Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-22-23 / 118. szám
HÍRLAP, 1993. május 22—23-, szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Izraeli konyha Salátamártás Majonézes fokhagymás padlizsán Hozzávalók: 2 kisebb padlizsán, másfél dl izraeli majonéz, 4 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál törött fekete bors, só (ízlés szerint). A megmosott padlizsánt az előmelegített forró sütőben megsütjük. Héját lehúzzuk, és kisebb darabokra vágjuk. (Ha már nagyok a magjai, akkor azokat eltávolítjuk belőle.) Turmixgépbe rakjuk a zúzott fokhagymával, a borssal, a sóval és a majonézzel, majd addig keverjük, amíg az egész egynemű, sűrű péppé nem válik. Hidegen tálaljuk. (Az izraeli majonéz: egy deci olívaolaj, egy tojássárgája, 1 evőkanál mustár és egy teáskanál ecet keveréke, amit ízlés szerint ízesítenek sóval, borssal.) Pirított kenyérszeletekre kenve fogyasztható. Kenyér helyett nyers zöldségdarabokat, pl. paprika- szeleteket vagy paradicsomgerezdeket is lehet belemártogatni. Pástétomok Csirkemájpástétom Hozzávalók: 50 dkg csirkemáj (szívek nélkül), 3,5 dl víz, 1 közepes nagyságú vöröshagyma, 4 kicsi vöröshagyma, 3 evőkanál konyak, fél doboz ajókagyűrű (ringli), fél mokkáskanál őrölt szegfűszeg, fél teáskanál szemes bors, a díszítéshez olajbogyó, só (ízlés szerint). A vizet felforraljuk, majd beletesszük a csirkemájakat és a nagy fej megtisztított vöröshagymát a szemes borssal együtt. Tizenöt perc főzés után leszűijük. Turmixgépbe rakjuk a meghámozott és darabokra vágott hagymákkal, a konyakkal, az apróra vágott ringlivel és a szegfűszeggel, ízlés szerint annyi sóval, hogy kellemesen sós legyen. (Vigyázat, a ringli nagyon sós!) Egy őzgerincformát folpack fóliával kibélelünk, belenyomkodjuk a májas masszát, és — a tetejét is befedve — legalább egy napig dermesztjük. Tálalás előtt a fóliát óvatosan lehúzzuk róla, és olajbogyókkal bőven megrakva kínáljuk. Falafel Hozzávalók: 25 dkg hántolt csicseriborsó, 4 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál sütőpor, 1 mokkáskanál Zahatar fűszerkeverék (majoránnával és grillfűszerrel helyettesíthető), só, olaj (a sütéshez). A csicseriborsót annyi vízben, amennyi bőven ellepi, puhára főzzük, majd leszűijük. Ha már nem nagyon forró, ledaráljuk, és összekeverjük a sütőporral, a megtisztított és összezúzott fokhagymával, sóval és fűszerkeverékkel. Beledolgozunk 3 evőkanál olajat, majd nedves kézzel kis, diónyi gombócokat formálunk belőle. Forró olajban szép barnára megsütjük, és az olajat lecsurgatva róla, tálra tesszük. A falaiéit fogyasztják magában, különféle mártásokkal, savanyított zöldségekkel, de legfőképpen pitában. Hidegen is, melegen is nagyon finom, bár nálunk teljesen ismeretlen étel. Húsétel Töltött csirkecomb Hozzávalók: 4 szép csirkecomb, 1 zsemle, 3 dkg héj nélküli fehér mandula, 3 dkg pisztáciamag (sós, tisztított), 3 gerezd fokhagyma, 1 tojás, 4 evőkanál olaj, 1 mokkáskanál őrölt gyömbér, törött fekete bors, só (ízlés szerint). A töltelékhez a zsemlét apró kockákra vágjuk, kevés vízzel meglocsoljuk, összekeverjük a nyers tojással, a zúzott fokhagymával, egy evőkanál olajjal, sóval, gyömbérrel. Ezután hozzá- keveij ük a durvára tört mandulát és pisztáciát. A megmosott és le- törölgetett csirkecombok bőrét óvatosan fellazítjuk, és egy fakanál segítségével óvatosan betölt- jük a tölteléket a csirkebőr alá. Tepsibe, egymás mellé helyezzük a megtöltött combokat, a hús mindkét felét megsózzuk, majd bőrével felfelé sütjük. Aláöntünk egy pohár vizet, és lefedve pároljuk negyven percig. Sós tészta Pita (lepényszerű „zsebes” kenyér) Hozzávalók: 1 kg búzaliszt, 3 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor, 1 evőkanál só, 3 csésze langyos víz. Az élesztőt szétmorzsoljuk, és a cukorral együtt belekeverjük fél csésze langyos vízbe. Letakarva tíz percig hagyjuk állni, ezalatt fel is fut. Egy nagy tálba beleöntjük az anyagokat, és lassan beledolgozzuk az élesztős vizet is. A tésztát tíz percig gyúrjuk, alaposan kidolgozzuk vagy robotgéppel kikeverjük. Ha már sok levegőbuborék van benne, akkor jó. Konyharuhával lefedjük, és két órán keresztül hagyjuk pihenni, lehetőleg langyos helyen. Ezután lisztezett deszkán újra átgyúrjuk, és húsz részre osztva, kis cipókat formálunk belőle. Lángos nagyságúra alakítva ismét letakarjuk, majd egy óráig pihentetjük. Előmelegített forró sütőben aranysárgára sütjük a pitákat. Sülés közben felpúposodnak, és üreg képződik bennük. Ha megsültek — „zsebet” vágva rajtuk — megtölthetjük falafelgombócokkal és különféle mártásokkal, salátákkal. A még nyers tésztát jól lehet fagyasztani a mélyhűtőben, és sütés előtt csak egy óráig kell ke- leszteni. Meddig tart a kubai „periodo especial”? Még néhány hónapja is azt sugallta a kubai hivatalos propaganda: a „periodo especial” („különleges időszak” — a gazdasági válság finom megnevezése) legnehezebb éve az 1992-es, 1993-ra talán enyhül a helyzet. Aztán az utóbb közzétett nyilatkozatokból, dokumentumokból kibontakozó képből kiderült, hogy 1993-ban sem remélhet sok jót a nélkülözés nehéz próbája elé állított kubai lakosság. Az alapvető kérdés: milyen jövedelemforrásokkal számolhat az idén az erősen központosított, immár gyakorlatilag á hadikommunizmus egykori elvei szerint működő kubai tervgazdaság. Az ország legfontosabb exportcikke továbbra is a cukor marad — erősítette meg egy tv- interjújában Carlos Lage, a vezetés új erős embere. A kormány végrehajtó bizottságának titkáraként és PB-tag- ként a gazdaságpolitika legfőbb irányítójává vált politikus ugyanakkor jelezte, hogy az idén nem tudják elérni az 1991/92-es szezon hétmillió tonnás cukor- termelését, elsősorban a fűtőanyag- és a műtrágyahiány miatt. S az alacsony világpiaci árak miatt ma már jóval kevesebb devizabevételt jelent a cukor eladása, mint amikor azt a tőzsdei árszintnél két-háromszor drágábban vette a Szovjetunió és Kelet- Európa, „cserébe” viszont Moszkva olcsóbban szállította az olajat, kétszeresen is kedvezve ezzel Kubának. Ami a második legjelentősebb exportcikket illeti: a szigetország évi 40 ezer tonna kapacitású nikkelbányászatáról és -feldolgozásáról ugyancsak Carlos Lage mondta el, hogy 1992-re már semmit nem igényelt sem Oroszország, sem a többi egykori kelet-európai vásárló. így Kuba biztos piac nélkül maradt, s nem tudta feldolgozókapacitását kihasználni. Az idegenforgalmat is a legfőbb — s a befektetéseket a leggyorsabban visszatérítő — devizaszerző ágazatok között tartják számon Kubában, noha itt a költségek egy része is kemény valutát igényel (a külföldi enni, inni akar, nem elégszik meg a jegyre járó napi egy zsemlével...). Valóban, a turizmus talán az egyetlen sikerágazata ma az országnak, tavalyi bevétele mintegy 400 millió dollár volt, s ez 37 százalékkal több az 1991-esnél. Erőltetett ütemben épülnek is az új szállodák a tengerpart régi, illetve újabban felfedezett üdülőhelyein, bár kihasználtságuk ritkán haladja meg a 30-35 százalékot. A kispénzű turistáknak ugyanis drágák, a tehetősebbek pedig többet várnak, mint amit az itteni szolgáltatások nyújtani tudnak. A másik oldalon, a kiadási rovatban a legnagyobb tétel az olaj. Szakértők szerint az energiatermelés, a közlekedés és a mező- gazdaság kőolaj függőségét rövid távon nem lehet érdemben tovább csökkenteni, márpedig tavaly bejelentették, hogy akkor mindössze 6,1 millió tonna olaj behozatalára telt az országnak, s ez kevesebb mint a fele az olcsó szovjet üzemanyag éveiben kapott mennyiségnek. Ennél több vélhetőleg 1993-ban sem lesz, és a 900 ezer tonna körüli hazai termelést jó esetben is csak egymillió tonnára lehet emelni. Várhatóan az idén is zárva maradnak tehát az energiahiány miatt leállított üzemek, továbbra sem indulnak el a garázsban veszteglő buszok, és ökrök helyettesítik a földeken a traktorokat. Ilyen körülmények között valóban nehéz növelni a termelést, s ha nincs elég eladható áru, nincs elég devizabevétel sem... Ezt a kényszerpályát talán csak a társadalommal való érdemi párbeszéd, a közös útkeresés törhetné meg, ám a vezetői kinyilatkoztatások inkább ennek ellenkezőjére utalnak. Az említett interjúban például Carlos Lage hosszasan magyarázta, hogy a piaci viszonyok térnyerése áremelésekhez, munkanélküliséghez, a szociális kiadások kényszerű csökkentéséhez vezetne, ezért az egyedüli helyes út és igazságos megoldás a gyakorlatilag minden árucikkre kiterjedő jegyrendszer fenntartása. Elismerte ugyanakkor, hogy a bérek szinte teljesen elveszítették ösztönző szerepüket, de ebből azt a következtetést vonta le: a béremelések most nem időszerűek, a kilábalást a „tömegek forradalmi lelkesedésére” kell alapozni. Azt azonban senki sem tudja, hogy az ilyen tőke vajon mikor is fogy majd el... Meddig tart még a „periodo especial”? — teszi fel a kérdést sok kubai. S magánbeszélgetésekben mind gyakrabban hallani a keserű humorral megfogalmazott választ: ameddig a szocializmus... Komornyik — számítógéppel Ivor Spencer londoni nemzetközi komomyikiskolájában a növendékek nemcsak azt tanulják meg, hogyan kell a borokat megkülönböztetni és az osztrigákat osztályozni, hanem azt is, hogyan bánjanak a számítógéppel és a pisztollyal. Kívánságra testőrkiképzést is kapnak. A tanárok a brit antiterrorista egység volt tagjai. Az órarend céllövést és karategyakorlatokat is tartalmaz, és azt is meg kell tanulni, miként lehet autóval egérutat nyerni az üldöző elől. Az ismereteket évenként fel kell frissíteni. Azok a komornyikok, akik egyben testőrök is, általában dupla fizetést kapnak. Ennek ellenére még mindig olcsóbbak, mint az alkalmi „gorillák”. Az iskola vezetője nemrég két végzős növendékét hollywoodi filmsztároknak közvetítette ki. Gazdag amerikaiaknál általában keresettek a Spencer iskolájában kiképzett komornyikok, úgyhogy New Yorkban fiókiskolát nyitott. A tandíj 6500 dollár. A két iskolában fennállásának 13 éve alatt 125 komomyikot képeztek ki, köztük néhány nőt is — mondta Spencer a DPA német hírügynökség tudósítójának. — Az én iskolámból kikerült komornyik státusszimbólumnak számít — büszkélkedett —, mindenekelőtt azért, mert megtanulja, hogy munkaadójához mindig barátságos legyen, de sohasem bizalmaskodó. — A jó komornyik kitalálja urának gondolatait és kívánságait, diszkrét, és minden helyzetben feltalálja magát. A modem technika igényesebbé tette a munkát. A komornyik személyi számítógépével repülőjegyeket és vonatjegyeket foglal le, számlákat fizet ki, és gondoskodik a biztosításokról. Az a komornyik, aki valóban megértette az idők szavát, számítógépbe táplálja ura kedvteléseit és ellenszenveit. A Spencer iskolájából kikerülő komornyik az első évben mintegy 40 ezer dollár fizetést kap. Ez később 65 ezerre emelkedhet. Ehhez járul a lakás és az ellátás. Spencer szerint a komornyik foglalkozását az teszi izgalmassá, hogy belát a „társasági élet” kulisszái mögé. „Hol lehet másutt ennyi érdekes embert megismerni?” — tette fel a szónoki kérdést. Clintonék öltözzenek jobban! Bili és Hillary Clinton rosszul öltözött. Legalábbis ezt állítják az amerikai divatszakértők. Szemrehányást tesznek az elnöknek, hogy nem jól szabott ruhákat visel, felesége pedig túl komoly kosztümöket hord. Clintont például elmaradhatatlan reggeli kocogása alkalmával fényképezték. Ilyenkor rövid ujjú trikó volt rajta (rendszerint Arkansas állam feliratával és jelvényeivel díszítve). A trikó nem rejtette el kidomborodó gyomrát, rövidnadrágja pedig halvány lábszárakat takart — úja az AFP francia hírügynökség. Amikor beállt a hideg, a rövidnadrágot és a trikót tréningruha váltotta fel, de a kritikák nem csökkentek. „Hiszek egy helységben, amelyet Hope-nak (reménységnek) neveznek” — idézte a Sports Illustrated című újság Clinton egyik választási jelszavát, amely az elnökjelölt szülővárosára vonatkozott. „De nem hihet benne — folytatta a sportláp —, ha ott vásárolja kocogóöltözetét”. Egy férfiruha-tervező, akit legutóbb a CBS országos tv-há- lózat riportere kérdezett meg, mindenesetre megállapította, hogy Clinton haladásról tett tanúbizonyságot választási kampányának kezdete óta. A rosszul szabott öltönyök helyett már világosabb és bővebb ruhákat visel — ismerte el. — Mindazonáltal gyomrát jobban el kellene tüntetnie, és széles vállát érvényre kellene juttatnia — tette hozzá a kritikus szakember. Az előkelő New York-i Barney szabóság illetékese sajnálkozva jegyezte meg, hogy Clinton túl szoros zakókat visel. A bírálatok természetesen a megválasztott elnök feleségét sem kímélik... „Hillary egy új Jackie Ken- nedyvé válhatna, ha jobban öltözne” — jelentette ki legutóbb Andre Van Pier amerikai szalontulajdonos, aki a többi között Stephanie monacói hercegnő, valamint számos színésznő ruháit is készíti. A komor, sötét színű kosztümök, amelyeket Hillary magas nyakú pulóverek felett viselt, a választási kampány vége felé helyt adtak puhább anyagból készült, világosabb színű ruháknak. Az amerikai divattervezők azt kívánják, hogy a leendő first lady szexisebb és bonyolultabb szabású öltözékekben jelenjen meg az egyenes vonalú szoknyák helyett, amelyek mindig térde alá érnek. Azt tartják, hogy mivel Jackie Kennedy óta Hillary az első 50 évesnél fiatalabb first lady, mindenképpen ő fogja a „divatot csinálni”. „Pocsék áruk fóruma” — japán módra A magyar tévénézők egy része nyilván találkozott már a „pocsék áruk fóruma” elnevezéssel, azt azonban, hogy mit jelent a „csindogu”, alighanem vajmi kevesen tudják. Egy bizonyos Kavakami Ken- dzsi nevű japán „feltaláló” abban leli örömét, hogy rendre olyan praktikus dolgokat agyai ki, amelyeknek egyetlen apró hibájuk, hogy garantáltan senkinek sincs rájuk szüksége. Nézzük például az asszonyokat igencsak igénybe vevő házimunkát. Nos, Kavakami úr lábszárra erősíthető mosógépének segítségével a háziasszony a nagymosás ideje alatt sincs helyhez kötve. A hagyományos szárítónál pedig sokkal élvezetesebb a férj számára, ha golfozás közben, a golfütőre erősített kimosott ruhaneműt az ütő rendszeres mozgatásával szárítja. Az állatbarát japánoknak ezentúl nem kell szégyenkezni- ök, ha elevenen tisztítják meg az elfogyasztani kívánt halat. A hal fejére húzott álarc ugyanis elrejti előlük a kopoltyús szemrehányó pillantásait. A lakásban tartott macska viszont kitűnően hasznosítható takarításra, ha a négy lábára porelnyelő anyagból készült papucsot húzunk. Kavakami úr jóvoltából a kerti munka gyerekjátéknak tűnhet a jövőben: a hagyományos svájci zsebkés egy méter magas utánzata minden szükséges szerszámot magában foglal: lapátot, ásót, kapát, gereblyét és minden egyebet. Aki rendszeresen úton van, az viselje Kavakami nyakkendőjét — hátoldalán írószerszámok, hitelkártyák, valamint zsebszámológép található. A naponta órákat vonatozók — munkába igyekvők, vagy onnan fáradtan hazatérők — álmát egy „Szép álmokat” feliratú kendő vigyázza. Nemcsak a világosságot szűri ki, hanem egyúttal figyelmezteti is az útitársakat, hogy a kendő viselője „a főpálya- udvartól eddig és eddig az állomásig kíván utazni”. A csúcs azonban alighanem Kavakami „solar-zseblámpája”, amely sugárzó fényt ad, a baja csak az, hogy mindezt kizárólag napsütésben teszi... Szabadalmat eddig még egyetlen találmányára sem kért a 45 esztendős Kavakami. Pedig van belőlük vagy háromszáz. És szilárd meggyőződése, hogy nagy sikere lesz velük a piacon. Elvégre — mondja — az esernyő feltalálóját is először kinevették az utcán. ^ Mély fájdalommal ^ tudatjuk, hogy ÖZV. NAGY JÁNOSNÉ sz. Czifra Anna 86 éves korában elhunyt. Temetése 1993. május 24-én 15 órakor az egri Rozália temetőben lesz. A gyászoló család ^ Mély fájdalommal ^ tudatjuk mindazokkal, akik szerették és tisztelték, hogy JANCSÓ ISTVÁN nyugállományú rendőr alezredes 1993. május 20-án életének 63. évében türelemmel viselt hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése 1993. május 25-én 10 órakor az egri Kisasszony temetőben katonai tiszteletadással lesz. Gyászolják: felesége, gyermekei, menye, veje, unokái, testvére és anyósa, valamint a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság
