Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-23 / 68. szám
HÍRLAP, 1993. március 23., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. ■ t * B m m m D la B 0 B > 3) D m o I) D 4 Ä t ti 1. 0 0 0 0 5 } 5 'j o j) s 5 ) ti ) 2 4 > í 5 ó 2 2 3 Boross Péter Párádon A helyi MDF szervezet és Nagy Oszkár polgármester meghívására a hét végén, március 26- án Párádra látogat dr. Boross Péter belügyminiszter. A politikus a nap folyamán találkozik a környékbeli községek polgármestereivel, majd délután elbeszélget a helyi MDF tagjaival is. Este 6 órakor lakossági fórumot tart a községházán. Ünnep közadakozásból Kékesi Iván, parádsasvári polgár nemtetszését fejezte ki amiatt, mert az idén nem rendeztek ünnepséget a faluban március tizenötödike alkalmából. Éppen ezért felhívással fordult a helybeliekhez, hogy ha már az önkormányzat nem lép, akkor ők maguk közadakozásból rendezzenek ünnepet a jövőben. Kékesi azt tervezi, hogy már október 23-át is ilyen módon ünnepük majd meg. Újjászerveződött asszonykórus Újjászerveződött az országos hírű fedémesiasszonykórus, akik korábban többször szerepeltek a televízióban is. Az együttes a jövőben ismét több fellépéssel örvendezteti meg híveit. Üj tanfolyamok Pétervásárán Újabb tanfolyamok indulnak a közeljövőben a pétervásári művelődési házban. Az érdeklődők ezentúl beiratkozhatnak többek között gépjárművezetői, szabás-varrás, társastánc tanfolyamokra, s eljárhatnak minden héten kétszer zeneoktatásra, s reflexológiai foglalkozásokra is. Kisközösségek a városban Minden hétvégén tartalmasán tölthetik el szabadidejüket a pé- tervásáriak. Péntekenként mozgás-stúdiót rendeznek a helyi művelődési házban este hattól fél kilencig, a sakkozást kedvelők pedig öttől nyolcig hódolhatnak szenvedélyüknek. A nyugdíjasok pedig minden vasárnap délután kettőtől este hétig találkoznak egymással. Útiebéd A szilvásvárad! bolt A szilvásváradi bolt felér egy étteremmel. Nem kerülhet ott bajba az ember, ha nincs ideje arra, hogy a közeli Szalajka-kisvendéglőbe térjen be pisztrángot enni. A szilvásváradi boltban ugyanis nagyobb a választék, mint egy hasonló méretű egri üzletben. Különösképpen azok járnak jól, akik a sajtok barátjai, tudniillik az efféle csemegében alaposan dúskálhat az a vendég, aki véletlenül betéved oda. Találkozhatunk ott valódi francia rockfort- tal, s megannyi különféle ízesítésű sajttal. így például gamélará- kos krémsajttal, amihez elegendő csupán kiflit vásárolnunk, s hozzávetőlegesen egy főétkezés árának feléből pompásan jóllakhatunk. A szilvásváradi bolttal egy baj van. Nincsenek benne asztalok, nincsenek benne székek, azaz a szilvásváradi bolt nem étterem. Ebédelni mégis nagyszerűt lehet ott, s most hogy jön a tavasz, akár az üzlet elé is leülhetünk a lépcsőre, s dobozos üdítővel kísérhetjük le a zsírpapírban szervírozott sajttálat. (kova) Gáz, szennyvíz, s amire még futja... Falugyűlés-sorozat a leleszi körjegyzőségben A tarnaleleszi körjegyzőséghez tartozó településeken a napokban rendeztek, illetve rendezik meg a szokásos évi falugyűléseket. Amint arról már beszámoltunk, Leleszen tegnap adott otthont az eseménynek a helyi művelődési ház, míg Szentdomonkoson ma este nét órától, Fedémesen pedig holnap fél héttől tartják meg a falugyűlést, ugyancsak a községi művelődési intézményekben. Ahogy az ilyenkor szokásos, a polgármesterek tájékoztatják a faluban élőket az előző évi gazdálkodásról, az eredményekről, s ismertetik az idei elképzeléseket. A lelesziek már tegnap megtudhatták, hogy a három szomszédos község — Tamalelesz, Szentdomonkos és Bükkszent- erzsébet — gázellátásának terve elkészült. Az egyébként összesen kilenc település kiszolgálására hivatott, az ÁFA nélkül várhatóan mintegy 36 millióba kerülő gázátadó terve is már csak a siófoki székhelyű Mól Rt. jóváhaf yására vár. A községek a beru- ázás kapcsán együtt pályáznak a válságövezet szamára remélhető központi támogatásra. A másik hír: rekordidő, kevesebb, mint egy hónap alatt készítette el az egri KÉVITERV a szennyvízgyűjtő hálózat és tisztítómű létesítési, illetőleg engedélyezési tervét. Ennek értelmében a kedvező gravitációs viszonyok miatt a gázhálózat építésében is érdekelt, fentebb említett három falu e beruházásban is társulhat, így együttesen kilencven százalékig terjedő központi támogatásban bízhatnak. A leleszi naris- nyagyári munkahelyek megőrzése, sőt a további munkahelyteremtés lehetősége legalább olyan súlyú motiváció a szennyvízhálózat létesítésénél, mint a környezetvédelmi szempontok. A korábbi elgondolások szerint Fedémes is ehhez a leleszi szennyvízrendszerhez csatlakozott volna, azonban az átemelő- mű és hosszú vezetékszakasz olyan mértékben megdrágította volna a beruházást, hogy célszerűbb és gazdaságosabbb megépíteni Fedémes alsó részén egy önálló, kis teljesítményű tisztítót. Ez mellesleg azzal a szomorú következménnyel is járhat, hogy a társuló önkormányzatok által elnyerhető tízszázalékos támogatástól ez a település elesik. Mind a négy község együtt pályázott viszont a vízügyi alapra, remélve, hogy elnyerik onnan a beruházási költségek húsz százalékát. Az érintett önkormányzati testületek már voksoltak a fenti beruházások mellett. A lakossági vélemények meghallgatása, s az egyéb pénzszerzési lehetőségek felmerése után hirdethetik meg a munkákat kiviteleztetésre. Polgári őrök a laktanyában Recsk közigazgatási területén két laktanya is található: a bajpataki és a Langos-völgyi. A közelmúltban az utóbbi szerepe megnőtt, hiszen polgári alkalmazottaknak is biztosít munkát. A mintegy negyven esztendeje épült objektum életében olyan események történtek, amelyek tovább erősítik a falu és a laktanya között a jó kapcsolatot. 1992-ben ugyanis az eddigi sorállományú őrséget felváltotta az úgynevezett Fegyveres Biztonsági Őrség, amely polgároknak biztosít munkát. Ez rendkívüli örömet nyújtott többeknek, ugyanis a környéken több üzem is megszűnt. Sokakat tudnak azok közül is foglalkoztatni, aki nagycsaládosak. Ők egészség- ügyi és alkalmassági vizsgálat után egy hónapos kiképzést kapnak, majd 24 órát dolgoznak mindig egyfolytában, s 48 órát pihennek mindig. Az őrség létszáma az elmúlt időszakban stabilizálódott, mindezidáig csak öten távoztak el, s mind a hivatásos, mind a közalkalmazotti állomány Recs- ken és a közeli Mátraderecskén él. Üres a bolt Terpesen „Mindenki szegény...” A polgármesterek általában dicsérik a falujukat, éppen ezért volt meglepő, amikor Sálv István, Terpes első embere találkozásunkkor saját községének boltjára panaszkodott. Elmondta: tarthatatlan az az állapot, hogy a terpesi polgároknak Szajlóra kell átjárniuk, hogy vacsorát tudjanak vásárolni maguknak. A helyzet ugyanis az, hogy szinte semmiféle alapvető élelmiszer nem kapható az üzletben. Munkatársunk ezek után természetesen felkereste a boltot, ahol megerősítve látta a polgár- mester állítását, s maga is úgy vélte, nem ideális annak a helyzete, aki ott próbálja beszerezni napi elemózsiáját. — Nem kellene erről írni... — közölte elöljáróban Békési Mária, a bolt megbízott vezetője, s hozzátette, hogy nemcsak a választék szegényes, hímem a vásárlóknak is üres a pénztárcája. — Március elsején vettük át a boltot, s nekem ahhoz nincs közöm, hogy korábban itt nem volt semmi... Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hiszen szinte a semmiből kellett kezdenie a Malomvég Kft. -nek, ezért fordulhat elő, hogy még most sem tudunk tökéletes ellátást biztosítani. Azért sokszor olyat is számon- kémek rajtunk, ami nem profilunk, ugyanis tőkehúst nem árusítunk, ezért kénytelenek a vásárlók Pétervásárára utazni. Mivel a közelmúltban kezdtünk csak el itt dolgozni, nem sikerült minden szállítóval megkötni a szerződést. Különösképpen azért, mert vélhető partnereink nem Heves megyében dolgoznak. És azt sem mondom biztosra, hogyha minden sikerül, akkor az egybeépült két faluban — TerÍ lesen és Szajlán — mi leszünk a egolcsóbbak. — Azt is hallaniuk kellene, hogy miket panaszolnak a falubeliek a boltban — mondja végezetül Békési Mária. — Nehéz úgy egy üzletet működtetni, hogy az embereknek igazából nincsen pénzük a vásárlásra. Éppen ezért úgy vélem: ez egy szegény falu egy szegény bolttal... A Btízásvölgyi-tó Egyre népszerűbb a recski Bú- zásvölgyi-tó a környék horgászainak körében, akik Heves megyén kívülről is jönnek. Az egyesület legutóbbi ülésén elhangzott az is, hogy az év első két hónapja a mérleg elkészítésével telt. Megállapították például, hogy az elmúlt ezstendőben egymillió forintot költöttek a halállomány növelésére, s a rendszeres telepítés meglátszott az eredményeken is. Ugyanis több horgász fogási naplójában harminc kiló feletti teljesítményt jegyezhettek fel. A halak között tíz kilón felüli harcsa, ponty és csuka is akadt. Gyakoriak a többkilós süllőfogások is, s mindez elősegíti, hogy egyre többen váltónak napijegyet. Tavaly felnőtt és gyermekhor- gász-versenyeket egyaránt rendeztek. A vendéglátás költségeinek egy részét a helyi önkormányzat vállalta magára. Ennél rosszabb hír, hogy a horgászok között is akadnak olyanok, akik nem sportszerű és megengedett eszközökkel fognak halat. Több esetben kellett emiatt a fegyelmi bizottságnak ülésezni, ám a nyolc eset szinte elenyésző ahhoz képest, hogy összesen 250-en horgásznak ott rendszeresen. Mivel a tó híre már elterjedt a megyén kívül is, felvetődött, hogy egy alapítványt hozzanak létre, s a közelmúltban a tagok megállapodtak abban is, hogy ezt az ötletet megvalósítják. Kiállítás a gyermek-szabadidőközpontban A recskiek bemutatkoznak Egerben Az 1992/93-as tanévben az Eger vonzáskörzetéhez tartozó általános iskolák lehetőséget kaptak egy-egy bemutatkozó tanulói és rajztanári kiállításra a megyei jogú városban. A rendezvénysorozatnak az egri Forrás Gyermek-Szabadidőközpont ad otthont, ahol a recski általános iskola diákjainak és pedagógusainak tárlata az elmúlt hét végén, március 19-én, pénteken nyílt meg. A kiállított alkotásokat az iskola igazgatója, Gáspár Emil ajánlotta az érdeklődő közönség figyelmébe. A bemutatott anyag a tanulók éves munkájának válogatása alapján képet ad a rajzórák témaköreiről, illetve a nagyközség iskolájában folyó vizuális nevelésről. A kiállítás április 16-ig tekinthető meg. Szoborkert és gyermekpályázat — az ízlésfejlesztés jegyében Egy község kultúrájának motorjai Jóval utána az ebédnek megyek át hozzájuk: jobban esik a beszélgetés, ha estébe hajlik. Teát kínál a ház asszonya, s hogy igent mondok, nekem is, meg önmaguknak is hoz egy-egy virágos csészével. Vasárnap van, hárman ülünk a műterem ovális asztalánál. Azt mondta egy ismerősöm a Debreczeni-Pelcz házaspárról, hogy soha nem fémek a bőrükben: mindig csinálnak valamit, amire fölkapják a fejüket az emberek. Mostanában például Szilvásváradon, merthogy öt éve már itt élnek. Zsóka és Zoltán: mindketten kerámikus iparművészek. — Nem vállaljuk az izgágasá- got, nem ilyen a természetünk — mondja a férj a legelső reakció jegyében. — Azt megengedem, hogy szokatlan lehet valaki, vagy valakik számára, amivel előhozakodunk olykor-olykor, de hát istenem ezt róhatták ki ránk, mikor a sorsot osztogatták. Szoborparkot rendeztek be tavaly nyáron a kertjükben. Elsősorban nem saját műveket állítottak ki benne. Nagy híre volt, megírták az újságok is. Kétezer- nyi látogatót hozott nekik eddig. Temérdek sok ismeretlen embert, megannyi új barátot, meg egy csomó mélyreható beszélgetést. Már akkor is sikeres a vállalkozás, ha csak ennyi a haszna és nem több. — Egymás után zárnak be az egykori galériák! — veszi át a szót a művésznő. — Megszűnőben van a Képcsarnok, egyre fogynak a kiállítási lehetőségek. Nem véletlen, hogy olyan kollega is küldött anyagot, akitől nem is vártunk. Mindennek azonban már jóval több, mint fél esztendeje. Igaz, a művészházaspár egyetlen pillanatig sem gondolt a tétlenséggel — s kiváltképp nem gondolta komolyan a fél esztendeig tartót. Októbert mutatott még a naptár, amikor pályázatot írtak ki a faluban. Madáretetőket készíteni buzdították a szilvásiakat — sikerrel. Gyermek és felnőtt kategóriában hirdették meg a versenyt — az utóbbiak között egy sebészfőorvos nyert. — Sok ügyeskezű ember él itt a faluban, és csak az tudja, aki látta, milyen lelkesedéssel hordták ide a sok kicsi építményt. A „műveket” azóta a legilletékesebbek vették birtokba. Az iskola, az óvoda udvarán: a polgármesteri hivatal kertjében meg a falu főutcáján végighúzódó park fái között töltik őket naponta újra a község legkisebb ornitológusai. Pelczék a pályázók mindegyikét jutalmazták. Segítette őket a községi önkormányzat, Egerből a Bükki Nemzeti Park igazgatósága, meg a helyi vállalkozók. Ki egy üveg bort küldött közülük, ki két kiló narancsot. Csupa köznapi dolgok, de senki nem ment haza üres kézzel. — Igaz, hogy jövőre szélka- kas-építő pályázatot hirdetnek? Jóízű kacaj, meg egy „igaz” a felelet. Zavarba kerülök, mert nem tudom, tréfára vegyem-e magam is a dolgot, vagy komolyan gondolják, s csak a helyzet komikuma, ami kicsalta belőlük a nevetést. Hamar meggyőz azonban a következő kérdésemre adott válaszuk: ha kikötik, mint ahogyan a madáretetők esetében is kikötötték, hogy csak természetes anyagok — a szélkakas esetében bádoglemez — használható fel, nem fenyeget a giccs veszélye. Az alkotás öröme ezeknek a pályázatoknak az értelme, meg az ízlésfejlesztés. Igaz, ők ketten tagadják, hogy küldetés lenne, amit csinálnak, ám minél tovább beszélgetek velük, egyre inkább kővé keményedik bennem a meggyőződés, hogy az kell legyen, semmi más! Gyerekekre terelődik ezután a szó: Pelczéket annak kapcsán ismerték meg pár éve a szilvásvá- radiak, hogy hozzájuk kéredz- kedtek rendre a szülőktől a gyerekek. A fiam is járt hozzájuk: máig emlékezetes a csodaszép ikebana, amit karácsonyra kötött náluk az anyjának az akkor alig tíz éves kisfiú. — ’81-ben kezdtem foglalkozni gyerekekkel. Gyöngyösön, Csillebércen, mikor merre voltam. Épp most nyáron járt nálunk kettő is az egykori tanítványok közül: ma már ők is tanítanak, s mit mondjak: nem vagyok pedagógus, de átéltem a pedagógusok sikerélményét. Zsóka asszony apró könnycseppet töröl ki a szeméből — gyanítom, az öröm könnycseppjét. Hazai és nemzetközi pályázatok légköre tölti be most a szilvásváradi alkotóműhelyt: soksok kedves gyermekmosoly, egy- egy arc, egy-egy valamikori verseny győztese. Ez motiválhatta a házaspárt, hogy most ők maguk is meghirdessenek egy pályázatot — ezúttal már nemzetközit: 4-14 éves gyerekek alkotó- és iparművészeti munkáit várják ’93 április 30-ig a Szabadság utca 2-be. Nem kötik meg a művek formáját: aki akar, fessen, vagy rajzoljon; fafaragásba foghat, vagy domboríthat szépet lemezből. Szobrot készíthet, textilt szőhet- festhet, vagy bármi mást csinálhat, amihez tehetséget érez magában. Egyetlen kikötése a pályázat kiíróinak, hogy a beérkezett munkák témája a természet legyen. Eredményt is majd májusban, a Madarak és fák napján hirdetnek. Hogy dijak? Hát persze, az is lesz. Ma még ugyan keresik a szponzorokat — művészetpártoló vállalkozókat, közületeket akarnak megnyerni az ügynek — de összejön! Biztos, hogy összejön! No igen: a műveket bemutatják majd egy nagyszabású kiállításon, de visszaadni azokat már nem szándékozzák az alkotóknak: óvodákat, iskolákat, gyermekkórházak falait díszítik majd velük — a legnemesebb versengésnek nézünk elébe, ami valaha is volt ezen a földön! Szentendre, Budapest, Debrecen, Gyöngyös, Eger Tadino; Pécs és Faenza, Miskolc, Dombóvár, majd tavaly, a kultúra napján a tenki iskola galériája. Korábbi kiállítások helyszíneit betűzöm egy kezembe akadó prospektuson — nem egy közülük ismétlődik meg a felsorolásban. Közben pedig rajta felejtem illantósom a különleges techni- ával felületkezelt szobrocskákon, s fölengedem az ölembe ké- redzkedő kis fekete macskát. Dorombol hálájául, hogy simogatni kezdem.; '• Hubai Grúber Miklós V HÚSVÉTI szőnyegvásár a SULÁK áruházláncnál óriási engedménnyel! FANTASZTIKUS áruválasztékból kínálunk Önöknek szőnyeget, padlószőnyeget 20-30-40-50 %-os árengedménnyel Futószőnyegek, modern mintás szőnyegek nagy választékban! NÉMET TAPÉTÁK tekercsenként már 290 Ft-tól HÚSVÉTI meglepetésünk, hogy március 18-tól kárpótlási jegyét a névérték 80 %-án vásárláskor beszámítjuk. NE FELEDJE, SULÁKKAL JÓL JÁR! Címünk: EGER, SZARVAS tér (a rózsaszínű ház udvara) Tel.: 36/310-280 GYÖNGYÖS, Vasutas u. 1. Tel.: 37/11-730 J Foghíjas polcok
