Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

HÍRLAP, 1993. március 11., csütörtök PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Költségvetés Balatonban Nem dúskálnak a javakban Balatonban sem. A Kelet-Heves megyei községben 31 millióból gazdálkodnak. Azonban ez nem elegendő már a fejlesztésekre, hiszen a normatív támogatásból például csak alig több mint egy­millió forintot kap az óvoda, amikor hatmillióra lenne szük­ség. Az iskola pedig 4 millió 551 ezret kap, holott közel nyolcmil­lió kellene. S mivel a falu termé­szetesen elsősorban az oktatási intézmények fenntartását szeret­né biztosítani, másra nemigen jut pénz. A tűzoltók voltak a legjobbak Ezen a héten hétfőn első alka­lommal rendezték meg a mátra- derecskei sportcsarnokban azt a terem-labdarúgótornát, ame­lyen néhány megyei honvédségi csapat mellett rendőrök és tűzol­tók együttesei vettek részt. A já­tékban a Heves megyei tűzoltó­ság focicsapata végzett az élen, második lett a Mátra üzem- anyagraktár gárdája, míg a bronz­érmet megosztva nyerte a heve­si és a recski honvédség. A tervek szerint jövőre ismét sor kerül De­recskén a megmérettetésre. Fáklyás felvonulás Március 12-én, pénteken este fáklyás felvonulással emlékez­nek meg az 1848-49-es szabad­ságharcról, a nemzeti ünnepről Mátraderecskén. A helyi általá­nos iskola igazgatósága és ifjúsá­gi szervezete várja az érdeklődő polgárokat, a gyülekező holnap este hat órakor lesz, gyertyát mindenki vigyen magával. A fel­vonulást követően a forradalom helybéli mártírjának, Kis János honvéd őrnagynak a sírját is megkoszorúzzák. Ahol a Hírlapot a legtöbben olvassák Szilvásvárad és Tarnalelesz Már beszámoltunk arról, hogy a közelmúltban egy felmérés készült szerkesztőségünkben, melynek révén kiderült, a megyében melyek azok a települések, ahol lapunk a legnépszerűbb. A pétervásárai körzetből négy község is az élen végzett, Egerszóláton, Recsken, Szilvásváradon és Tarnaleleszen is kiemelkedően magas a Hírlap olvasottsága a polgárok számához képest. Szólátra és Recskre már ellátogattunk ebből az alkalomból: ezúttal Szilvásvárad és Tarnale­lesz következik. „A legkelendőbb napilap” A Szalaj ka-völgyről s a lipicai ménesről méltán híres települé­sen, Szilvásváradon inkább elő­fizetik, mintsem naponta megvá­sárolják a megyei lapot. A helyi postahivatal vezetőjétől, Soós Lajosnétólazt tudjuk meg, hogy a községben 228-an fizettek elő az újságra, úgynevezett „árus példány” csupán néhány van ná­luk, ám az rendszerint elfogy. — Itt a postán elsősorban az átutazók, a turisták veszik meg a Hírlapot — mondja a vezető. — Most, hogy kevés a vendég, keve­sen látogatnak ide így február­ban és márciusban, egy-kettő megmarad, szakszóval: akad re­mittenda. Elkeseredésre persze nincs ok, lesz még nyár, jönnek még a kirándulóbuszok, és mindemel­lett ma is a legnépszerűbb napi­lap Szilváson a Hírlap, ez a leg­kelendőbb. Amúgy a ritkábban, hetente, havonta megjelenő saj­tótermékek iránti kereslet hul­lámzó: biztos vevőre leginkább a színes, bulváijellegű lapok, s a rejtvényújságok számíthatnak. Eddig az adatok, a számok, most pedig következzen egy vé­lemény. A szilvásváradi patikus, Pillér István régi olvasója la­punknak. Mostanság is minden­nap átfutja, mit írunk, és bár jobbnak tartja, mint amilyen az előd, a Népújság volt, úgy gon­dolja, még mindig sok a Hírlap­ban a „külső”, például a Magyar Távirati Irodától átvett anyag. Egyszóval, több figyelmet a me­gyére, véli a község gyógyszeré­sze. Az egyik főszereplő Nem mondhatni, hogy ritkán emlékeznénk meg Tarnalelesz- ről akár itt a péterkei körzeti ol­dalon, akár a Hírlap más részén. Az azonban korántsem biztos, hogy a dolgok ilyetén alakulásá­nak Leleszen mindenki örül, na nem azért, mert gyakorta rosszat írnánk, hanem amiatt, amiről a legtöbb cikk olvasható: ez pedig a nagyarányú munkanélküliség. „Bronzérmes”, harmadik helye­zett e tekintetben a megyében Lelesz, vagyis igen magas a mun­kanélküliek száma a keresőké­pes helybéliek számához képest, ezért került már nemegyszer címlapra a település. Reményt sajnos nem nagyon látni, a kör­nyék, a környező községek, üze­mek sincsenek jó helyzetben. S akkor a többi gondról, például az önkormányzat szűkös költségve­téséről még nem is szóltunk... — Olvassuk, már csak azért is, mert sok cikk jelenik meg a tér­ségről — erősíti meg a fentieket Maczkó Ferenc körjegyző. — Fi­gyeljük aztán azt is, hátha van va­lami kilátás, hátha máshol előre tudtak lépni a munkanélküliség ügyében, s a példa közlésével se­gíthet a lap. Újságunk egyébként a kör­jegyző szerint tárgyilagos, jobb a mai, területi rendszer, mint az előző volt. Igen hasznosak azok az írások, amelyek a lakossági kommunális beruházásokról — vízről, gázról, telefonról — tudó­sítanak, hiszen ezek közvetlenül érintik a polgárokat. S ha már a beruházásokról esett szó: a közel kétezer lelket számláló nagyközségnek az idén nem jut túlontúl sok pénze a fej­lesztésre. A szomszédos Bükk- szenterzsébettel és Szentdomon­kossal együtt szeretnék kiépíteni a vezetékes gázhálózatot, amely­nek a terve már elkészült, s amelyre csak Lelesznek kilenc­milliót kell áldoznia. A szenny­vízhálózat tanulmánytervét is mihamarabb el kívánják készít­tetni. Az idén rendelkezésükre álló pénzösszeg többi részét fő­ként az önkormányzati intézmé­nyek fenntartására, működteté­sére fordítják a község 1993-as költségvetésének értelmében. (rm) Péterkei takarékszövetkezeti tervek Növelni szeretnék a betétállományt Azt, hogy milyen is lesz a pénzintézetek, közöttük a taka­rékszövetkezetek helyzete 1992- ben, bizony nehéz lett volna elő­re megmondani. Az életkörül­mények romlása miatt azt lehe­tett feltételezni, hogy csökken a lakossági tartós betétek száma. Az év végi takarékszövetkezeti zárásokat követően azonban a legtöbb helyen másképpen ala­kultak a dolgok: egyrészről csökkentek ugyan a betétekben elhelyezett összegek, másrészt viszont az új gazdasági helyzet­ben bizonyos rétegek éppen for­dítva, egyre több pénzt szántak a kamatozásra. S hogy milyen tapasztalatokat szereztek minderről a múlt év­ben Pétervásárán? A témáról Eged Istvánnal, a Pétervására és Vidéke Takarékszövetkezet el­nökével beszélgettünk. — Kirendeltségeinken nagy volt tavaly az ügyfélforgalom — mondta. — A betétállomány kö­zel ötvenmillió forinttal növeke­dett, így az most meghaladja a kétszázötvenmilliót. A kölcsön- kihelyezési lehetőségek ugyan­akkor szűkültek, a kölcsönök törlesztésénél romlott a fizetési morál, gyakran perre is sor kerül, és sajnos a bírósági döntések, íté­letek eléggé lassan születnek meg. Az éves gazdálkodási ered­mény — vagyis a nyereség — egyébként az úgynevezett bázis­szintet éri el: megközelíti az öt­millió forintot. El kell monda­nom még, hogy a fentiek mellett korszerűsödött a számviteli munkánk, az elmúlt évben ugyanis az egész hálózatot átállí­tottuk a számítógépes ügyinté­zésre. — Arra kérném, szóljon a tag­sági kapcsolatokról, a tagok ér­dekeltségi rendszeréről is. — A takarékszövetkezeti ta­gok száma a hozzánk tartozó ti­zenkilenc településen közel hét­ezerre tehető, másfél milliós részjegy-összeggel. Ennek a nagy létszámnak egy része az időközben bekövetkezett válto­zások miatt — elköltözés, halál, töredék részjegy — csupán for­mális. Az a tapasztalat, hogy a tagság ötven-hatvan százaléka él a részjegy-kiegészítés lehetősé­gével, illetve tagsági jogának megtartásával, melyekre az át­alakított alapszabály ad módot. Természetesen a tag döntése alapján a tagsági viszony meg is szüntethető, s ekkor visszafizet­jük a töredék részjegyet. Mind­azonáltal a tagsági érdekeltséget továbbra is fenntartjuk, a befize­tett részjegyre osztalékot fize­tünk, emellett a szövetkezeti ta­gok kölcsönfelvételkor ötven­ezer forintig egy százalék ked­vezményt kapnak. De egyéb kedvezmények is vannak. — Milyen célokat tűztek ki er­re az évre? — Szeretnénk, ha 1993 végé­re betétállományunk elérné a 300 millió forintot. A jó fedezet­tel rendelkező ügyfeleink köl­csönigényeinek kielégítésén ke­resztül, úgy vélem, elérhető ez a cél. A gazdálkodás területén pe­dig a tavalyi eredmény — az öt­milliós nyereség — reális elkép­zelésnek látszik. Mindezekről, tehát az eredményekről és a ter­vekről a márciusi részközgyűlé­seken tájékoztatjuk majd a tag­ságot. Zay József Kábeltévé Balatonban Első nekifutásra nem sikerült kábeltelevíziót telepíteni Bala­tonban. Másodszorra azonban — úgy tűnik — nem lesz semmi gond. A négyszáz házból ugyanis már hétfő delelőttig 190-en je­lezték: szeretnék, ha bekapcso­lódhatnának a hálózatba. így vélhetően már június végén be tudná indítaná Bogárdi László a vállalkozását, amelynek köszön­hetően az 1-es és 2-es adást im­máron tökéletesen vehetnék a balatoniak, s a rádióadásban sem lenne kivetnivaló. Emellett öt műholdas adást is tudnának ven­ni, így a Music Televisiont, a SAT 1-et, az RTL-t, a PRO 7-et és egy sportcsatornát. Tervezi a helybéli önkor­mányzat Kormos Béla polgár- mesterrel az élen, hogy helyi adást is beindítanak. Ebben töb­bek között képújságon keresztül tájékoztatnák a polgárokat a legfrissebb helyi eseményekről, s ha anyagi helyzetük megengedi, vásárolnak majd egy kamerát is, s így felvételről bemutatják az önkormányzati üléseket is. A telepítés a hónap végén in­dul, s akik szerződtek a vállalko­zóval, tizenháromezer forintot fizettek. A megállapodás tartal­mazza azt is, hogy ha az említett adásokat kódoljak, akkor azokat természetesen nem tudják köz­vetíteni Balatonban. Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves Megye Köztársasági Megbízotti Hivatalának szerve­zéseben Pétervásárán polgár- mesteri értekezletet tartottak, melyen a térségből közel 30 pol­gármester és jegyzővett részt. Az értekezleten a térség fejlesztésé­ről hozott kormányrendelet vég­rehajtásával kapcsolatos felada­tokról esett szó. Konkrét cél volt, hogy megválasszák a regionális fejlesztési tanácsba a térséget Eredményes volt a téesz Derecskéi nyereség A jól menő benzinkúthoz autómosó is épül Február végén zárszámadást tartottak Mátraderecskén, a Rá­kóczi Termelő, Kereskedelmi és Szolgáltató Szövetkezetnél. A környéket járva erről rendszerint azt lehetett hallani, hogy a de- recskeiek egymagukban annyi nyereséggel zártak, mint a megye többi termelőszövetkezetei együttvéve. Ezt ugyan Forgó Já­noséinak. nem tudja megerősíte­ni, az viszont kétségtelen: igen eredményes volt számukra a ta­valyi év. — 452 millió forint az 1992-es árbevétel, s ez 60 millióval több, mint az előző évi— mondja. — A nyereségünk pedig mintegy 8,4 millió. A zárszámadáson kéthavi pluszbért fizettünk ki nyereség- részesedés címén. — Minek köszönhető a siker? — Elsősorban annak, hogy a szövetkezet benzinkútjánál je­lentősen megnőtt a forgalom. Ugyanakkor más területek is jól prosperáltak, de természetesen Forgó János: kéthavi pluszbért fizettünk... volt olyan ágazat is, amely vesz­teséget hozott, így például a nö­vénytermesztés, a fémüzem, a szállítás. Ennek ellenére egyik ágazatot sem szüntettük meg, s gyakorlatilag változatlan maradt a 220 fős dolgozói létszám is, nem történt leépítés. — Azért nyilván igyekeznek kizárni a veszteségforrásokat. — Igen, a szállítást végző gép­kocsikat például lízingbe adtuk, a vágóhidat bérbe. Megpróbál­juk mindemellett csökkenteni az egyéb költségeket is, az iroda is feleakkora helyre „húzódik ösz- sze”, így kevesebb a rezsi. Egy­szóval, én azt hiszem, megtet­tünk minden szükséges intézke­dést 1993-ra. — Ennek alapján mit vár az idei évtől? — Hasonló nyereséget terve­zünk, mint amilyen az 1992-es volt. Remélem, ehhez hozzájárul majd az az autómosó is, amely most épül a benzinkút mellett. Körülbelül 3,2 millióba kerül, április közepén szeretnénk be­üzemelni, közben a gázcseretele­pet is odavisszük, s akkor már komplett szolgáltatást tudunk nyújtani. (rénes) Az elnök áldását adta volna a verpeléti kiválásra Hiányoztak a törvényi feltételek Útiebéd A leleszi bolt A tamaleleszi bolt egy igazán sokoldalú üzlet, hiszen magában foglal egy kocsmát, egy gyorsbü­fét és egy élelmiszerüzletet. Teszi ezt úgy, hogy a funkciók nem is különülnek el egymástól, egyet­len pult mögött történik mindez. Érdekes módon mégis két bejá­rata van a helyiségnek, az egyi­ken a felirat: falatozó, a mási­kon: élelmiszerüzlet. Tehát ma­guk a működtetők is érzik a hely­zet felemás voltát. Az intézmény amúgy az egyik legjobb ebédezőhely a környé­ken, néhány pillanat alatt főznek virslit, debrecenit vagy kolbászt, s — ami igazán ritkaság — megfe­lelő a hurka minősége is, nem há­zi ugyan, viszont nem lehet rá azt sem mondani a kifejezés rossz értelmében, hogy bolti. Emellett a belátogató vendég fogyaszthat italt is — mind hűsítőket, mind szeszes termékeket —, tehát iga­zából nem egy boltban érezhet­jük magunkat, hanem egy barát­ságos helyen. A vendéglátók kedvesek, ha csak egy doboz sajtot akarunk vásárolni, akkor is ránk tukmál­nak egy kávét, s ha csak úgy be­nézünk, biztosan nem távozunk üres kézzel. Törzsvendégek itt is akadnak — ha virslievés köz­ben hallgatjuk a telefonbeszél­getéseket, rájövünk —, hiszen a tarját elteszik nekik, s ha már senki más nem kap semmit, ők igen. A helynek specialitása nin­csen, ha csak az nem, hogy itt legalább mindig lehet ebédelni, ahogyan a szlogen mondja a hús­boltokról: olcsón, finomat. (kova) Nemrégiben egy rövid interjút készítettünk a pétervásárai vá­lasztókerület országgyűlési kép­viselőjével, Kelemen Józseffel. Az „ Önállóságra törekszik a ver­peléti áfész” című írásban arról esett főként szó, hogy a verpelé­tiek le kívánnak szakadni a szö­vetkezet egri központjáról, s eb­ben a honatya segít nekik, ő állt élére az akciónak. A cikk végén megjegyeztük: amint lehetséges, természetesen megszólaltatjuk a másik felet is, jelesül az egri áfész elnökét. Ficzere Sándorral, az Egri Ál­talános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet vezetőjével e héten kedden beszélgettünk. Az elnök éppen előző nap küldött választ a verpelétiek kiválását szervező bizottság levelére, s elmondani is annyit mondhatott el, amit leve­lében leírt. Eszerint ő már a tavaly febru­árban megtartott részközgyűlé­sen részletesen szólt a kiválás le­hetőségéről, annak törvényes módjáról, mindezek ellenére 1992. június 30-ig, amíg a jog­szabály lehetőséget adott a kivá­lásra, nem kapta meg a tagok tíz százalékának aláírásával kért ki­válási nyilatkozatot. Idén január 17-én viszont már megérkezett hozzá ez az említett, tízszázalé­kos arányt igénylő szándéknyi­latkozat, melyben a verpeléti kezdeményezők az Országgyű­lés ide illő állásfoglalására hivat­koztak. Ez azonban Ficzere Sán­dor szerint nem vonatkozott az áfészekre, mivel az átalakulás náluk, Egerben még 1992. június 30-ával megtörtént, törvényes keretek között. Mindazonáltal a verpeléti szervezők által felkért parlamen­ti képviselővel, Kelemen József­fel az elnök felvette a kapcsolatot a szükséges közgyűlések össze­hívása végett. A helyi szervezők ugyan az elnök javaslatával el­lenkező időpontra, február li­re, 12-re és 13-ra hívták össze a részközgyűléseket, Ficzere Sán­dor mégis részt vett mindhárom eseményen. Ám ezeken a tagok­nak csupán 20,6 százaléka jelent meg összesen, a törvény szerint szükséges 50 százalék plusz egy fővel szemben, így nem lehetett kimondani a kiválást. Ennek alapján az elnök nem fogadhatja el törvényesnek a verpelétiek ki­válási törekvését. Kelemen Józsefnek a korábbi cikkben tett megállapításával kapcsolatosan — tudniillik, hogy „a perifériákról bevittek min­dent a központba, ami fejlődött, a többi meg csak úgy elvolt” — Ficzere Sándor leszögezte: ab­ban az időszakban összesen mint­egy négyszázmillió forintot for­dítottak a szövetkezet fejleszté­sére. Nem csupán Egerben, ha­nem vidéken is, s ezt jelzi, hogy például akkor épült meg a verpe­léti ÁFÉSZ-áruház. Az elnök egyébiránt szívesen elfogadta volna a kiválást, nem gördített volna akadályt a verpe­léti kezdeményezés elé, ameny- nyiben meglettek volna annak a törvényes feltételei. Törvénysér­tésre azonban hiába is igyekszik bárki rábírni őt. Végül, ami még a témához tartozik: ma már csak akkor kerülhetne sor kiválásra, ha a Parlament törvényt módosí­tana, az új szövetkezeti törvény ugyanis nem foglalja magában a kiválás intézményét. Rénes Marcell Hogyan fejlesszék a térséget? képviselő polgármestert, meg­alakítsák a kormányrendelet eredményes végrehajtását segítő társulásokat. A megjelenteket Pál László városi polgármester üdvözölte, majd dr. Balás István, a köztár­sasági megbízott Heves megyei hivatalának vezetője, valamint Mezei Lajos, a hivatal munka­társa adtak tájékoztatást. El­mondták, hogy regionális fej­lesztési tanácsot hoznak létre, s beszéltek céljáról és feladatáról. Ezt követően több polgármester szólt hozzá, s tett fel konkrét kér­dést a településeken jelentkező igények, feladatok megvalósítá­sával kapcsolatosan. A megyei önkormányzat kép­viselője elmondta, hogy a regio­nális fejlesztési tanácsban aktí­van kívánják majd a települések érdekeit képviselni. Tájékozta­tást adott arról is, hogy a felada­tok megoldásában milyen terüle­ten tudnak konkrét segítséget nyújtani az önkormányzatok­nak. A regionális fejlesztési ta­nácsba a térség képviselőjének Pál Lászlót, Pétervására polgár- mesterét választották meg.

Next

/
Thumbnails
Contents