Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-04 / 102. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. május 4., kedd Látószög Borítéklyuggatás A nagymúltú, patinás, elegáns gyár már autóbuszát is árulja. Eddig inkább csak egyebekről olvasott, hallott az ember. Üzemi üdülőktől, nyaralótelepektől, hétvégi házaktól váltak meg a munkáltatók, sportlétesítményeiktől, kultúrott- honaiktól, gyermekintézményeiktől szabadultak adósságaik törlesztése, kiegyenlítése, a privatizáció során. Nyűggé, teherré vált a dolgozóról való külön gondoskodás, s — valljuk meg — jó néhány helyen jól is jött a nagy szabadság a szinte ellenőrizetlen vagy ellenőrizhetetlen kótyavetyékhez, biztosan volt, aki szépen nyert rajtuk. S egy-egy átalakuló, főleg pedig kis szervezetnél ugyan ki figyelte a jóléti, szociális, kulturális javak sorsát?! Sok esetben a változások a gárdát is úgy szétszórták, hogy alig maradt belőlük, aki emlékezni, számonkér- ni tudna, merne. No, de minek is az autóbusz, amivel valaha a szocialista brigádok családostól kirándulhattak évente egyszer-kétszer, vagy sűrűbben ingyen, s rosszabb esetben sem különösebben drágán? Elmúlt a szocializmus, széthullottak a brigádok, elfeledtük a csoportos szórakozásokat. A kedv, s az idő is hiányzik ahhoz, hogy a dolgozó kimozduljon életének megszokottabb, köznapibb csapásából. Költséges, számos munkavállaló számára erőn felüli kiadás az egyszerűbb vikend is, nyaralásra, évközi hosszabb pihenésre pedig egyszerűen már nem futja pénzéből. Még az üzemi, vállalati üdülőkben sem. Ilyenformán talán könnyű is a búcsú az említett ingatlanoktól, aligha fáj, ha átfestik rajtuk a táblát. Más dolog, hogy a szocializmus, vagy éppenséggel a brigádélet érzékenyebb fájlalása nélkül nem utazgatna-e mégis tovább ez és az a munkatársaival, s akár családosán — ha tehetné. Bizonyos, hogy változatlanul igénybe venné a munkahelyi kedvezményt, még inkább pedig kapna az ingyenes lehetőségen egy-egy érdekesebb kirándulásnál, netán külföldi túránál. S az államosított szakszervezeti üdülőknél lényegesen olcsóbb pihenőházakban is szívesebben időzne, mint például a saját otthona előtti kispadon, hogy valamelyest kifújhassa magát, némi erőt gyűjthessen a továbbiakhoz. Ebbe is, abba is csak jobb híján próbál beletörődni, hiszen mi egyebet tehetne? S előbb-utóbb sajnos azt is tudomásul veszi, hogy tovább nyirbálják a kisegítő, könnyítő juttatásokat. Szó van arról, hogy jövőre az étkezési hozzájárulást, a ruhapénzt is személyi jövedelemadó terheli. Valószínű, hogy a dolgozó a legkisebb zokszó nélkül is megértené mindezt abban a helyzetben, amiben az intézke- dők szemrebbenés nélkül hozzák döntéseiket. A jelenleginél sokkalta vagy legalábbis lényegesen jobb körülmények között aligha törődne a szociális szférát is érintő változásokkal. Ha úgy beoszthatná a fizetését, nyugdiját, hogy ne egyik hónaptól a másikig tartson, hanem legalább egy-egy keveset időről időre félre is tehessen belőle — no, nem mindjárt valami vállalkozáshoz vagy új lakásra, bútorra, hanem csupán némi ruhafélére, s egyszerűbb utazgatásokra, üdülésekre—valameny- nyit, aligha nyújtogatná a kezét külön támogatásokért. Ám amíg így nincs, ha nem is mondja, kesergi — fájlaljá az egyre újabb „borítéklyuggatást”. Megkönnyezi, bizony, hogy megkönnyezi nemcsak a — munkájával, áldozatával teremtett— üdülő, sportlétesítmény, művelődési ház, klub, bölcsödé, óvoda, hanem a sokkalta szerényebb hétvégi pihenőház, kirándulóbusz, meg az étkezés, a munkaruha elvesztését is. S ami még jobban emészti: ez a könny talán már fel sem szárad életében. Pedig — ha még oly nehéz is — talán lehetne tenni azért, hogy felszáradjon. Gyóni Gyula Nagyító alatt A személygépkocsik javítása A Heves Megyei Fogyasztó- védelmi Felügyelőség országos program keretében beható vizsgálatnak vetette alá a személygépkocsijavító tevékenységet. Bisztriczki László felügyelőségvezető tájékoztatása szerint az indokolta a vizsgálatot, hogy az 1980-as évek közepétől alapvető változás történt: nagy mennyiségű és sokféle típusú—főleg használt — gépkocsi áramlott be hazánkba a nyugat-európai államokból. A szervízhálózat rendszere átalakulóban van. A vállalkozás szabadságával, a privatizáció lehetőségével növekedett a magánműhelyek száma, s ugyanakkor a hagyományos javító cégek tevékenységük kiszélesítésére kényszerültek. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a vállalkozók nem ismerik kellően a működésükre vonatkozó jogszabályokat. Sőt, több esetben be sem jelentették működésüket a Közlekedési Felügyeletnek, illetve a település önkormányzatának. Egyes esetekben hiányoztak a szakhatósági hozzájárulások, hét műhelyben pedig nem készült vállalási szabályzat. Ez utóbbi hiányában pedig elmarad az ügyfelek tájékoztatása a feltételekről, a jótállási kötelezettségről, valamint a minőségi kifogások intézésének módjáról. Súlyos hibának minősült a vizsgálatok során, hogy az egyéni vállalkozók műhelyeiben nem készül munkalap a gépkocsik átvételekor, amelyen a javításra vonatkozó fontos feladatokat rögzítik, például a kilométeróra állását, az átvétel dátumát, a várható javítási költséget, stb. A hagyományos javító műhelyekben ilyen hiányosságot sehol sem tapasztaltak. De a munkalapok hiánya miatt nem állapítható meg a ténylegesen megjavított gépkocsik száma, s nem egyeztethető a kiállított számlákkal. A szolgáltatás elvégzését tanúsító, a minőséget vállaló bizonylatok rendszerint hiányosak, érthetetlenek. A tételes felsorolás helyettt kódszámokkal kitöltött „számla” kontrollra, egyeztetésre nem alkalmas. A fogyasztónak a kiszolgáltatottság elkerülése érdekében érdemes megszívlelnie a következő tanácsokat: Gépkocsit csakis engedéllyel rendelkező szervizben, műhelyben javíttassanak. Csak szakképesítéssel rendelkező vállalkozónál dolgoztassanak. A gépkocsi átadásakor okvetlen kérjenek munkalapot, melyen rögzítik az átadás tényét, dátumát, a jelzett hibákat, a kilométeróra állását, a jótállási feltételeket, s nem utolsó sorban a javítási költséget. Okvetlen tájékozódjanak az árakról, a rezsi óradijról s a javítás várható időtartamáról is. Kifogás vagy panasz esetében azt javasolja a felügyelőség vezetője, hogy észrevételeiket jegyezzék be a „Vásárlók könyvébe”. Semmiképpen se tekintsenek el a számlaadási kötelezettségtől, még abban az esetben sem, ha számla nélkül „olcsóbb” a javítás költsége, mivel számla hiányában jogaikat nem érvényesíthetik! Javítás utáni panaszok orvoslása kizárólag akkor történhet meg jogszerűen, ha a legfontosabb adatokat írásban rögzítik, bizonylatokkal rendelkeznek és az egyszerűének tűnő ügyekben is gondosan és körültekintően járnak el. (sugár) Kerényi Imre a teátrumunkról Színházi Napló Egerből Három napig a szokottnál is mozgalmasabb volt az egri Gárdonyi Géza Színházélete. A Magyar Televízió stábja készített interjúkat és felvételeket a helyszínen a „Színházi Napló” című műsor számára. Ez alkalommal a szerkesztő-műsorvezető Kerényi Imre, a Madách Színház igazgató-főrendezője volt. — A „Színházi Napló” az I-es programban, rögzített műsoridőben 19.10-kor szokott jelentkezni a „TV Híradó” előtt — mondja. — Ez egy havonta sugárzott televíziós újság, ami nem elsősorban a szakma, hanem a közönség számára készül. Eddig hat „száma ment le”. Általában minden adás egy témával, egy produkcióval vagy egy színházzal foglalkozik, mint jelen esetben is. Korábban már bemutattuk a zalaegerszegi társulatot, s többször jártunk külföldön is... — Van annak valami apropója, hogy most éppen Egerre esett a választás? — Igen, levelezőink vannak. ami ilyen rendszerváltásos időben, gazdasági válságban nagyon nagy dolog. S mindezt nem megy a nívó rovására. A továbbiakban Kerényi Imre még elmondta, hogy a Fodor Imre vezette produkciós iroda műsora május 20-26. között kerül adásba. Ezúttal Shakespeare „Tévedések vígjátéka”, Szo- mory: „Hagyd a nagypapát!” és Örkény: „Tóték” előadásaiból vettek fel részleteket, s megpróbálnak visszaadni valamit az egri miliőből. (jámbor) Egy mozgalmas jelenet a Tévedések vígjátékából Amikor egy új műsor beindul, akkor a nézők egy része kötelességének érzi, hogy állást foglaljon. — Tehát valaki beajánlotta a Gárdonyi Géza Színházat? — Mégpedig Juhász Ferenc tanár úr, a mezőkövesdi általános iskolából. írt egy levelet a szerkesztőségnek, s abban volt két olyan mondat, ami megfogott engem. Méltatlannak érzi — írta —, hogy a tömegkommunikációban kevés szó esik Egerről. Az itteni társulat nagyon jó — folytatta —, s milyen kedvező lenne, ha a munkájuk, létezésük országos nyilvánosságot kapna. Ebben a komolyság mellett volt némi panasz is. Úgyhogy most eljöttünk, és csináljuk a műsort, amit voltaképpen a közönség rendelt meg. — Mi a benyomása az itteniekről? — Rendkívül jó. Családias, sokszínű társulat. Minden szerepre akad megfelelő a színészek között. Az egri színházat egy stabil, nyugodt létezés „lengi át”, Aprópénzre váltott üzletrészek? Nem szabad lefejezni a mezőgazdaságot A családi gazdálkodás és a szövetkezés egységét kellene megteremteni Medgyasszay László, a Földművelődésügyi Minisztérium politikai államtitkára a mezőgazdaságot nevezi a nemzetgazdaságon belül fő prioritásnak, amikor arról kérdezem, hogy az agrárteendők közül milyen fontossági sorrendet állítana fel. — A prioritások önmagukból adódnak — mondja az államtitkár. — A kulcsszó a működőképesség fenntartása, a válságmenedzselés, a piacszervezés, és szabályozás, a finanszírozás. Nem tartható tovább a jelenlegi állapot. Egyetlen ágazat sem képes elviselni, hogy az anyagbeszerzése világpiaci árnak a 35-40 százalékán. Áz agrárolló mára agrárkasszává vált, amely ha kellően nem figyelünk, lefejezheti a mezőgazdaságot. Mindenekelőtt tehát meg kell teremteni a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességét. Hiába beszélünk a mezőgazdaság támogatásáról, mikor a valóságban nem támogatott a magyar mezőgazdaság. Ellenkezőleg: tőkekivonásban, vagyonvesztésben szenved. Ráfizetéssel pedig hosszú távon nem lehet termelni. Ezek az alapvető gondok, természetesen a kép ennél jóval differenciáltabb. — Vészjelzések érkeznek a falvakból, elaprózódás fenyegeti a jól gazdálkodó szövetkezeteket is... — Jól érzékelem, milyen veszélyekkel járhat az átalakult termelőszövetkezetek újbóli megnyitása. Éppen ezért a szövetkezeti törvény módosítását, a csoportos leválás koncepciót úgy szabad megvalósítani, hogy közben biztosított legyen a mező- gazdaság működőképességének fenntartása és a folyamatos termelés. — Az új koncepcióval működőképes egységek önállósulásának lehetőségét szeretnék megteremteni? — Sem a kormányzatnak, sem a parlamentnek nem áll szándékában a termelőszövetkezetek szétaprózása, hanem annak a feltételrendszerét kell megteremteni, hogy a működőképes egységek — és csakis ezek — kivihessék a vagyonukat s ebből a pénzből megalapozhassák az önállóságukat. Elfogadhatatlan számomra is az, hogy az extra tejet előáállító szakosított tehenészeti telepeket adott esetben széthordják, vagy a gazdák által üzletrész fejében kivitt, tenyésztésre alkalmas tejelő teheneket azonnal vágóállatként értékesítsék. — Csalódás fogja érni azokat, akik arra várnak, hogy most aprópénzre válthatják üzletrészüket?? — Nem lehet működésképtelenné tenni a nagyüzemeket, mert kellő anyagi és szellemi tőke híján nem tudjuk, felváltani azokat egy másik formációval. Hiszem azt, amit az MDF 1990- ben meghirdetett: az agrárágazat jövője a családi gazdálkodás és az értékesítési típusú szövetkezés együttese lehet. Ebbe az irányba kell elmozdulni. Ehhez azonban átmenetet kell biztosítani. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szövetkezetekben is emberek élnek, és nem mindegyikük kíván önállóan gazdálkodni. Meg kell hagyni számukra az életfeltételeket es a döntés lehetőségét. Ebben látom a törvényhozás felelősségét. Olyan kompromisszumos megoldást kell találni, amely a legszélesebb társadalmi egyetértéssel biztosítja a működőképességet. Május E zt a hónapot mindenki szereti. Nyílnak a virágok, üde tavaszi illat tölti be a levegőt. Még nincs itt a fáradt július, amikor munkában fáradt kezek aratják le a sárgára érett kalászokat. Még zöld gyepszőnyeg a búzatábla. Puhán ringatja lábunkat a zöldelő fű. Ha élvezzük is a legszebb hónapot, eszünkbe jut, hogy a virágok el fogják hullatni szirmaikat. A füvet hideg zúzmara hervasztja le. „Elhull a virág, eliramlik az élet...” Az emberi élet is így változik, s hajunk a megadás fehér lobogóját lengeti. Van valaki, aki kivétel volt és nem lett a lelki gyöngeségek élő áldozata, akinek lelke állandóan Magnificat-ot énekelt, Mária, Jézus anyja. Ezért szentelik a hívő lelkek május hónapját Máriának. Lelkében mindig nyíltak a belső szépség virágai. Mindig egyforma derűvel, erővel és szeretettel fordult Fia felé. El nem hulló, el nem hervadó, meg nem romló virág volt a lelke. Ezért futunk utána és próbáljuk ihletett- ségét eltanulni. E hó 27-30 napjain egy éve lesz annak, hogy magyarok zarándokoltak Lourdes-ba, hogy tisztelegjenek Mária előtt. A jelenés helyén áll az a szobor, ami Bernadett elbeszélése alapján készült. A lourdes-iak mesébe illő szerződést írtak alá hétezer arany frankról Joseph Fabisch szobrásszal, hogy készítse el a jelenés szobrát. Á szobrász megjelent Lourdes-ban, húsz kérdést hozott magával, hogy azok alapján megtudja, mit látott Bernadett. Bernadettnek be kellett mutatnia Mária alakjának tartását, amikor megmondta nevét. „Bernadett felemelkedett, nagy egyszerűséggel összetette kezeit és szemét az égre emelte. ’’Még soha nem láttam szebbet...”— írja a szobrász. A szobor 1864. március 30-án érkezik meg. Bernadettet elhívják a „ronde”-ból (körtánc az iskolában). A plébános felteszi a kérdést: Pontosan olyan? Bernadett némi hallgatás után sajnálkozva megszólal: Nem, ez nem az! Pedig idomították, hogy mondja: valóban, ez az. A művész kora akadémizmu- sához alkalmazkodva fogalmazta meg a látomást. Bernadett szerint a Szűz maga volt az egyszerűség, a puritánság, az arány, a fiatalság. ’’Fiatalabb volt, mint a bűn, fiatalabb, mint a fafa, amelyből származott”—írja Georges Bernanos. (Laurentin: Bernadette élete nyomán.) Máriában a lélek tavaszi, fiatal szépsége és üdesége jelenik meg. Ezért látjuk szobrait májusban gyöngyvirággal és ibolyával ko- szoruzva. Ez a szépség páratlan, sérthetetlen, hiánytalan. Fabisch ezt a lelki sugárzást nem tudta felmutatni. Aki azonban a grotta elé térdel, az megérzi. Mi is meg- éreztük és egy év elmúltával újraéljük. Mária egyedülálló lelkiségét régtől kezdve próbálta a művészet bemutatni. A legnagyobbak versengtek, hogy lelkének nagyságát megszólaltassák. Szobrai közül leghíresebb Michelangelo Pietája. Áki Rómában jár, föltétlenül megnézi. Milanóban a dóm huszártornyának 107 méteres magasán all Mária aranyozott szobra, amely beragyogja a tájat a Mont Blanctól Cremonáig. A festők is megpróbálták Mária nagyságát szemléltetni. Közismertek Carlo Dőld képei, amelyek Mária csodálatos anyaságát jelenítik meg. Leonardo da Vinci sziklás Madonnája csobogó patak partján szemlélteti a boldog- ságos anyát. Murillo Mária elra- adtatását érzékelteti Assuntajá- an. Ugyanez a témája Tiziano- nak Velencében a Frariban. Raf- faello több szempontból láttatja Máriát. A Sixtusi Madonna fenségében, a Madonna Della Sedia meleg, bizalmas közelségének. A téma többszörösen visszatér művészetében. Raffaello rövid 37 éves élete alatt hallatlanul sok és nagy művet alkotott. Közöttük egész sor Madonna képet. Működése egy oltárképpel kezdődött, amelyet az Aracoeli számára festett, majd Folignoba került, ma pedig a Vatikáni Múzeum egyik féltett kincse. Raffaello képei megtalálhatók a világ nagy múzeumaiban (Szentpetervár Eremitage, Firenze Pitti és Uffizi, Bécs, London, Párizs Louvre, München, Madrid Prado). Szép- művészeti Múzeumunk büszkesége az Esterházy Madonna, amelynek sorsa az utóbbi időben izgalomban tartotta a kultúrvilá- got. A rajongó anyai szeretet, a tündöklő lelki tisztaság és a hit derűje csillog minden képen. Mária kiváltságos lelkét kiváltságos emberek közelítették meg. Nemcsak képzőművészek, hanem költők is. Minden korban ihletőjük volt Mária. Egri vonatkozása miatt, modernsége okán is idézzük ide Ágoston Julián versét: „Tavaszi könyörgés: Most feszülő bimbók burkai pattannak sorba Mária/ eléd borulnak drága Nagyasszony, hogy te légy/ életünk napraringatója te tavaszi köszöntés fergeteg/ ne dúlja szét a nyíló szirmok kelyhe- it és harmatos/ fűre szembedből ne könny hulljon reszketeg/ hanem mosolyod fénye s rajta ékes szőnyegen/ felém lépdelő tavasz szirmok éneke.../fiatal zöld vetések szárbaszökkent mosolyát/ hintázzák feléd a tavaszi szélben Szűzanyánk...” Ki érti meg az ő lelkének nagyságát? — kérdezzük Váci Mihaly- lyal: ”Ki értené nevednek dallamát, s dallamtalan zenéjét?” Bernadett, a 14 éves gyönge, szegény kislány megértette, mert egy tudott lenni vele. Mária barátságába fogadta, mert lelke hasonlított hozzá. A május esti áhí- tatos órák megismertetnek vele, hogy megértsük örök Magnificat-j át. Miklós Béla
