Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. május II., kedd Látószög Infarktus Egy száguldó ifjú a város belterületén Hondájával totálkárosra deformálta a gyanútlanul guruló Mazdát a minap. A zabolátlan fiatal a szerencsétlen autóvezető legnagyobb meglepetésére beismerte szabálytalanságát a helyszínen, barátját azonban a legkevésbé sem rázta meg az eset. Felpattant a karambolozó motorkerékpárra, s az iméntihez hasonló gyorsasággal tovább illant vele. Dehogy vesztegette idejét a sajnálkozásra, a világért sem vigasztalta volna valamiféle együttérzéssel, segítséggel a póruljárt gépkocsitulajdonost. Minek is? — gondolta bizonyára, amint rohant járgányával újabb embereket is ijesztgetve, veszélyeztetve a városi utcákon. — Utóvégre neki semmi köze az ügyhöz. S meglehet, hogy ütköző társát sem különösebben viselte meg, ami történt. A kárt majd megtéríti a biztosító, ha kell, ő is fizet valamit. S attól nem dől össze a világ, ha netán a jogosítványát bevonják a gyorshajtásért. Biztos, hogy megy tovább az élet. Remélhetően a régi, megszokott kerékvágásban —, hogy a közlekedésnél maradjunk. A fickó fejében talán meg sem fordult, hogy az összetört jármű gazdáját esetleg jobban is megviselhette a dolog, mint őt magát, vagy szélvészként elviharzott barátját. Mint ahogyan — mint utóbb hallottam a beteg hitvesétől, gyermekétől — valóban tönkretette. Infarktussal— immár harmadikkal— fekszik a kórház intenzív osztályán. Mivel az említett incidens előtt más is felizgatta. Konkurens társa egy tisztességtelen licittel sok esztendős helyéről szorította ki, a legkisebb belátás nélkül. Hiába próbálta ő és más is megértésre bírni, nem tágított szándékától. Kíméletlenül, A: önyöríe/en«/kiforgatta a riválist megszokott környezetéből, ügyfelei közül, leszorította a versenypályáról. S ez bizony szívbe markoló. Az egyik, a másik, vagy a kettő együtt váltotta ki a harmadik infarktust? — csak találgatni lehet. Mint még annyi más alkalommal, amikor csupán a betegségről, a tragédiáról értesülünk. A kórházi ágynál általában már ez is, az is jobban elgondolkodik, magábaszáll Esetleg azt is felismeri, beismeri, hogy köze lehet a bajhoz, hogyha nem is közvetlenül, de közvetve ő is lökött munkatársán, ismerősén, barátján, rokonán, családtagján valamennyit, hogy a kórteremhez a szerencsétlen közelebb kerüljön. Kellemetlenkedhetett akarván-aka- ratlan a munkahelyen, a társas- vagy szomszádos családi házban, a hétvégi telken vagy éppen az úton. Jó balhé volt számára, ha bosszanthatta valamivel, netán egészen felingerelte, olykor addig, hogy szinte majd szétrobbant. A kórházi ágynál sajnos már késői a megbánás, legalábbis sokszor. Előtte, jóval előtte kellene kinek-kinekemberebbnek lenni, s megérteni: egyébként is annyi ma az ártalom, hogy a gyarló gonoszkodás már csak ráadás hozzá. Ha megtehetjük: legalább ez utóbbitól kíméljük meg egymást. Gyóni Gyula Ha szabad a szombat, hosszabb a tanév? Törvénybe foglalják a tanszabadság jogát Egri ősbemutató előtt Aldobolyi Nagy György Aldobolyi Nagy György: „...nem vagyok egri, de már hazajövök ide” A napokban valóságos törvénycsomagot tett le a honatyák asztalára a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. Elkészült és tárgyalásra kész a közoktatási törvény tervezete, a szakképzési törvény-javaslat, valamint az akadémiai törvény szövege, s már csak napok kérdése, hogy benyújtsák a felsőoktatási törvényjavaslatot is. Mit tart a parlament elé kerülő közoktatási törvény erősségének dr. Kálmán Attila, a minisztérium politikai államtitkára? — Az iskolaalapítás szabadságát emelném ki első helyen. Ez a paragrafus kimondja, hogy bárki — állam, helyi önkormányzat, alapítvány, magánszemély — alapíthat iskolát. A másik az iskolaválasztás szabadságának kérdése: az önkormányzati iskola a körzetébe tartozó gyereket köteles felvenni, de a szülő nem köteles odaíratni a gyerekét. A harmadik a tanszabadság lehetősége: bárki, bármit taníthat, ha egyidejűleg betartja az alkotmányos előírásokat, és a tananyag senkit sem sért. — Végre kimondja majd a törvény, hogy csak egyetemet, főiskolát végzettek taníthatnak az iskolákban. Ezt alighanem valamennyi párt támogatni fogja. Szerintem — ha módosításokkal is — de el fogja fogadni a parlament az iskolaszékekről szóló paragrafusokat, mert ez a szülők nagyobb beleszólását szolgálja. Támogatni fogják a világnézeti szabadsággal kapcsolatos megfogalmazásunkat, miszerint bármilyen ismeretet tárgyilagosan, de többelvűen kell tanítani az ön- kormányzati iskolákban, és egyetlen pedagógus vagy gyermek sem kényszeríthető arra, hogy megváltja, vagy elhallgassa, netán megváltoztassa a világnézetét. Mindenki egyet fog érteni abban is, hogy a közoktatás működtetése az állam feladata, amelyet az önkormányzatok vagy az egyházak közreműködésével lát el. És végül: valószínűleg egyet fognak érteni a honatyák az iskolaszerkezet átalakításában is. — A kérdés ellenpontja: mi a törvénytervezet leggyengébb pontja? Melyik paragrafus lesz a lengnehezebben védhető? — Úgy érzem, hogy nagyon fogják támadni a regionális oktatási központokat, pedig meggyőződésem, hogy valamiféle középszintű intézményre szükség van, amely ha nem is rendelkezik hatósági jogkörökkel, de segíti, támogatja az iskolákban folyó szakmai munkát. Elképzelhető, hogy nagyon kell majd védeni a miniszter hatáskörére vonatkozó paragrafusokat, az Országos Köznevelési Tanács, illetve a diákönkormányzatok beleszólási jogát. — Ha elfogadja a parlament a törvénytervezetet, várhatóan több teher nehezedik majd a gyerekekre vagy kevesebb? — Meggyőződésem, hogy lényegesen kevesebb. Bizonyos kutatók azt vallják, hogy ha 20 százalékkal csökkentenénk a gyerekek mai terhelését, akkor 100 százalékkal nőne az iskolák hatásfoka. Ez talán túlzás, de ha az egyes osztályokban naponta tanítható kötelező órák számának felső határt szabunk, akkor köny- nyebb lesz a gyerekeink élete. — Megmarad-e az iskolai szabadszombat és hosszabodik-e a tanév? — Én az egyenletes terhelés híve vagyok. Szerintem négy és fél nap alatt csak tanulási undort kap a gyerek, ezért jobb volna az egyenletes, szombatra is kiterjedő tanítási ciklus, amit sok iskola úgy valósít meg, hogy öt hétig tartó szombati tanítás után egy teljes hét szünet következik. Előírjuk majd, hogy a jelenlegi 178 helyett 190 tanítási napból álljon a tanév. Jelenleg — és ezzel egyedül állunk Európában — több az iskolákban a szabadnap, mint a tanítási. Nem lesz tilos szombaton tanítani, de az iskolák többsége biztosan a hosszabb tanévre voksol majd, s ez legfeljebb nyolc-tíz nappal nyújtja meg a tanévet. (FEB) Hazalátogatók Lovag Mohai Gábor Gyöngyösön Ki ne ismerné a tv-ből Mohai Gábort? De azt már kevesen tudják, hogy április 24-e óta dukál neki a „lovag”cím is, miután a Szent György Rendünnepélyes külsőségek között a tagjai sorába avatta. Ezért állíthatom, hogy „lovag Mohai Gábor hazalátogatott Gyöngyösre” és vállalta a veszélyt: a Pincegalériában szembeült faggatójával, Jónás Zoltánnal. De nem azért megszállott híve mind a kettő a versnek, hogy ne irodalmi idézettel kezdjék a „kérdezz-felelek” szertartást. Mi több, lett ebből még versmondás is, a vége felé C edig még egy szép novellát is allhatott a nézősereg az egykori gyöngyösi ifjú hangulatos tolmácsolásban. Szerencsére nem feledkeztek meg a múlt idézéséről sem. Ennek alapján kiderült, hogy a vendégjó nehány, a találkozón megjelent helybelivel együttjárt az 1. sz. Általános Iskolába. Csak azt sajnálta a lovag, hogy szívbéli barátja, Tüske (akinak becsületes nevére már nem emlékszik) hiányzott a széksorokból. Pedig azóta is „rendszeresen” — két- három évenként — összejönnek egy kis csevegésre. A volt osztálytársak hölgytagjai pedig büszkén lobogtatták az egykori csoportképet igazolva, hogy ők is emlékeznek még Gáborra, aki rövid időre még az úttörő őrvezetőségig is felvitte. Ekkor is, később is kiderült — idézték együtt —, hogy ő semmiféle vezetői tisztségre nem való. Verset egyetlen-egyet sem tudott elmondani, tehát később előadóművész, versimádó lett. Orvosnak készült, míg egy tragikus kórházi eset miatt örökre búcsút mondott ennek apályának. Reszketett színpadra lepni, tehát a debreceni színtársulat tagja lett. Egyik kedvenc műsora volt a rádióban a vízállásjelentés, amiről egy szót sem értett, de ma is szívesen hallgatja, és szívesen mondja be a vízállásjelentést, mert ugye, egy véletlen folytán rádióbemondo lett. És ebben a minőségben tökéletesen elégedett ember: semmi másra nem vágyik. Kivéve az önálló irodalmi esteket, amikkel bejárta, és ma is járja az országot. A nagyon szép orgánumú, póztalanul artikuláló lovag Gyöngyösön is megnyerte vendéglátói szivét. Hadd mondjak még valamit. Nem illik tizenöt-húsz perces késéssel kezdeni a műsort. A másik: a Pincegaléria akusztikája borzalmasan pocsék! Úgy visszhangzik, hogy az aránylag kis étterem végében alig lehet érteni a pódiumról jövő szót, pláne, ha az olyan halk, mint szokott lenni. (Ezért, miután a „faggató” ember erős dohányos, így az ő általa vezetett műsor hatvan perc múltán garantáltan befejeződik. És Ekkor kezdődhet a parttalan csevegés... (Smf) Kispénzűiknek Újfajta lakásépítési akció Két hét alatt elkészült Gödöllőn a Házat-hazát Alapítvány központi épülete. Az elemekből összeállított kétszintes házat sajtótájékoztatón mutatták be az érdeklődőknek. Az alapítvány szervezői elmondták: e lépéssel nagyobb lendületet kaphat az az alapítvány égisze alatt kibontakozó újfajta lakásépítési akció, amelynek célja, hogy esélyt teremtsen a kispénzű családoknak az önálló otthonteremtéshez. A módszert két évtizede az Amerikai Egyesült Államokban dolgozták ki. A lényege az, hogy a jelentkezők 500 munkaóra ledolgozásának vállalásával egymás házának tető alá hozását segítik. Emellett az alapítványhoz csatlakozó önkormányzatok telekfelajánlással, mások kedvezményes hitelek nyújtásával járulhatnak hozzá, hogy a lakásért sorban állók mielőbb költözhessenek saját otthonba. Az elképzelések szerint több ezer házat építenek majd az országban ezzel a megoldással. A felvételen látható derűs arc — más háttérrel ugyanígy lehet látni az egri utcán — egy zeneszerzőt mutat be nekünk. Egy kiegyensúlyozott, mondhatni vidám lelket, aki három város között osztja meg magát és munkáját. Németországba is kötik szálak, Pesten sem hanyagolja el tennivalóit, a Gárdonyi Géza Színházhoz meg öt éve szerződés köti. Most, hogy az „Ózban” dalszövegeket írt, zenével, saját dallamvilágával alakította át a mese-történet ritmusát, vezényelt is — tehát jócskán beleszólt „a dolgok menetébe” kíváncsivá lettem: túl a munkán, hogyan is éli meg ezt a kapcsolatot a várossal, a közösséggel, az egri emberekkel. — Még nem vagyok régóta „majdnem egri”, mégis hazajövök már, ha átlépem a város határát. Örömmel pillantom meg a Kerecsend felől bevezető út utolsó kanyarában a feltáruló panorámát. Immár jó ismerősként köszöntőm a város mögött húzódó erdős díszletet, a Bükk hegységnek a Nagy-Egeddel induló vonulatát. Es ha beérkezem a városba, az első utam általában a színházba vezet. (Ki sem tudná kerülni!) Ebbe a nyüzsgő, nyugtalan, mégis fegyelmezett, céltudatos munkát rejtő épületbe, amely évek óta az életem egyik fontos színtere. Az újból önállóvá vált társulat nagykorúnak tekinthető, Gáli László-féle csapat tagja vagyok én is... Az arc, a hangsúly, a nyomdakész fogalmazás bizonyítja, hogy itt nem udvarias szólam készteti a mondatokat. — Nem, nem! Az első nagy zenés sikert a „Charly nénje” című darabbal arattuk, itt ismertem meg az egri közönség hihetetlen lelkessegét, megható sze- retetét színháza iránt. (Mert jól kiböjtöltették!) A rám bízott zenei vonal egyre érzékelhetőbben és egyre tisztábban rajzolódott ki: azt adni, amit a közönség örömmelfogad, de meglepetést is szerezni alkalmanként egy-egy Manapság ritka dolog, ha valaki csak úgy kedvtelésből vállal magára közösségi feladatokat, ha nyíltan vallja: nem az anyagi érdek, hanem a hivatásszeretet hajtja. A szilvásváradi művészházaspár: Debreczeni Zsóka és Pelcz Zoltán keramikus nem először vállalkozik ilyesmire, hiszen télen madáretető-készítésre ösztönözték a helybeli gyerekeket. Most pedig a nemzetközi gyerősbemutatóval. Operettjeink, zenés játékaink hű kísérőivé vált a zenekar. Egy újnak mondható együttes ez, amely az egri muzsikusok alkalmi társulásából megbízhatóan muzsikáló és kényes színházi feladatokat jól ellátó csapattá fejlődött. Hosszú távú együttműködésünk még sok örömöt szerezhet színészeknek, karmestereknek, nem utolsósorban a közönségnek. Apropó, karmester! Állandó vendégünk Nádor László, aki emberi és művészi rátermettséggel vezényli az előadások zömét. Prózai produkciók színlapján is olvashatjuk a nevét. — Számomra igen vonzó feladat kísérőzenét írni. Gáli László remek Shakespeare-sorozatá- nak zenekomponálása eddigi életem legérdekesebb kihívásai közé tartozik. Rég nem érzett öröm volt a rendkívüli világos elgondolásokat dallamokba, ritmusokba önteni, s az egész zenét sok sávos felvétel során egymagámnak rögzíteni. Egyszemélyes zenekarrá válva utóbb — a bemutatón és a későbbi előadások során — még saját-magam közönsége is lehettem... (Ilyen ez a mai technika és az általa adott lehetőségek!) — Beszéljen „ Ózról”, mert itt a siker tortájából nagy szeletet vágott ki... — Mind a verseit, mind a zenéjét én írtam, s vezénylem is az mek-rajzpályázatra érkezett küldeményeknek örvendeznek. — Már csaknem ezer alkotás érkezett... — újságolja Debreczeni Zsóka. — Nem reméltük, hogy ennyi embert megmozgat a felhívásunk, és az is meglepett, hogy ilyen magas színvonalú anyag jön össze. Itthonról az ország minden részéből, külföldről pedig Erdélyből, Szlovákiából, Németországból, Amerikából, Paelőadást. Teljesülni látszik a vágy: maradandó új változat született az ismert téma nyomán. — És ami még hátra van az idei évadból? — „Ki a harmadik?” címmel, Vaszary János vígjátékából írtam zenés változatot: ősbemutatója Egerben lesz, nemcsak az utánjátszások sora. Ez a cél lelkesíti a szerzőt, a karmestert, a versírót és a zenei vezetőt egyaránt. Aki egysze- mélyben nem más, mint az egri közönség, a színházbarátok lelkes híve: Aldobolyi Nagy György. Az olvasó tálán érzékeli, hogy a nyilatkozat utolsó mondata ajánlás, de mély meghajlás a műpártolók előtt is. Es mintha egy Shakespeare-hős hajlana meg, testi és lelki gesztusaival jelezve, itt minden játékosság és játék az egész életet átfogja, a legapróbb részlet is halálosan komoly. Még az is, hogy a vallomást lejegyző, tollforgató szégyenkezve állapítja meg: nem figyelünk eléggé oda és főképp nem idejében azokra, akik értéket teremtenek. Öt éve járkál közöttünk ez a zeneszerző, írja kottafejeit, verseit, kigondol részleteket, megoldásokat, amik produkcióvá nemesednek. S most egy egészen újsütetű vállalkozás: zenévé is úja azt, ami neki már prózában tetszett. És, hogy milyen verseket, milyen zeneket is ír? Arról majd a bemutató után. Farkas András kisztánból, s még Japánból is küldtek pályaművet. A zsűri május közepén választja ki a kiállításra érdemes munkákat. A legyügyesebb gyerekeket szeretnénk jutalmazni. — Mi lesz a következő lépés? — Egyelőre keressük azokat, akik a kezdeményezésünket ro- konszenwel fogadják, észrevételeikkel, támogatással segítenek — mondja a művész. — Jo lenne, ha a „Madarak, fák” kiállítás, amit minden május utolsó vasárnapján szeretnénk majd az elkövetkezendő időben megrendezni, felkeltené a bizalmat irántunk. A nemzetközi gyermekpályázat színvonala érdekében hoztunk létre egy nyitott közérdekű alapítványt. Megkaptuk az APEH engedélyét is, így az adományozott anyagi és dologi támogatások az adóalapból leírhatók. A cím: ÍRISZ Művészeti, Sport, Természetvédelmi Alapítvány, Eger, MNB 359-98309/ 00285. Ezt a számlát a Bélapátfalva és Vidéke Takarékszövetkezet helyi kirendeltéségénél nyitottuk, a támogatás ott is oefi- zethető. — Mikor ismerkedhet meg a közönség ezzel az érdekesnek ígérkező kollekcióval? — Mivel a pályaművek ilyen színvonalasak, a tervezettnél sokkal többet állítunk ki. Ez azt jelenti, hogy „kinőtt” bennünket az anyag. Ám, szerencsére partnerre találtunk a „Szilvás Kastélyüdülő” vezetőiben, így május 30-tól június 15-ig a legszebb rajzok, kisplasztikák ott láthatók majd. Ezzel egyidőben kortárs képző- és iparművészek munkáit tekinthetik meg a kertünkben és a műtermünkben az érdeklődők. — A szoborpark tehát ismét nyitva áll? — Olyannyira, hogy a nyáron több alkalommal előadóművész ismerőseink és barátaink fellépésével zenei és irodalmi rendezvényekkel fogadjuk a Szilvásváradra érkezőket. (í-i.) Egy alkotás a beküldött ezerből... A szilvásváradi művészházaspár felhívására Rajzpályázat, amely átlépte a határokat...
