Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19-20 / 141. szám

8. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. június 19—20., szombat—vasárnap „Kenguru­anyukák” Bogotában a közelmúltban különös kísérlet eredményét hozták nyilvánosságra. Az UNI­CEF támogatásával zajló prog­ram során — utánozva a kengu­rukat, akik meztelen kis újszü­lötteiket a zsebeikben hordják — a koraszülött csecsemőket az édesanyjuk testén tartják. Nem teszik őket inkubátorba, hanem az édesanya testmelege a biztosí­téka életben maradásuknak. A bogotai kórházban naponta harminc, évente mintegy 12.000 csecsemő születik. A szülők nagy része igen szegény, így a ko­raszülések aránya nagy, mintegy 17 százalékos. De az időben szü­letettek is igen kis súllyal látnak napvilágot. Ez adott alapot az új módszer kikísérletezésére. Az első napokban — termé­szetesen — inkubátorban vannak a babák, s csak akkor jöhet a test­meleg, amikor már megindult a fejlődésük. Egyyébiránt a szop­tatás is könnyebben megy így. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a babák naponta mintegy 20 grammot fejlődnek. Undok Motzki és a német árok A Motzki-sorozattal szemben eleve előítélettel viseltetők nem csalódtak. Az ARD televízió a közelmúltban vetítette a nagy dérrel-dúrral beharangozott 13 részes sorozatát a „német való­ságról”, pontosabban a nyugat- és keletnémetek békéden egy­más mellett éléséről, de a lapok már az adás napján tele voltak a nyugat-berlini nyugdíjas, a fő­hős, Motzki keletnémeteket sza- puló kijelentéseivel. A 25 perces első rész megtekintése után a fel­háborodás óriási volt, egyes poli­tikusok a sorozat leállításának gondolatát is megpendítették. Az állandóan elégedetlen, morgolódó Motzkit (a „motzen” igéből származtatva maga a név is „morgolódót”, „zsörtölődőt” jelent) a német újraegyesülés utáni harmadik évben ismerjük meg, éppen elhunyt feleségét akaija eltemetni keletnémet só­gornője segítségével. Az asz- szonykát — Jutta Hoffmann megszemélyesítésében —, s rajta keresztül a keletnémeteket Motzki lépten-nyomon szidja, a filigrán not „ostoba keleti tehén­nek” titulálja. Ekel-Motzki (undok Motzki) a nyárspolgárok nyárspolgára. Az ország egybenyitását még csak elfogadna, de az ezzel járó költségeket — azt már nem. A sorozat készítői szatírának próbálták eladni filmjüket, de még mosolyt sem voltak képesek előcsiholni vele, a szatíra máza lepergett a nyugatiaknak, a „wessiknek” a keletiek, az „os- sik” fejéhez vágott butaságairól. Félő, hogy a Motzki-sorozat — készítőinek szándékával el­lentétben — nem irtotta az elő­ítéleteket azok erőteljes felnagyí­tásával. Nem volt gyógyító neve­tés, alpáriságával a film kínos fe­szengést okozott. Az egyik visz- szatérő előítélet a keletnémetek­kel szemben, hogy hálátlanok. Motzki: „Még köszönömöt sem mondanak. Ellenkezőleg, állan­dóan csak siránkoznak, s még többet akarnak”. „A keleti cső­cselék csak a pénzünket akaija.” „S ez a seggfej meg ezt nevezi er­kölcsnek. Hogy az én pénzemből finanszírozzák az ő gazdaságu­kat.” Egy másik előítélet, hogy a keletnémetek lusták (Motzkinál: „A munkát sem nálatok találták fel”). Motzki a keletnémet divat­ról: „Kifestett kubai cukroszsá­kokat hordtatok”. A „fekálianyelven beszélő” Motzkival szemben például az első részben erkölcsileg egyér­telműen a keletnémet asszonyka került ki győztesen, bár egy-két klisét, ostobaságot a forgató­könyv írói az ő szájába is adtak. A sógornő szerint a szászok „a legnémetebb németek”, az újra­egyesítés harmadik évében még mindig siránkozik azon, hogy a nagy áruválaszték miatt milyen nehéz a vásárlás. (Erre jegyezték meg egyesek, hogy a film írói bi­zonyára be sem tették a lábukat Kelet-Németországba.) Amikor Motzki a lipcsei csata évszámát (1813) tévesen nevezi meg, a só­gornő kijavítja, hozzátéve: lám- lám, mégsem voltak olyan rosz- szak azok a keletnémet isko­lák. Hát, ilyen gyermeteg ez a Motzki-film. Tükröt tartó, érzé­keny gyógymód helyett inkább az árok két szélén állók egymás­ról vallott nézeteinek gyűjtemé­nye, felpuffadt, beteg állatorvosi ló. A nézők többsége az „ízléste­len, mvótlan, brutális” jelzőkkel illette a produktumot, a politiku­sok leginkább attól félnek, hogy a berlini fal lebontása után újabb téglasorral magasodik a fejekben még mindig meglévő fal, a soro­zat nyomán szélesedik a német árok. Az első résznél a háztartá­sok 23 százalékában volt bekap­csolva a készülék, csaknem ki- lencmillióan látták — kimagasló­an jó arány. A többi részt már jó­val kevesebben látták... A vonzó Drakula A közelmúltbeli nyugati moziszenzáció, Francis Ford Coppola Drakula-filmje vegyes érzelmeket keltett Romániában — írta nemrégiben a The Ti­mes című brit lap. A román Drakula Társaság szeretné ápolni az emlékét a vérszívó erdélyi vámpírról szóló legen­dák alapjául szolgáló grófnak, akit a török elleni harc hősének, a román nemzeti érzés egyik első éb­resztőjének tartanak, bármily kegyetlen hadúr volt is. A lap beszámolt arról, hogy a magát utolsó élő Drakula-utódnak tartó Alexandra Caradja herceg­nő, aki Párizsban él, beperelte a film szerzőit a nem­zeti hős emlékének megsértéséért. Mátéi Agathon Dán román idegenforgalmi miniszter szavaiból azonban kitűnik, hogy a háborgáson kívül más ér­zelmek is vannak. — Pénzügyi nehézségeink nagyok, úgyhogy ki kell használnunk a vámpír legendáját. Sok ezer dol­lárt akarunk keresni azzal, hogy túrákat szervezünk az erdélyi városokba. Coppolanak ez a filmje, úgy látszik, nagyon sikeres, és ez fontos lehet számunk­ra. Mint román embernek, nagyon fáj, hogy Romá­nia fő jelképe Nyugaton Drakula, de mint idegen- forgalmi miniszter, meg kell ragadnom az alkalmat — nyilatkozta a brit lapnak. Edgar Hoover és a maffia Hasznos tanácsok Franciaországba utazóknak A rendőrség és az emberi jogok A tekintélyes emberjogi szer­vezet, a londoni székhelyű Am­nesty International nemrégiben közzétett jelentése rámutat, hogy Európa-szerte felháboro­dást kelt egyes országok rendőr­ségének magatartása, amellyel — jóllehet, meg kellene akadá­lyoznia az erőszakos, fajüldöző cselekedeteket — esetenként maga lép fel brutálisan a fajüldö­zés ellen tiltakozókkal szemben. És ami még rosszabb, sajnála­tosan ritka azoknak az eseteknek a száma, amikor a brutálisan fel­lépő rendőröket bírósági úton felelősségre vonnák. A felelős­ség ezért az illető kormányokat terheli, amelyek hallgatólagosan eltűrik társadalmukban a rasz- szizmus kilengéseit, amikor nem büntetik meg vétkes rendőreiket — szögezi le az Amnesty Inter­national. Az emberjogi szervezet ezért felszólítja a kormányokat, hogy határozott intézkedésekkel aka­dályozzák meg rendőrségük bru­tális fellépését. Javasolja többek közt a nyugat-európai hatósá­goknak, hogy fordítsanak na­gyobb figyelmet a rendőrség kö­telékébe lépők előéletére, és szükség esetén bocsássák el a faj­üldöző magatartást tanúsító rendőröket. Állításainak alátámasztására az Amnesty International sajná­latos eseteket hoz fel elrettentő példaként Nagy-Britanniából, Ausztriából, Franciaországból, Dániából, Németországból, Por­tugáliából, Spanyolországból, Olaszországból, valamint Gö­rögországból. Az 1990 és 1992 közt elköve­tett rendőri brutalitások ezekben az országokban azt bizonyítják, hogy „a jelenlegi helyzetben, amikor a rasszista támadások és a fajüldöző csoportok száma nö­vekszik, a tétlenség egyértelmű azzal, hogy szabadjára engedik a társadalomban a rasszista bűn- cselekményeket” — szögezi le az Amnesty International. Magyarország nem szerepel az Amnesty International jelen­tésében. Edgar Hoover, az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal, az FBI egykori főnöke homoszexu­ális volt, és a maffia éveken át zsarolta, rábírva őt arra, hogy nyilvánosan tagadja a szervezett bűnözés létezését az Egyesült Államokban. Ezt állítja Hooverről nemrég megjelent életrajzában Anthony Summers, az ismert író, a BBC egykori újságírója. Summers szerint Meyer Lansky és Frank Costello, az amerikai maffia főnökei megfe­nyegették Hoovert, hogy nyilvá­nosságra hozzák azokat a komp­romittáló fényképeket, amelyek őt munkatársával, Clyde Tolson- nal mutatják, akivel hosszú éve­ken át egy házban lakott. A könyv szerzője lehetségesnek tartja, hogy a kompromittáló fényképeket a maffia a CIA elődjétől, az OSS-től (Stratégiai Riasztó képet fest az Egyesült Államok több mint 30 milliós fe­kete lakosságának helyzetéről a legújabb jelentés: a börtönök la­kóinak csaknem a fele közülük kerül ki, a feketék 56 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A családok többsége egyébként csonka, nő áll az élen, mivel a gyerekek csaknem kétharmada házasságon kívül születik. A National Urban League, e nagy múltú mérsékelt polgáijogi szervezet adatai szerint sok nagyvárosi gettóban a fekete gyerekek fele-kétharmada kima­rad az iskolából, sokan még ele­mi szinten sem tudnak írni, szá­molni, anyanyelvűket használni, és nélkülöznek mindenfajta er­kölcsi nevelést. Ez a táptalaja a szervezett bűnbandáknak, ame­lyek erőszakja többnyire éppen a feketék ellen irányul: egyébként a nagyvárosokban háromszor annyi fekete fiú hal meg 15-25 éves kora között, mint lány: a bandák közötti harcokban lövik le őket. Az elmúlt 12 év republikánus kormányzása, a jóléti kiadások csökkentése, s ezzel párhuzamo­Szolgáltatások Hivatala) szerez­te be... Az OSS két egykori munka­társa ugyanis azt állította, hogy látták a Hoovert és Tolsont félre­érthetetlen helyzetben ábrázoló képeket. Egy maffiózó egykori felesége pedig azt állította, hogy 1959-ben egy New York-i mu­latságon női ruhában látta Hoo­vert, amint fiatalemberekkel faj- talankodott. Különben a harmincas évek óta tartják magukat a híresztelé­sek Hoover szexuális eltévelye­déséről. Az ilyen híresztelések alapjául többnyire az szolgált, hogy az FBI igazgatója rendsze­resen gyűjtötte az információkat az élvonalbeli politikusok — mint John és Robert Kennedy — szexuális életéről. Az FBI-t Hoover alapította 1924-ben, és egészen haláláig, 1972-ig állott az élén... san a gazdasági visszaesés külö­nösen súlyosan érintette a feke­téket, akik most további gon­dokkal szembesülnek a védelmi ipar és a fegyveres erők leépítése következtében: mindkét terüle­ten sokan veszítik el munkahe­lyüket. A tavalyi Los Angeles-i gettó­megmozdulás az első volt, amelyben különböző fajok együtt vettek részt, figyelmeztet a liga. A letartóztatottak között több volt a hispán, mint a fekete, és minden hetedik fehér volt — jelezve, hogy a gazdasági egyen­lőtlenség szította harag átlépte a faji határokat. A jelenség annál fontosabb, mivel Kaliforniában már az évtized végére kisebbség­ben lesznek a fehérek a színesek­kel szemben, s a teljes Egyesült Államokban ez a XXI. század közepére várható — így a faji elő­ítéletek végképp tarthatatlanok. Az Urban League felidézi: Bill Clinton győzelmében meg­ható volt, hogy az elnökre szava­zott a feketék 82 százaléka, míg a fehérek közül csak 39 százalék. A fekete lakosság ezért nagy re­ményekkel, előlegezett bizalom­A hölgy, akit a rendőrök a pá­rizsi magyar főkonzulátusra kí­sértek, csak annyit tudott, hogy „egy zöld színű busszal” érkezett a franciaországi túrára. Fogalma sem volt arról, hogy hívják a szál­lodát, amelyben lakik, de még arra sem emlékezett, milyen uta­zási iroda szervezésében érkezett Budapestről, ő maga az Etoile téren vesztette el társait, s órákon át keresgélte őket, míg végül a rendőrök felfigyeltek rá. A detektívmunkában már gyakorlatot szerzett konzulátusi tisztviselők többórás munkával s némi véletlen szerencsével végül is megtalálták a szállodát, a buszt és a csoportot is, csak magukban tettek megjegyzést az idegenve­zetőre, aki nem is kereste az el­tűnt útitársat. — Ha az ilyen eset nem is min­dennapos, előfordul — mondják a főkonzulátuson. — Nemrég például egy 15 éves fiú került hozzánk, aki egymagában vágott neki Franciaországnak azzal, hogy szüleivel majd egy meg­adott nap megadott órájában a párizsi Notre Dame-székesegy- ház előtt találkozik. A randevút lekéste, a szülők nem jelentkez­tek, így nekünk kellett segíte­nünk a hazajutásban. A konzulátus számára a leg­több gondot azok okozzák, akik elvesztik útlevelüket, pénzüket, vagy akiktől ellopják azt — mert Párizsban bőségesen akadnak ügyes zsebtolvajok, akik a figyel­mal fordul az új elnök felé, bízva abban, hogy megvalósítja ígére­teit. — Tizenkét év konzervatív uralma alatt kitűnt: a kormány­nak döntő szerepe van abban, hogy milyen a viszony a fajok kö­zött. Meggyőződésünk, hogy az előző (Reagan és Bush vezette) kormányok politikai célokra használták fel a faji előítéleteket, s ezzel növelték a feszültséget — olvasható a jelentésben. A liga szakemberei elismerik, hogy az óriási költségvetési hi­ány gátol nagyratörő szociális programokat, de úgy vélik, hogy mégis nagy erőfeszítésekre, „ha­zai Marshall-tervre” van szük­ség. 50 milliárd dollárt igényel­nek arra, hogy megjavítsák az ál­lami iskolákat, a szakmunkás- képzést, és munkahelyeket te­remtsenek a feketéknek. Az ösz- szeg az ország ezer milliárdot meghaladó költségvetéséhez ké­pest elfogadható, s a beruházás hosszú távon igen kifizetődő, hi­szen a fekete lakosságban rejlő tartalékok nélkül az Egyesült Ál­lamok nem tarthat lépést világ- gazdasági versenytársaival — ír­ják. metlen turistákra „szakosod­tak”. Hazatérési okmányt vi­szonylag könnyen kaphatnak, de az ehhez szükséges pénz már gond — annál is inkább, mert visz- szaélésekre, csalásokra is volt bőségesen példa. A jelenleg ér­vényben lévő megszigorított sza­bályok szerint pénzsegély csak akkor adható, ha erre megfelelő garancia van — Budapestről. Az áldozat családjának, rokonai­nak, barátainak kell letétbe he­lyezniük a szükséges összeg fo­rint-ellenértékét a Pénzintézeti Központnál. Mivel ez az eljárás időigényes, előfordul, hogy a mindenét elvesztett turista napo­kon át a párizsi hajléktalanok menedékhelyére kényszerül. Egyre több és több olyan fiatal szorul ilyen segítségre, aki kis ösz- szeggel és nagy hátizsákkal indul neki a világnak — majd pénze fogytával a konzulátuson jelenik meg segélyért. Ma már ők is csak ilyen úton juthatnak támogatás­hoz, bár a fiatalkorúakra külön szabályok vonatkoznak. Gyakori az, hogy a turista megfelelő biztosítás nélkül indul el. Az orvosi költség, a kórházi kezelés azonban súlyos ezrekbe kerülhet — mégpedig francia frankban. A betegség bárkit utol­érhet, s a biztosítás egy utazás költségéhez képest nem jelentős összeg, érdemes hát kiváltani, mert ilyen esetekben sem tud egykönnyen segíteni a magyar képviselet. Meg kell azt is nézni, Autósok pártja alakult Fran­ciaországban. Célja nem az, hogy képviselőjelölteket állítson a választásokon, hanem az, hogy a képviselőknél elérje az autósok érdekvédelmét. Robert Pliskine, a párt alapítója a Le Figaro kö­zelmúltbeli számában megjelent írásában azt hangoztatja ugyan­is, hogy a gépkocsivezetők lassan másodrendű állampolgároknak számítanak, akikre a hatóságok szempontjából nem vonatkoz­nak az érvényes törvények. „Az alapvető állampolgári jo­gok nem érvényesülnek egy fon­tos területen, azon, hogy az ál­lampolgár szabadon használhas­sa kocsiját. A közlekedésbizton­sági előírások helyett vak és igaz­ságtalan megtorlás érvényesül” — úja a pártalapító a lap „Véle­mények” oldalán megjelent cik­kében. Szerinte az autósokat a hatóságok „eleve bűnösnek” te­kintik, megvonják tőlük a véde­kezés lehetőségét, s ha megpró­bálkoznak ezzel, csak súlyosbít­ják büntetéseiket. Pliskine úgy látja, van arra le­milyen utazási irodával szerző­dünk az útra: Párizsban is ott re­kedtek már magyar csoportok, amelyeknek a csődbe ment cég nem fizette ki szállodaszámláját, hazautazásának költségét. Vo­natkozik ez a nyelvtanfolyamok­ra, gyereküdülésekre is: a hód­mezővásárhelyi kisdiákokat ta­valy csupán egy francia kisváros lakóinak őszinte szeretete és se­gítőkészsége mentette meg, ami­kor az állítólag csodás lehetősé­geket nyújtó tanfolyamról kide­rült, hogy kastély helyett istálló­ban helyezték el, valósággal éheztették a gyerekeket. Végül egy tanács a konzulá­tusról az autós turistáknak: ők is kössék meg a szükséges biztosí­tást, lehetőleg váltsanak ki hitel­levelet, mert a javítás sokba ke­rül, már a vontatásért is tisztes összegeket kell fizetni, nem be­szélve az alkatrészről — amit a ma még forgalomban lévő Tra­bantokhoz, Wartburgokhoz be sem lehet szerezni Franciaor­szágban. Rossz állapotban lévő autóval semmiképpen se indul­janak útnak, s természetesen ne hagyjanak a kocsiban látható he­lyen semmit, vigyázzanak érté­keikre. A magyar konzulátus termé­szetesen segít minden bajba ju­tott magyar állampolgárnak — de lehetőségeik végesek. így azt tanácsolják, francia földre indul­va is gondoljanak arra, jobb a bajt elkerülni. hetőség, hogy egyszerre javítsák meg jelentősen a közlekedés biz­tonságát, és ugyanakkor tegyék lehetővé az autósok számára gépkocsijuk használatát. Ezért az általa szervezett párt felszólí­tást intéz a nemzetgyűlés tagjai­hoz hárompontos programjuk támogatására. Az első pont sze­rint a vezetői j ogosítvány megvo­nása csak bírói ítélettel legyen le­hetséges, nem pedig adminiszt­ratív úton. A program második pontja azt javasolja, hogy bármi­lyen közlekedési kihágás vagy bűncselekmény esetén a hatósá­gok legyenek kötelesek bizonyí­tékokat bemutatni a büntetés­hez, ne legyen a jövőben egyma­gában is elég az eljáró rendőr ki­jelentése. A harmadik pont sze­rint javítani kell a gépkocsiveze­tők képzését, az utakat, a közle­kedési jelzéseket ahelyett, hogy egyszerűen csak a vétkes autó­sok megbüntetésének gyakorla­tát folytatnák. Az autósok pártjához bármely gépkocsi-tulajdonos és -vezető csatlakozhat. Amerika feketéi Autósok pártja a gall kakas országában-tf­l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents