Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-24-25 / 95. szám
8 HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1993. április 24-25., szombat-vasárnap Szex — telepátiával XIV. Lajostól Madonnáig — új köntösben a Vendome tér Párizs a közelmúltban ünnepelt. 18 hónapig a főváros lakossága tűrte, hogy városának egyik legszebb terén munkagépek csikorogjanak, palánkok zárják el az utat és a rálátást, de a nagy munka elkészült: a múlt évben átadták a párizsiaknak a megújult, új burkolattal bontott, múlt századi stílusú kandeláberekkel díszített Vendome teret, amely a XVII. század óta a város egyik ékessége. A Napkirálynak fejlett üzleti érzéké is volt. Amikor — udvaroncai biztatására — úgy döntött, hogy dicsőségét külön téren örökítsék meg Párizsban, udvari főépítésze, Jules Hardouin-Mansard tanácsára eladásra kínálta fel a jövendő — és az eredeti tervek szerint középületekkel szegélyezett — teret övező telkeket az arisztokratáknak. A kiárusítás 1677-ben kezdődött, de az érdeklődés nem volt túlzottan nagy: a főurak nem akarták otthagyni Versailles-t még azért sem, hogy ablakukból állandóan a királyt láthatták volna, ugyanis a tér közepén máris megkezdték XIV. Lajos hatalmas lovasszobrának felállítását. Mansard üzletét néhány év múlva Párizs városa vette át, majd később egy élelmes skót, bizonyos John Law is bekapcsolódott a teleküzletbe, amely jószerével az első modern „területfejlesztési program” volt Európában. Együttesen eladták azután az akkor 28 telket, és megkezdődött az egységes stílusú magánpaloták építése a már korábban felépült homlokzatok mögött. Ez volt a mai Párizs talán legszebb és második legnagyobb tere, a Vendome tér születése. Ma használatos nevét Vendome herceg akkor még ott álló, de éppen az építkezés miatt lebontott palotájáról kapta. Ám ekkor a tér még nem létezett mai formájáMcEnroe és a „love game” Az amerikai tenisz fenegyereke, a kitűnő játékra és válogatott szitkok szórására egyaránt kivételes tehetséggel megáldott John McEnroe, valamint a gyönyörű Oscar-dijas színésznő Tatum O’Neal házassága a jelek szerint zátonyra futott. A világhírű páros jelenleg külön él, és az is elképzelhető, hogy a boldog „lőve game” válással ér véget. A szépséges O’Neal mindenesetre elhagyta 3 millió dollárt érő, Malibuban berendezett otthonukat, és New Yorkba, a 1,5 millió dolláros városi lakásukba költözött. Kettejük viszonya egyáltalán nem felhőtlen, ezt bizonyítja, hogy O’Neal válni akar. A színésznő azzal indokolja „kenyértörésüket”, hogy McEnroe tudatosan akadályozta művészi kiteljesedését, tönkretette karrierjét. McEnroe nem késlekedett a válasszal, amit ezúttal nem szavakba öntött. Néma csendben letiltatta a „hálátlan” feleség kreditkártyáját, így a hálaadás napján a művésznő ünnepi pulyka nélkül búslakodhatott... A jelenleg páratlan páros 1986-ban fogadott örök hűséget egymásnak, szerelmük gyümölcseként három gyermeket, a hatéves Kevint, az ötéves Seant, és az egyéves Emilyt nevelték eddig egyetértésben. McEnroe, aki négyszer győzött a U.S. Open versenyen és három alkalommal volt Wimbledon bajnoka, 1984 óta nem tudott Grand Slam-tornán diadalmaskodni, ám eredményes pályafutása így is több mint 150 millió dollárt hozott a házasélet óta a közös háztartásba. Ameny- nyiben felesége komolyan gondolja a búcsút hitvesétől, akkor „Big Mac” tenisszel keresett summája könnyen feleződhet. A teniszcsillag felesége színészi tevékenységéről így vélekedik. — A feleségem ne „mozizzon” akkor, amikor három gyerekünkre idegenek vigyáznak. Tatum O’Neal márpedig nem olyan nő, aki háziasszonyként hajlandó lenne a külvilágtól és a világot jelentő deszkáktól elzár- tan élni mindennapjait. Most elege lett... ban, észak felől elzárta a kapucinusok kolostora. Csak később, már a forradalom után bontották le a harcokban alaposan megrongálódott épületet, s nyitottak meg azt az útvonalat, amely ma a Rue de la Paix nevet viseli, kivezet a akkor még nem létező bulvárhoz, az Operához. Lajos szobra eltűnt a forradalomban, amikor az addig az ő nevét viselő tér is a közeli — akkor mai néven Concorde téren álló — vérpad egyik előszobája volt. A szobor helyén ravatalozták fel azt a nép- képviselőt, akit a király lefejezésének napján gyilkolt meg bosz- szúból az uralkodó egy korábbi testőre..., de hamarosan újabb uralkodó akart magának emléket állítani a szabályos négyszög alakú téren: Napóleon. A császár először arra gondolt, hogy Rómából elhozatja Traianus emlékoszlopát, ám végül is amellett döntött, hogy az 1805-ös háborúban Austerlitz- nél zsákmányolt 1250 ágyú bronzából készítteti hasonló oszlopot, a császári hadsereg, a Grande Armée dicsőségének megörökítésére. A 43 méteres csavart oszlop 44 jelenetet ábrázol. Tetejére a császár szobra került. Ma már nem az akkori szobor látható, mert többször is kicserélték, levették, s a Párizsi Kommün idején le is döntötték. A Napóleont római hadvezérként ábrázoló szobor már a múlt század utolsó negyedének alkotása. A változó szobrok és oszlopok körül a Vendome élte a maga elegáns életét. Az arisztokratak palotáinak lakói ugyan gyakran cserélődtek, de a berbe adott árkádos földszinti üzletekben mindig a legelőkelőbb közönség részere árusítottak. Volt a téren követség — egy időben a cári Oroszország követe élt itt —, még a XVIII. század végén ide A polgárháborúk és természeti csapások előidézte éhínség esetén — és sajnos, Szarajevótól Szomáliáig igen sok a szomorú példa — a civilizált világ kötelessége, hogy beavatkozzék, s ha nem teszi, felelős segítségnyújtás elmulasztásáért. Ezt szögezte le egybehangzóan II. János Pál pápa és Eduard Szauma, a FAO vezérigazgatója a római élelmezési világkonferencián, amely az éhezés és alultápláltság elleni világméretű hadjárat elindítására ült össze a közelmútlban. A be nem avatkozás, mint a nemzetközi jog egyik áthághatatlan alapelve, úgy tűnik, a múlté. Az ENSZ „rendőri” akciókra jogosított fel immár hadseregeket Irak után az Adriai-tengeren, illetve Szomáliában. A pápa kimondta: az éhezőkön és szenvedőkön segíteni emberiességi kötelesség, és az erkölcsi parancsnak ez esetben jogi érvénnyel is kell bírnia. Amikor Boszniában tízezrek, Afrikában milliók haltak éhen, váltak nyomorékká, s menekültek árasztják el a határátkelőket, a világ nem maradhat tétlenül. „A példák sokasodnak: Etiópia, Szomália, Szudán, Angola, Mozambik, Libéria, a Közel-Kelet vagy Latin-Amerika sok országa — s mindenütt éhező, csontvázzá soványodott nők, gyermekek. A nyomor és barbárság elfogadhatatlan méreteket öltött, s e helyzet láttán kollektiven és egyénileg mindenki felelős” — hívta fel a figyelmet a költözött az igazságügy-minisztérium, később bankok, majd ékszerészek központja lett. Lakott itt Chopin — igaz, egy istállóra néző udvari lakásban —, s itt is halt meg. 1898-ban egy élelmes szállodás, Cesar Ritz megnyitotta családi hoteljét — a szerény kis szállodából azonban hamarosan a világ első számú luxushotelje lett. Vendégei közül találomra néhány név: Marcel Proust, Hemingway, Coco Chanel — legutóbb pedig az amerikai popsztár, Madonna. De lakott a Ritzben nem egy koronás fő, sok-sok milliomos, filmsztár, vagy éppenséggel szélhámos. Közben a tér üzletei gazdát cseréltek ugyan, eleganciát azonban nem. Ma is itt van a múlt század híres ékszerésze, a Chaumet, de mellé olyanok költöztek, mint a van Cleef és Arpel, a Cartier, vagy a japán Mikimoto. Voltak — mára máshová költöztek — luxus divatszalonok, így a Chanel cég is, mára egyedül Armani szalonja tart fenn itt boltot. Az épületek nagy része bankok, biztosítók tulajdona. A kapuk előtt — amíg lehetett parkolni — a legdrágább autók vártak libériás sofőrrel gazdáikra. Most a kocsik a föld alá kényszerültek: az átalakítással megszűnt a parkolás, csak az áthaladó forgalom szabad. A korábban felépült föld alatti garázst 1500 férőhelyesre bővítették, s a teret több mint 80 millió frankos költséggel teljesen felújították, jó részét a gyalogosoknak adták át. A 22 ezer négyzetméteres, új szürke gránitburkolat ugyan nem mindenkinek tetszik — sokan látták volna szívesebben a régies macskaköveket —, de kényelmes rajta a séta, az ácsorgás — no meg az utcabál is, merthogy ezzel avatták fel az újjászületett Vendome teret. FAO-ban rendezett konferencia. Az 1000 küldött — szakértők és kormányképviselők — nyilatkozatot és közös cselekvésiprogramot fogadtak el az éhezes felszámolására. A nyilatkozat azt hangoztatja: „az emberiség megvalósíthatja az éhezés és alultáp- lálkozás, s a velük járó emberi szenvedések kiküszöbölését. A világon kellő mennyiségű élelmiszer áll rendelkezésre. A kihívás óriási, de ha a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a nem kormányszintű segélyszervezetek, magánegyesületek kellően összehangolt akcióba kezdenek, a cél elérhető.” A FAO felmérése szerint mintegy 780 millióra (a népesség 20 százalékára) tehető azok szama, akik rendszeresen éheznek, illetve a szükségesnél kevesebb táplálékhoz jutnak. Közülük 150 millió 5 even aluli kisgyermek, akik visszamaradnak a fejlődésben az elégtelen táplálkozás miatt. Naponta 40 ezer ilyen gyermek hal meg. Egymilliárd fölött van azoknak a száma, akik a rossz táplálkozás miatt maradandó egészségi károsodással élnek, s a világ mintegy 50 országában hiányos a lakosság egy részének vagy többségének táplálkozása. Ezzel szemben a gazdag országokban a helytelen és túlságosan is bőséges táplálkozás okoz egészségi ártalmakat (rák, érrendszeri betegségek, cukorbaj). II. János Pál a gazdagok „botrányos bőségéről” szólt, megbéBorisz Zolotov orosz hipnotizőrnek a jelek szerint különleges hatalma van a nők felett: pusztán telepatikus úton képes orgazmust előidézni, méghozzá akár több páciensnél egyszerre. Nem csoda tehát, hogy egész Oroszországból érkeznek cseppet sem olcsó szeánszaira a nők, akik — szemtanúk beszámolói szerint — Zolotov hipnózisának hatására csakugyan tömegesen élik át a valós szexuális élményt. Az évtizedekig tartó puritanizmus időszaka után, a „bármi kipróbálható” szabad szellemében, Zolotov híre futótűzként terjed a szebbik nem képviselői között. A Moszkva melletti Zeleno- grád egyik volt úttörőtáborában olykor több százan is összegyűlnek „szeánszokra”. Zolotov szavai vezetik be a szeánszokat. — A férfiak tanulnak tőlem, s egymásnak adják át a tudást — mondja. A legfőbb titok annak megértése, hogy a férfi feladata a nőt boldoggá tenni. A férfiaknak el kell érniök, hogy a nőket izgassa személyiségük, és személyes tulajdonságaikért szeressék őket. Ha ezt sikerült elérniök, úgy fogják vonzani a nőket, mint a mágnes. A hipnotikus állapotba került résztvevőket Zolotov általuk ismeretlen nyelven beszélteti: franciául, kínaiul. A hipnotizőr tanfolyamait „Arany Ut”-nak nevezi. Az nem derül ki, hogy ezzel saját nevére, (Zoloto = arany), a páciensek számára „értékes élményekre”, avagy egyszerűen tanfolyamának borsos árára céloz-e. Egy tíznapos „kezelés” ugyanis 7700 rubelbe kerül, ami a havi orosz átlagkeresetet jelentősen meghaladja. lyegezve a fogyasztói társadalom elvakult önzését. A segélyek nem eredménytelenek. Húsz évvel ezelőtt, 1969- 1971 között a FAO még 941 millió éhezőről tudott, az akkori összlakosság 36 százalékáról. Ám a segélyek nem is ártalmatlanok: Szauma szerint a sef élvek gyakran a politikai meg- ülönboztetés, a függőség kialakításának eszközei, hátráltatják a helyi élelmiszer-termelést, új és fenn nem tartható táplálkozási szokásokat alakíthatnak ki. A segélyekre hagyatkozás kényelmes szokását terjesztik a rászorulókban, ahelyett, hogy a probléma megoldását serkentenék. Nagyon igaz a régi mondás: „az éhezőnek ne halat adj, hanem tanítsd meg őt halat fogni”. Az élelmezési világkonferencián megfogalmazott akcióprogram ennek figyelembevételével készült. Minden egyes ország saját szükségleteihez igazíthatja majd a benne foglaltakat. A gazdag és civilizált világ erkölcsi felelősségét azonban a nyilatkozat egyértelműen leszögezi: „az éhezés elfogadhatatlan olyan világban, amely elegendő ismerettel és erőforrással bír e tragédia felszámolására. Élelem jut mindenkinek. A probléma, amely megoldásra var, a hozzájutás. Amint az emberi jogok egyetemes nyilatkozata is kimondja, mindenkinek joga van elfogadható élet- körülményekhez és élelemhez. Közös felelősségünk, hogy a világot megszabadítsuk az éhezéstől.” Egyre népszerűbb az impotenciakezelés Egy amerikai szakértekezlet megállapításai szerint egyre több férfi keres és talál gyógymódot impotenciájának megszüntetésére. A közelmúltbeli tanácskozáson megállapították, hogy Amerikában mintegy harmincmillió férfi küzd potenciazavarokkal. Ezek ugyan az életkor előrehaladtával valóban gyakoribbakká válnak, de téves az a vélekedés, hogy a zavarok elkerülhetetlenül együtt járnak az öregedéssel. A szakértők most azt ajánlják a pácienseknek, hogy a lehető legkisebb beavatkozással járó gyógymódot válasszák, és vegyék igénybe a pszichoterápiát, amely mindig segít, akkor is, ha a nemi teljesítőképesség csökkenésének fiziológiai okai vannak. A sikeres gyógymódok között említették még azokat, amelyek lehetővé teszik a vér megfelelő áramlását: ilyenek például a vérereket kitágító injekciók, a vákuumos megoldás — vagy akár az érsebészeti beavatkozás, amely „kerülőutat” biztosít a vér számára az elzáródott hajszálerekből. Ha semmi sem segít — vagy ha a páciens egyik gyógymódot sem fogadja el —, akkor még mindig szóba jöhetnek a különböző beültetések. A nemi élet zavarait fiziológiai és pszichológiai jelenségek, vagy azok kombinációi okozhatják. A leggyakoribb fiziológiai okok között szerepel a cukorbetegség, az érbetegség, a magas vérnyomás, az idegrendszeri zavarok, a gyógyszeres és kábítószeres túladagolás. A pszichológiai okok között gyakran feltűnik a depresszió, a szorongás, az önbizalom elvesztése és a párkapcsolat problémái. Nem elhanyagolható az a káros szerep sem, amelyet a dohányzás játszik. „Beavatkozni kötelesség” A diktátor életútja Ki is volt Francisco Franco? Az elmúlt esztendő végén Madridban megemlékeztek Francisco Franco születésének 100. évfordulójáról, bár Spanyolország volt vezérét a fővárosban már csak egy lovasszobor idézi, az is név nélkül. Francisco Franco Bahamonde 1892. december 4-én született Spanyol- ország északnyugati tartománya, Galícia egy kikötővárosában, El Fenolban. A későbbi diktátor, az öt gyerek közül a második, a kereszt- ségben a Francisco Paulino Her- menegildo Teodulo nevet kapta, és tengerésznek készült. A spanyol flotta azonban 1898-ban Kuba mellett megsemmisült, így Francónak a szárazföldi hadsereget kellett választania: 1907- ben, 14 évesen a toledói katonai akadémián kezdte meg tanulmányait. 1910-ben elérte az alhad- nagyi rangot, majd 1912-ben, alig húszévesen önként jelentkezett a marokkói hadszíntérre. Ettől kezdve minden rendfokozatot elsőként szerzett meg: 1916- ban a spanyol hadsereg legfiatalabb századosa, egy majdnem halálos sebesülés után pedig legfiatalabb őrnagya lett. 1917 júliusában, az asturiai általános sztrájk leverésének idején először lövetett tömegbe. 1920-ban újra Marokkóban teljesít szolgálatot, mint az újonnan szervezett spanyol idegenlégió helyettes parancsnoka, majd parancsnoka. 1920 és 1925 között döntő szerepet játszott az afrikai lázadás leverésében, és itt építette ki kapcsolatait a hivatásos tisztek azon rétegével, amelyre később, a polgárháború alatt is támaszkodott. Nemzeti hősként tért haza Spanyolországba, ahol a legfiatalabb ezredessé, majd 1926- ban, 33 éves korában tábornokká nevezték ki. 1931-ben, a monarchia megdöntése, a köztársaság kikiáltása után a katonák háttérbe szorultak, maga Franco tartalékos állományba került. Bár meggyőződéses monarchista volt, elfogadta az új rendszert, és távol tartotta magát a szervezkedésektől. A konzervatívok térnyerésével újra aktiválták... 1934-ben hadosztálytábornokká, majd 1935-ben vezérkari főnökké nevezték ki, de a politikai szerepvállalástól még ekkor is kategorikusan elzárkózott; a szerinte antimilitarista polgári kormányzat által lezüllesztett hadsereg újjászervezésével, korszerűsítésével foglalkozott. 1936 elején a spanyol politikai élet végletesen kettészakadt, az ország anarchia felé közeledett. Franco gyógyírül a rendkívüli állapot bevezetését javasolta: ezt a kormány visszautasította, őt leváltotta, majd a távoli Kanáriszigetekre vezényelte. A baloldali kormány által szétszórt katonatisztek újabb összeesküvéséhez ekkor már Franco is csatlakozott. 1936. július 18-án Marokkó spanyol zónájában kitört a lázadás, amelyhez egy nappal később Franco is csatlakozott. A véletlen ismét közbeszólt: a lázadás szervezője, Franco egyetlen igazi vetélytársa repülőszerencsétlenség áldozata lett. Franco azonnal Hitler és Mussolini segítségéért folyamodott, és egy „puccson belüli puccsal” félreállítva riválisait a katonai juntán belül, kinevezte magát a spanyol állam vezetőjévé. A generalissimusszá előlépett Caudillo (vezér) 1937-ben megalakította a falange-ot, a fasiszta pártot, és vaskézzel (német és olasz segítséggel) felmorzsolta a köztársasági erőket. 1939. április 1-jén Franco végleges és teljes győzelmet aratott, Spanyolország diktátora lett. Spanyolországban azonban — eltérően a pártállami fasiszta modelltől — a kormány volt az, amely az időközben egyetlen, gyűjtőpárttá vált falange-ot használta támaszul, és nem fordítva. így az általa kialakított rendszer intézményes katonai diktatúrának nevezhető, amely a bel- és külpolitikai erők ellentéteit kihasználva, az erőszakszervezetekre és a korporativ szak- szervezetekre támaszkodva biztosította Franco egyeduralmát. A második világháború kitörésekor (a Caudillót sokkolta, hogy Hitler megtámadta a katolikus Lengyelországot) Franco a semlegeség álláspontjára helyezkedett. Bár nem titkolta rokon- szenvét Hitleriránt, pragmatikus külpolitikát követett: kezdetben kevesellte az árat, amit a németek fizettek volna a hadbalépé- sért, később pedig már látta, hogy a fasiszták bukásra vannak ítélve. A világháború után Spanyolország egy időre nemzetközi karanténba került, Francót mint „az utolsó fasiszta diktátort” bélyegezték meg. A két nagyhatalom közti viszony romlásával azonban országa stratégiailag felértékelődött, a Caudillót pedig a kommunizmus ellen viselt keresztes hadjárata szinte szalonképessé tette. 1950-ben helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok az Egyesült Államokkal, 1953-ban pedig Madrid kiegyezett a Vatikánnal. Belpolitikai téren is némileg liberálisabb rendszer köszöntött be: 1942-ben formálisan visszaállították a parlamentet, 1945- ben kiadták a „Spanyolok jogainak chartáját”. 1947-ben népszavazáson (92,94 százalékos aránnyal) visz- szaállították a monarchiát, ám a „király nélküli királyság” régen- se élete végéig Franco maradt, akit az a jog is megilletett, hogy kiválassza utódát. A trón jogos örököse, Don Juan lemondott jogairól fia, Don Carlos javára (ő később I. János Károly néven foglalta el a trónt), a trónörökös nevelését pedig Francóra bízta. A diktátor az ötvenes-hatvanas években is tovább folytatta „koktélpolitikáját”, kormányaiba a legkülönfélébb nézeteket valló politikusokat vette be, és ügyesen egyensúlyozott közöttük. A Falange már csak a „Mozgalom” lett, lényegesen meggyöngült, és elvesztette eredeti kvázi-fasiszta jellegét. Az időszak tipikus terméke az Opus Dei mozgalom, amely technokratáival a gazdaság fellendülését segítette elő. Franco sohasem volt népszerű, de hatalmának utolsó évtizedeiben jelentős ellenzéke sem tudott kialakulni. A gazdasági konszolidáció hatására képe a véreskezű, kegyetlen diktátorból lassan jóindulatú, öreg államférfivé szelídült. Egészsége a hetvenes években megrendült... 1974-ben már lábát és derekát vaspántokkal kellett megtámasztani, hogy fél óráig állni tudjon a hivatalos rendezvényeken, Parkinson-kóros keze remegett. A kormányüléseken rendszeresen elaludt, szervezetének működését a szomszéd szobából elektródákkal ellenőrizték, de a hosszú haldoklás csak 1975. november 20-án ért véget. A Caudillónak fiatalkorában sok gondja volt alacsony termete (1,59 m) és nőies hangja miatt; ezt hatalmas ambícióval, hideg számítással, esetenként a kegyetlenségtől vissza sem riadva ellensúlyozta. Franco 1923-ban vette feleségül a régi nemesi családból származó Carmen Polo y Martinez Valdést, a házasságból született lány, Carmencita hat unokával ajándékozta meg. A diktátor kedvenc időtöltése a vadászat és a halászat volt. Franco alatt Spanyolországban hatalmas változások mentek végbe, az elmaradt ország a hetvenes évekre ipari országgá vált, és a diktatúra utolsó éveiben elindult politikai változások, hazűrzavaros évek után is, de lehetővé tették a demokrácia létrejöttét és megszilárdulását. «< > f > t \ i í 5 1 I ( i \ I I I
