Heves Megyei Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-21 / 168. szám
HÍRLAP, 1993. július 21., szerda PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. fészekrakóknak Parádsasvár nem tartozik a csökkenő lélekszámú települések közé. Ellenkezőleg: bár jól „elbújt” a Mátra lankái között, egyre többen választják lakhelyül. Az új fészekrakóknak most negyven telket parcellázott ki a sportpálya fölötti területen az önkormányzat. Ezek közművesítettek: az út, az ivóvíz, a gáz és a villany adott, és lehetőség van a távhívásos telefon bekötésére is. . Aranymise — ötven év után Nem a község kapta meg a Károlyi-kastélyt Mindössze a település cájában hiányzik a szennyvízvezeték Parádsasváron, ám hogy ezen a helyzeten mikor lehet majd javítani, az főképpen a kormányjóindulatán múlik. A helyi önkormányzat — ahogyan azt Holló Henrik polgármestertől megtudtuk — régóta foglalkozik a beruházás gondolatával, azonban állami dotáció nélkül nem tehetnek semmit sem. Mintegy hatvanmillió forintba kerül a szennyvízhálózat, ebből tizenötöt tesznek ki a meglévő szennyvíztisztító telep bővítésének, modernizálásának költségei is. Arról szeptemberben születik majd döntés, hogy a falu megkapja-e a céltámogatást. Ameny- nyiben igen, úgy a tervek szerint még ebben az évben be kell fejezni a tisztítótelep bővítését, s azután —jövő tavasszal — az érintett hat utcában is megindulhatnak a munkálatok. Nagy gondot jelentett egészen a közelmúltig az, hogy mi is legyen a településen található, még mai állapotában, romosán, „ki- belezve’^ is gyönyörű Károlyi- kastéllyal. A probléma most Székely kapuk Ivádon Az idén tizenegy közhasznú munkást foglalkoztat Ivádönkormányzata. S hogy ez milyen hasznos dolog, azt egyrészt az bizonyítja, hogy így munkalehetőséget kínáltak több állástalan falubelinek, másrészt e tevékenység révén határozottan csinosabbá vált a település. A „közmunkások” — amellett, hogy például árkokat hoztak rendbe, s újjávarázsolták a községi művelődési házat — körülkerítették a temetőt, s felállítottak két, körülbelül háromszázezer forint értékű székely kaput. Ezek közül az, amelyiket felvételünkön láthatnak, a bejáratnál található. Százmilliós álmok Pénzben szűkölködő világban élünk, ilyen-olyan válságok, infláció, áfa és más kormányzati trükkök lapositják pénztárcánkat. Nemcsak az emberek többsége érzi magat szegénynek vagy legalábbis nem eléggé gazdagnak, de így vannak ezzel az önkormányzatok is, különösen a kisebbek. Persze, adódnak néha csodák, előfordulhat, hogy egy „jó tündér” letesz százmillió forintot láthatatlan kis kezével a polgármesterek asztalára, ami szabadon elkölthető. Vagy tegyük fel, hogy megnyerik a lottó ötöst, ami most körülbelül 125 mdlió forintot jelent. Vajon mire fordítanák ezt a pénzt? Erről faggattuk a körzethez tartozó önkormányzatokat. Balatonban, mint Kormos Béla polgármester elmondta, a környezetvédelemmel kapcsolatos beruházásokba fognának. Elsősorban is szennyvízhálózatot építenének, mert a jelenleg használt udvari derítők erősen szennyezik a talajvizet. Márpedig gondolnunk kellene unokáinkra: nekik is éppen olyan szükségük van egészséges ivóvízre, mint nekünk. Ha erre nem ügyelünk, az utókor átkozni fog bennünket. Egyébként a szennyvízprogram folyik, bár még a kezdeti stádiumban: öt község adott be erre céltámogatási pályázatot. Ez a beruházás valószínűleg el is vinné a százmilliót, de ha netán maradna belőle, akkor épülhetne még egy iskolai tornaterem és egy művelődési ház. Bükkszéken is bőven lenne helye az ajándékpénznek. Mint Huszár István polgármestertől megtudtuk, legelőbb is egy új szeméttelepet kellene építeni, mert mint az akkumulátorszeny- nyezés kapcsán kiderült, a mostani szakmai szempontból rossz helyen van, ezért meg kellene szüntetni. Persze, ezután még bőven maradna pénz, és akkor be lehetne fejezni a tornatermet, ami a pénzhiány miatt most csak szakaszosan épül, és csak jövő szeptemberre lesz kész. Van egy nagyobb gond is ennél: privatizálják a Vízkutató és-fúró Vállalatot, amely a híres Salvus-kút tulajdonosa. Nos, a százmillióból nem futná ugyan az egész vállalatra, mert annak 460 millió a kikiáltási ára, de a kutat mindenképpen szeretné megvásárolni a polgármesteri hivatal. Egyrészt, mert így nem kellene több millió forintot fizetni évente a vízért, másrészt pedig azért, mert akkor egy kis palackozóüzemet lehetne a forrás mellé telepíteni, és a boltokba is eljutna a többféle betegséget eredményesen kúráló gyógyvíz. Nagyvisnyón is igen jóljönne a százmillió: azonnafnekilatnának belőle a gázvezeték-építésnek. Mert igaz, hogy a pályázatot beadták, de ha meg is lesz a támogatás, nagy kérdés, hogy miből fedezik majd az ezerkétszáz lelkes kisközségben a többi költséget. Ha netán maradna még az ajándékpénzből, abból az úthálózatot javítanák ki, hiszen a mostani víz- és a tervezett gázvezeték-építés miatt erre is nagy szükség lesz — vélte a polgármesternő, Likai Jánosáé. Tarnaleleszen is a gáz élvezi az álmok között az elsőbbséget, mint Maczkó Ferenc jegyzőtől megtudtuk. Nemcsak a lakosság igénye ez, de azé a harisnyaüzemé is, amely szinte az egyetlen sikeres vállalkozás a környéken, és amelyjelenleg 240 embernek ad munkát. Többnyire nőknek, akik most, hogy a nagy gyárak — Ózd, Borsoanádasa — csődje miatt a férfiak munka nélkül vannak, családfenntartóvá léptek elő. Aztán jó lenne még szennyvízcsatorna is, mert akkor a hansnyagyár mellé épülhetne egy újabb negyven munkahelyet jelentő festőüzem. Ez eddig legalább kétszázmilliónyi beruházás, de egy részét lakossági hozzájárulással „kiváltanák”, mondta a jegyző, és akkor talán jutna még égy kis j5chzá tk'apa- dékelvezetésre, valamint az iskolai étterem bővítésére, és az alsó tagozatosok "1 yfej&bfyjtkjfföpk megépítésére is. Ott ugyanis „pottyantósak” még a fülkék, és a gyerekeik jobban rokoonsizen- veznék ’ ä modefnébb, 'reft'Úfe3s technikával'. ''''1 vzmaYav .»ttij Verpeléten is lenne helye a pénznek: dr. Prokai János polgár- mester szerint szennyvízcsatorna épülne a százmillióból tisztítóművel, meg egy új szeméttelep, mert a régi lassan tele lesz. S ha még százmillió pottyanna az égből az asztalra, akkor elkészülhetne egy komoly, 25 méteres f edett uszoda tornateremmel, az iskola mellé, de nemcsak a diákoknak. És ha még mindig maradna egy kicsi, azt útépítésre fordítaná a verpeléti önkormányzat. Sírokban is szennyvízről és gázról álmodnak. Lakatos István polgármester tájékoztatása szerint megvan mindkettőre a kiviteli terv, csak a pénz hiányzik hozzá. Pályázatok útján próbálnak indulótőkét előteremteni különféle alapokból a beruházáshoz, de egyelőre még sehonnan nem érkezett válasz, így aztán igen kapóra jönne az a lottó- ötösnyi millió. Hasonló a helyzet Egerszaló- kon is, ahol már előrébb tartanak a gázprogrammal. Ott a felvett nagy összegű hitelek törlesztésére fordítanak a jó tündér ajándékát, a maradékát pedig a szennyvízhálózat kiépítésére, amire a tervek, egyébkent is készen vannak. És ha netán kerülne még pénz, akkor minden önkormányzati dolgozót jól megfizetne — tette hozzá Sinkó István polgármester. »«* Mint a fenti válaszokból is látszott, ez a százmillió nem is olyan sok egy közösségnek. A kétsze- resét-háromszorosát is gyorsan és haszonnal el lehetne költeni, olyan mértékű az infrastrukturális lemaradás a kor igényeihez képest a községekben. Azt mindenesetre jó volt tapasztalni, hogy az önkormányzatok vezetői „két lábbal állnak a földön”, és mindenütt jól rangsorolják a feladatokat. Sehol sem akartak például új, kényelmesebb polgármesteri hivatalt építeni, sem egy elegáns szolgálati kocsit venni, hiába kapacitáltuk őket erre, az ördög ügyvédjeként. Persze ez, mint láttuk, bele sem férne a százmillióba, ami elképesztően nagy összeg volt még tíz évvel ezelőtt, ma viszont elfér egy naf yobb kabátzsebben — no jó, ettőben... KonczJános Ritka és bensőséges esemény színtere volt a közelmúltban a balatoni templom: aranymisét celebrált a község esperes-plébánosa, dr. Bogyó György, aki ötven éve áll már anyaszentegyhá- za szolgálatában. Az ünnepi alkalomra a helybeliek mellett Bekötőéről, Bükkszentmártonbólis érkeztek hívek, és részt vett a misén dr. Seregély István egri érsek is. Nagyvisnyón a gazdálkodásról Ma képviselő-testületi ülés lesz megyénk északi kisközségében, Nagyvisnyón. A tanácskozás fő témája az első féléves költségvetés végrehajtásának értékelése, emellett szó esik majd a segélyezéssel kapcsolatos kérdésekről is. Felújítják a tűzoltószertárt Kevés pénzből gazdálkodnak Fedémesen, de azt igyekszenek jól beosztani. Az idén felújítják a tűzoltószertárt, a ravatalozót és a polgármesteri hivatalt, s szeretnék rendezni a Tarna-patak környékét is. A tervek szerint gáz-, valamint szennyvízvezeték is épülne a községben, ám erre még nincs meg az anyagi fedezet. A mesterek és az érdeklődők Az egyik versenyző, a parádi Vitányi Iván A paraszti lélek tükre A Szép birodalmában — Szilvásváradon A pipa végén a még folyékony üveg (Fotó: Szántó György) Volt egyszer egy verseny... A parádsasvári üveggyárban, melyet mostanság Paraakristály Manufaktúrának neveznek, a parádi palóc napokkal egy időben nemzetközi üvegfuvóver- senyt rendeztek. Magyarország, valamint Románia és Szlovákia legkiválóbb üvegfúvói mérték összeadásukat a hagyományteremtő szándékkal megszervezett versenyen, ahol kötelező és szabadon választott feladatokat kellett, teljesíteniük. Üvegművészekből álló, pártatlan zsűri hirdette ki az eredményt, s eszerint — ahogy már azt korábban hírül adtuk — az összesítettben egy helybéli, a Párád Kristály Manufaktúra versenyzője, Szászi Sándor végzett az elen. Felvételeink a megmérettetés érdekesebb pillanatait elevenítik fel. „Lyukas”-nak hívják Szilvásváradon a falu Nagyvisnyó felé nyúló végét. Legszebb házát — takaros kis parasztház, inkább nagyapáink, mint a köztes generáció építette még hajdanán — Erdész Judit Mária hozta most rendbe. Erdész Judit Mária, a textilművész, a népművészet mestere. Tisztaság, szépség honol azóta a kis hajlékban, meg a Í iaraszti ember lelkének a tükre, gy mondja a tulajdonos is, szó szerint, mert szándékosan úgy vágott annak idején a felújítás nagy munkájába, hogy mindenkor menedéket adhasson a népi kultúrának. Hál Istennek, sikerült. — Ideloptam a történelmi Magyarország kultúrájának egy- egy darabját is — egészíti ki azután. — Papíron, rajzok formájában, kézimunkákon vagy viseletben van itt jelen egymás mellett Erdély, a Felvidék, a Bánság meg a palóc világ. Babakiállítás válj a a tiszta szobában a látogatókat. Kolumbán Zsuzsa budapesti iparművész munkái köszönnek ránk a bú- boskemencés, vetett ágyas, kézimunkák sok tízezres öltéseitől díszlő helyiségben. Ugyanúgy, mint húsvét előtt, amikor a tojas- író asszony jött el Esztergomból, hogy bemutassa munkáit a Bükk lábánál élőknek. — Szeretném sorra hívni a népművészet ma élő legnagyobbjait: ifjabb Fazekas Lajost Nádudvarról, Tiszakécskéről a kékfestők legjobbját, Kovács Miklóst, hogy tovább ne is soroljam. Erre tettem fel az életem, ez az én igaz boldogságom... Egyszerű, őszinte szavak: csakhogy a kiállításokból nemigen lehet megélni. — Rengeteg munkám van. Tervezem és meg is varrom a népi ruhadarabokat, a népviseleteket, lakástextíliákat, belső használati darabokat. Kéket pirossal váltó keresztöltéssel varrták teli a két végén az asztalt letakaró fehér kendőt. „Magas hímzésű palóc mintáknak” mondja, aki kicsit is járatos a dologban. Mögöttem az ágy patyolatszín nagypárnáit mesteri munkával díszítették háromsorosán is körbe: szent ez az itteni világ, egyszerűségében mérve is szent, miért kellene ezt külön tervezni? Jótékony, elnéző mosoly a válasz: — Az egyetlen mesteré az országban, aki archaikus feldolgozásokat készít: amit látok, csak feldolgozás. Nagyanyáink nagyanyái soha nem használtak A népi kultúra szilvásváradi menedéke... ilyet a konyhaasztal sokszor csak durvára nagyolt lapjára. S hogy feldolgozásnak sem akármilyen, a terítő közepén átfutó „subnka” rá a bizonyíték. Mímelése ez annak a megoldásnak, amivel ágylepedővé toldották őseink a szövőszékről lekerülő keskeny csíkokat. — Nem használtak egykoron szalvétát sem, a ma embere mégis szívesen veszi, ha népi motívum díszük annak sarkán is. Nekünk, népi iparművészeknek jut tehát a feladat, hogy megtervezzük, összhangba állítsuk a dísztörülköző, az asztalterítő, a függöny, meg a sok-sok más használati vagy dísztárgy motívum világát. Hubai Grúber Miklós or azt nem mondhatni, hogy a község önkormányzatának osz- atlan örömére. A hajdani hajlék igyanis a részvénytársasággá ilakult Nemzeti Üdültetési Alap ulajdona lett, nem pedig az ön- cormányzaté, s az említett rt. neg is hirdette már százmillió főimért plusz áfáért eladásra. A larádsasváriak írtak ugyan leve- et az illetékes miniszternek, meg Ráday Mihály országgyűlési képviselőnek, sőt megkeresték a egfőbb ügyészt is, azonban vé- ;ül annyi derült ki csupán, hogy ogilag nem kifogásolható, az rt. ogszerűen tulajdonos, ugyanígy kínálja eladásra a kastélyt. Mindezekből következően — neséli szomorúan Holló Henrik — nemigen látunk pénzt belőle, izázmilhótól estünk el, ami pe- iig igencsak jól jött volna. De eb- )e bele kell nyugodni, s arra kell nkább gondolni, hogy így is sokat lendíthet a falun, ha a Káro- yi-kastély végre gazdára talál, és téldául a turistákat vonzó, igyanakkor munkalehetőséget s kínáló gyógyszálló létesül ott.
