Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-28 / 123. szám

4. HÍRLAP, 1993. május 28., péntek A TUDOMÁNY VILÁGA - HIRDETÉS Találmánya révén az ipari forradalom egyik megindítójaként tartják számon. Edmund Cart­wright angol feltaláló 250 esztendeje született, és megszerkesztette az első szövőszéket, amely a mai korszerű gép alapelemeit tartalmazta. Neve a technikatörténet legszebb lapjaira került, és manapság is szívesen emlegetik. Szövőszékéért tízezer font jutalmat szavaztak meg A gépesítés rohanó áradatába csöppent Tekintélyes, jómódú szülők gyermekeként 1743. április 23- án, Marnhaimben született Ed­mund Cartwright. Papnak ké­szült, és teológiai ismereteket hallgatott Oxfordban. Azután az egyház szolgálatába állt, s irodal­mi művekkel és neves szónokla­tokkal tűnt ki. Ennek ellenére a gépészet — különösen a textil­ipar — nagyon sokat köszönhet neki. A fiatal nottinghami lelkész tulajdonképpen ügy cseppent bele a gépesítés rohanó áradatá­ba, mint Pilátus a krédóba. Mindez — a feljegyzések bizony­sága szerint — 1784-ben történt, amikor „néhány manchesteri úriemberrel” egy társaságban utazva arról beszélgetett, hogy szükségessé válik egy gépi szö­vőszék megszerkesztése. Cart- wrigth erre így emlékezett ké­sőbb egy írásában: „A jelenlevők egyértelműen úgy vélték, hogy ez a probléma megoldhatatlan. A felsorolt érve­ket nem értettem, mert ez ideig még nem láttam senkit sem sző­ni. Mindenesetre kétségbe von­tam a feladat kivihetetlenségét, megjegyezve, hogy nemrég sakk­automata volt látható London­ban. Nos uraim — mondottam —, csak nem akarják azt állítani, hogy nehezebb olyan gépet építe­ni, melynek szőnie kell, mint egy olyat, mely azt a sok bonyolult mozdulatot végzi sakkjáték köz­ben?...” Cartwright valóban megmu­tatta, hogy nem ismer lehetet­lent. Úgy gondolta, hogy olyan gépet tervez, amely megfelel a manufaktúrák óhajainak, a szö- vödék igényeinek. Félretette breviáriumát, és felkereste a Go­adby Marwood falu — ahol lel- készkedett — szomszédos tele­pülésein dolgozó takácsokat és kézműveseket. Tárgyalt a fono­da- és szövödetulajdonosokkal. Önszorgalomból kitanulta a szö­vés mesterségét, és szinte a sem­miből egy teljesen új gépet vará­zsolt elő. Olyan szerkezetet ké­szített, amely egyetlen forgóten­gely közvetítésével mozgatta a láncfonalak és a felcsavarodó szövet hengereit, ide-oda lendí­tette a bordaládát, átlökte a veté- lőt és föl-le vonta közben a nyüs- töt. Az egykori oxfordi egyetemi hallgató és titkos rímkovács váz­latokat készített, matematikai számításokat végzett. Emellett a helybeli kováccsal és kerékgyár­tóval tárgyalt arról, hogyan kép­zeli egy mechanikus szövőszék modelljét. Mai szemmel nézve ez primi­tív szerkezet volt, de akkoriban mégis úgy hatott, mint az artista, aki fél kézen állva a lábaival kari­kát pörget, a kezével labdákat dobál, a szájával meg pálcát tart­va tőrt egyensúlyoz. A megoldás alapelve annyira újszerű volt, hogy 1785. április 4-én Cart­wright meg is kapta az 1470. szá­mú szabadalmat első mechani­kus szövőszékére. Éppen abban az évben, amikor egy forgóten­gelyes Boulton-Watt-gőzgépet elsőként alkalmaztak textilgép hajtására a Papplewick Gyapjú­gyárban. A gőz- és a fonógépek tehát most már közös erővel dol­goztak. Két évvel később, 1787-ben Cartwright megalapította a világ első gépesített szövőüzemét, a Manchester szomszédságában levő Doncaster városában. Egy­szerre húsz gépe lendült munká­ba, miközben Angliában 143 ki- sebb-nagyobb fonoda ontotta a különféle minőségű fonalakat, és csak a fonó-jennyből körülbe­lül húszezer működött az ország­ban. Az említett mechanikus üzemnek érdekessége volt, hogy a húsz „erőszék” gőzgéppel mű­ködött, ám két évtized alatt tönkrement. A feltaláló azonban fáradha­tatlanul dolgozott. 1784 és 1801 között Cartwright több szabada­lom tulajdonosa lett. Feltalálta — egyebek között — a lentörő gé­pet, a lentilolót, a kötélgyártó, valamint a gyapjúfésülő gépet. Egyidejűleg foglalkozott a gőz­gép konstrukciós tökéletesítésé­vel is, amely közben megkezdte diadalútját. Az a gondolat fog­lalkoztatta, hogyan lehetne a gőzgépet célszerűen felhasználni a fonodákban, szövödékben, a hajókon, illetve a szárazföldi jár­műveken. 1791-ben olyan erő­gépet szabadalmaztatott, ame­lyet — vízgőz helyett — alkohol hajtott meg. Cartwright eközben nem fe­ledkezett meg „kedvencéről”, a mechanikus szövőszékről sem. Még ugyanabban az esztendő­ben, amikor a gyapjúfésülő gépet feltalálta, sikerült az „erőszéket” annyira tökéletesítenie és keze­lését annyira megkönnyítenie, hogy a gépi szövödék követel­ményeit teljesen kielégítette. Ez­zel Cartwright, ez a „jámbor széplélek” — ahogy emlegették —, technikusként nagyon hasz­nos munkát végzett. Hozzájárult ahhoz, hogy 1806-ban Manches­terben — három és fél évtizeddel azután, hogy kortársa, Richard Arkwright Cromfordban üzem­be helyezte gépi fonodáját — megkezdte termelését az első, valóban működőképes gépi szö­vődé. Ám még mielőtt a vállal­kozás hasznot hozhatott volna, a gyár épülete porrá, hamuvá égett... Az angol fonodák és szövödék első átfogó gépesítési időszaka csupán három és fél évtizeddel később fejeződött be, Richard Roberts — aki 1789-1864 között élt — működése nyomán. Hatá­sára a textiliparban a termelés ugrásszerűen növekedett. Szinte minden olyan termelési ág, amely a textiliparral kapcsolat­ban volt, alapvető technológiai változáson ment keresztül. Ezek alól a gyapotültetvényeken vég­zett mezei munkák sem számí­tottak kivételnek. Eközben hazájában nem fe­ledkeztek meg Edmund Cart- wrightről sem. 1810-ben az angol parlament érdemeit elismerve tíz­ezer font sterlinggel jutalmazta. Ezért a pénzért farmot vásárolt Kentben. A világtól, az embe­rektől visszavonulva töltötte A fejjegyzések szerint az emlí­tett időszakban nagyot változott a helyzet a gazdaságban. A szá­zadelő 450 tonnás évi gyapotfel­dolgozási teljesítménye alaposan megnövekedett. 1789-ben éven­te már mintegy tizenötezer tonna gyapotból készítették a kelmé­utolsó éveit. Magas kort élt meg, hiszen nyolcvanévesen hunyt el — 170 esztendővel ezelőtt —, 1823. október 30-án, Hastings- ban. Néhány héttel halála előtt or­vosainak kényszerítésére Dover­be ment, hogy a kikötővárosban gyógyítást keressen. Erről Fried­rich Lorenz: A gépek hősei című könyvében — amely a Dante Ki­adó gondozásában jelent meg 1936-ban — a következőképpen ír: „Edmund Cartwright doktor kinyújtózik a heverőn. Már vár­ja, hogy átengedje öreg testét Mil­lernek, a fürdő masszőrjének, de a férfi, aki odalép hozzá, nem Miller. — Ki vagy, és mi a neved? — kérdezi a tiszteletes úr. — Én a szivattyú kezelője va­gyok. Tiszteletes úr szíves enge­dőmével helyettesítem Millert, aki hirtelen megbetegedett. Min­dent elkövetek, hogy teljes meg­elégedésére végezzem a dol­gom... Én csak egyszerű, tudat­ost, a szöveteket, ruhákat es mindent mást, amelyet a textil­ipar akkoriban csak előállítha­tott. Még a birkák is a jólétet su­gározták. A század kezdetén az atlagsúlyuk 12 kiló volt, később viszont már 36 kilós példányok falták a dús legelők füvét. lan ember vagyok, de még én is tudom, hogy a tiszteletes úr aján­dékozta meg Angliát a mechani­kus szövőszékkel... — Kezdetleges munka! — vá­laszolta a feltaláló. — Csak az a szövőszék érne igazán valamit, amelyik megszakítás nélkül tud- na dolgozni... De te ezt nem érted. Az országházban nem értenek a gépekhez, különben nem szavaz­tak volna meg nekem tízezer font jutalmat a szövőszékemért...” Néhány héttel később — hal­doklása idején — jutott eszébe, hogy a gőzgépeket gőz helyett bi­zonyosan puskaporral is lehetne hajtani... De a halál örökre lezár­ta a száját, és a tiszteletes úr kí­vánsága végül is teljesült: erről a találmányáról nem beszélt senki­nek...” Emléke azonban megmaradt, és ma is szívesen felidézik érde­meit, gondolatait, hivatkoznak felfedezéseire a technikatörténé­szek. (mentusz) Semmisnek nyilvánították... A kor technikai versenyét je­lezte, hogy Richard Arkwright kialakította a vízi erőt — mint energiát — hasznosító fonást. Az erre szerkesztett gépet 1771-ben alkalmazták először, amely sike­resen összekapcsolta a szárnyas fonókerék forgató és felcsévélő szerkezetét a hengeres nyújtó­művel. Az izomerővel hajtott fo­nógépekhez képest alapvető újí­tás volt a vízzel történő meghaj­tás. Ez tette lehetővé, hogy ezzel a szerkezettel az 1769-ből szár­mazott szabadalmi leírás sze­rint: „ Gyapotból, lenből vagy gyapjúból olyan vetülék-, vagy akár láncfonalakat lehessen fon­ni, amelyek jobbak, mint bár­mely, eddig font fonal...” A géptervezők és a fonodatu­lajdonosok azonban elég sok tá­madási pontot találtak ahhoz, hogy a vízierős gép szabadalmát sikeresen megtámadják. így ezt — a krónikák szerint — 1785- ben semmisnek nyilvánították. Az „örökmozgó” bűvös gondolat volt Edmund Cartwright kortársa ba. Arkwright csak jóval később volt Richard Arkwright, aki 1732-1792 között élt. A fenn­maradt emlékiratok szerint tes­tes, nehézkes mozgású férfi volt, aki inkább félelemből, mint sze­rénységből a háttérben maradt. Negyvennyolc éves korában már mozgalmas élet állt a háta mö­gött. Minthogy sokgyermekes családból származott, csakis a té­tanult meg írni és olvasni, amikor borbélyként és parókakészítő­ként dolgozott, es hajfestő sze­rekkel is házalt. Véletlenül is­merkedett meg a waringtoni John Kay órássegéddel, aki fel­keltette érdeklődését a gépek iránt. A két fiatalembert elbű­völte az a gondolat, hogy feltalál­ják a perpetuum mobile-t, az „örökmozgót”, és azzal „nagy pénzeket” keresnek. li hónapokban járhatott iskolá A neve mellé ragasztotta... Egy évvel később, hogy Cartwright szabadalmat kapott szövőgé­pére, Richard Arkwright sem panaszkodhatott. 111. György angol uralkodótól ajándékba kapott egyetlen szót, amelyet a neve mellé ra gaszthatott. így Sir Richard lett belőle, és 1787-ben a manchester Mercury hírlap már így számolt be egyik látogatásáról: „Az elmúlt vasárnapon Sir Richard Arkwright lovag, a grófság fő szolgabírájaDerbybeérkezettlándzsásaikíséretében..., akikalegpom pásabb egyenruhát viselték, mit bárki is láthatott itt vala... A kürtösöl ÁLLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG 1AVASZI FELÉRTÉKELÉS! jr Felhívjuk azon vállalkozók, vállalkozások figyelmét, akik a közeljövőben © X HEVES M EGYEI VÁLLAL SOZÓI KÖZPONT külföldi gazdasági kapcsolatot kívánnak kialakítani, illetve meglévő kapcsolataikat bővíteni szeretnék, hogy regisztráltassák magukat a Heves Megyei Vállalkozói Központ e célból létrehozott adatbázisában. A regisztráláshoz szükséges részletes adatlap személyesen, levélben, vagy telefonon igényelhető az alábbi címen: Heves Megyei Vállalkozói Központ 3300 Eger, Dobó tér 6/A Telefon: /36/ 310-724. Fax: /36/ 313-265 ^Igyintcző: Hantos ZoHán / Hálás szívvel [ Köszönetét mondunk ] [ Mély fájdalommal ] mondunk köszönetét mindazoknak tudatjuk, mindazoknak, akik a rokonoknak, l»«gy ismerősöknek, akik FARKAS GÉZA felejthetetlen halottunk CSUTORÁS LÁSZLÓ temetésén megjelentek. JANKOVITS BÉLA életének 47. évében, és testnevelő tanár tragikus hirtelenséggel részvétükkel temetésén részt vettek, elhunyt. fájdalmunkat enyhítették. és mély gyászunkban osztoztak. A gyászoló A gyászoló család Felesége és leánya család Köszönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, volt munkatársaknak, akik felejthetetlen halottunk TAKÁCS MIKLÓS temetésén részt vettek, és mély gyászunkban osztoztak. Felesége és a gyászoló család Köszönetét mondunk mindazoknak, akik drága halottunk FEITH ANTAL temetésén megjelentek, fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család A bajban Önért dolgozunk TEMETKEZÉSI VÁLLALAT Teljeskörű ügyintézés a hét minden napján. Eger, Tűzoltó tér 5. Telefon: 36/312-165 £ z Q 5 C5 CC : ILI : * i V) o </> o CQ O CC Ul d 3 n A birkák is a jólétet sugározták

Next

/
Thumbnails
Contents