Heves Megyei Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12-13 / 135. szám
4 SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. június 12—13., szombat—vasárnap Aki segít — ráfizet Patán? Megérjük, hogy az emberek ellenünk fordulnak... Nagy summákat rántott magával a szövetkezet Felszámolás alatt áll a gyöngyöspatai Mátrai Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, a tavaly óta tartó eljárás során iparkodnak kielégíteni a hitelezők követeléseit. Az adósságok törlesztéséhez kalapács alá kerültek a közös gazdaság legkülönfélébb javai, kisebb-nagyobb vagyontárgyakra — ingatlanokra, eszközökre — licitáltak és alkudoznak még mindig. Veszik, viszik a „fedelet”a téeszfölül, miközben a földeken, az irodákban folytatódik az élet, a fennmaradásért dolgoznak, tesznek kétségbeesett erőfeszítéseket. Ilyen körülmények között nem könnyű „lábon” maradni, de megpróbálják — mondja Benkő Attila megbízott elnök, amikor a helyzetükről érdeklődöm patai központjukban. Az emlékezetes gyöngyöstarjáni tűz áldozatául esett palackozóüzem alaposan megzavarta az értékesítést, az aszályos időjárás pedig a termelési program megvalósítását akadályozza. Szerencsére a gondok ellenére is haladnak. Felszámolták a kibontakozást nehezítő állattenyésztést, túladtak a patai Rákóczi-tanya felén, a taijáni Borhy-tanyára pedig most alkudozik a vevő. A négy tó egyike — a helyi — Gyöngyöspatáé marad, a horgászegyesület tulajdonában szolgálja majd a sportbarátokat, a szűcsi kettőt pesti vásárló hasznosítja tovább. Csak a taijánit kell még kínálgat- ni. A pinceeladásban előrelépés, hogy 20 milliós árából négyet már „legomboltak”, szeptember közepéig pedig az új gazda a teljes ár kifizetésével biztat. S ha ez utóbbi így lesz, talán kora őszre befejeződhet a felszámolás, rendeződhetnek a sorok. Mintegy 200 millió forintos vagyon megmaradhat épületekben, ültetvényekben,. illetve — a központi géptelep „magvát” számítva — a föld megnöveléséhez szükséges felszerelésben. S ezekkel egy új típusú szervezetben minden további nélkül dolgozhatnak együtt, ha a tagság akarja. — A jobb ültetvények nagy részére a gazdán kívül bérlőt is találtunk — folytatja a szövetkezet első számú vezetője. — Szántóink túlnyomó hányadát a patai „Havas” Gazdaszövetkezet gondozza, igazán tiszteletre méltón. Kevesebb így a bajunk, nyugod- tabban foglalkozhatunk a jövőnkkel. Kétségtelen, hogy az elkövetkezendő időkkel is kell már foglalkozni. Ám a jelen sem mindenki számára olyan, hogy tervezhessen. Magukat rászedet- teknek érző emberek tiltakoznak, panaszkodnak már csapatostól az említett útkeresést óhatatlanul is kísérő visszásságok miatt. Célrészjegyek tulajdonosai, tagi betétesek keresték már szerkesztőségünket is sérelmeikkel. Nevezetesen a felszámolóbiztostól néhány hete kapott levelek miatt, amelyekben az állt, hogy akik mindeddig megtakarított pénzeikkel segítették a szövetkezet törekvéseit, a felszámolás óta ugyanolyan hitelezőknek minősülnek, mint mások, s korábbi pozícióikat most csupán elővásárlási jogra válthatják az árveréseken. Vehetnek ők is valamit a közösből a pénzükért, természetesen: amennyiben a kiszemelt érték 10 százalékát előre befizetik a tsz pénztárában. S az ügy persze meg ezzel sincs elintézve. Hiszen az előleg is csak addig biztosít előnyt, amíg a másik pályázó nem téesz-tag. Különben licitáláson kell megküzdenie a versenytárssal. Sokan azonban véletlenül sem gondolnak a vásárlásra, csak a pénzüket szeretnék visszakapni. Kiváltképpen a tarjániak, akiktől nagyobb summákat rántott magával a szövetkezet, amikor bajba került. S akik az idén már nemcsak a tőkéikért, hanem kamataikért is hiába kapaszkodnak. Keserűségüket pedig még inkább fokozza, hogy — tudomásuk szerint — az egyedüli vesztesek, mivel a pataiak, szűcsiek kívánságait mar teljesítették. Kiss Elemérnél, a felszámolással megbízott Dunaholding Kft. biztosánál keresem a válaszokat az írásos és szóbeli bejelentésekre. — A csődtörvény alapján, sajnos, szó sem lehet a célrészjegyek, tagi betétek kívánt visszafizetéséről — feleli a felszámolási biztos, gyöngyösi székházukban. — Ilyenformán nyilvánvalóan a gyöngyöspataiakkal és a szűcsiekkel sem tehettünk kivételt. A fájdalmukat viszont tökéletesen megértem, s mivel zömmel idősebb embereket ért sérelem, már saját koromnál fogva is együttér- zek velük. Éppen ezért méltányossági kérelemmel már megkerestem a megyei bíróságot, s javasoltam: a 70 éven felüliek, vagy legalább a nyolcvan esztendősek és öregebbek számára próbáljanak kivételezett megoldást találni. Hiszen pénz éppenséggel lenne még erre. A követelések feléhez pedig bizonyosan. Ugyanekkor a felszámolási eljárás egy évének letelte, június 11. után kötelezően készítendő mérlegben is kitérek majd egy lehetséges rendezésre. A felszámolási költségek levonása, a Magyar Hitel Bank, illetve a Konzumbank együttesen 210 milliós jelzáloggal terhelt követelésének, valamint a különféle járadékoknak a kifizetése után maradó f jénzből esetleg az említetteket ehetne először kielégíteni. Mivel nem kevesebb, mint 576 személy összesen 26 millióját kellene visszaadni 7-2.500.000 forintos tételekben. A kényszeregyezség jelenthetné a legrövidebb utat. Ám ennek is feltétele például, hogy a szövetkezet a pincéjét eladhassa, s az árát hiánytalanul megkapja. Ha létrejönne a béke, a megállapodás, s a bíróság befejezettnek tekinthetné a csődeljárást, a téesz is fellélegezhetne, s újra az elnöke, felügyelőbizottsága, közgyűlése irányíthatná a gazdaság sorsát. A jó szándék — mint kitűnik — nem hiányzik. Más dolog, hogy a legderűsebb biztatással sem lehet jóllakni, s a kisebb megnyugváshoz is sok még a kérdőjel. A szövetkezet mindhárom községében — Gyöngyöspatán, Szűcsiben és Gyöngyöstarján- ban — mindenekelőtt a pénzt szeretnék látni az emberek, hogy a jövőjükhöz nagyobb hitük legyen. Gyóni Gyula / -----------------S IPOTEKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Lőrincz L. László: A nagy mészárlás Jackie Collins: Amerikai sztár Jókai-sorozat 23. rész MAGYAR NAGYLEXIKON megjelenik 1993 novemberében. Ha július 15-ig előfizeti, 3800 Ft helyett 3000 Ft az első kötet ára. SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel: 36/316-998 Eger, Érsek u. 2. Tel: 36/323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. L Tel: 36/322-562 J Lehet a kultúra — ellenség? ínséges időket élünk, legalábbis kultűrínségeseket. Sokaknak kenyérre is alig telik, nemhogy művelődésre. Ilyen helyzetben bizony nem könnyű a kulturális intézmények, művelődési házak sorsa. Különösképpen vidéken, még inkább Petőfibányán nem. A hagyományok köteleznek — vélhetnénk. Az egykori bányásztelepülés fénykorában — az ötvenes években — egy kisebb város igényeire méretezve épültek a létesítmények, így a művelődési ház is. Az impozáns épület hatalmas légterei, a 350 személyt befogadó tornacsarnok valamikor zsongó embertömegekkel volt teli, ma viszont üresen táton- ganak. Hosszú éveken át a Mátraaljai Szénbányák Vállalat tartotta fenn ezeket, azután — a gazdasági körülmények romlásával — más útra kellett lépni. Egy alapítvány vette kezébe a mintegy 16 millió forint értékű vagyon kezelését, kimondottan erre a célra létrehozva. A vezetője, s egyben a művelődési ház igazgatója Tajti Zoltán, akiről nem mondható el, hogy túlzottan optimista. — Alapítványunk mindössze 780 ezer forint készpénzzel indult, s évente körülbelül 9-10 millió forint a költségvetési keretünk. Az önkormányzat a lehetőségeihez mérten támogat minket, emellett igyekszünk hasznosítani a létesítményeinket, bérbe adjuk őket. Az alapítvány tulajdonképpen közszolgálati funkciót lát el, a művelődési ház és •' sportcsarnok fenntartása révén, Valamikor zsongó embertömegekkel volt tele... így minden rendezvénynek helyet adunk. — Mennyire használják ki ezeket a hatalmas épületeket? — Hetente kétszer mozivetítést rendezünk, és gondját viseljük a nagy hagyományokkal rendelkező koncert-fúvószenekarnak. Négy klubot működtetünk állandó jelleggel: a tűzoltó- és a nőklubot, időszakosan az aerobic- és a gyermek képzőművészeti szakkört. A múlt évben három nagy kiállításunk volt. Fehér Anna iparművész ásvány-ékszerei, a bőrdíszművek és bőrképek, valamint a Nagy Lajos Baráti Társaságkapott helyet a művelődési házban. Nagyon népszerűek voltak a gyerekszínházi előadások, nyolcat szerveztünk belőlük, valamennyi telt házzal ment. Van egy 22 ezer kötetes könyvtárunk, és emellett a község valamennyi rendezvénye helyet talál itt: előfordult, hogy az emeleten éppen mise folyt, miközben a földszinten Thürmer Gyula tartott nagygyűlést. — A sportélet is ilyen változatos? — A sportcsarnok és a hozzá csatlakozó létesítmények mintegy hét hektárnyi területet foglalnak el, fenntartásuk nem kis feladatot jelent. Labdarúgó-, teke-, asztalitenisz- és ökölvívószakosztályok működnek nálunk. Már amennyire a szerény költségvetés lehetővé teszi. — Miként befolyásolja a kulturális és sportlétesítmények üzemeltetését, hogy az egyik alapító, a Mátraaljai Szénbányák végül is felszámolás alatt áll? — Sajnos, igen rosszul. A régi kapcsolatrendszerünk gyakorlatilag megszűnt, az új kötődés pedig a Mátrai Erőmű Rt.-vei még nem igazán alakult ki, így kissé magunkra maradtunk. A jövőnk egyelőre homályos, annál is inkább, mivel a községben a nagyarányú munkanélküliség — hogy finoman fogalmazzam — nem a „művelődéscentrikusság irányában” hat. Ha a családok asztalára nem kerül kenyér, az megkérdőjelezheti mindkét intézmény létét. Hiszen — kinek? Természetesen nem adjuk fel, de a helyzetünk egyre nehezebb. — Ezek után hogyan képzelik a jövőt? — Megpróbáljuk az alapítvány által üzemeltetett vagyont, a létesítményeket az eddigieknél is jobban, gazdaságosabban működtetni, végszükségben gondoltunk már a részleges üzemre is. Az intézmények teljes leállítása fel sem vetődik bennünk, mivel az esetleges újraindítás később sokkal többe kerülne. Tartjuk magunkat, mint a kultúra és a sport egyik végvára, annak ellenére, hogy úgy érezzük: ma vidéken semmi presztízse nincs ennek a tevékenységnek. Ha pedig a gazdasági helyzet még rosszabb lesz, félő, hogy a viszony az itt lakókkal ellenségesebbé is válhat. Bár ha rövidesen beindulna itt valamiféle vállalkozás, ami munkát, kenyeret biztosítana az embereknek... A művelődési ház monumentális, szürke tömbje nyomasztóan magasodik a csendes bérházak fölé. Petőfibánya, a kultúra egyik végvára. Azonban a legerősebb végvár is csak akkor ér ..valamit, ha vannak védői. Nejöjjön el az az idő, amikor az embernek a művelődés, a szórakozás lesz az ellenség. Molnár G. Krisztina Hol húzódnak a törésvonalak? Három évvel ezelőtt, a kormánykoalíció létrehozásakor, jól érzékelhető volt egy kétpárti szisztéma kialakítására irányuló szándék. A miniszterelnök — indokolva a többek által javasolt nagykoalíció elutasítását — a „természetes szövetségesek” ösz- szefogásának előnyeiről beszélt, s érvei nagyon logikusan hangzottak. Kétségtelen, döntése indokolt volt, csakugyan tisztább képletet jelent és hatékonyabb kormányzást tesz lehetővé egy olyan koalíció, amelyben a partnerek közötti távolság nem túl nagy, s amelynek összetartásában az érdekek mellett az érzelmi, a világnézeti közelségnek is szerepe van. Persze, már ekkor is lehetett tudni, hogy a koalíciós felek között, de még az egyes pártokon belül is vannak nézetkülönbségek — ennek ellenére sem volt elképzelhetetlen, hogy összecsiszolódnak a partnerek, s egy balközép párttömörüléssel szemben kialakul egy jobbközép párt- szövetség, akár egy egységes párt. A választásokon legjobb eredményeket elért két párt, az MDF és az SZDSZ láthatóan nagyon szívesen elvállalt volna egy ilyen felállást. A két „nagy” párt sokat tett azért, hogy célját elérje. Egyrészt kiélezett harcba kezdett egymással, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a közöttük lévő ellentéteket a politikai erőket megosztó fő törésvonallá változtassák, amelyek a kisebb pártok magatartását is meghatározzák, másrészt pedig nyitottak partnereik felé, akár azon az áron is, hogy eredeti programjukat kiszélesítsék. Az MDF jobb-, az SZDSZ balfelé vált nyitottabbá, azt vélvén, hogy ezekben az irányokban növelheti táborát. Ma már látjuk, hogy a kétpárti szisztéma nem alakult ki, sőt a létrehozására tett erőfeszítések céljukkal ellentétes eredményre vezettek. E politika haszonélvezője az egyik legkisebb párt, az üresen maradt centrumot elfoglaló Fidesz volt a legnépszerűbb párt, s e népszerűséget ma már elsöprőnek jósolják. A közvélemény-kutatók szerint a valamely pártot választó polgároknak közel fele a fiatal demokratákkal rokonszenvezik, míg az MDF, illetve az SZDSZ híveinek aránya 10 százalék körül mozog. Ez azt jelenti, hogy táboruk kevesebb mint a felére csökkent. A pártpalettán végbemenő drasztikus változásoknak persze, több oka van, s bizonyára szerepet játszanak benne a rendszer- váltás elkerülhetetlen nehézségei is, ám azt hiszem, összefügg a két „nagy” párt által választott stratégiával. Egyrészt a főleg ideológiai kérdések körül kialakult konfrontáció taszította a társadalom zömét, másrészt a táborok kiszélesítésének szándéka belülről szétzilálta, bomlasztotta a pártokat, harmadrészt — az elszenvedett kudarcok következményeként — kiélezte a párton belüli konfliktusokat. Érthető módon, e fejlemények a kormányzati felelősség legnagyobb részét magára vállaló MDF-et sújtják. Fizetnie kellett a koalíciós partnerek — meglehetősen bizonytalan — hűségéért, s fizetnie kellett (és feltehetően fizetnie kell ezután is, amennyiben ragaszkodnak hozzá) a pártegység fenntartásáért. A miniszterelnök taktikai ügyességének, a kormányzati hatalomban való részesedéshez fűződő érdekeltségének, a különféle kompromisszumoknak és más egyébnek (legutóbb például az Ukrajnával kötött alapszerződés ratifikálásakor az ellenzék magatartásának) köszönhetően mindeddig sikerült ugyan a kormányzati stabilitást fenntartani, ám jelen állapotában aligha számíthat arra, hogy a következő választások után is jelentős szerephez jut. E párt az elmúlt három év alatt nem sokszínűvé, hanem mélységesen megosztottá vált; a párton belüli törésvonal mélyebb, mint ami a párt egyes csoportjait a tőle „balra”, illetve „jobbra” álló ellenzéki pártoktól elválasztják. Ebben mutatkozik meg a három éve választott stratégia kudarca. Ahelyett, hogy az MDFnek sikerült volna magába integrálnia, mintegy a centrumba „darálnia” a jobboldalt (miként ezt az ’50-es, ’60-as évek NSZK- jában Adenauer tette volt), a mindenfajta radikalizmust elutasító, nagyon is pragmatista gondolkodású polgárokat riasztotta el magától kiszámíthatatlanságával, egyes csoportjai és személyiségei szélsőséges megnyilvánulásaival, az ideológiai háborúskodások elvállalásával. Magához vonzott egyeseket, de ugyanakkor eltaszított sokakat. Mondhatjuk persze, hogy ezen elképzelés nem önmagában volt rossz, hisz lám, az NSZK- ban működőképesnek bizonyult. Mindenesetre nálunk, valamilyen okból, nem sikerült. Esetleg azért nem, mert a törésvonalak nem ott húzódnak, ahol azt a két „nagy” párt megvonni gondolta; a praktikus problémákkal nyűglődő társadalom számára az ideológiai csatározások, az egyes értelmiségi elitek, „szekértáborok”, kulturálismentalitás pozíciónak különbségei nem sokat számítanak. Nos, a parlamentáris demokrácia egyik nagy előnye, hogy a választópolgárok gazdag pártkínálatából választhatnak. A nem kedvükre valót az eladó nyakán hagyják, hiszen ma már nem igaz a tétel: eszi, nem eszi, nem kap mást. Schlettlstván politológus Eléggé átlátszó trükkök... A z elmúlt héten számos ismerősöm — Egerben és környékén — kapott a Direct Shopping cég úgynevezett „elektromos nyerőszolgálatától” bizonyos leveleket. Ahhoz nemigen van kedvem, hogy bárkit lebeszéljek pénzének elköltéséről — nem kevesebbet lehet ugyanis vásárolni, mint a tavaly már „nagy sikert” aratott bom- ber-dzsekit, vagy ilyen-olyan túlélő-késeket, garantáltan forró fűtőtesteket meg egyéb szuper dolgokat. Ha valakinek ez tetszik, ám vegye... Néhány apróság van azonban, ami túlságosan is szemet szúr. A megrendelő borítékján például a következő felirat van: „Ennek a levélnek a címzettje az első forduló egyik készpénznyertese, valamint jogot nyert a második fordulóban való részvételre. Ezzel jogosult a következő díjak egyikének megnyeri 're: 1 millió forint készpénzben, t millió forint aranyban, 1 Toyota Starlet.” Belül viszont — igaz, már apróbb betűkkel — mi olvasható? „A jogszabályok értelmében minden készpénznyereményt aranyban vagy ezüstben fizetünk ki. Készpénzt nem fizethetünk ki’.’ Ejnye, ejnye. Egy ilyen átlátszó csalásra mi szükség? Nem beszélve arról, hogy milyen jogszabályra hivatkoznak itt? A lottónyereményt miben fizetik Magyarországon? Lencsében? De az se fokozza a bizalmat, amit a „hivatalos nyereményjáték-szabályzat” címszó alatt találni : „A nyereményjátékkal kapcsolatban levelezést nem folytatunk. Nyeremény igény kizárólag írásban nyújtható be. A Direct Shoppingnál történő személyes látogatásnak azonnali kizárás a következménye...” Kicsit szigorú ez a hang... Kezdvfe onnét, hogy címet nem is írtak a borítékra, a postafiókhoz meg mégse lehet bejelentkezni, úgyhogy erre a túlzott óvatosságra semmi szükség. Nem beszélve arról, hogy ha nem levelezhetek, hogy nyújthatom be — írásban? — a nyereményigényemet. írjak is, meg nem is, ahogy a mesebeli okos lány tette volna? Fáj egyébként, hogy ennyire ódzkodnak a velem való találkozástól. Nem mintha bármilyen kapcsolatot szeretnék, de mégis, a tudat..., hogy nem szívesen látnának. Ez nem esik jól, tényleg. És még valami. Azt írják a levélben, hogy „sajnos, nem tudtuk Önt telefonon elérni...”, és így nem tudták azonnal közölni velem a jó hírt, hogy benne vagyok az elmés kis játékban. Ez olyan kicsinyes... Kérem, ne hazudjanak, még ha nehezen bírják is azt a pár millió, nyakukon maradt bomber- dzsekit eladni. Gyártsanak inkább jobb terméket, és azt adják el tisztességes kereskedőhöz méltóan. Már ha tudják, hogy milyen az...
