Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-29 / 99. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. április 29., csütörtök A „Képzelt riporttal...” Nemzetközi fesztiválon — angolul Egy részlet a sajátos feldolgozási! „Képzelt riportból..." (Fotó: Perl Márton) Most éppen Mockinpott Sziki Károly Azt tette, amit a nagy angol elvár az aktortól... Az egri Dobó-gimnázium színjátszó köre, a „Dobósokk” Déry-Presser-Adamis: „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” című musicaljének rövidített változatát adja elő angol nyelven a németországi Siegen- ben. Ez a város ad ugyanis helyet július 10-24. között egy nemzetközi fesztiválnak, amelyen az egriek — többek között — egy magyar esten mutatkoznak be. Mint dr. Hanisné Petró Valéria, a dobós együttes vezetője elmondta, ezen az esten először egy Magyarországról, illetve Egerről szóló videofilmét vetítenek le, majd fellép a Ki mit tud? ének kategóriájának helyi győztese, Tóth Tamás, valamint a népdal kategóriában első helyezést elért Danyi Stella, a koreográfus Varga Henrietta pedig tánccal mutatkozik be. Közönség elé lép továbbá a dzsessz-zongorista Gonda László, a dobos Komáromi Tas, valamint a folkénekes Kormos Krisztina. Bizonyára sikert aratnak az ezüstérmes színjátszók, akik színészi tehetségüket más műfajban is bemutatják, mint a Tóth Tamás által írt rockoperában. Ahhoz azonban, hogy a csoport kiutazhasson a nemzetközi fesztiválra, elő kell teremteni az útiköltséget: ezért május 4-én este 7 órakor fellépnek Egerben a Megyei Művelődési Központban, ahová minden érdeklődőt — köztük az eddigi, s a leendő támogatójukat — meghívnak. így a város önkormányzati, valamint gazdasági és kulturális életének irányítóit, mellettük dr. Kozári Józsefet, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola tanárát, aki a németországi kapcsolat -megteremtője volt. A színjátszó kör előadása egyébként olyan életérzést jelenít meg, amelyet a ’70-es évek fiataljai éltek át, s azt, amely ösz- szehangzik jelenlegi életükkel. Azt, hogy a kérdés — az emberi boldogság megtalálásának lehetetlensége — örök, csak a korok változnak, s velük a művészi megjelenítés. A rendezői felfogás érdekessége az, hogy a zenekar — szimbolizálva a montanai popfesztivál légkörét — mindvégig jelen van a színpadon. A színjátszók az előtérben, s a zene áramlatában mozognak, hol közönyös, hol résztvevő tömegként. Itt tévelyeg a két főhős, a Ki mit tud? vers kategóriájának egyik győztese, Réti Iringó által nagyszerűen alakított Eszter, és József (megformálója: Bartus Norbert). Mivel nemcsak magyar, hanem általános nemzedéki problémát vet fel a mű, számot tarthat a nemzetközi fesztivál résztvevőinek érdeklődésére. Az egri Gárdonyi Géza Színház újjászületésekor, az egészen fiatal és egységesnek látszó csapatban fel sem tűnt, hogy ez az ember mennyire magányos. Nem a polgári életére gondolok, azt nem ismerem, a színpadira, ahogyan most hosszú idő óta felfeltűnik nekem az a különállóság, az a szemérmes visszahúzódás, ahogyan részt vesz a színpadi közösség játszadozásában. Nincs benne semmi különösség, talán csak az, hogy amikor szöveghez jut — és mert érlelődő karakterszínész, ő nem lehet meg súlyos szöveg nélkül —, tehát amikor elkapja azt a bizonyos fonalat, akár monológ legyen a leírt szöveg, vagy hevesen összecsapó párbeszéd, mintha egy finom távolságtartással önállósulna a szituáción belül is. Teszi a tennivalóját, mozdulataival alátámasztja azokat az indulatokat, érveket, amik a szájából kiömle- nek-kiáramlanak, de érződik a hangon, a taglejtésen, az arcon is láthatóvá válik: mintha ez az ember önmagának játszana, elsősorban önmagáról akar nyilatkozni, azt szeretné, ha a szerepbőr felrepedne, és a szereppel azonosuló, a gondolatot, érzelmet megszenvedő Sziki Károlyt akarná „eladni”. (Lehet, hogy ez merő képzelgés részemről, de nem tudok szabadulni tőle!) Hosszú idő után a „Tévedések vígjátékában” láttam. A sziraku- zai Dromiot, az egyik szolgát alakította. Jól, sőt mondhatnám, kitűnően. A századok óta friss szöveget kellő tisztelettel és kalligráfiával, érthetően, jól hangsúlyozottan, a shakespeare-i szellemességet nem elsietve pörgette végig, miközben az akrobata ügyességével lódította-lendítette a kötélen ide-oda a testét. Azt is mondhatnám, hogy a „Tévedésekben” ő nem volt tévedés, ő azt tette, amit a nagy angol elvár az aktortól: jól jelenítse meg a figurát, mert ő csak az egyik láncszeme, de fontos és kikerülhetetlen tartozéka annak a célnak, hogy a néző megkapja a maga illúzióját, és azzal a megbékéléssel térhessen haza, hogy no, ez egyszer megint kioktattak minket, de most okosabb lettem. Legalábbis holnaptól kezdve. Szikit nem érdekelte, hogy a többiek hányave- tien fodrozzák a játék szövegi fonadékát, hogy a közönség is észrevette a nyugtalanító hibákat a szerepformálásokban és a szövegmondásban, tette a magáét, és jól tette, hogy így történt: az ő epizódjaiból értettük meg a darab célját és a darabot értelmező rendezőnek a szövegtől szét- ágazni-elindázni kívánó felfogását. Majd jött ez a stúdió-előadás, az évad két legjobb férfialakításával. (A másikat Venczel Valentin nyújtotta a Pathelin prókátorban!) Mockinpott úr egy pofozógép, akit a történelem, azaz a korszak pribékjei a szó legelemibb értelmében hülyévé vernek. Mockinpott, a slemil, a spi- ess, az erkölcsileg és szellemileg kifosztott, inkább kifosztandó kispolgár, akinek valamikor a születése táján még lehetett emberi értéke. Meg is nősült, elhitte magáról, hogy polgár, de amikor az első ütés leterítette, többé felállni nem tudott. Ebben a figurában látta meg, vette észre a rendező Dávid Zsuzsa, mit is hozhat ki Szikiből. A soványan barázdált arc, a színtelen, vagy inkább így kerülném meg, a hűvösen ránk tekintő szemek a Sziki arcában követik azt a magányoss᧠ot, azt a távolságtartást, ami enne van. Még a figurával szemben is. Az az érzésem, miközben én is részt veszek az előadásban és a játékban, hogy ez az ember még önmagát is kritikai szemmel nézi, s míg kívülre mondja a szöveget, láttatja magát, és elhiteti a szerencsétlen, agyongyötört, Peter Weiss által hitelesen megírt alakot, az ő belső színpadán a monitorok kísérik, s a számítógép azt diktálja neki, hogy inkább két centivel hátrább álljon a partnerétől, mintsem hogy takarjon, vagy akadályozza a társat. Vagy hogy a másik színész „bevegyüljön” abba a hatásba, amit ő hordoz magában, magáról, esetleg magáért. Sokirányú kérdések ágaznak itt el, fel és alá, és míg gondolataimat rakosgatom egymás mellé, Sziki érdekes és értékes egyéniségével kapcsolatban — megemlíteném, hogy ír is és jól is ír — bejön a képbe a „Salemi boszorkányokból” az általa alakított pap figurája: amikor kétszer egymás után indokolta magát, érezni lehetett, hogy a színpadon mindenki más feleslegesnek látszott, akkora teret fogott be ennek a megszállott embernek a tekintete. Az aztán külön kérdés még a műfajon belül is, meddig és hogyan lehet bírni idegrendszerrel és energiával ezt a belső építkezést és főleg a vele járó nagy- nagy magányosságot. Mert az van! Farkas András Mátraderecskén Az átlagnál háromszor több a munkanélküli A képviselő-testület munkájának értékelése és a telefonhálózat kiépítése volt a legfontosabb téma a legutóbbi mátrade- recskei falugyűlésen. Zám Ferenc polgármester az elmúlt egy évre visszatekintve elmondta: az önkormányzat bevételei meghaladták a kiadásokat, így tevékenységük finanszírozására sok más településsel ellentétben nem kellett hitelt felvenniük. A költségvetésből fejlesztésekre is futotta: több mint hatmillió forintot áldoztak a korszerűsítésre. Bevételeik elsősorban az állami támogatásból, a különféle pályázati alapokból származnak majd, s ezek fedezik az intézmények működtetését, a községi közvilágítás korszerűsítését, a járdák, utak helyzetének javítását. Várhatóan növekednek a szociális célokra szánt kiadások, hiszen Mátraderecskén háromszor any- nyi munkanélküli él, mint az országos átlag. Körülbelül 150-en kerülnek ki a járadékos ellátásokból, így jövedelempótló támogatásuk az önkormányzat feladata lesz. A település gazdasági életéről kiderült: a Rákóczi Kereskedelmi és Szolgáltatási Szövetkezet múlt évi bevételei megduplázódtak, ugyanezt nem mondhatja el magáról a téglagyár, ahol 40 millióforint veszteséget regisztráltak tavaly. A környékbeli munkáltatók nehézségei a mátraderecske- ieket is érintik, hiszen a megfeneklett recski beruházáson, illetve a Mátravidéki Fémművekben sokan dolgoztak, dolgoznak. Javult a közbiztonság, s ez elsősorban annak köszönhető, hogy van rendőre Derecskének, s a Közrendvédelmi Egyesület is kitett magáért. Ugyanez elmondható a labdarugókról is, akik kiharcolták a megyei II. osztályban való indulás jogát. Dicséretesnek mondható a közelmúltban létrejött cigányklub működése, illetve az általános iskola néptánccsoportjának munkája. A közeljövő legfontosabb feladata a társadalombiztosítási választásokra való felkészülés, illetve ennek zökkenőmentes lebonyolítása lesz. Szeptember végére üzembe helyezik azt a távbeszélőközpontot is, amelyre 640 állomás csatlakozhat maid. A polgármester zárszavából kiderült az is, hogy telefonigénylésüket még május 1-Jéig jelezhetik a településen élok. HANG-KÉP Filmpremierek Csakazértis újítás? Mindig is nyitottnak vallottam magam, mégsem rajongtam a cspkazértis újításokért. Már csak azért sem, mert ezek mögött rendszerint a látszatbizonyítás cseppet sem szimpatikus szándéka húzódik meg. Mindez április 24-én reggel jutott eszembe, amikor a Szombat délelőtt búcsúadását hallgattam. Megértettem a szerkesztőket, a közreműködőket, épp ezért teljesen indokoltnak minősítettem ezt a nosztalgikus visszapillantást, az emlékezetes programok felidézését. Igazuk volt, 19 esztendeje létezett ez az ajánlat. Azt is kötelességem elmondani — némi bűntudattól fűszerezve —, hogy meglehetősen ritkán írtam erről a gárdáról. Talán azért, mert megszoktam, s így aztán természetesnek tartottam a tárgyilagos tájékoztatást, az egyes témák sokoldalú megközelítését, a lehetőség szerinti politikamentességet, s az igazságkeresés nemes vágyát. Ezért nem értem a bölcsnek aligha titulálható döntést,hiszen majd két évtizede alatt hozzánk nőtt ez a hetente egyszeri, több mint egy órás jelentkezés. Aki az alkalmankénti vegyeskosarat kifogásolta, kétségkívül ízlésficamtól szenved. Akkor is, ha semmit sem sejt minderről. Vétek az értéket lesodorni arról a közös asztalról. Még az esetben is, ha egyesek friss funkciójuk köszönetéként vették elő azt a jelképes seprűt. Kérem szépen: jöhetnek zsenge hajtások, felruházhatják ezeket hangulatosnak látszó, de üresen kongó címekkel, akadhatnak törpék, akik közben nagynak is érzik magukat. Ez azonban mit sem változtat a konok tényeken: azt utasították el, ami megrovás, mellőzés helyett dicséretet érdemelt volna. Higgyék el, felesleges az öncélú agytoma. Különösképp, ha ott az elme tájékán nem éppen teltek azok a polcok. Illene tudomásul venni, hogy a milliók nem ostobák. Született adottságuknál fogva megkülönböztetik az ocsut a tiszta búzától. Most is ezt tették... Sárbatiprás Tudathasadásos, torz világban élünk. Köröttünk álszenteskednek a modern Tartuffe-ök, szembesülnünk kell a vérlázító gazdasági panamákkal, a termelés fellendítésével aligha foglalkozó csokornyakkendős csirkefogókkal, s a művészet címszó alatt ránk sózott szellemi fekáliával. Senyvedünk amikor peregnek a garantáltan giccses amerikai akció és egyéb filmek kockái. A nívótlansági versenyben nem egyszer lekörözik őket a német, vagy francia „alkotások” is. Mint például a 24-én este elénk parancsolt Zabou, hősnek titulált félnótás rendőrfigurájával, az enyhén züllött Schimanski felügyelővel, aki minden áron horogra kapja az általa bűnösnek érzetteket. Ilyen a hamisítatlan fércmunka. Mégis tükrözi azt a fertelmes légkört, ami hétköznapjainkat átsugározza. Divat lett — mindegy, hogy milyen szándéktól vezérelve — a sárbatiprás. Felháborodtam, amikor — s azóta sem tudom elfelejteni jogos indulatomat — a Nagy Imre elleni mocskos vádakat ismertető blokkal szembesültem. Még az a szerencse, hogy a stáb tagjai azokat is megszólaltatták, akik tiltakoztak a mártír miniszterelnök emlékének beszennyezése miatt. Ráadásul — s ez megnyugtató —, érvekkel igazolták azt, hogy nem feljelentgetéssel kereste kenyerét. Az acsarkodóknak ez nem számít. Ők a maguk etikai null- pontjára szeretnék rántani azt, aki életét áldozta fel a magyar forradalom és szabadságharc ügyéért, aki képes volt szakítani avitt marxista, illetve moszkovita álláspontjával, s odaállt, ahol Juszticiára lelt. Ez az áldozat egyébként önmagában felmentené őt mindenféle bűn alól. Akik azokban az időkben ifjonti, lelkes fejjel figyelték fejlődését, sohasem téveszthetők meg. Az viszont igaz, hogy remek orral, s félreérthetetlenül ráérez- nek a veszedelmes jellem torzókra, azokra a gerinctelen szélkakasokra, akiket a hűvösen ítélő idő odasöpör, ahol a helyük. A történelem bűzlő szemétdombjára. Egymás közé... Pécsi István Lorenzo olaja Lorenzo ötéves kisfiú a film elején, amikor kiderül róla, hogy halálos beteg. Egy alig ismert és gyógyíthatatlan betegség vett erőt rajta: az ÁLD. Ez a szörnyű kór csak azokat a fiúkat támadja meg, akik a hibás gént az anyjuktól örökölték. Egy téves enzim miatt a szervezetben „rossz” zsírsavak termelődnek. Az eredmény: az idegeket elszigetelő gerincvelő pusztulása, az idegrendszer működési zavarai, bénulás, és végül halál. A szülők azonban nem adták fel. Megkeresték a világ számos orvosát, míg végül egyikük segít a családnak. A halállal futnak versenyt, de úgy tűnik, győztek. A vegytiszta olajsav megmenti Lorenzo életét... A szeretet csodájáról, az élet reményéről szól a megrendítő hatású történet. A filmet a gyöngyösi Puskin mozi mutatja be. Úszó erőd Egy amerikai csatahajón játszódik a tengeri akciófilm cselekménye. Ötvenévi szolgálat után megérdemelte a selejtezést az „ÜSS Missouri”, amely utolsó útján Pearl Harbourba tart. Ryback (Steven Seagal) látszólag békés hajószakács, valójában azonban első osztályú háborús kém volt a világ különböző válsággócaiban. Két korrupt és gonosz szakértő ördögi összeesküvést szervez, hogy kifosszák a hajót, és hogy ellopják az azon tárolt nukleáris fegyvereket. Ryback vezetésével azonban kegyetlen harc kezdődik a nyílt vízen. Steven Seagal ötödik filmjét az egri Uránia mozi mutatja be. Ruby, a Kennedy-gyilkosság másik arca A film Jack Ruby bártulajdonos és egyben kisstílű bűnöző re- gényesített életrajza. A történet addig követi Rubyt, amíg az lelövi Lee Oswaldot, ezzel felhívja a világ figyelmét a CIA-n belüli belső zavarra. A „Ruby” nem egy összeesküvés-film, inkább egy filmvászonra festett portré valakiről, akit a véletlen sodort bele a történelembe. A bártulajdonos valószínűleg hazafias érzésektől indíttatva ölte meg Oswaldot, Kennedy gyilkosát. A filmet az egri Prizma nézői tekinthetik meg. Jelenet az Úszó erőd című Steven Seagal-filmből
