Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-22-23 / 118. szám
12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. május 22—23., szombat—vasárnap Kertész leszek Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Virágos szabadföldi növényiek Magvetés sorházéval, szabad földbe A szabadban virágzó növények nagy részét az egynyáriak teszik ki. Egynyárinak nevezzük azokat a növényeket, amelyek élete egy tenyészeti évig tart, tehát a szaporítás évében teljesen kifejlődnek, virágoznak, termésüket megérlelik, majd elpusztulnak. A gyakorlatban egynyáriként kezelünk még néhány, hazájában (származási helyén) évelő növényt, amelyek a mi éghajlati körülményeink alatt nem telelnek át, vagy télen annyira el- satnyulnak, hogy érdemesebb tavasszal újat ültetni (pl. a tátika). Egynyári növények termesztésével, ezek kertészeti alkalmazásával több száz éve foglalkoznak. A hosszú válogató, nemesítő munka eredményeként alakultak ki azok a fajok, fajták, amelyek ma uralják kertjeinket... Felhasználásuk sokféle. Parkok, díszkertek elmaradhatatlan kísérői. Erkélyládába történő kiültetésükről, alkalmazásukról egy önálló cikk keretében emlékeztem meg. Vágott virágként csokrok, koszorúk, vázadíszek készítésére nagy mennyiségű, olcsó, szép anyagot adnak. Erre legalkalmasabbak a hosszú, merev szárú, tartós virágú egynyáriak (szegfű, legényvirág, őszirózsa). Cserepes növényként is termelnek több egynyárit. Erre a kisebb termetűek alkalmasak. Szaporításuk egyszerű. Többségüket állandó helyükre, a szabadba vethetjük. Április közepétől már a hőigényesebbek is vethetők. Ezek általában június végén kezdenek virágozni, de ezt késő őszig, a fagyokig teszik. A magvetésre szánt talaj közepesen nedves legyen, ha száraz, vetés előtt néhány órával jól öntözzük meg. Az előkészített területre vethetünk szabályosan — sorokba — vagy szórva. A szórva való vetés színfoltok kialakításával előnyös, a soros vetés pedig a talajgondozást teszi egyszerűbbé. A sorok jelölésére — különösen, akinek több vete- ményeznivalója van — sorhúzó gereblyét használjunk. Ez egy nyéllel felszerelt, gereblyeszerű eszköz, amelynek vasból vagy keményfából készült fogai tetszés szerint állíthatók. A hegyes végű fogak nemcsak kijelölik, de ki is mélyítik a sorokat. A sorhúzó gereblyével előkészített árkokba egyenletesen elvetjük a magot, majd földet húzunk rá, aztán pedig lenyomkodjuk. Aki a magvetéssel elkésett, kész palántát vásároljon, ezt ültesse el. Az egynyáriak többsége érzékeny a hidegre, ezért csak az úgynevezett „fagyosszentek” elmúltával tanácsos palántázni (május 12-e Pongrác, 13-a Szerváé, 14-e Bonifác, illetve a legveszedelmesebb, május 25-e, Orbán). Védett, meleg, déli fekvésben, korai kitavaszodáskor hamarabb ültethetünk, vagy akkor, ha gondoskodni tudunk fagyvédő takarásról. Mielőtt a palántákat megvásárolnánk, nézzünk utána, milyen a választék, s ez hogyan alkalmazható a kertünkben, majd számoljuk ki, hány palánta kell. Érdemes pontosan dolgozni, mert egy tápkockás palánta 15- 20 Ft, de a szálas is 5-8 Ft körül mozog. Döntsük el a kiültetés módját, amely lehet egységes, szegélyes, váltakozó vagy vegyes. Á simára gereblyézett talaj felületén az ültetéshez a sorokat jelöljük ki. (Lehet a magvetésnél ismertetett módon, vagy ültetőzsinórral.) Ezután a sorokban a tövek helyét jelöljük ki. Egységes ültetésnél az egész virágágy felületét egyfajta egynyárival ültetjük be. Ez esetben egységes színhatást kapunk. A szegélyes ültetésnél kétféle növényt használunk. Áz egyik kitölti a virágágy belső részét, a másik ennek szegélyt, azaz keretet ad. Ez legyen alacsonyabb, és színében harmonizáljon a főnövénnyel. Ha váltakozó — azaz több növény kiültetését választjuk —, ügyeljünk arra, hogy színben, magasságban megfelelően kövessék egymást. Egy-egy színfoltot azonos magasságú növényekből válasszunk. Ezek a foltok lehetnek szabályosak vagy szabálytalanok. Ez utóbbi természetesebb. V Pénzes Judit Mindennapi nyelvünk mmmm A címbeli szólásfonnák szerepvállalása a napi sajtó hasábjain Olvasóink tapasztalhatták, hogy közleményeinkben gyakori a sajtó nyelvhasználatának elemzése. S az sem véletlen, hogy az idei magyar nyelv hete rendezvénysorozatában megtartott előadásokban a sajtó nyelvhasználatát jellemző jelenségekkel kapcsolatos témakörök kerültek előtérbe. Köztük több, nemkívánatos jelenség és gyakorlat: a merev, a hivataloskodó és szak- szerűsködő szó- és nyelvhasználat és a nyegleségbe csapó, stílusváltásokkal megterhelt szövegformálás. Indokolatlanul sok idegen szó kap szerepet egy-egy szövegrészletben és beszédhelyzetben. Az átpolitizált, vagy éppen a túlpolitizált történések és események megfogalmazása a köznyelv és a közérthetőség rovására történik, s a közlemény, a tömegtájékoztatás a valóság feltárásában bizonyos csúsztatásokba téved. Nem a valóságot, hanem csak annak látszatát, a feltételezések, a találgatások mögé bújtatott tények sorozatának leírását kapja az olvasó. Az értelmezéssel adós marad az újságíró. Hogy ezt a hiányt pótolhassa a sajtóbeli nyelvhasználat, elsősorban a közlemények címadásában olyan nyelvi leleményeket teremtettek, amelyekkel hozzájárultak ahhoz, hogy a cikkek címei az értelmezés szerepkörét is vállalják. Ezt bizonyítják A címbeli szólásformák szerepvállalása a napi sajtó hasábjain című közleményünk megfelelő példáinak elemzéseiből leszűrt tanulságok. A közmondások, a szólásmódok és szóláshasonlatok a köz- érthetőség feltételeit is megteremtik. Elsősorban bizalmasnak tetsző mondanivalójukkal, ízes nyelvi formájukkal, jól láttató képeiknek sorozataival, a hétköznapok bölcsességének lecsapódásaival, a köztudatba is bevésődött gondolati tartalmukkal. De a tömörítő, sűrítő stiláris lelemények felhasználásával olyan hatástényezőket is felerősítenek, amelyekben nem a szavak bősége dominál, hanem a hiteles tények igazsága. Ahogyan Ottlik Géza fogalmaz: „A végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele” (Ottlik: Iskola a határon). Illyés Gyula még egyértelműbben fogalmaz és értelmez: „A szólásformák olyan határozottan és egyszervalóan csattant- ják el az igazságot, akár a mester- lövész a pisztolyt, a golyó csak a célba röpülhet” (Illyés: Naplójegyzetek, 1946). S például idézi: „annyitér, mint süketnek a jóreggelt.” Ez a szólásváltozat egy cikk címadásában is kulcsszerepű volt, s ezzel a parlamenti — üres és szószátyár — nyelvhasználat kritikáját is felerősítette a szerző, megtoldva a szöveg értelmezését egy újabb szólásformával, beleékelve szervesen a szövegfolyamatba. „Aki búja szóval, azzal győz, hogy képes sok lúd disznót győz alapon vitapartnerét lehengerelni.” (M. Nemzet, 1991. júl. 13.) A közlemény mondanivalója, a helyes értelmezés megtalálására igen változatos címadási gyakorlat terjedt el. így például a teljes szólást megcsonkítja a szerző abban a hiszemben, hogy az olvasó jól ismeri a szólás teljes alakját: „Még hány bőrt... ?— lehet lehúzni egy rókáról, illetőleg a cikkben is megidézett autós emberről a benzin árának folyamatos emelésével. (M. Nemzet, 1991. okt. 24.) A csonkított szólásokra épülő címadások jellemzője a sűrített információs érték. Ézekbe a címadási jelenségekbe a szerzők nemcsak a tényekre vonatkozó utalásokat előlegezik meg, hanem sokat sejtetnek a cikk mondanivalójának szándékáról. Ez a csonka szólásváltozat is ezt tanúsítja: „Ajándék lónak... (Új Magyarország, 1992. jan. 30.) A kiegészítő szövegrészt az olvasóknak kell a cikk mondanivalójának értelmezéséhez megtalálniuk: ne nézd a fogát. Azt se tartjuk véletlennek, hogy köz- és politikai életünk néhány nemkívánatos jelenségéről írott cikk élére ezek a szólásváltozatok kerültek: Demokratikus csizma a magyar asztalon (Magyar Húlap, 1993. márc. 3.) A Charta és a Magyar Út politikai, ideológiai megméretését célzó közlemény címadása: „ Utólag könnyű okosnak lenni” (M. Nemzet, 1991. nov. 16.) A mai magyar közélet ellentmondásait kritikailag mérlegre tevő cikk élén a hiteles értelmezéshez jó támpontot ad a fent idézett szólásváltozat. A felelős és felelőtlen szólás agyonpolitizált és fogalmi zűrzavarba tévedt értelmezéséhez találó a „Nem feledhetjük soha, hol a fészek széle” szólásforma. Gyakori félreértést okoz azonban az a valóban nemkívánatos szóláshasználati jelenség és gyakorlat, hogy vannak, akik egy-egy félrepolitizált szólás mögé bújtatják üres mondanivalójukat, orrára bukott, alibi mondataikat. Az sem kívánatos, hogy teletömik szövegformálásukat szólásokkal csak azért, hogy üres, szürke, suta és nyegle nyelvhasználatukról eltereljék a figyelmet. Dr. Bakos József A betűk mágiája (EL) Korábban már szóltunk arról, hogy az írásjegyek természete mindig is elmélkedésre buzdította a filozofikus hajlamú embereket, főleg azokat, akik egy egész életet szenteltek a világ törvény- szerűségeinek megértésére, s akik minden történést és folyamatot egészében és kölcsönhatásaival együtt vizsgáltak. Manapság keveseknek adatik meg, hogy valami olyasmin töijék a fejüket, ami semmiféle anyagi hasznot nem hoz. Mégis csodálatos dolog elmerülni a régi világok tudományában, újra felfedezni azt a gazdag jelentéstartalmat és szimbolikát, amit egy-egy betű jelenthet. Áz első és a legfontosabb értéke az a hangalak, amit képvisel, s ezáltal az az akusztikus hatás, amit kelt az emberben. Ugyanilyen jelentős tulajdonsága az a vizuális inger, amit a képi alakja nyújt, azaz, hogy milyen képi asszociációkat gerjeszt bennünk. Ezekhez társul egy aritmetikai jellemző, egy szám. A számok mindig is különös jelentőséf et kaptak az ember életében. zámokkal felírhatóak voltak a törvényszerűségek, amelyek a létünket meghatározó folyamatokat irányították. Ezért a szám maga a törvény. Ebből a gondolatmenetből ered, hogy az a helyiérték (szám), amit a vizsgált betű elfoglal a sorban, azaz, hogy hányadik az ábécében, szintén jelentős. A múltkor megismerkedhettünk az ábécé első négy betűjével, folytassuk hát a „számbavételt”. Az „E” betű az egyiptomi, a 3. sz. ábra föníciai, a latin ábécé ötödik betűje. Ötszög, talizmán, Ariel, a levegő szelleme. Ha hangtanilag az „A” férfihang, az „E" szoprán, amelyhez jól illik a fuvolakíséret. Mivel a fény kulcsának is szimbóluma, így is ábrázolják. (1. sz. ábra) Az „F” oetű (2. sz. ábra) az ábécé hatodik betűje, a hatágú csillag szimbóluma. A szarvas egyiptomi hieroglifájából származik. A mi „F”-ünknek két keresztvonala nem egyéb, mint a két szarv maradványa. Ákasztó- fa, amelyen a „cadavre exquis”, az emberi szenvedés függ. Az „F”-ből szinte árad a nyugtalanság. Talán azért, mert a „rátum” első betűje, s nyugtalanságunk megszemélyesítőiének, Faustnak a neve is „F”-fel kezdődik (ha például Taustnak hívnák, semmilyen hatást nem tenne ránk). Nem kellemes látvány (akasztófa), s hangalakja sem az. A „G” betű. Meghökkentő betű. Nem elegáns, korcs alakja, fölösleges kacskaringói ingerlik az embert. „Ne haragudjon, maga kicsoda? Olyan „C”, amelynek bütykei nőttek? Vagy félbevágott „O”? A rómaiak érezték ezt a fonákságot, ugyanis a héberekkel és a görögökkel ellentétben, akiknek ábécéjében a „gi- mel”, illetve a „gamma” a harmadik helyet foglalja el, hátrább utasították, bár így is a tekintélyes hetedik helyre került, ez pedig, mint mindenki tudja, a lehető legszentebb. A „H” betű (3. sz. ábra) az ábécé nyolcadik betűje, a vezek- lés szimbóluma. Az ikrek csillag2. sz. ábra kép, Apolló jele, az egymással harcban álló két természet jele: az egyik nem akarja, amit a másik, vagy éppen az ellenkezőjét akarja, s mégis egyek. Hangalakjánál fogva a lenelet, a lélegzés szimbóluma. A tibeti halottaskönyv szerint van egy szó, amely — ha megfelelő hangszínnel, megfelelő számú ember által, megfelelő domborzati formák mellől kiabálják — megöli az ellenséget. Ez a szó is „H -val kezdődik. Ezt a titkot sokan kutatják azóta, s a rekonstrukciók szerint körülbelül így hangzott: „Hikkphan”. Állítólag megbénította az ellenség rekeszizmát... Katona Ágnes grafológus Egy Baudelaire-megállapíitás A rejtvényábra fő soraiban a nagy francia költő, Charles Baudelaire egyik megállapítása olvasható. Megfejtendők a vízszintes 5., 64., valamint a függőleges 1. sz. számú sorok. VÍZSZINTES: 1. Az USA űrhajózási hivatala 5. Az idézet első része (zárt betűk: R, L, N) 14. Valamit rendbe tesz 15. Koronás uralkodó 16. A jelenlegi napra 17. Szelíd erdei állat 19. Veszprém megyei település 20. Lyuk — népiesen 22. Együtt született testvérpár tagja 25. A Bibliából ismert hegy Jeruzsálemben 26. Stabilizál, szilárdabbá tesz 29. Ildikó becézve 31. Rövidítés, felsorolás lezárásaként 32. Esetleg 33. Formálódik 35. Szolmizációs hang 37. Varróeszköz 38. Női név 40. Szerzetes főpap 4L Bekövetkezett 43. Antal egyik becézése 45. Gabonát levágó 47. Díszterem 49. Rajongásig szeret 51. West... Story (Bernstein-musical címe) 53. Szintén nem 54. Norvégia és Németország gk.-jele 56. Az ezüst vegyjele 57. Tárgyat az utcára rakó 59. A vas vegyjele 60. Némán keresi! 62. Inni ad 64. Az idézet harmadik, befejező része 66. Férfinév 68. Házastárs apja 70. Ehhez hasonló — régiesen 71. Mohamedán fejedelmi címmel kapcsolatos 73. Kettős mássalhangzó 75. Nadrág része 76. Gépkocsitároló 78. Meghatározott számú változata van 80. Német női név FÜGGŐLEGES: 1. A mondás második része (zárt betűk: Ü, C, T) 2. Okmányt szignáltató 3. Temetőben állított emlékmű 4. Elavult török katonai rang 5. Névelők 6. Textilt készít 7. Édesség 8. Klasszikus kötőszó 9. Európa-kupa, röv. 10. Lyuk — népiesen 11. Levélmintázatú 12. Rögtön 13. Tüzet szüntetett 18. Szükséges 21. Kékesvörös színű 23. Helyiségből valakit eltanácsoló 24. Erdőrészlet! 27. Súlyarány, röv. 28. Valamihez szorosan simul 30. Erre a helyre 34. Veszteség 36. A jelzett időtől számítva 39. Anna egyik becézése 41. Felöltő zöld színű anyaga 42. Fekete írófesték 44. Fohász 46. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, röv. 48. A bűnözőt elfogja — zsargonnal 50. Becézett Ágnes 52. Táplálkozás 55. Tragikus, megrendítő 57. Kerti szerszám 58. Visszalő! 61. Homlok — németül (STIRN) 63. A tantál vegyjele 65. Együtt jön velem 67. Történelmi korszakok 69. Döf 72. Szóösszetételek előtagjaként jelentése: azonos, egyenlő 74. Azonos mássalhangzók 75. Tűzfal része! 77. Náci rohamosztag volt 78. Kiejtett mássalhangzó 79. Zakó egynemű hangzói *** A megfejtéseket május 27-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: Keresztrejtvény! Báthory Attila
