Heves Megyei Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-99. szám)
1993-04-24-25 / 95. szám
HÍRLAP, 1993. április 24—25., szombat—vasárnap 7. Mit tud az amerikai telefon? Telefonhoz jutni az Egyesült Államokban természetesen telefonon a legegyszerűbb: a megrendelés utáni napon megjelenik a szerelő, hogy bekapcsolja a vonalat vagy vonalakat, hisz egyre több háztartásban van több is: külön a gyerekeknek, különben órákra blokkolnák a telefont, külön a számítógépnek, amivel igénybe lehet venni az adatbankokat, megtervezni a szabadságot, vagy meccsjegyet rendelni. A drótot a szerelő általában a saját készülékünkbe dugja, azt ki-ki maga veszi, szükségletei .Szerint — de lehet bérelni a telefontársaságtól is. S ugyané cégtől külön rendelni a szolgáltatásokat. Például: — Beszélgetés közben diszkrét kattogást hallunk; azt jelzi, hogy hívják a vonalat. Egy gomb lenyomásával üdvözölhetjük az újabb hívót, s tetszés szerint vele, vagy az előbbivel társalgunk tovább. — Ha nem akartuk a beszélgetést megszakítani, de kíváncsiak vagyunk, közben ki keresett, kódjel lenyomása után a készülék hívja az állomást, amelytől az elmulasztott hívás befutott. — Amennyiben válogatósak vagyunk, kis szerkezetet kapcsolunk a telefonhoz: azon megjelenik a hívó száma. így ha anyós vagy hitelező keres, akár fel se vesszük. — Ha viszont azt akarnánk, hogy a mi számunk ne jelenjen meg a hívott hasonló varázsdobozán, kód beadásával a hívás előtt ezt megakadályozhatjuk. Igaz, a siker nem biztos: bárki ugyanis — másik kód alkalmazásával — blokkolhatja azokat a hívásokat, ahol az illető titkolni akaijaszámát... Ilyenkor az ő dobozkájában felirat jelenik meg: nem óhajtok beszélni olyanokkal, akik a névtelenség mögé rejtőznek... Vacsorára híva barátainkat, netán üzleti ügyeket tárgyalva meg az ország különböző tájain élő partnereinkkel, nem kell azokat külön-külön felhívni. Konferenciakapcsolást kérünk a központtól, s a beszélgetésben valamennyien egyszerre részt vehetünk. Aki aggódik, hogy útközben fontos hívást szalaszt el, megadhatja az összes telefonszámot: a rádiótelefonjáét kocsijában, motorcsónakján, vagy a számokat az érintett szállodákban. A telefoncég utánairányítja hívásait, mindaddig, amíg el nem érik. Igaz, a számlát a hívottnak kell állnia. Mivel a művelet kissé bonyolult, az egymással versengő társaságok legújabb szolgáltatása: egységes, „örök” telefonszám: az ügyfél száma nem változik akkor sem, ha költözik, vagy ha utazik. Ha hívják: a cég dolga, hogy — az utasításoknak megfelelően — megteremtse az összeköttetést, bárhol is tartózkodjék az előfizető. Egyre több szolgáltatás — több kényelem az ügyfélnek, több jövedelem a cégnek. Néha persze úgy is, hogy a kuncsaft nincs tisztában vele, hogy akkor is többet fizet, ha nem kellene. Magyar viszonylatban erre példa az amerikai cégek szolgáltatása, amikor „közvetlenül” lehet a két ország között kapcsolást kérni, magyarul is. A dolog kétségkívül kényelmes; sokan azonban nem tudják, hogy a kezelő útján kért beszélgetések lényegesen drágábbak, mint ha a számot magunk tárcsázzuk. Térkép a génekről A génkutatás a legutóbbi időkben óriási lépésekkel halad előre. A közelmúltban például újra három fontos eredményről számoltak be a kutatók. Amerikai és francia tudósok meghatározták azt a gént, amely növeli a magas vérnyomás kockázatát. A magas vérnyomás felelős az agyvérzésért, és egyik okozója az infarktusnak, valamint egyes vesebajoknak. Az amerikai Utah állam egyetemén és a párizsi orvostudományi egyetemen dolgozó kutatók a magas vérnyomásban szenvedő személyek vizsgálata során azt találták, hogy azok örököltek egy gént, amely egyfajta protein termelésére ad „parancsot”. Ez a protein összehangolja a só és a víz egyensúlyát a szervezetben, és segíti az erek összehúzódását és tágulását. Az orvosok korábban is túl magasnak találták ennek a proteinnek a szintjét magas vérnyomásé embereknél, de nem tudták, genetikai eredetű-e a magas szint. „A felfedezés új diagnosztikai lehetőséget ad a magas vérnyomás kockázatának megállapításához, emellett segít abban is, hogy új kezelési módszereket alkalmazzunk” — mondta dr. Claude Lenfant, az amerikai Szív-, Tüdő- és Vérintézet igazgatója, akinek nevéhez az egész kutatás megszervezése fűződik. Kaliforniai kutatók a Genetics Nature című folyóiratban közölték, hogy megtaláltak egy gént, amely a fehérvérűség (leukémia) egyes fajtáinak kifejlődéséért felelős. A 11. számú kromoszóma egyik szeletében levő gén főként a két éven aluli gyermekeknél idéz elő leukémiát. — Meg kell keresnünk, hogyan keletkezik a folyamat, amely ezzel a génnel kapcsolatos — írta dr. Glen Evans, a cikk egyik szerzője —, s akkor meg is állíthatjuk a folyamatot. Már megkezdték a kísérleti szűrő- vizsgálatokat. — Persze, időbe fog telni, amíg a betegség kezelésének új módszereit ki tudjuk dolgozni. Tudósok nemzetközi csoportja a Maryland állambeli Bethes- da országos intézetében és egy párizsi kutatási központban közzétette az eddigi legátfogóbb „térképet” az emberi szervezet génjeiről. Ez olyan tervrajz, amely egy 15 éves, 3 milliárd dollárba kerülő nemzetközi kezdeményezés egyik eredménye. A cél, hogy meghatározzák és leírják az emben szervezetben 100 ezerre becsült gének helyét és szerkezetét. A térkép 1416 „molekuláris jelzőt” ábrázol. Ezek segítségével úgy lehet felkutatni az egyes géneket, mint a mérföldkövek segítségével az utakat — mondotta dr. Helen Donis-Keller, a St. Louis-i egyetem tanára, aki összeállította a térképet 70 európai, dél-afrikai, japán, ausztráliai és amerikai laboratórium kutatóinak munkája alapján. — Olyan biológiai eszköz ez — tette hozzá a fentebbiekhez a szakember —, amelynek alapján további kutatási lehetőséget kaphatnak majd a témával foglalkozó tudósok. Ugyanennek a 15 évre tervezett kutatásnak keretében részletes tervrajz készült az Y kromoszómáról, amely hímneművé teszi a magzatot, és a 21. számú kromoszómáról, amely a Alzhei- mer-kórral és más betegségekkel kapcsolatos. Égi titkok A szférák zenéje „Szférák zenéje” — e hangulatos kifejezés ma már csak költői fordulat, amelynek számtalan jelentést tulajdonítanak az írók és költők, de semmiféle elmélettel nem kapcsolják össze. Más volt a helyzet az ókorban és a középkorban, amikor tudományos kifejezésnek számított. Hogy hogyan kapcsolódik össze — az ókori elképzelés szerint — a Föld körüli koncentrikus szférákon mozgó égitestek gondolata a zenével, annek meglehetősen kacs- karingós története van... A legenda szerint Püthagorasz — az ókor híres filozófusa — egyszer elhaladt egy kovácsműhely mellett, s felfigyelt arra, hogy amikor a különböző méretű kalapácsok lecsapnak, különböző hangokat ébresztenek. Mivel a hangok szabályos hangsort alkottak, megmérte a kalapácsok súlyát, és kiderítette, hogy annak a két kalapácsnak a súlyaránya, amelyeknek hangja pontosan egy oktávval tér el, 1:2. A két és fél hanggal mélyebb hangot adó kalapács súlya kétharmada volt a magasabb hangot adónak. Még más arányokat is megállapított ezzel az eljárással. Püthagorasz a továbbiakban nagy figyelmet szentelt a zenének és a zene matematikai vizsgálatának. Apollón védőisten békés szerszámát, a lantot vizsgálta meg, mégpedig oly módon, hogy szerkesztett egy egyhúros hangszert, a monochordot, amelyen egy tizenkettes fokbeosztású vonalzóra húrt feszített ki. Azt tapasztalta, hogy ha a 12 egységnyi húrt 6, 8, illetve 9 egységre rövidíti, egy oktávval, egy kvintettel, illetve egy kvarttal magasabb hangot kap. Ma már mondhatjuk úgy is, hogy azt a hangtani törvényt fedezte fel, ami kimondja, hogy a másodpercenkénti rezgések száma egy adott húr esetében fordítva arányos a húr hosszával. A zenei összhang számszerű összefüggései sugallták a püthagoreusoknak azt a meggyőződését, hogy minden dolog lényege a szám, hogy az egész világmindenség összhangja a számoknak köszönhető. Ők adták a világnak a kozmosz nevet, ami szép rendet jelent. Az összehangzó szép rend viszont — mint a kifeszített húrok hosszai — egész számokkal fejezhetők ki. így az összehangzó szép rend, a kozmosz, közvetlen kapcsolatban van az egész számokkal. A tudás akkori szintjén — az akkori mérőeszközökkel — nem lehetett meghatározni az egyes égitestek szféráinak átmérőjét és azok egymástól való távolságát. így aztán nem is töreA bolygók zenei motívumai Kepler szerint Ókori elképzelés — az egyes bolygók szférái, a mozdulatlan Föld a középpontban. Mindegyiknek egy-egy hang felelt meg. kedtek mérésre, hanem filozófiai úton keresték a megoldásokat. A püthagoreusoknak az volt a véleményük, hogy az égitestek közötti távolságok a zenei hangok közötti intervallumnak felelnek meg: a Földtől a Holdig egy hang, a Holdtól a Merkúrig fél hang, a Merkúrtól a Vénuszig fél hang, a Vénusztól a Napig másfél hang, majd sorban: hang, fél hang és hang, egészen az állócsillagok szférájáig, amely pontosan egy oktávra van a Földtől. Kitaláltak egy hosszúságegységet is, amely szerintük az egy- hangnyi távolságnak felel meg. Számítások szerint ez a hosszúságegység kb. 20.000 kilométer lehetett... Az volt a feltételezésük, hogy a szférákra erősített égitestek mozgásuk során bizonyos hangot adnak — a szférák zenéjét. A Föld lakosai azért képtelenek meghallani a zenét, mivel ennek észlelése csupán a csönd lévén lehetséges. Ám mi, földiek — vallották a püthagoreusok — születésünk pillanatától folyamatosan halljuk, s megszoktuk az örök szférazenét, ezért nem vesszük észre, mivel a csend állapota soha nem áll be, így nem lehet módunk a zene, a csodás harmónia megtapasztalására. A püthagoreusok tudományos teljesítménye kapcsán fontos arról szólni, hogy ők fejtették ki először azt a véleményt, amely szerint nem a Föld a mindenség centruma. Úgy gondolták, hogy létezik valamifele központi tűz, amely körül a kozmosz minden objektuma kering. Ennek ellenére a tolemaioszi geocentrikus világép egészen a XVII. századig egyeduralkodó maradt. A bolygók mozgását meghatározó, átlátszó szférák képétől még Kopernikusz felfedezése után sem tudtak sokáig szabadulni. A püthagoreusok munkái a világmindenségről jelentősen hatottak Johannes Keplerre. Egyik legkorábbi munkájában megpróbálta összekapcsolni a bolygók pályáit, az öt egymásba helyezhető plátoni test méretével. Feltevésének lényege az, hogy az így egymásba helyezett szabályos testek határozzák meg a bolygók egymás után következő pályáit. Áz öt szabályos test elméletével szakítania kellett, de 25 év múltán mégis visszatért ezekhez az elvekhez, és most a geometriai analógiákon kívül zeneieket keresett. Kepler — Püthagorasszal ellentétben — nemcsak egy-egy hangot tulajdonított az egyes bolygók szféráinak, hanem egész zenei frázisokat, amelyekhez legtöbbször misztikus jelentés is kapcsolódott. Ezek szerint a Föld éneke: mi, fá, mi, amiből az következik, hogy égitestünkön Miseria (szegénység) és Fames (éhség) uralkodik. Keplernek az „égi szférák zenéjével” kapcsolatos eszme- futtatásait nemigen lehet önálló tudományos értékként kezelni. De azt a lehetőséget sem szabad elvetni, hogy meghatározó szerepet játszhatott a híres Kepler- törvény megalkotásakor. S ha belegondolunk, nagyon valószínűnek tűnik, hogy a — magáénak vallott — világegyetem általános harmóniájának elve, amelyet a „szférák zenéje” is kifejezett, egyre inkább arra ösztönözte Keplert, hogy az égitestek mozgásában is szabályosságokat keressen. V Tana Judit Raffaello „Az athéni iskola” című festményén Püthagoraszt idős — éppen író — emberként úgy ábrázolja, hogy eléje egy harmonikus akkordokat tartalmazó táblát tesznek (részlet)
