Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-22-23 / 118. szám
8 HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. május 22—23., szombat—vasárnap Robottal a tűzhányó mélyébe Páratlan tudományos kísérlet színhelye volt a közelmúltban a Déli-sark vidékének legmagasabb hegye, a Mount Erebus. Egy tudoscsoport robot segítsé- evel próbált behatolni a déli ontinens legaktívabb tűzhányójának gyomrába. A kísérlet végül nem hozta meg a várt eredményt, de története tanulságokkal szolgálhat a jövőre nézve. Az Antarktisz legmagasabb hegye — csaknem 3800 méter — eddig sikeresen ellenállt minden kutatásnak. A hőmérő higanyszála itt a déli félteke nyári évszakában sem megy feljebb mínusz 25 foknál. Örök hó, jég és szakadatlanul fújó metsző szél teszi szinte lehetetlenné az előrejutást a meredek hegyoldalakon, s a szél ráadásul időnként mérges gázokat hoz magával a kráter nyílása felől. Több mint kétszáz méter mélységben folyékony lávató fortyog — parázsló tűzhely a jégnyugalmú Föld gyomrában. A hegymászásban is jártas tudósok eddig két alkalommal — 1974-ben és 1978-ban — kísérelték meg a leereszkedést kötélen a kráter poklába. A tűzhányó mindkét alkalommal kitört. Az 1978-as expedíció során az izzó láva egy kifröccsent darabja még a kötelet is megperzselte, amelyen a kutatók függtek, akik csaknem életükkel fizettek vakmerőségükért. Most kudarcot vallott egy újabb kísérlet, hogy a Mount Erebus titkainak nyomára jussanak. Egy távirányítású robot, amelynek a kráter mélyébe kellett volna leereszkednie, már néhány méter után megakadt annak peremén. Lévén csaknem teljesen mentes az emberi beavatkozástól, az Antarktisz egyúttal egy óriási laboratórium is, amelyben a tiszta levegőt kitűnően lehet tanulmányozni. Minthogy pedig az Erebus gázainak pontos összetételét nem ismerik, nem lehet tudni, a szennyeződés milyen arányban érkezik a széllel a Föld lakott területeiről, és mekkora hányada származik az Antarktisz természetes forrásaiból. A vulkanológia egyik fontos tisztázatlan kérdése, hogy menynyi a magma eredeti víztartalma, és mennyi víz keveredik az izzó lávafolyamba a felszín közelében. A víz sok vulkánkitörésnél fontos szerepet játszik. Ha hirtelen több mint ezerfokos hőmérsékletű magmával találkozik, villámgyorsan gőzzé alakul át, és hatalmas robbanásokat vált ki. A világ legtöbb tűzhányója — a kutatok bosszúságára — a trópusi vagy esős égövekben található. Az esők és a talajvíz ott számtalan módon behatol a kráter belsejébe, ezért eleddig nem lehetett választ adni a fenti kérdésre. A Déli-sarktól 1300 kilométer távolságban lévő Mount Erebus — társaival ellentétben — állandóan fagyott állapotban van. Ennek megfelelően csak kevés víz hatol bele. A kráteréből kiáramló gőz ezért magából a magmából ered. A robotot Dante névre keresztelték, mert a középkori olasz költő példájára a „polcolba” kellett leereszkednie. A 450 kilogramm súlyú robot nyolc, elektromos úton mozgatott lábon jár, akár valami óriaspók. Nyolc televíziós kamerával és több elektromos érzékelő műszerrel észleli környezetét. Információit egy fedélzeti számítógép háromdimenziós képpé formálja. Elektromos agyának döntéseit rádión a kutatók támaszpontjára közvetítik, ahol az emberi agy korrigálhatja őket. Az adott napon megkapta a kráter szélére szállított Dante a parancsot, hogy váljon el a szállító járműtől. Az óriáspókot már csak egy üvegrostszál kötötte ösz- sze köldökzsinórként a járművel, amikor megkezdte lassú leereszkedését a Eráter mélyébe. Minden lehetséges mérőműszerrel felszerelték: egy kromatográf szolgált az Erebus gázainak elemzésére, vitt magával edényeket levegő- és vízpróba céljából, és infravörös érzékelőkkel is ellátták a lávató és a fumarolák hőmérsékletének mérésére. Hét méterrel a kráter pereme alatt a Dante mégis megrekedt. A kutatók először arra gondoltak, hogy egy kitörés megrongálta. Néhány óra múlva kiderült, hogy az üvegrostszál a leereszkedés közben több helyen elszakadt, s így megszűnt a kommunikáció lenetősege a robottal. Pótkábel nem volt a McMurdo állomáson, és semmilyen javítási munkálatra sem volt lehetőség. Hetekbe telt volna, míg Pitts- burgh-ből a megfelelő pótalkatrészek odaértek volna. Addigra azonban az Erebus ismét annyira lehűlt, hogy a kutatócsoport nem dolgozhatott tovább. Nem maradt más hátra, fel kellett adni a kísérletet. A Mount Erebus így továbbra is őrzi titkait... Dél-Kaliforniában földrengéstől tartanak A következő nagy erejű földrengés, amely akár tízmillió dél- kaliforniai alatt is megremegtetheti a földet, sokkal korábban bekövetkezhet az eddig feltételezettnél. Erre a megállapításra jutottak nemrégiben amerikai geológusok. Egy négyéves tanulmánysorozat szerint a Los Angelestől 65 kilométerre északkeletre, Wrightwood környékén húzódó híres Szent András-árkot 1450- ben, 1610-ben, 1690-ben, 1812- ben és 1857-ben rázta meg nagy erejű — a Richter-skálán 7,2 és 7,8 közötti erősségű — földrengés. A Science című folyóiratban közzétett tanulmány rámutat: az elmúlt ötszáz évben bekövetkezett öt, nagy erejű földrengés a Szent András-árok körzetében azt jelzi, hogy a földrengések ismétlődésének átlagos ideje jóval rövidebb, mint korábban gondolták. David Schwartz, az egyesült államokbeli Menlo parkban található geológiai kutatóközpont munkatársa, a tanulmány egyik szerzője kifejtette, hogy ebben a térségben utoljára 1812-ben pusztított nagy erejű földrengés. 1992 júniusa óta itt nagyszámú — köztük egy Los Angelestől 100 kilométerre északkeletre lezajlott 7,5-es erősségű — rengés feszültségei gyülemlettek fel. Ez pedig azt jelenti — tette hozzá a geológus —, hogy elérkezett az ideje a következő nagy erejű földrengésnek. A kutató elmondta: a Szent András-árok körül 6 méter mélységben végzett ásatások során felfedezték a korábbi, nagyobb földmozgások „kézjegyeit”. Adataik szerint ebben a körzetben a nagy földrengések átlagosan 100 évenként ismétlődnek meg, az eddigi előrejelzésekkor irányadónak számító 135 éves ciklussal szemben. Számításaik szerint a 180 évvel ezelőtti — 1812-es — földrengést a földlemezek 4,5 méteres felgyűrődése idézte elő. Azóta ugyanebben a térségben ismét 4,5 méteres gyűrődés keletkezett, tehát — a kutatók meggyőződése szerint — elérkezett az az idő, amikor a földkéreg lemezei tovább már nem gyűrődhetnek. Ez a következtetés ellentmond annak a jelentésnek, amelyet a Santa Cruz-i Kalifornia Egyetemen ismertettek tavaly novemberben. Az egyetem kutatói egy számítógépes modell segítségével éppen arra az eredményre jutottak, hogy a földrengések sokkal rendszertelenebbül következnek be a jelenlegi elképzeléseknél. Elemzésük szerint újra kell értékelni minden eddigi, valószínűségszámításokon alapuló megközelítést. Tartu — 75 éve magyarul Pezsgő nem durrant, a profesz- szori dolgozószoba asztalán csak teáscsészék gőzölögtek, és ünnepi beszédek sem hangzottak el. A jelenlévők halk beszélgetéssel ünnepelték az évfordulót — 75 éve, hogy Kelet-Európa egyik legrégibb felsőoktatási intézményében, a 360 éves tartui egyetemen létrejött a finn-ugor nyelvek tanszéke, és elkezdődött a magyar nyelv oktatása. A II. Gusztáv Adolf svéd király alapította egyetem mindig is kiemelkedő szerepet játszott az észt nemzeti gondolat ápolásában, a kis nép öntudatának erősítésében. Magától értetődő hát, hogy a függetlenné vált Észtországban itt szerveződött meg az első olyan tudományos műhely, amely a rokon népek kultúrájának tanulmányozásával és oktatásával kívánta erősíteni az észtek identitástudatát. A távoli rokon nép nyelvének tanítását eleinte saját erőből próbálták megoldani, de hamar kiderült, hogy hozzáértő segítség nélkül az oktatás vakvágányra fog futni. Négy évnek kellett azonban eltelnie, amíg a tartuiaknak sikerült felvenniük a kapcsolatot a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemmel, ahonnan Vi- zányi Elemér személyében kiválóan képzett nyelvészt küldtek a baltiak segítségére. Vizányi hat éven át tanított Tartuban, s nemcsak a magyar nyelv szabályaival, hanem a XVIII-XIX. századi magyar irodalommal is megismertette hallgatóit. Györke József és Fazekas Jenő követte még 1940-ig, amikor Észtország függetlenségének megszűnése után egy időre vége szakadt a magyar nyelv tartui oktatásának is. — Évtizedeknek kellett eltel- niök, amíg ismét magyar szó hallatszott az öreg egyetemi épületben — mesélte Ago Künnap professzor, az uráli nyelvek szakértője, a finn-ugor tanszék vezetője. — A nyolcvanas években már ismét működött a tanszék, s a magyar nyelv, ha csak kis óraszámban is, az észt filológia szakos hallgatók tantárgyaként ismét helyet kapott az oktatási programban. Eddig évente mintegy száz hallgató ismerkedett a magyar nyelv alapfogalmaival, de a helyzet az idei tanév kezdetén megváltozott. Átszerveztük az egyetemi oktatást, s ennek kapcsán 61-re csökkent a magyart tanulók száma, de a csökkenés a minőség számottevő javulásával járt együtt. Ma már csak azok ismerkednek a magyarral, akiket valóban érdekel ez a nyelv, és elmélyültebben kívánnak foglalkozni vele. A tananyag négy évre szól, s országismeret és nyelvtörténet is szerepel benne. — A baj csak az, hogy alig bírjuk a munkát — veszi át magyarul a szót Anu Nurk, a tanszék vezető oktatója. — Korábban a Kárpátaljáról érkezett tanárok és Magyarországról jött vendégoktatók segítettek bennünket, de azóta, hogy tavaly a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemről jött Nagy Judit is eltávozott, egyedül maradtunk. — Nagyon hiányoznak a magyar egyetemekkel fenntartott intézményes kapcsolatok, a tananyag felújításához, az oktatáshoz nyújtott segítség — bővíti ki az információt Künnap profesz- szor. — Óriási szükségünk lenne Magyarországról jött lektorra, de akár az egész ország, mi is szegények vagyunk, nem tudunk megfelelő fizetést felajánlva erre alkalmas személyt meghívni. Szerencse, hogy a helsinki Magyar Kulturális Intézet a segítségünkre sietett, s közvetítésével, ha igaz, Magyarországon már ki is írták a pályázatot a lektori állásra. Türelmetlenül várjuk a jelentkezőt, nagyon nagy szükségünk van rá. A Kheopsz-piramis titkos kincse Gyalogszerrel a világ körül A moszkvaiak érdeklődését Vikar Singh egzotikus öltözéke keltette fel. Nem mindennap lathatnak hosszú hajú és lengő szakállú, sötét bőrű embert, aki bíborszínű tréningruhát, kék anorákot és vastag talpú csizmát visel, s targoncát tol a Vörös téren át. A különös megjelenésű férfi egy 28 éves indiai mérnök, aki felmondta állását egy újdelhi elektromos vállalatnál, és — mint saját magáról mondja — „profi világjáró” lett. Eddig már 32 ezer kilométert tett meg gyalogszerrel Ázsián és Oroszországon át a legutóbbi hat évben, hogy egy békefelhívást teijesz- szen. 1987-ben hagyta el Újdelhit, zsebében 800 rúpiával (28 dollár) és targoncáján sátorral, hálózsákkal, ruházattal, térképekkel és útikönyvekkel. A targoncát egy indiai békeüzenet szövege díszíti, amely az egész világnak szól. — Célom az — mondta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának —, hogy annyi emberrel találkozzak, amennyivel csak lehet, és átadjam nekik a barátság és a béke üzenetét. Mióta útnak indult, 11 országon haladt át, miközben 41 pár cipőt koptatott el. 25 éves tervének azonban még csak ötödrészét teljesítette. Öt kontinens 165 országát akaija meglátogatni. Maratoni gyaloglását az indiai kormány és az ENSZ támogatja, a többi között vízumok beszerzésével. Fegyvert nem hord magánál, pedig sok veszélyes helyzetet élt már át. Az indiai dzsungelben tigrisek útját keresztezte. Thaiföldön mellbe szúrták, és ellopták okmányait. „Nem volt sok pénzem, és a rendőrség visszaszerezte az okmányokat”. A Góbisivatagban éjszakánként lángoló husángokkal űzte el a farkasokat. Békemisszióját nem minden ország fogadta barátságosan. Mialatt belépési engedélyre várt Burmában, két napra börtönbe vetették. „Nem érdekelte a hatóságokat, hogy barátságot és békét hirdetek”. Észak-Korea nem engedte át határán, hiába hangoztatta, hogy az ENSZ is támogatja. „A legtöbb ember azonban kedves és barátságos volt hozzám, enni adtak, néha szállást is kaptam házukban”. Útját még 19 évig akaija folytatni. Mire körüljárja a világot, 48 éves lesz. Legközelebb a balti államokat, Kelet-Közép-Európát és Skandináviát kívánja felkeresni. „Nincs szándékomban megnősülni és családot alapítani. Utamhoz társra van szükségem, s legjobb társam az emlékeim összessége. Ez olyan számomra, mint egy család” — mondta. Venus és Mercedes a Stasi szolgálatában A videojátékok veszélyei Japán orvosok szerint a népszerű videojátékok két esetben váltottak ki epilepsziás rohamot a szigetországban. Tavaly egy diákot kellett kórházba szállítani, mert többórás játék után rohamot kapott, korábban pedig egy tizenegy éves gyerek jutott szinte öntudatlan állapotba a Nintendo játéktól. Nemcsak Japánban, de az Egyesült Államokban és Angliában is felfigyeltek már erre a jelenségre, ami arra késztette a játékok legnagyobb gyártóit, a japán Nintendót és a Segát, hogy figyelmeztetést mellékeljenek játékaikhoz. Angliában ezt már fél évvel ezelőtt megtették, Japánban és Amerikában azonban még nem, pedig az USA-ban már kilenc orvosi esetet jelentettek. Az esetleges veszélyekre való felhívás elmaradására épül az a per, amelyet nemrégiben indított egy húszéves amerikai nő a Nintendo ellen. Két évvel ezelőtt kapott rohamot játék közben, és ezért 2,6 millió dolláros kártérítést követel a Nintendo amerikai leányvállalatól. A neurológusok véleménye szerint egyébként a rohamok nem feltétlenül epilepsziával függenek össze, lehetségesnek tartják, hogy a videojátékok felvillanó fényét egyesek nehezebben viselik el, vagyis a rohamok egyfajta fényérzékenységgel kapcsolatosak. Mindenesetre a japán egészségügyi minisztérium elhatározta, hogy végére jár a dolognak, és egyéves, alapos tudományos elemzéssel tisztázza, hogy milyen lelki és fizikai hatásokat váltanak ki a videojátékok. Japánban már minden második háztartás rendelkezik legalább egy videojátékkal — leginkább Nintendóval, amely a piac kilencven százalékát uralja. A cég 1983 óta 40 millió játékot értékesített. Német kutatók egy titkos kamrába vezető járatot fedeztek fel az egyiptomi Kheopsz-pira- mis belsejében. Elképzelhető, hogy a sírhelyet vizsgáló szakértők a rejtett helyiségben minden eddiginél értékesebb kincsekre bukkannak. A szenzációt sejtető hírt az Independent című londoni lap adta hírül közelmúltbeli számában. Ezek szerint Rudolf Gantenbrink kibernetológus és a robotok szakértője egy videokamerával felszerelt apró önjáró szerkezetet tervezett annak kiderítésére, hogy hová vezet a rejtett, szűk járat. A 20 centiméter átmérőjű folyosót a tudósok kezdetben mindössze 8 méter hosz- szúnak hitték, később azonban — a piciny robot jóvoltából — kiderült, hogy a járat 65 méteres hosszúságban húzódik a kőkolosszus közepe felé. A kicsiny szerkezet végigaraszolván a járaton, egy azt lezáró kőbe ütközött, amely a videokamera tanúsága szerint miniatűr ajtócska rézfogantyúkkal. A lap tudósítása szennt az apró bejárat mögött titkos kamra található a fáraó kincseivel. A feltételezések szerint a sírkamrának hitt helyiségben az ókori egyiptomiak Kheopsz fáraó múmiája mellett értékes kincseket és egyéb használati tárgyakat helyeztek el, biztosítandó az uralkodó gondtalan túlvilági életét. A kutatók elmondása szerint a rejtett alagút utolsó métereinek vizsgálata nagy óvatossággal történt. A robot áltál készített felvételek szerint a folyosót lezáró kicsiny ajtó és a járat közötti vékony résekben fekete színű por halmozódott fel. Mivel az alagutat a piramis építőanyagában, magában a mészkőben vájták ki, a fekete pornak máshonnan kell származnia. A kutatók azt állítják, hogy az ajtócska mögött egy nagy kamra húzódik, ahonnan az enyhe huzat vitte a résekbe az ismeretlen eredetű port. A terem nagy méreteire abból következtetnek a szakértők, hogy geometriailag hol helyezkedik el a titkos folyosó a hatalmas építményben. A kutatók azt tervezik, hogy a miniatűr robotot száloptikás Kamerával látják el, amely aztán az ajtó résein keresztül áthatolva talán felderítheti a titkos termet. A feltételezett sírkamra megközelítése rendkívül nehéz feladat: kívülről történő eléréséhez 25 méter hosszú alagutat kellene fúrni a piramisba. A kutatók szerint kizárt annak a lehetősége, hogy a kamrát korábbi korok sírrablói kifosztották volna. A titkos teremhez vezető járat ugyanis olyan szűk, hogy azon ember nem hatolhatott keresztül. Kheopsz fáraó piramisát eddig már több alkalommal is kirabolták, legelőször Krisztus előtt körülbelül 2000-ben, csaknem 700 évvel az uralkodó halálát követően. Egyes szakértők úgy vélekednek, hogy Kheopsz múmiáját is elrabolták a középkorban. Az ókori világ hét csodája közül egyetlen élte túl az évezredeket, es maradt fenn napjainkig: az egyiptomi fáraók piramisai. Közülük is Kheopsze a legnagyobb méretű, 145 méter magas és közel 6 hektár alapterületű. A 4,5 ezer éves emlékműnek több álkamrája is van, az egyikben egy szarkofágot is találtak. Ezeket a helyiségeket a szakértők alaposan tanulmányozták. A Kheopsz-piramisnak az az érdekessége, hogy az Egyiptomban feltárt összes eddigi okori leletből egyetlen tárgyat sem sikerült kapcsolatba hozni ezzel az építménnyel. Ebből arra lehet következtetni: a robot által felfedezett titkos kamrában rejtőznek az ókori Egyiptom egyik legnagyobb uralkodójának mesés Kincsei. A piramist kutató egyik szakértő, egy német archeológus azonban cáfolt mindenféle nírt, amely a rejtett sírkamráról és a titkos kincsekről felröppent. Rainer Stadelmann kijelentette: — Nem is tudom, hogyan teijed- hettek el különféle mendemondák a titkos kamráról. Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy nincsen semmiféle rejtett helyiség. Az általunk felfedezett járathoz sohasem fért hozzá egyetlen ember sem, és senki még csak nem is láthatta. Az egykori NDK állambiztonsági szolgálata, a Stasi nem hivatalos munkatársak hadával fi- eltette a polgárokat, hallgatta véleményüket. Az önkéntesek többnyire saját maguk választotta álnévvel szolgáltatták ki környezetüket. A fedőnevek általában szegényes fantáziáról tanúskodtak, s nemegyszer utaltak azokra az indítékokra is, amelyek viselőjüket a Stasi-munka végzésére késztették. Erre világított rá Ingrid Kühn hallei nyelvészprofesszor. A tudós asszony azt követően hozta nyilvánosságra következtetéseit, hogy átvizsgálta a Halle körzetéhez tartózóStasi-igazgatóság 4500 nem hivatalos munkatársának névjegyzékét és a hozzá tartozó fedőnevek listáját. A névválasztásnál részben célszerűségi szempontok érvényesültek, megkönnyítendő az informátor elhelyezését társadalmi környezetében, de volt lehetőség egyéni választásra is. Egyesek foglalkozásukhoz kapcsolódó fedőnevet választottak — mint például a „Figaro” néven futó Stasi-s fodrász —, vagy a családnév jelentésbeli ellentétét, így lett „Fény” (Licht) úrból „Sötét” iDunkel) államvédelmis. Sok Stasi-munkatárs becenevét használta álnévként: Adelheid ügynöki mivoltában Adi-vá változott át. A professzor asszony vizsgálatai szerint némi ötletgazdagságot mutatott a főkönyvelő, aki „Mankó” (Krücke) fedőnéven szerepelt, továbbá a fogorvos, aki a „Híd” (Brücke) név mögé bújt, valamint az a körzeti köjá- los, aki Stasi-s minőségében „Mikroba” (Microbe) néven került nyilvántartásba. Sok társadalmi Stasi-s valószínűleg jelképes erőt remélt híres személyiségek és hősök nevének felvételétől: Einstein, Don Juan, Venus, Tannha:user. A halhatatlan nagyságok nevét választók között szakmájuknál maradtak az orvosok (Hipjxikratész, Albert Schweitzer, Robert Koch, Röntgen), valamint az egyetemi hallgatók és a tudósok (Goethe, Schiller, Brecht stb.). Egy ókorkutató konspirációs neve „Ramszesz”, egy karvezetőé pedig „Beethoven” volt. A popénekesek nevei különösen az 1940 és 1960 között született Stasi-s „bedolgozók” körében voltak népszerűek: Roland Kaiser, Peter Maffay, Falco és Prince „énekelt” az elöljárók előtt. Az autók és a motorkerékpárok márkanevei — mint fedőnevek — az NDK-ban gyártott járművek körére korlátozódtak. A hallei kutató nem talált egyértelmű választ arra, vajon beavatkoztak-e a Stasi-s tisztek, ha valamely autórajongó titkolt vágyát kívánta kifejezni fedőneve megválasztásánál. Mindenesetre tény: csupán egyetlen gépkocsi- vezetőnek sikerült „Mercedes” fedőnévvel közlekednie. GYERMEKNAPI VÁSÁR A CENTRUM ÁRUHÁZBAN!
