Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-28 / 98. szám
HÍRLAP, 1993. április 28., szerda (NEM) CSAK FIATALOKNAK 7. így készülj a felvételire! II. Történelem A történelmi vizsgáról Sárközy István, a Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziuma tanárát kérdezzük. Mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni a felkészülés során: az összefüggések megértésére, vagy az adatok betanulására? Természetesen az összefüggések megértése, a gondolkodtatás, a történelmi szemléletmód kialakítása legfontosabb, a megfelelő adatállomány bevonásával. Sajnos a felvételi vizsga sok esetben ellentmond ennek. Az adatkérdezés elterjedése arra vezethető vissza, hogy az esszéket nehéz objektiven értékelni. így a diák nem tehet mást, mint hogy megtanulja az adatokat, akár lényegesnek tartja, akár nem. A történelemben a forráselemzés nagyon fontos, mert fejleszti a kritikai érzéket. Felvételin is mindig kérdeznek valamit, egyik vagy másik forrással kapcsolatban. Ez a kérdéstípus a legveszélyesebb. Ezen lehet a leginkább elcsúszni. Hasonlóan veszélyes terület lehet az 1945 utáni korszak. Történelmi teszt 1. Mikor került sor az ókori történelem alábbi eseményeire: — szalamiszi csata — kivonulás a Szent-hegyre — Konstantin türelmi rendelete 2. Állítsd időrendi sorrendbe az Árpád-kor alábbi uralkodóit: — III. András — III. Béla — I. László — I. István — Könyves Kálmán 3. Kösd össze az egybetartozókat: Deák Sopron megye Kossuth Zemplén megye Kölcsey Zala megye Széchenyi Szatmár megye 4. Melyik miniszterelnök nevéhez fűződnek az alábbi történések? — Nemzeti Munkaterv — győri program — első zsidótörvény — hadbalépés a Szovjetunió ellen — kiugrási kísérlet 5. Melyek voltak a reformáció főbb irányzatai? Ajánlott szakirodalom a felkészüléshez Töripuska 263 Ft Felvételi felsőfokon 85 Ft Az ajánlott könyvek a Pontus Könyvesbolttól postai szállítással levélben megrendelhetők (Pontus Könyvesbolt, 1095 Budapest, Gát út 25.). A könyvesbolt kérésre valamennyi tantárgyat érintő részletes szakirodalom-jegyzéket küld. Széchenyi-diáknapok Hatvanban Sikeresen zajlott le a Széchenyi István Közgazdasági és Közlekedési Szakközépiskolában az az idei rendezvénysorozat, melyet a legnagyobb magyaré miékére tartottak. Immár nyolcadik éve — minden esztendőben — csaknem egy hétre fokozottabban „megpezsdül” az iskolai élet. Ezúttal egy 24 órás kosárlabdatornával vette kezdetét az eseménysorozat, amely végül az iskolai tanulmányi verseny eredményhirdetésével zárult. A köztes időben kitüntetett figyelmet kapott a vidám, műsoros diáknap és a Széchenyi-bál. Mindemellett pedig az az emlékezés, amelynek során az iskola falán lévő emléktáblára koszorút helyeztek el. Tölgyesi Few igazgatóhelyettes beszédében arra kereste a választ: vajon az intézmény méltó-e Széchenyi nevéhez? — ...Elég nagy figyelemmel, odaadással, méltósággal ünnepiünk? Miben lehetünk mi hűek Széchenyihez? Például azzal, hogy eredményesen szereplünk a tanulmányi versenyek döntőiben, sikeresen sportolunk, tanulunk. Ha jól meggondoljuk, az emléknapok inkább értünk vannak, mint Széchenyiért, hiszen a sokban hasonló történelmi korszak kiemelkedő személyisége önismeretet, önbecsülést adhat nekünk. Széchenyi így fogalmazott: „Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat... teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja... Csak akkor várható siker, ha az anyagi erőhöz, mellyel rendelkezünk, a szellemi erők szövetségét is megszerezzük, s a tudományokat is. ”Ha ezt országunk sorsának irányítói így látnák, akkor cselekedeteikkel elismerést szereznének a tudásnak, s arra ösztönöznének, hogy tanulni érdemes. Jászai Mari Széchenyi Istvánra gondolva azt mondta: „ Ha a magyar nem tenne egyebet, csak azt, amit ő tanított: megélne, haladna, naggyá lenne.”Igen érdemes elgondolkodnunk ezen a mondaton, hiszen ha a legnagyobb magyar tanításait elfogadnánk, példáját követnénk, reményünk lehetne arra, hogy a bizonytalanságot felváltja végre a várva várt biztonság — fejezte be ünnepi beszédét az igazgatóhelyettes. Ezt követően Szabó Viola és Fajcsák Attila a zene segítségével elvitt minket azokra a tájakra, ahol Széchenyi maga is járt, de elidőzhettünk azokon a vidékeken is, ahová csak vágyakozott, és mi is vágyakozunk. A muzsika beszűrődő hangjainak kíséretében valahol a távoli szobákban a tanári kar egy része a matematika, történelem, helyesírás és közgazdasági tudományos dolgozatokat javította, hogy mielőbb átvehessék jutalmukat a 3-3 fős csoportok és az egyéni győztesek. Az eredményhirdetésre várva idézi TörőElemér igazgató az iskola sikereit. — Az idén 461 gyermek jár ide, hogy a számviteli és pénzügyi ágazatban érettségi képesítő vizsgát tegyenek. Eredményeink a továbbtanulás területén igen számottevőek, mert jelentkezőink 70 százalékban sikeres felvételt nyernek a felsőfokú intézményekbe. Ilyen sikeres évünk még nem volt, mikor a tanulmányi versenyeken ekkora eredménnyel szerepeltek diákjaink. Az országos döntő8 kategóriájába ugyanis 14 tanulónk jutott be. Felemelő érzés volt Hatvanban eltölteni ezt a napot. Mert hiába esett akkor kint az eső, az iskola folyosóit és termeit mosolygó arcú diákok és tanárok lakták be. S Széchenyi István szavai kimondva-kimondatlanul is ott lebegtek a falak között: „ Magyarország rosszul volt, meglehetősen van, de jobban lesz.” Sziki Károly Nonstop napok az egri főiskolán A másodévesekből lettek az elsők... A diáknapok hangulatát idézte fel az az esemény, melyet a napokban rendeztek az egri Eszter- házy Károly Tanárképző Főiskolán. Több mint egy napon át szünet nélkül tartottak a fantasztikus programok, melyeket az iskola művelődésszervező szakos hallgatói állítottak össze. A „nonstop” napi buli a Líceum előtt vette kezdetét, ahol minden évfolyamnak külön-külön az előzetesen kiadott feladatból kellett számot adnia. Természetesen zsűri is volt, amely a tanári kar néhány tagjából állt, ők értékelték a produkciókat. Már a kezdet kezdetén vidám hangulat alakult ki, s ez jó alapot adott a folytatáshoz. Á fiataloknak maguk által szerzett indulóval kellett bevonulniuk a színre, ezt követően pedig rövid színdarabokat kellett előadniuk, minél ötletesebben. Hogy kié volt a legjobb produkció? Nehéz eldönteni. Az biztos, sokaknak tetszett, mert a diákokon kívül az utcai járókelőket is odavonzotta a műsor. Estefelé a pinceklubban a Mozgás- és Táncszínház „Pat” társulata improvizációs jeleneteket mutatott be, majd az aulában folytatódott az évfolyamok közötti vetélkedő, mely áthúzódott a másnapba. Hajnal háromkor kezdődött a diszkó, s ekkor vetítették Kol- tay Róbert: „Sose halunk meg” című filmjét is, mely szintén nagy érdeklődést váltott ki. Pirkadatkor hajnali túrán vettek részt azok, akik még mindig nem voltak álmosak. A következő délelőtt — egy rövidpihenés után —folytatódtak a vetélkedők. Ez a nap leginkább a sport jegyében telt el: az uszodában nemcsak úszniuk kellett a versenyzőknek, hanem színész- kedniük is. Többek között a „Hattyú halálát” és átélhették, persze nem oly tragikus, hanem inkább humoros előadásban. Ezután közös ebéd várta a fiatalokat a szabadban, majd a szintén előre kiadott feladatokat kellett bemutatniuk: tüntetni kellett a „ bolsevik ” tv-maci ellen, el kellett hozni Petőfi csontjait, és bizonyítékkal alá kellett támasztaniuk valódiságát, és még számos érdekes program színesítette a végeláthatatlan eseménysorozatot, mint például a kötélhúzó verseny... Estére kelve tartották meg az ünnepélyes eredményhirdetést, amelyen a másodikosok örülhettek az első helyezésnek. Bíró Ildikó A „nyugdíjas” zenekar Hobo Blues Band: Férfibánat Ezen a délutánon kékben vibrált a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ környéke a farmerszerkőktól. A Hobo Blues Band „Fér- fibánat" című lemezének bemutatőkoncertjére igyekeztek a fiatalok. „Magyarország egyetlen nyugdíjas blues-zenekarára” — ahogy Földes László mutatta be az együttest — több mint 400-an voltak kíváncsiak. Az első perctől forró hangulatú bulit csak néha zavarta meg egy-egy, régi számokat követelő „rajongó”, bár Hobo közölte, hogy ez nem a „Szív küldi szívnek” című műsor. — Nem bosszantottak fel... Ez általában akkor történik meg, ha az első sor és a színpad közé beengedik azokat, akik csak azért jönnek el, hogy ugráljanak. Ez nehézzé teszi az egész koncertet... — Nem játszottatok le minden számot az új lemezről... — Nem. Hét szám van a műsorban a lemezről, nincs benne mind a tíz. Ebből most ötöt játszottunk le. A „Balladás barátaimat” például a ráadásban szerettem volna, de aztán más jutott az eszembe... A közönséggel való kapcsolat befolyásolja a sorrendet. — Megfigyeltem, nem az új számokra épül a műsor, hanem a régiektől kezdve szinte az összes lemezről játszotok valamit. Most például a „Kopasz kutyával” kezdtetek, s játszottátoka„ Tortadalt”, a „Gazembert”... — Van vagy ötven szám, amit a turnén játszunk. Minden előadás más, nem játsszuk kétszer ugyanazt: rengeteg olyan szám van, ami az egyik este van, a másikon nincs. Ä koncertnek van egy profi, és van egy ad hoc része, ami mindig a helyzetnek megfelelően alakul. Vannak persze standard számok: öt dal, ami ezen az előadáson is elhangzott, és van néhány — mint a „Szabadíts fel”, a „Rum-ária”, az „Éjszakai Budapest-blues”, vagy a „Vadászok kivonulása” — az utolsó évek terméséből. Tehát van az utolsó lemezekről 10-12 szám, és öt-hat régi dal, mint a „ Kopasz kutya ”, vagy a „Középeurópai Hobo Blues”. — Ezek a régi szám ok voltak a legsikeresebbek ezen a koncerten is, mint általában mindegyiken... — A legújabb anyagot soha nem fogadják úgy, mint a régi számokat, hisz még nem érett meg a közönségben... Nem hiszem, hogy a „Hé, András, terhes vagyok” ne lenne akkora siker három év múlva, mint a „Nem hallod, üvöltök”. Mint ahogy a „Vadászok kivonulása”, a „Rock and Roll doktor”, vagy az „Éjszakai Budapest-blues” is legalább akkora siker, mint a „Mesél az erdő”... Persze ez ízlés kérdése. A „Tábortűz mellett” című lemezről is nagyon sok dal nagyon sikeres lett, és háromnégy a „Kocsmaoperáról” is. Erről a lemezről is sikeres lesz öthat szám... — Amikor megírtad ennek a lemeznek az anyagát, ahhoz a közönséghez írtad, amely eljött és eljön a koncertjeitekre, hiszen itt főleg fiatalok voltak. — ...Mi soha nem a közönséghez újuk a lemezt. Nem azt újuk, ami a közönséget érdekli, hanem azt, ami minket érdekel. Én nem fogok 16 éves gyerekeknek dalokat írni, nem is tudok semmit a problémáikról. A saját problémáimról írok. Ha egy 16 éves gyerek problémájáról írnék, hazug lennék. És én nem akarok hazudni... — Mick Jagger azt mondta jó néhány éve, hogy ha betölti a negyvenet, nem játssza többé a „ Satisfaction ”-t, bár azóta isjátsz- sza, túl az ötvenen. Neked nem volt ilyen „életkori” fordulópontod? — Nálam pont fordítva volt, azt mondtam: még 50 éves koromban is a „Ki vagyok én?”-t fogom játszani, ha nem leszek tisztában saját magammal. És azóta is játszom, mert még mindig nem tudom, ki vagyok. — Talán éppen ez az állandó énkeresés az oka, hogy ma is elsősorban a fiatalok a rajongóitok? — Ezt nem tudom. Nem tudom, hogy kik a rajongóink. Felnőtteket is lehet látni. — Sokan kíváncsiak arra is, hogy milyen költők verseit olvassa Földes László József Attilán, Villon-on kívül? — Hát másokat is, Baudelaire-t, Rimbauld-ot... Régebben olvastam Kosztolányiin,, Radnótit, Petőfit, Balassit. Nem tematikusán olvasok, és nem folyamatosan, hanem ahogy a hangulatom hozza. — Nagy sikerrel megy a Mor- rison-est a Merlinben, és a József Attila-est a Katonában. Készül-e valami újabb színházi mű? — Most írok egy egyszemélyes „dolgot”, nem kimondottan színházi jellegű lesz. Én játszom benne, de nem a Hobo Blues Band-del csinálom, hanem Magyarország legkülönbözőbb stílusú zenészeivel. Az lesz a címe, hogy „I Love You Budapest”, és egy nagy összefoglaló mű lesz a blues-ról — ha sikerül. Ez még csak vázlataiban van meg. A „Band”-del pedig június 15-én rendezünk egy 15 éves jubileumi koncertet a Fradi-pályán... L óvási Cecília • • Uvegcsiszolók versenye Parádsasváron Ebben az évben a Parádsasvá- ri Üveggyárban mérték össze tudásukat a legjobb üvegcsiszolótanulók. „A szakma kiváló tanulója” elnevezésű országos verseny tizenkét résztvevője Ajkáról, Salgótarjánból, Vásárosna- ményból és Budapestről érkezett, de természetesen a helyiek is képviseltették magukat. A vetélkedő egy gyakorlati részből — ezen belül egy szabadon választott és egy kötelező feladatból —, valamint egy írásbeli vizsgából állt. A versenyt egyébként az ajkai Tarnavölgyi Andrea nyerte meg, a második a gyöngyösi Tolnai Judit lett, a harmadik helyet pedig Kovács Hajnalka szerezte meg Ajkáról. Katona Ferenc a rajzon látható minta után csiszolja az üveget Ezt a munkát csak elmélyülten lehet végezni — példázza Oravecz Ildikó tekintete Fő a pontosság — Indruck Attila verseny közben (Fotó: Perl Márton) Egri diákszínjátszók Az írisz Az egri diákszínjátszókat bemutató sorozatunkban most az írisz Színpad következik. A Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben egy kollégiumi est keretében mutatták be Schwajda György: „Ballada a 301-es parcella bolondjárói” című színművét. Az előadás másnapján a csoport vezetője, Szerencsi Judit, az iskola magyar szakos tanára, rendező beszélt múltjukról, jelenükről, munkájukról. — Huszonegy éve működünk. A megyei színjátszó-találkozókon sokszor kaptunk ezüst és bronz minősítést. — Korábban nem ön vezette az íriszt. Mióta irányítja a csoportot Szerencsi tanárnő? — Bodnár László tanár úr több mint húsz éve után, az utóbbi hónapokban vettem át a lelkes társaságot, amelynek a tagjai szakmunkás-, szakközépiskolai és technikumi tanulók, fiúk, lányok egyaránt, elsőtől negyedikig minden évfolyamról. — Hogyan kerülhetnek be a színjátszók közé az érdeklődők? — A szeptemberben tartott első foglalkozáson — a régebbi tagok részvételével — szelektálunk a jelentkezők között: egy Színpad verset és egy dalt kell előadniuk, és egy szituációt eljátszaniuk. Ezután szavazás útján döntjük el, hogy kiket vegyünk fel. — Legutóbb egy nagyon komoly művet választottak... — Ez valóban egy eléggé nehéz mű. Egy olyan emberről szól, aki feláldozta a családját, az életét egy politikai ügyért. A darab ennek a körülményeit, az elhagyott régit és az új családot, az ottani fogadtatást mutatja be. Hogyan tudnak a mai tinédzserek egy ilyen politikai témájú drámát eljátszani? — Azt hiszem, nem jelent nekik nehézséget. Olyan sokszor esik szó manapság az 1956-os időszakról, amelyben a mű is játszódik, hogy elég jól megértik és átélik a szituációkat. — Régebben is ilyen komoly darabokat játszottak? — Nem, többnyire vígjátékokat adtunk elő... — ...És a jövőben? — Végül is szeretnénk előadni vidám és komoly műveket egyaránt. Színjátszó diákjaink az iskola legaktívabb tagjai, akikkel szívesen fellépnénk az iskolán kívül is, ahogyan régebben tettük, például vállalatoknál. Nyilas A nnamária
