Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-22-23 / 118. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. május 22—23., szombat—vasárnap Háziorvoslás: űj utakon Egy hevesi példa Dr. Szabó János: — Gyakran hiányzik a bizalom... (Fotó: Gál Gábor) Egerben nemrégiben rendezték meg a „Miénk a tét” című tanácskozást, amelyen a háziorvoslás aktuális problémáját vitatták meg a szakemberek. A konferencia gazdáját, dr. Szabó Jánost — a hevesen praktizáló háziorvost — először is arról kérdeztük, mit jelent egy kisvárosban dolgozni, vannak-e a helynek sajátosságai? — Mi lényegében egy falusi körzeti orvos munkáját végezzük — kezdi a beszélgetést dr. Szabó János. — Amikor elkezdtük ezt a vállalkozást, eldöntöttük, hogy lehetőség szerint itt a körzetben gyógyítjuk meg a betegeket, és nem küldjük őket tovább a kórházba, ha egy mód van rá. Ennek érdekében fejlesztenünk kellett a diagnosztikánkat, s van a dolognak egy terápiás része. Ez azt jelenti, hogy ellátjuk a gondozási feladatokat: például bejön valaki magas vérnyomással, vagy van egy cukorbetegsége. Itt, teszem azt, háromszor mérünk neki magasabb értéket, ebből mi azt a következtetést vonhatnánk le, hogy ennek az embernek magas a vérnyomása. De mondjuk ez az ember várakozott másfél órát, izgult, lehet, hogy az a három különböző időpontban mért adat is hamis. Ezért kap egy gépet, aminek segítségével 24 órán keresztül regisztrálható a vérnyomás. Hazamegy, végzi a munkáját, másnap visszajön: mi pedig feldolgozzuk az adatokat. így aztán kiszűrhető az az eset, ha például csak a környezettől vagy tőlem fél az illető. Aztán mérünk vércukrot is, tehát nem küldünk tovább senkit, s megpróbáljuk helyben kezelni ezeket az embereket. Számítógépes hálózatot építettünk ki: asszisztensnek, nővérnek, orvosnak külön munkaállomása van, és mód van arra, hogy külön időpontra rendeljük be a betegeket. — Mennyire általános az, hogy egy kisvárosban ilyen eszközök vannak? — Egyelőre még ez nem tekinthető általánosnak. Egy számítógép a körzetek zömében megtalálható, hogy használják-e azt, az egy másik kérdés. Ilyen hálózat, mint a miénk, az országban talán három van. Tény viszont, hogy bizonyos eszközök megléte elengedhetetlennek tűnik. — Arra kérném, meséljen nekünk erről a hevesi, speciális háziorvosi modellről! — Én ezt a modellt először Dániában láttam. A csoportpraxis — ami a dolog lényege — nálunk a következőképpen néz ki. Hárman vagyunk együtt: egy gyerekgyógyász és két felnőttorvos. Ellátjuk egymás betegeit, tehát ha ügy veszem, az egész családot. Be lehet hozzánk jönni reggel 7-től este 6-ig, így folyamatos a rendelés. Mindenkinek megvan a választott orvosa, bizonyos esetekben viszont nyugodtan mehetnek a másikhoz is. Gyakran előfordul, hogy egyes betegségekkel inkább engem keresnek meg, míg a nők — akkor is, hogyha az én betegeim — sokszor a kolléganőmhöz mennek. Ez mindenkinek jó. Ez a működési forma Magyarországon sajnos még nem eléggé eltelj edt, pedig ebben a modellben sok lehetőség rejlik. — Milyen akadálya van annak, hogy ez a forma elterjedjen nálunk? — Egyrészt nincsenek megfelelő rendelők. Olyan helyiségek vannak, ahol az asztal egyik oldalán ül a nővér, a másikon az orvos. Arra van szükség, hogy több rendelő legyen, mert adott esetben egyedül kell maradni a beteggel. A csoportpraxis mindenképpen bizalomra kell hogy épüljön, s ez a bizalom nálunk sajnos általában hiányzik. Először is az orvosnak kell egy megfelelő fizetést kapnia: ne az legyen az első szempont, hogy kettővel vagy hárommal több betege van, vagy sem. A fizetésnek kell dominálnia, s nem a hálapénznek. Attól a perctől kezdve, hogy a rendszer arra épül, hogy tisztességes fizetés létezik, senkinek sincs olyan aggálya, hogy például az egyiknek kettővel több betege van, mint a másiknak. Óriási gazdasági előnyei is vannak a csoportpraxisnak. Mi például hárman használunk egy EKG-gépet. Ha külön megrendelnénk, akkor három ilyen gépre volna szükségünk, így viszont tudok venni egy háromszor olyan jó EKG-t, vagy más műszereket. Aztán a rendelőnk kihasználtsága is százszázalékos, ami szintén a költségeket kíméli. Továbbá, ha az orvos szabadságra megy vagy továbbképzésre, a helyettesítést is könnyebben oldja meg az ember. — Ügy tudom, Ön részt vesz különféle kutatási programokban. Melyek ezek? — A SOTE-n van egy tudományos munkatársi állásom, s részt veszek a már forgalomban meglevő gyógyszerek tesztelésében. Most éppen a magas vérnyomást csökkentő szerek kipróbálásában működök közre. A másik téma pedig a háziorvosi mentálhigiénés gondozás. Ez egy nagyon nehéz terület, hiszen nincs elválasztva a szociális szféra, ma még nem tudunk együttműködni a pszichiátriai gondozással. És itt nálunk minden lecsapódik: a tüzelőanyag-beszerzéstől a részeg férj elvonóra küldéséig minden... S éppen azért kellene egy tisztességes modellt kidolgozni, mert vannak veszélyeztetett gyerekek. Mert nem igazán bízom abban, hogy egy kialakult alkoholistát meg tudok téríteni, vagy egy krónikus neurózisban szenvedőt meg tudok gyógyítani, de hogyha a 13-14 éves gyerekével tudunk foglalkozni, az sokat segít. Azért vagyok családorvos, hogy tudjam: a famíliában van például egy részeges apa, egy neurotikus anya, akkor — nagy figyelemmel és türelemmel — azt a gyereket megpróbáljam kiemelni onnan. Azért, hogy ne legyen olyan, mint a szülei. Nem tudom, hogy ez mennyire megvalósítható, de mi ezzel a kutatási témával foglalkozunk. Egyelőre még azt sem tudjuk igazán felderíteni, hány ilyen betegünk van. Meg kell nézni, hogy egy körzetben milyen típusú betegségek fordulnak elő. Utána ki kell deríteni, hogy vannak-e családi halmozódások, van-e összefüggés a dolgok között. Vissza fogunk pörgetni generációkat, s ehhez a munkához orvostanhallgatók segítségét kérjük, akik kérdőívek segítségével mélyinterjúkat készítenek majd. Havas András Morvái és az iparosok nagygyűlése Gyöngyösön „Az élet iskoláját már megjártam...” Bár akadtak üres székek, majdnem megtelt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi kara épületének aulája május 18-án, kedden. Ekkor tartott az ipartestület nagygyűlést, amelynek az volt a fő témája: mennyire vállalkozásbarát a helyi önkormányzat, szűkebben: a Morvái Ferenc-féle, MEGAFA elnevezésű beruházást milyen mértékben akadályozzák a bürokrácia útvesztői. Elsőként Matus Ferenc, a Gyöngyös és Vidéke Ipartestület társadalmi titkára köszöntötte az egybegyűlteket, köztük számos iparost, a helyi önkormányzat néhány tagját, érdeklődőket, s a sajtó képviselőit. Elmondta: az első ilyen gyűlést még februárban tartottak, s akkori ígéretükhöz híven most számot adnak a Körtvélyesi-tanyán végzett munkájukról. Miután egyelőre engedélyek híján van Morvái, így csak bizonyos próbamunkákat adott a vállalkozóknak, amelyet azok tisztességesen elvégeztek, s a nagyrédei vállalkozó ki is fizette eket — kinek-kinek teljesítménye szerint. így akadt, aki kevesebbet, akadt, aki többet kapott az előre beígértnél. Szólt arról is, hogy az ipartestület nem politikai tevékenységet végez, pusztán az új gazdasági kezdeményezéseket támogatja, annál is inkább, mert sorra szűntek meg a nagyvállalatok, s az ön- kormányzat sem képes munkával ellátni a környékbeli iparosokat. „Csak a bátor, becsületes, őszinte vállalkozás húzhat ki bennünket a csávából” — szögezte le, majd átadta a szót Morvái Ferencnek. ő először is megköszönte azon vállalkozók munkáját, akiknek megbízást adott szolgálati lakások felújítására. E pármilliós szerződésekkel is érzékeltetni akarta, hogy ezek után nem a személyes ismeretségek révén kapnak majd lehetőséget a gyöngyösi iparosok, hanem a megfelelő teljesítményeik eredményeképp. „Az a vállalkozó fog megélni, érvényesülni, aki pontosan, jó minőségben és határidőre elvégzi a munkát” — fejtette ki nézeteit. Hozzátette: megpróbál az egyénigazdálkodóknak jobb kezet nyújtani, „a jelen helyzetben nem úgy, mint a vasúti sín, amelyik egymás mellett megy, hanem megpróbálok közös nevezőre jutni” — mondta, ezért kezdeményezte az együttműködést még 1992. december elején. „Azt hittem, hogy a gyöngyösi polgármesteri hivatal vezetese a választási programjában előírtakat híven betartja...” — tette hozzá, majd így folytatta: „Gyöngyös varos lakosai igenis szorgalmasak, azért gazdagok az emberek, mert hajnaltól késő estig dolgoznak, részben a munkahelyeken, részben a háztájikban, a szőlőkben és a földeken. (...) Úgy gondoltam, hogy a környék természeti adottságait párosítani kell — akár viccesnek tűnik, akár nevetségesnek hangzik — az én élettapasztalatommal, holott még nem ősz a hajam, de az élet iskoláját különböző területeken már sajnos megjártam...” Ezután felidézte, hogy mint magánvállalkozó, az országban elsőként ő kapott külkereskedelmi jogot meg a „Maijai-kor- mánytól” — s miután a Kádárrendszer megdőlt, mint „osztályidegen kapitalistát”, beledobtak a mélyvízbe. Élni akart a lehetőséggel, és be akarta bizonyítani, hogy talpon marad. A vifág számos országában megfordult, nyitott szemmel járt, s megpróbált elsősorban a saját vállalata részére munkát teremteni. Az külön boldogsága, hogy jóval szélesebb körben talált piacra, mint amekkorát képzelt: „Örömmel mondhatom, hogy a magyar hadsereg vezetésének segítségével, Szőnyi ezredes közreműködésével, és az orosz Jelcin hadseregtábornokaival sikerült olyan szerződést létrehozni, amely szerint öt éven keresztül nyolcvannégyezer hazatérő tiszt lakásában a Megamorvnak kell biztosítania a családi kazánokat...” Miután megállapította, hogy a saját hazájában senki nem lehet róféta, sikerként könyvelte el, ogy sajtóbotrányok kíséretében ugyan, de mégiscsak az ő kazánjai — és veszelyeshulladék-ége- tői — működnek Debrecenben. Jó néhány eredményéről beszámolt még, érintve a nagyrédei üzemétől kezdve a mátrafüredi villáját, míg rátért az ominózus „Körtvélyesi-tanya” ügyére. Ennek már több részletével is megismerkedhettek az olvasók, most néhány gazdasági adatot tárunk elébük — ezeket Morvái mondta el az ülésen. "Jelenleg fél Magyarországnyi erdő felett rendelkezünk Szibériában, és irtjuk ezt az erdőt a Baj- kál-tó partján, ott nincsen olyan környezetszennyezés (sic!), mint itt, hogy vigyázni kell a fára, ezt a fát hazahozom már négy éve Magyarországra, ezt a fát eddig átadtam a kereskedőknek tizenkétezer forintért. Ok harmincezerért adták a Tüzépeken. Több éven át figyelmeztettem őket, hogy ez így nem mehet tovább, hogy többet keressenek rajta, mint én, aki előbb legyártja a kazánt, amit kivisz Szibériába, majd évekig kell várni, amíg visszajön a fa érte. Én úgy döntöttem, hogy ha már ilyen lehetőséggel rendelkezem, akkor azt az évi 50 ezer köbméter fát én adjam el Magyarországon. (...) Már egyszer csináltam ilyet, még az első választások idején, és most boldog vagyok, hogy sok-sok házfeaélen a Morvái áltál hozott fa van...” ígérte: mind a Szibériából és Szlovákiából hozott fát, mind a Donyec-medencéből beszállított vasat a piaci árnál jóval olcsóbban adja majd a telepén. Amit — így vagy úgy, engedéllyel vagy anélkül — meg akar építeni. Megkérte a jelenlévő iparosokat, hogy jelentkezzenek munkára május 19-én — tehát az esemény másnapján —, mert ha nem velük, akkor ukrán vállalkozókkal kezd a MEGAFA építésébe. Ugyanis több vagon faaruja várakozik Záhonynál, s a kilencven dollárért beszerzett anyagot három-négyszáz dollárért vennék meg az olaszok, feldolgozás után. Ezt az üzletet nem hagyja veszni, akármikorra is jön meg a VÁTI terve a belterületté nyilvánítás lehetőségeiről, s akármikorra is tudja ezután beszerezni az építési engedélyt. A nagygyűlésen többen is hozzászóltak — a vélemények közül gyöngyösi körzeti oldalunkon adunk majd közre egy cso- korravalót. Az eseményt azzal zárta végül Morvái, hogy a résztvevők nézzék meg a két videofilmét, amelyet az önkormányzati üléseken készítettek, s amelyből — szerinte — eldönthetik, melyik képviselő hogyan tesz eleget a rá testált kötelességnek: vagyis a köznép — s köztük a vállalkozók — érdekei képviseletének... Doros Judit A törvény nevében A köznyugalmat sértik az önkényuralmi jelképek Az elmélkedő emberek között meglehetősen nagy vitát váltott ki az Országgyűlés egyik legutóbbi törvénye, amellyel betiltják az önkényuralmi jelképeket: a vörös csillagot, a sarlót és a kalapácsot, az SS-jelvényt, a nyilaskeresztet, valamint a horogkeresztet. Néhányan úgy vélik, hogy ez teljesen felesleges, hiszen hiába irritál ezek viselésével valaki néhány embert, amikor tettlegességre is sor kerül, az bűncselekmény. Hozzáteszik ezek az emberek, hogy a feszület nevében is öltek embereket, s szinte nincsen is olyan szimbólum, amelyet ne lehetne azonosítani negatív előjelű cselekményekkel. Mások viszont azt állítják, hogy ezeknek a jelképeknek a nevében olyannyira sok gazemberséget követtek el, hogy puszta megjelenésük sem kívánatos. A törvényt mindenesetre a köztársasági elnök már aláírta, s hiába fordult Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke az Alkotmánybírósághoz, május 21-én életbe lépett. Érdekes kérdés, hogy péntektől miképpen viselkedik a rendőrség ezzel kapcsolatban, hiszen ők azok, akik először találkozhatnak s eljárhatnak ezzel a bűn- cselekménnyel szemben. A Hírlap kérdéseire Nagy László, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője válaszolt. — Mit tesz a rendőrség, ha én egy ilyen nyári nap délelőttjén horogkeresztes vagy vörös csillagos pólóban sétálok az utcán? — A rendőröknek kötelességük, hogy legelébb felhívják az illető figyelmét arra, hogy befejezze azt a tevékenységet, azaz, távolítsa el magáról ezeket a jelképeket. Természetesen fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy ha nem teszi ezt, akkor mi lesz ennek a következménye. Ameny- nyiben a felszólításnak eleget tesz az illető, akkor nincsen különösebb gond. Ellenben ha nem, akkor a rendőrség előállítja, feljelentést tesz, a bizonyítékokat elkobozza, s onnantól kezdve a bíróság dolga, hogy miképpen mérlegeli a tettet. Előfordulhatnak súlyosabb esetek is, például az, ha egy ifjúsági csoport horogkeresztes zászló alatt vonul fel, hiszen akkor már szervezett dologról van szó. — Még nem lépett életbe a törvény, amikor én Egerben láttam plakátokat. Ezen egy keresztre feszített vörös csillag látható, s alatta az aláírás: Feltámadunk. Nem tudni, hogy kik ragasztották ki. Ilyenkor nyomozás indul? — Igen. De nemcsak plakátok esetében, hanem akkor is, ha valaki járdára fest hasonló jelképeket. Utóbbi esetben például a bűnügyi technikus rögzíti a falfestést, gyűjtünk adatokat a környékről, hátha akad szemtanú. A rendőrségnek pedig gondoskodnia kell a közlemény eltüntetéséről. — Van egy gyanúm. A rendőrség szerintem nem feltétlenül fordít majd erre nagy energiát, hiszen sokak — így több rendőr — szerint is ez nem valami jelentős bűncselekmény. — Ez nem felel meg a valóságnak. Ugyanannyi gondot fordítunk erre is, mint minden bűn- cselekményre. Végig kell nyomozni minden ügyet, hiszen határidők vannak, s nagyon kemény követelmények. Türelmi idő nincsen: amikor a törvény életbe lép, onnantól kezdve nekünk azt alkalmazni kell. — Sokan próbálnak tréfálni is ezzel a rendelkezéssel. Az én ötletem például az, hogy kiteszek egy jelvényt, amelyik horogkeresztet és vörös csillagot ábrázol, s a kettő közé egyenlőségjelet teszek. Ezzel használom is az önkényuralmi jelképeket, viszont azt sugallom, ami a törvényalkotó szándéka: ezek egyformák, egy tőről fakadnak. Nem szeretnék a rendőr helyében lenni, amikor szembejön velem. — Pedig egyszerű a helyzet. Ön viseli mind a két jelképet, s ezért bűncselekményt követ el. Hiába nem tiltjuk az egyenlőség- jelet, a helyzet ettől nem változik. *** A paragrafusok szerint, ha valaki ezeket a jelképeket használja, akkor köznyugalom elleni bűncselekményt valósít meg. Régebben ez a bizonyos 269/a csak a nemzeti jelképek megsértését szankcionálta, azaz: azokat büntette, akik nagy nyilvánosság előtt gúnyolták a Himnuszt, a magyar trikolórt, vagy a címert. Most viszont ez kiegészült a b) ponttal, amelyik az önkényuralmi szimbólumokat tiltja. Ezt egyébként pénzbüntetéssel sújtják, s a bíróság mérlegel, hogy mennyi nap fogdával lehet kiváltani az összeget. Az Alkotmánybíróság még nem döntött. Kovács Attila w ' • ''ff f* < í 11 mnizp Ärta a fasiszta U«és?|í: feefitfetfe a mm csillagéi ésawfótelapáessE afeiszatafefsfe aistítet smtmto* jelképeit írni játébapfa u efef féjtést a maps? demskfáda meptestöése felé. Ältestes»?! a úmVnúat 3 faÄmssal sit.mbm. waéteágjepl« m Méeeyeí mmim. a keltára áttétel 3 físsshste&si umbm, a swÜÄfe msmyzA a* tetette wmte fslffefjJt kssfeimét a dsfprók ipáéért, 3 merte feisreteirtatesl A Szabadság című hetilap címoldala: a csillagot keresztre feszítették (Gál Gábor reprodukciója)
