Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-03 / 52. szám

HÍRLAP, 1993. március 3., szerda EGER ÉS KÖRZETE 5. Tehetséggondozás a Balassiban A Balassi Bálint Általános Is­kola évek óta sikeresen működ­teti számítógép-technika tagoza­tos osztályait a 4-8. évfolyamo­kon. A kis létszámú csoportok­ban a tanulók megismerkedhet­nek a komputer működésével, szerkezetével, a programozás alapjaival. A következő tanévtől az intézmény már városi szintű beiskolázást tervez, s azokat a harmadikosokat váiják felvételi­re, akiket a számítógépek és a matematika érdekel. A felvétel időpontja március 22., 15 órától. Jelentkezni lehet írásban, e hó­nap 19-ig. Bővebb felvilágosítást az iskola igazgatója ad Egerben, a Malomárok út 1. alatt, illetve a 312-468-as telefonszámon. Ad hoc bizottság az uszodáért Az önkormányzati urbaniszti­kai bizottság legutóbbi ülésén az új fedett uszoda létesítéséről is tárgyalt, valamint arról, hogy mi­lyen szervezési lépéseket lát in­dokoltnak. Úgy döntöttek, hogy a feladatok koordinálására életre hívnak egy ad hoc bizottságot, amely képviselőkből és függet­len szakértőkből áll. A közgyűlés úgy határozott, hogy dr. Ringel- hann György polgármestert bíz­za meg a bizottság vezetésével és tagjainak kiválasztásával. Pályázat a Tábornok-ház hasznosítására „Lesz-e művészek galériája a Tábornok-ház? — egyelőre még csak kérdés, hogy miként alakult az épület további sorsa. A képvi­selő-testület éppen ezért leg­utóbb olyan döntést hozott, hogy írjanak ki pályázatot a ház hasz­nosítására és működtetésére. A szülők többsége igent mondott Nemrégen kellett nyilatkozni­uk a Deák Ferenc Általános Is­kolába járó diákok szüleinek ar­ról, hogy a következő évtől az egyházivá váló intézményben vagy más önkormányzati iskolá­ban kívánják taníttatni gyerme­keiket. Háromszázötvenkilenc kérdőívből 317 arról tanúskodik, hogy az egyházi iskolát választ­ják, míg 32-en más oktatási in­tézménybe viszik csemetéiket. Tíz tanuló szülei nem nyilvání­tottak véleményt. Az energia­megtakarításról Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium Phare Energia-irodá­ja, valamint az EVAT Rt. ma dél­előtt a Flóra Szállóban tájékoz­tatja a sajtó képviselőit az ener­giamegtakarítási program ta­pasztalatairól. Mint ismeretes, a Csebokszári-lakótelepen az egyik tízemeletes épület lakásait mérőműszerrel látták el, s a ké­szülékek eredményességéről szintén ezen a tanácskozáson számolnak be majd. iKIOSZj :teher: EGER 11—20 t-ig vállalja bútor, homok, sóder, beton, tüzelőanyagok, fa-, raklapos áruk stb. szállítását! Környezetvédelem a pedagógusképzésben Egy főiskolai tanszék első „lépései” Egy esztendővel ezelőtt ott hagytuk abba a beszél­getést dr. Kárász Imre főiskolai tanárral — az Esz- terházy Károly Tanárképző Főiskola immár mű­ködő környezettudományi tanszékének vezetőjé­vel —, hogy kellenek azok a pedagógusok, akik szakemberként szólnak majd a katedráról Földünk, közvetlen életterünk, természeti kör­nyezetünk gondjairól, védelmének fontosságá­ról.” Akkortájt sokakban megfogalmazódott a kérdés: miként illeszthető be a környezetvédelem a pedagógusképzésbe? Dr. Kárász Imre most nem tit­kolt büszkeséggel mutatja be tanszékét, amelynek háromtagú oktatói gárdája, valamint tizen­nyolc hallgatója sikeresen vette az első félévi akadályokat. A kö­zös munkához egy-egy oktatóte­rem, tudományos kutató- és hallgatói laboratórium áll ren­delkezésre, amelyeknek a felsze­reléseit, technikai eszközeit job­bára pályázatokon nyert pénzek­ből szerezték be. A Felsőoktatási Fejlesztési Alapból— a szőlészeti kutatóintézettel közösen — 400 ezer dollárt és tízmillió forintot kaptak, a Pro Renovanda Cultu- ra Hungáriáé Alapítványtól pe­dig 300 ezret nyertek el, így lehe­tővé vált két jegyzet elkészítése, s jó néhány laboreszköz megvá­sárlása. — Ezekben a napokban dől el, hogy elnyerjük-e az Alapít­vány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért elnevezésű pályázat támogatását — egészíti ki az előbbieket a tanszékvezető. — Ha ez sikerül, akkor már távo­labbra is tekinthetünk: az orszá­gos hálózathoz kapcsolódva ki­alakíthatunk itt is egy meteoroló­giai és környezetvédelmi állo­mást, miután Egernek és környé­kének sajátos klímája van. Mind a tudományos kutatás, a megfi­gyelés, mind pedig az idegenfor­galmat időjárási prognózissal el­látó szolgálat hasznos befekte­tésnek minősülne. Nem beszélve arról a környezetvédelmi tevé­kenységről, amely állandóan fi­gyelemmel kísérné a helyi leve­gőszennyeződés, a környezeti károsodás mértékét, és segítsé­get nyújtana a megelőzésben... — ...Összehangolva ezt ter­mészetesen a tanszéki oktató­munkával. — Valóban, hiszen mindezek jó gyakorlati kiegészítői lenné­nek a napi tanulmányi felada­toknak. Ez a tanszék azon túl, hogy a környezetvédelmi szakos képzés gazdájának vallja magát — s a növény- és az állattani tan­szék mellett mintegy „harmadik lába” lett a biológia szakos tanár­seinek... Ha a már vázolt fejlesz­tési elképzelések megvalósul­nak, akkor az egri főiskolán kor­szerűen felszerelt, jól funkcioná­ló laboratóriumok, oktatóter­mek állnak majd rendelkezésre, s a közeli jövőben bizonyos szol­áltatásokkal is kiléphetünk a öz- és szakmai életbe. — Mit ígér még a jövő? — Mire ’96-ban átadjuk az el­ső diplomákat, talán már hatra emelkedik a tanszéki oktatók száma, s kellő számú technikus, laboráns segíti majd a munkát. Számítunk a „vendégelőadók”, a külső szakemberek — jogá­szok, pszichológusok, ipari és mezőgazdasági tekintélyek — közreműködésére is... A követ­kező tanévre egyébként újabb 12 nappalis hallgatót várunk, nekik ezúttal már csak egy tantárgyból kell felvételizniük, a másik ro­kontárgyból elég lesz a középis­kolából hozott megfelelő meny- nyiségű pontszám. A sikeres rajt után, szeptembertől aztán jöhet a felkészülés az alapozó és a törzsképzés tárgyaiból, valamint a kötelezően és a szabadon vá­lasztható témákból. Hogy ezek mennyire szerteágazóak, kedv­csinálónak csak néhány: éghaj­lattan, madárvédelem, termé­szetfotózás, vagy éppen a termé­szetgyógyászat... — mondja be­fejezésül dr. Kárász Imre. (szilvás) Dr. Kárász Imre a labo­ratóriumi fel­adatot ellen­őrzi (Fotó: Gál Gábor) képzésnek —, úgynevezett „má­soddiplomás” kurzusokat is ter­vez. Az elképzelések szerint a már gyakorló pedagógusok öt félév alatt szerezhetik meg az új szakdiplomájukat. Egyelőre egy 12 fős csoport indításáról van szó, de az érdeklődés máris túl­nőtt ezen a kereten. Több mint húszán várják a szeptemberi kez­dést. Ők a biológia szak ismere­tében egészítenék ki tudásukat, amelyet aztán nemcsak a kated­rán, hanem a közigazgatási terü­leten is hasznosíthatnak majd. — Hírlik, Egerben mára egy jól működő környezet- és termé­szetvédelmi oktatóközpont jött létre. — Igen, ez 1986 őszén alakult meg a főiskola növénytani tan­székén, hogy elősegítse nemcsak helyi, hanem regionális szinten is a környezeti nevelés hatékony­ságát. A központ támogatásával jött aztán létre az Egri Környe­zet- és Természetvédők Baráti Köre, s kapcsolódott össze a munkánk a megyei környezetvé­dők szövetségével. Ezt a kapcso­lattartást számos ismeretterjesz­tő és tudományos rendezvény, világnapi esemény, pályázat, vándorkiállítás fémjelezte már eddig is. Különböző szaktáboro­kat szerveztünk, s aktív résztve­vői vagyunk a hazai és a nemzet­közi szervezetek kezdeményezé­Már csak emlék... ...a nagy-nagy februári hó, ami mát alkotni. Volt, aki „körülbás- sokakat hószobrászatra ihletett, tyázta magát”, a kamaszfiúk az Készültek szép számmal a város- intézet makettjét mintázták meg. ban is ötletesebbnél ötletesebb A képünkön látható lánycsoport figurák, oroszlán, Miki egér, pedig hagyományos, seprűs, ré- ölelkező szerelmesek. A játék- paorrú hóembert „görgetett” ösz- szenvedély a gyermekvárosba is sze. Fődijként kvarcjáték talált begyűrűzött, ahol tucatnyi csa- gazdára, a többi résztvevő pedig pat versengett: ki tud a múlandó csokoládéval, cukorkával vi- anyagból megkapóbb, szebb for- gasztalódott. (Fotó: Gál Gábor) Kellenek- e az amatőrök? Táncba vitték az újságírót is Nagy tömeg a magányosok bálján Minden esztendőben megren­dezik a színjátszók megyei fóru­mát, amelyen az amatőrök aktu­ális gondjairól vagy éppen a legújabb versenyekről, bemuta­tókról esik szó. A legutóbbit a közelmúltban tartották meg a Megyei Művelődési Központ­ban. — Nemcsak a színjátszó cso­portok vezetőit hívtam meg, ha­nem azokat a drámatanárokat is, akik az oktatásban alkalmazzák sikerrel a színjátékos módszere­ket — mondta Snekszer Károly- néművészeti előadó. — Megpró­báltunk új információkkal szol­gálni a fórumon. Többen nem is­merték az amatőrök közül az újonnan alakult vagy már műkö­dő szakmai egyesületeket. Az in­tézmények átalakultak, s az amatőr művészeti ág irányítását többek között a Magyar Dráma- pedagógiai Társaság vette át, amelynek az ismert szakember, Debreczeni Tibor az elnöke. A Versmondók Országos Egyesü­letének a vezetője Kiss László. Az Országos Diákszínjátszó Egyesület pedig Illés Klára veze­tésével a diákok, az Országos Bábjátékos Egyesület viszont a bábjátékosok ügyeit intézi. A felsorolt egyesületek szövetség­be tömörültek. A Nem Hivatásos Színházak Szövetségének elnö­ke, Nagy András László épp az egri „Ki mit tud?”-on találkozott a közönséggel. A fórumon szó esett a Heves megyei tervekről. A diákszínját­szók minősítő fesztiválját az idén Gödöllőn rendezik meg, ezt megelőzően március 20-án — szombaton — Egerben lesz be­mutató. A „II. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó-találkozót” április 24-én tartják Eger város s a megye gyermekcsoportjai szá­mára. Snekszer Károlyné reagált az amatőrök felvetéseire. Mind­annyian sajnálják, hogy a koráb­bi esztendőkben oly népszerű nyári színjátszótáborok az elmúlt két esztendőben elmaradtak. — Az oka nemcsak pénzhi­ány, hanem az is, hogy nincs „színhelyük” a színjátékosok­nak. A felsőtárkányi KlSZ-tá- bort korábban átadta az ifjúsági mozgalom az amatőröknek. Most viszont ott a Táltos Hotel működik. Keresni kell a megfe­lelő helyet s a „szponzorokat” — egyeztek meg végül a fórum résztvevői. Azt is felvetették, hogy Egerben nyaranta érdemes lenne feléleszteni az utcai szín­játszást, a „comedia del’arte” he­lyi hagyományait. Ehhez — leg­alábbis a csoportok vezetői úgy vélik — még több alkalom, még több támogatás kellene. Végül megalakították az új színjátszó-szakbizottságot, amely szakmai tanácsokkal segí­ti az amatőrök munkáját, akik szeretnék bizonyítani, hogy igenis a közönség igényli a játé­kukat. (jámbor) Többen is megpróbálták már a társat kereső magányosokat egy-egy nagyobb szabású bálra vagy hasonló társas rendezvény­re összehozni, de állítólag ez az elmúlt hét végén sikerült először, a nemrég alakult „Kapcsolat” társközvetítő irodának. A szokatlan hirdetéseknek is köszönhetően több mint százan jelentkeztek, és szinte az utolsó percekig bővült a vendégkör, olyannyira, hogy még három asztalt be kellett állítani az egri Vörös Rák étterembe. Sokan el­jöttek tehát szombat este, ám azt már nehezebb lenne megmonda­ni, hányán érezték végül úgy, hogy megérte az este nyolctól hajnal kettőig (s talán voltak, akiknél még tovább is) tartó „bu­lira” időt és pénzt áldozni. Hi­szen nyilván másként érezte ma­gát az a férfiú, akit már az első hölgyválasz idején táncba vittek, mint az, aki mindvégig asztalánál ült, ringó derekak helyett a sö­röspoharát ölelgetve. És nyilván vidámabb volt az a hölgy, akinél szinte sorban álltak a férfiak, hogy egy táncot kéijenek, mint az, aki csak a petrezselymet árul­ta egész este. Tagadhatatlan, hogy eleinte nehezen oldódott a hangulat. Amíg a négyfogásos vacsora — stílszerűen legény fogó levessel— véget nem ért, visszafogottan ül­dögéltek külön asztalaiknál az urak és a hölgyek, és csak a tekin­tetek „nyilait” lőtték egymás felé. A desszert idején már ta­gadhatatlanul vibrált a levegő a visszafogott várakozástól, és amikor végre megszólalt a zene, szinte egy perc alatt megtelt a táncparkett. Éjféltől már igazán jó volt a hangulat, és még a sajtó közismerten botlábú képviselő­jét is táncba vitték, lépésfajtákra tanítgatták, köszönet és hála érte Erikának, Katalinnak, Majának és Évának, akik valószínűleg nem lesznek sokáig magányo­sak, ugyanis mindannyian csino­sak és kedvesek voltak, bár Kata­lin olykor kicsit szomorkodott. Maja és Éva még a fél széküket is átengedték a helyhiányban szen­vedő tudósítónak, aki mint „Ülő Bika” trónolt közöttük, némi tü­zes vizet kortyolgatva. Éjjel kettőkor véget vetettek a bálnak, és bizony, sokan távoz­tak párosával, amiből persze nem vonhatunk le messzemenő következtetést, de annyit min­denképpen, hogy legalábbis ro­konszenvesnek tartották egy­mást. Visszafogott elégedettséggel nyilatkozott a rendezvényről hétfőn a „Kapcsolat” vezetője is. Mint mondta, többen telefonál­tak, köztük frissen alakult párok is, és köszönetüket nyilvánítot­ták a jó ötletért. Neki magának az egyik szeme sírt, amikor úgy éjféltájban a terem végében ücsörgő húsz hölgyre nézett, a másik szeme viszont nevetett, amikor a táncolókra pillantott. Kudarcról tehát egyáltalán nem beszélhetünk, sőt: már újabb bá­lon töri a fejét, és azt tervezi, hogy kétnapos, buszos kirándu­lást szervez — ha kell, több busz- szal is — egy hétvégén, valahová a hegyekbe, de kulturált környe­zetbe, ahol lehet sportolni, ki­rándulni, táncolni, vacsorázni, s ki tudja, mi mindent még... Zsóka, aki ugyancsak hétfőn telefonált szerkesztőségünkbe, biztosan benevez ezekre a prog­ramokra, hiszen a bállal is elége­dett volt. Kellenek az ilyen prog­ramok, mondta, hiszen olyan sok a magányos ember, aki a benne levő értékek ellenére is nehezen létesít kapcsolatot, nem találja meg a helyét. Persze, Zsóka megismerkedett a bálon egy ro­konszenves úrral, így véleménye érthető módon elfogult. De azért hallgassuk meg a tanácsát, amit azoknak ad, akik szombaton társ nélkül maradtak: ne adják fel könnyen, keressék a hasonló al­kalmakat. Mindenkire vár vala­ki, a többi pedig kitartás, szeren­cse és bátorság dolga... Koncz János

Next

/
Thumbnails
Contents