Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-27-28 / 72. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. március 27—28., szombat—vasárnap Válasz a „Herédi monológ”-ra A szópárbaj nem segít Március 20-i számunkban Herédi monológ címmel jelent meg írás, melyben a faluban élő Fazekas András vetett fel kérdé­seket a helyi nyilvánossággal, il­letve annak hiányosságaival kap­csolatban. Az altala megfogal­mazott gondolatok java részét a képviselőknek, illetve a polgár- mesternek „címezte”. Egy hettel ezelőtt azt ígértük, hogy az ő vé­leményüknek is helyet adunk. Az érintettek közül Homor László képviselő élt a válaszadás lehetőségével: — Elöljáróban meg kell nyug­tatnom mindenkit, hogy a herédi fiatalságnak nem kell sehová sem utazni, hiszen hetente van diszkó a faluban. Igaz, nem a ko­rábbi helyen, ahol a szomszédok kifogásolták a rendezvények za- jossagát, kulturálatlanságát, ha­nem egy másik presszóban, melynek szomszédságában nincs lakóépület. A cikkben tavalyi rendeletként említett, valójában 1991. március 18-án született önkormányzati rendelet nem til­totta a diszkót, csupán a nyitva tartást szabályozta. Időközben a nyitva tartás kérdését magasabb szintű jogszabály rendezte, ezért az önkormányzati rendelet visz- szavonásra került. A jelenlegi megoldás a fiatal és az idősebb, pihenni vágyó korosztálynak is megfelelő lehet. — A művelődési ház kihasz­náltsága természetesen lehetne jobb, de ez részben a falu lakóin is múlik. Egyébként ez az intéz­mény ad otthont a helyi színját­szóknak, az iskolabáloknak, szü­reti mulatságoknak. Az itt talál­ható 12 ezer kötetes könyvtár pedig a hét öt napján vehető igénybe. — Testületünk munkáját mi­nősíti, hogy fennállása alatt tör­vényességi kifogás alig merült fel a köztársasági megbízotti hivatal részéről a meghozott határoza­tokkal és rendeletekkel kapcso­latban. Tevékenységünknek mérhető eredményei vannak. Ilyen a működőképesség biztosí­tása, a közterületek állapota, a községben mintegy 20 ezer négy­zetméter útfelület aszfaltozása, az új fogorvosi rendelő és a gyógyszertár, a tornaterem építé­se, a gázvezeték tanulmánytervé­nek elkészítése, valamint a tele­fonhálózat kiépítése. Legitimitá­sunkat mi sem bizonyítja jobban, hogy a fentiek mind lakossági kezdeményezésre születtek. A közmeghallgatásokon, fogadó­órákon elhangzott vélemények, konkrét kritikai javaslatok pedig ösztönzőleg hatnak munkánkra. — A testület által hozott hatá­rozatokat, rendeleteket az érin­tettek kiértesítése mellett min­den esetben hangszórón is kihir­dettük, illetve kifüggesztettük a polgármesteri hivatalban. Indo­kolt esetben lakásonkénti értesí­tést küldünk. Kezdeményeztük egy helyi értesítő megjelenését is, azonban technikai és anyagi feltételek htján csak egy számra futotta erőnkből, melyet minden lakásba díjtalanul eljuttattunk. A lakosság egy része azonban ezt feleslegesnek ítélte. — A cikk személyeskedő kité­teleit nem kívánom véleményez­ni, hiszen felelősséggel végzett munkánk alapján mindannyiunk lelkiismerete nyugodt. Tájékoz­tatásul szeretnem azt is közölni, hogy a cikkben említett szolgála­ti lakás immár nyolc éve jogsze­rűen kiutalt. — Munkánk sokrétűbb a kri­tikus hangvételű monológban vázoltnál. Nyomaszt bennünket a költségvetés egyre szűkülő ke­rete, ezen belül például a szemé­lyijövedelemadó leosztott részé­nek jelentős csökkentése, a ránk hárított, de költséggel nem fede­zett feladatok súlya. Emellett naponként tapasztaljuk a mun­kanélküliségből adódó szociális Í iroblémákat — melyek főként a aluból eljáró dolgozókat sújtják —, s az ebből eredő elszegénye­dési folyamatot. Ugyanakkor mély fekvésű falunkat súlyosan fenyegeti a talajszennyeződés, termőföldjeink elnitrátosodása, elsavasodása. Talán még fel sem fogta mindenki a veszélyt, amit a csatornázás további elodázása jelent környezetünkre. Folyik a tervek előkészítése gázvezeték­létesítés és csatomatelepítés ügyében. Amint kialakul a kon­cepció, természetesen falugyű­lést hívunk össze. Akkor konkrét adatokat szolgáltatunk arról, ki mire számíthat, mibe kerül a be­ruházás, milyen kedvezmények igénybevételére van lehetőség. Amíg a tervek nem készülnek el, nem tud miről dönteni a falu kö­zössége. — Végezetül óhatatlanul föl­merül bennem a kérdés, milyen konkrét eseten alapulhat a „mo­nológban” többször hangozta­tott, de nem bizonyított félelem- érzet? Esetleg csak a hatás miatt, egy sajátos egyéni vélemény hangsúlyozása érdekében hivat­kozott a nyilatkozó másokra? ■ Meggyőződésem szerint nem a szopárbaj, hanem a konk­rét munka eredménye viheti előbbre a falu ügyét. A „mono­lógban” foglaltak nem a többség véleményét képviselik, így to­vábbi nyilvános véleménycseré­nek nem látom értelmét. * * * (Szerkesztőségünk ezzel a vi­tát lezártnak tekinti.) (barta) Utazás ’93 Elmenni is tudni kell Tánc a görög pavilon előtt Az Utazás ’93 kiállítás egyik slágere kétségtelenül Kádár Já­nos egykori különvonata volt — aki akart, bele is ülhetett —, ami­vel kapcsolatban azt lehet el­mondani kissé cinikusan, hogy jó kis utat járt be vele — az ország­gal együtt, de hagyjuk a politikát. Az biztos, hogy az idén tizen­hatodik alkalommal rendezték meg ezt a nagyszabású turisztikai seregszemlét, amely évről évre egyre nagyobb és színesebb lesz, és amely kisebb ugyan a londoni­nál, viszont nagyobb a bécsinél. A hangulat ezúttal is kellemes volt, éreznető volt valamiféle el­vágyódás innen, természetesen a szó pozitív értelmében, hiszen ki ne szeretné megismerni a Föld gyönyörű tájait és a távoli váro­sok életét, széles és zegzugos ut­cáit. Ki ne szeretné látni az esti Párizst az Eiffel-torony tetejéről, s ki ne szeretne megkóstolni az eddig ismeretlen gasztronómiai csemegéket, teszem azt: a lan­gusztát a megfelelő szószokkal. Ma már csakis a pénztárcánk szabhat határt e vágyaknak, mert a kínálat óriási, az összes kiállító cég árgus szemekkel figyel, és va­dászik a leendő vevőkre, ránk. Lassan megszokjuk azt is, hogy mindenhol udvariasan, azaz em­ber módjára bánnak velünk, és nincs az a kérdés, amelyre moso­lyogva ne adna választ a standon allo szakember. Az ember csak ránéz a bolerószoknyás, kaszta- nyettás nőre, és mindjárt kedve támad... Ha másra nem is, de Spanyolországra biztosan. * * * Megyénk persze kissé szeré­nyen képviseltette magát a kiállí­táson, hogy finoman fogalmaz­zunk. A tavalyi néggyel szemben az idén gyakorlatilag egy utazási cég jelent meg. Ez pedig az Eger- tourist. Ügyvezető igazgatóját, Vadócz Pétert nemregiben vá­lasztották meg, s a 28 eves fiatal­embernek ez az első nyilvános szakmai bemutatkozása. — Rendkívül fontosnak tar­tom a személyes találkozásokat — mondja —, hiszen azokat az elkövetkezendő időkben min­denképpen hasznosítanunk kell. Itt egyrészt saját szervezésű útja­inkat próbáljuk meg értékesíte­ni, de viszonteladóként is tevé­kenykedünk. A slágerútjaink közé tartoznak a krétai és a tuné­ziai ajánlatok. — Sokan panaszkodnak arra, hogy elveszítettük a kelet-euró­pai vendégeket. Megpróbálnak-e tenni valamit azért, hogy vissza­hódítsák a turistáknak ezt a nem túl gazdag, ámde biztos rétegét? — Ittlétem alatt tárgyaltam szlovák, orosz és lengyel utazási irodákkal. Az a baj, hogy ők is inkább csak eladni akarnak, s egyáltalán az a jellemző, hogy mindenki eladna inkább, és ke­vés a vevő. Ennek ellenére több szálláshelyet eladtunk már, hús- vétra például lekötötték a kem­ingjeink egy részét, de azért in­ább a belföldi érdeklődés a je­lentősebb. — Eléggé szerény kivitelű és kicsi az Egertourist standja... — Sajnos. És ennek anyagi okai vannak. Ez az egyméteres pult — közös, azaz nem önálló tárgyalóval — 80 ezer forint plusz áfába kerül, a költségek együtt pedig több százezer fo­rintra rúgnak. Jövőre minden­képpen színesíteni akarjuk itteni szereplésünket, persze, ha lehe­tőségeink ezt megengedik. El­képzelésem szerint külön bemu­tatót tartanánk a lósportok sze­relmeseinek, akiket Szilvásvá­radra csábítunk, de a gyógyvizek és a bor kedvelőinek is van mit ajánlanunk, őket Egerbe invitál­juk. Lenne reklámokat hordozó szendvicsember, népviseletbe öltözött menyecske, mert meg­győződésem, hogy a siker érde­kében áldozni kell, és egy méte­ren nem lehet bemutatni egy vi­dék kultúráját. Itt jegyezném meg, hogy nyáron szeretnénk egy nemzetközi kempingtalálko- zot létrehozni, hogy felkeltsük a gánház és fogadó fényképe talál­ható, s mellettük az általuk nyúj­tott szolgáltatásokat is felsorol­ják. Külön oldalon jelenik meg Kisköre ajánlata. Csak remélni lehet, hogy ez a nyugati világban már elterjedt forma — a falusi tu­rizmus — hazánkban is gyökeret ver, nemcsak azért, mert olcsó, hanem mert kapcsolatunk a ter­mészettel bizony eléggé megla­zult az utóbbi évtizedekben. * * * A világ persze nemcsak Heves megyéből áll, de ezen a helyen szinte lehetetlen felsorolni az ajánlatokat. Mindenhová elme­hetünk, ha tudunk, s valóban: ha összegyűjtünk 20-30-40 ezer fo­rintot, egészen meglepő helyekre repíthet minket busz, vonat, re­pülő. A már hagyományosnak számító olasz, göróg, spanyol és adriai „ajánlatnegyek” mellett egyre több egzotikus utat vásá­rolhatunk. Ha valahogy össze­szedünk negyvenezret, könnyen Marokkóban találhatjuk magun­kat, és ott állhatunk majd mint Humprey Bogart Casablancán... Csak nehogy úgy járjunk, mint az egyik egri utazó, aki Bu- dapestenbefizetett egy az „Út az ismeretlenbe” nevet viselő titok­zatos kirándulásra. Előző nap felutazott a fővárosba, hogy ko­rán reggel ott lehessen az indulás helyszínén. Aztán felszállt a buszra, s a kerecsendi elágazás­nál kezdett gyanús lenni a do­log... „Krisztusom, csak nem Egerbe visznek?” — mondta. És oda vitték. Úgyhogy, elmenni is tudni kell. Havas András Az IBUSZ földgömbje ■■npi Egy Izraelbe csábító ajánlat... külföldiek érdeklődését Eger iránt. A programokat — hagyo­mányteremtő céllal — a megye és a város vezetőinek közreműkö­désével állítanánk össze, s terve­ink szerint váijáték és szüreti mulatság várná az ide látogató turistát. Az Egertourist standjának szomszédságában található a Tourinform egri irodája, amely Szálláshelyek Heves megyében címmel adott ki katalógust. Ezen túl a Magyar Falusi-Tanyai Ven­dégfogadók Szövetségének por­táján lelhető fel bizonyos Heves megyei kapcsolat. Az általuk ki­adott prospektusban több ma­Hogyan és mire költik az ifjúság pénzét? Beszélgetés Jánosi Györggyel, az MSZP alelnökével TT elentős visszhangot váltott ki J a közelmúltban a sajtóban dr. Jánosi György MSZP-alelnök kijelentése, miszerint a Nemzeti Ifjúsági Alapítvány kuratóriuma a rábízott javakkal enyhén szólva is nagyvonalúan sáfárkodik. A közelmúltban a politikus — egy többpárti közoktatási fórumon — Egerben járt, s ez jó alkalom volt arra, hogy megkérdezzük: — Milyen tények, adatok bir­tokában kérdőjelezte meg az ala­pítvány munkáját? — A Parlament oktatási, ifjú­sági és sportbizottsága — mely­nek alelnöke vagyok — tűzte na­pirendjére ezt a kérdést. Erre meghívtuk a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány vezetőit is. Nagyon sok probléma vetődött fel az alapítvány működésével, Í ténzügyeivel kapcsolatban. Kü- önbözo visszaélésekről, egye­bekről szóltak a híradások, ezt akartuk tisztázni. — Milyen eredménnyel és ta­nulságokkal járt ez a megbeszé­lés? — A bizottság ülésén kide­rült : az igazi probléma nem is any- nyira a kuratórium tevékenysé­gében, mint inkább abban a kor­mányrendeletben van, mely mó­dosította ennek az alapítvány­nak a működését. A Németh- kormány egyik utolsó intézkedé­seként létrehozta ezt az alapít­ványt, mely alá az ifjúsági célú, iíjúsági hasznosítású vagyont rendelte, hihetetlen nagy érték­ben: ezek táborok, pihenőpar­kok, gyermeküdülők. S ugyan­akkor „folyó pénzeket” is adott az alapítvány kezébe: minde­nekelőtt a játékautomaták adó­zott nyereségének ötven százalé­kát, s az éves idegenforgalmi alap öt százalékát. Ézek mégis­csak jelentős összegek. Mindezt tette azzal a céllal, hogy pályáza­tokat hirdessen meg, amelyből így különböző szervezetek, ifjú­sági közösségek részesülhetnek. Az alapító okirathoz az Antall- kormány ’93 őszén „hozzá­nyúlt ”, s egy újabb formulát ho­zott létre. Ezzel van baj! Az első hiba az volt, hogy csökkentette az alapítvány vagyonát, amelyet a polgári törvénykönyv szerint nem lehet megtenni. — Tételszerűen lehet tudni, hogy mivel? — Elvette a játékautomaták vagyonának ötven százalékát, il­letve csak az elmúlt év végéig ad­ta oda az idegenforgalmi alap öt százalékát, illetőleg a költségve­tésre bízta, hogy evente milyen összeget állapít meg. — A változtatás parlamenti jóváhagyás nélkül történt? — Ez kormányrendelet for­májában, tehát a Parlament jóvá­hagyása és tudta nélkül jött létre. Ám ez a kisebbik gond. A máso­dik probléma az volt, hogy kivet­te az Antall-kormány a korábbi alapító okiratból a nyilvánosság kötelezettségére, és a parlamenti ellenőrzésre vonatkozó passzust. A korábbi előírta, hogy csak nyilvánosan működhet az alapít­vány, s évente a kuratóriumnak be kell számolnia a Parlament előtt a pénz felhasználásáról. Sőt, azt is előírta, hogy egyéni megkeresésre minden képviselő­nek köteles megfelelő választ és információs lehetőséget biztosí­tani. S mivel ez a tétel „kikerült”, ha úgy tetszik, jogszerűen foly­tatja az alapítvány a nyilvános­ság kizárásával a tevékenységét. Két képviselőnk Rókusfalvi Pál­hoz, a kuratórium elnökéhez fordult két kérdéssel, aki ezt ne­mes egyszerűséggel megtagadta, illetve azt mondta: majd a parla­menti bizottság előtt fog erről szólni. A harmadik nagyon-na- gyon súlyos probléma: a korábbi alapító okirat előírta a kuratóri­umnak, hogy minden iíjúsági szervezettel együtt kell működ­nie. Ezzel szemben az új, külön megállapodás alapján működik együtt az a különböző ifjúsági szervezetekkel. S ez megint újabb konfliktusok forrásává vált. Tudniillik, ez lehetővé tette az alapítvány számára, hogy a ki­választott, neki tetsző ifjúsági szervezetekkel tartsa a kapcsola­tot, adjon neki pályázati pénze­ket, és így tovább. Erre van példa is: a budapesti önkormányzati szövetség, a BÖKSZ írt egy pá­lyázatot, amire megérkezett a vá­lasz: amely szerint nincs érvé­nyes, kiírt pályázata a kuratóri­umnak, különben sem adna pénzt egy olyan szervezetnek, amely kritikusan nyilatkozik a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványról. Ez a legvilágo­sabb példája annak, hogy itt ön­célúan, a nyilvánosság kizárásá­val válogatnak. Az is kiderült, hogy nagyon sokáig a kuratóri­um nem hirdetett pályázatot. Az elmúlt évben kettőt írt ki: az egyiket márciusban, sítáborok támogatására (ilyenkor van még hó a környéken ugyan, de mégis­csak visszatetsző dolog), a mási­kat nyári táborozásra. A pénz­elosztásnál kiderült: az elmúlt évben felhasznált közel százmil­liós összegből mintegy 40 millió volt az, amit pályázatokra — s ilyen alapon kimondottan ifjúsá­gi szervezeteknek — adtak át, s hatvanmilliót fordítottak a saját működésükre. Szórták a pénzt, s nem arra a célra használtak, ami­re létrejött. Ezeket mi rendre el­mondtuk a bizottsági ülésen, de világosan kiderült, jogilag nem tudjuk „megfogni” a kuratóriu­mot, mert az alapszabály, az ala­pító okirat olyan, hogy mindezt lehetővé teszi. — Kik vesznek részt a kurató­riumban? — Általában a minisztériu­mok képviseltetik magukat, az ifjúsági szervezetek alig. Ezzel szemben korábban e testületben mindenféle politikai színezetű if­júsági tömörülés jelen volt. Ép­pen ezért jutottunk arra a dön­tésre, hogy nem Rókusfalvi Pál­hoz, hanem Antall Józsefhez kell fordulnunk. A bizottság nevé­ben levelet írtam a miniszterel­nöknek, magyarázatot kérve a problémára. — Elképzelhető, hogy a felve­tés a Parlament elé kerül, és tár­gyalni fogják? — Ha a miniszterelnök nem ad megfelelő választ, akkor én az Országgyűlés elé fogom ezt az ügyet vinni. Jogszerűségi szem­pontokra hivatkozva kérem a rendelet felülvizsgálatát és mó­dosítását. — Az Ön véleménye szerint az ifjúság céljára elkülönített össze­gek nem hozzáférhetők? — Több milliárdról van szó, ez biztos, de a valódi és könyv sze­rinti érték között nagy az eltérés: van, aki három-, van, aki negy- venmilliárdról beszél. A Németn- kormány a vagyon egy részét köz­ponti alapítvány kezelésébe utal­ta, másik részét pedig a helyi, többnyire megyénként szervező­dő nemzeti gyermek- és iíjúsági alapítványok körébe sorolta. — Heves megyében ide tarto­zott a volt KISZ-tábor Felsőtár- kányban. — Igen. Az is egy komoly konfliktus a központi és helyi alapítványok között, hogy helyi szinten csak ingatlanokat kap­tak, pénzt nem, azt a központnak kellett volna biztosítani. Ráadá­sul az induláskor kamatmentes pénzeket kapott ez a központi alap, majd leadta a helyi alapít­ványoknak, hogy működtetni tudják a vagyont, de már kamat­tal. Elkezdett gazdálkodni a he­lyi ifjúsági vagyon rovására. Jámbor Ildikó s \ A SIPOTEKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Robert Merle: Csikó éveink Bram Stoker: Drakula Dániel Keyes: Szép álmokat Danielle Steel: Szívdobbanás Damien Forrestal: Idegenek a ragadozók ellen Révai Lexikon 12. Antikváriumunk azonnali készpénzfizetéssel vásárol régi könyveket, könyvritkaságokat. SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. tel.: 316-998 Érsek u. 2. tel.: 323-393 SIPOTÉKA ANTIKVÁRIUM: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. tel.: 322-562 V. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents