Heves Megyei Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-06-07 / 31. szám

4.

SZEMTŐL SZEMBE

HÍRLAP, 1993. február 6—7., szombat—vasárnap

Bekódolták az MDF-be a kíméletlen belső harcot?

Számvetés Debreczeni Józseffel és Elek Istvánnal

Régen keltett akkora érdeklődést politikai esemény, mint az MDF VI. országos gyűlése. A legerősebb kormánypárt eresztékei rccsegtek-ropogtak. Ami azelőtt a nemzeti liberálisok és a ncpnem- zetiek viaskodásának tűnt, az a párt johbratolődásának és radikalizálődásának veszélyevé vált. Fezért is figyelte a közvélemény olyan izgalommal az eseményeket. Nos, a következő napok és hetek történései döntik el, hogy miként is változott a helyzet, milyen folyamatok indultak meg, s az egység igénye mit is jelent, kiknek az akarata érvényesül az új felállásban, a politikai kinyilatkoztatások hogyan változnak át napi gyakorlattá. A fejleményekről az MDF két nemzeti liberálisát kérdeztük, akik a legtöbbet publikáló közírók közé is tartoznak. Debreczeni Józseffel és Elek Istvánnal nemcsak a politikai helyzetet elemeztük, hanem arról is érdeklődtünk, hogy mi alapján alakítják ki közéleti szereplésüket.

— Mennyiben felelt meg várakozásaiknak az MDF országos gyűlésének választási eredménye?

Elek István:

— A legrosszabb várakozásaimnak felel meg. Én azt mondtam az országos gyűlés előtt, hogy a három, elméletileg elképzelhető lehetőség közül az lenne a legrosszabb az MDF számára, hogyha az elnökség továbbvinné ezt a feloldhatatlan belső ellentétet, vagy megerősítené. S ez történt. Csurka István hívei nagyobb számban vannak jelen az elnökségben. Tiszta helyzetet teremtett volna az is, ha ők többségbe kerülnek, s az is, hogyha megsemmisítő vereséget szenvednek, mert utána egységesen működhetne az MDF. Aki pedig nem tudna ezzel az egységgel egyetérteni, az elmehetne... Rákényszerülne talán arra, hogy megkeresse a saját ambíciójának megfelelő másik, létező vagy új politikai alakulatot, pártot. Ezzel bele van kódolva az MDF következő hónapjaiba a kíméletlen belső harc.

— Tehát elvégeztetett, és semmi sem tisztázatott? Debreczeni József is így látja?

— Igen. Elnapolódott a döntés. Csurka győzelmi reményei nem váltak valóra, tehát nem tudott többségbe kerülni az elnökségben, de csakugyan megerősödött a korábbi pozíciójához képest. Olyan illúziók nem lehetnek, hogy együtt tud majd működni, többség-kisebbség alapon, zökkenőmentesen, egy olajozott mechanizmus alapján ez az elnökség. Csurka nyilván tovább folytatja az MDF radikális, párttá alakításra irányuló törekvéseit. Az a kérdés, hogy Antall József mennyire határozottan lép fel ez ellen. Megkísérli-e, s egyáltalán lehetséges-e még elszigetelni, kiszorítani, olyan helyzetet teremteni, hogy elváljanak az utak.

— Elképzelhető-e, hogy a nemzeti liberálisok kiválnak, vagy valamilyen formában a párton belül új politikát kísérelnek meg kialakítani?

Elek István:

— Ma még erre nem tudunk

Debreczeni József:

„Egyre kevésbé köt párt- politikusi mivoltom...”

válaszolni. Alaposan meggondoljuk, hogy mit jelent ez az új helyzet személyesen és a csoportnak. S aztán eldöntjük, hogy mit teszünk. Valamilyen határozott választ adnunk kell, hiszen ezt kilátásba is helyeztük.

— Az ebbe a vonulatba sorolt Kulin Ferenc úgy fogalmazta meg, hogy az elnökség egésze képvisel valamit, amit a nemzeti liberálisok el tudnak fogadni. Ez inkább csak afféle kibúvó volt a konkrét kérdés alól?

Debreczeni József:

— Taktikai különbségek eddig is érezhetőek voltak már Kulin fölfogása és lépései, s a mieink között. Azzal, hogy ő bekerült az elnökségbe — pusztán ennél a pozíciójánál fogva is —, valószínűleg másként ítéli meg, most is bizonyos taktikai szempontból, a helyzetet. De nyilván vele is beszélünk, s egyeztetünk.

— A képviselőcsoportban várható-e valamilyen változás ezután?

Elek István:

— A válasz elsősorban a képviselőcsoporton belüli liberális műhely részéről várható, hiszen mi ebben a közegben mozgunk, politizáltunk. Valamilyen szervezeti elkülönülést helyeztünk kilátásba korábban. Többek között ezekről a kérdésekről kell beszélnünk.

— Mehet-e a választások elé így a párt, ahogy most van?

Debreczeni József:

— így semmiképpen. Mert a közvéleményben az MDF-ről kialakult kép rendkívül kedvezőtlen. Nemcsak amiatt, hogy belső viták, viszályok jellemezték, hanem valójában a Csurka-féle radikális stílussal azonosították az MDF-et. Hogyha ezzel nem tud meggyőzően szakítani — erre pedig túl sok esély nincsen —, akkor ez nagyon erős tehertétel a választásokra.

— Mennyit tud ebből a Csurka-féle, a tagság körében élő radikalizmusból a miniszterelnök beolvasztani? Az országos gyűlés utáni sajtótájékoztatóból máris elég erőteljesen kiérződött egy vonulat: nagyon sokat foglalkozott a sajtó bírálatával...

ASIPOTEKA KÖNYVESBOLTOK ajánlata:

Ken Follett: Kaland Afganisztánban Robert Merle: Állati elmék Füzesi Zsuzsa: Mondókás könyv Képes Usbom Enciklopédia

(fizika — kémia — biológia)

Sipotéka Könyvesboltok: Eger, Hatvani kapu tér 8. (színház mellett)

Telefon: 316-998

Eger, Érsek u. 2. Telefon: 323-393 Sipotéka Antikvárium Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Telefon: 322-562.

Elek István:

— Érzékeli a miniszterelnök úr az erőviszonyok elmozdulását. Ebben az elnökségben érthető lépés volt a részéről, hogy ismét alkalmat talált arra, hogy ostorozza a sajtóviszonyokat és a sajtó szereplőit. Figyelembe kell azonban venni, hogy igazából hangulati elemeket tud átvenni, de a lényeges kérdésekben nem tudja azt elfogadni, amit Csurka képvisel.

— Nagy a visszhangja a „politikai Miki egér” kifejezésnek. Nem a Csurka-féle radikalizmus hatására fogalmazott így az értelmiség egy részéről?

Debreczeni József:

— Megítélésem szerint egy ismert közgazdászra vonatkozott ez a kitétel.

— Az ellenzéki vagy független értelmiségről alkotott egyfajta általánosítás volt ez inkább, még ha a hasonlat esetleg előzetes kijelentésekből egy személyre szűkíthető is.

— Igen, igen. De hogy érti azt, hogy ez a Csurka-féle radikalizmus hatása?

— Voltaképpen lebecsülés tükröződik benne, majdnem olyan élesen, mint a hírhedtté vált Csurka-kívánságban: a magyarnak magyar legyen az ellenzéke. Nem erre a megfogalmazásra visszhang ez...?

Elek István:

— Inkább arról van szó, hogy többször tett már megjegyzéseket a miniszterelnök úr arra, hogy van egy doktrinér, az elvekhez mereven ragaszkodó humán értelmiségi csoport, amely a politikában gyakran hallatja a hangját, szakértőként, politológusként. S a miniszterelnök úr azt gondolja, úgy véli, hogy ennek a csoportnak a valóságérzékelése nem megfelelő, a saját szubkultúráját általánosítja, amikor az egész ország helyzetéről beszél, annak a hangulatát, értékítéletét mondja. S ez annyira ellenszenves a miniszterelnök úrnak..., számtalanszor beszélt erről.

— Mind a ketten eléggé sokat írnak, publikálnak különböző ellenzéki vagy ellenzékinek ítélt sajtóorgánumokban is. Ezért Debreczeni Józsefnek etikai bizottság elé is került az ügye, s el is ítélték. A mostani helyzetben milyen erős kötelék a pártfegyelem? Folytatják-e tovább a szellemi küzdelmet?

Debreczeni József:

— Azt hiszem, hogy az MDF- en belül egyre kevesebb az esélyünk, hogy a saját politikai fölfogásunkat érvényesítsük, azt, amit ténylegesen, maradéktalanul vállalni tudunk. Ez az én számomra azt jelenti, hogy a publicisztikában szabadabb kezet kapok. Minél kevésbé tud az ember a gyakorlati pártpolitikában tényező lenni, annál kisebb mértékben köti ez a bizonyos pártfegyelem. Tehát a magam részéről én úgy értelmezem ezt a helyzetet, hogy az eddiginél is elemzőbb módon, s egy kicsit az értelmiségi pozíció felé közelítve írhatok cikkeket. Égyre kevésbé köt pártpolitikusi mivoltom.

— Ez bizonyára újabb konfliktusok forrása lesz...

— Lehetséges.

Elek István:

— Én is azt hiszem, hogy szabadabbak leszünk e tekintetben. Én sem, és Jóska sem fogadta el eddig sem azt az elképzelést, hogy különbséget kellene tenni ellenzéki és kormánypárti lapok között, hogy nem kellene a gondolatainkat az ellenzéki lapok hasábjaira vinni. Azt gondoltuk eddig is, hogy egyetlen nyilvánosság van, s ennek a lehetőségeivel élni kell. Ha az ellenzéki lapoknak nagyobb a példányszáma, akkor érdeke egy kormány- párti képviselőnek — akármit mond —, hogy fontos gondolatait sok emberhez eljuttassa.

— Hallottam egy vélekedést Debreczeni Józsefről, hogy olyanfajta gondolkodó, mint az idegsejt: minimális ingerre maximális reakcióval válaszol. Szélsőségesnek értékelik sokan, hogy a köztársasági elnök úrról, mint a „nemzet testében a rándulásról” beszélt, egy másik cikkben pedig Csurkáról úgy, mint egy nemzeti szocialista alapvetés elkészítőjéről.

— A megállapítást pontosíta- nom kell — feleli Debreczeni. — A magyar alkotmányosság testében okozott egy rándulást az MDF-SZDSZ paktum, tehát nem a köztársasági elnök úr személyére értettem, s semmiképp nem a nemzettestre. Lehet, hogy vádolható doktrinerséggel ez az álláspont, de én úgy gondolom, hogy a legfontosabb első szabály, hogy a törvényeket be kell tartani minden politikai közszereplőnek. Határozott meggyőződésem, hogy Göncz Árpád a maga alkotmányos jogkörét sorozatosan túllépte, pártpolitikai vagy a saját meggyőződéséből indíttatva. És biztos vagyok abban is, hogy Csurka törekvései, ha nem is annyira a tételes jogállamiság, hanem egyáltalán a parlamentáris demokrácia szellemisége ellen hatnak. Pártállástól függetlenül mindkét magatartást élesen bíráltam, a köztársasági elnök úr esetében az súlyosbította a dolgot, hogy a legfőbb közjogi méltóság és az alkotmányosság legfőbb őre, tehát az ő lépése — ha hibázik —, akkor az duplán számít.

Elek István:

„A politikai versenyben nagyon sokan nem olyan

finnyásak...”

— „Szekértáborok” alakultak ki, s ez a folyamat a választásokig csak erősödhet. A mindkét oldalt érő bírálat egyik szembenálló félnek sem felelhet meg. Persze az imént említette, hogy értelmiségi alapállást szeretne találni. De lehetséges-e ez?

Debreczeni József:

— Többször előfordult, ebben a két esetben a legegyértelműbben, hogy a közíró legyőzte bennem a politikust. S úgy látszik, hogy az alkatom errefelé visz.

— Elek Istvánnál meg olyanfajta alapállást lehet látni, ami megint csak szokatlan a közéletben: erkölcsi mérlegeléssel közelíti meg a különböző kérdéseket. Ez sem megszokott, sem az ellenzékben, sem pedig a kormánykoalícióban, hiszen emlékezetes a Pető Iván-féle kijelentés, mely szerint a politikában nincs erkölcs, nem is szólva arról az álságos erkölcsiségről, amely a Csurka-féle gondolat- menetben tükröződik. Talál-e helyet elveinek ezen a politikai térképen?

— Igen, ez nagyon fontos és lényeges motívuma az én politikai szerepvállalásomnak — mondja Elek István. — Valamikor a ’80-as évek elején, közepén — amikor még egészen másról volt szó —, akkor is azt szerettem volna, hogy a politika világába be lehessen vinni versenyképes erőként az erkölcsi szempontokat is. A Magyar Demokrata Fórumot azért választottam valamikor, mert úgy éreztem, valóban őszintén gondoljuk azt, hogy valamiféle morális megújulásra is szükség van, s ezért a politikai pártoknak nagyon sokat kell tenniük. Valóban azt tapasztalni, hogy a politikai versenyben nagyon sokan nem olyan finnyásak, nem olyan óvatosak, mint amilyen én vagyok. Annál erősebb ez a tendencia, minél inkább igaz, hogy szekértáborok állnak egymással szemben. Annál inkább gondolja mindkét fél, hogy megengedhetők egymással szemben olyan eszközök, amelyeket korábban, ilyen nagy verseny nélkül elfogadhatatlannak tartott volna. Ézért egyre gyengébbek a pozícióik az ilyen középutas gondolkodóknak. Ha az erkölcsről beszélünk, akkor is, és akkor is, ha a pozícióról beszélünk. Méltányolni akarom mindkét fél szempontjait, nem engedAz országos tanácskozáson

(Fotó: Szántó György)

ve annak a húzóerőnek, amelyik két blokkot, két ellenséges erőt állít szembe egymással. Mert az igazság nem fehér vagy fekete, hanem valamilyen árnyalat a kettő között.

— Mostanában sokan és sokszor jósolják meg a választások eredményeit. Lehet-e prognózisokat készíteni, mennyire lehetnek helytállók ezek az elemzések?

Debreczeni József:

— Azt hiszem, hogy a Bihariféle jóslat reálisnak tűnik, a négy párt — az MDF, Fidesz, MSZP és az SZDSZ — szerezhet komolyabb arányban szavazatokat. De a húszszázalékos küszöböt nem nagyon tudja átlépni egyik sem, hacsak nem alakulnak ki váratlan helyzetek a magyar belpolitikában. Azt tartanám a legrosz- szabb fejleménynek, ha az MSZP nyerné a választásokat, s vezető ereje lenne a következő kormánynak. Ugyanis olyan gazdasági és társadalmi pozíciókat, összefonódásokat, kapcsolatrendszereket tudhat maga mögött, amelyekhez ha politikai főhatalom társul, s netán egy ön- kormányzati választási győzelem is, nagy problémát jelentene. Nem lenne ez az egypárti diktatúra restaurációja, de mindenképpen egészségtelen erőkoncentráció alakulhatna ki. Ezért a ’94-es választásokra időszerűbb, mint amit sokan a ’90-es választások tétjének hittek, hogy össze kell fogni az MSZP-vel szemben. Egy ilyen összefogás szempontjából fontos lenne, hogy egy szalonképessé váló MDF és a Fidesz alkothatna valamilyen tengelyt.

Elek István:

— Úgy gondolom, hogy a következő időszakban is fontos lenne, hogy Magyarország kormányát a középpártok valamilyen koalíciója hozza létre, ahogy ’90- ben történt ez. Nagyon kevés az esély arra, hogy ez a koalíció tehesse ezt. Változott is ezeknek a pártoknak az arculata, de éppen ezért lett volna fontos az MDF átformálódása, mert koalícióképes erővé kellene tenni. A Csurka-féle politika hatása alatt nem látszik ilyennek.

— Mindez, amiről hallottunk, elsősorban a magyar belpolitikai élet belső logikájából következik. Ez a térség azonban rendkívül labilis. Külpolitikai fejlemények mennyiben változtathatják meg helyzetünket, s milyen hatást gyakorolhatnak a választásokra?

Debreczeni József:

— Amíg felelős politikusok irányítják a kormányt, addig mindig tisztában kell lenniük azzal, hogy a stabilitást az ország nemzetközi kapcsolatrendszere biztosítja. Ha radikalizálódik a magyar belpolitika, akkor az Európába integrálódás összes lehetőségeit megsemmisíti.

E lek István:

— A határon kívül élő magyarság sorsában bekövetkezett változás is nagy hatással volt 1990-ben a belpolitikai fejleményekre. Mivel eléggé kiszámíthatatlan a helyzet a volt Jugoszlávia területén, Romániában vagy Szlovákiában is, bármikor történhet olyan esemény, ami elsőrangú belpolitikai témává változtatja a kint élő magyarság sorsát. Énnek lehet hatása arra, hogy melyik politikai erő tör előre.

Gábor László