Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20-21 / 66. szám

4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1993. március 20-21., szombat-vasárnap Herédi monológ Csaknem két órája hallgatjuk kollégámmal a középkorú férfi pana­szait. Láthatóan készült a beszélgetésre. Előtte papiros, pontokba foglalt észrevételekkel, aktányi jogszabályhalmazzal, levelezéssel. Fazekas András herédi állampolgár mondandója eleién hangsú­lyozza: több helybéli ember hasonlóan vélekedik a falu dolgairól, am ők félnek a nyilvánosságtól. S attól, hogy őszinte véleményükre megtorlás lenne a válasz. — Nézzék, valakinek beszélni kell végre. Nekem nincs félniva­lóm, hiszen időm java részét Né­metországban töltöm. Ott veze­tek egy vállalkozást. De néhány éve itt élek Heréden. Van egy húszéves lányom és egy tizen­nyolc éves fiam, akik ugyancsak herédinek vallják magukat. Sze­retem az itteni embereket, s a fa­lut is. Ezért szeretnék néhány dolgot a nyilvánosság előtt fel­vetni az önkormányzat működé­sével kapcsolatban. Hogy miért? Mert ha néhány év múlva végleg hazatelepülök, nem szeretném, ha azzal kellene vádolnom ma­gam, hogy nem tettem meg min­dent a faluért, amikor lehetősé­gem volt rá. Eredetileg több em­ber is vállalkozott erre a beszél­getésre, de időközben visszakoz­tak. Megértem őket. Itt élnek, nem akarnak kellemetlenséget maguknak. ...De kezdem talán az eleién. Tavaly kezdődött az egész kálvá­ria. A helyi fiataloknak alig van szórakozási lehetőségük. Hiába a művelődési ház, szinte teljesen kihasználatlan. Nos, a mi gyere­keink a hétvégeken az egyik itte­ni presszóban rendezett diszkó­ban töltötték az idejüket. Jól érezték magukat, mi szülők nyu­godtak voltunk, hogy nem kell Hatvanba vagy Gyöngyösre utazniuk, hanem itthon szóra­kozhatnak. Ám a képviselő-tes­tület egy szép napon úgy határo­zott, hogy rendeletben szabá­lyozza a vendéglátóhelyek nyit­vatartási idejét: este 10 órakor be kellett zárni a presszót is. Erre a határozatra a fiatalok összefog­tak, és aláírásokat kezdtek el gyűjteni, diszkót pártolva. Kö­rülbelül százhúszan írták alá a kérvényt, amit eljuttattak a pol­gármesteri hivatalba is. A kéré­süket azonban meg sem hallgat­ták, nem tettek semmit annak ér­dekében, hogy változzon a hely­zet. Ekkor mentem el először személyesen a hivatalba azzal, hogy alaposabban megnézhes­sem az önkormányzat szervezeti működési szabályzatát, illetve kerestem volna a lehetőséget, miként szerezhet érvényt jogai­nak Heréden egy közös célért osz- szefogó közösség. Az első válasz az volt, hogy nem nézhetek bele a szabályzatba. Amikor fölemel­tem a hangom, és közöltem, hogy tudomásom szerint ez tör­vénytelen, és ezért a köztársasági megbízotti hivatalhoz fordulóit egy törvényességi vizsgálatot kérni, hirtelen megkaptam a kért dokumentumot azzal a magya­rázattal, hogy itt a hivatalon be­lül belenézhetek. Ettől függetle­nül elküldtem a beadványomat, ahonnan választ is kaptam. En­nek lényege az volt, hogy nem in­dítanak törvényességi vizsgála­tot, mivel időközben a testület visszavonta a helyi rendeletet a nyitva tartással kapcsolatban... Kis dolognak tűnik ez, de szá­momra érthetetlen, hogy egy ön- kormányzat — akár egy ilyen esetben is — nem a megoldást keresi, hanem azt nézi, kik írták alá az ívet. De vannak ennél kü­lönb dolgok is itt Heréden, ami­ről nap mint nap beszélnek az emberek, de csak egymás között, suttogva. Nos, ezeket a kérdése­ket szeretném én nyíltan megfo­galmazni. Először is, az SZMSZ (szervezeti működési szabály­zat) szerint a faluban nincs szük­ség falugyűlésre, mivel helyette közmeghallgatásokat tartanak időnként. Kérdem én, hogy lehet egy ilyen fórumot száműzni a de­mokráciában? Hiszen ez volt az egyetlen bevált forma, ahol az egyszerű emberek is meg merték fogalmazni a véleményüket. A közmeghallgatás ezt nem helyet­tesíti, hiszen az olyan kihallga­tásszerű. Egy testületi ülésre el­mentem, és ott javasoltam, hogy legalább évente egyszer rendez­zenek falugyűlést, illetve, hogy a testület által hozott határozato­kat függesszék ki a faluban jól látható helyeken. Erre igen nagy szükség lenne, hiszen itt helyben nincs se közlöny, se újság, amiből értesülhetnének az emberek a képviselők munkájáról. Ez az oka annak is, hogy a választások óta találgatások folynak arról: kapnak-e a képviselők tisztelet- dijat, illetve, hogy mennyit keres a polgármester. Amennyire én tudom, ezek nem titkos adatok. Az embereknek joguk van tudni. Itt mégis sűrű homály fedi ezeket a juttatásokat. Minden felveté­semre az volt a válasz, hogy akit érdekelnek ezek a dolgok, men­jenek be a hivatalba, es kérdez­zék meg ott. Csakhogy ezeket a kérdéseket senki nem meri fe­szegetni, mint ahogy azt sem, mi­ként lehetséges az, hogy a fogor­vosi szolgálati lakásban a polgár- mester lanya és családja lakik jó ideje. Az eddig elmondottakból is kiderül, hogy mi az én bajom. Nincs nyilvánosság, az önkor­mányzat nem szolgálja a telepü­lést, hanem egyfajta hatalmi szervként működik. Az állam­polgárok nem jutnak informáci­ókhoz, nem ismerik jogaikat, nincs rálátásuk a képviselők munkájára, se,a település jelené­re, jövőjére. Úgy érzem, hogy a választott testület épp ezért visz- szaél jogaival, csak elméletileg legitim, a gyakorlatban én nem ismerem el annak. Miért kértem, hogy hallgassa­nak meg? Én a magam részéről mindent elkövettem, hogy itt helyben kapjak választ a kérdé­seimre. Elmentem néhány testü­leti ülésre, javaslatokat fogal­maztam meg, amiket egyszerűen lesöpörtek az asztalról. Hamaro­san visszautazom Németország­ba azzal a tudattal, hogy itt Heré­den nem változik semmi. Pedig én abban a helyzetben vagyok, hogy bátran beszélhetek. Ezért hívtam magukat. Nem kérek mást, csakhogy írják meg, amit elmondtam. Elhihetik, ez nem egyedül az én véleményem. Biz­tos vagyok benne, hogy már egy ilyen cikk is segít az elmozdulás­ban... Teljesítettük Fazekas András kérését. Azzal a kiegészítéssel, hogy szívesen helyt adunk a má­sik fél, azaz a testület, illetve a polgármester véleményének is. Barta Katalin Egy „röplap” különös története A szatíra esete a propagandával Korunk lényege a félreértés. Idegbeteg időszakokban ugyan­is, mikor a fejekben gőz feszül, bármiről bármi eszünkbe juthat. Ebben a helyzetben egy írás köny- nyedén élhet önálló életet, s az író szándékait akár túl is szár­nyalhatja a politikai akarat. Mert mi is történt? Az történt, hogy a napokban két ember kereste fel Eger né­hány üzemét — állítólag volt MSZMP-tagokat kerestek meg —, s a kezükben levő paksamétá- ból „röplapokat” osztogattak a dolgozóknak. Az aktivisták kilé­téről sajnos nem sikerült bizonya ságot szereznünk, hiába kerestük meg a különböző baloldali szer­vezeteket, az akciót egyikük sem vállalta magára. A dolog érdekessége, hogy a röplap nem is volt igazi; egy, a Népszabadságban több hónapja megjelent szatirikus írásról van szó, amelynek címe: „Kollabo- ránsok”, s amelyet a lap felelős szerkesztője, Kereszty András írt. Idézzünk most ebből! „Az utóbbi időben ismét in­tenzívvé vált a kampány, amelyet a szuhaybalázsok, a magyarfó­rumok, a vasárnapiújságok, az újmagyarországok folytatnak azért, hogy az új, demokratikus hazát megtisztítsák mindazok­tól, akik kiszolgálták a régi rend­szert, akik együttműködtek az embertelen kommunista renddel, s ezzel nagymértékben hozzájá­rultak országunk hanyatlásá- hoz.(...) Kik azok a kollaboránsok? Ki az, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy a magyarországi kommunista rendszer szekérto­lója volt?(...) Aki tagja volt a Magyar Dol­? ozók Pártjának, vagy a Magyar zocialista Munkáspártnak. Aki tagja volt a kommunista politika transzmissziós szíjaként működő, népáruló szakszerveze­tek vezetésének. Aki tagja volt ezeknek a szak- szervezeteknek. (...) Aki a Magyar Népköztársaság bíróságainál tanácsvezető bíró­ként, bíróként, népi ülnökként, fogalmazóként működött. Aki közjegyző volt. Aki ügyvédi gyakorlatot foly­tatott, ezzel is elfedve a demokra­tikus joggyakorlat hiányát. Aki a sajtó bármely területén dolgozott. Aki a kommunista rendszer során bármely vállalat igazgató­ja, főmérnöke, igazgatóhelyette­se, művezetője, vagy ezek helyet­tese volt. Aki bármely intézmény (bele­értve a múzeumokat, az iskolá­kat, a kultúrotthonokat, a könyv­tárakat stb.) igazgatója, igazga­tóhelyettese volt. Aki a kommunista rendszer­ben tanított. Aki a kommunista rendszer­ben cenzúrázta a postát. Aki a kommunista rendszer­ben a cenzúrázott postát kézbesí­tett e.(...) Aki oroszul beszélt vagy ta­nult. (...)” A sor még hosszan folytató­dik, ám a szöveget többen félre­értették. Ez nem is csoda, hiszen a cikket az újságból kiragadva terjesztették. Az az ember, aki engem felkeresett, mintegy feke­telistának fogta fel ezt a szatiri­kus írást, s felháborodva kérdez­te, hogy: „...akkor most itt min­denki bűnös? Vagy mi van?” Felhívtuk az egri MSZMP- szervezetet, hátha ők akcióztak, de Löffler József ügyeletes hatá­rozottan visszautasította a váda­kat, de még bemutatkozása előtt kérte, hogy diktáljam le neki a nevemet, amit én készségesen meg is tettem. A következőket mondta: — Mi elhatároljuk magunkat az ilyesféle módszerektől. Röp­lapterjesztéssel nem foglalko­zunk. Elhatároljuk magunkat minden olyan akciótól, ami a kormánnyal szemben ilyen akci­ókkal lép fel. A nálunk lévő sok­szorosítógépen ilyet nem másol­tak. Különben is: nekünk van külön újságunk, ha közölni aka­runk valamit, akkor azt ott kö­zöljük... Megkérdeztünk egy jogász szakértőt is arról, felhasználha­tó-e egy újságban megjelent írás politikai célokra, ha a szerző ar­ról nem is tud. Kiderült, hogy ez az eljárás sértheti a szellemi alko­tásokhoz fűződő jogot, de a sze­mélyiségi jogokat is. A sértett kérhet elégtetek, követelheti a sérelmes helyzet megszünteté­sét, sőt még kártérítést is. Megkerestük az említett szer­zőt, Kereszty Andrást, aki a tör­ténet hallatan ezt mondta: — Ha az újság bármelyik ré­szét valaki felhasználja, akkor a szerző engedélyét meg kell sze­reznie. Hiszen egy írás úgy és azért születik, hogy az az adott lapban jelenjen meg. Egy mon­datot, de egy írást sem lehet kira­gadni az újság összefüggéseiből, mert egy másfajta környezetben megváltozik az írás jelentése. Hozzánk nap mint nap jönnek levelek a világ minden részéről, amelyekben a különböző ügy­nökségek kérik a Népszabadság­tól, hogy engedélyezzék a külön­féle cikkek másodközlését, átvé­telét... írásom egyébként azok­ról szól, akik túllihegik a bűn­bak-keresést, és mindenkit ül­dözni akarnak. Bárkit, akinek valamilyen köze lett volna az el­múlt rendszerhez. Ha úgy ve­szem, persze, mindenkinek volt köze hozzá, például mindannyi­an tanultuk az oroszt... — Látjuk tehát, hogy sokan félreértették ezt a röplappá alakí­tott szatírát. De vajon más oldal­ról kapott-e bírálatokat? — Igen. Miután megjelent a cikk, meghívtak az MDF Nép­nemzeti Körének egy összejöve­telére, s ott azzal jöttek, hogy én összemosom a bűnöket, s nem te­szek különbséget a bűnösök és ártatlanok között. Erre azt mondtam nekik, hogy a szatíra egy sajátos eszköz, s hogy nem tehetek minden mondat után egy-egy magyarázó lábjegyzetet. Heves vita aíakult ki közöttünk, azt hiszem, nem tudtam teljesen meggyőzni őket. — Egyébként mit szól ahhoz, hogy írása politikai pamfletként él ónálló életet? — Ha már az illető nem kér­dezte meg, hogy felhasználhat- ja-e a cikket, akkor legalább je­lezze: milyen forrásból és ki gyűjtötte, mint ahogy Bartók Béla tette azt a népdaíok eseté­ben. Havas András A marihuánától csak egy „ugrás” az LSD — A „fütyülős” barack is kábítószer Ments meg uram a drogtól. (Perl Márton fotómontázsa) Alapszintű kiképzést kaptunk „kábítószerből”. Á kiképző dr. Szurmai László r. alezredes, a Nemzetközi Bűnözés Kábító­szer-ellenes Szolgálatának mun­katársa volt. A „Létező valóság napjainkban” című előadása azt célozta, hogy a hallgatóság ez­után felismeije azokat, akik „po­tenciális” kábítósok, s magáról az „anyagról” is legyen némi fo­galmuk: tudják, miként tehetnek ellne. Egyféle módon lehetetlen — szögezte le rögtön a kezdet kezdetén -: erőszakkal nem lehet a kábítószer rabjaihoz közelíte­ni. A többi módszer viszont még nagyon sok pénzbe kerül. Ám mindaddig, amíg a kormány nem különít el egy állandó összeget erre a célra, nem lehet hatéko­nyan felvenni ellene a harcot. A „Nagyfa-galeri” híre Pedig már így is késésben va­gyunk: a szerekkel már a ’60-as években „beetették” Magyaror­szágot. Az ifjúság bizonyos körei már ekkor éltek vele, s példaként a sokak által ismert „Nagyfa-ga­lerit” hozta a szakember. Az ak­kori „ magas politika ” viszont ta­buként kezelte a problémát, ami egy „rendes” szocialista társada­lomban fel sem bukkanhat. Erre a „jó példát” a nagy testvér szol­gáltatta, „aki” az ENSZ-nek kül­dött jelentéseiben letagadta, hogy a kábítószer bármely for­mája is előfordulhat határain be­lül. Miközben a vadkender-me- zőket minden évben learatták, és fel is használták a kábulni vá­gyók... Mi a legveszélyesebb a kábító­szerben, amely manapság ugyancsak gazdag választékban kerül a „fogyasztók” elé? Szá­mos káros hatása mellett az, hogy soha nem lehet leszokni ró­la. Gondoljunk csak arra, hogy aki a kávé vagy a cigaretta rabja, milyen erőfeszítések árán tud csak lemondani róla. Aki rend­szeresen él drogokkal, annál erős pszichikai és fizikai kötődés ala­kul ki, s hiánya elvonási tünetek­hez vezet. Vannak országok, mint példá­ul Hollandia vagy az Egyesült Államok, ahol egy-egy „lágy” drog — mondjuk, a marihuána — szabadon adható-vehető a kocs­mákban. Ezt abból a megfonto­lásból engedélyezik, hogy ezek még nem túl károsak az egészség­re, s ami szabad, az kevésbé iz­gatja az embereket. Hazánkban és sok más európai országban másként gondolkodnak a ható­ságok. Igaz, nálunk is van legális kábítószer: a „fütyülős barack”, amiről kimutatták, hogy káro­sabb az agysejtekre, mint a mari­huána. Bár az is igaz: amíg a kis­üsti a szeszek közül a „csúcs ez az érzés”, addig a marihuána az önmérgezés kezdete. Ettől már csak egy „ugrás” az LSD, az pe­dig a vég: ez az a szer, amiről a tu­domány mai állása szerint nem lehet leszokni. Az LSD-élvező- ket úgy gyógyítják, hogy lassú te­rápiával átszoktatják egy kevés­bé káros szerre... A kábulat ára Azt viszont nem tudják meg­akadályozni, hogy illegálisan ter­jedjen a világban és idehaza is. Nemrégiben a Borsodi Vegyi Kombinát „bukott le” egy ké­szítménnyel, s nem titok, hogy a Tiszavasvári A Ikaloida Gyár so­káig mákszármazékokkal kísér­letezett. Itthon főként ebből a növényből próbálnak bódító anyagokat előállítani házilag is... A magyar drogfogyasztók a ka­mionforgalomnak köszönhetik, hogy lassan gond nélkül hozzá­juthatnak bármilyen szerhez. A Balkán felől Németországba be­futó kábítószer-mennyiség 80 százaléka rajtunk keresztül uta­zik, és útközben néhány adag itt is lekerül a kamionokról. Buda­pesten szinte mindenhez hozzá lehet jutni, a pénztárca vastagsá­gának függvényében. Nézzük a ’93-as árfolyamot: a heroin grammja ott 14 ezer forint, ugyancsak ennyiért mérik a ko­kaint is. Egy szál marihuánás ci­garetta ára változó, 4-900 forint között mozog, a hasis kilójára pedig 6-800 ezer forintért lehet szert tenni. Hogy ezekből meny­nyi fogy Magyarországon, arról még csak becsült adatot sem tud senki mondani. Az viszont köz­tudott, hogy az USA-ban — ahol ugye, a legprofibb a kábítószer elleni harc — a létező mennyiség tíz százalékát tudják felderíteni és „lekapcsolni”. Halvány hevesi helyzetkép A szűkebb hazánkbeli hely­zetről Vékony István, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának ve­zetője tudott halvány képet raj­zolni. — Keménydrogokat ez idáig nem találtunk... — jelentette be. — Az iskolák környékén felfede­zett, s gyanúsnak vélt matricákat, bélyegeket ugyan hoztak már be a felnőttek, de megvizsgálásuk során nem találtak rajtuk kábító­szert. A minap érkeztek vissza a laboratóriumból azok az injekci­ós tűk is, amelyeket a Szőlőskei tanyán találtunk: kábítószert ezeken sem tudtak kimutatni. — Hírlik a városban, hogy né­hány egri szórakozóhelyen is árulnak már drogot... — Nekünk is van arról tudo­másunk, hogy egyes, nem helyi vállalkozók által üzemeltetett éj­szakai szórakozóhelyen besze­rezhetők a marihuánás cigaret­ták. De konkrétan még nem ta­lálkoztunk velük... — És mi a helyzet a nyugtá­tokkal, valamint az egyes „he­lyettesítő” gyógyszerszármazé­kokkal? — Az szerencse, hogy ebbe a megyébe még nem jutottak el a keménydrogok, de a nyugtátok­kal már „volt dolgunk”. Tavaly egy fiatal orvos ellen kellett eljá­rást indítanunk, aki manipulált a receptekkel: saját maga szedte be az erős fájdalomcsillapítókat. A kórházból is kaptunk jelzése­ket, hogy időnként nagyobb mennyiségű Dolorgan fájdalom- csillapító tűnik el. Ez szeszes ital­lal kiegészítve majdnem ugyan­azt a hatást nyújtja, mint egyik­másik kábítószer. — Itt tehát még nyugodtak le­hetnek a szülők, nem kell félteni­ük a gyerekeket attól, hogy „ be­etetik” őket kábítószerrel? — Nyugodtak soha nem lehe­tünk, nem tudhatjuk, mikor jut­nak el ide is az árusok. Mint ezt a legfrissebb jelzések is mutatják: szülők jöttek be hozzám, hogy úgy érzik, a középiskolás lányuk kábítószert fogyaszt. Ezt ugyan a kislány nem vallotta be, de kide­rült, hogy nemrégiben két férfiú a megye egyik városának busz- pályaudvarán kínált neki kábító­szert... Sárközi Judit // " A SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Frederick Forsyth: Átverés LaVyrle Spencer: Keserédes Ylliaster Daleth: Elveszett világok Ma van húsvét napja (locsolkodóversek) Antikváriumunk azonnali készpénzfizetéssel vásárol régi könyveket, könyvritkaságokat SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK: Eger, Hatvani kapu tér 8. tel: 316-998 Érsek u. 2. tel.: 323-393 SIPOTÉKA ANTIKVÁRIUM: Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. teL: 322-562

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents