Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-10 / 34. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1993. február 10., szerda Halász- és vadászszerencse Poroszlói életkép Amikor vastag a jég, rámerészkednek a horgászok Pillanatfelvételek Hiába próbálkozom már hosz- szú ideje, csak nem sikerül halat vásárolnom a poroszlói boltban, így aztán kudarcaim színhelyéről egyre nagyobb kérdőjelekkel távozom: miért nincs, mikor hal- és emberpusztulásról nem olvastam mostanában, mely feltűnő emelkedést mutatott volna e tájon. Víz is van, jég is volt, s lékeket is láttam a 33-as űt mellett, és ha kiolvadt, siklottak bizonyára a csónakok a bepillézett vízen. Akkor hol a hal, mely hétvégi ebédjeimet megszínesítené egy kicsit? Egy kielégítő válasz reményében letérek a halászcsárdába. Kérdésemre Nagy József né, az étterem tulajdonosa csak széttárta karját. — Nem tudom, mi történik mostanában, hogy a férfiak nem mennek ki halászni vagy horgászni. Bizonyára csónakjaikat, hálóikat javítgatják. Én már régóta nem kaptam egyetlen halat sem tőlük. Egy hatalmas csempekályhára tapadva beszélgetünk. Elkel a meleg, mert az étterem lehangoló látványt nyújt. Az asztaloknál ugyanis egyetlen ember sem ül, hiába hát a tiszta terítő és az ízléses díszítés. — Abba kellene hagynom — folytatja kérdés nélkül is. — Két éve csinálom, akkor vágtam e vállalkozásba, de nem sok eredményt értem el. Öt évre béreltem ezt a helyiséget, de nem biztos, hogy végig bírom, hiszem még a tavalyi villanyszámlát sem fizettem ki, amely mintegy 300 ezer forint lenne. A bérleti díj pedig 1 millió 200 ezer forint egy évre. Amikor elkezdtem, nem volt minden ilyen reménytelen, csak hát azóta iszonyatos áremelések történtek, s ez legerősebben talán a vendéglátóipari hálózatot sújtja. Az emberek megriadnak, és otthon maradnak. Eger nagyszerű főpásztorainak sorából is kiemelkedik Esz- terházy Károly püspök. Legismertebb egri „emléke” az általa építtetett Líceum, benne a csillagvizsgálóval és az unikumokat is őrző Főegyházmegyei Könyvtárral. Történetével már többen is foglalkoztak, ezért mi most csak olyan adatokat közlünk, amelyek vagy teljesen ismeretlenek voltak eddig, vagy kiegészítik a már ismert tényeket. Eszterházy könyvszeretetét, illetve a könyvekhez való kapcsolatát jól szemlélteti az, hogy 1762-ben történt püspöki székfoglalását követően hamarosan arról is intézkedik, hogy az egyházmegye papjai vigyék vissza a szeminárium könyveit. Hogy nem egyedi esetről van szó, azt egy 1765-ből származó adat is alátámasztja, amikor egyik papját a több évvel korábban kikölcsönzött könyvek visszavitelére szólította fel. Néhány évvel később a hevesi espereseknek ír körlevelet arról, hogy az egyházmegye érdeke a plébániák könyveinek megőrzése. Ezért ezt az esperesek a plébánosokkal beszéljék meg, készítsenek leltárt a könyvekről, amiből pedig több példány van, vigyék át máshová. 1772-ben egy duplum könyv egyik plébániáról a másikra történő átszállításáról intézkedik, stb. Összeíratta a feloszlatott jezsuita rend egri könyveit, a következő évben pedig P. Wax- mann kassai volt jezsuita a püspöki iskolára hagyta könyveit. Eszterházy fő segítsége a könyvek beszerzésében Garampi bécsi nuncius volt, aki azonban nem 1781-től, hanem már évekkel korábban bekapcsolódott Eszterházy e tevékenységébe, és nemcsak 1785-ig vásárolt könyveket számára, hanem bíborosi kinevezése után is. Az első könyvtáros nem Büky József volt, hanem Torner eperjesi adminisztrátor, aki először káptalani káplán volt. Sárosi káplánként tevékenykedett, Ezt az éttermet egyébként is nagy átmenő forgalom kiszolgálására építették. Konyhája hatalmas, 9-10 fő foglalkoztatására alkalmas. S ha az átmenő forgalom értéke maradt is, az étkezésre betérők száma megcsappant, hárman is elegen vagyunk a csárda üzemeltetésére. Talán még újra visszatér a pezsgő élet ide, ha a téeszből kiváló emberek megkapják a helyiséget, s a nagy múltú étterem életében új fejezet kezdődik. A beszélgetésbe egy középkorú úr csoszog be, csupa zöldben, amolyan vadász-halász öltözetben. Ő vállalkozik arra, hogy eligazítson engem a halhiány kérdésében. Neveket mond, mert amint jelezte: „a kutya mélyebben van elásva, mint azt Ön gondolta!” Kitekintve az ablakon, látom, hogy a nap már erősen leszálló ágban, ezért csak ígéretet tudok tenni, hogy a kutyát legközelebb kiássuk, de legalábbis a hálót amikor Eszterházy kinevezi szentszéki (püspöki) levéltárossá, és megbízza a levéltár rendezésével. Innen került Eperjesre. Könyvtárosi kinevezésében Eszterházy utasítja, hogy dolgozzon ki tervezetet a könyvtár rendezésére. Személyesen járjon utána, hogy melyik tanárnál milyen könyvek vannak, és írassa alá velük. Kérje meg őket, hogy írják össze saját könyveiket is, hogy ha beszerzés következik, legyen választék. Rendelkezett javadalmazásáról, szállását pedig a nemesi konviktusban jelölte ki. A püspök egyik utasításából tudjuk, hogy a könyvtár elkészülte előtt a kötetek egy részét itt tárolták. Amikor a berendezés a vége felé közeledik, és gondoskodni kell könyvekről is, utasítja a Líceum pródirektorát és a csillagászt, hogy írják össze a beszerzendő műveket, és ajánljanak kereskedőt is. Ebben az időben a könyvtárosnak prefectusi (felügyelői) megszólításával is találkozunk már, akit Eszterházy arra utasít, hogy ne csak a könyvtár, hanem az összes kanonokok, tanárok és a saját könyveit is írja össze. Ugyanekkor azt is közli, hogy senkitől sem akar könyvet elvenni, csak szeretne minden szükséges művet beszerezni a könyvtárba. Ugyancsak ez idő tájt beköltöztette a könyvtárost a Líceumba, hogy az közel legyen a könyvtárhoz. Később a püspök elégedetlenségét fejezte ki a könyvtárossal kapcsolatban, és hamarosan változás is történt annak személyében. A súlyosabb ok azonban valószínűleg az lehetett, amelyről a püspök így írt: mivel már nemcsak a könyvtár szervezését, hanem annak könyvekkel való felszerelését is kezdeményezte, ezért egy alkalmas és értő könyvtárosról is gondoskodni kell. Egy ilyen személyt — írja a továbbiakban — Büky József egyházjogi tanár személyében vélt felfedezni. Ezért megbízza őt ennek a tekintélyes feladatnak az ellátásával, mélyebbre merítjük. A tájékoztatás önkéntes bajnoka az ajtóig kísér, hogy személyes véleményét is elmondhassa. — Az időjárás és a természet- védelem hálátlanul bánik velünk ezekben a hónapokban. A december végi vastag jég elvéko- nyodott, senki nem kockáztatja az életét. Ahol meg léket tudnánk biztonsággal vágni, tiltják az új szabályok. A vasútvonaltól északra ugyanis nem halászhatunk, mert zavarjuk az élővilágot. Vadászni viszont lehet ugyanezen a területen. Én magam nehezen értem, hogy peca- bottal vagy hálóval a kezemben mennyivel vagyok veszélyesebb a nyugalomra, mint egy dörrenő puskával? Mindenesetre várjuk a vastagabb jeget, hogy a déli oldalon felidézhessük az évekkel ezelőtti élményt, mikor zsákokba rakva hat mázsa halat is kifogtunk naponta. fenntartva addigi beosztását a tanárok között. Az új könyvtáros a Felső-Bükön élt nemes Büky György Ferenc nevű fiának volt a fia. Apja az 1720-as évek második felében Heves megyébe költözött, és itt beházasodott az ugyancsak nemes Máj zik családba, Büky József így már itt született. Egyházjogot előbb a szemináriumban, majd párhuzamosan a jogi iskolában is tanított. Esz- terházynak — mint maga a püspök írja a nunciusnak évekkel korábban — már régóta szerez be könyveket. Eszterházy még mint tanárt fölveszi a konzisztórium- ba, majd néhány évvel később kanonokká nevezte ki, könyvtárosi kinevezését követően pedig hevesi főesperes lett. Eszterházy hamarosan megdicséri, hogy nemcsak munkájával, hanem saját könyveivel is gyarapítja a könyvtárat. Végrendeletében könyveket hagyott a káptalani könyvtárra, és a szülőfaluja számára nagy összegű alapítványt tett egy iskola céljára. Eddig a szakirodalom csak feltételezte, hogy a könyvtár híres mennyezetfreskója metszet alapján készülhetett. Most kiderült ennek igazsága. Eszterházy a Szatmár-hegyvidéki esperesnél látott egy metszetet a tridenti zsinatról, és amikor a könyvtár festésére került a sor, bekérte tőle az ábrázolást. Alig két héttel később elküldte Krackemek Aszódra azzal, hogy a metszeten meg nem nevezett személyekről kérdezze meg a számunkra pillanatnyilag még ismeretlen kilétű R Waltert. Eszterházy gondoskodni kívánván a jövőjéről, már az 1780- as évek második felében érdeklődik Pécsről, hogy Klimó püspök hogyan gondoskodott az általa alapított első nyilvános magyar könyvtárról. A könyvek gyűjtését sohasem fejezte be: még 1798-ban is intézkedik könyvbeszerzés ügyében. Ekkor Batthyány Ignác hagyatékából kér könyvet. Kiss Péter 1. Régi-régi szomszédunk, akivel csaknem egyszerre őszült meg a hajunk, becsengetett hozzánk. — Gyertek ám, mert láttok ám csodát! Összenéztünk a feleségemmel, inkább jót, mint rosszat sejtetve besiettünk a szomszédhoz. Közepes nagyságú perzsaszőnyeg fogadott az előszobában. — Na, mit szóltok hozzá, szép? — kérdezte a háziasszony. — Gyönyörű! — feleltük szinte egyszerre hitvesemmel, és lehajoltunk, hogy megtapogassuk azt a kézimunkát, amelyet oly sokszor láttunk már félig készen a perzsaszövő, vagy inkább -bogozó állványon. — Tisztelettel megkérlek benneteket, hogy avassátok fel! — így a boldog asszony, s mi félve ugyan, de végigsétáltunk a süp- pedős, oly sok gonddal bogozga- tott, tucatnyi színbe öltöztetett perzsán. Aztán a háziúr egy-egy pohár muskotályt öntött, koccintottunk, és boldogan megcsókoltuk egymást. A meghatottság nem lett volna ilyen nagy, ha nem tudtuk volna, hogy a szorgos kezű nő az első gyapjúszál összebo- gozásától az utolsóig három gyermeket nevelt fel, s gyermekei közben két gyönyörűséges unokával is megajándékozták. — De hát akkor ez életed műve — mutattunk a szőnyegre. Bólintott, és széles jóleső mosollyal nézett ránk. Gyakran hallani olyan véleményeket, hogy a keverék kutyák értelmesebbek, nem olyan „degeneráltak”, mint bizonyos fajtiszta kutyák. Anélkül, hogy a gyakran igen bájos keverékek ellen szóljunk, legalább e cikk erejéig lándzsát kell törnünk a fajtiszta kutyák mellett. Az a szó, hogy fajtiszta, az állattenyésztésben meghatározott küllemet, tulajdonságot és alkalmazási területet meghatározva, célirányos tenyésztést jelent egy- egy állatcsoport esetében. Éppen a kutya esetében — hiszen több mint 300 fajtája ismeretes — van mód a tenyésztés során a változtatásokra: az érintett fajtáknál a célirányos tenyésztés csúcsteljesítményeket eredményezhet. Az ősidőkben eredetileg farkasból származó, a tenyésztés során speciális fajtákká vált kutya egyébként nem a legújabb kor vívmánya, hiszen már az egyiptomiak is tenyésztettek spitzjellegű, dakszlilábú kutyákat, meg agarakat és hosszú fülű kopókat. Az asszírok a hatalmas termetű dogokat kedvelték, a görögök és a rómaiak a juhászkutyák, különféle vadászkutyák mellett előszeretettel tartottak apró termetű ölebeket is. Életmentő és segítő a mindennapokban Az ember mindennapi tevékenységének sok területén — a technikai vívmányok ellenére — — Életművem a gyermekeim! Ez a néhány tízezer bog nagyon szűkösen kiporciózott szabad perceim műve. De olyan erős — mutatott a szőnyegre, hogy még az ükunokám is járni fog majd rajta! 2. Gyakran elmerengek az apró- hirdetési rovatokat olvasgatva. Veszek, eladok, cserélek, keresek, kínálok és... „Kisvállalkozó alkalmaz két fő lakatost és egy fő hegesztőt. Érdeklődni... stb. Máshol: „Kirándulást szervezünk Velencébe húszfős csoportokban. Telefon: ...”stb. Ha jómagam kisvállalkozó lehetnék, mert a pénztárcám és a bankszámlám megengedné, mindössze két lakatost és egy hegesztőt keresnék az apróhirdetési rovatban, Velencébe pedig húszas csoportokban rendeznék kirándulást. Gondolom, a fejét (a „főt”) a lakatos, a hegesztő és a kirándulni szándékozó is magával hozná, még akkor is, ha nem hangsúlyoznám ki nyomatékosan az újságban. De erről csak ennyit! A feltételezett jó vállalkozó nemcsak a szavakkal, de a papírral, a nyomdafestékkel is takarékoskodik, és az olvasó idejét sem veszi hosszú ideig igénybe. 3. Egy csendes, kedves fiatal lány önmaga választotta a halált itt a szomszéd lakónegyedben. ma még mindig a kutya az egyik leghasznosabb segítőtárs. Gondoljunk csak a vámos kutyák sokszor megcsodált képességére, amikor a legparányibb szaginger alapján halálos biztonsággal fedezik fel az eldugott kábítószer lelőhelyét. Gondoljunk a hegyi mentőkutyák tökéletes tudományára a lavinasodrásban bajbajutottak felkutatásában, s nem ritka eset, hogy többméteres hóréteg alatt fedezik fel az áldozatokat. De ott vannak a katasztrófa sújtotta területek mentőkutyái, amelyek abszolút biztonsággal vezetik a mentőcsapatokat a romok alá temetettek nyomára akkor is, ha tonnányi törmelék van felettük. Természetesen ezek különleges kiképzésben részesülnek. A vadászathoz speciálisan tenyésztett fajtákra van szükség, amelyek képesek hallatlanul fejlett szaglószerveük segítségével a vad nyomára bukkanni, régi vérnyomot követve. Ahhoz, hogy az állat a vadászat során feladatát a legtökéletesebben láthassa el, mindenekelőtt ki kell választani azokat a típusokat, amelyek a célnak a legmegfelelőbbek. A legismertebb fajták között találjuk a vadat felkutató kutyákat: a spánielt, a rottweilert, a szettert, a pointert, míg a német juhászkutya, és a vizsla a már föllelt vadat kényszenti megállásra. Más fajták, például a dakszlik pedig rókavadászathoz, apróvadászathoz kiválóak. Ép, egészséges volt — látszatra! A gyászba roskadt szülők mind csak azt hajtogatták: jó, békés természetű volt, csak egy kicsit magába zárkózott. Vidítaniuk ritkán sikerült, s végül a szülők belenyugodtak: ez a természete, majd — remélhetőleg — kinövi! Hát már nem növi ki soha! Orvoshoz nem ment, gyógyszert nem szedett, barátokkal, barátnőkkel is csak ritkán látták. Valami nehéz, nagyon nehéz teher nyomta a lelkét. Éppen csak azt nem árulta el, hogy mi? Ha • valaki ideges jelenetek rendezése helyett megértőleg, nagyon őszintén közeledett volna hozzá, ha megfogta volna a kezét, ha érvelt volna kényszerképzetei ellen, ha őszinte barátként mellé szegődött volna, ha... Ki tudja, mi minden kellett volna ahhoz, hogy a leány ne csak a rosszat; a jót, a szépet is meglássa az életben, azt, amit olykor keresni sem kell olyan nagyon! De így... Olvasom az újságban, hogy Magyarországon naponta 10-15 ember végez önmaga saját életével. Megdöbbent a szám, és az, hogy hány ember, de hány érzi magát nagyon, de nagyon egyedül, és sodródik mind közelebb, veszélyes közelségbe az alig látható szakadékhoz. Ki veszi észre ezeket az embereket, és ki segít nekik visszalépni az életveszélyes zónából? E kutyafajták tulajdonságait generációkon át következetesen tenyésztették ki a célnak legmegfelelőbbre. Érdekes ellentmondás, hogy bizonyos vadászkutyákat éppen állatőrzésre használnak, így eszük ágába sem jut, hogy belekóstoljanak „munkájuk tárgyába”. Érdemes szólni még az őrkutyák széles családjáról is, melyek nagy hatékonysággal védelmezik gazdáik testi épségét és tulajdonát, mintegy saját „territóriumnak” tekintve azt. A tapasztalatok szerint ebben a munkában legkiemelkedőbb teljesítményekre a keverék állatok, köznyelven igen helytelenül „korcsnak” nevezett kutyák képesek. A fajta tulajdonságai adottak Egy-egy fajtának valamennyi utódjában, így ezek keverékeiben is az alapképességek adottak, így a célirányos tenyésztés során e tipikus vérvonalbeli tulajdonságokat hangsúlyozzák. Ahhoz azonban, hogy ez a tevékenység sikeres legyen, fontos, hogy a tenyésztő ismerje a legjellemzőbb fajtajegyeket, és a fajtát a kiállítások követelményeinek megfelelően tenyéssze tovább. Természetesen egyetlen tenyésztő sem akar tudatosan „buta”, „degenerált”, vagy olyan fajtát nevelni, amely nem rendelkezik megfelelő ellenálló képességgel a betegségek ellen. Mindezek ellenére a tenyésztéssel járó foglalatosság a kutyabarátok számára a szabadidő értékes eltöltésének lehetőségeit is gazdagítja. A kellő szakértelemmel és nem utolsósorban szeretettel űzött tenyésztés sikerességét a rendszeresen megrendezésre kerülő kutyakiállításokon díjazzák, ahol nemcsak a kiállított négylábú külső megjelenését, hanem egész „személyiségét” értékelik a szakemberek. Valljuk be, melyik tenyésztő nem érez boldogságot, amikor fáradságos munkája eredményeképpen „kiállítási tárgya” elnyeri a legmagasabb elismerést? Sziki Károly Epizódok a Főegyházmegyei Könyvtár történetéből Amíg egy bibliotéka megszületik. Okos György Keverék, vagy fajtiszta? Még ma is a kutya az egyik leghasznosabb segítőtársunk
