Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-23 / 68. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1993. március 23., kedd Látószög Titkosított üzletek Sokak szánakozása ellenére sem volt talán soha ilyen élénk honfitársaink vállalkozó kedve, mint napjainkban. Még abban a falucskában is, ahol hajdan az egyetlen árva szatócs képviselte a kereskedelmet, most többen, olykor csapatnyian osztoznak a kedves vevők pénzén. Kihasználnak úgyszólván minden kínálkozó helyet, ha nincs jobb megoldás, kiviszik az autót a garázsból, hogy ahol eddig pihent, ott pult, polc lehessen. Elegánsabb és szerényebb üzletek gyarapítják szüntelenül az árudák sorát. Ha nem akar is, boltba nyit az ember. Néhol a fogyasztó szíve is együtt dobban az eladóéval. Tetszik a berendezés és a kínálat, a választék egyaránt. Nem utolsósorban pedig az árak miatt sem lehet különösebb szemrehányás. Ha mindig éppen el nem is viselhetők, többé-kevésbé elfogadhatók. Ilyenformán a vásárló akár dicsérné is a kedvére valóbb tulajt — ha tudná, hogy éppenséggel kiben tisztelheti. Számos helyen ugyanis nincs jelen a gazda — alkalmazott végzi a kiszolgálást kisebb, vagy nagyobb kedvvel — s az igazi cégtábla is hiányzik. Ami ki van írva a homlokzatra, az ajtóra, inkább csak amolyan szellemesebb-ostobább fantázianév, nem egyszer valami előkelő külföldi átvételével, illetve jól-rosszul történt „magyarításával”. Miért, miért nem? — kérdem magam is már elég régóta, de képtelen vagyok a va/asztmegtalálni. Csupán találgathatom a rejtőzködés okát. Lehet szégyenlős bujkálás, ha az illető nem tanulta a szakmát s csak úgy, egyszerűen előlépett valahonnan a jótékony félhomályból vagy vaksötétből, hogy máról holnapra nagy merészen mégis helyet szorítson, foglaljon magának a piacon, versenyre kéljen a maniért. Aztán előfordulhat az is, hogy a vállalkozó ügyet sem vet az előítéletre, oda- állna, bizony odaállna a fogyasztó elé, csak éppen semmi kedve ehhez. Pusztán befektetésnek szánta becsületesen vagy kevésbé így szerzett pénzével az üzletnyitást, nyerni akar a tőkéjén. Dehogy kíván boltos lenni, vagy annak látszani! Bizonyára nem is kötelezőmát az egykori szokás, ha akarja a tulajdonos, kiírja a nevét, ha meg nem, hát — titkosítja. Divat is lehet ez, valamiféle látványosabb szakítás az idejét múlt hagyománnyal. Hadd pukkadjon csak, akit még ez is zavar! Engem nem bánt — megvallom őszintén — jobb dolgom is van éppen elég, mintsem, hogy az említetteket hiányoljam, kifogásoljam. Csak éppen emlékezni bátorkodom, azokra az időkre, amikor egy-egy üzlethez a nevet is adni nemcsak gyakorlat volt, hanem ettől sokkal többet jelentett. Garanciának számított a cégjelzés a településen és ország, világ előtt. S ilyenformán fogalommá váltak az üzletek meg a tulajdonosaik. Olyannyira azzá, hogy egyiket-másikat az államosításokkal, a cégérek durva átfestésével, leverésével sem lehetett feledtetni. Szóval: ez volt a valami!Ennek az emlékét őrzöm magam is mindmáig, s hasonlókkal szeretnék még találkozni vásárlásaim alkalmával, sokáig. Annak örülnék jobban, ha megint hivatás is lenne akár csupán a kereskedő szakma, még inkább pedig minden más szintén. Befektetésnek sem lenne ez rossz. Hogyha éppen nem ez kamatozna a legtöbbet! Győni Gyu,a Dómján Edit feltámadása Új művek, új mesterek Hatvanban Múlt hét péntekétől tart nyitva a Hatvani Galéria két új kiállítása. A földszinten Domonkos Béla érdi szobrász gonddal ösz- szeválogatott művei, kisplasztikái kínálnak friss élményt a vendégeknek, míg az emeleti terem falairól Deák B. Ferenc színekben, témában gazdag festményei tárulnak a látogatók elé. Domonkos művei, bármit választott témaként, kemény csatáról tanúskodnak. Létrehozójuk küld a tárgya iránti őszinte szembesülés kifejezésvágyával, igyekszik elfogulatlanul mintázni, legyen az a barát Tóth Gyula, vagy Teleki Sámuel, Beethoven, Eötvös József portréja. S e művek hitelességét csak fokozza a tény, miszerint mesterük nemcsak agyagban mintázta meg kiállítási tárgyait, hanem kitanulván a mesterséget. A bronzbaöntés kemény, próbatevő műveletét is maga végzi el. Tehát teljes lénye benne van egy- egy műben, legyen az érem, plakett, mint a környezetvédelem témakörét megidéző sorozat valamennyi darabja. Továbbá ugyanezt az azonosulást érhetjük tetten az állatvilág talán legnemesebb egyedeinek, az emberiséget mindmáig elkísérő lovak, versenyparipák nagyobb méretű figuráinak szeretetérzést sugárzó, nemesen míves megformálásában, így a lótenyésztés mindmáig olyan teljesítményeiben, mint a világhírre szert tett Imperial és társai. A galéria emeletén festményeivel bemutatkozó Deák B. Ferenc, mint köztudott, a színházak világának fordított hátat, hogy az ecset, festék és vászon segítségül hívásával tegyen tanúságot emberséges világlátásáról, s ama szeretetről, ahogyan választott témáit a műbarátokra su- gároztatja. A festő Hatvanban már nem ismeretlen. Pár éve a VIII. Portrébiennálén feltűnően nagy sikert aratott a szerelme okán önkéntes halálba menekült népszerű színművésznő, Dómján Edit portréjával. Nos, e korszakos mű — szinte feltámadásként — ezúttal önálló tárlata mesterdarabjaként tekint a látogatókra, felidézve a múlt hátteréből az énekes partner, Szécsi Pál alakját is. Alföldi este, Az Ipolyra emlékezem, vagy az Öreg fa titka című munkái ugyanakkor a természet iránti mély vonzalom vetületeként tekintenek ránk a kiállítóterem faláról. De nem idegen festőnktől Bartók Béla grandiózus életműve sem, továbbá a magyar irodalom egy-egy egyéniségének lényege szintúgy sikerrel villantja fel például a Krúdyban, az alföldi estében, vagy a költő emléke — Pilinszky János — megidézé- sében, míg önarcképéről sugárzik mindaz a kettősség, amely a kiállító festőben egyszerre van jelen. Nyereség tehát a most megnyílt kettős kiállítás mindenképpen. Újabb művészek munkásságával ismerkedhetnek meg a hatvaniak és a vidékről idelátogatók, akiknek száma évről évre szépen gyarapszik, növelve az alkotók vonzalmát, egyben pedig a város jóhírén, hazánk kulturális életében. Kossuth-díj, 1993 A széptől a csúfig: Básti Juli „Nagyon nagy szerencsém van...” Március 15-én a Parlamentben adják át az idei művészeti díjakat. A kitüntetettek között Kossuth-dijra javasolták Básti Julit is, a Katona József Színház ezerarcú művésznőjét. A tágas, szép pasaréti otthonban éneklő kariárimadár kíséri beszélgetésünket. Básti Juli még kicsit influenzásán válaszol a kérdésekre. — A kívülállónak úgy tűnik, mintha pályája egyenes ívű és buktatók nélküli volna. Jól látom? — Tulajdonképpen így van. Nagyon-nagy szerencsém van. Egyből fölvettek a főiskolára, remek osztályba kerültem, kiváló tanáraim voltak. Nagyon jó színház hívott, hogy szerződjek oda, nagyszerű volt Kaposvárott, de nem bántam meg, hogy feljöttem a Katona Józsefbe. Ez is remek színház. Egyszerűen irgalmatlan szerencsém volt. Hálát adok érte a jó Istennek. Egy életet bármenynyire bölcsen és energikusan, teljes odaadással próbál valaki élni, ha nincs szerencséje, akkor nem ér el semmit, vagy legfeljebb a felét annak, ami nekem sikerült. — A prózai szerepek mellett mostanában a Kabaré című mu- sicalban is nagy sikereket arat. Tanult zenét? — Van hallásom, gyerekkoromban szabadidőm nagy részét énekkel és tánccal töltöttem. Tanultam zongorázni, de a tanárnőm fél év alatt lemondott rólam, mert rájött, hogy valami irgalmatlan lustasággal és kedvte- lenséggel áll szemben. Azóta is bánom. Most a fiammal megpróbálom befejezni, ami nekem nem ment. — Hány éves a fia? — Tíz. — Mit jelent a sikeres színésznőnek az anya szerep? — Szerintem egy nő élete nem teljes ha nincsen gyereke. Én már el sem tudnám képzelni az életet a fiam nélkül. Persze rengeteg problémát is jelent az anyaság, de ez — azt hiszem — független attól, hogy én történetesen színésznő vagyok. Ha gyárban dolgozom, vagy utazom, mint üzletkötő a világ végére, vagy ha ápolónő a hivatásom, akkor is egy anyának ugyanazok a problémái. De ez az élet. így teljes, és erről nem lehet lemondani! — Mennyire határozta meg művészi munkáját az, hogy édesanyja a kiváló színésznő, Zol- nay Zsuzsa édesapja pedig minden idők egyik legnagyobb színházi művésze, Básti Lajos volt? — Ez ott legbelül biztosan munkál bennem. A megfelelni vágyás hajt, gondolom, gyerekkorom óta. Ha visszagondolok apámra, mindig úgy néztem föl rá, mint egy hatalmas emberre. Amikor most megtudtam, milyen kitüntetést kapok, első utam a temetőbe vezetett és rákötöttem egy szalagot a sójára. Talán ebből is érzi, fontos a számomra, hogy ő most mit gondolna, hogy most biztosan megdicsérne. Máig eléggé gyermekded viszonyban vagyok vele, az emlékével. Anya borzalmasan boldog volt. Persze azért én a saját utamat járom, és végülis évek óta önmagámnak és a közönségnek dolgozom. (FEB) Több gőzt a gépre...! A Köztársaság Párt színre lép Az 1994-es választások közeledtével újabb pártok, születnek, és igyekezvén megnyerni a választók rokonszenvét, részt kérnek a hatalomból. Hogy közülük melyeknek sikerül majd bejutni a Parlamentbe, az ma megjósolhatatlan, de az 1992 őszén alakult Köztársaság Pártnak kétségkívül van erre esélye. Nemcsak azért, mert megalapítása az ország legnépszerűbb politikusának, Palotás Jánosnak a nevéhez fűződik, hanem azért is, mert más más stílusban kíván tevékenykedni, mint ahogy azt a jelenlegi pártok többsége teszi. A jövőben a gazdaság érdekében kell politizálni — hirdetik a Cselekvő nemzedék címet viselő programban. Olyan életkörülményeket teremteni, melyben a fiatalság visszanyeri távlatait, az élet minősége a fokozatosan javul, és olyan szociális háló működik, amely képes minimálisra csökkenteni a létbizonytalanságot. Ehhez persze sok pénz kell, amit csak egy hatékony gazdaság képes megteremteni, épp ezért ennek fejlesztésére kell összpontosítani az energiát. A párt megkezdte vidéki szervezeteinek kiépítését, és megszületett Heves megyei képviselete is, melyet dr. Szilcz Ákos ügyvéd és Fiser Tivadar vállalkozó, rezidensek látnak el. Tőlük kértünk rövid interjút. — Sokak szerint pártból már ma is több van, mint elég. Mi szükség van önök szerint egy újabbra? A rendszerváltás óta eltelt években túl sok gőzt engedtek a sípokra és dudákra, és jóval kevesebbet a gépekre, emiatt az ország hajója inkább helyben járt, mint haladt. így ezt a pártot a szükségszerűség hozta létre: az az igény, hogy az egymásra mutogatás, a személyeskedés, az emberek elkeseredettségére alapozó demagóg játszadozás helyett végre a lényegi kérdésekre irányítsa a figyelmet, s az alapgondok megoldására az energiákat. A hasonlatnál maradva: szeretnénk visszaterelni a gőzt a gépekre, hogy végre nagyobb fordulaton forogjanak a lapátkerekek, és meginduljon a hajó. Úgy akarunk modern demokráciát és piacgazdaságot teremteni Magyarországon, hogy pártunk is modem politikai erőként működik. — Mitől modern ez a párt? — Először is, nem a múlt már meghaladott elemeiből, nem is ideológiai patronokból építkezik, hanem a pragmatikus cselekvés pártjának tekinti magát, s ehhez gyakorlatias és megvalósítható programmal rendelkezik. Mi nem fogunk részt venni olyan vitákban, hogy ki a magyarabb, hogy kinek mi a vallása, ezeket ugyanis nem politikai kategóriáknak, hanem az emberek magánügyének tekintjük. Mértéktartó, higgadt, hogy ne mondjam: elegáns stílusban kívánunk politizálni, mert véleményünk szerint csak így illik megszólítani a társadalmat, és csak így lehet szót érteni cselekvésre kész derékhadával. Abban is különbözik a Köztársaság Párt a többitől, hogy választási párt: nem nagylétszámú tagszervezetek kiépítésével kíván erőt felmutatni, hanem szakértői programjával szeretne megnyerni minél több választópolgárt. Sok választót akarunk, de csak kevés párttagot. — Mi a rezidensek feladata, tennivalója? — Keressük a kapcsolatot mind a választókkal, mind a választhatókkal, azaz azokkal a személyiségekkel, akik képességeik, eddigi életútjuk alapján alkalmasak arra, hogy a országy- gyűlési képviselő-jelöltjeink legyenek. Fokozatosan ki kell építenünk az infrastruktúránkat is a megye választókörzeteiben, és támogatókat keresünk a működési költségeink fedezésére. A Köztársaság Párt ugyanis egy fillért sem kér az állami költségvetésből, és nem szed tagdíjat sem: működését a vele rokonszenve- zők magánadományaiból kívánja fedezni. Alakulóban van az egri székhelyű Köztársaság Alapítvány, s ha ez megkezdi működését, a számláj ára befizetett ösz- szegek az adóalapból leírhatók lesznek. — Rövidesen útnak indulunk, hogy találkozzunk a megye településein azokkal, akik kíváncsiak a pártra, vagy rokonszenveznek vele. Reméljük,hogy sikerül minél több leendő választónkat meggyőzni: amit célul tűztünk ki, az okos stratégiával, nem ke- I vés erőfeszítéssel valóban elérhető. Fórumot szervezünk majd, amelyen találkozni lehet Palotás Jánossal, illetve a párt más reprezentánsaival és szakértőivel. De addig is szívesen válaszolunk a hozzánk fordulók kérdéseire, és szívesen fogadjuk a munkával, helyiséggel, irodagépekkel segíteni tudók jelentkezését. (Dr. Szilcz Ákos a 321-921-es, Fiser Tivadar pedig a 310-781-es telefonon érhető el, mindkét állomáson üzenetrögzítő is működik.) Koncz János mentő adománya kell Pillantás a vérgazdálkodás kulisszái mögé A vérellátás „véresen komoly- lyá”, sőt kritikussá vált helyzete ráirányította a figyelmet a véradók és a véradó mozgalom nélkülözhetetlen szerepére. A legértékesebb testnedv gyűjtésének, tárolásának, felhasználásának, a „vérgazdálkodás” minden mozzanatának szigorú szabályai vannak. A fériaknak általában öt és fél, a nőknek négy és fél liter vérük van, s egyszeri alkalommal legfeljebb 4 decit vesznek le. Ez az egészséges szervezet működése szempontjából nem jelent komoly kiesést, s körülbelül három hónap alatt pótlódik. Ennek ellenére a szakemberek a véradó mozgalom olyan széles körűvé tételét tartanák ideálisnak, hogy minden donor évente csak egy alkalommal adjon vért. De akár egyszeri, akár többszöri véradásról van szó, szigorú feltétel, hogy a donor hőmérséklete 37,2 foknál nem lehet magasabb, pulzusszáma percenként 50-100 között, vérnyomásának alsó értéke 100 higanymilliméter alatt, felső értéke pedig a 100-160 higanymilliméter között legyen. A tárolás egyébkén +4 fokon három hétig biztonságos. A gyakorlatban azonban a vérellátó központok a levett vér 95-98 százalékát szinte azonnal feldolgozzák. Az így nyert készítmények közül a vérplazmát hónapokig; a vörösvérsejteket 3-4 hétig tárolhatják. Két fontos alkotóelemet, a fehérvérsejtet és a trombocitákat azonban a vérvételt követően nyomban fel kell használni. A vérgazdálkodás egyik fontos feladata, hogy megfelelő készletek álljanak rendelkezésre rendkívüli esetekre, esetleges természeti katasztrófa, tömegméretű baleset sérültjeinek ellátására. Nos, erre a célra állami tartalék-keretet különítettek el, amelynek mennyiségi adatai az államtitkok körébe tartoznak. Annyi azonban tudható: albumin, plazma formájában olyan mennyiségű vérkészítményt tartalékol az egészségügy, hogy életmentő műtéteket vérhiány miatt semmilyen körülmények között ne kelljen elhalasztani. A donorok között nyilvántartanak olyanokat, akik a váratlan katasztrófa-helyzetekben bármikor vállalkoznak az azonnali véradásra. Európa legnagyobb vérbankja egyébként Brüsszelben működik — végszükség esetén onnan is igényelhetők akár különleges vérkészítmények is. A tapasztalatok alapján a szakorvosok pontosan tudják, hogy egy-egy gyomorműtéthez például nyolc deci, csípőprotézis beültetéséhez 1,2-1,6 liter, de egy mellkas-feltárással végzett szívműtéthez már több mint 3 liter vér kell. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően egyébként négy úgynevezett fővércsoportot különböztetünk meg. Az „A” vércsoporthoz hazánk népességének 42-44 százaléka, a „0”-ás vércsoporthoz 32, a „B”-hez 15- 16, az „AB”-hez 5-6 százaléka tartozik. (A fennmaradó 2-6 százalék egyéb kategóriába sorolható.) E vércsoporton belül további megkülönböztetés alapja az Rh-faktor megléte vagy hiánya, ám a különféle összetevők alapján ma már annyiféle vércsoportot tart számon a tudomány, hogy a latin ABC minden betűje foglalt a kategóriák jelölésére. Minden alkotóelemében teljesen azonos vérük csak az egypetéjű ikreknek van; a legközelebbi vérrokonok vérének legfőbb elemei „csak” nagyon hasonlítanak egymásra. Ezért a legjobb megoldás, ha egy-egy súlyos operáció előtt vagy a szülők, gyerekek, testvérek adnak vért vagy magától az operálandó betegtől vesznek előre vért. (FEB)
