Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
8. HÍRLAP, 1993. március 18., csütörtök • • Üzen a szerkesztő G.K. Ezt úja: „A Magyar Hírlap idei, február 18-i szamában, a 8. oldal alján három más keretes hirdetés között olvastam a negyediket, amelyben Eger Megyei Jogú Város Önkormanyzata pályázatot hirdet 20 db hirdetőoszlop üzemeltetésére. A pályázat kiírása 1993. február 2-tol, munkanapokon 8-16 óráig, a polgár- mesteri hivatal főmérnöki iroda 6. sz. szobájában vehető át (3300 Eger, Dobó tér 2.) A pályázatot 1993. március 22-én 16 óráig zárt borítékban kell benyújtani a polgármesteri hivatal főmérnöki irodájára. A borítékot „Hirdetőoszlop-pályázat jelzéssel kell ellátni. Mindezt keretbe foglalták, bizonyára a főmérnöki iroda megrendelése és ízlése szerinti kivitelben. Először duzzadtam a lokál- patrióta öntudattól, lám, ez az egri önkormányzat a nagy pesti lapoknál forgatja meg az o gondját, rt.-k, bankok, nyugati cégek angol nyelvű hirdetései közé soroltatja ezt a gondot, amely az önkormányzat 20 db hirdetoosz- lopával tornyosul a városatyák fölé. Kétségtelenül állnak már a behemót testű oszlopok — más kérdés, hogy ezeket az igényeknek és a célszerűségnek megfelelően helyezték-e el, vagy hogy ezek a testek kellettek-e egyáltalán a belvárosba, vagy hogy ez lett-e a legjobb megoldás a ragasztott hirdetések elhelyezésére... Aztán továbbléptem egy tyúklépéssel gondolataimban. Eddigi tapasztalataim szerint egy plakát felragasztásához plakátra, egy vederre, amelyben a ragasztó vihető, egy felkenő ecsetre, létrára, meg egy szakszerűen dolgozó „ragasztóemberre” van szükség. Akí ezt a nagy horderejű kérdést egyébként egymaga is le tudja bonyolítani, mert a bevétel bizonylatolása még csúcsforgalom esetén sem veszi ki a „zsírját” a ragasztónak, főleg, ha fogadóórát ír ki. Igaz, iroda- és raktárhelyiség is kell, adó is létezik, jövedelem meg egyéb átkos körülmények okából, ehhez valóban kell ez a köVálaszol az A Heves Megyei Hírlap február 18-i számában megjelent „Néhány szó az ellenőr modoráról” című cikkel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom a Hírlap szerkesztőségét. Fülöp Andrea, Heves, Bem József u. 34. sz. alatti lakos február 2-i érkezéssel panaszbejelentést tett nálunk, s ennek szövege, tartalma hasonló az önök által közöltekhez. Az ügy tisztázása érdekében vizsgálatot rendeltem el, s ennek kapcsán szükségesnek tartottuk a bejelentő személyes megkeresését is. Számára minden bxzony- nyal megnyugtató választ küldtem, ezért érthetetlennek tartom, hogy miért fordult — jellemzőnek ugyan nem mondható — problémájával önökhöz. Ügy vélem, hogy a bejelentőnek megküldött válaszlevelemből világosan kitűnik, hogy valóban elhangozhatott az ellenőr részéről olyan kijelentés, amely miatt az utasok — vagy talán csak Fülöp Andrea —joggal emelhettek kifogást. Ezért dolgozónkat — a szabálytalanság mértékével arányban — felelősségre vontam. Más dolog azonban a cikkben megfogalmazott néhány olyan észrevétel, amely már nem kapcsolható össze közvetlenül az ellenőr személyével (hogy időnként mi folyik az Agria Volánnál; nincs ideje két órát sorban állni Egerben, hogy Agria Vo- lán-os bérletet váltson; ha én például a Mátra Volán járatával megyek be Egerbe). Ezek a kijelentések már mind az Agria Volán lejáratását célozzák, és nem a valóságot tükrözik. rültekintés, országos toborzás, ajánlatok, azok zsuriztetése, a bírálók kijelölése, összehívása, a tiszteletdíjak kiutalása, a határozat kihirdetése, bevárása az esetleges jogerőnek (kell-e itt ilyenre időt szabni?). Már csak egy kérdésem lenne: hány helyen hirdettek, a hirdetésekre mennyit költöttek, honnan tódultak a jelentkezők a legmagasabb létszámmal, és egyáltalán: az írásbeli pályamunkák elbírálása- mérlegelese után kívánnak-e még személyes elbeszélgetést folytatni a pályázókkal? Ebben az esetben mennyi összeget különítettek el a felmerülő Költségekre? És még egy gond: ha netalán Zalaegerszegről pályázna valaki, vagy Záhony mellől, biz- tosítanak-e a szerencsés győztesnek szolgálati lakást, vagy a vállalkozó a kis létszámú csapatával beköltözhet valamely oszlopba?” A levél hangneme és a szokatlan ügy kapcsán beszereztük az MH idézett számát: a hirdetés valóban ott fekszik a február 18-i szám 8. oldalának alján... Minden korrekt, a tényhez kétség nem fér, az előkészítés alapos, az eredmény még nem ismeretes, március 23-án vagy azután többet tudhatunk meg. Addig mi is türelemmel varakozunk. Miközben azt is megállapítottuk, hogy érzékszerveink minket nem csaltak meg, mert — a pályázattól függetlenül — a plakátok már eddig is „felmásztak” a hirdetőoszlopokra, mi több, oda is ragadtak. De hát hogyan? Közben valami történt? Visszavonták a pályázatot? Valakik társadalmi munkában dolgoznak, vagy a manók segítettek az önkormányzatnak? A levélíró által feltett fogas kérdésekre még nem tudunk kielégítő válasszal szolgálni. A főmérnöki hivatal pedig olyan messze van, hogy e hirdetés fontossága miatt sem közelítettük munkatársait, meg félünk, hátha ettől a látogatástól visszaszorul az önkormányzati részleg munkakedve és teljesítőképessége... Agria Volán Vissza kell utasítanom a cégünket általánosan elmarasztaló kijelentéseket, hiszen naponta megközelítőleg kétezer járatot közlekedtetünk, igyekezve az utasok minél jobb kiszolgálását biztosítani. Nem kell órákat sorban állni a bérletjegyek megvásárlásakor Egerben, hiszen az elővételi pénztárainkon kívül minden helyközi járat vezetője árusít bérletet, sőt Hevesen az autóbusz-állomás melletti áruházban is kaphatók. Ami pedig a Mátra Volán által Heves és Eger viszonylatában közlekedtetett autóbuszjáratokat illeti, nos, ilyen nincs is. Érthetetlen számomra tehát — a dolgozónk magatartását kifogásoló vádakon kívül — minden olyan észrevétel, amellyel a bejelentő cégünk tekintélyét kívánta csorbítani. Véleményem szerint ez az ügy már nem csupán a szabálytalan munkavégzéssel hozható összefüggésbe, hanem egy személy ellen irányuló, ám a cégünket lejárató valamiféle elégtétel kíván lenni. Meggyőződésem, hogy a három-négy perces ellenőrzés során lehetetlen valós következtetéseket levonni T. J. dolgozónk jelleméről, amelyet a cikk írója megtett, méghozzá oly módon, hogy bátorkodott ötven utastársára is hivatkozni. így mindezeket — dolgozónk védelme érdekében — vissza is utasítom. Füle István igazgató Agria Volán Rt. Testünk-lelkünk harmóniája Jó, de ki mondja el neki? A szexuális felvilágosítás fontosságával minden felelősen ondolkozó ember egyetért. A érdés csupán az marad, hogy ki, kinek, mikor, mit, hogyan közöljön. A kérdés aktualitását az adja, hogy ha lassan is, de alattomosan teljed környezetünkben az AIDS, amelynek a gyermekek ártatlanul is áldozataivá válhatnak. Nagy a nem kívánt terhessé- ek száma, amely vagy egészség- árosító abortuszhoz vezet, vagy egzisztenciális problémák és komoly lelki, kapcsolati konfliktusok elé állítja a fiatalokat. Végül — de ez ugyanannyira fontos! — a szexuális életet, sőt a nemi szerepviselkedés finom árnyalatait tanulni kell ahhoz, hogy a mai gyermekek majd kiegyensúlyozott személyiségű, harmonikus párkapcsolatra képes felnőttek legyenek. És inkább az értő felnőtt tam'tsa meg a gyermeket, mint az „utca”. Mondják, hogy mint mindenfajta nevelésnek, a nemi nevelésnek is a családban kell kezdődnie. Már az egészen kicsi gyermekben is megvan a természetes kíváncsiság a nemi különbségek iránt. Tíz-tizenkét éves korára — egyéni különbségekkel — már a nemi életről is szeretne többet tudni. Nemsokára személyes érdeklődése is kialakul másnemű társai iránt, és a maga módján már vonzódik, kapcsolatokat teremt és csalódik — újra meg újra. Akár érdekli a téma, akár nem, mindenképpen kell, hogy tudjon róla. Egyrészt, hogy időben felvértezodjön a veszélyek ellen, másrészt, mert ebben a fogékony időszakban kell felkészülnie a családi életben való helytállásra is. Érzik ezt a szülők is, de a feladat igen nehéz. A mai fiatal felnőttek között is meglepően sok még a saját nemi életében gátlásokkal küszködő férfi és nő. Ők a legnagyobb igyekezetük mellett sem igen képesek felszabadultan kezelni az egyébként valóban nehéz témát. Ha csak saját előítéleteiket és szorongásaikat tudják továbbadni az új nemzedéknek, akkor jobb, ha semmit sem mondanak. (A baj az, hogy nem szóbeli jelzéseikkel óhatatlanul ezt sugall^Érdekes jelenség a szülőknél az is, hogy aki ifjúkorában elhatározta, majd ő időben felvilágosítja és engedékenyebben neveli gyermekét, az mire szülővé válik, mégis másképp csinálja. Ez érthető, hiszen megváltozott szerepe erre kényszeríti. Most ő érez aggódást és felelősséget gyermeke iránt, mint ahogy érte valamikor a saját szülei. De éppen az aggódásnak és felelősségnek kell arra késztetnie a szülőt, hogy gyermekét időben felkészítse a rosszra — meg a jóra is. A testi-lelki szerelem örömei ugyanis alig pótolhatók mással az ember életében, és a fölöslegesen tilalmakat állító, félelmet és bűntudatot keltő szemlélet rengeteget árt. Felmérésünk szerint az általános iskolai felső tagozatosoknak alig a fele tudja megbeszélni a szüleivel ezeket a fontos kérdéseket, a középiskolásoknak pedig csupán egyharmada. A többiek csak a barátaikkal beszélhetnek, és sajnálatos módon a kisebbek 7, a nagyobbak 11 százaléka teljesen magára marad a problémáival. Nemcsak a családnak, hanem az iskolának is feladata volt eddig is a családi életre nevelés. A jövőben pedig törvény írja elő az általános és középiskolákban az egészségre ártalmatlan születésszabályozási módszerek oktatását, ezzel együtt témái lesznek az új tantárgynak a felelősségteljes Í járválasztás és a gyermekneve- és tudnivalói. A tanárok egy része —bár érzi a szükségességét — nem szívesen vállalja a felvilágosítást. Vannak, akik úgy érzik, korai még felhívni a figyelmet a szexualitásra; vannak, akik a megfelelő szavakat találják meg nehezen, és félnek, hogy tekintélyüket kikezdi, ha ezt a témát szóba hozzák az amúgy is ko- molytalankodó kamaszoknál. Sok pedagógus valójában a saját személyes gátlásaival, párkapcsolati problémáival küszködik. A szülőkhöz hasonlóan őket is kötik a (nem mindig jól értelmezett) szerepkövetelmények, azaz: a kötelező felvilágosítást úgy kezelik, mint a tananyagot. A gyerek csendben figyeljen, ne kérdezzen zavarba ejtő dolgokat, ne nevetgéljen, ne vitatkozzon. E témához (pontosabban: a tanulókhoz) nagyobb megértéssel, empátiával, hitelességgel, a gyermeket mint leendő felnőttet, mint egyenrangú beszélgető- partnert kezelve lehetne igazán jól közelíteni. Szerencsére erre is vannak jó példák. Ki mondja meg tehát? A szülő, a tanár, az iskolaorvos, a védőnő, az egészségnevelő, a pszichológus mind más-más irányból közelíti meg a kérdést. Ezek a hatások mind jól kiegészíthetik, szerencsésen erősíthetik egymást... Dr. Ignácz Piroska pszichológus Szerencse, hogy ilyen is van... Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, szíveskedjenek megjelentetni az alábbi kis történetet, ugyanis azt példázza, hogy a mai rohanó, mindenkin átgázoló világunkban vannak még olyan emberek, akik egy-két kellemes percet szereznek embertársaiknak. Történt ugyanis, hogy egy váratlanul jött munka miatt csak későn este mentem haza, s akkor döbbentem rá, hogy a vacsorához egy-két dolog még hiányzik... Ekkor elmentem a pár hónapja megnyílt kis éjjel-nappali üzletbe, amely a Malomárok utcában van. Sikerült mindent megvennem, ám amikor kenyeret kértem, az üzlet vezetője közölte: igaz, hogy nála minden nap délután és este is friss, meleg kenyeret lehet kapni, de ezúttal nem tud adni, mert mind elfogyott. Ám ekkor szólt a fiának, hogy a másik üzletből hozzon számomra egy kiló kenyeret, hogy ne nekem kelljen ilyen későn egy csöppet sem biztonságos lakótelepen járkálnom. Mire a bevásárlásom befejeződött, ott volt a kenyér is. S ezután jött az, ami igazán fehér hollónak számít. Kaptam a vezetőtől egy telefonszámot, hogy amennyiben máskor is későn jövök valami miatt a munkából, hívjam fel, s ő névre szólóan félreteszi azt a portékát, amire szükségem van. Nos, azt hiszem, ez az a kereskedői mentalitás, amire minden vásárló joggal tarthat(na) igényt... H.A. Eger Jegyzet egy hajdani megdöbbenésemről Közeledik egy kedves és sajátos tavaszi ünnep: március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony. (Dante erre a napra teszi az Isteni színjáték cselekményét.) Csak a katolikus egyház tekinti ünnepnek, ma már tulajdonképpen az sem, emléknap lett belőle; az ortodox keresztény (görögkeleti) egyház ünnepli, de más időpontban. A napot az egész magyar közösség két okból tisztelheti: szép magyar nevéért, és mert Bartók Béla születésnapja. Eredetileg az Angyali Üdvözlet, vagyis a Jézus születését bejelentő üzenet ünnepe volt. Máté evangéliumának 1:18-24. verseit a keresztény hagyomány úgy értelmezi, hogy a Megváltó nem férfitől fogant, tehát tulajdonképpen szűznemződés (parthenogenezis) történt. Ezt nem mindenki fogadja el, néhány keresztény közösség sem, némelyek szerint Máté és Lukács evangéliumi verseinek téves értelmezéséről van szó. Nem az újkori tudományosság kezdett kételkedni. Már nagyon régen, a 11. században vitatkoztak erről. A legrégibb változat szerint Jézus „kakukkfióka” volt, Mária ismeretlen embertől, házasságon kívül fogadta méhébe, és Jézus maga híresztelte a szűznemzést, hogy eltitkolja szégyenét. Éz a talmi bölcsesség kapóra jött a náci ideológiának... Maga Hitler a kereszténységet elvetette mint „zsidó csinálmány”-t. Ez azonban árthatott a náci propagandának, eltaszíthatta a német „ügy”-től a keresztény híveket. Különösen gondot okozott a náci „uraknak” Jézus személye, mert annak vonzása messze túlsugárzott a hívek körén. Göbbels egyszer — állítólag — így kiáltott fel: „Lehetetlen, hogy Jézus zsidó lett volna!” A kérdés foglalkoztatta a náci ideológusokat, és — arra a bizonyos ókori híresztelésre alapozva — egy „elméletet” agyaltak ki. Eszerint Jézus valóban házasságtörő vagy házasság előtti kapcsolatból származik, és a természetes apa a római hadsereg egyik germán zsoldosa volt. Krisztus tehát féloldalasán a „felsőbbrendű” fajhoz tartozott... Egri nagygimnazista voltam, amikor ennek a leleménynek a híre eljutott hozzám. Elmondtam némettanáromnak. Szerzetesiskola lévén, a tanár úr egyházi személy volt. Kicsit gondolkodott, majd azt felelte: „Csúnya dolog, de rájuk kell hagyni. így talán megtűrik az Ür Jézust a birodalomban.” A döbbenettől nem tudtam válaszolni. így kell a diktatúra tébolyában a kereszténységnek megvásárolni a létjogát? Ma, több mint ötven év után is csak elmondani tudom, kommentálni nem. Dr. Bán Ervin A tandíjat megfizették Mennyi órabér is jár egy „mesternek”? Csizma — dísznek...? A múlt év októberében vásároltam egy hosszú szárú, fekete antilopbőr csizmát 3950 forintért, a Krokodil cipőboltban. Régi vágyam volt egy ilyen lábbeli, hiszen három gyerek mellett nemigen engedheti ezt meg magának az ember. Sajnos, csak 2 hónapig tudtam hordani (pedig még hó sem volt), mert utána mind a két sarka kilyukadt. Nem tehettem mást, mint a blokkjával együtt visszavittem az üzletbe, ahol jegyzőkönyvet vettek fel, és elküldték a KERMI-hez Budapestre. Két hét múlva megjött az elutasító válasz: nem jogos a reklamációm! Nagyon elkeseredtem. Próbáltam cipésztől cipészig vándorolni vele, de sehol sem tudták javítani. Űjra visszamentem az üzletbe, és kértem, hogy segítsenek. Nem lehet, hogy egy 4000 forint körüli csizmát csak úgy eldobjak. Kaptam egy címet, hogy küldjem fel saját költséggel a KERMI-hez újra. Ennek semmi értelmét nem láttam. (Jelzem, a Centrumban a rövid szárú, levált talpú csizmát azonnal levásárolhattam.) Immár vége a télnek, és a csizmát hosszú idő óta nem viselhetem lábamon. Az üzletben egyébként azt is közölték velem, hogy ha netalán megjavíttatom, az a költség is engem terhel teljes mértékig. A sok bosszankodás után találtam egy cipészt, aki sarokerősítőt tett bele, és megragasztotta (300 forintért). Ja, és a szakmabeliek szerint ez a csizma olyan anyagból készült, hogy a sarok egyszerűen szétmorzsolódott. Még mindig nincs vége a csizmaakciónak, hiszen a ragasztást, hogy ne legyen feltűnő, egy csattal vagy szijjal jó lenne palástolni. Azóta is keserű szájízzel megyek el ez előtt az üzlet előtt. Nem beszélve arról, hogy már többektől is hallottam, ugyanúgy jártak, mint én. Sajnos, elégtételt nem kaptam, és úgy érzem, mint vásárló, jogos sérelemnek könyvelhetem el, hogy a csizma problémája csak az enyém maradt. Remélem, ez a cikk hozzásegít ahhoz, hogy másoknak esetleg több sikere legyen, ha itt vásárol. Én már biztosan nem... P. I.-né Eger Tisztelt Szerkesztőség! Elkeseredésemben fordulok Önökhöz. A kislányom most másodikos fodrásztanuló. Az első évben K. J.-né bükkszenter- zsébeti férfifodrász vállalta el őt tanulónak... Köztudott, hogy ez milyen anyagi megterhelésekkel jár. A megegyezés szerint három évre 60 ezer forintot kellett fizetnünk, azaz évente húszat. Az első esztendőben már júliusban átadtam húszezer forintot. Most, amikor jött a következő év, megint előre kifizettem az esedékes összeget. A gond akkor keletkezett, amikor megtudtuk, hogy három esztendő alatt a lányomnak férfi- és női fodrásznak kell lennie. Mint kiderült, a vizsga a következőkből áll: Marcell-hullám készítése, hajsütővassal való hullá- mosítás, illetve egy nappali berakás. Elmentem a lányom mesteréhez, hogy megtudjam, hogyan is folyik majd a hajsütővas használatára való okítás. A Marcell- hullámmal kapcsolatban beszéltem egy női fodrásszal, s az megígérte, hogy ezt megmutatja, ám a hajsütővas továbbra is gond volt. Kérdeztem K.-nét, hogyan is csináljuk tovább, ő azt felelte, hogy e szerszám megfogásának módját bemutatja majd, de hogy hogyan kell vele dolgozni, azt nem tudja... Jómagam elkeseredtem, erre az volt a válasza, ha olyan nagyon odáig vagyok, keressek női fodrászt. Szerencsére a rokonságom körében találtam ilyet. A félévi vizsgákon a lányom már túl van, sikerrel. A problémám ugyanakkor az, hogy K.-né nem akarja visszaadni az ez évre kifizetett húszezer forintot, mondván, három hétig nála volt a kislányom. Próbáltunk azóta többször is beszélni vele, de mindig csak kifogásokat keresett, egyszer pedig azt mondta, hogy akárhová megyek, ő azt a pénzt letagadja. Kérdezem tisztelettel, hogy hány forintos órabére van annak a mesternek, aki háromheti okítás után nyugodt szívvel tesz el olyan húszezer forintot, amelyért jószerivel meg sem dolgozott? Hogy az adózásáról már ne is beszéljünk... Levelemet azért írtam meg, mert nem minden tanulság nélkül való, emellett pedig azt is szeretném, hogy mások ne jussanak hasonló helyzetbe... Minket különösen hátrányosan érintett ez a hercehurca, ugyanis mindketten rokkantnyugdíjasok vagyunk, így nem volt könnyű előteremtenünk lányunk taníttatására a pénzt. Ködmön Gáborné Bükkszenterzsébet
