Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
HORIZONT HÍRLAP, 1993. június 3., csütörtök Június Ez a hónap ünnepli Szent Péter és Pál napját. Nemcsak az iskolai év fejeződik be, hanem a természet is érett gyümölcsöt, kalászt nyújt felénk. Az új papok is most indulnak el a szép és rögös pályán, egyelőre az első mise virágai közül. Ebben a hónapban szórunk virágot az úrnapi körmeneten a mostrancia elé. Van ennek a hónapnak egy ünnepe, amely mindezt összefoglalja, bár a szívdobbanás hétköznapi szerénységével, Jézus szíve ünnepe. Sokan azt gondolják, hogy zár- dista kislányok hétköznapi ünnepe, romantikus érzelmekkel dúsan felöltve. A szellemi háttér ennél sokkal súlyosabb. Inkább hasonlítanám ezt az ünnepet világítótoronyhoz, amely a veszélyes éjszakában irányt és reményt mutat. Mai formájában a XVII. század képezi viharos szellemi hátterét. Ebben a században keletkezett a janzenizmus mozgalma Franciaországban, amely rettegő félelemmé alacsonyította a hitéletet, és megszüntette Isten és a megváltott ember bensőséges, meleg kapcsolatát. Jansen Kornélt Tőweni egyetem tanára volt. Ilyen minőségben publikálta elgondolásait Isten kegyelmének működéséről. Eszméje az volt, hogy az ember az áteredő bűn következtében egészen megromlott, és semmiképpen sem képes Isten akaratának teljesítésére. Vétkes ösztöneinek uralma alatt áll, minden külső tette és belső indulata önmagában értéktelen. Akinek Isten megadja a kegyelmet, megmenekül, akinek pedig nem ad ilyen kegyelmet, az a bűn foglya marad. Még azt is meg merte kockáztatni, hogy Krisztus nem halt meg minden emberért. Látható, hogy az emberi szabad akarat és a megiga- zulás forgott itt veszélyben. Jansen könyve 1640-ben jelent meg posztumusz munkaként. Maguk a francia egyházi vezetők belátták, hogy ezek a tételek minden gyakorlati vallásosságot lehetetlenné tesznek. Ezért 1650-ben a papság nyolcvannyolc püspökkel Jansen öt tételet elítelte. Ehhez csatlakozott a pápa is. Pápák és királyok változtak, ajanzenis- ta tételek maradtak. Főleg fennmaradt az a kérdés: van-e joga a pápának megállapítani, hogy az elitéit tételek megtalálhatók Jansen könyvében? Pápáknak kellett közbelépni és esküt kivenni a francia papoktól, miszerint elítélik Jansen tételeit, amelyek minden vallási életet megbénítottak volna, ha a gyakorlatban alkalmazzák őket. A janzenizmus Istent önkényes zsarnoknak állítja be, aki nem kíván szeretetkap- csolatba lépni az emberrel. 1718- ban meghalt Noailles párizsi érsek, kinek háza utolsó menedéke volt a janzenistáknak. Halála előtt visszavonta janzenista tanait. A mozgalom egy dogmatikai kérdés körül forgott. Hogy lett belőle országos társadalmi eszme? A társadalmi begyökerezés- nek kell ezt tulajdonítanunk. Az 1600-as évek elején Arnauld Antal, a párizsi parlament ügyésze politikai szolgálatok fejeben keresztülvitte a királynál, hogy tizenkét éves lányát, Mária Angelikát nevezze ki a Párizs melletti Port Royal kolostor apátnőjévé. A kor szokása szerint vidám társasági élet folyt a kolostorban. Világiak állandó látogatása mellett alig tűnt már fel a ház kolostor jellege. Tizenhét éves korában azonban az apátnő egyszerre mindent megváltoztatott. Magas fallal vette körül a kolostort, megszüntette a világiak jelenlétét, megjelent a szalmazsák, vezeklőruha és böjt előírása. Mivel az apátnő a mocsaras talajt egészségtelennek találta, a varosban szerzett másik kolostort. Az elhagyottat a párizsi társaság vette birtokba. Lecsapolták a mocsarakat, templomot, iskolát építettek. A ház a párizsi társaság összejöveteleinek lett színhelye. A szellem azonban janzenista volt. Közben az apácák is visz- szatértek, s a világiak egy melléképületbe költöztek át. A túlbuzgó apátnő most már a párizsi előkelő világ szellemi és lelki életének megreformálását tűzte ki célul. Fehérparókás dámák, elef 'áns lovagok, világias abbék teo- ógiai kérdésekről vitatkoztak. Az apátnő el tudta érni hatásával és összeköttetésével, hogy a párizsi társaság csupa nagy szalont tartó dámája a Port Royallal létesítsen kapcsolatot. Sokan lakosztályt tartottak fenn a kolostorban, ahová romantikus lelki magányba vonultak vissza. így az immár eretnekké vált mozgalom mind szélesebb körben terjedt el. Ennek a terjedésnek másik oka a Sorbonne kedvező állás- foglalása volt. Melléjük állott Pascal is. Arnauld Antal halála után örökébe lépett a tudós ora- toriánus, Quesnel Paschasius. A Napkirály nemzeti szakadástól félve felszámoltatta a Port Royalt. Az eszme azonban fennmaradt, mert követőinek maga a párizsi érsek, Noailles adott menedéket, akinek halálával külsőleg megszűnt a mozgalom. Úgy, ahogy Voltaire megjósolta, ráhagyatva saját benső meddőségére. Hagyott maga után a hitélet számára meghűlt légkört, amelynek nyomai ma is fellelhetők a francia vallási életben. A mozgalommal párhuzamosan folyt le Alacoque Margit élete (1647-1690). Ma úgy ismerjük, mint a Jézus Szíve tisztelet szentjét, kinek életszentségét 1920-ban nyilvánította ki az egyház. Kisgyermekkorában veszti el atyját. Nehéz gyermekkor után küzd meg szerzetesi hivatásáért. 1671-ben végre engedélyt nyer, hogy Paray-le-Monialban belépjen a vizitációs rend zárdájába. Zárdái élete alatt szinte állandóan érzékeli Krisztus jelenlétét. Ez persze állandó gyanakvást ébreszt ellene. A kor szokása szerint egymást érik a próbatételek és megaláztatások, mivel gyanakvással fogadják szemlélődő életét. Egyik megalázó beosztásból a másikba helyezik. Lelki megvilágosításai azonban ettől függetlenül folytatódnak. Ő kitart a türelemben és a Krisztus iránti teljes odaadásban. Első nagy megvilágosításáról írja: „Megjelent nekem az isteni Szív. Értésemre adta, hogy forró váf ya, hogy szívét az embereknek ínyilatkoztassa, a szeretetnek, irgalomnak, kegyelemnek, megszentelésnek es üdvösségnek minden kincsével, amely benne van. Mily messze ment az emberek szeretetében, akiktől csak hálátlanságot és félreismerést tapasztalt. Ez jobban fáj nekem, mint mindaz, amit szenvedésemben elviseltem.” Egyetlen menedéke lelkiatyja, P. Colombiere. Csak olaj a tűzre, amikor belső indításra közli a zárdával a visszásságokat, amikre az Úr hívta fel figyelmét. Valóságos lázadás tör ki ellene. Néhány visszaélést azonban sikerül megszüntetni. Margit nővér sorsa ugyanaz, mint Mesteréé, aki így panaszkodik neki: Szívem teljesen kimentette és felemésztette erejét, hogy a mérhetetlen szeretet biztos jeleinek tanúságát hagyja az emberekre. Legnagyobb részük azonban nemcsak hogy nem hálás, és nem bizonyul barátomnak, hanem még állandóan sérteget és gyaláz is... Margit nővér csak életének utolsó hat évében nyert megbecsülést. Ez az élet azonban örökké égő világítótornya volt Isten szeretetének a janzenizmus hideg és sötét éjjelében. így világít nekünk is ez a biztató júniusi ünnep. Miklós Béla HANG-KÉP A szeretet jegyében Pünkösdkor a hívők ünnepeltek, meditálva a lét értelmén. Kikristályosodhatott bennük, hogy hétköznapjainkat megszépíti, magvas tartalommal tölti az, ha együttérzünk bajba jutott társainkkal, s készségsen segítünk azokon, akik rászorulnak. Mindenekelőtt ez volt Krisztus küldetésének értelme, s ennek kell hatnia mindnyájunkra. Méghozzá a példaadás cselekvésre serkentő erejével. Ez az a többlet, amelyre érdemes felfigyelniük a meggyőződé- ses ateistáknak is, hiszen ha igenük, elfogadják ezt a humánus töltésű szemléletet, akkor maguk is gazdagszanak általa. Hétfőn szembesülhettünk egy markáns portréval. Bemutatkozott Varga László, az a falusi plébános, aki vesződségesen, kínkeservesen lelt önmagára. Otthon vallásos légkörben nevelkedett. Szerencsétlenségére olyan iskolaigazgatóval találkozott, aki a statisztika javítása érdekében vérbeli buzgómócsingként üldözte azokat, akik hittanórára kívántak járni. Megígérte: gondoskodik róla, hogy megakadályozza érvényesülését, s aligha jut be valamelyik középiskolába, így hát egyháziba iratkozott, s onnan már egyenes út ívelt a papneveldébe. Nem evezett békés öbölbe, mert mássága, sajátos nézetei miatt az akkori úgynevezett békepapi gárda megkeserítette hónapjait, esztendeit. Nemegyszer kirúgták következetesen képviselt elvei miatt. Ilyenkor segédmunkásként kereste kenyerét, mindaddig, amíg emberséges püspöke fel nem karolta. Problémáihoz súlyos nyomatékként csatlakoztak belső vívódásai. A többször késleltetett felszentelés után is válságba sodródott, s végül rádöbbent arra, hogy fő dolga az önzetlen emberség. Parókiáján három magatehetetlen polgártársát kezeli, ápolja, ellátja, vagyis van miért munkálkodnia. Lehet, hogy ez a program egyéb okok miatt született. Nem firtatom, nem kifogásolom ezeket. Már csak azért sem, mert a mondandó így is világos. Ha valaki csak a karrier megszállottja, s a rangért, címért, a vaskos pénztárcáért ácsingózik, akkor feltétlenül zátonyra fut sorsának ladikja. Lehet, hogy nem máról hónapra, de idővel csak lesújt rá a katarzist teremtő katasztrófa. Jobb hát mindjárt tisztán látni, s meghallani azok szavát, akik SOS jelzéseket küldenek. Az efféle üzenetek ugyanis egyértelműek. Megértő lelkekért sóvárognak... Hamisítatlan, okos mese A jelen ötvenesei megfosztottak — tisztelet a kivételeknek —■ a választás semmi mással nem pótolható lehetőségétől. 1948-tól csak egyfajta világnézet létezett: a materialista. Az akkor gyermekek, ifjak úgy cseperedtek felnőtté, hogy közben mit sem hallottak a szellem elsődlegességéről, az ezotérikus filozófiáról, a parajelenségekről, Kelet izgalmas titkairól, a lélekvándorlásról, de még a grafológiáról sem. A három és fél évvel ezelőtti kelet-európai összeomlás új helyzetet teremtett, most már szinte szuperszonikus sebességgel áramlottak be ezekbe az országokba az újnak tűnő, ám valójában régi tanok. Nincs abban semmi különös, hogy az említett nemzedék tagjai meghökkentek, s közülük jó né- hányan ma is idegenkednek mindettől. Érthető: másra, kizárólag egyfélére okították őket. Épp ezért tetszett a vasárnap délután vetített Menekülés a Boszorkány-hegyre című amerikai film. Ez az alkotás ugyanis a ma kicsinyeinek nyújtott nemcsak maradandó élményeket, emlékezetes szórakozást, hanem egyfajta bevezetést is abba a sajátos atmoszférába, amelyet magas szintű etikai rend ural, amely jövőre szóló vezérfonalat ajánl. Ebben az esetben az apróságokhoz méretezett igen frappáns módszerek hadba vetésével. Azok a nebulók, akik megnézték ezt a remekül bonyolított, hangulatos, érzelmes, szép, okos mesét, később majd természetesnek vélik azt, ha az elkövetkező vagy hajdanvolt életeikre utalnak, ha szó esik a tárgyak gondolaterővel történő mozgatásáról, az UFO-król, s mindarról, ami apáiknak, nagyapáiknak igen szokatlan. Ariadné-fonalat kapnak, hogy kijussanak a labirintusból. Mindenféle zökkenő nélkül. Pécsi István Eörsi István: „ A hét végén rendezett SZDSZ-küldöttgyűlésen némi meglepetést keltett, hogy a Liberális Internacionáléhoz való csatlakozás megszavazásakor a párt ismert személyisége, Eörsi István író nemmel szavazott. Tény, hogy az ellenzők nem voltak sokan, s az is tény, hogy Eörsi — pártjában — fokozott szociális érzékenységéről híres. Adódott a kérdés: — Miért szavazott így, az integráció ellen van-e kifogása általában, avagy a szociáldemokrata pártokat tömörítő Szocialista Internacionálét tartja-e szimpatikusnak? — Azt sem tartom szimpati- kusabbnak — válaszolta Éörsi —, mindenesetre az egy nagyobb és erősebb szervezet. Az a véleményem, hogy az SZDSZ-nek Az írónak más véleménye volt jobb lett volna a helyzete, ha mindkettővel kapcsolatot tart fenn, és nem köti le magát az Nem” egyik mellett. Ami a Liberális In- ternacionálét illeti, azt kell mondanom, hogy az egy meglehetősen jelentéktelen szerveződés: kis pártokat foglal magába, a nagytőke pártjait. S ezért kevésbé hangsúlyozzák a demokrácia szociális vonatkozásait, mint ahogy én is szeretném, ha az SZDSZ is ezt hangsúlyozná. — Belpolitikai szempontok miatt tartotta volna jónak a távolmaradást? — Belpolitikai szempontból is, de azt gondolom, hogy a nemzetközi kapcsolatainknak sem ártott volna, ha mindkét szervezettel továbbra is fenntartjuk a kapcsolatot. Mindenesetre én így gondolom. Szerintem hibát követtünk el, nem az utolsót, nem is az elsőt, de főleg nem a legsúlyosabbat. (havas) Svéd „gyógyszer” a hálapénz ellen Mi gátolja az egészségügy fejlődését? Jó egy esztendeje kongatják az egészségügy felett a vészharangokat. Az ápolószemélyzet hiánya miatt bezárt kórházi osztályokról beszélnek, elmaradt műtétekről suttognak, amelyekre azért nem kerülhetett sor, mert vagy vér, vagy elegendő pénz nem állt rendelkezésre. Itt-ott gyógyszerhiány miatt elhunyt betegekről hallani... — Valóban ilyen szomorú az egészségügy helyzete? Igaz, hogy pénzhiány miatt kórházak, kórházi osztályok ajtajára került lakat? — kérdeztük dr. Surján László népjóléti minisztert. — Előfordult olyan eset, hogy ideiglenesen be kellett zárni egy- egy osztályt, de véglegesen egyikre sem került lakat. — A jövőben sem kell ilyesmivel számolni? — Az egészségügyi reform nyolcmilliárd forinttal több pénzt ad a kórházaknak, de az alapvető feszültségeket ez a pénz sem oldja meg. Talán alkalmunk lesz úgy csoportosítani a rendelkezésre álló forrásokat, hogy a jobban dolgozók többet is kereshessenek. — Előfordult Magyarországon az utóbbi időben, hogy egy beteg azért halt meg, mert nem jutott hozzá a szükséges gyógyszerekhez? — Sajnos, ilyen eset a világon mindenütt adódhat. Még a legjobban felszerelt kórházakkal is előfordulhat, hogy valamilyen speciális életmentő gép vagy műszer, netán gyógyszer nincs kéznél. Az orvostudomány fejlődése olyan gyors ütemű, hogy azzal a leggazdagabb országok sem tudnak lépést tartani. Csak egyetlen példát hadd említsek: évente több ezer szívműtétre volna szükség, de erre ma még képtelenek vagyunk. — Ön szerint beváltak a reform első lépései? — Lassan egy éve, hogy az alapellátásban dolgozó kollégák a nekik bizalmat adó betegek után kapják a jövedelmük jelentős százalékát. Ezért érdekük, Dr. Surján László: — Robbanásszerűen megnőtt a vállalkozó orvosok száma hogy nemcsak a betegekkel, hanem lehetőleg a megelőzéssel is foglalkozzanak. Az orvosok jövedelmét a minőségi munka szabná meg: ösztönözni fogjuk őket, hogy a járóbetegeket még az előtt gyógyítsák meg, mielőtt kórházi kezelésre szorulnának. Ez persze több tudást, nagyobb odafigyelést kíván mindegyiküktől. A kórházban az így felszabaduló energiát a minőségi és hatékonyabb munkára lehetne fordítani. — „Minőség”, „hatékonyság”... ezek azonban csak látszólag egyszerű dolgok. — Ézt magam is tudom. Mindaz, amit elmondtam, a gyakorlatban nehezen érvényesül. Feltételezné az alapellátó orvos, a szakorvos, a kórházi orvos egybehangolt munkáját. Ez különben a reformok egyik eleme lenne... — Ön tehát elégedett a háziorvosi rendszer működésével? — Ez a rendszer bizalmat kapott az egészségügyi kormányzattól, kicsit talán nagyobbat is, mint amennyi a kórházi kollégák szerint megilletné. De ez volt az első lépés az átalakulás felé. A magam részéről elégedett vagyok az eddigi tapasztalatokkal. — Véleménye szerint már sok, vagy még mindig kevés az orvosvállalkozók száma? — A vállalkozó orvosok száma robbanásszerűen megnőtt. Elsősorban vidéken, de Budapesten is sokan választották a szakmai érvényesülésnek ezt az útját. Szerintem ez a jövő iránya, de ezzel korántsem szeretnék senkit sem vállalkozásra kényszeríteni. — Egy utolsó kérdés: véleménye szerint megszűnik-e valaha Magyarországon a hálapénz? — Svédországban néhány évvel ezelőtt egyik napról a másikra háromszorosára emelték az orvosok fizetését, és ezzel egy időben megtiltották, hogy akár egy szál virágot, egy üveg italt elfogadjanak. Talán nálunk is a svéd „gyógyszerre” volna szükség, de pillanatnyilag — a pénzhiány miatt — gondolni sem tudunk ilyen megoldásra. B. Szabó László Filmpremierek Hiába futsz Sam (Jean-Claude Van Dim- me) a börtönből megszökve olyan búvóhelyet keres, ahol sokáig rejtőzhet feltűnés nélkül, így vetődik egy, a gyermekét egyedül nevelő fiatal özvegy háza közelébe. Ott sátorozva azonban nemcsak a magányos asz- szony életének bensőséges mozzanatait lesi ki, szemtanúja lesz annak is, hogy gátlástalan üzletemberek milyen módszerekkel akarják elüldözni a családot. Sam nem tétovázik. Védelmükre kel, pedig tudja, hogy a támadók gyorsan kiderítik a személyazonosságát, és rászabadítják a velük összejátszó helyi rendőrséget. És megkezdődik a harc. Van Damme új filmje nemcsak az akciófilmek kedvelőinek, a romantikus történetek iránt érdeklődőknek is kellemes szórakozás. Van Dinune a Hiába futsz című filmben A filmet az egri Uránia mozi mutatja be. Élő pajzs 1890-ben a kuwaiti invázió idején játszódik a film cselekménye. Minden külföldi állampolgár pánikszerűen igyekszik elhagyni a miniállamot. Dong Matthews kapitány öccsét azonban iraki katonák elhurcolják. Az ügy hátterében régi ellensége, Dalai ezredes áll. A kapitánynak az ellenállók segítségével sikerül Irakba jutnia. Mielőtt azonban az emberrablók nyomára akadna, harcba kell szállnia a nemzeti gárdisták egyik különítményével... A nyomok egyértelműen Dalai főhadiszállásához vezetnek. Az izgalmas kalandfilm főszerepét az amerikai nindzsaként megismert Michael Dudikoff alakítja. A történettel az egri Kertmozi nézői ismerkedhetnek meg.
