Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
HÍRLAP, 1993. május 11., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Álomanalízis A hatvani Városi Művelődési Központban május 19-én délután fél 5-től este kilenc óráig „álomanalízisra” várják az érdeklődőket. A részvevők megismerhetik a „királyi” utat a tudatalattihoz, az álomfejtés al- szempontjait, s az álmok üzenetét. Az előadó Ferenczy László, az Aszklepiosz Holosztikus Gyógyítóközpont vezetője lesz. Cserebere a családsegítőben Hatvanban a családsegítő új szolgáltatással kíván segíteni a rászorulókon. Egy információs központot szeretnének létrehozni, ahová olyan intézmények, magánszemélyek jelentkezését várják, amelyek az ügyfelek részére albérletet, lakásmegoldást, munkalehetőséget, esetleg alkalmi munkát tudnának biztosítani. Emellett továbbra is számítanak azok jelentkezésére, akik természetbeni adományokkal, (használt ruha, háztartási eszközök, élelmiszer, stb.) segítenének a rászorultakon. Megjelent a „Lőrinci Hírei” E héten valamennyi lőrinci otthonba eljut a város közkedvelt lapja, a „Lőrinci Hírei”. A tartalomban ezúttal is sok érdekes téma szerepel. így például megtudhatják, mit kell tudni a TB-választásokról, felidézik a Mátravidéki Erőmű építésének történetét, beszámolnak az iskolák és az óvodák versenyéről a Afdrícz-év alkalmából. De szerepel a lapban a földárverésre kerülő területek térképe is. Olvashatnak ezen kívül a Selypi Kinizsi közgyűléséről, valamint a Challenge Day programjáról. Még megtekinthető Korábban már hírt adtunk arról, hogy Zagyvaszántón a helyi házasságkötő teremben a közelmúltban nyílt meg Nagy László Gyula festőművész tárlata. A kiállítás május 28-ig látogatható. Nálunk — otthon A fenti címmel hirdet rajzpályázatot a hatvani Családsegítő Szolgálat általános iskolások részére. A művek bármilyen technikával készülhetnek a megjelölt témakörben A/3-as vagy A/4- es méretben. A beküldési határidő: május 21. A rajzokat a szervezet címére, a Hatvány I. u. 6. alá kell eljuttani, ahol a zsűrizést követően ki is állítják a legsikeresebb alkotásokat a gyermeknapon. A legügyesebbek természetesen jutalomban részesülnek. Újra üzemel a gyógycentrum A Petőfibányán működő gyógycentrumot hosszú éveken keresztül sok helyi és környékbeli beteg látogatta. A Mátraaljai Szénbányák üzemeinek felszámolását követően azonban e létesítmény sorsa is bizonytalanná vált egy időre. Jó hír, hogy az önkormányzat végül is úgy döntött, hogy átveszi a centrumot, és azt tovább üzemelteti. A magas költségek miatt azonban csupán korlátozott szolgáltatással állnak a rászorulók rendelkezésre. Folytatódik az agykontroll-tanfolyam A hatvani városi művelődési központban tovább folytatódik a népszerű agykontroll-tanfolyam Dr. Varga László pszichiáter orvos vezetésével. A második csoport tagjainak május 28-29-30- án tartják a foglalkozásokat. A részletekről az intézményben kaphatnak felvilágosítást az érdeklődők. Múltidéző Hatvan a Rákóczi- szabadságharcban Böngésző, hatvani gyerekeknek Erkel Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából többfordulós vetélkedőt szervezett a hatvani Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Ház. Böngésző címmel egy rejtvényfüzetet jelentettek meg a város és környékbeli általános iskolások számára. A magyar nemzeti opera megteremtője életútjának ismeretéről adhattak így számot a gyerekek. Emellett „vizsgáztak” Erkel munkásságából: legismertebb operáinak dramaturgiájából, zenei megoldásaiból, s elemezniük kellett a Himnuszt és a Szózatot, mint zenei műveket. A megoldásokat már elbírálták a gyermekkönyvtár munkatársai, a legjobb megfejtőket pedig a fővárosba vitték az Open ' című előadásának megtekintésére. Uj bolt Apcon Már nem csak a kíváncsiság hozza ide a vevőket Budapesten a Vili. kerületben tanulta a szakmát a szűcsi kmb Ifjú rendőr a „nyugati csoportból 99 A lőrinci asszonykórus Hatvan város történetének kevésbé ismert epizódjai a Rá- kóczi-szabadságharc helyi eseményei, melyekben meghatározó szerepe volt a felújított pa- lánkvárnak, az ott berendezett hatalmas hadi élelmiszer-raktárnak és a Bezerédj-ezredből álló helyőrségnek. A szabadságharc hadi helyzete 1708-ra úgy alakult, hogy a császári csapatoktól hemzsegő Pest-Pilis-Solt vármegyének képviselő-testülete kénytelen volt a soron következő üléséit a nagyobb biztonságot nyújtó Hatvanban megtartani. Az 1707. november 23-i, boldogi közgyűlésen határozatot hoztak arról, hogy Darvas János alispán vegyen magának egy házat Hatvanban, vagy az Apc-pusztán levő nemesi kúriáján építsen magának egy fahazat. Ebben az úgyben ismét tárgyalt a közgyűlés 1708. január 16-án Lőrincká- tán. Elhatározták, hogy a megye jegyzőjét elküldik követségbe a helytartóhoz, hogy szólítsa fel a Hatvanban működő Szellesy Imre gabonabiztost: szerezzen a városban az alispán részére egy székházat. Ha ez nem jár sikerrel, akkor a fejedelmet kell megkérni, hogy intézkedjék ebben az ügyben. A következő nagyobb közgyűlést már Hatvanban tartottak, amikor 1708. április 26- án elszámoltatták a megyei tisztviselőket, egyben 25 kiló zabot és 15 szekér tűzifát utaltak ki Ta- tay István hatvani postamesternek a levelek továbbítása terén szerzett érdemeiért. A Pest megyei tisztségviselők mandátuma 1708. szeptember végén lejárt, ezért a szeptember 12-i hatvani közgyűlésen elhatározták, hogy a búcsúztató gyűAz Erkel-évfordulóra A korábbi években megszokottnál is nyugodtabban hajthatják fejüket alomra Szűcsiben, hisz tavaly ősz óta van már rendőre a községnek. Antal János r. őrmester Gyöngyöstaijánba való, s 1989 novemberében szerelt fel. Mint említi, a hatvani vasútforgalmi szakközépiskolából jelentkezett két társával a kék egyenruhásokhoz. A katonáskodást, a siklósi kiképzést, majd a csopaki tiszthelyettesképző iskolát követően a főváros VIII. kerületében őrjárőr szolgálatot teljesített. Ott volt alkalma beletanulni a szakmába. Kemény helynek bizonyult a Rákóczi tér, de az egész körzet. Eleve szülőfaluja közelében lést szeptember 26-án, Hatvanban fogják megtartani. A terv szerint megrendezett 26-i gyűlésen döntöttek arról, hogy az ellenség előli áttelepítésre kijelölt községek lakói az eltávozás előtt az összes természetbeni restanciát kötelesek beszállítani a hatvani gabonaházba. A szolgabírák egyben vessenek ki 2 poltúra fej- adót a vármegye szükségleteire. Az 1708. október 24-i hatvani közgyűlésen ismét elszámoltatták a megyei tisztségviselőket. A szomszédos megye képviselői az 1709. évi hatvani közgyűléseit február 8-án; március lf-én; április 5-, 6- és 8-án (ez utóbbi tisztújító közgyűlés volt, ahol elnökként a fejedelmet Beniczky László képviselte); május 27-én (ekkor egy peres ügyet tárgyaltak) és junius 18-án tartottak. A következőkben Gyöngyösön, maid Apcon gyűltek össze. Az 1709. október 10-i apci közgyűlésen a tisztségviselők előadták Darvas János alispán panaszait, „kit a hatvaniak nemcsak két sértő levéllel gyaláztak meg, hanem mikor a varmegye ügyeinek intézésére a nevezett mezővárosba akart menni, abban erőszakkal megakadályozták”. Kérték a fejedelmet, hogy ez ügyben segítsen az alispánnak. (Szabó Máté hatvani várkapitány ekkor akarta átadni a várat a császáriaknak, e tettét Bottyán János generális akadályozta meg. A kitört harcokban szinte egész Hatvan leégett.) A jász-kun haderőt (egy ezredtörzset és a 10. századot) 1710. februárjárban még összevonták Hatvan körül, de a település megyei közgyűlések megtartására alkalmatlanná vált. Demény-Dittel Lajos kívánt dolgozni, s ehhez kapóra jött neki a múlt áprilisában Szűcsibe kiírt pályázat. Körzeti megbízottja lett a településnek. Par hónap után is már úgy véli, jobban járt, hogy ide került, mint Karacsondra. S hogy miért? Sokkal megfontoltabbak, nyuf odtabbak az emberek ebben a elységben, így jóval kevesebb a gond. Azért nem annyira könnyű a kmb élete, gyakran még éjjel is felköltik a panaszosok. Mindjárt ideköltözésük első éjszakáján két órakor — meséli — zörgettek be hozzá, hogy a halastónál fiatalkorút csíptek fülön, s nem hajlandó megmondani a nevét, az adatait. Pizsamában ment ki abe- jelentőkkel, s igazoltatta az ifjút... A fiatal körzeti megbízottat hamar befogadta Szűcsi lakossága (Fotó: Perl Márton) Elég gyakori, hogy azért keresik meg, mert családi botrány tör ki. Véleménye szerint ez a munkanélküliséggel is összefüggésben van: isznak az emberek, azután pedig veszekednek, verekedned. Bizony nehéz dolog ilyen magánjellegű ügyekbe beavatkozni. Az sem mellékes, mennyire fogadják be egy faluban a rend őrét. Mondja is rögtön, nem az a baj, hogy fiatal, hanem az, hogy túlságosan ifjúnak is néz ki. Visz- szahallotta idekerülése után, hogy többen megjegyezték: gyerek rendőrt hoztak a községbe?! De szerencsés alkat, hiszen nem érinti túl érzékenyen az ehhez hasonló megnyilvánulás. Most már úgy érzi, befogadták az itt lakók. A polgármesteri hivataltól is megkapott minden segítséget a szolgálati lakás alakításához, a munkájához egyaránt. Különösen jo az együttműködés Ferencsák János r. zászlóssal, Gyöngyöspata körzeti megbízottjával, a szép fehér szolgalati kocsit is közösen használják. De a csapathoz — vagy ahogy ők nevezik magukat — a „nyugati csoporthoz” tartozik Gyóngyösoro- szi és Gyöngyöstarján kmb-je, Füleki Péter r. törzsőrmester és Nádudvari Károly r. főtörzsőrmester is. Gyakran segítenek egymásnak, vesznek részt együttes éjszakai akcióban. Hogyan vélekednek maguk a Szűcsiben élők? A kérdésre Vi- tovszki Mária jegyző válaszolja: ahhoz képest, hogy fiatal, s még pályája elején áll, nagyon jól bevált módszerei vannak. Kordába terelte a közlekedési szabálysértőket, velük volt ugyanis a legtöbb gondunk. Az is jó, hogy elég csendes község a miénk, szerencsére nagyon kevés a bűn- cselekmény. (-lay) „ Túr a disznó, túr a mocsár végen, tartottam szeretőt, de már régen...” — szűrődnek ki az ismert nóta dallamai a Lőrinci Tájházból. Tucatnyi lelkes helybéli asszony gyűlik itt össze mostanság heti néhány alkalommal, hogy vezetőjükkel, Mester Lajos nyugdíjas pedagógussal együtt készüljenek május 26-ra, a nagy fellépésük napjára. Emberemlékezet óta nem működött asszonykórus vagy dalárda a településen. A legidősebbek még emlékezhetnek ugyan a háború előtti kezdeményezésekre, ám napjaink hagyományőrző tevékenysége csak az önkormányzati választások óta vált számottevővé, amióta Silkó Róbert vezetésével megélénkült ez a mozgalom. A tájház létrehozása óta számos, régi mindennapi szokás — csigakészítés, tollfosztás, szövés-fonás — került felelvenítés- re. S mindezek folytatásaként megalakult az asszonykórus. — A kezdetek a nyolcvanas évek elejéig nyúlnak vissza — kezdi beszélgetésünket Mester Lajos. — Akkoriban Zagyva- szántón tanítottam. Ott határoztam el, hogy summás és népdalokat, népzenét gyűjtök a honismereti szakkör számára. Célunk volt az utolsó zsúpfedeles ház megvásárlása is, ám az akkori tanácsi vezetés nem segített bennünket. Elkeseredésemben a további gyűjtést is abbahagytam. — Maradtak fenn emlékek azokból az időkből? — Amit lehetett, szalagra vettünk, így néhány summásdalt, furulyaszót sikerült megmenteni. Az elmúlt ősszel nagy örömmel olvastam a hagyományőrző pályázatra szóló felhívást a „Lőrinci Híreiben”, és két kazettányi műsorral beneveztem én is. így állhatott össze a „Summásélet Lőrinciben” és a „Lakodalmi szokások” anyaga. — Gondolom, ez adta az ötletet a kórusalapításhoz. ■■ — Eleinte még nem volt szó erről. A gyűjtés során azonban eljutottunk Tari Gyulánéhoz, Molnár Mihálynéhoz és Kerek Jánosnéhoz, így négyen kezdtük el a nótázást. Lassacskán csatlakoztak hozzánk a többiek is. Időközben felkeresett bennünket Ludányi Imre bácsi, aki régi lakodalmi rigmusokat mondott magnószalagra. Oltai Andor zenei szakfelügyelő felfigyelt a benne rejlő értékekre, s bátorított bennünket. — Jönnek a fiatalok is? — Sajnos nem annyian, ahogy szeretnénk — veszi át a szót Silkó Róbertné. — Az első fellépésünkön úgy láttuk, hogy tetszik nekik a műsor, így szeretnénk közelebb vinni hozzájuk ezt a műfajt. Tervezzük, hogy közös próbákat tartunk az iskolai énekkarokkal is. Tari Gyuláné hozzáteszi: — Érdemes lenne átadni nekik ezeket a dalokat. Én több, mint 200 nótát ismerek, a legtöbbet a szüleimtől és a nagyszü- leimtől tanultam. Mester Lajos optimista a jövőt illetően: — Március 15-én sikerült megénekeltetnünk a hallgatóságot. Szeretnénk, ha ez május 26- án is így történne, hiszen aznap kétszer is fellépünk. Szent István napján pedig már helyi népviseletben szeretnénk a színpadra állni, melyhez ezúton is kérnénk a lőrinciek támogatását. Tari Ottó A vásártéri részen élők itt mindent megtalálnak A közelmúltban egy tetszetős bolt nyílt Apcon: Huber József, helybéli faárukészítő vállalkozásában. — Hogy jutott eszébe egy faárukészítőnek üzletet nyitni? — Ez a vásártéri rész teljesen ellátatlan volt, messzire kellett menniük az embereknek tejért, kenyérért — mondja a hatvan éves férfi. — Üresen állt itt egy épület, amelyet megvettem a polgármesteri hivataltól, egy év alatt rendbehoztuk, berendeztük, és a húsvéti ünnepek előtt nyitottunk. — Esetleg nem ment jól az ipar? — Dehogyis. Az országban ötven bolttal, három nagykereskedelmi vállalattal állunk kapcsolatban: a háztartásban használatos legkülönfélébb termékeket gyártunk. Nézze, ezt a boltot a feleségemmel tulajdonképpen öregkorunkra gondoltuk ki. Nem hoz nagy hasznot, nem is arra törekedtünk. Csakhogy tisztesen megéljünk majd belőle. No és van három nagy gyerekünk, közülük kettő, sajnos, munka- nélküli. így ők is tudnak hol dolgozni. — Ahogy szétnézünk, szinte minden áru megtalálható itt... „Több mint 600 ezer forintos készlettel nyitottunk” — Hatszázötvenezer forintos készlettel nyitottunk, van hűtővitrin, fagyasztóláda. Minden nap friss töltelékáru érkezik Gyöngyösről, hetente pedig frissen vágott csirkét hozunk Jászberényből. Természetesen megvan a napi kenyér, tej is. — Nagy a forgalom? — Eleinte csak a kíváncsiság hozta ide az embereket, de most már nap mint nap új arcokat látok. És nemcsak a vásártéri részről, hanem a község távolabbi utcáiból is jönnek a vevők. Tervbe vettük, hogy hamarosan egy fa- gyizót is nyitunk, közvetlenül a bolt mellett. — Ennyi vállalkozás azért sok munkával járhat... — Tizenhárom éve, ha volt tizenhárom vasárnapunk. Reggel ötkor kelek, s bizony, este tízig dolgozom. No de nem panaszkodom, mert a családom szerint azért vagyok hatvan évesen is fiatalos, mert örökösen tevékenykedem... M. M.