Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)

1993-04-28 / 98. szám

8. HÍRLAP, 1993. április 28. szerda Üzen a szerkesztő „Honfoglalás utca” jeligére így sorolja fel F. A. a panasza­it: „Több alkalommal bementem már az önkormányzathoz, és szóban előadtam: a Király és a Vörösmarty utca sarkán építke­zés folyt, az egyik árkot a kivite­lezők otthagyták, nem temették be, emiatt ott sár keletkezik esős időben, balesetveszélyes is a hely, mindenféleképpen közle­kedési akadály. A Király utcából továbbmen- ve, a Hatvani temető déli oldalán járda található, de aki a Honfog­lalás utcába akar jutni, ide nem térhet át, mert a világítást hosszú idő óta elfelejtik megjavítani, sö­tétben itt a közlekedés nem biz­tonságos. ^ A Rózsás-dűlőből éles kanyar fut le a Honfoglalás utcába, ha a gépkocsivezető későn veszi ész­re, belefut a házak előtti előker- tekbe, s a jobbik esetben csak anyagi kár keletkezik. Az utóbbi időben mindenütt butik nyílik, és olyan portálokat szerkesztenek a bejárathoz, amelyhez lépcső is szükséges. Az az egyik dolog, hogy a garázsból vagy utcai szobából előlépő üzlet szintje és az utcáé különbözik, de a lépcsőt ne úgy fektessék ki a ház elé a járdára, hogy a sötétben hazafelé igyekvő polgár hasra es­sen benne.” Négy panasz, négyirányú... A munkaárok közterületen van, az építési hatóság bizonyára adott engedélyt a munkálatok le­folytatására, határidőt is szabva azok befejezésére. Állítólag olyan szóbeli választ kapott pa­naszosunk, hogy forduljon az építtetőkhöz vagy a kivitelezők­höz, ha őt zavarja ez a munka­árok. A hatóságnak itt lépnie kell, ha a mélyépítési „hagyatékot” még mindig nem távolították volna el. A Hatvani temető déli oldalán a sötétség megszüntetése, a lám­pák felszerelése az ÉMÁSZ fel­adata, ott kell panaszkodni. A Honfoglalás utca felső ré­szen, a kanyarban lévő házak előkertjét veszélyeztető helyze­tet a közlekedésrendészetnek kell megoldania: kitesz egy se­bességkorlátozást jelző táblát, netán egy parabolatükröt, hogy a fentről jövő gépkocsivezetők — különösen a teherjárművek irá­nyítói — idejében észleljék a ve­szélyt. Magunk is tapasztaljuk város­szerte a lépcsőproblémát. Nem könnyű feladat, hiszen a körülmények a legtöbb esetben adottak. Á már lefektetett lép­csők — esetleg jobb megvilágí­tás biztosításával — kevésbé okoznak gondot az ott elme­nőknek. Megtisztelt a t. Olvasó bizal­mával minket, de ezeket a pana­szokat az illetékes városatyának is elmondhatta volna, netán az országgyűlési képviselőjének. Mi ugyanis csak annyit tehetünk, hogy a közérdek okából kiemel­jük a sok levél közül ezt, és nyil­vánosan adunk választ, hogy rá­világítsunk: a panaszt, ha az szó­beli is, el kell intézni. Tudjuk, hogy akkor igazi a beadvány, ha ajánlottan érkezik, annak határ­ideje is van, így aztán minden szabályos, iktatni kell, intéz­kedni stb. De a valós panasz akkor is lé­tezik, ha csak szóban instanciáz- nak. Igencsak igaz, főképp falu­helyen, hogy a személyes érint­kezést tartják tisztességesnek, szembemondani a bajt, a nyűgöt annak, akihez az elintézést ki­osztották. Nos, sokszor ilyen apróságo­kon is múlik, hogy miként ala­kulnak hazánkban a demokrácia dolgai, hogy milyen is lesz az ál­lampolgárok hangulata... Egy otthonteremto próbálkozás Előttem a Saláta (így, nagybe­tűsen!). Friss, tavaszi, mondhat­ni: primőr. A minap kaptam, fel­hozták a lakásomra. Üde szín­folt, afféle szellemi multivitamin. Salátám nem zöld, inkább hó­fehér, s betűk találhatók rajta. Nem a tél végi fáradtság vett erőt rajtam, nem beszélek hülyesége­ket. A Saláta nem levelekből, ha­nem lapokból áll, nyolcoldalnyi szöveggel. Az egri Gárdonyi Gé­za Gimnázium 1/A osztálya diákújságjának, a Salátának első számát lapozgatom. Elődeit — a Hajmeresztőt, a Diáktatyót — is volt szerencsém ismerni, olvasni... Nem tudom, ki hogy van ezzel a dologgal, de jómagam mindig őszinte örömmel, emellett pedig nagy-nagy adag irigységgel ve­szem a kezembe a kiskamaszok, vagy éppen a serdültebb ifjak egészséges exhibicionizmusából születő iskolai diákújságokat, vagy egy-egy, szellemileg igen­csak érett osztály irodalmi szárnypróbálgatásainak kézzel­fogható dokumentumait. Közhely, de azért feltétlenül igaz, hogy rendkívül sok érték la­pul ezekben a jobb-rosszabb ki­vitelű (ez nem értékítélet, csu­pán az objektív valóság, még pontosabban: a szűkös anyagi háttér jelzése) szellemi termé­kekben, amelyek kis közösségek embermeleg műhelyeiben for­málódnak, alakulnak. A Saláta alkotógárdája a következőkép­pen okoskodik: „Mi csak megpróbáljuk, gon­doltuk, csinálunk valami jót, amivel egy kicsit színesíthetjük az elkövetkezendő iskolaéveket, Az io. Ulríq. tJzojn ára:2oFt íme az újság címlapja... hiszen olyan keveset tudunk egy­másról.” A bemutatkozó lapszámot ké­szítő — 13 tagot számláló — csa­pat nem babonás, és elődeik kez­deményezéseit sem tagadja meg. Toll után nyúló kezeiket — per­sze csak alig észrevehetően — osztályfőnökük, Nagy Sándor tanár úr vezeti. E „ki vagyok én?” alapállású útkeresések, szellemet pallérozó tréningek, önkifejező humán já­tékok, ezek a mai világban is he­lyet kereső, otthonteremtő pró­bálkozások megérdemlik, hogy időről időre szó essék róluk napjaink — sokszor már-már embertelen — információára­datában. Kedves lányok és fiúk! Min­dent bele...! Ilosvai Ferenc Köszönet Testünk-lelkünk harmóniája Egy különleges kapcsolat „Anya csak egy van!” — szól a mondás. Amilyen egyszerű ez a mondat, olyan hosszú és össze­tett az a jelenség, amely meghú­zódik mögötte. Az anya a gyer­mek számára különleges és rend­kívüli jelentőségű lény. Viselke­dése, kommunikációja, egész személyisége meghatározó a gyermek testi-lelki egészsége és fejlődése szempontjából. Az éle­tet jelenti a csecsemőnek! Drámai bizonyítékul szolgál­tak erre a súlyos hospitalizációs tüneteket mutató — a megfelelő anyai gondoskodást nélkülöző — csecsemők, akik közül sokan „halállal válaszoltak” az anya hi­ányára. Az érzelmek, a szeretet, amely az anyát és gyermekét ösz- szeköti, „létfenntartó táplálék, amelynek hiányában a fejlődő szervezet elpusztulhat.” Az anyai test melegét, szerete- tét nélkülöző gyermekek véde­kezőrendszere (immunrendsze­re) csődöt mondott, és banális, hétköznapi betegségekben hal­tak meg. Szerencsére ez ma már nem jellemző, de a jelenség mö­gött meghúzódó gyermeki szük­séglet ma is kielégülésre vágyik! Az anya személye, kicsinyével való kapcsolata sok szempont­ból mintaértékű. Ezért a korai éveknek a gyermek személyisé­gének kialakulása szempontjá­ból fontos szerepe van. Áz anya az első emberi kapcsolata, a ket­tőjük közötti kapcsolat, kötődés minden későbbi kapcsolatnak, kötődésnek mintájául szolgál. Az őket összekötő szeretet min­den későbbi érzelmi kontaktus ősi modellje. Az anyai szeretet „beindít” egy fontos folyamatot: az azonosulást! A gyermek szá­mára az a biztonság, a védelem, ha az édesanya jelen van, ami persze, nem mindig lehetséges. Ilyenkor elkezdi másolni, utá­nozni az anya mozdulatait, sza­vait, viselkedését stb. Odavará­zsolja magának, és már nem is olyan kínzó a hiánya. így kezdő­dik el a minta, a modell másolá­sa, az a bonyolult folyamat, amelynek során kialakul én-je, és megtanul beilleszkedni a tár­sadalomba. Ebbe a folyamatba nemcsak az anya, hanem más minták is sorra belépnek. Ám ha az indítás nem jó, a folyamat sem úgy zajlik le, mint kívánatos lenne. Az anyai, szülői szeretet nemcsak beindítja, hanem föl is erősíti ezt az azonosulási folyamatot. Szí­vesebben és többet vesznek át a gyermekek azoktól, akikhez sze- retetszálak fűzik. Ennek a meg­induló (a gyermek, család, társa­dalom szempontjából is fontos) folyamatnak az egyik legjelentő­sebb közvetítő személye az édes­anya. A gyermek a mozdulatok, a viselkedés stb. mellett beépíti magába a mintaszemély (szemé­lyek) normáit, értékeit, és ké­sőbb majd ezek vezérlik viselke­dését, életét, szabályozzák dön­téseit. A csecsemő, a kisgyermek ér­telmi és érzelmi fejlődésében az anya személye meghatározó. A világgal való megismerkedésben a fő motiváló erő az édesanya. Én-je, személyisége is az anyával való teljes azonosságtól indulva, lassan és fokozatosan alakul ki. Kezdetben nincsenek közöttük én-határok. A gyer­mek számára ekkor még nem lé­tezik külső és belső, egybefolyik ő és a környezete, ő és az anyag. Ezért van az, hogy az anya fe­szültsége, bizonytalansága a gyermeké is. Átveszi feszültsé­geit, hisz én-határaik (a korai időszakban) összemosódnak. Ez az emoeri kapcsolat külön­leges, és mással nem pótolható! A terhesség során megélik a tel­jes testi azonosságot, az egy test, a tökéletes egység élményét. Ez a szülés csodájával bizo­nyos mértékig megbomlik, de a megszületés ténye „csupán” azt eredményezi, hogy két test let­tek, de kapcsolatuk még mindig rendkívül szoros. Létük egymást feltételező, egymásnak kölcsö­nös kielégülést jelentenek. Ké­sőbb, a gyermek önállóságának fokozatos kibontakozásával, érezhető bizonyos függetlenedé­si törekvése a kicsinek, de még hosszú ideig a szülők védelmére szoruló lény marad. Majd sok­sok év múlva önálló, felnőtt em­ber lesz a hajdani kisgyermek­ből. Ám a jó anya-gyermek kap­csolat során a kettőjük között ki­alakult feltétel nélküli bizalom (ősbizalom) és szeretet szálai eletük végéig összefűzik őket. Bimbó Zoltánná Nemrégiben a hatvani kór­házba kerültem súlyos betegen. 77 esztendős kisnyugdíjas öz­vegyasszony vagyok, így hát gyó­gyításomért „hálapénzt” adni nem tudtam. De örültem, hogy ennek ellenére sem éreztem azt, miszerint velem kevesebbet tö­rődtek volna, mint másokkal. Úgy vélem, hogy legalább ez­úton meg kell köszönnöm orvo­saimnak — dr. Eger Ildikó orvos­nőnek, dr. Zeke Gábor osztály- vezető főorvos úrnak — és az ápoló személyzetnek odaadó és lelkiismeretes munkájukat. És végül — de nem utolsósorban — háziorvosomnak, dr. Búcsú Ele­mérnek, akire lakóhelyemen, Apcon, mindenkor számíthat­tam. Özv. Buzogány Imréné Apc * * * Nemrégiben a gyöngyösi Bu­gát Pál Kórház sebészeti osztá­lyán kellett eltöltenem néhány napot epeműtétem miatt. Az ilyen kényszerű eseményre min­denki szorongva készül, s az én koromban — 73 éves vagyok — már azzal is számol, hogy nem épül fel többé. A sebészeti osz­tály orvosai és nővérei azonban úgy felkészítettek az operációra, hogy lelkileg teljesen rendben kerültem a műtőbe, ahol a be­avatkozást végre is hajtották. Lá­badozásom minden órájában azt tapasztaltam, hogy — dr. Gál Ist­ván főorvos úr és Szuhár Balázs- né főnővér vezetésével — min­den beosztott lelkiismeretesen végzi munkáját, hivatását magas színvonalon teljesíti. S bár az ille­tékesek még adósak az egészség- ügyi dolgozók nagyobb megbe­csülésével, én, a beteg csak hálá­mat tudom kifejezni mindazok­nak, akik segítettek rajtam... id. Saiga Imre Tarnaörs Még mindig az ellenőrről „Állításainkat fenntartjuk Gondolatok egy írás kapcsán A Hírlapban a közelmúltban jelent meg B. Czeller Mária Himnusz éjfélkor című írása, s az abban megfogalmazott gondola­tokkal tökéletesen egyetértek... Van a cikknek egy olyan mon­data, amely különösképpen megragadta a figyelmemet. Bár nem szó szerint idézem, de az volt a lényege, hogy a változó idők politikája a „nemzet imá­ját” megfosztotta a méltóságától, és szinte a közömbösség szintjére süllyesztette. Jómagam ezt a kö­zömbösséget szeretném néhány példával alátámasztani... Az utóbbi időszakok történé­sei igencsak közömbössé, mond­hatni, fásulttá tették az embere­ket. Mert a Himnusz sorai úgy hangoznak, hogy „Isten áldd meg a magyart/ jókedvvel, bő­séggel” — ám ez csak kívánság, hiszen sem a bőség, sem a jókedv nincs meg sok-sok millió ember számára, és — sajnos — hiányzik az a bizonyos „védő kar” is, amely megóvhatna sokakat az elszegényedéstől. Akik pedig az elesettekhez tartoznak, azok úgy érzik, őket most is a balsors tépi, s hiába is számítanak víg esztendőkre, mindezt nemigen kaphatják meg, így aztán bűntelenül is bűn­hődniük kell. S ezt a bűnhődést azoknak kell megszenvedniük — most is és a jövőben is —, akik a legnagyobb számban élnek az országban, s akik megtermelik mindazokat a javakat, amelyekből talán mások náluk lényegesen jobban élnek... Nézetem szerint ezek a prob­lémák az okai a Himnuszban megfogalmazottakkal szembeni közömbösségnek. Az állampol­gárok döntő többsége úgy véli — legalábbis ahogy én látom —, hogy a demokráciában is csupán keveseknek jut a nagyobb anyagi jólét, a többség szűkösen él, egyesek pedig egyenesen nyo­morognak. Ez bizony nem isteni „áldás”, sokkal inkább „verés”, s ez veszi el azt a sokat emlegetett jóked­vet. Ebben van a hiba, s ezek a hi­ányosságok nem csupán az em­berek érzelmeire hatnak ki, ha­nem a költemény szépségének élvezését is befolyásolják... Bartó János Eger Tisztelt Szerkesztőség! A Hírlapban 1993. március 18-án megjelent „Válaszol az Agria Volán” című cikkre szeret­nénk reagálni. Mind a mai napig fenntartjuk állításainkat a de­cember 10-én történtekről... Füle István válaszából néhány dolog kétségbevonását véltük ki­hallani. Nemcsak fenntartjuk ál­lításainkat, hanem szeretnénk kiegészíteni is. Fülöp Andreát, az előző levél íróját Kovács Mik­lós osztályvezető felkereste, és arra kérte, hogy az esetleges szembesítést vállalja. Ő akkor ezt elvállalta, de miután bele­gondolt abba, hogy egy 57 éves, nyugdíj előtt álló ember miatta elveszítheti az állását, megvál­toztatta véleményét. Nézete vi­szont újra változott, amikor megtudtuk, hogy Madarász Já­nos autóbusz-vezető közvetve a bírált ellenőr miatt vesztette el állását, míg az ellenőr egy helyi járaton végzi a munkáját. Az ellenőr modorára vissza­térve, egy kis kiegészítés... Az ominózus napon a hátsó ülésen A tavaszi vetéshez szükséges magvak, emellett fotócikkek be­szerzése, valamint az órám beál­lítása miatt kocsikáztam el a szomszéd városba. Most, hogy a 3-as kikerüli Mezőkövesdet, jó­val biztonságosabb a közlekedés. Az egyetlen „rendőrlámpát” ki­kapcsolták, a hajdan szükséges tiltó táblák erdeje megmaradt. (Meddig?) A boltokban előre köszönő eladók hamar kiszol­gáltak. Ők voltak többen majd mindenütt, ahol az adott napon (egy csütörtökön) megfordul­tam, hogy forintjaimat árura váltsam át. Az új, a közelmúlt­ban épült bevásárlóközpont tu­lajdonosai is vevőkre vártak árukkal telt üzleteikben. Mi történt itt? Hol vannak a vevők...? Máskor (évekkel ez­előtt) ezen a napon egymás kezé­be adtuk a kilincset, tolakod­tunk, letapostuk az eladókat és egymást. Az ilyenkor megszo­kott sürgés-forgás a piactérre, a buszállomás mögé, a „KGST-pi­ült egy fiatal fiú, akitől az ellenőr kérte a jegyet, ő viszont azt felel­te, nincs jegye. Az ellenőr meg akarta büntetni, mire ő elővette bérletét. Erre az ellenőr a fiú leg­közelebbi rokonságát kezdte el szidalmazni. Tény, a fiú szemte­len volt, de ez még nem ok az édesanyja emlegetésére. A bérlettel kapcsolatban a kö­vetkezőkre hívnánk fel a figyel­met... A hevesi autóbusz-állo­máson a Mátra Volán által kibo­csátott bérletet tudunk vásárolni. Tehát minket nem vigasztal az a tény, hogy Heves és Eger között nincs Mátra Volán-os járat. Vi­szont Hevesen keresztül jár a szolnoki és a szegedi közvetlen járat Egerbe. Akkor mi Egerben, Szolnokon, Szegeden egyaránt vásároljunk bérletet, vagy ve­gyünk jegyet amellett, hogy van egy bérletünk? Azt gondoljuk, mindez a vállalat dolga, nem pe­dig a miénk. Mi nem foglalko­zunk ezzel, s nem foglalkoznak a szolnoki és szegedi járaton sem, hiszen elfogadják a bérletünket. Ám az ellenőrnek semmi joga acra” tevődött át. (így aztán a már említett „rendőrlámpát” a posta és az ABC közé kellene át­helyezni, mert ezt kívánja a biz­tonság.) Mi tagadás, elfárad az ember, ha végigjárja e „maszek piaco­kat”, s a szem is káprázik a sokfé­le áru láttán, a fül pedig zengeni kezd a különféle portékát kíná­lókat túlharsogó erősítők deci­beljeitől. Itt aztán van tömeg (nem úgy, mint a már említett üz­letekben), tolakodás. Áfa nélkül cserél gazdát kávé és konyak, zokni és háztartási gép, s még hosszasan lehetne sorolni. Al­kudni lehet, megéri. Tíz óra felé ritkul a tömeg, tö­mött buszok szállítják a szélrózsa minden irányába az elégedett vá­sárlókat. Gyermekkoromban szüleim a jeles ünnepek előtt e város vásárán vett ünneplőben indítottak útnak locsolkodni („pénzt keresni”), hisz ott akkor is olcsóbban árultak a kereske­dők. Igaz, a családi költségvetés 55 • •• ahhoz, hogy a sofőrt arra utasít­sa, hogy akinek nem Agria Vo- lán-os bérlete van, azt ne engedje felszállni, még akkor se, ha nincs tele a busz. Fülöp Andrea levele nem az Agria Volán lejáratását célozta, hanem jogaink védelmét és véle­ményünk nyilvánosságra hoza­talát szolgálta. Füle István azt ál­lította, hogy Fülöp Andrea a sa­ját véleményét írta le, ilyenfor­mán a mi szavunkat is kétségbe vonta. Hogy az elmondottakat Füle István ne csak egy személy véle­ményének vélje, valamint hogy a szavunk nagyobb hangsúlyt kap­jon, ezért újuk alá többen e leve­let. (Sajnos, az összes akkor uta­zót képtelenség összegyűjteni, így csak mi, „törzsutasok” adjuk a nevünket.) (24 aláírás) * * * Természetesen szerkesztősé­günk helyt ad az Agria Volán vá­laszának is, ám ezt követően a polémiát a magunk részéről be­fejezettnek tekintjük. is azt engedélyezte — mivel pénzszűkében voltunk, egy kere­setből éltünk. Most tehát ismét visszájára fordult a világ. Tanítványaim zö­me nehezen él, a szükséges dol­gokat nem a butiksoron, nem a napról napra árakat emelő bol­tokból szerzi be. Az olcsóbb pia­cokon köszöntjük egymást, jó vásárlást kívánva a másiknak, s itt dicsekszünk a vásárfián nyert megtakarítást emlegetve. Ügy hírlik, bizonyos árukat kivonnak majd a forgalomból, mert az ál­lam bevételei ezek miatt csök­kentek, s nem jut elég pénz az ál­lamháztartásnak. Jómagam úgy látom, nem ezen, sokkal inkább azon kellene fáradozni, hogy jusson munká­hoz, így keresethez az is, aki csak ezeken az „alantas” helyeken vá­sárol, aki csak így, innen tudja öl­töztetni a családját. Joó Sándor ny. tanár Szihalom Piacgazdálkodás?!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents