Heves Megyei Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 100-124. szám)
1993-05-22-23 / 118. szám
HÍRLAP, 1993. május 22—23., szombat—vasárnap PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. az Országgyűlés alelnöke Egercsehiben Június 3-án, csütörtökön Egercsehibe látogat dr. Dörnbach Alajos, az Országgyűlés alelnöke. A vendég a helyi polgármesteri hivatal dísztermében este hat órától egy lakossági fórumon vesz részt, ahol beszél majd többek között az állampolgári kezdeményezések és a civil társadalom kialakulásának kérdéseiről, a jogbiztonság és a társadalmi változások összefüggéseiről. A horgászok figyelmébe Ezen a héten kedden nagy mennyiségű pontyot és amurt telepítettek a Recsk melletti búzásvölgyi tóba. A helyi horgászegyesület jóvoltából így még nagyobb eséllyel kereshetik fel a vízpartot e hobbi szerelmesei, akik pontyot is bátran foghatnak, hiszen erre a nemes halra a búzás-völgyi tavon jelenleg sincs tilalom. Recski beszélgetés Május 24-én, hétfőn két szabaddemokrata országgyűlési képviselőt várnak Recskre. Juhász fiái és Kiss Zoltán este hat órakor az általános iskola étkezdéjében találkozik az érdeklődő helyi polgárokkal, egy úgymond „lakossági beszélgetés” keretében. Nagy összeggel tartozik a fémművek Nem kapcsolták ki az áramot Huszonnégymillió forinttal tartozik az ÉMÁSZ-nak a siroki Mátravidéki Fémművek — kaptuk megbízható forrásból a hírt. Természetesen ezután megkerestük az érintetteket is, hiszen tudomásunk szerint a fémművek azóta is működik, az ÉMÁSZ tehát nem élt azzal a szankcióval, hogy esetleg kikapcsolják az áramot, s ezzel még nehezebb helyzetbe hozzák a gyárat. Az ÉMASZ egri üzemigazgatóságának osztályvezetője, Ve- resné Csutorás Ágnesé rdeklődé- sünkre elmondta, hogy nem tud pontos adatot adni arról, hogy mennyi is a hiányzó összeg. Arról azonban tudomása van, hogy folyamatosan érkezik pénz a számlájukra, s a sirokiaknak szándékukban áll a teljes adósságot kiegyenlíteni. Kérdésünkre, amely szerint, ha egy magánszemély cselekszik a fémművekhez hasonlóan, azaz nem fizet időben, akkor nála rövid időn belül kikapcsolják az áramot, azt válaszolta, hogy mindenkinek van lehetősége részletfizetésre. A Mátravidéki Fémművek műszaki igazgatóhelyettese, Béres András megerősítette, hogy tartozásuk valóban megközelítette a 24 millió forintot. Azóta azonban ez csökkent, hiszen előbb 4, majd 3 és fél milliót átutaltak az EMÁSZ-nak. Annál is inkább fontosnak tartják ezt, mert katasztrofális lenne, ha az ÉMÁSZ élne azzal a jogával, hogy kikapcsolják az áramot, s leállna a termelés. Szerencséjükre azonban megkapták a türelmi időt, amely alatt ugyan a már említett módon tudtak törleszteni, azonban továbbra is fogyasztanak áramot, s így tovább halmozódhat az adósság. Egy ösz- szegben akkor tudnának fizetni, amennyiben az Állami Vagyonügynökség garanciát adna arra az ötszázmillió forintra, amelyet már korábban igényeltek ahhoz, hogy ne kezdődjön meg a felszámolási" eljárás. Ha megkapják, akkor legelőször az ÉMÁSZ- nak kívánnak pénzt utalni, bár adósaik más cégeknek is. Béres András hozzátette: a gondok forrása többek között az is, hogy nekik is rengetegen tartoznak. (kova) Papírmerítő kiállítása Fedémesen A tárlat anyagával ismerkednek az általános iskolások A közelmúltban nyílt meg Fedémesen a helyi általános iskolában Vincze László papírmentő kiállítása. Az egri születésű, jelenleg Szentendrén élő művész Magyarországon egyedül űzi ezt a mesterséget, s munkáival szép sikereket ért el: csak tőle rendel például az Országos Levéltár s a Széchényi könyvtár, de készít különböző dijakat, kitüntetéseket is. Maga a papírmentés egyébként régi foglalkozás, időszámításunk előtt 105-ben találták fel Kínában, később, már az 1700- as évek végén, a papírgép feltalálásától, a papírgyártás beindulásától fokozatosan háttérbe szorult, ám nem felejtődött el teljesen. Európában pillanatnyilag tizennégy működő papírmerítőműhely van, ezek közül az egyik Vincze Lászlóé Szentendrén. S hogy a tárlatának most Fedémes adott helyet, az egyáltalán nem véletlen: második műhelyét ugyanis a községben lévő házában indítja majd be rövidesen. Tarnalelesz, földügy Az érdekegyeztető bizottság véleménye Lapunk május 4-i számában jelent meg egy írás „Per a földről1’ címmel, amely a tarnaleleszi termelőszövetkezet s a kárpótlást igénylők közötti vitáról tájékoztatott. A cikkel kapcsolatosan egy levelet juttatott el szerkesztőségünkbe Balogh Ferenc, Tarnalelesz község érdekegyeztető fórumbizottságának elnöke, s ebben ismerteti e testület álláspontját. Mint írja, a cikkben is említett földhiány a termelőszövetkezetnél művelésiág-változás miatt következett be. Korábban szántóként művelt jelentős területek — a művelés alól kivonva — használhatatlan parlaggá váltak. Az érdekegyeztető bizottság március 5-én megtartott értekezletén — szántó- és gyepművelési ágakban — a téesz képviselőjével a kárpótlásra kijelölt területekben megegyezett. Ezt a felvett jegyzőkönyvek is bizonyítják. A kijelölt szántóknál később a téesz egy táblát egyoldalúan, a bizottság tájékoztatása nélkül felcserélt egy másik területtel. A bizottság ezért nyújtott by fellebbezést a felsőbb szervekhez. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal megvizsgálta az ügyet, s a fentiek megállapítása mellett azt is kifogásolta, hogy kárpótlásra kisebb területet jelöltek ki, csak 42 százalék értékben. Ez pedig sérti a kárpótlási törvény 15-16. szakaszában foglaltakat, így a hivatal határozatában arra kötelezte a téeszt: módosítsa a tervet. Az itt írtak alapján a bizottság úgy értelmezi, hogy elsődlegesen nem ők állnak perben a termelő- szövetkezettel, hanem az országos hivatal, hiszen a szövetkezet a hivatal határozata ellen nyújtott be keresetet. Tarnaleleszről Belgiumba A. régi álom valóra vált Nyugat-Európában már szinte fogalomnak számít az évente Belgiumban, Neerpelt városában megrendezett Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál. A nagyszabású eseményt természetesen ebben az évben is megtartották, s Magyarországról hat együttes vett részt a versenyen. Köztük volt a tarnaleleszi Szűk Mátyás Ifjúsági Fúvószenekar is, akik nem akármilyen sikert mondhatnak magukénak: kategóriájukban a második helyezést érték el. Belgiumi útjukról Rákóczi Péterrel, a fúvószenekar karnagyával beszélgettünk. — Erre a fesztiválra kizárólag olyan együttesek jelentkezhetnek, amelyek nemzetközi fellépéseken már bizonyítottak — mondta. — Sőt a jelentkezés kifejezés helyett talán inkább a meghívás volna a megfelelő, hiszen ilyen alapon juthattak el a zenekarok Belgiumba. Bennünket a Magyar Fúvószenei Szövetség ajánlott a belga házigazdák figyelmébe, s én azt hiszem, ez egyúttal tizennyolc éves munkám elismeréseként is szolgált. Nagyon régi álmom volt Neer- peltbe eljutni. Tavaly november óta igen keményen készültünk a gyerekekkel a fesztiválra. — Miképpen zajlott maga a verseny? — Nyolc helyszínen szerepeltek a különböző zenekarok, több kategóriában, tehát voltak kisegyüttesek, fúvószenekarok, vonósok, szimfonikus együttesek. Olyan „falusi” csapatot, amilyen a miénk, nem lehetett látni: igazi profi együttes volt a legtöbb, például a szentpétervári akadémiáRákóczi Péter karnagy ról s hasonló helyekről érkeztek. Ennek megfelelően is beosztották a fellépőket, s bennünket a középkategóriába soroltak, itt lettünk másodikok. — Milyen műveket adtak elő? — Gulyás Széki muzsikáját és Hidas Concertino-ját. Nem akartunk külföldi számokat vinni, amelyeket mások — akiknek ezek a számok hazaiak — nyilván jobban tudnak. Egyszóval, a XX. századi magyar fúvószenét kívántuk képviselni, s így is történt, ami a zenekarban benne volt, azt hoztuk. Nem mondom, nagyon izgultak a gyerekek a fellépés előtt, különösen a klarinétos szólista, Csík Tamás, de én is. Nem baj, megérte: vastapsot kaptunk a végén a körülbelül ezer-ezerötszáz fős közönségtől. Ráadásul az első hely is csak egy hajszálon múlott, a zsűri igen sokat vitatkozott a döntést megelőzően. — A hírek szerint volt egy másikfellépésük is, a megmérettetés után, Kleine Brogelben, abban a kis belga faluban, ahol laktak a kinn töltött napok alatt... — Igen. Kleine Brogelben a St. Jozef Fanfare zenekar látott bennünket vendégül, velük közösen eljátszottunk egy balladát, ők eljátszották nekünk a Himnuszt, mi is számukra a belga himnuszt, szóval valóban volt egy kis koncertünk a faluban. Előadtuk azt a két számot is, amelyekkel a versenyen indultunk, aztán más, népszerű slágereket, például egy Morricone- egyveleget, meg Michael Jack- son-tól a Thriller-t. Nagyon jó volt már felszabadultan, megkönnyebbülten zenélni, s a helyieknek is nagyon tetszett. — Hazaérkeztek Belgiumból. Hol láthatjuk a fúvószenekart legközelebb? Vagy már a megszolgált pihenő következik? — Rendszeresen hívnak különböző ballagásokra, Pétervá- sárára és a környékre, itt Lele- szen pedig természetesen fellépünk a ballagáskor. Részt veszünk az egri barokk fesztiválon is, van esély arra, hogy Szlovákiában, az ottani magyaroknak adjunk a közeljövőben műsort, szerepelünk aztán várhatóan Bükkszéken és Noszvajon is. Csak mindezek után következhet majd a pihenés. (rénes) Romániai testvérkapcsolat Mikőűjfalun jártak a mikófalviak Sok más településhez hasonlóan, nemrégiben Mikófalva is testvérkapcsolatot alakított ki egy romániai, közelebbről erdélyi községgel. A testvérfalunak — amelynek „címét” a Johannita Lovagrendtől kapták — a neve hasonló: Mikóújfalu. Ide látogattak el a minap Mikófalváról több mint negyvenen: a polgár- mester, a képviselő-testület tagjai, s a helyi hagyományőrző népi együttes tagjai. A mikófalviakat szálh'tó autóbusz május 6-án indult, s bár az út hosszú volt, megérte a fáradságot. Mikóújfalu egyébként Mi- kófalvánál jóval nagyobb település, voltaképpen egy központ, hiszen több helység is hozzá tartozik. Ott nagy szeretettel fogadták őket, szinte mindenki erre a látogatásra várt. A helyi iskolába érkeztek, ahol átadták a magukkal vitt ajándékokat, az éjszakát pedig családoknál töltötték. Másnap közös tanácsülést tartottak a mikófalvi s a mikóújfalusi képviselők, ahol hivatalos formát kapott a testvérkapcsolat, s elfogadták az együttműködési programot. Mindemellett a magyarországi vendégek természetesen megtekintették a helyi látványosságokat, volt gyerekműsor, s telt ház előtt, hatalmas sikerrel mutatkozott be a mikófalvi népi együttes. A kapcsolat persze nem szakad meg, a rövid „vizit” nem marad viszonzatlanul: Mikófalva augusztus 20-ra várja Mikóújfalu küldöttségét. Számadás Mátraderecskén Mint a legtöbb községben, így Mátraderecskén is évről évre beszámol a helyi képviselő-testület a végzett munkáról. Ilyen alkalomra került sor nemrégiben is, amikor is falugyűlést tartottak. Az esemény után Zám Ferenc polgármestert kértük, hogy lapunk számára is adjon rövid ösz- szefoglalót. Elöljáróban megemlítette, hogy tavaly a falut legjobban a talajgáz szivárgása hozta hírbe. Azóta jelentős eredményeket értek el, s ezek közül talán a legjelentősebb, hogy a kiköltöztetett emberek visszatérhettek lakásukba. Ugyanakkor a probléma még ma is fennáll, hiszen egyik napról a másikra nem lehetett megoldást találni a megszüntetésére. A tavalyi évről még elmondta, hogy ugyan több lett a bevételük, mint azt tervezték, ez mégsem volt elegendő minden kiadásra, ami aztjelenti, hogy jó lett volna több pénz is a bukszában. Az idei fejlesztés legnagyobb tétele a községi telefonhálózat elindítása. Ez régóta várt pillanat, hiszen jelenleg Derecskét csak kapcsolással lehet hívni, s ez némiképpen nehézzé teszi a nyi- tást a világ felé. Tavaly még 350- en alkottak társulást, ám mostanra kiderült, hogy már 640 állomásos digitális központra lenne szükség. A munka megkezdődött, azonban nem minden zökkenő nélkül, tudniillik a közmű- hálózatban károkat okoztak. Ezt természetesen majd a kivitelezőknek kell helyrehozniuk. Nem mondhatnak le azonban a szennyvízhálózat és a tisztítótelep megépítéséről sem. Ezt azonban — pénz híján — ebben az évben nem tudják megindítani. Hogy ez a két tétel mégis szerepel a költségvetésükben, azt magyarázza, hogy a terveket ki kell fizetniük, s talán még az is belefér, hogy pályázatot írjanak ki., És itt érkezett el a polgármester a legneuralgikusabb ponthoz, hiszen a munkanélküliséget említette, amely háromszorosa az országos átlagnak. Ez nagy terhet ro a szociális ágazatra, amely azonban csak ideiglenes segítséget adhat, s erre sincsen mindig elegendő eszköze, bár szakembergárdájuk mindent megtesz. Helyben és a környéken nincsen elegendő munkahely, s ezen a vidéken nem igazán alkalmasak arra az adottságok, hogy földművelésből meg lehetne élni. Öröm az ürömben, hogy a Rákóczi Termelő-, Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezet nemcsak nevében, de tevékenységében is átalakult. Nyereséggel zártak, s ez a megyében is szinte egyedülálló. Épült vágóhíd, hentesüzlet és benzinkút is. A helyi téglagyár azonban mélyponton van, s ez azt is jelentheti, hogy innentől már csak felfelé vezethet az út. A mostani üzemeltetés változást hozott, de még nem a végső megoldás, ugyanis az Állami Vagyonügynökség is pályázatot írt ki az értékesítésre. A faluban dolgozik néhány vállalkozó, akik teremtettek munkahelyeket, ám ez csupán csepp a tengerben. Összességében tehát — foglalta össze a polgármester — nincs könnyű helyzetben a község. Ez azonban nem csupán a helyieken múlt, hiszen volt néhány előrelépés, ez azonban korántsem a Kánaán, sokkal inkább egy falu a sok közül, amelyet történetesen Mátraderecskének kereszteltek. Benzinkút Szilvásváradon Amikor az ember Európa nyugati felén jár, egyáltalán nem kell at- :i.—,—-- i-------1----------—1- -—L —1 —f a benzin. Ellenben :é pet, hol van legközelebb nagyváros, ahol tálán kaphat benzint az autójába. Azokon a volt benzinkút. Most azonban változik a helyzet, hiszen egy magánvállalkozó kutat építtet a faluban. Ahogyan az képünkön is látható, a munkálatok már elkezdődtek, s a tervek szerint még a nyáron át is adják a kutat, s így az arra járó autósoknak sem kell tartamuk attól, hogy a Bélapátfalva felé vezető úton kényszerpihenőt kell tartaniuk. Magánerőből épül (Fotó: Perl Márton)
