Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

4.

HORIZONT

HÍRLAP, 1993. március 3., szerda

Ötvenezer vérdíj a költő fejére

Egy horvát bujdosó torontói éneke

áKML

A torontói egyetem nagytermében elborzadva hallgatjuk a horvátországi harcok élő hírnökét: Csörgics Józsefet, a költőt és politikust, aki bujkáló-űzött vadként most megpihen kicsit a kanadai tisztáson, hogy a világ lelkiismeretének bombabiztos ajtaján dörömböljön. Képeket hoz a rettenetről, kettéfűrészelt barátokról, tervszerűen megerőszakolt fiatal lányokról, feleségekről, anyákról.

Kiürül a terem, s a takarásból kilépő testőr öltözőjébe kíséri a költőt. A nyugati elitnek is tetsző öltöny fogasra kerül. Derekára méretes bajnétot köt, kortyint egyet a francia borból, és fejével jelzi, készen áll a beszélgetésre. Amikor látja, hogy tekintetem még mindig a méretes késen nyugszik, elmetszi e fonalat.

— Tudod, az ördög nem alszik. A tömegben nem merek enélkül mozogni. Lehet, hogy csak dopping, és csupán lelkem megerősödését szolgálja, de érezni kell valami esélyt a túlélésre. Itt nem félek, de vendéglátóm, Gyárán János, a Magyar Emberi Jogok Fórumának itteni vezetője jobbnak látta, ha testőrt ad mellém...

— Anakronisztikus képnek tűnik, mikor egy költő fegyverrel a kezében sétál, s közben verssorokat mormol, de körülöttem még nem tört ki a béke. A szer- bek 50 ezer márka vérdíjat tűztek ki a fejemre, magam is láttam azt a plakátot, melyen név szerint szerepelek, mint likvidálandó személy. Már Magyarországra is átjött az a három csoport, amelyek engem keresnek. Ezek a pénzéhes, mindenre képes bandák 3-3 főből állnak, s név szerint is ismerem is őket. Ezzel a tudattal kell élnem nap mint nap. Kocsinkat nem használhatom, mert a biztonsági emberek figyelmeztettek: bombát szerelt bele valaki.

— Engem az élet nem arra tanított, hogy megijedjek a saját árnyékomtól, de amikor fegyvertelen vagy, s nem tudod, hol az ellenséged és családod, a bátorság rögtön nem érzelem, hanem megfontolás kérdése. Én a

Horvátországi Magyar Néppárt elnökeként, a magyar „Képújság” szerkesztőjeként, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnökeként bujkálok. Nem tudom, a titoisták szemében melyik a nagyobb bűn. Amikor a magyar kisebbség 94 százalékban Horvátország függetlenségére szavazott, akkor közellenséggé váltam. Családomra napról napra nagyobb veszély leselkedett. Barátaim figyelmeztettek, hogy fiamat és leányomat el akarják rabolni. Attól kezdve fegyverrel jártunk, és máshol aludtunk, majd szeretteimet Magyarország felé tereltem.

— A magyarlakta területek elfoglalásakor, a csetnikek megjelenésének idején is próbáltunk megmaradni otthon. Jött nyolcvan tank, s megszálltak bennünket, legális szervezeteinket megdöntötték, értelmetlen lett volna hát tovább maradnunk. Egy év szabadság szép emlékével szívünkben bujdostam családommal: 27 helyen laktunk, hogy ne találjanak ránk. A vérdijat bizonyára senki nem fizetné ki, úgy

gondolom. Mindenesetre egy politikai rend mentalitásának hű kifejezője...

Torkát köszörüli, most, hogy fájdalommal gondol arra a tájra, ahová nem mehet vissza. Nemzetiszínű zászlók lobognak emlékében, március 15. ünnepe, amikor a horvátokkal összeölelkezve Tito börtönét is majdnem felejtette, mert a falról letépett zászlók újra dacolnak a széllel. Végigjárta azt az utat, amelynek csak kicsi szakasza is elég volna a kisebbséggyűlölőknek, hogy eltávolítsák az élők sorából. Hiszen nemcsak magyar szívvel éneklő költőként zavarta a „cset- nik családot”, de volt kultú- regyesület elnöke, labdarúgóedző, aki tanítványaival Magyar- országra járt focimeccsre, mert „ott is lehet magyarságtudatot szerezni,” magyarnyelvű újságokat és köteteket adott ki, és ezzel a múlttal még ráadásul a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke is lett. A „Képújság” szerkesztőjeként szatirikus rovatban állt ki az erdélyi magyarságért, melyek szimbolikáját azonnal megértették a cenzorok.

— Igen, illúzió volt. Lehet, hogy ködös illúzió, de volt valami legalább, amiért jó volt kérni. Erdélyért daloltuk: ezt csak az érti meg, aki úgy nőtt fel, mint mi, akik — ma már csöpögősnek nevezhető — irredenta nótákon nevelkedtünk. Erdélyért szóltunk, bár nem reméltük, hogy a kenyér alakú Nagy-Magyaror- szág újra kirajzolódik... Megítélésem szerint is ezt az állóháborút a nagyhatalmak mozgatják, s tudom, ezzel a véleménnyel nem mindenkinek mondok újat. Ag- resszornak kiáltották ki a szerbeket. Ha azok, akkor miért nem állítják le őket? Továbbra is három váltásban gyártják a fegyvereket. Miért nem bombázták már le régen a szerbek gyárait, és a Szerbiába vezető utakat, miért nem szigetelték el? Ha ezt megteszi az ENSZ, akkor nem robbant volna annyi gránát Eszéken és Harasztiban, négykézlábról felegyenesedve metszhetnék az emberek a szőlőt.

— Mi a megoldás? Két lehetőséget látok. Az egyik: fegyveres beavatkozásra van szükség Boszniában és Hercegovinában. Ha ez megtörténik, kihúzzák a kígyó méregfogát, mert a szer- bek hódító, gőgös erejét csak egy külső erő állíthatja meg. A másik lehetőség: fegyvert kapunk, és Horvátország népe a hódítókkal szembeszáll. Ez a harc pedig véresebb lesz minden eddiginél. Félmegoldás, tudom, de a valósághoz ez áll közelebb, mert eddig minden a szerbek akarata szerint történt, hiszen ha a térképre ránézünk, kezd megvalósulni a Milosevics-álom: a Nagy- Szerbia. Ha ez így marad, akkor a félmegoldás megszüli a maga torz fiát, a terrorizmust... Feszít bennünket a tehetetlenség, de a gyűlölet és a bosszúvágy is. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de így van! Ha a jogilag is elismert országban elveszítjük a háborút, félek, életbe lép az igazságkeresésnek eme elítélendő, de szükségszerű formája. Akkor pedig igen hosszú ideig nem lesz béke ebben a térségben.

Sziki Károly

etyCf ntoji

A paradicsom meghódítása

v

______________________/

T

ö

bb kérdés is felvetődik Ridley Scott,, 1492—A paradicsom meghódítása ’’című filmje kapcsán. És ez jó. Mert amerikai produkcióknál igencsak élvezetes, ha kérdések vetődnek fel, s ráadásul nem kapunk rájuk azonnal szájbarágós válaszokat.

Rögtón a legfontosabb, hogy elgondolkozzunk a civilizáció milyenségen. Mérlegelnünk kell, hogy mi az elsődleges, ami a mi helyzetünkben nem könnyű. Ugyanis nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy a civilizáció miatt tartunk most ott, ahol tartunk, hogy házakban élünk, színházba járunk, vacsorázunk egy vendéglőben, vagy utazunk egy vonaton. Az ám, csakhogy meztelenül a dzsungelben élni, reggelente tóban fürödni, színes madarakat kergetni és sok mindent nem tudni is egy életforma, s mint ilyen, tiszteletet érdemel. Joga van-e hát egy úgymond civilizált embernek behatolni a természetbe, s megváltoztatni azt? S itt rögvest következik a második fontos problémakör: az erőszak szerepe. Manapság akár nálunk, Magyarországon is kikerülhetetlen, hogy erről gondolkodjunk. Mert a jelenség mit sem változott 1492 óta, az erősebb jogot formál arra, hogy a másik személyiségét legyűrje, mi több, a maga szolgálatába állítsa, s kénye- kedve szerint alakítsa.

Mi a boldogság? — hangzik a harmadik kérdés, és megint választanunk kell a válaszok között. Az egyiknek a hatalom a boldogság — az ellenkező oldalon ilyenkor sok a vesztes. A másiknak a felfedezés öröme — ám ez olyan gyarló tulajdonságokkal párosul, mint az önzés, a becsvágy, s megint csak az, hogy nem vagyunk tekintettel másokra. Azt hívén, hogy nekünk van igazunk (mert amit akarunk, az szerintünk jó, és az emberiséget szolgálja), már azt is képzeljük, hogy a cél elérése bármire feljogosít. És ott van még — egy másik útként — a kevesek boldogsága, az öröm, hogy létünkkel nem bántunk senkit, nem kényszentünk, csak elfogadunk.

Melyik Isten az igazi Isten? Négyszáz évvel ezelőtt már maga a kérdés kimondása is máglyahalállal járt, ma ez is „csak” megoszt bennünket. A hívők kételyek nélkül felelnek, másoknak túl sok minden jut eszükbe ennek kapcsán, s ezért inkább nem válaszolnak. Mert biztos-e, hogy az őserdő közepén templomot kell építeni, nagyon nagy haranggal — nem lehet-e, hogy a természet vallásának a kakadu hangja jelenti az áhítatot?

E film egyebek mellett a megértést és a befogadást tanítja meg nekünk. Még akkor is, ha a vásznon túl soknak tűnik a vér, az erőszak, és sokszor észre sem vesszük, hogy a levegőbe emelkedő kard villanásában szelíden ott a kérdés, hogy miért.és biztos, hogy neki van iga- za-? Doros Judit

„Cukortanács” a jobb jövő reményében

Hatvani disputa Kovács Andrással

Még hó bontja a határt, de a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar már javában készül az idei esztendő munkafeladataira. Ez csendült ki a Mátravidéki Cukorgyárak vezérigazgatója, Kovács András szavaiból is, amikor rövid disputára ültünk le. Ám egy kis számvetés végett még visszapillantott a múltba is. így megtudtuk, hogy bár sikerült a belső piaci részesedés kellő mennyiségű répáját leszerződniük 1992-re, az alacsony termésátlag miatt tavaly a szokásos 80 helyett — megszakításokkal — mindössze 33 napig üzemelt a hatvani gyár, míg Selypre 76 napig elegendő répa érkezett be a termelőktől.

Ami az idei kilátásokat illeti..?

— Ismét 18 ezer hektárra kötöttünk termeltetési szerződést, s ebből az idén 670 ezer tonna répára számítunk — mondta a vezérigazgató. — Persze hozzá kell tennem, hogy nem könnyű a mezőgazdasági üzemek helyzete. Nincs kellő pénzforrásuk, s hátrányosan befolyásolja létüket a most folyó tulajdonátalakítás. Mi ennek ellenére a termelési költségek hitelezésével próbáljuk segíteni őket. Hitelbe adunk vetőmagot, növényvédő szert, különböző vegyszereket, s ezt majd az idei termés árából vonjuk le...

Érdeklődtünk az idei esztendő belső fejlesztési elképzeléseiről is: ennek kapcsán Kovács András úgy fogalmazott, hogy a technika adott, frissítésére az idén nem gondolhatnak. Ellenben a pénzgazdálkodás hatékonyságát kívánják fokozni mind Hatvanban, mind Selypen. Ennek útja- módja például az energiamegtakarítás, valamint olyan eljárások továbbfejlesztése, amelyek a cukorminőség javítását célozzák. Ami újdonságot jelent a technológia terén, az egy olyan berendezés munkába állítása, amely a répaátvételt korszerűsíti, hatékonyságát növeli majd.

— Talán az elmondottaknál is fontosabb azonban, hogy az elmúlt napokban elfogadta a Parlament a piaci rendtartásról szóló törvényt, amely szerint a cukor a közvetetten szabályozott termékek szűk családjába soroltatott. Ezt a szabályozást készítjük most elő a „Cukortanács”- ban, amelyet a termelők, kereskedők, feldolgozók és fogyasztók köréből hoztak létre március elsejei hatállyal, s legfőbb feladata, hogy jövőre már az általa kidolgozott tervezet keretei között működhessen minden termelői vertikum.

(moldvay)

Szépén, helyesen — angolul

A gyakorlósok vitték el a pálmát

A hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezték az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban az angolul legszebben beszélő általános iskolások megyei versenyét. A megmérettetésen többnyire az egri, illetve a gyöngyösi kisdiákok vitték el a pálmát, közülük is a főiskola két gyakorlóiskolája produkált kiválóságokat.

Az ötödik osztályosok közül az első helyen végzett Molnár

Zsófia (Eger, 4-es iskola), második Nagy Emília, a harmadik pedig Besenyei Dóra, mindketten a 2-es gyakorlóiskola tanulói. A hatodikosok versenyében a legjobb PongráczAttila( Gyöngyös, Berze Nagy János Gimnázium), második Bóta Csaba (egri 2-es számú iskola), míg a harmadik Juhász Gábor (Gyöngyös, Berze Nagy János Gimnázium) és Kovács Eszter (egri 4-es gyakorló).

A hetedikesek első helyezettje Gömöri Ágnes (Eger, 8-as számú iskola), második Kelemen Loránd (Eger, 4-es számú), harmadik Kádár Anna (Eger, 2-es számú iskola). A nyolcadikosok megyei legjobbja Liptai Andrea (Eger, 2-es gyakorló), második Daru Györgyi (Eger, 8-as), harmadik Zsóri Gabriella és Székács Judit, a gyöngyösi 3-as számú általános iskola tanulói lettek.

Amit a szociális törvényről tudni kell

Az ellátásra jogosult, de lakással nem rendelkező munkanélküliek azon a településen kérhetik a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, ahol „életvitelszerűen” tartózkodnak, vagyis ahol legtöbbet vannak. A helyi önkormányzat a támogatás folyósítására hozott határozatot megküldi a fővárosi főjegyzőnek, ahol a központi nyilvántartást vezetik. Erre azért van szükség, hogy el lehessen kerülni az ügyeskedést, nehogy ugyanaz a személy akár több önkormányzattól is felvegye a pénzt.

A budapesti főjegyző gondoskodik arról, hogy a hajléktalan által megadott címre postázzák a pénzt, de azt felveheti a tartózkodási helye szerinti önkormányzat pénztárában is. Ha a hajléktalan három hónapon keresztül nem veszi fel járandóságát, akkor a budapesti főjegyző értesíti a helyi önkormányzatot, ahol eldönthetik, fenntartják-e vagy megszüntetik az ellátást.

Lakásfenntartási

támogatás

A törvény a lakásfenntartási támogatás megállapítását, annak szabályozását a helyi önkormányzatokra bízza, abból kiindulva, hogy ott ismerik a legjobban a tényleges kiadásokat. Irányelvként azonban azt javasolja a jogszabály, hogy vegyék figyelembe az érintett családok jövedelmét, az egy főre eső jövedelem lehetőleg ne legyen több az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének kétszeresénél. Vegyék figyelembe, hogy az adott összegből az adott térség(111/2.)

ben mennyit kénytelenek lakás- fenntartásra költeni az érintettek. Különösen indokoltnak tekinti a törvény a támogatást akkor, ha a lakásfenntartás költségei meghaladják a személyek jövedelmének 35 százalékát.

A kiadások körében figyelembe kell venni a lakbért vagy albérleti díjat, a lakásépítési kölcsön törlesztőrészletét, a fűtés díját, illetve annak költségeit, a csatornahasználati és a szemétszállítási díjat. Az önkormányzat saját hatáskörében dönti el, hogy a villany-, a víz- és gázfogyasztás költségeiből mennyit vállal át, sőt az is elképzelhető, hogy a lakáskarbantartási kiadások egy részére is adjon pénzt.

A lakhatás feltételeinek megőrzését célzó támogatást általában egyéves időtartamra állapítja meg az önkormányzat. A kérelmeket évente kell — ha az ön- kormányzat eltérően nem rendelkezik — megújítani.

Kik igényelhetnek ápolási díjat?

Az ápolási díjjal azokat kívánják segíteni, akik otthon gondoskodnak önmaguk ellátására képtelen személyekről. Az ápolási díj megállapításáról a háziorvos szakvéleménye alapján a helyi képviselő-testület dönt. A törvény a jogosultságot más-más feltételhez köti a 18 év alattiak és az ennél idősebbek esetében, és ennek megfelelően határozza meg az ápolási díj legkisebb ösz- szegét is.

Az önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre, gondozásra szoruló, 2 évnél idősebb, súlyos fogyatékos, vagy a 18. életévét be nem töltött tartós beteg gondozása, ápolása után folyósított összeg nem lehet kevesebb a minimumnyugdíjnál. A 18. évét betöltött, tartósan beteg, önmaga ellátására képtelen és tartós felügyeletre, gondozásra szorulók után kiutalt ápolási díj nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj összegének 60 százalékánál.

Az ápolási díj folyósításának időtartama beszámít a szolgálati időbe, ezért az ápolási díjban részesült nyugdíj járulékot köteles fizetni. Ennek mértéke a folyósított összeg 6 százaléka.

Megszüntetik az ellátást, illetve nem jár ápolási díj akkor, ha

— az ápoló nem teljesíti kötelezettségét;

— az ápoltat két hónapnál hosszabb időre bármilyen nevelési-oktatási, egészségügyi vagy szociális intézményben gondozzák (a napi legfeljebb négyórás pedagógiai fejlesztő foglalkoztatás nem kizáró ok);

— a hozzátartozó gyermek- gondozási díjban, segélyben vagy gyermeknevelési támogatásban részesül;

— táppénzt, baleseti táppénzt kap;

— öregségi, vagy egyéb nyugellátásra, illetőleg nyugdíjszerű rendszeres ellátásra, munkanélküli-segélyre, vagy munkanélküliek jövedelempótló támogatására jogosult;

— jövedelemszerzéssel járó munkaideje meghaladja a teljes munkaidő felét.

(Ferenczy-Europress)

Csörgics József: „Anakronisztikus kép, amikor egy költő fegyverrel a kezében sétál...”