Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-22-23 / 118. szám
A 29-i sorsolás nyereményei: Pom Bar maci, számológépek, iskolai készletek. Amíg a készlet tart: 2x3 m-es szőnyeg 40 % engedménnyel. H ÍRLAP, 1993. május 22—23., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. i 3 Az amiens-i katedrális eredeti színei A betörő kis híján megfulladt... A rendőrség helyszínelőinek köszönheti életét egy betörő. A lengyelországi Wroclawban a közelmúltban a rendőrök rajtaütöttek két betörőn, akik éppen egy húsboltból távoztak zsákmányukkal. A tetteseket letartóztatták és elvitték, majd mintegy másfél óra múlva az üzlet tulajdonosával együtt megjelentek a helyszínelők, hogy felmérjék a kárt, és rögzítsék a bizonyítékokat. Legnagyobb meglepetésükre egy „rögzített” betörőt is találtak, a banda harmadik tagját. A bűnöző — látva társai lebukását — az üzlet raktárának egy használaton kívüli, hatalmas jégszekrényében bújt el. A szerencsétlen nem tudta, hogy az automatikusan záródik, s csak az alapos rendőri vizsgálat mentette meg a fulladásos haláltól — amikor rátaláltak, már ájult volt a légszomjtól. Ugyancsak Lengyelországban történt a következő eset, amely már több mint egy éve borzolja a krakkói Szent Stanislaw Kostka- templom és a környék lakói idegeit. A vita a harangzúgás miatt robbant ki a plébánia és a panaszosok között, akik azt állítják, hogy a templomban okkal, ok nélkül félreverik a harangokat, s azok hangereje ráadásul meghaladja az elviselhető szintet. Mivel a plébánost nem sikerült jobb belátásra bírniuk, az önkormányzathoz fordultak panasszal. Végül — ki tudja miért, talán a „zajártalom” kategóriába sorolás miatt — a környezetvédelmi osztály kérést intézett a plébániához, hogy korlátozzák a harangozást hétköznapokon egy, ünnepnapokon háromszori alkalomra. A harangok mégis tovább zúgnak, és senki sem tudja, végül ki dönthet majd az ügyben... A századik születésnap Az Odol szájvíz Puccinit is megihlette Egy új lézeres eljárás segítségével Franciaország legnagyobb és leggazdagabb gótikus kated- rálisa, az amiens-i székesegyház homlokzata és szobrai visszanyerik eredeti színeiket. Az amiens-i polgármester kulturális ügyekkel megbízott helyettese, Frédéric Thorel számára az épület restaurálása eloszlatta azt a hiedelmet, hogy a középkori katedrálisok egyszí- nűek voltak. A polgármester-helyettes azt tervezi, hogy a város székesegyházát eredeti színeiben állítják helyre. Az európai gótikus katedrálisok homlokzatai eredetileg festettek, és a homlokzatukat benépesítő — szenteket és más emberi alakokat ábrázoló — szobrok gazdagon színezettek voltak. A lézertechnika segítségével lehetővé válik, hogy ismét a felszínre kerüljenek a vastag piszokréteg alatt rejtőző színek, és az alkotások visszanyeljék eredeti szépségüket. Az amiens-i katedrálist az UNESCO a világörökség részeként tartja számon. Az épület ugyanakkor egyike a Franciaországban található 18 „kivételes és egyetemes értékkel bíró műemléknek”. A világörökség megőrzésére született nemzetközi egyezmény szerint a katedrális „alapvető kulturális érték az emberiség számára”. A helyreállítási munkálatok, amelyek a homlokzat esetében hat, a teljes épület esetében pedig várhatóan tíz évig is eltartanak majd, jelenleg 6 négyzetcentiméteres óránkénti sebességgel haladnak. Elsőként a Mure Di- eu-kapu (Isten Kapuja) szobrait hozzák rendbe, amelyek közül 56 darab a 2,7 méteres magasságot is eléri. A kapu boltozatait ezenkívül 162 szoborcsoport díszíti, s az egész katedrálisban ösz- szesen több ezer szobor található. A többségükben vastag, feke- tés piszokréteggel bontott arcokat a kőfaragások színeit kímélő lézer segítségével tisztítják meg. A művelet után tisztán előtűnik egy-egy szakáll szőkesége, a szemek világos- vagy sötétkék színe. — Néhány évvel ezelőtt még gondolni sem lehetett volna, hogy ezek a szobrok valójában színesek — mondja a polgármester-helyettes. Eddig azonban ez senkit nem is érdekelt. Egyesek ugyan gyanították, hogy a kőfaragások sokszínűek, de a múltbéli tisztítási eljárásokat nem változtatták meg. A chartres-i, a reims-i és strasbourg-i székes- egyházak azért vesztették el menthetetlenül eredeti színeiket, mert a színek megóvására semmilyen megelőző óvintézkedés nem történt. „A szobrok és az egész épület sokszínűsége, amely eddig rejtve maradt szemünk előtt és kitörlődött emlékezetünkből, megmutatja, hogy a mainál mennyivel merészebb volt az épületek és a színek viszonya a középkorban. A helyreállítási munkálatoknak köszönhetően a még megmaradt színek megjelenésével feltárul előttünk a valódi középkor” — magyarázza Fédéric Thorel. Gilles de Robién polgármester és helyettese azt szeretné elérni, hogy az UNESCO a francia kulturális minisztérium támogatásával indítson nemzetközi vitát arról, miért is helyénvaló az ami- ens-i katedrális sokszínűségének visszaállítása. Századik születésnapját ünnepli az Odol szájvíz. Az időközben klasszikussá vált termékkel feltalálója, Karl August Lingner (1861-1916) 1893-ban forradalmasította a múlt század végén sorra alakuló vállalatok irodai kultúráját. A sok kis új irodahelyiségben megmutatkozott: a munka látja kárát, ha a dolgozók kellemetlen illatot árasztanak. Miután számos helyen zuhanynyal látták el az irodákat, a drezdai Lingner a még ezután is megmaradt kellemetlen illatoknak is megadta a kegyelemdöfést. Megalkotta, majd piacra dobta az Odol fog- és szájvíz-eszenciát — és harmincszoros milliomos lett. A kerek évfordulóról áprilisban kiállítással emlékeztek meg a drezdai higiéniai múzeumban. Több száz változatban volt jelen az 1906-ban szabadalmazott, ferde nyakú kis flaska, amely az ipari formatervezés kiemelkedő alkotása. A drezdai múzeumi raktárban összegyűlt tárgyak között a legrégibb palack 1910-ból való — közölte Martin Roth múzeumigazgató. A legtávolabbra elvándorolt példányt futár hozta a Fi- dzsi-szigetekről, ahol tengerparti strandon bukkantak rá. A ritkaságok között szerepelt egy 1940-ből származó Odol-rek- lámrajzfilm, valamint egy zománcozott tábla, amely ékes orosz nyelven hirdeti: „Az Odol a legjobb a fogaknak”. A valamennyi nyelven egyformán csengő Odol névvel Lingner 1913-ig öt földrész mintegy hatvan országába vonult be diadalmasan. Az Odol fokozatosan fogalommá vált, egyet jelentett a szájhigiéniával, és 1916-ban felvették a német értelmező szótár, a Duden szójegyzékébe. Lingner a kortárs művészeket is megihlette. Puccini „U Ode All, Odol” címmel Odol-ódát írt a szájvízhez. Franz von Stuck német szecessziós festő reklámtervekkel járult hozzá a kellemes leheletet biztosító folyadék népszerűsítéséhez. 1924-ben a popart égjük előfutára, az amerikai Stuart Davis (1894-1964) vette fel motívumai közé a klasszikussá vált terméket. A palacknak, a feltaláló személyének és hirdetési ötleteinek kijáró tisztelgés mellett a kiállítás olyan kapcsolódó témákkal is foglalkozott, mint a szájszag okai és a német tisztálkodás története. Mindezen túlmenően a higiéniai múzeum az Odol százesztendős története kapcsán a német ipar és gazdaság történetének égjük izgalmas fejezetét is áttekintette: cégalapítás a kerti lugasban, terjeszkedés a század- fordulón, 1931-ben felvétel „a német gazdaság mintaüzemeinek” sorába, a drezdai gyár pusztulása a második világháború végén, 1950-ben az Odol-termelés újrakezdése Nyugaton, végül pedig 1974-ben gyártója, a düsseldorfi Lingner + Scher GmbH beépül az angol Beechem-kon- szembe. A Fehér Ház lakói és angol őseik Bili Clinton amerikai elnök ősei a brit szigetekről származtak, és a Fehér Ház új gazdája igencsak jó társaságban lesz — mármint az ősöket tekintve. Ugyanis 40 előző amerikai elnök közül 18-nak az ősei angol eredetűek. További hatnak az ereiben angol-ír, angol-skót, vagy angol-ír-skót vegyes vér folyt. Tizenegy hajdani elnök skót, walesi, ír vagy skót-úr származású volt. A fennmaradó öt közül háromnak voltak holland, kettőnek pedig svájci-német ősei. Clinton — mint ismeretes — eredetileg William Jefferson Blythe-ként született, de amikor beiratkozott a főiskolára, felvette az őt örökbe fogadó mostohaapja családnevét. Családfakutatók kinyomozták, hogy Blythe ősei Gotham közép-angliai városkából származtak, amely a XIII. században arról volt nevezetes, hogy különösen sok őrült lakta. A korabeli okmányok tanúsága szerint bizonyos John Blythe, „egy angol úriember” 1774-ben érkezett az Újvilágba. Jóllehet, Bili Clintont az Egyesült Államok 42. elnökeként tartják njülván, egyes számítások szerint ő valójában a 4L elnök, mivel Grover Cleveland két, nem egymás utáni négyéves időszakot töltött a Fehér Házban, és ezért egy személyben volt az USA 22. és 24. elnöke. Mulatságos történetek? Veszélyeztetik-e a gyorsbüfék az örök Várost? Lehetséges lenne vajon, hogy az olajban sült burgonya-chips pusztulással fenyegeti az Örök Város műemlékeit? Egy római városi tisztviselő mindenesetre ezt gondolja. Giovanni Castaldo, Róma városi közigazgatásának ismert restaurátora legalábbis ezzel vádolta a gyorsbüféket, mondván, hogy a burgonya-chips kisütéséhez használt olaj gőze rárakódik a műemlékek — így például a Pantheon — márványfalaira. Ez az olajgőz pedig komolyan rongálja a márványt — nyilatkozta az ANSA olasz hírügynökségnek Castaldo, aki legutóbb részt vett a Pantheon restaurálási munkálataiban. Szerinte a márványra lerakodott olajgőz szivacsként magába szívja a levegőből a szennyet, a szmogot és a füstöt, s az így keletkező réteg gátolja a márvány lélegzését. Tagadta viszont ennek a kijelentésnek helytállóságát a Piazza de Spagnán levő McDonald’s gyorsbüfé szóvivője. Az étterem éppen szemben van azzal az újonnan restaurált márványoszloppal, amelyről az illetékesek azt állították, hogy az olajgőzök tették tönkre. „Ez a legnagyobb képtelenség, amit valaha is hallottam” — nyilatkozta Jaques Bahbout, az étterem szóvivője válaszul Castaldo állítására. — „Az egészségügyi hatóság emberei ellenőrizték az éttermet, és megadták a működési engedélyt. Különben is minden étteremben használnak olajat, nemcsak a gyorsbüfékben”. Már a szarvasgomba is hamis... Miért forog a világ? Hatalmas égitestek ütközése határozta meg a Föld és még három másik bolygó tengelyforgását a Naprendszer kialakulásának kezdetén — írta két csillagász, Luke Dones és Scott Tremaine a Science amerikai tudományos hetilap közelmúltban megjelent számában. Egy Mars méretű égitesttel mintegy 4,5 milliárd éve történt karambol idézte elő a Föld pörgését is. Bolygónk forgása saját tengelye körül — az Északi-sarkról nézve — ellentétes az óramutató járásával, az asztronómusok szakkifejezésével: prográd. A Merkur, a Vénusz, a Fold és a Mars, vagyis a Naprendszer valamennyi szilárd bolygójának tenf elyforgása kozmikus ütközések övetkezményének tűnik, és közülük a Vénuszé retrográd, megegyezik az óramutató járásával. — A tengelyforgás iránya pusztán a véletlen műve: az ütközések határozták meg — állapítják meg a szerzők. Az 1980-as évekig általánosan elfogadott elmélet szerint a szilárd bolygók kialakulása, a kozmikus por és gáz égitestekké tömörülése sima és rendezett módon ment végbe. A csillagászok ma már inkább arra a hipotézisre hajlanak, hogy a folyamat sztochasztikus volt néhány nagy égitest véletlenszerű ütközésével. A két tudós számításai szerint a Föld és a Mars tengelyforf ásának sebessége csak a kiala- ulásuk vége fele történt ütközés hatásának következménye lehet. A Föld tengelyforgása óránként 1000 kilométer az Egyenlítőnél, a Mars sebessége valamivel kisebb. A csillagászok továbbra is bizonytalanok az óriásbolygók — Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz — tengelyforgásának eredetét illetően, mivel ezeket a lanétákat nagyrészt gázok al- otják. A Naprendszer nyolc főbolygója közül a Vénusz mellett az Uránusz tengelyforgása egyezik még meg az óramutató járásával. — Valamennyi bolygó Nap körüli keringésének iránya (prográd) ugyanakkor megegyezik. A Naprendszer ugyanis egy forgó koronghoz hasonlítható kozmikus por: gázfelhőből alakult ki, és az ebből összetömörült bolygók megtartották a „korong” forgási irányát — írja a Nature. Feljelentéssel végződött 17 tou- loni „farkaskölyök” és cserkészvezetőik éjszakai „boszor- kányvadászata” a közelmúltban Veilhes falucskában. A gyerekeket vezetőik hétvégi táborozásra vitték a falucska melletti kastélyba, s a programban szerepelt egy tréfásnak ígérkező éjszakai próba is: a kicsiknek meg kellett találniuk három „boszorkányt”, akik az éjszaka sötétjében a közelben rejtőztek el. Ezt a szerepet három idősebb cserkész játszotta, megfelelően rémítő öltözékben — de a „farkaskölykök” is beöltöztek az alkalomra. A próba jól indult: a gyerekek a temető közelében meg is találták a „boszorkányokat” — de azok olyan félelmetesek voltak, hogy a kicsik a falucskába menekültek előlük. Itt kezdődtek a bajok. A mindössze 85 lakosú falucska egyik lakóját szemmel látKéklő Földközi-tenger, homokos strand turisták nélkül: az ilyen helyen épült ház egy vagyont ér. Még akkor is, ha a helyszín a Gáza-övezet. Az Egyiptom és Izrael között elterülő túlzsúfolt területen a telekárak az egekbe szöktek — írja a Reuter brit hírügynökség. A Gáza Citytől délre húzódó úton betonszerkezetek emelkednek ki a földből. A gazdag gázaiak rögtön lecsapnak a kevés elsőrendű telekre. A házak a tengerre néznek, hátat fordítva az élet sanyarúbb realitásainak: az izraeli katonáknak, a lázongó palesztinoknak, a menekülttáboroknak, a megszállás mindennapi keserveinek. A külföldiek nem értik, miért fizet bárki is 300 dollárt egy drótsövénnyel bekerített homokos terület négyzetméteréért abban az övezetben, amelyet a palesztinok gyakran nagy börtöntábor néven emlegetnek. A gázaiak számára a válasz hatóan megijesztette a zaj, a zseblámpák fénye, s azt hitte, hogy rablóbanda támad a falusiakra. Előrántotta revolverét, kirohant az utcára, s a fegyverrel fenyegetőzve falhoz parancsolta a gyerekeket, akiknek felemelt kézzel kellett állniuk. A cserkészvezetők hiába próbálták meggyőzni az ideges férfit, ráadásul még egy lakó megjelent, immár puskával, igaz, ő legalább szíjon hordta fegyverét. Sokáig eltartott, amíg sikerült tisztázni az ügyeket. A falusiak amiatt méltatlankodtak, hogy éjszakai nyugalmukat zavarták meg a „boszorkányvadászok”, akik a próbáról nem értesítették őket előre, a cserkészvezetők pedig a kicsinyekkel szemben tanúsított bánásmódot kifogásolták. Bár a kedélyeket sikerült megnyugtatni, a cserkészek a szülők kérésére feljelentést tettek a fegjrveres falusiak ellen. egyszerű: az önálló életforma reményéért. Awad Abu Khusa és négy fivére összekaparta az előleget egy 300 négyzetméteres, bozóttal benőtt homokos telekért. Eladták a család nőtagjainak ékszereit, és kölcsönt vettek fel. Mindenképpen ki akartak tömi a sati táborból, ahová családjuk 1948-ban menekült. Az öt fivér közül három nős, és szüleikkel együtt egy háromszobás házban éltek a táborban. A ház csak 70 négyzetméter alapterületű, s nem lehet újabb emeletet építeni rá. — Ezért ki akartunk szabadulni a táborból. Mások is szeretnének kiköltözni, de nincs rá anyagi fedezetük — mondja Abu Khusa. A család és barátai körben ülnek, s teát szürcsölnek új telkükön. Ház még nincs, csupán egy kunyhó. — Nem nagyon reménykedem, hogy építkezni tudok. Izraelben dolgoztam, de most nincs Balszerencsésen végződött egy 51 éves német férfi éjszakai kalandja, amikor csőre töltött revolverével betörővadászatra indult saját lakásában, de a tolvaj helyett saját lábát találta el. A rendőrségi jelentés szerint a férfi gyanús zajra riadt fel az éjszaka közepén. A hangok a pincéből érkeztek. A merész házigazda kibiztosított revolverével elindult a lépcsőn, de fennakadt az egyik ajtókilincsen. Ekkor a fegyver kiesett a kezéből. A revolver elsült, és egy golyó a férfi combjába fúródott. A tisztes polgár megpróbáltatásai ezzel még nem értek véget: amikor a rendőrség fegyverviselési engedélye után tudakozódott, kiderült, hogy nem tudja felmutatni azt. A fegyverviselési törvény megszegése miatt a rend buzgó őrei eljárást kezdeményeztek ellene. munkám — mondja Abu Khusa. Fivére félbeszakítja: — A lényeg az, hogy kiszabadultunk. A tábor sok lakója így érez, de a pénz egyre kevesebb az Öbölháború óta, amióta abbamaradtak az átutalások a gazdag, Öböl menti országokból, mivel a palesztinok Irakot támogatták. Az Izraelben dolgozó gázaiak száma is a felére csökkent az Intifáda (felkelés) öt éve alatt. — Az Intifáda előtt 14 dinárért vásárolhattam meg a föld négyzetméterét. A felkelés kezdetén az ára 70 dinárra szökött, s most 200 dinárra emelkedett — mondja Maher Abu Ramadan ingatlanügynök. (Sok palesztin még most is jordániai dinárban köt üzletet. Egy dinár 1,4 dollárt ér.) — Ha van telked, a többi már könnyen megy. A munka manapság nagyon olcsó Gázában — mondja. A francia gasztronómia hívei számára valóságos szentségtörést jelentő, viszont többmilliós hasznot hozó váddal került a car- pentrasi bíróság elé több helybeli üzletember és -asszony. A vád igencsak súlyos, ugyanis ezek a furfangos illetők szarvasgombát hamisítottak. A franciák étrendjében kitüntetett helyen álló, különlegességnek számító gombának ugyanis két változata van. A fehér — latin nevén tuber estvum — jóízű ugyan, de meglehetősen közönséges, kilója alig 250 frankért adható el. A fekete változat, a melanos- porum viszont rendkívül ritka, gyakran külön e célra tartott disznókkal, kiképzett kutyákkal túratják ki a földből, s ezért 1500-3000 frank körüli árat kínálnak kilónként a gyűjtőknek. A vádlottak dióból kivont festőanyaggal feketére varázsolták a fehér gombát, mégpedig tisztes mennyiségben, és éveken át. Ez ugyan a gombatermő vidéken régi foglalatosság, de „nagyüzemi szinten” eddig senki sem űzte. így most sorozatban indították meg a hamisítók ellen a {tereket, s az első vádlott mindjárt két hónapos felfüggesztett fogházat kapott, ugyanakkor viszont azonnal ki kell fizetnie a mintegy 200 ezer frankos pénzbüntetést. A második per vádlottja azzal védekezett, hogy csak az amerikai piacra indított, konzervben őrzött szarvasgombát hamisította meg, ez pedig a tengerentúlon tulajdonképpen elfogadott dolog, ha a dobozra apró betűkkel feltüntetik, hogy igazában fehér a gomba — egyébként pedig az amerikaiak amúgy sem tudják megkülönböztetni a két változatot. A különbség pedig lényeges, nem csupán az árban, hanem a gomba ízében és illatában is — mondják a szakértők. Az önálló élet ára Vegyen telket a gázai övezetben...
