Heves Megyei Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13-15 / 61. szám

HÍRLAP, 1993. március 13—15., szombat—hétfő 13. Szaddám biztosan ül a nyeregben Két esztendővel az Öböl-há­ború után szemmel láthatóan biztosan ül nyergében Szaddám Húszéin, Irak eroskezű vezetője. A szövetséges haderőktől el­szenvedett vereség és az ENSZ- embargók után országa vala­mennyi fontos tisztségét saját ro­konsága tagjaival vagy régi har­costársaival töltötte be. Ugyan­akkor sok iraki attól tart, hogy Szaddám bukása véres polgárhá­borúhoz vezetne, amelyben a különböző vallási csoportok, va­lamint az egyes családok és tör­zsek gyilkolnák egymást az utód­lásért folytatott küzdelemben. A tényleges hatalmi központ­ban, a Forradalmi Parancsnok­ság Tanácsában, amely a legfel­sőbb végrehajtó és törvényhozó testület, Szaddámot nem fenye­geti veszély. A testület belső kö­rét nemcsak a forradalom köti össsze, hanem vérségi kötelékek is. Hasonló az összefonódás Szaddám és miniszterei között is. Madzsid, az unokaöccs és védel­mi miniszter mellett, aki mint kurdisztáni és kuvaiti helytartó, kérlelhetetlenségével szerzett kétes nevet magának, a belügye- kért és biztonságért felelős mi­niszter is Szaddám szülőhelyé­ről, Takritból származik. Ibra­him al-Haszan Szaddám féltest­vére, és korábban kormányzó­ként szőkébb hazáját, Szaláhad- din tartományt vezette. Hamid Juszuf Hammadi tájékoztatási miniszter, aki a tömegtájékozta­tást is felügyeli, legutóbb az el­nök sajtótitkára volt. A tulajdonképpeni kabinet cselekvőképessége korlátozott. Például Húszéin Kamii ipari mi­niszter elnöki tanácsadóvá lépett elő, és eme minőségében rajta van a keze valamennyi ipari mi­nisztériumon, a minisztereket is beleértve. Tárik Aziz miniszter­elnök-helyettesnek, Irak hiva­talos szóvivőjének is lényegesen több szava van, mint a külpoliti­káért felelős szakminiszternek, Mohamed Szaid asz-Szahafnak. A tájékoztatási minisztérium egyik képviselője így kommen­tálta a kormánylistát: „Az elnök csak meghitt bizalmasokat akar maga körül, hogy azt csinálják, amit ő akar és gondol.” Szaddám a belbiztonságot is családi fennhatóság alá helyezte. Bár ez a belügyminiszter illeté­kességébe tartozik, nem árt a biz­tonság — a szálak a volt biztonsá­gi főnök, Szadun Sakir kezében futnak össze. Ő ugyancsak az elnök egyik unokaöccse, és tanácsadójaként működik. Bagdadban kizártnak tűnik, hogy a hadsereg államcsínyt hajtson végre. Szaddám Husze- innek már az 1968-as forrada­lom után gondja volt arra, hogy a Baath Párt 3000 rendőrtisztjét beépítse a hadseregbe. Emellett a vezető tisztségek betöltésében alkalmazott forgórendszer gátol­ja az esetleges frakcióképzodést. Látván a Baath Párt mindenható jelenlétét és a társadalmi élet va­lamennyi területén beépített biz­tosítékokat, sok iraki szemében lehetetlennek tűnik Szaddám megbuktatása. Ezen túlmenően attól is tartanak, hogy az elnök kemény kezének eltűnése nyűt és véres polgárháború kitörésé­hez vezetne. A kurdok és keresz­tények mellett csupán a szunni­ták és a síiták között öt-hat frak­ció létezik, akik rögtön fegyvert ragadnának. Ezen túlmenően várható az is, hogy az egyes nagy hatalmú családok közt is kitörne az elkeseredett harc Szaddám tisztének utódlásáért. Karnevál Rióban Bár a nevezetes riói karnevál már lezajlott, érdemes ezt a szín­pompás forgatagot közelebbről is megismernünk... Amint az ismeretes, a farsangi mulatságok tetőfoka a világ egyik leglátványosabb népünne­pélye, nevezetesen a riói karne­vál. Ami a Brazíliába látogató tu­ristáknak hatalmas show, színes, egzotikus forgatag, az a brazilok számára nagybetűs ünnep. Min­den város, minden település megtartja a maga karneválját, s mindegyik más jelleggel. A brazíliai karnevál részben portugál, részben pedig afrikai eredetű. A mai formája Rio de Janeiróban született 1855-ben, amikor a Karneválok Barátai Kongresszusa elnevezésű cso­port zenés-kosztümös felvonu­lást szervezett a város utcáin. Azóta 138 év telt el, sok minden dolog megváltozott, de a rituálé, a hagyományok továbböröklőd­tek. Hagyomány például, hogy a karnevált a hamvazószerdát megelőző négy-öt napon rende­zik meg. Az ünnep hivatalos kezdetét az jelenti, mikor Rio de Janeiro polgármestere átadja a város kulcsát a karnevál választott ki­rályának. Ettől kezdve a vidám­ság az úr mindenütt. Már az első napon megrendezik a nyilvános, jelmezes utcabálokat, ahol a nagy hőség miatt ajánlatos minél lengébb jelmezben megjelenni. A karnevál igazi csúcspontja azonban a második nap estéje, ekkor kezdődik ugyanis a szam­baiskolák felvonulása. Az előírt útvonalon haladó felvonulást csak jeggyel lehet megtekinteni, amelynek beszerzése nem kön­nyű feladat, hiszen mind az álló-, mind az ülőhelyekre szóló jegye­ket már jóval a rendezvény előtt felvásárolják. A szambaiskolák nem a szó szoros értelmében vett iskolák, inkább olyan klubok, amelyek­ben a tagok egyetlen foglalatos­sága és szenvedélye a következő évi karneválra való felkészülés. Ez idő- és pénzigényes tevé­kenység ugyan, de sokaknak az egyetlen lenetőség arra, hogy ki­törjenek a hétköznapok szoron­gató valóságából. Minden iskola szigorúan meghatározott forma szerint halad. Az élen a vezetők­ből álló előőrs, utánuk a valami­lyen történelmi témát megjelení­tő allegorikus kocsi halad, rajta a legjobb szambatáncosok, az is­kola „sztárjai” vonulnak. Őket követi a zászlóvivő és a ceremó­niamester, s mögöttük következ­nek a táncosok és a hangszere- ken játszó ritmisták. Az egyes is­kolák felvonulását a bahiai néger ruhába öltözött nők, a baianák csoportja zárja. A felvonulás nem csupán szó­rakoztató látványosság, hanem verseny is, ahol a közönségen kí­vül zsűri figyeli és pontozza az is­kolákat. Az eredményhirdetésre és a győztesek felvonulására azonban csak a karnevál után, már a böjt idején kerül sor. A for­ró hangulatú mulatságok, az ut­cai és egyéb bálok a karnevál többi napján is folytatódnak, egészen hamvazószerda reggelé­ig. Ez a nap azonban már a kijó­zanodásé. A karneválból a Rio utcáit el­borító szeméten kívül csak a rendőrségi jelentések maradnak, hiszen a rendezvény alatt megnő az erőszakos bűncselekmények, a halálesetek száma. 1992-ben például 119 ember lett gyilkos­ság áldozata, s mintegy 790 zseb­tolvajlásról szerzett tudomást a rendőrség. Riasztó tények, ada­tok ide vagy oda, a riói karnevál népszerűsége, látogatottsága nem csökken, hiszen évről évre turisták tízezrei érkeznek a vá­rosba, hogy részt vegyenek ezen az óriási szambapartin. Égi titkok Szó sincs „űrhisztériáról” Az Apolló-11 űrhajó útja so­rán Aldrin űrhajós azt tapasztal­ta, hogy körülbelül percenként egy-egy erőteljes felvillanást lát. Habozott, hogy szóljon-e társai­nak... Majd később — már visszaté­rőben a Holdról — megemlítette furcsa megfigyelését, és megkér­te őket, figyeljék meg, látnak-e ők is ilyen felvillanásokat. A leszállás után két másik űr­hajós megerősítette Aldrin ész­lelését. Ők is láttak fényponto­kat, „csíkokat”, és néha még „kettős pontokat” is... Az elkövetkezendő Apolló- holdexpedíciók során valameny- nyi űrhajós látott hasonló felvil­lanásokat — még csukott szem­mel is. A megfigyeléseknek reá­lis alapja van, s szó sincs valami­féle űrhisztériáról. Az űrhajósok kozmikus su­gárzást láttak, vagyis inkább azt a hatást észlelték, amit a kozmikus sugárzás a szemre gyakorolt. A holdutazásokat követő években megpróbáltak magyarázatot ta­lálni a felvillanások keletkezésé­re. A General Electric kutatóin­tézetben sikerült kimutatni, hogy a kozmikus sugárzás való­ban áthatol az űrhajósok fején. Ugyanis a kozmikus sugárzás nyomait megtalálták azokban a műanyag sisakokban, amelyeket az Apolló-űrhajók legénysége viselt. A sugárzás nyomait vizs­gálva, a kutatók kiszámították, hogy néhány éves űrrepülés so­rán — ilyen hosszú időtartamú lehetne egy, a Marsra indított ex­pedíció — az űrhajósok igen je­lentős sugárártalmat szenvedné­nek. A kozmikus sugárzás az em­beri szervezetben sok pótolha­tatlan sejtet pusztítana el. Az agykéreg nem regeneráló­dó sejtjeinek 0,1, a szem retinájá­nak pedig 0,05 százaléka pusz­tulna el. A központi idegrend­szer egyes részei 1 százalékban károsodnának. A berkeleyi kísérletek során a három tudományosan kiképzett megfigyelő fejét nitrogénion-su- gárnyalábnak tették ki. Amikor a sugárnyaláb a retina hátulsó ré­szén haladt át, fényes csíkokat láttak. Nem láttak felvillanásokat, ha a sugár az agy tarkótáji lebenye­in, vagy a retina elülső részén és az üvegtesten haladt át. Mindeb­ből arra következtettek, hogy a felgyorsított ionok akkor kelte­nek fényes csíkokat, fényfelvilla­násokat, ha azok közvetlenül a retinára hatnak. Egyes kutatók azt is feltételezték, hogy az űrha­jósok a kozmikus sugarak hatá­A „fényfelvillanások” — űrhajósok és a kísérletezők elmondása szerint a jelenséget mégsem ez a bizo­nyos Cserenkov-sugárzás okoz­za. A kísérletek alapján nagy biz­tonsággal állítható, hogy a felvil­lanásokat a retinába csapódó töl­tött elemi részecskék okozzák. Erre a következtetésre jutottak a berkeleyi kutatók, akik neutron­sugárnyaláb útjába helyezték a fejüket. Kis, csillagszerű felvillanáso­kat láttak, amikor a sugárforrás működött. Ha a sugárzás szem­ből és oldalirányból haladt át a fejükön, lényegesen több felvil­lanást észleltek, mint amikor a fej hátsó részét sugározták be. Ez is alátámasztja azt a feltételezést, Töltött részecske nyoma az űrhajós sisakjának műanyagjában hogy a felvillanások oka nem az agykéregben keresendő. Hogy mégis észleltek felvilla­násokat a fej hátsó részének be­sugárzásakor, az azzal magya­rázható, hogy a neutronsugarak ez esetben is elérték a szemet, és hatottak a retinára — annak elle­nére, hogy a koponya és az agy a sugárzás egy részét elnyelte. Az Apolló-11 űrrepülése előtt csak Ruvisnyikov, a Szojuz-10 űrutasa látott ilyen fényfelvilla­násokat. Először úgy gondolta, hogy a jelzőtábla hunyorgó fényeit látja, de mint később bebizonyoso­dott, a gyenge fény nem idézhet­te elő a jelenséget. A „fényfelvillanások” problé­májának vizsgálata nemcsak a fi­zikusok számára lehet érdekes, hanem az űrhajósok egészségé­nek megőrzése szempontjából is új nehézséget jelenthet. A berke­leyi kutatócsoport elfajult terü­leteket talált egy barázdás gőte retináján, amelyet előzőleg hosz- szú időn keresztül nitrogén-su­gárnyalábnak tettek ki. Mindez arra figyelmeztet ben­nünket, hogy a viszonylag rövid ideig tartó űrutazások alatt az űr­hajósok nem szenvedtek kimu­tatható károsodást, ugyanakkor azonban az ezeknél hosszabb ideig tartó űrutazások alkalmá­val szükségessé válik az alapos sugárzásvédelem, ugyanis — mint a fentiekből kiderült — az agy és a szem idegsejtjeit meg kell óvni. V. Tana Judit Cserenlcov­twgdrzét Szqruhdrtgq Szemlelte» LAtáRWfl Uvegtest Egy feltételezés, amely szerint ha töltött részecskék haladnak át a szem üvegtestén, a retina központi részét Cserenkov-sugárzás éri >ara tálán Cserenkov-sugarzast láttak. Cserenkov-sugárzás ak­kor keletkezik, amikor egy töl­tött részecske átlátszó közegen hatol át, és a közegben a részecs­ke sebessége meghaladja a fény közegben elért sebességét. Ilyenkor gyenge sugárzás ke­letkezik, amelynek érzékelésére nagyon érzékeny receptorra van szükség. A légkörünkön kívül megfigyelt kozmikus sugárzás sokféle részecskéből áll. Ezek a részecskék soha nem juthatnak el a Föld felszínére, mert a lég­körben elnyelődnek, és elbomla­nak. A legtöbbjük, amely eljut a Föld felszínéig, egyszeresen töl­tött részecske. Töltésüknemelég ahhoz, hogy Cserenkov-sugár- zást váltsanak ki, legalábbis olyan erőset, amely meghaladná a látás ingerküszöbét. Továbbá, ha az észlelt felvilla­násokat a Cserenkov-sugárzás okozná, akkor a kísérleti személy kevesebb felvillanást észlelne arccal lefelé fekvő helyzetben, mint arccal felfelé. Hogy miért? A magyarázat az, hogy a Cse­renkov-sugárzás a folyékony kö­zegben kúp alakban terjed. Ha a kísérleti személy a hasán fekszik, akkor a kozmikus részecske már áthaladt a retinán, amikor tíz üvegtestbe érkezik. Tehát ha a Cserenkov-sugár­zás a szemben előre terjedne, s a mögötte levő retina kevésbé ér­zékelné. Fordított lenne a hely­zet, ha a kísérleti személy ha­nyatt fekszik. Minthogy a kísér­leti személyek mindkét testhely­zetben egyformán érzékelték a felvillanásokat, ez arra utal, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents