Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1993-05-28 / 123. szám

HÍRLAP, 1993. május 28., péntek EGER ÉS KÖRZETE 13. I n ■ I i ) ) > > ) I I ) I N I I I I I Szamártestamentum Régi tervét valósítja meg a Gárdonyi Géza Színház Harle­kin Bábszínháza. Pajzán közép­kori históriákat állítanak szín­padra „Szamártestamentum” címmel. Az előadás ezűttal csak a felnőtteknek szól. A bemutató június 5-én, szombaton 18 óra­kor lesz. A rendező Lengyel Pál, a bábokat Kos Iván kiváló mű­vész (meghívottként) és Lovasy László tervezte. A zenei vezető ezúttal is Kátai László. A Forrásban mutatkoznak be A Forrás Gyermek-Szabad­időközpontban ma délután fél 5-kora noszva/í általános iskolá­sok kiállítása nyílik meg. A tárlat anyagát a fakultatív oktatásban résztvevő kisdiákok munkáiból állították össze. Eger idegenforgalmáért A közelmúltban tanácskoztak a Hotel Minaretben Eger szállo­da- és étteremvezetői, valamint idegenforgalmi szakemberei, vállalkozói. Megalakították az Eger Idegenforgalmáért Egyesü­letet, s elnökének Pataki Sán­dort, az IBUSZ egri igazgatóját választották. Népi kezdeményezés A városi közgyűlés a legutób­bi ülésen döntött a helyi népsza­vazásról és a népi kezdménye- zésről. Az utóbbival kapcsolat­ban lényeges tudnivaló, hogy né­pi kezdeményezés útján a testü­let elé teijeszthető minden olyan ügy, amelynek eldöntése a kép­viselők hatáskörébe tartozik. A választópolgárok legalább 5 szá­zaléka, illetve a településrészt érintő ügyben a lakosság 10 szá­zaléka terjeszthet elő népi kez­deményezést. Az írásos doku­mentumnak pontosan és egyér­telműen tartalmaznia kell a meg­tárgyalásra, illetve döntésre java­solt ügyet, annak indoklásával együtt. Új programokat kínál a Zellervári Közösségi Ház Legalább a család maradjon meg... A Da Motus — Svájcból Nem szobrok — táncosok — Szinte hihetetlen, hogy mennyi szomorúságot rejtenek ezek a szép házak — mondja Bu­rainé Csigi Klára, a Hadnagy úti családsegítő központ és közössé­gi ház vezetője. Amikor a lakótelep épült, még senki sem gondolt arra, hogy majdan munkanélküli is le­het. Kölcsönöket vettek fel az ide költöző családok, többen ígére­tet tettek a második gyerek foga­dására. Aztán megváltozott min­den. Van, akinek az egészségi ál­lapota sem teszi lehetővé, hogy megtartsa szavát, de többeket tart vissza a bizonytalanság, a jö­vőtől való félelem. Akinek még van munkája, sokszor erején fe­lül is hajt, hogy megőrizze állá­sát, aki pedig a perifériára szo­rult — még ha ideiglenesen is —, bezárkózik, mintha neki lenne szégyellni valója. A Zellervári Közösségi Ház (Eger, Hadnagy u. 34.) munka­társai jól ismerik ezeket a gondo­kat. Tisztában vannak azzal is, hogy az alkalmankénti 500- 1000 forintos krízis-segély — amit adni tudnak — semmire sem elég. Épp ezért az idősek napközi otthonos gondozásán túl egyéb szolgáltatásokra is be­rendezkedtek, hogy enyhítsenek a terheken. Ingyenes jogi és pszichológiai tanácsadással szolgálnak. Biza­lommal fordulhatnak hozzájuk az állástalanok is, hiszen az iroda ügyintézői rendszeres kapcsola­tot tartanak a munkaügyi köz­ponttal, tudomásuk van az át­képzési lehetőségekről. Maguk is próbáltak tanfolyamokat szer­vezni, de amiért fizetni kellett, az az érdeklődők hiányában meg­bukott. Amivel viszont szeren­cséjük volt: a játszóház és a gyer­mekfelügyelet. Szívesen töltik náluk a kicsik szabadidejüket, s az anyukák is nyugodtan intéz­hetik ügyes-bajos dolgaikat, mert csemetéjük jó kezekben van, ha ide hozzák őket. — A célunk az — mondja Bu­rainé —, hogy ha már anyagilag nem segíthetjük a csaladokat, legalább lelkileg támogassuk őket. Sok esetben egy külső, ob­jektiven szemlélődő idegen ta­nácsát érdemes meghallgatni. Amikor minden felborul körü­löttünk, legalább a családoknak egyben kell maradniuk. Aki pe­dig egyedül él, ne érezze társta- lannak magát. Ennek jegyében fogantak újabb programjaik is. Most pél­dául három klubfoglalkozást ajánlanak. Páratlan heteken ked­denként 14 és 16 óra között a há­ziasszonyokat várják, akik a sü- téshez-fozéshez kaphatnak jól hasznosítható ötleteket: kevés pénzből finomat, maradékok felhasználása, tésztagyúrás, apróbb fortélyok, stb. Megtanul­hatnak az anyukák kötni, hor­golni, hímezni, stoppolni, ruhát alakítani. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy miként néz ki egy feleség — a háziasszo­nyok klubjában fodrászkodási szakismeretet is szerezhetnek a látogatók. Páros heteken, csütörtökön 16-tól 18 óráig a gyermeküket egyedül nevelőket, illetve a gye­sen, gyeden lévő anyukákat, apukákat várják, hogy megoszt­hassák mindennapi gondjaikat egymással, vagy egyszerűen csak kikapcsolódhassanak, beszél­gethessenek. A program ideje alatt a kicsinyek külön teremben Ü ’ Tszhatnak, felügyelet mellett. gyancsak a páros hetek péntek­jein 16-18.30 között a magányo­san élőké a Zellervári Közösségi Ház. A rendezők úgy vélik, hogy a zenehallgatás, az olvasás és a videózás is kellemesebb lehet, ha mindezt társaságban tesszük. — A programok természete­sen ingyenesek — ígérte Burainé Csigi Klára, s még hozzátette: „nemcsak a lakótelepieket vár­juk, hanem mindenkit, aki a len­f yelpiactól a Vécsey-völgyig a ömyéken lakik.” Négyessy Zita Különös dolgot „művelnek” a svájci Da Motus együttes tánco­sai. A kéttagú együttes legszíve­sebben köztereken lép fel, ahol szokatlan jelmezükben szinte élő szoborként hökkentik meg vagy késztetik gondolkodásra az utca embereit. Ők maguk mennek te­hát a közönséghez, hogy moz- ásművészetükkel közvetlen apcsolatot teremtsenek ember és ember között. Gerják István, az A te liana Mozgásszínház ve­zetője tavaly Budapesten, a Pető­fi Csarnokban találkozott művé­szetükkel. Az élményből ismer­kedés, s végül személyes kapcso­lat lett, így az egri együttes meg­hívta a svájci párost. A Da Motus 1987-ben alakult, és művészetü­ket biotáncnak nevezik. Az egri közönség is közvetlenül meg­győződhet produkciójukról, hi­szen a hét végén érkeznek váro­sunkba, egy úgynevezett „workshopra”. Találkoznak az Atellana táncosaival, de terve­zik, hogy fellépnek a város köz­terein, s a környékre is elmen­nek. Figyelem! Ha valaki a lámpa­oszlopon vagy az ablakpárká­nyon szokatlan, szoborszerű fi­gurákat lát, lehet, hogy ők azok! (ji) Hol adják a marhalevelet? Olvasóink már értesülhettek róla, hogy május 24-től az állat­tartóknak kötelező marhalevelet váltaniuk. Hova fordulhatnak az egri polgárok? Kérdésünkre dr. Képes László, Eger Megyei Jogú Város állatorvosa adott informá­ciót. — Már az elmúlt évszázadban is működött a „marhalevél intéz­ménye”. Igazolta az állat tulaj­donjogát, es azt is, hogy a jószag „forgalomképes”. Mária Terézia óta a II. világháborúig, és még utána is, a ’70-es évekig jól szol­gálta célját. — Miért van szükség ismét a marhalevélre? — Úgy gondolom, az elmúlt húsz évben a konszolidált (vagy legalábbis annak tartott) állat- egészségügy miatt nem tartották szükségesnek. Most viszont az állatok eladásával kapcsolatos szigorú egészségügyi előírások hívták fel a figyelmet arra, hogy igenis Magyarországon is szük­séges visszaállítani a marhaleve­let. — Mit kell tenniük az állattar­tóknak? — Különbség van az úgyneve­zett nagy- és kisállatok esetében. Ha a szarvasmarha, ló, öszvér, szamár, bivaly elérte a 30 napos kort, tulajdonosának minden körülmények között kötelezően ki kell váltania az okmányt. Ezt Egerben a Jókai út 10. alatt teheti meg. A sertés-, juh- és kecsketar­tóknak csak akkor kell levelet váltaniuk, ha az állat tartási helye megváltozik, tehát eladják vagy vágóhídra értékesítik, azaz köz- fogyasztásra kerül. — Mi történik, ha valaki el­mulasztja ezt a kötelezettségét? — A marhalevél kiváltását az állattartónak kell kezdeményez­nie. Felhívom az érintettek fi­gyelmét, hogy a mulasztást tíz­ezer forintig terjedő pénzbír­sággal sújtja a törvény. — Városunk nem mezőgaz­dasági település. Mégis hány nagyállatról van tudomása? — Körülbelül húsz szarvas- marha, és legalább nyolcvan ló van. A kisállatokról nincs pontos adatunk, de vélhetően ennél sokkal több akad. A főállatorvos (aki egyébként január óta tölti be ezt a tisztet, korábban a Füzesabonyi Állami Gazdaságban dolgozott) még el­mondta, nogy maga is megnyug­tatónak tartja ezt az intézkedést, hiszen egyértelmű tulajdonvi­szonyokat teremt. Egyébként a szabályzat szerint az állatokon mindenképpen meg kell jelölni a tulajdonost. A lovaknál úgyne­vezett beütéssel, a szarvasmar­háknál pedig fülbevalóval, amin rajta van az úgynevezett krotá- lia-szám is. Vakáció a szabadidőközpontban Már hagyomány, hogy a nyári szünidő hasznos eltöltésében — a szülők és a gyerekek nagy örö­mére — jelentős szerepet vállal a Forrás Gyermek-Szabadidőköz- ont. Az idén sem lesz ez más­ént, hiszen júniustól augusztu- sigkülönféle programok várják a gyerekeket. A sportnapköziben — június 14-25-rg — a napi test­edzésen kívül a gyerekek kirán­dulnak Felsőtárkányba, Szilvás­váradra, Síkfőkútra, az erdőtelki arborétumba. A túrákat lovaglás és strandolás egészíti ki. Hasonló elfoglaltságot kínál a „Garabon­ciás-udvar’, ahová június 14-18. között várják az érdeklődőket. A kézműves-foglalkozásokon a legkisebbek is megismerkedhet­nek elődeink munkáival, elsajá­títhatják a nemezelés, a bőrözés, a tűzzománc-készítés fortélyait. Újdonság lesz az idén a sarudi táborozás július 10-16. között, ahol a vízt sportok szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek. Nomád sátortábort vernek fel a diákok Lajosházán június 27. és július 2. között. A résztvevők na­ponta 10-12 kilométeres gyalog­túrán vesznek részt. A „gitárma- nia” alkotótáborba mindazokat várják, akik valamilyen hangsze­ren játszanak. Erre az elfoglalt­ságra július 19-31. között kerül sor. A táborokkal kapcsolatban bővebb információt a gyermek­szabadidőközpontban kaphat­nak az érdeklődők a következő telefonszámon: (36) 312-686. Maradnak a Buttler-ház tervei Az utóbbi években szinte mindenkinek szabad bejárása volt az egri Buttler-házba. Leg­utóbb viszont kivételesen olya­nok végezték a bejárást, akiknek kulcsuk van az épülethez. A tu­lajdonosok, a Buttler Bt. tagjai, a ház bérlőjének, az 7. Magyar Szerencsejáték Rt-nek a képvi­selői a tervezőkkel és a kivitele­zőkkel nézelődtek a házban. — A korábbi elképzelések nem változtak — mondja Gerlai István, aki a Szerencsejáték Rt. -t képviseli. — Az épület első eme­letén forintos kaszinót szeret­nénk nyitni. Az eredeti elképze­lések csak annyiban változnak, hogy egy kicsit csúszik a határ­idő. Szeptemberben kezdjük meg a felújítási munkákat, s vár­hatóan az év végén nyitjuk meg a játéktermet. — Kik tervezik és végzik a ki­vitelezést? — Az Architeka nevű buda- esti tervező és építő társaságot íztuk meg. Ők végezték a szé­kesfehérvári kaszinó kialakítá­sát, és az ő munkájuk a Hilton Szálló felújítása is. Hogy kiváló munkát végeznek majd, arra ga­rancia még Ferencz István mun­kája is, aki Ybl-dijas építész. Helyben pedig Thoma Emőke tartja kezeben az épület felújítási ügyeit, ő főleg a műemlék-fel­ügyelőséggel tárgyal. — Úgy hírlik, néhányon azt szerették volna, ha Észak-Ma- gyarországon Eger helyett Mis­kolcon nyílik ez a kaszinó. — Ez így igaz. Miskolc jóval nagyobb város, mint Eger, de itt virágzik az idegenforgalom, és ebben a városban nagyobb az esély arra, hogy igazi polgári ré­teg alakuljon ki, ami fontos a ka­szinó látogatottsága szempontjá­ból. — Önök innen Bécsbe utaz­nak, a cég központjába, egy vég­ső tárgyalásra. Ez még jelentheti azt, hogy nem valósulnak meg Egerben az elképzeléseik? — Ez már csak pénzügyi tár­gyalás lesz. A terveket mutatjuk be, és az anyagi feltételeket be­széljük meg. Mihelyst hazatér­tünk, elkezdődhetnek a munká­latok... (sárközi) > I Zsebkendőnyi helyen, de jól Irodalmi kávéház a Dobosban Az MDF meghívására Székelyek magyarföldön Székelyudvarhely városának és környékének csaknem negy­ventagú küldöttségét látta ven­dégül az MDF Egri Szervezete. A városunkba látogató delegáció tagjai sorában ott volt Székely­udvarhely polgármestere, a helyi RMDSZ képviselője, valamint a székelyföldi város és környéke iskoláinak, művelődési intézmé­nyeinek vezetője. A magyarországi tartózkodást az MDF Budapest XII. Kerületi Szervezete támogatta, s ennek szervezésében tekintették meg Egert is a vendégek. Az itteni MDF-szervezet nevében Szar­vas Béla elnök, országgyűlési képviselő köszöntötte a távolra szakadt testvéreinket, majd álló­fogadás után a barokk város ne­vezetességeivel és híres pincéivel ismerkedtek meg a delegáció résztvevői. Egy tanév mérlege Lassan vége felé közeledik az idei iskolaév, amely az Egri Me­zőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben szép eredménnyel zárul. Arra a legbüszkébbek, hogy az idei Eu- rópa-versenyben Botos László végzős diákjuk festményeivel az első helyen végzett, és megkapta a Pro Futura Europa című pla­kettet. A különböző országos versenyeken is élenjárt az intéz­mény: magyar nyelvből Czinke Noémi harmadik osztályos tanu­ló állt helyt az országos döntő­ben. A szőlő- és gyümölcster­mesztés egyéni második helye­zettje Petrovics Zsolt negyedikes tanuló; virágkötészetből ugyan­csak második lett Gémes Hilda, a III/B tanulója. A szakma kivá­ló tanulója versenyen kitűnő sze­replésükért szakmunkás-bizo­nyítványt kaptak: sütő szakmá­ban Vas Renáta, a borászok kö­zül Fülöp Józsefés Ivádi György. Az iskola írisz Színpada Schwaj- da György: „Ballada a 301-es parcella bolondjáról” című da­rabbal országos bronz minősítést szerzett. Hasonló eredménnyel szerepeltek a szakmunkásképző és szakközépiskola tanulói a me­gyei versenyeken irodalomból és nyelvből a Ki mit tud?-on, vala­mint a természettudományi tár­gyakból. A középiskolai testne­velési versenyeken asztalitenisz­ben, úszásban, súlylökésben és futásban is öregbítették a mező- gazdaságis diákok iskolájuk jó hírnevét. A Dobos Kávéház új vezetése nem tagadja meg az előző gazda hagyományait: irodalmi műso­rokat, zenés órákat hoz össze azok számára, akik szeretnék el­hinni, hogy Egerben is megho­nosítható újból az irodalmi kávé­ház. Egyáltalán — a kávéház. Ez okból két rangos pesti szí­nészt hívtak meg: Tordai Terit és Szilágyi Tibort, hogy mutatnák be, milyen is lenne, ha volna itt is egy törzsközönség azzal a bizo­nyos törzskávéházzal, ahová a törzsvendég nagyot köszönve, vagy csak laposan pislogva betér. Mert hallani akar valami újat, szórakoztatót, valami szívderítőt — a pénzéért. Lenne ez a kávé­ház az egykori pestinek a máso­lata, vagy a jó példa okán sajátos egri intézmény? Egy biztos: Tordai Teri és Szi­lágyi Tibor az a kettős, akik a ká­véházi hangulat megteremtését komolyan vették. És miután mai, olyan igazi pesti kávéház is kevés van — van? —, ahol órákra be le­het fészkelődni és nemcsak gaz­dag nyugdíjasoknak — van ilyen? — újságot olvasni, a leg­újabb pletykákat terjeszteni a tö­rekvő vállalkozókról, a kikapós menyecskékről, a fiatal lányok­ról, akik szeretnének a „tetőre felkapaszkodni”, és még egye­bekről suttogni, amiknek a női agyakban különösképpen nagy tenyészete akadhat az álom és a valóság között. Nos, szóval ilyen kávéházat röppentett be a máso­dik bejárati ajtó mellé, két négy­zetméterre ez a kitűnő páros. Mert, hogy a „Dobos” átalakít­va, így már két terem, a belsőben minizenekar is húzza a magáét. És ott, ahol a nagy „bútordarab” és a mikrofon még levegőt is, te­ret is hagy a színésznek, az ele­gánsan, folyékonyan mondja- énekli-játssza a magáét. Mint aki Nagy Endre kabaréjából, vagy legalább is a pesti CentrálbólXé- pett volna ki, elénk. És kupiét énekel, és pikáns helyzetet te­remt. És ennek a szelíden kétér­telmű, olykor harsányan egyirá­nyú szövegnek — a hozzá kap­csolódó zenés bohóságoknak — megvan az együttes hatása. No, nem mély, annyi azonban feltét­len, hogy az egri polgár sem megy ki a műsor után azonnal az esti utcára, nem ott cseréli ki asz­taltársaival a véleményét, hanem még marad. /Fogyaszt is!/ Mert kíváncsi arra, amit a mások arcá­ról le lehet olvasni, amiből majd kiderül, ki kivel és miért éppen idejött, erre a mini-társadalmi eseményre. Amely ugyebár ma­napság, csak úgy, a ma látható kisvárosi elit, mint annak idején a pestié, ahol a születési, hatalmi és a pénz-arisztokrácia vitte a prímet. Ahogy zenész-nyelven mondani szokták. És a századelő nem véletlenül jut az eszünkbe, még a stílus és tartalom miatt sem. A két kitűnő szakember, re­mek elánnal végigsodorta a mű­sort az orrunk előtt. Csemegé­nek Molnár Ferenc egyik frap­páns-szellemes írását kaptuk, politikai ötlet címén Ady is szóba került, a sanzonok-kuplék kö­zött akadt mai is — Szentirmay Ákos is többek között —, a hűtő­ből elővett, de jól elfogyasztható régi is, egyszóval: a polgár, a kis­polgár orra előtt elhúzható, fénylő mézesmadzagot Tordai Teri és Szilágyi Tibor kitűnően kezelték, szemmel tartva a kö­zönséget meg az órát is, ponto­san bemérték, mi és mennyi kel­lett ide. Azt lelkiismeretesen fel­tálalták, a teríték hibátlannak ta­láltatott, egyetlen komoly bakit nem engedtek meg maguknak /Tordai még ma is felrúgja-pat- tintja a lábát az ég felé, ha hang­súlyt akar tenni egyik-másik her­vadt kupié egy-egy szavára — egyszóval, a meghívottak és megérkezettek hálásan tapsol­tak, mert komolyan vették őket. Biztatnánk is a Dobost, hogy a jó kezdetet jól folytassa. Hagyja a politikai csacskaságokat! Már csak azért is, mert a hatalmi csű- rés-csavaráshoz és az eszmei „okfejtéshez” még a parlament­ben se nagyon értenek, itt meg kezdő újságírókkal ne akarják elmondatni, amit idősebb kollé­gáik, ott, fenn, a pesti hatalom árnyékában élve-ülve dadogva írnak le és még nagyobb dadogá­sokkal suttognak el, ha a nyilvá­nosság elé ülnek ki. Na, persze akadnak a szakma vagányai, de azok közül a csaknem egyetlen igazi, igen, ő, a Déri már nem gyakorolhatja a polgárpukkasz- tást. Mert azt a mai is megérdem­li. Főleg, ha újgazdag! Farkas András

Next

/
Thumbnails
Contents