Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05-06 / 129. szám

é 12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. június 5—6., szombat—vasárnap Kertész leszek Egynyáriak speciális munkai A metszés fogalma sokunk számára a szőlő-, a gyümölcsös­ápolási feladatokhoz kapcsoló­dik. Pedig vannak olyan lágyszá­rú egynyári növények is, ame­lyekkel hasonlót kell tenni. Ez nem olyan bonyolult mű­velet, mint a szőlő esetében, rendszerint csak visszacsípésből áll. A visszacsípés (visszavágás) feladata, hogy a növény elbokro- sodjon, és a virágzás bőséges le­gyen. A visszavágást ne a kiültetés­sel egy időben végezzük, mert ez a művelet önmagában is meg­erőltető a növénynek, hanem né­hány nappal előtte vagy utána. A visszavágott növény a leve­lek hónaljaiból új hajtásokat fej­leszt, ezáltal a tő elbokrosodik, és folyamatosan virágzik. A már virágzó növénynél váijuk meg az elvirágzást, és ezt követően az el- nyűott részt vágjuk le. Ezzel megakadályozzuk a maghozást, azt, hogy a növény az zunk életét befejezettnek tekintse, emellett új, folyamatos virágzás­ra kényszentjük... így kezeljük a petúniát, muskátlit, lobéliát, va­lamint a floxot. Természetesen a lombjukkal díszítő egynyáriaknái is rendkí­vül fontos feladat a metszés. Cél­ja itt is az új hajtások fejlesztése, de nem a virágzás gazdagítása, hanem a növény sűrűbbé tétele. Ha ezeket szegélynövénynek vagy sövénynek használjuk, a visszavágást sövénynyíró ollóval is elvégezhetjük. A visszavágás elmaradhat, ahol vágási célra (szálas virág) ültették a növényt. Itt a virágfej nagyságának fokozása a cél. A virág nagyságának fokozására néhány növényt bimbózni kell (pl. Chabaud szegfű, őszirózsa). Ezek egy hajtáson több bim­bót fejlesztenek. Ha valamennyi bimbót meghagyjuk, későn kez­denek virágozni, és kisebb virág­fejet képeznek. A bimbózást ak­kor végezzük, amikor a hajtás csúcsán a bimbók megjelentek. Ekkor a főhajtás levélhónaljá­ból előtörő bimbókat tőből ki­tördeljük, és csak a középső, leg­fejlettebbet hagyjuk meg. Magas növésű, gyenge szárú egynyári növények — különösen széljárta helyeken — támasztékra szorul­nak. Ilyen helyeken még az ala­csonyan maradó, de törékeny növényeket is érdemes kötözni, ha ablakládában vannak. A „karó” a növény termeté­hez igazodó vastagságú, legtöbb­ször csak egy pálca. Olyan le­gyen, hogy a növénynek biztos támasztékot adjon, de annak ter­mészetes alakját, szépségét ne rontsa. Ügyeljünk arra, hogy a nö­vény — teljes kifejlődésekor — a támasztékot eltakarja. A tá­zés maszték hosszát is a növényhez méretezzük. A karót a növény szélnek kitett oldalára tűzzük le. Az első kötést a növény alsó részén, a gyökémyak közelében végezzük, és a növekedéssel pár­huzamosan több helyen, feljebb ismételjük meg. Kötözésre szebb és természe­tesebb, ha nem műanyagot, ha­nem rafiát használunk. A kötés legyen biztos, de ne olyan szoros, hogy a növény növekedését, vas­tagodását akadályozza. Az egynyári növények között is egyre kevesebb az olyan, ami mentes a kártevőktől, kóroko­zóktól. Használjunk ezekre is környe­zetkímélő szereket, amelyek kis kiszerelésben, használatra ké­szen is kaphatók. Rovarok ellen a Pirimor, Bio-sect rovarölő spray-ket, lisztharmat, levélrozs­da ellen a Baymat nevű szert próbáltam (ez utóbbi az ózon­pajzsra sem veszélyes), és megfe­lelő hatást tapasztaltam. V. Pénzes Judit Pörrel kezdjük, patvarral végezzük...?! Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) A betűk ma&iaia (III.) Előző részeinkben láthattuk, hogy egy-egy betűhöz mennyi kultúr- és vallástörténeti érde­kesség fűződik. Gyönyörű érzés elmerülni az átvitt értelmek megfejtésében, rátalálni arra a bonyolult jelképrendszerre, amit hangtanilag, képileg közvetít fe­lénk. Eddig sorra vettük az ábécé első nyolc betűjét, azaz a „H” be­tűig jutottunk el. Tiszta vonal, következik: az „I”betű. A legártatlanabbnak, a leg­tisztábbnak is mondják. Egysé­get jelent, az egység tengelyét. Nem nélküli, gyermek, olyan jel, melyet kapkodás nélkül vájtak az agyagba vagy a kőbe. Szabá­lyossága az „Ő”-éval vetekszik. Emberi arculata van, hiszen hangalakja kisgyermekhez teszi hasonlatossá, gyerekhangon énekel. Régen minden függőle­ges vonal a két nagy őselem, a le­vegő és a föld egyesülését, egysé­gét is jelentette. Egyben az em­ber magányosságát is jelképezi. Misztikus hagyomány szerint olyan az alakja, mint a horogé: a „/”( 1. sz. ábra). Effajta szimbó­lumokat nem használtak gyak­ran az emberek. Mindig is a halá­szás, a lelkek felkutatásának a jelképe volt. Herrad von Lands­berg körülbelül 1180-ból szár­mazó Hortus deliciárum-ján, a Szentlélek zsinórján, amellyel az evilági Leviathánra halászik, a Jefte-törzs hét pátriárkájának képmása, horgán pedig — csal­étekként — a keresztre feszített Jézus függ. Olyan értelemben természetesen, mint a lelkek ha­lásza (horgásza). Nem említet­tük még meg, hogy a sorszáma a tíz, a legfelsőbb tökéletesség jele, amelyet az első számok ereje fö­lemel, és amely bezárja a sort. Figyelemre méltó, hogy a most következő betűnek, a „K”- nak az alakja változott a legkeve­sebbet az ábécé történelme so­rán. így ugyanabban az alakban vonult végig a sémitől (kaf-nak ejtették) a görögökön keresztül (kappa) a latinig. Átváltozások nélküli jelünk a nyitott tenyeret szimbolizálja, tehát a béke és a barátság jele. Bár látványként barátságos, kiejtve kemény, és szilárdságot sejtet. Okkult és nem okkult tudo­mányok mindegyikében előfor­dul a 12-es szám, mint periódi- kusság kifejezője (12 hónap, 12 apostol, stb.), ezért az „L” betű, amely a tizenkettedik a sorban, a tökéletes ciklikusság kifejezője. Remekül illeszkedik hozzá má­sik jelentése, amely vizuális szimbólumként értelmezi, s így — a szétnyílt körzőszárhoz ha­sonlóan — szintén a periodikus mozgás megtestesítője. Szerepe szerint derékszög, a tökéletesség egynegyede. Egyfelől szilárdan megveti lábát a földi valóságban, másfelől fejét fölemeli a lélek és az értelem világába. Római számként ezret jelent a következő betűnk, az„M”(2. sz. ábra). Ez a vaskos, ünnepélyes betű az ábécé zenitjén helyezke­dik el, úgy ül a trónon, mint vala­mi matróna. Termetes alakja az anyát is jelképezi (Mater, Ma­donna), s mint hangeffektus, a lágyan búgó orgonasípot utá­nozza. Némely országokban a ti- zenhármas számot (ennyiedik az „M” betű a sorban) szerencsét­lennek tekintik, ezzel szemben a 2. sz. ábra mediterrán országokban szeren­csésnek gondolják. Következő betűnk az „N” (3. sz. ábra). Végtelen a matemati­kában (n), s majd minden nyelv­ben a tagadás is ezzel a hanggal kezdődik. Lepkekönnyű, fino­man lágy, a Nulla kifejezője is. Eddigi legtökéletesebb jelünk a kör, az „O” betű következik. Dicshimnuszokat zengtek for­mai alakjáról, hiszen a tökéletes kör mindent a kulcsjelképbe való zárásra utal. Ég, napkorong, lá­tóhatár jele, a világmindenséget magába záró forma. „Leveszem szádról a pecsétet, hogy dicsőít­hess” — ősidőktől a szájnak is és a pecsétnek is ez a jele. Az anyaöl jele is, amelyből születtünk, és ahol örökkévalóvá leszünk. E csodálatosan sok jelentésű, örök­érvényű betű zárja a sort mára, illetve nyithatja ki bennünk az el­mélkedés kapuit. Katona Ágnes grafológus 3. sz. ábra Egy Gorkij-mondás í <-• ■ü ■ } ■ ■ ,v ' i V ‘ ■ ■ — ■ 2-1 ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ n ■ _ ■ • ­C“T ■ _ ■ ■ 1 I v>: ■ Közleményünk címéül — ter­mészetesen — nem véletlenül idéztünk meg egy régi magyar közmondást. A benne kulcssze­repet vállaló por és patvar jelen­téstartalma és fogalmi értéke a perpatvar szóösszetételben új stí- lusámyalattal bővült. Ugyanezt a jelenséget tapasz­taljuk akkor, amikora régi szótá­ri minősítéssel cégérezett patvar továbbképzett alakja, a patvar- kodik közlő, kifejező szerephez jut ebben a sajtó hasábjain meg­jelent címadásban: „Kik és miért patvarkodnak Mátraballán?” (Heves M. Hírlap, 1993. ápr. 30.) Olvasóinknak bizonyára szo­katlannak tetszhetik a patvarko- dik mai köz- és politikai életünk szó- és nyelvhasználatában való felhasználása. De megbarátkoznak vele, ha megismerik a patvar, patvarko- dás, patvarkodik nyelvi formák életútjának háttértükrében a nemkívánatos társadalmi, gaz­dasági és kulturális folyamato­kat, történéseket, és az ezekkel kapcsolatos nyelvhasználati je­lenségek — éppen napjainkban felerősödő — hatástényezőit. A fortélyos alakoskodással együtt járó békétlenség, össze­férhetetlenség, viszálykodás, pártoskodás, a szó- és nyelvhasz­nálati kilengések a mi nyugtalan világunkban is tehertételt jelen­tenek számunkra. A perpatvarkodás magába sű­ríti ezeknek a negatív jellegű nyelvhasználati jelenségeknek és gyakorlatoknak a lényeges sajá­tosságait is. Például az sem véletlen, hogy közleményünk címében nem a per, hanem a pór alakváltozat szerepel. Nem a per szóval meg­nevezett jogi eljárásra utalunk a pör szóval, hanem arra, hogy a per-pör, peres-pörös, perel-pö- röl, beperel-bepöröl, perlekedés- pörlekedés alakpárokban a je­lentésmegoszlással, illetőleg a használati érték megoszlásával is számolnunk kell. A per az írott és a hivatalos nyelvhasználatban illetékes a szerepvállalásra, míg a pör in­kább a beszélt nyelvben, a bizal­mas beszédhelyzetekben vállal közlő szerepet: elperel, (peres úton megszerez), visszapöröl (visszafelesel). A beperel-bepö­röl alakpárban napjainkban kezd kialakulni a jelentésmeg­oszlás. Riportereink egyike-má- sika — nem ismervén a jelentés­megoszlás folyamatát és ered­ményét — úgy járhat, mint a rá­dióban elhangzott beszélgetés ri­porternője, aki riportalanyának arra a megnyilatkozására, hogy igényeimet visszapöröltem, ezt a kérdést tette fel: „És megnyerte ezt a port?” A válasz: Pörös számmal elértem, amit akartam. A perbe száll — pörbe száll alakpárokban a köznyelvi és a népnyelvi változatok a sajátos át­hallásokkal ízesített és színezett stílusjelenségekre is utalhatnak egy-egy szépirodalmi alkotás­ban. A háborgásra és a fölháboro- dásra okot és alkalmat adó be­szédhelyzetekről tanúskodnak a napi sajtó hasábjain, a rádió adá­saiban és a televízió képernyőjén olvasható és hallható, nézhető megnyilatkozások, amelyekben kulcsszerepet kapnak a rosszalló áthallásokkal és mellékzöngék- kel is terhelt rokon értelmű nyel­vi formák: összezördül, viszály- kodik, összekoccan, összetűz, összekap, veszekedik, cívódik, csúnya szóváltásba keveredik, acsarkodik, pörlekedik, mérges megnyilatkozásként a táj ízű és színezetű kárpál, összehorgol, virrog, ungorkodik, zsándorog stb. Ebbe a sorba illeszkedik bele napjainkban a patvarkodik, per- patvarkodik igealakpár. Jelentéstartalmukat és hasz­nálati értéküket gazdagítják, szí­nezik stílusárnyaló megfogalma­zásukkal azok a szólásváltoza­tok, amelyekben a kulcsszerepet régi magyar szavunk, a patvar játssza. Mi a patvar? Mind egy patvar! Patvar vigye! Tudja pat­var. Üsse patvar! Amolyan pat- varkodó ember. Patvarkodnak, mint a virrogó vénasszonyok. Annak a szó- és nyelvhaszná­lati jelenségnek azonban nem örülünk, hogy az argóból, ebből a nem igényes nyelvi rétegből egyre több szó lopakodik be ab­ba a szósorba, amely a bosszant, mérgesít, ugrat jelentésváltoza­tokat fejezi ki. Ezek közül az egyik leggyako­ribb a zrikál. Az országos inge­rültség és tapintatlanság köze­pette kioktató hangvételű gán- csoskodás, áskálódás figyelmez­tet bennünket arra, hogy a nyelv­művelő feladatvállalás körét tá­gítanunk kell. A nyelvi tények, a nyelvhasz­nálatijelenségek kritikai mérleg­re tevésében a nyelvet felhaszná­ló embert állítsuk a középpont­ba. ízlésvilága, általános művelt­sége, anyanyelvi kultúrájának megfelelő színvonala garancia arra, hogy szóbeli és írásbeli megnyilatkozásában az ember­hez méltó öntudattal vállaljon felelősséget azért, amit leírt vagy elmondott. Dr. Bakos József A rejtvényábra fő soraiban Makszim Gorkij egyik mondása olvasható. Megfejtendők a víz­szintes 1. és a függőleges 18. szá­mú sorok. VÍZSZINTES: 1. A mondás első része (zárt betűk: R, Ü, É) 13. A szobából gyors léptekkel távozik 14. Ese­ményt későbbre halaszt 15. Re­ding ... (a tök alsón szereplő név) 16. Körút, röv. 17. A mélyben 18. Te — németül 19. Fémfeldol­gozó vállalatunk 21. Osztrák helység lakója 22. Mezőgazdasá­gi eszköz 24. Kör alakú 26. Az egyiptomiak főistene volt 27. Becézett János 29. Találják 31. Angolszász területmérték 32. Ütőfajta asztaliteniszben 34. Ahová el akarunk jutni 36. Köl­tői indulatszó 37. Románia gk.- jele 39. Férfinév 40. Becézett Eszter 42.... Kok (holland úszó­nő) 44. Alapvető 46. Rabságba ejt 48. Város a Fülöp-szigeteken 50. Becézett Éva 52. Település Kisbér közelében 54. Az étel nem romlik meg 55. Táplálta — régiesen 57. Svédország és Lu­xemburg gk.-jele 58. Női név 59. Tüzet szüntet 60. Másik jármű mellett elhaladó 62. Neves Pető- fi-kutató volt (Sándor) 64. Ru­haanyagot rossz méretre vág. FÜGGŐLEGES: 1. Vonatkozó névmás 2. Zita becézve 3. Egro sportkör rövidí­tett neve 4. Tej — angolul 5. A szobába hajít 6. Klasszikus kötő­szó 7. Gyárt 8. Emelet egynemű hangzói 9. Helyrag 10. ... kupa (tenisztrófea volt) 11. Hímnemű élőlények szaporítóanyaga 12. Billentyűs hangszer 16. Magá­hoz hívat 18. Az idézet folytatása (zárt betűk: Ó, L, E) 20. A fenti hely irányába 23. Filozófiai kife­jezés, jelentése: létező 25. Na­gyon apró 28. Az aromája 30. Végtag része 33. Külföldi film­színész (Eric) 35. Részben eltit­kol! 38. Ott, a mélyben 40. Ezen a közelebbi helyen 41. Szófaj 43. Fejér megyei település lakója 45. Női név 47. Ruhát új méretre vág 49. Riadó 51. Attila névváltozata 53. A korábbi időpontban 56. Létezel 59. Boldog páros betűi 61. Kiváló színész volt (Lajos) 63. Lőrés egynemű hangzói 64. Bosszúságot kifejező indulatszó. A megfejtéseket június 10-ig küldjék be címünkre. A nyerte­sek névsorát szombati lapszá­munkban közöljük. A borítékra írják rá: Keresztrejtvény! Báthory Attila

Next

/
Thumbnails
Contents