Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

HORIZONT HÍRLAP, 1993. március 11., csütörtök Egri és miskolci dalosok Rómában A templomi zene világversenyén A közelmúltban a miskolci Mindszenthy-kórus és a magáról egyre többször hallató egri Can­tus Agriensis Rómában szerepelt egy nemzetközi versenyen. Mindkét együttest a miskolci művész-pedagógus, Gergely Pé­ter vezeti, így önként adódott, hogy „összevont erőkkel” nevez­tek a versenyre. A két együttes művészeti ve­zetőjét arról kérdeztük, valójá­ban hogyan is jutottak el Rómá­ba, s milyen tapasztalatokkal, eredményekkel tértek haza? — Tavaly május óta vezetem a Cantus Agriensist — kezdi a kar­nagy az előzményekkel. — Na­gyon jól képzett énekesek van­nak az együttesben, s fontosnak tartottuk a minél többszöri fellé­pést. Az egriek bizonyára tud­nak róla, hogy 1992 őszén siker­rel vendégszerepeltünk a nagy­váradi Szent László-ünnepsé- gen. Hasonló élményt jelentett — ugyancsak az elmúlt év őszén — az az északolasz körút, melyen együtt vett részt a két kórus. — Mi volt a „belépő” Rómá­ba? — A feldebrői jó akusztikájú templomban Protovin István hangtechnikus segítségével fel­vételt készítettünk még július­ban. Ezt küldtük ki Rómába — a nevezés feltételeinek megfelelő­en —, s november közepén már meg is érkezett a kedvező vá­lasz. — Kik választották ki önöket? — A rendezvény szellemi mozgatója, atyja Monsignore Pablo Colino, a római Szent Pé- ter-bazilika zeneigazgatója, a Capella Giulia és a Római Fil­harmónia vezetője. Személyisé­géről csak annyit, hogy bernstei- ni nagyságú muzsikus, zseniális szakember. Az előkészületekről el kell mondanom, hogy külön művészeti bizottság bírálta el a beküldött felvételeket, s külön­bizottság a helyszínen elhangzott produkciókat. Két kategóriában 13 kórus szerepelt. Az A kategó­riában nehezebb, a B kategóriá­ban valamivel könnyebb művek voltak a kötelezőek. Az A kate­góriában négy együttes közül egy litván és egy osztrák kórus ka­pott díjat, míg a B kategóriában a mienk lett az első díj. — Mivel jár mindez? — 1994-ben lesz négyszáz esztendeje, hogy meghalt Palest­rina, a népszerű olasz dalszerző. Azt mondhatom, hogy a mostani szereplés sikere után „jegyzik a kórusunkat”. A római verseny pontos megnevezése egyébként magyar fordításban a következő­Gergely Péter karnagy képpen hangzana: Templomok és katedrálisok kórusainak Pa- lestrináról elnevezett I. római vi­lágversenye. Ezzel egy időben rendezték meg a kóruskarna­gyok világszövetségének ötödik kongresszusát. Azt hiszem, a to­vábbi találkozókon is ott a he­lyünk... — A sikeren túl milyen tanul­ságokkal szolgált a részvétel? — A szervezés, a lebonyolítás, a fogadtatás példaértékű volt. A legfontosabb: ez a verseny a ma­gyar zeneszerző-iskola diadalát hozta. Kodály- és Bárdos-dara­bok hangzottak el a gálán is. Mit tagadjam, meghatódtunk, ami­kor valamennyi résztvevő együtt szólaltatta meg Kodály Adventi énekét. (jámbor) Megyénkből is várják a pályázókat Érettségi elnökök kerestetnek Mivel a gimnáziumokban, szakközépiskolákban hamaro­san kezdődnek az érettségi vizs­gák, a Művelődési és Közoktatá­si Minisztérium pályázatot hirdet az érettségi elnökök listájára való felkerülésre. Pályázhatnak mindazok az egyetemi végzettsé­gű, ötéves felső- vagy középfokú oktatási gyakorlattal rendelkező szakemberek, akik szaktárgyuk­ban vizsgáztatási gyakorlattal bírnak. Pályázatukhoz mellékel­niük kell szakmai önéletrajzot és egy ajánlólevelet is. Utóbbi kér­hető megyei, regionális, avagy országos szinten elismert szak­embertől, a pályázó egyetemi oktatójától, illetve pedagógus szakmai szervezettől, kamarától is. A minisztérium a pályázat meghirdetésével egyidejűleg in­tézkedik az ezen listáról válasz­tott érettségi elnökök díjazásá­nak módosításáról is. Eszerint ettől az évtől az elnökök vizsgán­ként — a közösen kialakított szempontok alapján készített be­számolóért — tízezer forint tisz­teletdíjban részesülnek, melyet az MKM biztosít. A pályázatokat megyénkből az Észak-magyarországi Regio­nális Oktatásügyi Központ igaz­gatójának, dr. Mádai Gyulának kell elküldeni a következő címre: Miskolc, Városház tér 1. 3525. Az anyagokat a megjelenéstől számított 30 napon belül nyújt­hatják be. A pályázók egyébiránt április 30-ig kapnak értesítést a döntésről. HANG-KÉP Nyilvános töprengés Elég sok szó, közhelyízű mon­dat, semmit érő frázis elhangzott már az úgynevezett rendszervál­tozásról, az átmentésről, a jel- lemtelen, a torz figurák köpö­nyegcseréjéről. Olyannyira, hogy a kifejezés hallatán is le­gyintünk. Annál is inkább, mert a konkrét gondok, bajok ezer- szerte aggasztóbbak az effajta, öncélú imamormolásnál. Külön­ben is ki akarja manapság önma­gát fokozott undorérzettel meg­ajándékozni? Vasárnap délután aztán kide­rült, hogy minderről, ha nem is tökéletesen hitelesen, de min­denképpen töprengésre készte- tően lehet meditálni. A kifejezetten ügyes riporte­rek körébe sorolható Wisinger István a Névjegy című műsorban Kovács Lászlót, az MSZP parla­menti képviselőjét, a külügyi bi­zottság új vezetőjét faggatta pá­lyájának állomásairól, fordulói­ról. Szerencséje volt, mert őszin­te partnerre lelt, aki nem titkolta korábbi vívódásait sem. Jelezte: igazi szocialista karriert futott be, hiszen a hajdani KISZ-esből az MSZMP KB alkalmazottja, osztályvezető-helyettese lett, s dolgozott külügyminiszter-he­lyettesként, illetve államtitkár­ként is. A kérdező rendkívül udvaria­san replikázott vele, azt kutatva, hogy miként élte meg a fordula­tot. Ekkortól vált izgalmassá a diskurzus, ugyanis kiderült, hogy meglehetősen vesződséges, önmarcangoló erőpróba átjutni az egyik partról a másikra. Nem maradtak el az intimebb vonat­kozások sem, sztorikat jegyez­hettünk meg Kádár János, Grósz Károly, Németh Miklós miniszterelnökségéről, tárgyalá­si módjukról, egyéniségük korlá­táiról, s azokról az erényekről, amelyekkel az előbbi rezsim utolsó kormányfője méltán büszkélkedhet ma is. Hazudnék, ha azt írnám le, hogy valamennyi mozzanat, mo­tívum megbabonázott. Mások­kal együtt észre kellett vennem, hogy a néha beiktatott csend is vallomás erejű, s az is igaz, hogy nem végig örvendezhettünk a hamisítatlan igazság lélek- és szellemfrissítő pillanatainak. No ez nem panasz, végtére is a politi­ka porondjának semmi köze nincs a magasrendű erkölcsiség- hez, hiszen ez a fura foglalkozás mindössze a lehetőségek tudo­mánya, s ebben a régióban aligha suhognak sűrűn az angyalszár­nyak. Mégis megnyerőén hatott a higgadt légkör, az elegáns pen­geváltás, s az a szándék, hogy a nehézségek ellenére is keressük az egymás felé ívelő utakat. Akkor is, ha nem biztos, hogy megleljük ezeket... Jockey kétszer Számosán szidják a Dallast, ettől függetlenül rendületlenül nézik az esedékes folytatást. Az elmúlt héten valószínűleg a szo­kottnál is többen telepedtek pén­tek este a készülékek elé. Ez nem véletlen, ugyanis Friderikusz Sándor jóvoltából már csütörtö­kön találkozhattak a legfondor­latosabb egyik főszereplővel, Jockey-val, azaz Larry Hagman- nal. A show-gazda természetesen most sem jeleskedett, legfeljebb tetszelgett, illegette magát, nye- fegett-nyafogott, szürkéskedett. Talán ezért nem bontakozhatott ki a kissé megöregedett sztárven­dég. A szembesülés mégsem volt felesleges, ugyanis igazolta azt az ősi tételt, miszerint nem a pacsir­ta fontos, csak a dal. Huszonnégy óra múlva me­gint felfedezhettük a képernyőn — ezúttal „akcióban” — a sziru- posszívű nők bálványát. Elgyö­nyörködhettünk abban, hogy miként születik a csoda, a jellem­formálás művészi káprázata. Ez a figura jóval többet jelentett ne­künk, mint a felvevőgépek elé ci­tált eléggé hétköznapi alak. Nem a bácsikorba lépett meghívottra emlékezünk majd, hanem arra a káprázatra, arra a teremtésre, amit minden jelentkezéskor pro­dukál. Mellesleg ezt a „szappanope­rát” mesterkezek gyürták, olya­nok, akik ismerik a néző összes rezdülését, s pontosan tudják, hogy mikor mi szükséges az ér­deklődés felkeltéséhez, ébren­tartásához, fokozásához. Elutasíthatjuk az elénk tálalt pénzhajhászást, a testvérhábo­rút, az érvényesülési kutyako­médiát. Mégsem állunk fel, mert ha már senki sem lopakodik kö­zelünkbe, akkor jön a bűbájos, a szeretetet sugárzó Elly, aki kibo­gozza az összekuszálódott szála­kat, s békét, megnyugvást hirdet. Elégedettségünkre. íme a recept. Tessék legalább lemásolni. Hátha megy... Pécsi István Oktatási reform, hatvani módra Minap egy történelmi tanul­mányi verseny kapcsán írtunk már a hatvani Bajza József (Gim­náziumról, amelynek diákjai or­szágos döntőbe kerültek, öreg­bítve az iskola jó hírét. Időköz­ben arra is sort keríthettünk, hogy az intézet életében bekö­vetkezett néhány sorsdöntő vál­tozás lényegével közelebbről megismerkedjünk, illetve ezek tartalmát fölfedjük. Farkas Kál­mánná igazgató beszélgetésün­ket azzal vezette be, hogy az új tanév indításakor a diákok felvé­telében két újítás történt, miután a hagyományos négyosztályos gimnáziumi évfolyamon kívül egy speciális természettudomá­nyos osztály is indult. — Itt diákjaink magasabb óraszámban sajátítják el a mate­matikát, fizikát, biológiát, kémi­át, számítástechnikát már a mos­tani tanévben, s az első évfolyam diákjainak összeválogatása oly jól sikerült, hogy féléves eredmé­nyeik alapján ez lett az iskola leg­jobb osztálya — mondotta az igazgatónő. — Másik jelentős változás házunk táján a hatosztá­lyos gimnázium beindítása volt, ahová a hat általános iskolai év elvégzése után nyertek felvételt a diákok. Ezek eredményeként a Bajza iránt igencsak megélén­kült az érdeklődés! A jelentkezés például ötszörösére nőtt, s a leg­jobbak összeválogatása végett a pályázók szövegértésből, nyelv­tani ismeretekből és matemati­kai logikából felvételi vizsgát tet­tek, ám sokat nyomott a latban az általános iskolai eredmény is. Ilyen úton-módon 29 tanulónk jutott be az első évfolyamba, s a kiválasztás eredményes voltát bi­zonyítja, hogy félévkor ez az osz­tály csak századrésznyivel ma­radt el a legjobb mögött. Külön­ben már az 1993-94-es évben is gondolkodunk. Erre utal az a tény, hogy a jövő iskolai eszten­dőre most, azaz március 1. és 31. között lehet pályázni hozzánk, hagyományos jelentkezési íven, amelyet saját általános iskolá­juktól kapnak meg a diákok. A felvételi vizsgákra egyébként a tavaszi szünet után kerül sor, s a pontos időről az iskola igazgató­sága értesíti a családokat. Érdek­lődni persze személyesen, illetve telefonon addig is lehet, minden délelőtt a 41-455-ös számon. Iskolalátogatásunk arra szin­tén módot nyújtott, hogy szót váltsunk néhány friss „bajzás­sal”. Karácsony Dóra például a Kodály Zoltán iskolából érke­zett, s ahogy mondja: az első naptól jól érzi magát az új kör­nyezetben, a tanároktól már ed­dig is sok extra segítséget kapott, s azért harcol, hogy kitűnő bizo­nyítvánnyal zárja a tanévet. A Hortról erkezett Dénes Gabriel­la kezdetben attól tartott, hogy rossz osztályközösségbe kerül, most viszont már azt üzeni a ha­sonló cipőben járó diákoknak, diáklányoknak, hogy merjenek jelentkezni az új típusú gimnázi­umba, mert csak nyernek vele. Sipos Arnoldot az adácsi általá­nosból íratták át szülei a Bajzá­ba, s már itt vannak nehezebb tantárgyak, mint például a föld­rajz, de a jó és figyelmes tanárok megkönnyítik előbbrejutását. Miként vélekedik a tanügy ef­fajta változásáról például Ko­vácsáé Kiss Éva osztályfőnök? Mint szavaiból kiviláglik, izga­lommal várta a tanév indítását, tekintve, hogy most ifjabb diá­kok ültek vele szemközt a pa­dokban, ám a befektetett plusz­munka, valamint a tankönyv­problémák rendeződése novem­ber közepére eloszlatta minden aggodalmát. E barátkozásban sokat segítették az osztályon kí­vüli rendezvények is, mint példá­ul a múzeumi, színházi látogatá­sok, de szerveztek kétnapos ki­rándulást is, továbbá gyorsította az egységbe kovácsolódást a ka­rácsonyi betlehemesdi, most pe­dig épp a Parlament megtekinté­sére készülnek. Befejezésül idézzük ismét Farkas Kálmánná igazgatót, aki szerint a Bajzában bevezetett újí­tás megmozgatta a tanári kart, amelynek tagjai immár úgy lát­ják, hogy ez a nevelés reformjá­nak egy olyan vonása, ami hosz- szabb távon még inkább gyümöl­csözőnek ígérkezik. Moldvay Győző A liberális megoldás Beszélgetés Fekete Jánossal A napokban az Egri Liberális klub vendége volt Fekete János, az Európai Magyarországért Alapítvány önkormányzati iro­dájának vezetője. Ez az iroda még 1990 szeptemberében létre­jött, s az a feladata, hogy a tele­püléseken dolgozó testületek munkáját segítse, így például 1200 város, falu kérte tőlük, hogy segítsenek szervezeti és működési szabályzatuk kialakí­tásában. De foglalkoztak azzal is, hogy felkészítsék a polgár- mestereket, képviselőket. Nem­régiben azonban az iroda átala­kult, s inunkatársai a Magyaror­szági Önkormányzatokért Ala­pítványban dolgoznak. — Önök keresik a kapcsolatot az önkormányzatokkal, vagy fordítva? — Indítottunk Önkórkép címmel egy liberális önkormány­zati folyóiratot, s ennek példá­nyait megküldtük a több mint háromezer településre. Ebben volt egy kis megrendelőlap, s aki ezt visszaküldte, az két napon belül megkapta további külde­ményünket. Tudomásom szerint — s körülbelül ezeknek a telepü­léseknek a harmadáról van in­formációm — ezeket az SZMSZ- eket a legtöbb helyen a helyi vi­szonyokhoz igazítva elfogadták. Egerből például az akkori SZDSZ-frakció vezetője küldött megrendelőlapot. — Önök tehát elsősorban a li­berális önkormányzatokat segí­tik. — Megpróbálunk pártsemle­gesen működni, de mindig a libe­rális megoldásokat keressük. Kedvező feltételt jelentett szá­munkra, hogy a városok többsé­gében liberális többségű önkor­mányzatok jöttek létre. — Hogyan tudják figyelem­mel kísérni ezeknek a közgyűlé­seknek a működését? Egerben például úgy nézett ki, hogy libe­rális többségű lesz az önkor­mányzat, aztán megalakult a lo­kálpatrióta frakció... — Ezt a lokálpatrióta frakciót én nem értem. De figyelemmel követtünk mindenféle változást, s a módszertani füzeteinkben ír­tunk is ezekről. Nem minősítet­tünk, de azt azért leszögeztük, hogy szerintünk mi követésre méltó, és mi nem az. — Azt a következtetést azért bizonyára levonták, hogy a libe­rális önkormányzatok beváltak- e? — Magyarországon általában bevált a települési önkormány­zás, a sok probléma és botrány ellenére. Ez általában érvényes a liberálisokra is. Ami akkor is igaz, ha figyelembe vészük azt a tényt, hogy néhány nagyváros­ban a liberális önkormányzatok­ban egészen rövid időn belül pol­gármesterváltás történt. — A liberális alapítványok so­kak szemében gyanúsak. Az önöké például magyar pénzből jött létre? — Ez egy kifejezetten magyar alapítvány. 1989 októbereben Bródy János zenész és Kornis Mihály író hozta létre azzal a cél­lal, hogy elősegítse a békés átala­kulást a liberalizmus és a szociál­demokrácia értékei szerint. Száz­ezer forint alaptőkével indult, s az utóbbi időben már önfenntar­tó volt az iroda, hiszen sok kiad­ványunk van, s ezek kelendőek. — Közelegnek a választások. Mi lesz a feladata az irodának? — Arra készülünk, hogy a nagy kérdésekre kidolgozzunk egy olyan megoldást, amelyet valamennyi pártnak, szakértő­nek megküldünk. Például foglal­kozunk a megye helyével és sze­repével, a fővárossal, és szeret­nénk egy törvényjavaslatot is kidolgozni a területfejlesztés­ről. — A szavaiból az tűnt ki, hogy a liberális önkormányzatok tud­ják működtetni a városokat. De láthatnak-e bennük perspektívát a választópolgárok? — Igen, ha egy liberális vagy szociál-liberális kormány segíti őket, s lehetővé teszi, hogy ne csak működtessék a várost, ha­nem jelentős fejlesztéseket is te­hessenek. — Ezek szerint a liberális megoldás az, hogy liberális ön- kormányzatok, liberális kor­mány? — Hát ez lenne az ideális álla­pot, s ez jelenthetné a jelenlegi válságos helyzetből a kilábalást. Mert ez egy reális alternatíva. Kovács Attila Filmpremierek Tinikrimi Három gazdag, de egymástól nagyon különböző egyéniségű 15 eves lány szüleik kívánságára együtt tölti a tavaszi szünetet. Jennifer szép, szőke és szexis, Claire zárkózottabb, de okos és érzékeny, Sam tipikus lázadó, punk, fekete bőrdzsekit visel, és sötétre festi a szemét. Itt bujkál egy fiatal fiú, aki kiképző őrna­gyát halálra verte. A lányok sej­tik, hogy nincs minden rendben vele, de a fiú megígérte, ha ma­radhat, emlékezetessé teszi a va­kációjukat... Mivel mindegyik lány szeretné felhívni magára a figyelmet, furcsa szövetségek alakulnak ki közöttük. A filmet az egri Uránia mozi mutatja be. Twin Peaks — Tűz, jöjj velem! A történet Portlandban kez­dődik, ahol brutálisan meggyil­kolnak egy Teresa Banks nevű fiatal nőt. Az FBI vezette nyo­mozás egyre furcsább körülmé­nyek között zajlik, és Cooper ügynökön különös megérzés lesz úrrá. A gyilkosság hátterében egy titokzatos sötét erő áll, amely újabb és újabb áldozatokat köve­tel. Egy évvel később a békés, Washington állambeli kisváros­ban, Twin Peaksben a gyönyörű Laura Palmer épp egy kis drogot szippantva készül iskolai órájára. Az események a tévésorozatban megszokott álomszerűséggel kö­vetik egymást a szex és a drog vonzásától szabadulni képtelen Laura Palmer életének utolsó hét napján — egészen a gyilkos­ság pillanatáig. Laura szenvedé­sei azonban ezzel nem érnek vé­get. A filmet az egri Prizma mozi mutatja be. Jelenet a Twin Peaks-ből

Next

/
Thumbnails
Contents