkciót a nemzetközi közönség melegen ünnepelte. (Bár a két Zarewuti- us-szám fölötti örömünket még csak csökkenteni sem tudták.) Ilyen kiszámíthatatlan egy-egy hangverseny érzelmi hullámzása a hallgatóságban. Vagy csak mi vagyunk elfogultak? A Cantus Agriensis egyébként kezd belelendülni... (farkas) Utak és utcák Egerben Mit látunk a város új térképén? A megyeszékhely legújabb, -itöbbszínnyomású térképén, •lamelyet 1992-ben adott ki a -■Kartográfiai Vállalat, már az új ' utcák és az új utcanevek is fel ' vannak tűntetve. (Tágabb érte- ’ lemben utcanévnek számít nemcsak az utcák, hanem a terek és < más közterületek neve is.) A tér- ' kép hátlapján lévő „ Utcajegyzék” ábécérendben felsorolja a x közigazgatásilag hozzá tartozó i Felnémet együttesen mintegy 380 közterületét: az utcákat, 1 utakat, közöket, tereket és sétányokat, megjelölve, hogy ezek a városban hol találhatók. Miközben ezt a várostérképet nézegetem, esaptpbe jut az az igazi rossz szokás (más városokban kevésbé találkoztam ezzel), 0)ípgy aminek a hivatalos neve ut- azt is gyakran Hírnéven emlegetik: Bródy út, Érsek üt, Kárpát üt, Telekessy út. Ezek igazában nem utak, hanem utcák.Bródy Sándor idea, Érsek utca, Kárpát utca, Telekessy utca. Sokan talán (* úgy érzik, hogy az út előkelőbb, mint az utca, s ezért váltják fel az s utóbbit az előbbivel. Csakhogy ez önkényes átke- 1 resztelés! Ha egy közterületnek a város az utca nevet adta, más közterületnek pedig az út, a köz, a tér vagy a sétány nevet, ezeket nem cserélhetjük fel egymással. , Igaz, hogy az utca és az út szó hangzásában és jelentésében van . hasonlóság, de valójában ez két különböző eredetű és jelentésű szó. Ezért lehet Budapesten külön közterület a Váci utca (a Bel- í városban) és a Váci út, amely a Nyugati pályaudvartól indulva ■ halad Vác felé. Egerben is más a Tárkányi Béla utca (a Belvárosban) és a Tárkányi út, amely Felnémeten át Felsőtárkány felé vezet. A házsorok közötti közlekedési terület neve általában utca. Az hí nevet ellenben minden városban aránylag kevés — valamilyen szempontból különleges — közterület kapja és viseli. Egerben (és Felnémeten) körülbelül háromszázhúsz közterületnek a neve utca, s ezzel szemben út csak tíz-egynehány van a városban. Az utóbbiak egytől egyig olyan közlekedési útvonalak, amelyek Egerből, illetőleg Felnémetről kifelé, valamilyen — többnyire az út nevében is meghatározott — hely felé irányulnak. Utaink ábécérendben a következők: 1. Baktai út (Egerből Egerbakta felé), 2. Bervai út, 3. Deméndi út (Deménd vagy más nevén Demjen felé) 4. Egri út (Felnémetről Eger felé), 5. Kis- tályai út (az egykori Kistálya község felé), 8. Nagy Kőporosi út (a Kőporos nevű határrész felé) 9. Ostorosi út, 10. Szalóki út (Egerszalók felé), 11. Szarvaskői út, 12. Tárkányi út. Tizenharmadikként ezekhez sorolható még a Kis Kőporosi dűlőút. Sajnos, hibásan szerepel az új várostérképen vagy „Utcajegyzékében” „út”-ként a Deák Ferenc utca, a Kisfaludy Sándor utca, a Kőkút utca, a Madách Imre utca és a Szvorényi utca. (Az utóbbi nem egy Egerrel szomszédos — nem létező — községről kapta a nevét, hanem a tudós Szvorényi Józsefről, akinek emléktábláját az utca elején látjuk.) Ezek az utcák a sarki utcanévtáblákon és a szabályos házszámtáblákon helyesen, „utca”-ként vannak feltüntetve. Megjegyzendő, hogy az utcákon és a telefonkönyvben az „u.” rövidítés mindig az utca — sohasem az út— szóra vonatkozik. Az út szót, mivel csak két betűből áll, nem lehet rövidíteni, ezt a nevekben mind a két betűjével ki kell írni. Különlegessége Eger városnak a tizennyolc köz. Ezek amolyan kis, közbülső utcafélék, nem igazi utcák. Egy városismereti versenyen feladat lehetne, hogy a tizennyolc egri (és felnémeti) „köz”-nek legalább a felét fel tudjuk sorolni, esetleg a helyüket is megjelölve. A tizennyolc köz ábécérendben a következő: 1. Almagyar köz, 2. Árok köz (a régi Cifrakapu utcánál), 3. Árva köz, 4. Dobó köz (Felnémeten), 5. Gerle köz (a Rigó közzel együtt a Ráchegy utca elejénél), 6. Kalcit köz (a Kertész utcánál), 7. Kelemen Ignác köz (az Alma- gyar-városrészben), 8. Posta köz (Felnémeten), 9. Rigó köz, 10. Rókus köz, 11. Sánc köz (Felnémeten), 12. Sipköz(& Torok közzel és a Zseb közzel együtt a Széchenyi utcából nyűik nyugat felé), 13. Szala köz, 14. Szúnyog köz (a patak és a vár között), 15. Tévesztő köz (a Pacsirta utcánál), 16. Torok köz, 17. Vár köz, 18. Zseb köz. A várostérkép „Utcajegyzéke” és a térkép hálózatos beosztása segítségével bármelyik köz könnyen megtalálható. Végül megemlítem, hogy van Egerben huszonegy tér és négy sétány. A terek közül csak azokat sorolom fel, amelyek az utóbbi években kapták mai nevüket (vagy mostanában kapták vissza régi nevüket): Állomás tér, Esz- terházy tér, Hatvani kapu tér, Pyrker tér, Töviskes tér (az északi városrészben). Érdekes, hogy a Csokonai utca és a Mindszenty Gedeon utca találkozásánál néhány házszámtáblán egy nem létező tér is jelölve van: Bem tábornok tér; a várostérkép és az új utcanévtábla csak Bem tábornok utcát ismer! Négy sétányt is számon tart a város térképe. Ezek a következők: Bükk sétány (az északi városrészben), Eszperantó sétány (a belvárosi patakparton), Pori sétány (a baráti finn Pori város nevével, a Foglár György utca mellett), Táncsics Mihály sétány (a népkerti patakparton). Dr. Pásztor Emil Egy a sok hangulatos utca közül: a Bródy Sándor nevét viselő (Fotó: Szántó György) Mit jelent a lakbér-stop? Bizonyára elégedetten fogadták a lakásbérlők, hogy az ön- kormányzatok öt esztendeig nem emelhetik a lakbéreket arra a szintre, amelyet a törvény lehetővé tenne. Érthető a megnyugvás, de ne feledjük: ez az intézkedés csak igen rövid időre ígér megoldást — negatív hatásai ugyanis egy-két éven belül óhatatlanul jelentkezni fognak. Gondoljuk meg: milyen magatartásra számíthatunk a háztulajdonosok — köztük a tulajdonosként működő önkormányzatok — részéről? Nem nehéz kikövetkeztetni, hiszen hazánkban voltaképp évtizedek óta valamilyen formában lakbér-stop volt. Ám amikor az árak szilárdak voltak, vagy csak lassan emelkedtek, a stop hátrányos hatásai lassan jelentkeztek. Ha azonban meglódultak az árak — közöttük a lakás- és ingatlanfenntartáshoz, az építéshez szükséges anyagárak —, s ezeket követte a bérek emelkedése, azaz megdrágultak a fenntartási költségek, nos, akkor a tulajdonos jószerével csak a legszükségesebb állag- megóvást végeztette el. Igyekezett minden egyéb terhet a lakókra hárítani, vagy velük megelőlegeztetni. Á magasabb költségek ugyanis változatlan bérbevétel mellett előbb a jövedelmét csökkentették, utóbb már a felújítási költségeket sem fedezték. Ilyen helyzetben a lakásvaf ón, a háztulajdon teherré vá- ; s a tulajdonos igyekszik pénzzé tenni, hogy azt más, jövedelmező területen fektesse be. Elindul az öröklakássá való átalakítás folyamata, ami a vételképtelen lakóknak előbb csak nyomasztó stresszt jelent, később azonban sajnos költözési kényszert. Mindeközben a romló allagú és bővülő kínálat lemorzsolja az ingatlanárakat, és kedvét szegi a tőkének, hogy a lakáskínálatot bővítő építkezésekbe kezdjen. Az objektíve meglevő lakáshiány tehat nem csökken, hanem fokozódik. Az „öröklakás-központúság”, a saját tulajdonú lakás a lakóhelyváltoztatás akadályává válik, lelassítja a gazdasági szerkezet fejlődését. Mindez pedig azt tudatja a társadalommal, a politikával, hogy a lakás: áru! S ha árát, diját eltérítik a piaci ártól, akkor kínálatcsökkentő, keresletnövelő és spekulációs hatásokkal kell számolni. Következésképp a lakás- viszonyokon tartósan csak a lakóknak, mint termelőknek a foglalkoztatási-vállalkozási viszonyain és jövedelmén segítve lehet kedvező irányú változást elérni. (FEB) E gy minden szempontból „klasszikus amerikainak” mondható filmet látunk Sylvester Stallonévalés John Lithgow-\al a főszerepben. (Ez utóbbi, úgy tűnik, lassan kiérdemli az örök pszichopata skatulyáját, mert a „Káin ébredésének” címszerepe után most újabb őrültet játszhat.) A fenti „klasszikus amerikai” jelző alatt azok a filmek értendők, amelyekben látványos technikával, ismert sztárokkal komplett történetet adnak el, garantálva egyben a kellő mennyiségű izgalmat, a jól kihegyezett konfliktusokat és a görcsöket feloldó végkifejletet. E felsorolás dicséretnek is tűnhetne, amennyiben nem a kétszázezer-öt- százvalahányadik ilyen történettel szembesül a néző a moziban. Ez a mostani olyannyira követi a jól kipróbált sémákat, hogy még az átlagosnál is kevesebb meglepetéssel szolgál. (Eggyel se...). Kockáról kockára kikövetkeztethető a folytatás, még az is, hogy melyik jelenetet veszik majd fel „lassítva”, mikor melyik jó vagy rossz szereplőt lövik le, arról nem is beszélve, hogy ki ér oda a pénzhez hamarabb? Mert a középpontban — mi más? — százmillió dollár áll, három bőröndben, amelyeket magas hegyek között kell megkeresni. Erre a feladatra egyedül Stallone alkalmas, nézzük csak, miért? Egyrészt erős, mint a bivaly. Ez onnét tudjuk, hogy időnként félmeztelenül mássza a hófödte csúcsokat, s kapaszkodás közben így megfelelőképp láthatók a domborodó bicepszek. Másrészt becsületes. A megtalált pénzt szétszórja, elégeti, leejti a szikláról, mindegy, csak ne zavarja a képet, a végtelen hős fogalmát, aki még megfogni sem szereti a „piszkos dohányt”, nemhogy eltenni... Harmadrészt van neki lelki indítéka. (Vagyis nincs, de csináltak). A film elején ugyanis a barátja szerelme kerül életveszélybe, mindenki pánikba esik, egyedül ő nem, mindent elkövet, hogy megmentse, de hiába. A lány meghal, ő meg hónapokig depressziós lesz, és a környékről is elmenekül. (Áz most mindegy, hogy a barátja ezzel az emlékkel továbbra is hegyimentő marad, Stallone mindenkinél érzékenyebben reagál, egy hősnek legyen lelke, bizony...) Ezt a hajdani eset okozta görcsöt csakis újabb hasonlóval lehet feloldani, lám, milyen egyszerű, csak fel kell ráncigálni a saját barátnőnket egy hegytetőre, egyszer úgyis megcsúszik a lába, majd akkor gyorsan utánakapunk, tekintetek megint egymásba fúródnak, mindenki megérti, hogy itt most nem egyszerűen arról van szó, hogy megmenekül-e a nő, hanem hogy „meggyógyul-e” Stallone. Mert ha őt is leejti, az Isten se ad feloldozást háborgó lelkének. A nő marad, a gonoszok meglakolnak, Stallone meg e sok szenvedés után győztesen mosolyog a hegycsúcson, elfáradt szegény, de legalább Amerika megint meg van mentve... Doros Judit Gyöngyösről indult A csembalóművész Amikor a régi Zeneakadémia hangversenytermében Várallyay Ágnes megszólaltatta J. S. Bach: „D-dúr partitájának” első akkordjait — mert így kezdődött csembaló-diplomanangversenye —, már az első hangok hallatán összenéztek az ismeretlen érdeklődők: vajon ki ez a fiatal lány, aki királynői tartással ül, s játékával ámulatba ejti hallgatóit? De összenéztek a barátok, ismerősök is, és megelégedett mosoly- lyal helyezkedtek el székeiken, olykor oldalt pillantva, hogy a „Mester”, Sebestyén János mit szól mindehhez. És a tanár úr csak nagy ritkán vette fel tekintetét növendékéről, keveset jegyzetelt. Ez pedig állítólag a legjobbat jelenti, s nagy valószínűség szerint valamennyien Várallyay Ágnes, az egykori gyöngyösi zeneiskolás egyre magasabbra ívelő pályájának fontos állomásánál voltunk jelen. Míg Couperin, Marais, Mozart műveinek csodás interpretálását hallgattam-néztem, gyakran tűnődtem: vajon mi ez a kaland, s az-e egyáltalán, vagy egy zongoraművésznő végleges elhatározása, hogy ezentúl csak a csembalóval foglalkozik, s felejti a másik billentyűs hangszert? Felejti, hogy a főiskolára elsőként vették fel, mint kimagasló tehetséget? Mi ez a Szépség és Gyötrelem, amely újabb es újabb elhatározást szül, hogy misszionáriusi feladatot vállaljon, s autójába csomagolt hangszerével a legkisebb településeket is bejárja, s az embereket újra visszacsalogassa a csembalóhoz? Ha már egyszer két évig tanulta Hollandiában, Bob von Asperennél a mesterséget, ne csak az ínyencek körében mutogassa azt...! Kérdések tolultak fel bennem, míg a kétrészes, telt házzal kitüntetett diplomahangversenyét hallgattam, s amikor végül fel- csattant a taps, megértettem: Várallyay Ágnes tehetsége igazán itt bontakozik ki, e hangszeres játékban szárnyal igazán, hol elmélyülten tanulhatja a nagy technikai igényű darabokat. S ebben az alkotómunkában nem kell ideges versenyre kelnie senkivel, csupán néha kinéznie az ablakon: eljöttek-e páran, kik e féltékenységgel terhelt, utazásra berendezkedett világban új hangok felkutatására indultak? Ezért mentünk Budapestre, és rátaláltunk... (Sz. K.) Visszaesett az idegenforgalom — A Balatonhoz vagy az ország más egyéb üdülőkörzeteihez hasonlóan az idei szezonban Dél-Hevesen is jelentősen visz- szaesett az idegenforgalom — tudtuk meg Kerekes Lászlótól, a Közép-Tisza Vidéki Intézőbizottság főtitkárától. — A tavalyi évhez képest is tízszázalékos a csökkenés, pedig 1992 sem volt a turizmus legjobb éve... De úgy is fogalmazhatnék, hogy megtorpant az a lendületes növekedés, ami akár a nyolcvanas évek végén tapasztalható volt. A dél-hevesi régió üdülőkörzetei közé tartozik Kisköre, Sarud vagy Poroszló, ahol a külföldi mellett csökkent a belföldi turizmus is. — A magyar családok lassan már egy-egy hétvégére sem keresik föl az üdülőket — mondja Kerekes úr—, hiszen csak a benzinköltség rengetegbe kerül. De azért valami javulásra lehet számítani, hiszen a nyugati orsz᧠ok tanintézményeiben a napok- an fejeződött be a tam'tás, így az ottani diákok csak mostaniban indulnak útnak. Nagyon lényeges azonban, hogy nagymértékben csökkent a hozzánk látogató hollandok száma, ez véleményem szerint a Balkánon dúló háborúnak tudható be... Ezzel együtt is benépesült a Tisza-tó környéke, hiszen az tapasztalható, hogy a vízparti táborozok mostanában inkább a Tisza-ta- vat választják, mint a Balatont, hiszen az itteni szolgáltatások jóval olcsóbbak. Nem beszélve arról, hogy sokféle szórakozási lehetőség is adódik, rögtön megemlíthetem a nemrégiben nagy sikerrel lezajlott kiskörei triat- lonversenyt. Vagy a július 23- 25-i Tisza-tavi vízikarnevált, amelyet a szomszédos megyék együttesen rendeznek meg Ábádszalókon, valamint az Abádszalók és Kisköre között húzódó öbölben. A program szerint lesznek íjászversenyek, repülős- és lovasbemutatók, s más érdekességek. A távlati tervek között pedig egy sarudi vízicser- kész-világtalálkozó megrendezése szerepel a világkiállítás évében. K. Zs.
